Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-12-16 / 51-52. szám

- --#•

«I

•í*

17

JURIJ PROKOPENKO:

Mit a jfíndékossunk?

Ä2 alindékozáa kérdése azóta üdó-z, amióta az első randevúmra készültem az imádott kedvessel. Akkor csaJcnem egy árát járkáltam a virágárusbódék előtt azon törve a fejemet, hogy milyen virágot is vigyek vá- t.asztottamnák. Az egyik ugyanis túl drága volt, a másik pedig nem valami szép.

Azó'a számomra minden ünnep a mély és alapos fontolgatások idejét jelenti: 'mit á- iárídékozzak a feleséyemnek. Nemrég az e- qyik folyóirattá férfiaknak szóló tanácsokra bukkantam. Csaknem a plafonig ug- \ róttam örömemben. f,z a szerző egyszerűen zsenit Azl állítja, hogy az asszonynak a legszebb ajándék — a bók: Néhány kedves, szívélyes szó — állítja a szerző — többet ér az asszonynak, mint a legdrágább ajándék.

A tanácsát mindjárt ki is próbáltam.

— ö, drágám — mondtam a feleségemnek —. ma olyan csodálatos őszibarackszíned van.

Csodálkozva rám nézett, majd a tükörbe pillantott, és elnevette magát.

— Isten bizony, gyönyörű a szemed is — /ettem még hozzá csak úgy mellékesen.

.4 bókok szemmel láthatóan jólestek neki. Sőt. legalábbis én úgy éreztem, egész nap iobb kedve volt. Ö, milyen hálás vagyok a cikk szerzőiének! Az ember a feleségének >s örömet szerez, s közben a pénze is megmarad.

Egy idő után azonban rajtakaptam magamat, hogy Ismételek: így például, kétszer dicsértem meg az új frizuráját és három szór a kecses járását. Vettem hát egy külön- 'eges jegyzetfüzetet, amelybe pontosan feljegyeztem, hogy mikor milyen kedvességekkel ajándéknztám meg a feleségemet. Természetesen amikor valamilyen ünnepnapja volt. mindig valami rendktvüll ajándékra

törekedtem. Egyszer például. így szóltam hozzá:

■ — El sem tudod képzelni, müyen gyönyörű vagy ma. Ebben a blúzban, amelyet magad,'varrtál, még finomabbnak hatsz, és a blúz színe tökéletesen harmonizál az arcod színével. Olyan szép vagy, hogy minden festő örülne, ha megfesthetné a képed. A házunkban senki se mérheti magát hozzád...

Ennek a bóknak óriási hatása volt. A feleségem utána töpb mint egy óráig, forgolódott a tükör előtt.

A névngpfára a bókok égés sorávgl aján dékoztam meg, és szónoki fellépésemet valahogy így fejeztem be: •

— Meg vagyok róla győződve, hogy az e- gész ■ negyedünkben .egyetlen nő sem vete' kedhpt veled szépségben..

Mtcsőda hatása voll!

4 féleségem egész este él sem mozdult a tükör elől, és,ahogy észrevettem, az utóbbi időben valahogy túl sok időt töltött a tükör előtt.

Persze, következett születésnap, s ez egészen különleges ajándékot igényelt. Elhatároztam, hogy a feleségemet eddig még soha nem hallott bőkokkal lepem meg. Két szabad szombatot töltöttem a városi könyvtárban körülbástyázva magamat a világirodalom leanagyszerűbb alkotásaival.

így született meg az a tiráda, amely öt flekkmplrra se fért volna el.

Több mint egy órán át szórtam magámból a soha nem hallott bókokat, és a végén kijelentettem, hogy 6 a legszebb, a legokosabb asszony az egész párosban.

Az arcát fényes mosoly ragyogta be.

— Igazad van — mondta —, gyönyörű vagyok, okos vagyok, páratlan és a leg szebb asszony a városban! Hát akkor mi a fenének pazaroljam a szépségemet egy i- lyen lehetetlen alakra, mint amilyen te vagy?' Már mindent átgondoltam: elmegyek. Ezekkel a 'ragyogó tulajdonságokkal iohb élettársaí is találok magamnak...

fis képzeljék csak- elment, elhagyott.

