Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-12-16 / 51-52. szám
ANDREJ PLAVKA: Az én karácsonyom Gyermeki álmaimból most újra hull a tiszta, -patyolatjehér béke, belepi meddő vágyaim, mely a pazarló nyarakon, s a fáradt őszökön, még mindig nem ért be. Futok, több mint félszázada birkózva álmaimmal, 3 ilyenkor a hegyek alá, a fenyőkhöz visz az utam — de a '•eménység fenyőgal'lyát, melyet a népeknek hozok, a barbár kezek meg csúf alják. A telek így a reménytelenség füstjébe fúlnak — s cáiogy fogy az erőm. vágyaim úgy hajtanak, húznak — talán az évek hosszan érlelt gyümölcsei egy pillanatban majd ölembe hullnak Talán a fenyőgallyakon hozott tiszta gyermeki álom belepi 01 emberi rozsdát, 3 a nagyon fájó arcokat, ha megcsapja e lehelet, a könnyek többé nem locsolják. S én akkor újra fölmegyek a városok s a falvak fölé, a hegyre, én az elégedett, szürke öreg, hogy tiszta szemmel, 3 kigyúló gyermekséggel lássam, mint száll a füst a fehér tetők alól, mint száll, mint száll a füst. Hadd hulljon hát a gyermekálmok’ tiszta, patyolatfehér békéje e napon mindenkire — utániam, boldog, ezüst öreg után jönnek majd mások, 3 kiállnak a városok, s a falvak fölé, s a ti gyermekkorotok' kigyúló szemével nézik, mint száll a füst a fehér tetők alól, mint száU, mint száll a füst. Tótii Elemér fordítéM RUDOLF MIHOLA Karácsonyi vers SIMKO TIBOR: DEVECSERI GÁBOR: BÜCStZÖ ÉV Búcíúzó ér. Hajában hó v*n. ViMzaint még ebmhanóban: minden szavát nem mondta A de jön majd, emlókdcömtSsében betoppan; lesz ideje bdven. Sokat kérdezett Majd Md. még átnyargal a tájon a ló a srakrák és a tfiz de reggelre a mélyvíz tükrén már jcgtntajokat találok a nyári szerdenund lángoló szivemnek tája is csöndesen ellobbant még tegnap az első hópihévd telikabátban mellyel ezernyi reményem veszett d Fordította: Neszmén Sándor JULIAN TUWIM; KARÁCSONYFA Föld, föld, tenyémi, mint piros gyümölcs, egész éjszaka ágyam fdett forogsz é? tündökölsz. Meignőnek az álmok, föld, föld; te kicsi, szobámban a világ egy kis fenyő ágai. Föld, föld. te pidnyke, a mennyei ösvémy szikrázik a fán, mint tejút, örökös fény. Pattognak a gyertyák, tücskei a gallynak. Egy más, szebb költeményben az angvat szava hallgat. Rába György fordítása KÁVÉHÁZI KARÁCSONY Bámulok ki az ablakcn, nézem az esti várost: a gyermek hó a házakon ajándéklesve vár most. a fäkon föl az cMákig ezer ezüstharang van; idebe tompa csönd lakik — karácsonyest a Grandban. A márványasztalodé fölött ftistfelhők fátyla lebben, s tdtoi az est kettétörött, a pincérlányok szebben ndtannak, mint az angyalok, a tálcán csésze koccan, s a lelkem mélán andalog egy úton vissza hosszaru Betoppanok az é] felén egy régi, halk misére; hány tágult szempár néz felém! kérdik: h ez? miféle? S amíg a kántor dalt ereszt kiszáradt érdes torkán, fényárban függ a sok kereszt, és zúg az énekorkún, és zúg a „Gyerm^ született, örvendjen minden emberi"; de nem tudja a szöveget, s lelkem dalolni nem mer. Kisurranok, tán kapun át, iélénken ver a szívem, kint fenyők — délceg katonák — ngydznak reám híven, fölöttem apró csillagok mutatják messzi utam, hó lep be, és én csillogok, csapom be magam rúton. * röpülve percnyi álmokon, időtlen. Ittas kéjjel, gyermek-magamrói álmodom e szép karácsonyéllel. I I húzta a hóban, és futás közben igyekezett a kezére tekerni. — Ez a hösugárzó és