Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-12-16 / 51-52. szám

Dn<AN THOMAS: KS2Uinß)iiuyiiiimtL Kisfiú: Sok-sok évvel ezdőtt, amikor gyerek voltál.­Az fró: Mikor még farkasok jártak Walesben és piros hasú madarak surroglak el a hárfa a- lakú hegyek fölött, mikor egész éjjel, egfaz nap énekeltünk és hengergSztünk a vasárnap délu­tán szagú barlangokban, a nyir­kos tanyaház nappali szabáiban, és bikacsökkel üldöztük az ango­lokat és medvéket... ' Kisfiú: Mikor te gyerek voltál, milyen volt a karácsony? Az fró: Havazott. Kisfiú: Tavaly is havazott. Csi­náltam hóembert, és a bátyám leütötte, 8 én leütöttem a bátyá­mat, és akkor megteáztunk. Az író: De ez nem ugyanaz a hó volt. Egyetlen éjszaka úgy nőtt a hó a háztetőre, mint nagy­apára a szakáll. Befutotta a fa­lakat, sűrűn, mint a repkény, és megüli a postáson is. Ahogy ki­nyitotta a kaput, úgy hullott le a hó, mint széttépett fehér kará­csonyi üdvözlőlapok zsibbadt, né­ma zápora. Kisfiú: Akkoriban postások is voltak? Az fró: Kicsit terpesztett, fa­gyott lábakkal felropogtatták az ajtóhoz. A hidegtől könnyezett a szemük, orrukat kicsipte a szél. Egyujjas kesztyűjükben erősen kopogtattak. De a gyerekek csak a harangok csengését hallották. Kisfiú: Szóval a postás beko­pogott, és az ajtók csöngöttek? Az fró: A harang, amit a gye­rekek hallottak, bennük volt. Eüsfiú: Én csak korgást hallok néha, harangot soha. Az fró: Voltak templonű ha­rangok is. Ügy éreztem, az ab­lakom alatt zúg vidáman minden templom, és a szélkakas kará­csonyt kukorékol a sövényünkön. Kisfiú: Beszélj még a postások­ról. Az fró: Egyszerű, átlagos pos­tások voltak. Szerették a sétát, a kutyákat, a karácsonyt és a ha­vat. EUcékült kézbütyökkel ko­pogtak az ajtón.­Kisfiú: A miránk fekete kopog­tatót kaptak. Az író: Es akkor ott álltak a fehér gyékényszőnyegen a kis görbe előszobában, összeütögették a kezüket, fújtak és szuszogtak, szellemeket fújtak a lélegzetük­kel, és úgy ugráltak egyik lábuk­ról a másikra, mint a kisfiúk, a- mikor ki akarnak menni. Kisfiú: És az ajándékok? Az fró: Voltak Hasznos Aján­dékok. Sálkendök a r^ fatenge­lyes világból; ^yujjas kesztyűk óriás lajhárok számára, zebra nyakkendők valami selymes, gu­miszerű anyagból — kalucsniig le lehetett húzni; szembec-súszó széles skót sapka, mint valami összetákolt teáskannatartó; nyúl­farknyi prémsapkák tejzsugorító törzsek áldozatainak. Voltak még szúrós, érdes alsóingek a mindig- gyapjú-alsóneműt-hordó nagyné­niktől. Kisfiú: És a haszontalan aján­dékok? Az író: Karácsony este kia­kasztottam a fekete harisnyát az ágy lábára. Mindig azt gondol­tam, ébren töltöm a hold- és hó­világos éjszakát, hogy meghall­jam a háztetőre leszálló rénszar­vast, és lássam a krisztustövises csizmát, amint leereszkedik a kormon át. De hamarosan pis­logni kezdtem, s noha belebámul­tam a kandallóba, és néztem a vibráló szobát, a fekete harisnyát, elaludtam, mielőtt megremegett volna a kémény, és a szoba meg­telt volna a karácsony piros és fehér szinráveL Ám reggrá, bár semmi olvadt hó nem volt a há­lószoba padlóján, a harisnya ki­dudorodott, csordultig megtelt: megnyomtam és úgy nyávogott, mint a zsákbamacska. Mandarin­szagot éreztem. Aztán kinéztem a fagyrajzos ablakon: a kis domb nagy magányosságában megfa­gyott feketerigó feküdt a havon. Kisfiú: Volt édesség is? Az író: Persze hogy volt.i Ka­ramell, praliné, zselé, nápolyi, kétszersült, marcmán, velszi vaj a velsziekneL És ólomkatonák csapatai. Ezek, ha éppen nem harci állásba lendültek, mindig futottak. És kaptam mindenféle