A bőkokat sem szabad pazarcüni..,

M. MER ADZE:

1 szerelem és a telefon

ICste unHtküzvs üldögéltero otthon. Dp ?)bban reménykedtem. hofry valaki majd csak felhív, t'.* így is történt — nemsokára felherreaett a telefon.

— Szervusz, drágám — hallom a kaffylöhan —. mesU- mersz?

— Szervus'/., édcském — mondom örvrndezve —. már hogyne ismernélek meg? .

— Hát akkor hogy vagy.' — kérdezte.

Ez Kátya. Kátyát már néhány éve szeretem.

— Köszönöm kérdésedet, édeském — felelem —, és veled mi van. hogy megy a sorod ?

~ Ki lehet bírni, attól eltekintve. hogy te mostanában valahogy kerülsz — mondta.

fliihiihú. gyált világosság az agyamban. még szerencse, .hogy nem szólítottam néven, hiszen ez Nagya. Már N'agyá- ba is jó néhány éve szerelmes vagyok.

— Tudod. hogy. a Filharmóniában ma e.ste a japánok lépnek fel? — kérdezte. Igen. ez biztosan Nagya. egyszer már voltunk effvnítt hanffveri^rtven. n.vilván jól *>rej:te maíát.

— mi van a te darabod- tjal? — kíváncsi'i'küdott.

Hohó de hiszen akkor ez Táíiya' j^n.ki másnak nembe* «izéhem ugvanis arról, hogy darabol- írok.-T- Gyér*» el. várni foglak — folytatta a hang.

— Hol fogsz várni?

— Mit akar ez jelenteni, mi az hogy hol? Természetesen mint mindig, mos! is az állat- kertnél. Vagy talán már elfelejtetted ?

Ahá, akkor ez mégse Tárt va. hanem Tamara lesz, ví»-. le találkozhattam az áilatkert előtt. O-iszekaptam magam, és elrohantam az állatkerthez.

Az áilatkert elolt Zina várt rám. Zinába gyerekkorom óta ■»sereim es vag vök...

ANATOL POTYEMKOVSZKIJ:

MEGBtKÉLÉS

Bzuska úr az utóbbi Időben egyre hidegebben fogadta a köszönésemet, most meg már vissza sem köszön. Amikor megpillantott, elfordította a fejét, és tüntetőén a kirakatot bámulva ment el mellettem.

Ez a viselkedése alapjában véve hidegen hagyott, a kíváncsiságomat azonban mégiscsak felcsigázta. A múltkorában megyek a járdán, s egyszer csak hcAlom, hogy valaki ugyancsak lohol utánam. Bzuska úr volt az. Alszent képpel szólított meg:

— Jöffön, elbeszélgetünk, mint férfi a férfival — mondta. Csakhogy a szavaiban egy szikrányi őszinteség sem volt.

— Nagyon szívesen — feleltem én.

A közelben volt az Blektnk bár. oda menjünk be.

— ?él liter vodkát kérek — rendelt Bzuska úr. — fis Napóleon süteményt — tette még hozzá.

— ilyen korán reggel? — csodálkoztam el.

— Sütemény, sütemény — mondta Bzuska úr. ~ Maga nem szereti az édességet?

— Mikor hogyan.

Bzuska úr mindjárt a mondanivalójára tért:

— Tudja, mit akarok kérdezni?... ten- ayelországnak harmincmillió lakosa van, és maga -mégis é-ahelém kötött

— t>.n?

— Igen, maga! De nem akarom így folytatni, maga vé0ére is intelligens ember.

— Ez igaz — hogytam tóvá a megjegyzését.

Bzuska úr töltött a poharakba.

— Maga glosszát írt egy alkoholistáról — mondta. — írt vagy nem írt?

~ Igen, írtam.

— Glosszát írt egy olyan emberről, aki csak annak intézi el a kérvényét, aki valamit a zsebébe csúsztat.

— Erre nem emlékszem — mondtam.

— Csakhogy én emlékszem ■— mondta Bzuska úr. — Ss arról az Igazgatóról ts ön írt, aki a titkárnőjével szemtelenkedik, vagy talán nem?