ez az egész dolog... — szólalt meg Árki Géza. — Majd mindent megmagyarázunk a háziasszonyodnak — mondta Besenyő Mária és beszállt a vezetőfülkébe. ■k sofőr is beszállt, bevágta az ajtót. és komoran várakozott. — Na, indítsd már d... — bíztatta a lány. — Cgy pakolódsz itt... Mintha... Meg kellett volna beszélnünk, hogy... — Édes Géza. azt mondtad, hogy a karácsonyt együtt töltjük. Ledobáljuk nálad a cuccokat, aztán majd megbeszélünk mindent... Ha menned kell még, akkor majd este megbeszéljük... Árki Géza egy sima mondatot ké- gzitgetett a nyelve alatt: „Fuvarban vagyok... végig fuvarban vagyok és...“ De mást mondott. Amikor m^- »zólalt, maga is meglepődött: — Mari, én megnősülök... A lány három percig várt, de lehet. hogy tovább is. Hiába várt. A rövid, kurta mondat után semmi sem következett, Kinyögött ő is va- lamil; — Hogyan?... Hát,.. — -Meg kell értened... — Nekem?... Kit veszd el? — Én t^ed mindig becsültelek, és... — Becsültél, és? — A hóban... Most, hogy elakadtam a hóban. Az egyik faluban... Náluk kaptam szállást., öt napig vártam, hogy a rakományt kiássák... Es... Egyedüli lány... És... — \Iegszeretted? — Nem lehet így örökké élni... Harmincöt elmúltam... Nem lehet?... így? Hogyan! Hát ha nem lehet, akkor miért nem engem veszel feleségül, miért a hóban leső Jnlcsát? — Ne beszélj így róla, 6 érettségizett és az apja a téeszben... — Ne beszéljek ígv róla?! -A szentségit a dögének! Es az apja a téeszben? Fogadok, hogy házuk van... Oj házuk, mi? Éis azt mondta az apja, hogy beszerez a téeszbe. mi...? — Ezerrel többet kapnék ott, de nem erről van szó... Okosabb is le- hetnél.„ — Okosabb? Én? Miért nem a Julcsa okosabb? Ott a háza, meg a téesz, meg a szőlő. A szőlő, mi? — Nézd, Mari, én számítottam a te megértésedre, mert le okos vagy és.„ — Nem vagyok okos! — 'Hát, ha nem vagy okos, nincs miről beszélnünk... Besenyő Mária szürkés arcát bizonytalanul megérintette a kezévol. .A iréze remegett — Géza.„ Nem bánom... A le bol- dogsádog nekem fontosabb a maga- raénáL- Csak azt az egyet kérem, hogy a karácsonyt még töltsük e- gyütt.. Aztán azt csinálsz, amit a- karsz... Ez legyen az én karáoso- nyom... összebújnnk— Jön az ünnep, sok szép... — Éppen ezt nem lehet.. Nálunk kell lennem karácsonykor... — Táviratozol, hogy valami ködie- jött.» Fuvarod van... — Nem, ezt nem lehet- A kislány valami rosszra gondol... Tönkre- tonném a karácsonyukat.. — És az én karácsonyom... Az én karácsonyom... Az neked nem számit?! — Te veled neait lehet őszintén beszédni... Azt hittem... — Mit hittél?! Mi a túrót hittd? Nő vagyok! Nő, pont olyan nő! Mit nem hittd? .Árki Géza kipillantott a szélvédőn és hallgatott Nézte a havat lapátoló alkalmi munkásokat, a külvárosi utca messzeségében a zöld postaautót ahogy a csomagokkal esetlenkedett a foghíjas házsorok között Nem válaszolt a lánynak. Hallgatott, várt, ül- dögdt. Besenyő Mária is elhallgatott Nézte a sofőr arcát, szép overálját, aztán az utca másik oldalán a hókupacokat. A vezetőfülke kihűlt... Csend és hideg ereszkedett közéjük. Besenyő Mária megremegett, aztán mozdult. Szótlanul kinyitotta az ajtót, leereszkedett a hóra, s a szatj’rát a hősugárzót és a karácsonyfát maga után rántotta. Átment a keskeny hídon, aztán be a porta üvegajtaján. és állta a nők kérdő, kárörvendő te- kintetót. A szobájában összeroppant. — A piszok! A niszok! — sziszegte és földhözvágta a szatyrot, a karácsonyfát és a hősugárzót. Sírv'a Ic- borult a szatyorra és sóhajtozott: — Gézám... Elvitt a Julcsa... A Julcsa— A Julcsa... Fdugrolt és belerúgott a szatyorba. Kiborult a szaloncukor, az üveg- díszek szertegnrultak. Sikoltott és ráugrott a díszekre: — Nesze! Nesze! Nesze! béke! Nesze Jézus! Nesze ünnep! A sonkát felkapta és kihajította az ablakon. Az üvegtáblák recsegve betörtek, a szilánkok a padlóra és a közeli ágyakra hullottak. A dúlás és zokogás zajában nem vette észre, hogy kinyílt az ajtó, s egy idősebb, vaskos asszony lépett a szobába. — Mit csinálsz, Mari?! — Nesze béke! Nesze ümiep! — sikoltozott Besenyő Mária, s a torma és a karácsonyfadíszek egyvelegét i- gyekezett a padlóba gázolni. Az idősdib, vaskos asszony odalépett hozzá és pofonvágta. Besenyő Mária sikított, aztán mereven megállt, és az asszonyra nézett. — Margit néni... — Hagyd abba a kergülést, lányom, mert kapsz még egyet... Csupa üvegcserép az ágyam... Ni, a padló meg milyen... Felsúrolhatjuk az egészet... — Margit néni, a Géza... -A Géza elhagyott... — Na és... Azért kell ilyen felfordulást csinálni? Díj le az ágyadra, amíg szépen beszéld veled... Besenyő Mária az ágyra borult és zokogó arcát a pokrócba temette. Az idős asszony talpa alatt csikorogtak az üvegcserepek. Elment, csakhamar seprűvel, lapáttal tért vissza, össze- söpörtc Besenyő Mária karácsonyának romjait, aztán a törött ablak elé pokrócot akasztott. Amikor végzett, felgyújtotta a villanyt, matatott a szekrényben, majd a rezsóval és egy zománcos bögrével zorgölödölt. Néhány perc múlva a gőzölgő bögrével a lány mellé üli. — Ezt most megiszod, Mari._ Besenyő Mária hüppögve felült, és átvette a pettyes bögrét: — Meghalok, Margit néni... Meghalok... Mi van ebben? — Forralt rum._ Idd meg... A lánV belekortyolt, nyelt belőle, aztán újra elsírta magát: — Margit néni. a Géza... A Géza összeszedett egy Julcsát és elveszi... Az idős asszony félbeszakította: — A gondnoknő férje mindjárt feljön, és beüvegezi az ablakot. A januári fizetésedből levonják... A padlót meg felsúroljuk mi ketten... Mire a többiek hazaérnek, nyoma sem lesz... — A Gézát becsalták a házakba és... — Na idd meg ezt a rumot, mert kihüL Besenyő Mária lehajtotta a maradék rumot, s az arca hirtelen kipirosodott Zavartan bámult az ajtóra, nem értette egészen, mi is történt s’ele. A gondnoknö férje ügyes ember volt ti* perc alatt méretre vágta az üvegtáblákat, és a keretbe illesztette mindegyiket Amikor elment, ott gő- zölgött már egy vödör forró víz is az ajtó közelében, s az idős, vaskos asszony egy súrolókefét nyújtott a lány felé. — Na, gyerünk. Mari... Felsürol- juk.,. Besenyő Mária hajlongva, fébg térden állva araszolgatott v^ig a szobán. Később, amikor a felmosó- rongyot is kicsavarták, újra. megszólalt az idős asszony: — Készülj össze, mert egy óra múlva indulunk. Holnap akartam elutazni, de nekieredt a hó... Befújhatja a vasutat, aztán még itt rekedünk... — Én... Margit néni, én... — Ne hápogj, megyünk Vörösvárra... A húgom már biztosan befn- tött... Holnapra aztán az uram is hazaér, meg a lányom is... Együtt lesz az ^ész család... Szép karácsonyunk lesz, meglásd... Besenyő Mária az ablakra piUnn- tott Kint nagy bagófejekben esett a bő, 8 a fák és tűzfalak között puhán belepett mindent. I I