társasjátékot, meg Märklint, út­mutatóval. Könnyű játék lett vol­na Leonardónakl És a fütyülő 1 Ügy megugatta a kutyákat, hogy az öregember felébredt a szom­szédban, és dörömbölt a botjával, hogy a kép leesett a falróL Egy csomag cigaretta: beteszel egyet a szádba, kiállsz az utcasarokra. Órákig hiába várod, hogy jöjjön egy idős hölgy, és jól leszidjon a cigarettázáséü. S ha végre le­szid valaki, önelégült mosollyal megeszed a cukorcigit. Legalul, a harisnya fejében hatpennist ta­lálsz, olyan kicsi, mint egy búza­mag. A kutatás befejeztével az­tán le a lépcsőn, reggelihez a léggömbök alatti Kisfiú: Voltak nagybácsik is, úgy mint a mi házunkban? Az fró: Karácsonykor mindig vannak nagybácsik. Mindig u- gyanazok. Reggeli után a kutya- vadftó fütyülővei meg a cukorci­givel bejártam a hóba bugyolált várost hírekért, és mindig talál­tam halott madarat a fehér fo­lyóparton, vagy az elhagyott hin- táknáL Néha vörösbegyet. Egy tolla kihullott, de a tűz még mindig ott piroslott a mellén. Férfiak és asszonyok botorkáltak a hóban hazafelé a templomból vagy az imaházbóL Fagyöngy ló­gott a lámpáról a nappaliban. Spanyol bor, dió, palackos sör és sóskeksz állt az asztalon, do­romboló macskák vigyázták a tü­zet. A felcsapó lángok röpködtek és ropogtak, kész volt minden a gesztenyesütéshez. GaUér nélkül, néhány fránőtt ült a nappaliban, többnyire nagybácsik. Oj szivar­jaikat próbálgatták. Előkelőén el­tartotti maguktól, majd a szá­jukba vették, röhögtek és eltar­tották megint, mintha azt várnák, hogy robbanjon. Pár apró nagy­néni is ült ott. Rájuk nem volt szükség a konyhában és semmi­lyen más háztartási munkában, csak ültek a székük legszélén, nyugodtan és törékenyen, mint vékony csészék. Karácsony reg­gelén kevesen jártak a behavazott utícán. Egy öregúr ilyenkor is sé­tált. özszinű keménykalapot, sár­ga kesztyűt viselt, télen kamáslit is. Szokásos útját járta: a fehér tekepályáig meg vissza. Ezt az utat bejárta, ha esett az eső, ha sütött a nap, akár karácsony, a- kár ítélet napja volt. Két piros­pozsgás fiatalember is megjelent néha. Kabát nélkül jöttek, nyak­kendőjük lobogott, ahogy nekife­szültek a szélnek. Nem beszélget­tek, csak nagy pipájuk izzott. Le­mentek az elhagyott tengerhez, hogy a friss levőétől jó étvá­gyuk legyen, és kifújják maguk­ból a füstöt. Vagy ki tudja — ta­lán azért, hogy besétáljanak a hullámokba, mig nem marad más belőlük, mint a kiolthatatlan bangapipák kél bodor iústfolhő­Kisfiút Miért nem mentä haza a karácsonyi ebédre? Az fró: Hiszen visszamentem, mindig visszamentem. Mindjárt haznindultam, amint megérettem mások ebédjének súlyos illatát. A pulyka, a brandy, a puding és a pástétom szaga birizgálta az or­romat, mikor egy hóbefújta mel- léksikátorból kilépett egy fiú. Szakasztott olyan volt, mint én, szájában rózsaszínű cigaretta, te­kintete hamis, ő haga hetyke, mint egy kakas. Utáltam a képét, a hangját, és már számba vettem a kntyavadító sípot, hogy elfúj­jam magam elől, amikor metsző pillantást vetve rám, olyan éle­sen, olyan magasan fütyült, hogy az emberek szájában megállt a libasült, megreszketett a feldíszi- tett ablak, visszhangzott a hosz- szú, fehér utca. Kisfiú: Mit ettetek ebédre? Az Író: Pulykát és fonó pu­dingot. Kisfiú: Finom volt? Az fró: Isteni. Kisfiú: Mit csináltatok ebéd u- tán? Az fró: A nagybácsik leültek szemben a tűzzel, levették a gal­lérjukat, és lazítottak egyet a gombokon. Nagy, nyirkos kezü­ket az óraláncukon nyugtatták, nyögtek néhányat, aztán elalud­tak. Anya, a nagynénik és a lá­nyok ide-oda csoszogtak