— fis önnek titkárnője Is van? — csodálkoztam el.

'— Ne játssza ttt. az ostobát — dühödön meg Bzuska úr. — Minden mintha rám öntötték volna. A titkárnőmről írt ugyan, de mindenki előtt világos, hogy a takarítónőre gondolt.

— Igyuk meg — ajánlottam.

■ Felhajtottuk poharainkat.

■— Mt az ördögnek akaszkodott maga belém? — tette fel a kérdést Bzuska ú-r. — Nincs más témáfa? Es a glossza arról az asszonyról, akii a férje ököllel ver. mondja, mire jő ez az egész?...

A következő héten humoreszket írtam egy idiótáról, aki nem fogad el baksfst, nem „üldözi“ a titkárnőiét. nem vert a feleségét és nem Iszik.

Bzuska úr azóta útra kedvesen fogadta a köszönésemet, úgy, mini régebben tette.

—tő— fordítása!

NEVESSÜNK-^ E

BORBÉLYNÁL

A borbély rászól a segédjére:

— Ejnye, már megint megvágtad annak a vendégnek az arcát.

— Szándékosan tettem. így üzenek a lányának, hogy este várom a színház előtt.

PRÓ BÖLCSESSÉGEK

TELEFON

Meiert előléptetik. Büszkén ül Íróasztalánál, amikor látogatója érkezik.

— Foglaljon helyet, még egy telefont kell elintéznem.

Felveszi a kagylót, tárcsáz, és fölényesen társalogni kezd:

—- Minisztériumi fó- fókartársam? Remek kanasztaparti volt teg nap. .. Igen.. . Ma este a szokott helyen.

Utána a látogatóhoz fordul:

— Mit óhajt?

— Nem tart sokáig. A telefont akarom bekapcsolni.

MUZSIKA

A mindig szomjas éjszakai zenészt megkér dezi egy ismerőse:

— Nocsak! Te zongorázol? Abbahagytad a hegedülést?

— Igen. Tudod, a hegedűről mindig lecsúszott a fröccsöspohár.

A VADASZ

Egy vadásztól megkérdezik- mi szük-séges ahhoz, hogy valaki nagyvadra menjen.

— Három dolog — mondja a vadász. — ló szem, nyugodt kéz és erős hang.

— Az erős hang miért kell?

— Hogy meghallják, ha egy fa tetején ülök, és .segítségért kiáltok.

PSZICHIÁTERNÉL

Hatvan év körüli férfi keresi fel a pszichiá tért:

— Az apám miatt jöttem. Egész nap színes építőkockákkal játszik.

— És mi ebben a rossz? — mosolyog az orvos. — Miért ne játszhatna^ az édesapja, hiszen elég előrehaladott korban van...

— De doktor úr, az ■ építőkockáimmal ját szik.

NEVESSÜNK.

A bölcs « lovát dicséri, a bal^a a feleségét, az ostoba önmagát.

Ha üpcs a Scezed, még a kutya sem nyalja meg.

ríhetsz ferdén is — de egyenesen beszélj!

A iiumkával szerzett kő édesebb, mint az ajándék kenyér.

A kutya csak addig sántikál. míg farkast nem lát.

A meeidó fát senki sem dobálja kővel

.\z ész nem nő a szakállal

Könnyebb elállitani az esőt, mint szándékától eltéríteni a fé.rjhez menő lányk

Ott tart. liogy már nyugodtan mondhat igazat is. úgy- >em hiszik el neki.

\iiicscn rossz autóvezető, csak helytelenül elhelyezett lámpaoszlop.

Körültekintő főnök; ..Kérem, felőlem akár az egész vállalatot felgyújthatja, csak tudjak r«Ma.“

1.^‘hangoló, hogy oly sok emberi döbbent meg az őszinteség. és olyan keveset a képniutatás.

A legrosszabb, amit a mai fiatalokról elmondhatunk: nem tartozunk közéjük. ..

A gyerek fényt lioz a családi ottlinnba. Éjjelente legalább tízszer kell miatta felgsTjjtani a víIIanyL

.A modern lakások tervezőit tanulmányúira kellene küldeni: négv évre egy ötgyermeke« családiba.

