Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-07-15 / 29. szám

N em bánta iweg, hagy Da Naiigban maradt? — kér­deztem Tran Gia Khanh ke­reskedőtől nagypiaci standja előtt. — Nem. Szeretem a városomat, és a helyzetem sem változott semmit március 29-e óta. Nálunk szabad kereskedelem van, és én tudom, hogy mibe érdemes fektet­ni a pénzt. — Nem,, fél, hogy a kialakuló új rendben nem találja meg a szá­mításait?. — Amint látja, közszükségleti cikkeket,, bazárárukat kínálok. Ha úgy látom, hogy szívesen vásárol­ják, részt veszek az utcai, a ke­rületi bizottságok munkájában, s viszonzásul elvárhatom, hogy hagyjanak kereskedni, kiszolgálni a vevőimet. Dicsekszik, hogy nem hallgatott a saigoni propagandára. A felsza­badulás előtti napokban azzal ke­reste fel a helyi bank képviselője, hogy betett pénzét utaltassa át a bank saigoni központjába. Ott biz­tonságban lesz. — Megbeszéltem a dolgom né­hány kereskedő barátommal, és másnap mindnyájan kivettük a pénzünket. Mi' itt akarunk élni és boldogulni. A körülállók többsége helyesel. Ok is itt akarnak élni és boldo­gulni. A Nemzeti Felszabadítás! Front városi székházának szobáiban és párjában folytatjuk a beszélgetést, keressük a választ, mi rejlik az érzések, a gondolatok mélyén, mi­lyen szándékkal látnak hozzá a Da Nang-iak új életük berendezé­séhez. Fogadásunkra sokféle ember, jött össze. Itt vannak a 30 éve dúló harcok veteránjai, a mostani győ­zelmek néhány kovácsolója, ellen­állók, átállt saigoni katonák, egy­házi vezetők, tanárok és diákok, s a helybeli burzsoázia képviselői is. Először M. T. orvosörnagyot, a saigoni hadsereg volt tisztjét kér­dezem: — Mii csiífál Da Nangban? ^ A fiatal, jó megjelenésű 'férfi szívesen válaszolt. — Sebész vagyok, és a városi kórházban dolgozom, hatezer be­tegünk és sebesültünk vár orvosi ellátásra. Már túl vagyok a száza­dik operáción. — A jövedelmével elégedett? — Még nem vagyok véglegesít­ve. Megállapodásra eddig nem volt időnk. Nem is ez a fontos, még vannak tartalékaim. Bíznak ben­nem, az a lényeges. — Nyolcvanezer saigoni katona maradt Da Nangban, ön a hatósá­gok helyében megbízna bennük? — A többségükben igen. , Pa­rancsnok voltam, tudom, hogy mi­lyen mély volt nálunk a válság. Nyilván akad közöttük, aki még ma Is ellenség, de aki rászolgált, abban bízni kell... ■A dúsgazdag kereskedő asszony, aki Beo Daí excsászár kiterjedt rokonságából yaló. Cam Ranhbq menekült a felszabadítók elöl. On­nan tért vissza néhány nappal ez­előtt. — Sokat töprengtem, mit te“ gyek. Végül is meddig menekül­hettem volna? Minden szál ide köt Da Nanghoz, itt van mindenkim és mindenem. Ogy döntöttem, hogy visszajövök, fusson az, aki­nek vaj van a fején. — Hogyan fogadták? — Egy magas rangú vezető azt kérdezte „tőlem, hogy szeretem-e Vietnamot. Hogyne szeretném, az­ért jöttem vissza — teleltem a sí­rással küszködve. — Ez a legfon­tosabb nyugtatott meg —, ml is szeretjük, próbáljunk szót érteni. Nguyen Ran fiatal. patrióta, aki elsőként száguldott végig a váro­son a DIFK kék-piros lobogőjával, most egy agitációs csoport élén éppen a józan mérlegelés, a meg­értés érdekében munkálkodik. — Akit a mi sorainkban ma a megtorlás gondolata, vagy a tü­relmetlenség tüt, az .ellenünk a.gi- tál. Déli testvéreinkkel azt kell megértetnünk, hogy a ml világunk az emberségesebb. S minden viet­naminak csak egy végső célja le­het: olyan egységes haza megte­remtése, amelynek mi, vietnamiak legyünk a gazdái, s amelyben fia­ink nem lesznek az idegenek ci- pöpuculól, lányaink pedig az ágya­saik. Nguyen Quang katolikus pré­post nem leplezi kellemes csaló­dását. — A híveim többsége itt ma­radt, kötelességemnek éreztem, hogy velük tartsak. — Áldozatnak érezte? — Annak éreztem, bár a saigoni rezsimet már régóta nem sokra becsültem. Mégis nagyon megle­pett, amikor most közölték, hogy az új rend számít rám. — ön kereste a kapcsolatot? — Megelőztek . A Felszabadltá- si Front emberei adták tudtomra, hogy népszerű embernek és meg­bízható hazafinak tartanak. Beval­lom, jólesett. I — Készen áll az együttműkö­désre? — Örömmel. Nekem Észak ép­pen úgy hazám, mint Dél. Kár volt elhinnem, hogy a másik or­szágrésztől csak gyűlöletet várha­tok. Dong Trinht, a neves forradal­már költőt egészein más gondola­tok foglalkoztatják. — Húsz éven át minden ver­semben hazám szabadságáról ír­tam. Tudtam, hogy eljön a várva várt nap. Akkor is hittem benne, amikor vallattak, s amikor, a bör­tönben ültem. Illegális lapoknál dolgozott, s mint tanár fmár amikor tanítha­tott) a fiatalok agitátora volt. DA NANG.I RIPORT MI nr AKARUNK £lni Foto: arch. TMbb mint két hénap t«k ei DM-Vi«tnam f^lszabadftá- M éta. Az él«t fokozatoaan konaztdidálödlk, visszatér a békés hétköznapok vágányába. A harcokat a békéa épí­tés váltotta fel. A nyugati propaganda által megrémí­tett emberek lassan beleillesrkedmdc az új viszonyokba, visszatérnek a menekültek, mindenki saját szemével ta­pasztalhatja: a „vörös vérengzés", amelyet az Imperia­lista demagógia jósolt, elmaradt. Már kiadásra készen áll szép Un- ■ népi kötete. Eddig három könyvét barátai, olvasói segítségével jelen­tette meg. — Sok a dolgunk — rilagyaráz- za, — Gyorsan jött a felszabadu­lás, viharos lendülete még minket is váratlanul ért. Átfogó, távlati terveink rendben voltak, de a min­dennapi tennivalókra nem volt i- dönk felkészülni. Magyarázza, hogy a népfelkelés heve a lakosság többségét magá­val ragadta. Most azonban már a latolgatások idejét élik a Da Nang- iak. Mi lesz ezután? Kinek mit hoz a jövő? — Nagyok itt az ellentetek. Sokan szereztek Da Nangban mil­liókat az amerikai segélyek jóvol­tából. A szegények viszont az éh­halállal viaskodtak. Az amerikaiak kiszolgálói könnyen éltek, meg­szokták, hogy csak a markukat kell tartaniuk. Most már senki ö- lébe nem hullnak milliók, véget ért a könnyű élet. Itt aztán min­denkinek keményen meg kell dol­goznia, hogy a magunk embersé­géből állhassunk lábra. Enélkül értelmét vesztené az elnyert sza­badság. Thic Tam Hy buddhista szerze­tes, a Da Nang-i központi pagoda főpapja szikár, szigorú pillantású férfi. Az éhezés ellen küzdő budd­hista mozgalom vezéralakjaként került szembe a saigoniakkal. — Nemcsak mint népem papja, hanem mint vietnami hazafi Is mindig elítéltem az országban ta­pasztalt megkülönböztetéseket, a társadalmi igaztágtalansá gokat. Milyen haza az, amelyben az e­' gyik ember dőzsöl, a másik j>edig éhen hal? — Hogyan látja Vietnam jövő­jét? — Aki körülnéz Da Nangban és más dél-vietnami városokban, azt láthatja, hogy itt több minden vá­sárolható, mint az északi ország­részben. Könnyebbnek, színesebb­nek tűnik az élet. Higgye el ne­kem a világ, hogy ez csupán csa­lóka látszat. Buborék, amely már akkor széjjelpattant, amikor kivo­nultak az amerikaiak. Azt csak mi tudjuk, hogy milyen árat fizettünk a nyakunkba ömlesztett csecsebe­csékért. — Mi hát a tenrwva^ó? — Végső soron a magunk egy­séges Vietnamjának, Iparának, ke­reskedelmének, farmjainak, rizs­gazdaságainak, kulturális éíetének a megteremtése. — ön hogyan segít majd eb­ben? — Honfitársaim mellett állok, hogy ehhez a roppant munkához legyen elegendő hitük és bátorsá­guk. —nsz— EMBERT MENT A HYDRAZIN Technikai-szakemberek szerint a jövő reális* elképze­lése: gépkocsinál veszély esetén a lökhárító és a sze- reléktal előtt gombnyomásra, a másodperc tört része alatt hyrazingázzal megtelő párnák védjék a vezetők és a gépkocsikban ülök életét. Tűzoltó katalizátor s — A hydrazin külsőleg a’vízhez hasonlít. Ug^ncsak 0 C fok körül fagy és 100 tok körül forr. A faj*ilya is csaknem pontosan annyi. S hogy a víz forrással gozzu'i válik, a hyclrazint -is elemeire lehet bontani. .A különb .ség: nincs szükség tűzre, liöre, energiára, gőzgépre és kazánra. Ehelyett speciális katalizátort használnak. A hatás: egy liter hydrazinből nem egé.szen egy másod­perc alatt kétezer liter liydrazingáz fejleszthető. (Ka­talizátor: A vegyi folyamatok sebességét megváltoztató, de magában a folyamatban részt nem vevő anyag.) Vészkijárat az óceánra? — Napjainkban a hydrazingáz — bizonyos esetekben — emberéletet ment. Konkrét példa: repülőgép víz fölött le.szállásra kényszerül. Pillana­tok alatt úszó „mentöszigetet“ kell felfújni. E feladat bydráziniial két másodperc alatt kész. Ugyanígy, ha a sugárhajtásos Juinbojet repülőgép­ből vészkijáratként nyolc méter ma­gas gnmilépcsöt kénytelenek lebo- csátani, e művelet sajtolt levegővel hat perc, hydrazinnal viszont csak másfél másodperc. A víz színén, tenger mélyében? — A hydrazin az úszó embert, a búvárt is segíti. Aprócska hydrazin- gáz-generátorral felszerelt személyek mmden erőfeszítés nélkül mozoghat­nak a víz színén és a tengermélyben. Süllyedőben lévő, 'vagy már elsüly- lyedt hajó máso-dpercek alatt megsza badítható hydrazingázzal a ránelieze- dö vízmennyiség terhétől. A hydrazin energiamennyiségeit ma már tudják adagolni, irányítani, szabályozni, sze- .epekkel és ventillszerkezietekkel, vagy á katalizátor módosításává!. Bi-émai szakemberek most víz alatti mentő- és felfújható berendezést kon­struáltak. Ezzel másodpercek alatt használhatóvá tesznek bármely üzem képtelen felszíni és víz ‘alatti jármű­vet. Ezt a mükart a Szovjetunióban gyártják, és annak a segélyakció­nak a keretében került Nyugat- Eiirópába, amely a Contergan- mérgezést szenvedett, kar nélküli csecsemők érdekében indult. A mükar kis méretű, de nagy telje sitniényü motorját a karizom bio árama működteti, s teriné.szatesen felnőttek számára is készül. Ez a leszerelt katona boldogan mutat­ja, hogy már a műtét napján föl tud emelni új karjával egy poha­rat. Szakmai körökben zseniálisnak nevezik dr. Freeman ortopédsebész találmányát, a mesterséges térdkalác.sot. amely visszaadja a járóképességét azoknak a rokkantaknak, akiknek térdkalácsa valamilyen okból meg­merevedett. .A képen: a sebészorvos bemu­tatja találmányát.

Next

/
Thumbnails
Contents