a leve- sestálakkal. A kutya rosszul volt. Betty néninek három aszpirint kellett bevennie,. Hanna néni vi­szont, aki szerette a portóit, ki- áUt a hátsó udvar közepére, és úgy énekelt, mint egy nagybegyű rigó. Én kipróbáltam, milyen nagyra lehet felfújni a léggömbö­ket. Mikor kipuk^dtak, a nagy­bácsik felugrottak, és rám dörög­tek. Aztán ültem a gazdag, és nehéz dráutánban, kint hullott a hó és a nagybácsik úgy szuszog­tak, mint a delfinek. Csokoládét majszoltam, és a Maiklin utasí­tásait követve hadihajót próbál­tam építeni, de amit csináltam, inkább tengerjáró villamoshoz ha­sonlított. Eljött a teázás ideje. A magukhoz tért nagybácsik vidá­man láttak neki a pástétomnak. A nagy, behűtött torta márvány síremlékként emelkedett az asztal közepén. Hanna néni rummal lo­csolta a teáját, mert úgymond, egyszer esik esztendőben kará­csony. Este következett a muzsi­ka. Az egyik bácsi hegedült, egy unokahúg az Érik a cseresznyét, egy másik nagybácsi a Drake dobját énekelte. Nagyon meleg volt a kis házban. Hanna néni, mikor már az ürmöst is megkós­tolgatta, a Visszautasított szere­lemről, a Vérző szivekről, és a Halálról énekelt, majd arról, hogy az 6 szíve olyan, mint egy madárfészek. Akkor mindenki ne­vetett, és én mentem lefeküdni. Kinéztem hálószobám ablakán. Kint világított a hold, és szünte­lenül szitált a füstszínű hó. Lát­tam a dombon áUó házak viLá- gos ablakát, hallottam a sűrűsö­dő éjszakán átszálló muzsika hangjait. Lecsavartam a gázlán­got 6 bebújtam az ágyba. Mond­tam pár szót a zárt és szent sö­tétnek, aztán elaludtam. Kisfiú: Ez az egész úgy hang­zik, mint egy közönséges kará­csony. Az fró: Az is volt Kisfiú: Akkor a te karácso­nyod sem volt más, mint a mos­tani. Az író: De mennyire más volt! Kisfiú: Miért volt más akkor? Az fró: Nem mondhatom meg. Kisfiú; Miért nem mondhatod meg? Miért más az én karácso­nyom? Az Író: Nem mondhatom meg neked. Kisfiú: Miért nem lehet olyan karácsonyom, mint n^ed. mikor gyerek voltál? Az fró: Nem mondhatom el ne­ked. Nem mondhatom el, mert most karácsony van. lOZSEF ATTELAi KARÁCSONY Legalább húsz tok hideg van, szelek és emberek énekelnek, a lombok meghaltak, de született egy meleg magvető hitünkről komolyan gondolkodnak a fMdek, az nccák biztos szerelemmel siető sdveket vezetnek, csak a szomorú szeretet laudgatja, hogy jé most, ahol nem vágtak ablakot, fa nélkül is befűl az emberektől; de hová teszik majd a muskátlikat? Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég 8 az újszülött rügyező ágakkal lángot rak a fázó homlokok mőgA KONYA LAJOS: KARÁCSONYI FOHÁSZ Sályom-röppentS legényTcék örömével fö]j, szelíd nap, jőhtr legyen tarsolyodöan, dtócsöT0s, űHmalllatt Durrogás csupán amemyit' pásztorok s féktelenségre kapható fiúk okoznak — de tedd rá puha tenyered ágyük füstölgő csövére! Karácsony, karácsony-szülte Fiú, békesség királya, borítsd hús, csillagos kendőd e lázas Föld honitakáral DTEOO VALERI: DECEMBER Zord szelráket hajtott erre a tenger főikavarták a város éjszakáját, házak közt ásfté sötét torokból rohantak elő, láthatatlan árnyak, fölzúgva, dübörögve zúdultak az fvlámpák fénykörében jegesen fénylő és kihalt utakra; a kapukon a závórt zörgették s a taigaUyat rázták meggyötört testű fákról, lovosuhantak sima falak mellett, hosszú kfgyófüttyfiket a sikátor s cikázó útjukat magába nyelte. Most a szürke hajnalban nésna csöndben fölolvadok, és béke van köröttem. Az eget még halvány fátyol borítja, Éles fénybfű emrákedik ki farosa zöldjével a roppant ciprus. A tájék fekete földjén csiga fénylfic, csak