Telefonálásnál az a legbosszantóbb, hogy a téves s/ám «oha.'.em foglalt.

Kgy pillantás a női retikülbo meggyőz arról, hogy neni- r^ak a pénz boldogít.

Fgyes ház-asságok azon bomlanak fel. hogy már nine« min vc.szekedni.

Sohase akarj nagy dolgokat végbevinni, amíg nem ismered a zsűri összetételét.

A férfiak mind liősök. amíg náthát nem kapnak.

A hürökralák szerint a világot a gemkapcsok tart}ák ö>sze.

•Még a legokosabb ember is csak feleannvira ismeri magát. mint irigyei é.s ellenségei.

Okos asszony az anyó->ától csak a jó életrecepteket U- nnlja el.

Miért olyan ünnepélyes az anyakönyvvezető? ^te^t sok- s/fir ez az utolsó esel. hogy a férj ^•élemé^yél megkérdezik.

A hosszú, szívó*, kitarló munka nem mindig vezet sikerhez. de fáradlsághoz igen.

Az e.níber az egyetlen élőlény, .amelynek többször i* le lehel húzni a bőrét.

\annak. akik állandóan hajtogatják, hogy a jövő nemzedékért akarnak dolgozni, pedig a j'elenért sem tettek *i»knt.

Egy ostobaság átlói még nem lesz oko*«ag. ha .állandóin haitogalják.

Sokkal több egész e,*ét betöltő színdarab \ap. mint e- gé*z né/őieret,

\ iriéi*sékletből i* megárt a sok!

Borbélynak kii borravalót adni: bátorság. Nlásnap újra odamenni: vakmerő*ég.

Sok férj rneg^*kndbet rá,, hogy léteznek repülő esésze- aljak.

I^égy kedve% azoklinz, akikkel felfelé menet találkozol, mert lefelé <vselle.g újra találkozhatsz velük.

Elég. b.aj. ha égy színházi este fegsz.ehh része az. mnikoi a nők a sötétben a szék alatt végre le tudják rúgni a «zíík eipot.

Afinden férj boldog lenne, ha azt lehetné, amit a fele- sége felléleicz róla. ,

Aki eszik anélkül, hogy éhe* lenne, az vagy *á*ka, vagy kamasz.

0 a niéhtől nem a szorgalmat le*le cl. hanem '4 fullánkot.

Van szíud.arah. amely több szereplőt foglalkoztat, mint nézőt.

Mielőtt a fójTi niegnő*ül. mindig a szjAérőí beszél. Ké- *őbb már inkább esak az epéjéről é« a májáról.

Rossz elhesz/lcst csak akkor lehet írni. lia az ember né- h;'mv gyenge regénnyel m'.áv n^vet szerzett magának.

Aki diszuóságot kö\el el. ne hivatkozzék arra. hogy ő is esak ember.

Mit érsz v'cle, ha óriási tettet viszel i« végbe, amikor haragban vagy a történetíróval.

\ hang ereje nem pótolja az érv gyengeségét.

.\ki tudja, miről beszél, ráz megengedheti magának, hogy érthetően fejezze ki magfit.

\ kiskirályoktól általában m»'g lehet s/.ahndiilni. az alatt- \alóiklój nehezebben.

Nem érdemes vízbe lökni azt. aki tud úszni.

Óvakodjunk a törhetetlen játékoktól .-\ gyerek mindent össz.etör velük.

Olyan öreg — mondja egyik barátnő a másikról —. hogv már a parókája is őszül.

Aki nem tud harapni, ne is mtirogjim.

A hőmérő ítélethoratalrn vis*z..avonuIi a beteg hóna alá.

A gyerek nevelésének aranyszabálya: nem viselkedhet nek úgy. mint szüleik az ő korukban.

Néha a ll-es után nem a góllövőt kellene Összeesókolni. hanem a játékvezetőt.

A fiatal felnőttnek mondható, ha a lány elkezdj rúz«oz- ni magát, a fiú pedig a nizst letörölni.

Saját tyúkszemére esők az. szokott lépni, aki eg.v helyben topog.

A/, autó az eletet gyorsabbá teszi, s nem ritkán rövidebbé.