a csupasz ablakszeniek merednek körös-körüL Nincsen járókelő, sem rikkantó madár: nincs messze a létnek a tágas, meddő levegőben Galamb száll a tetőre, tündöklő tollú, szőke, s úgy tipeg föl szőnyegén a cserépnek. mintha valami bársony pirosán járna, s látom újra, csöndesen tovalépked, kicsi Sába árálynőjc, a lépcsőkön vonulva uséi oMlionáha. Rába György fordítása * * BERTHA BUlXSO: Máf*ía és Juiesa A textilipar női szállásán kará­csony hetében megváltozott az élet Sokan utazni készültek, s a napokat számlálták, mint » gyerekek, s a fo­rintokat, melyek a nagy ajándékvá­sárlási láz közepette véletlenül meg­maradtak. December húszadikáig a KST-jét szinte mindenki elköltötte, s a szűk vasszekrények megteltek zi­zegő, ünnepi illatot árasztó csoma- gokkaL Némelyik férfi kivette már a szabadságát, s esténként a tévé­szobában várakozott a feleségére. .A takarékosabb asszonyok úgy tervez­ték, hogy nem utaznak haza a fa­lujukba, hanem a férjükkel elüldö­gélnek a klubban, vagy valami kis közeli vendéglőben, s az éjszakát mindegyikük a maga vállalati szál­lásán tölti, mint rendesen. Besenyő Mária nem irtózott a munkásszállástól, hiszen olcsó volt, fűtésre, világításra, meleg vízre so­ha nem fogyott pénze, a karácsonyt azért máshol kívánta eltölteni. Kis fenyőfát vásárolt, üvegdiszeket, csil­lagszórót, szaloncukrot, gyertyákat. Gézának nyakkendőt és egy irattár­cát. Élelmet is vett, főleg füstölt sonkát, tonnát, mert Géza a húséte­leket szerette. Esténként a portán didergett és kitartóan várta Árki Gé­zát. Az idősebb nők már élcelődtek is vele: „A sofőr Gém, alighanem talált magának ,egy melegebb macs­kát.» Hóvihar, miegymás... .Atfáznak ám a sofőrök...“ — Besenyő Mária csak nevetett a megjegyzéseken, bel­sejét egy novemberi mondatocska melengette. Árki Géza ugyan, akkor is sietett valahová, de nevetett, és utánaszólt a teherautó ablakából: „Na, Mari, az idei karácsonyt e- gyütt töltjük...“ — Árki Géza ma­gas, szőke férfi volt, harmincöt kö­rüli, de néha n^-vennek látszott. Az oveaálját maga vasalta, tiszta, kék munkaruhájában nem is sofőr­nek hatott, hanem repülőtisztnek. .\ beszédje is egy kicsit durva volt, de ha némán, mosolyogva megállt, mindenki azt hitte, hogy finom em­ber, nem is sofőr, hanem műveze­tő vagy mémökféle. Besenyő Mária öt éve szeretett bele, s azóta nem járt haza a szüleihez, a hétvégeket, sokszor még az ünnepeket is Árki Gézával töltötte. Árki Géza nyolc napja eltűnt. El­nyelték a hófedte utak, a jég alatt szunnyadó messzi falvak vagy kis­városok. Besenyő .Mária mindennap ötször-hatszor meghallgatta a hóje­lentést, s csak éjszaka sírt egy ke­veset a takarója alatt December huszonharmadikán délu­tán a gondnoknő bekopogott hozzá: — Mari!... Itt a sofőr Gézái Besenyő Mária boldogan felugrott az ágyáról, magára kapta a téíika- bátját, azután az óriási sportszatyor­ral és az aprócska karácsonyfával vé­gigrohant a folyosón. A teherautó az árkon túl hatal­mas, olajzöld várként állt a hóban, és biztonsagot nyugalmat sugárzott maga köré. Arid Géza mellette állt, és éppen az ajtaját készült bezárni. — Mit izgultam miattad! — kia­bálta a lány. aztán a sportszatyrot és a karácsonyfát belöklc a teherau­tó ajtaján. Árki Géza meghökkent zavartan bámult a lányra. Besenyő Mári.a megcsókolta, aztán a fejé.lie/ ka­pott : — Cristen 1 .á te szobádnak nincs is kéménye — mondta és vi.ss/aro- hant a munkásszállásra. ,\éháuy pil­lanat múlva egy hősugárzóval buk­kant . fel újra. a zsinórt maga után

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents