Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-12-16 / 51-52. szám

•5

^ S

•46 g

világban, mert nyugtalan oá- legyözhetetlennek hívő, indioi- gyatm támadtak, romantikus dualista jérfitípusa, aki béké- terveket szőttem, szöknek érez- ben kardhalakra, háborúban nétem egyszerre a falui és a oi- íágba vágytam. Rádiót készítettem, és azzal kísérleteztem, az erdőket jártam, sasok után cserkésztem, és gépkocsit akartam szerkeszteni egy halom cdmet tengeralattjárókra mdá- szott a messzi tengereken. És Dosztojevszkij, az önmaga titokzatosságától és kiszámíthatatlanságától megrettent ember képének a megalkotója, majd

katrészb'ól. De a könyvek leg- Tolsztoj, a szépbe, jóba és em- érdekesebb hozadéka valami e- berlbe vetett, örök földi hit e lernt erejű kíváncsiság volt, világi prófétája és megszáliott- már-már analizáló képesség, a- ja. És magányos sztrtkánt elém mellyel az összejuggéseket ku- tornyosult Solohav, a vesansztattam, és mindennek érteni a- kartam a lényegét. Nem elégített ki a látszat, amely a cselekvéshez általában elegendő, a lényeget akartam ismerni, hogy tetteimben igazam legyen. Ösztönös törekvés volt ez nálam

kájai kozák, aki miközben élö- zóleg megélte, a Csendes Donban megírta a szocialista forradalom vérzivatarát, és egy másik színként Bábel, akt néhány oldalas novelláiban ércnél maradandóbb emlékművet

akkor, de ma úgy látom, hogy állított a katonaember hősi ha- ez a belső nyugtalanság indí- Iáidnak. Külön háztáji térségen

Az első könyvéiményetn után szemed? ~ mondja neki a nagyon messzire kell visszanéz- nagyanyja, amikor a petróleum- nem az időben, egészen apró lámpa fényének vörös körében

gyerekkorom távolába, melyet már a feledés ködet borttccnak. A sűrű homályból, régi emlékek fakó kőtábláiról egy vaskos kötet villan felém: Petőfi Sándor összes kálié- ményel. Anyai nagyapám könyve, illusztrált kiadás. Nem

látja gubbasztani, sorban vonulnak át a lelkén rablók és jur- jangosok, cserkészek és indiánok. Roblnzon gazdasága álmaiban virágzik, Rózsa Sándor nappal hajtja el a teheneit. Vemével tengerek mélyére és a Holdra utazik, s közben ösztott el valamikor negyedszázaddal ezelőtt — elkésve, húszévesen — az iskola, a tanulás, majd később az írás felé.

Mert később olyan korszaka következett a könyvnek az életemben, amikor alapvetően megváltozott a szerepe. Nem csak hatásában érzékeltem már a könyvek lényegét, hanem megismertem a természetüket, felépítésük belső törvényszerűségeit, formai titkait, jelzéseik mély értelmű üzenetét. S a

tudom még olvasni, a képeit tönösen meditál: a világ — oi ^nrwvek vtláoa eauszerre véa- Ember nézegetem, r^gfobban a János lag, én még én vagyok, a könyv tZT J^tfeTfehX

magasodtak elém Verés Péter, az író-paraszt, akt a mezei munkás szorgalmával rója papírra bölcs sorait a nehéz magyar életről, Illyés és Néméth László, a népröl-nemzetről való gondolkodás óriásai. S még számtalan csúcs és szírt, hxzlom és hegyőriás. Könyvek erdeje. Érzések gomolyaga. Drámai sorsok vásznai. De a legnagyobb élményt az a feljedezés adta, hogy egy kicsit én is mindenben benne vagyok, én —

felenné tágult előttem, lehetőségekben és tarkaságban szinte bOgebbé a valós világnál, hiszen ez csupán szűkebb körkönyvek világában pedig nem érettem magam előtt korlátokat, olyan volt ez a csodálatos vidék, mint egy gazdagon termő, egzotikus és mégis közeli mesetáj, mélyen a teíjss embevitéz Ulusztrációi fognak meg. meg olyan, mint a világ, és s ezek közül is a temetői lidér- mégsem az, olyan mint én Va- cek és boszorkányok képe, a- gyök, mert megértem, átélem,

hogy szegény Jancsi bojtár Je- magamban hordozom, és mégis korlátozódott A

fe felett kavarognak. Nincsenek mást A könyv valami más! nyezetemre Konanozoaoii.

náluk hátborzongatóbb, ugyan- A háború a falu könyvtárá- akkor titkokat seftetóbb lényei nak a könyvelt kisöpörte pol- a gyerek világának. Aztán az calkról és a sárba szórta, hazaóriások, hatalmas csont és l- vihette, akinek kedve támadt zomkolosszusok, reng a föld kiszedni őket onnan. így került

hétmérföldet lépő talpuk alatt, hozzám is tucatnyi könyv a , élet nuilatkozhatott mea bá Milyen erős lehet egy óriás? „nagykönyotárból“ Jaz iskolai ZulásSem S s Ttájbói Nagyapó olvasgat fel hanga- könyvtár v^t a Jcmönyvtdr szirtek meredlek esan a kónyvből, egy-egy részt Komoly könyvek, regények. A g mélurétea mos vitézből, aztán a Szilaj Nyomorultak két kötete ^^ek a dzsu^^^^

Pista történetét c Talpra ma- Victor Hugótól Bánffy Miklós- ""jöS e^érzékifl^g

gyan, és a pa^nyi gyereklé- tói a Me g számlált at Uil „laskodásatnak a megtesteVítl lekben mintha h^fák ^ngené- két kötete, Baksal Sát^MX a ^ mindenhatónak tétnek és vüágok születnének Szeder, n dák. Válogatás

nagy morajlással csodás tüzek- nélkül olvastam 9^ úgy, a- ^ tnteUektus és határtar,’ itatnak látszó emberi tudás bajbe. fátylak lebbennek f^lJűt- söbb Jókait Mtkszáthtól a Ga- Hemingway, a

te, az alacsot^ mmnyezetűfa- vaUérokat. de J^ques De- század sziki erköllusí ház felett megérzi a vég- váltói a Prédát Jegy szeren- telent. S mintha szívesen bor- csétlen rossz lány történetét], zongana: másik könyvélmény- aztán ázsiai és afrikai utazásaként egy Kísértetek ka- kot, prémvadászok kalandjait a lendá'r túrna című klalvány messzi északon, cowboj/regé- felentkezfk, címlapján nagy fe- nyékét. Mindent eMvastam, hér kísértet, minden harmadik ami a kezembe került és a ma- oldalán kísértet, angol kasté- ga módfán minden szellemi él- lyok szellemei, temetői árnya- ményt megemésztettem. Polákok, kripták, ódon várak su- gyasztottam a könyveket, mint hand lakót, míg mohón nézege- az ételt az éhező, és úgy érez- ti őket, reszket az apró gyerek, tem, hogy növekedem. Nem is amikor besötétedik, a befa- testüeg, lélekiten valahogy, gyott télt ablakok mögött ha- Másképp láttam és éreztem, lőtt dédapjának véli a szúr- mint a többiek, több szempon- gyékban fehérlő dunnát, és két- tóm volt a dolgok megítélésé- ségbeesetten a nagyanyjáért hez, sokszor tisztábban láttam, kiabál. Már olvassa is a kaién- Vagy csak én gondoltam így dártumokat, iskolába jár, me- talán? Mindenképpen máskép- sésköntfveket bújt. Mit rontod a pen láttam a magam helyét a

Azt mondják, hogy á könyv a legjobb barát. Helyes meglá: tás, de nem a teljes igazságot fejezi ki. A barát közeli lény. jöakaratü rokonlelkű, de mégis idegen, mert más test és lélek, mint ml vagyunk. De a könyv több ennél, mert a könyv ml lehetünk. A könyvbe áz író beleírja, az olvasó pedig beleéli önmagát, és így megvalósítják vágyaikat, eltitkolt érzelmeiket és álmaikat, megvOlősit- ják önmagukat. így a könyv — mi magunk vagyunk.

csű, konok akaratú és önmagát

o

2 íí

s' Sé"“

OS e

Clök a sEoba közepén, nézegetem a könyvtárat, ötezer könyv, végestelen-végig a szobafalak mantén, magyar, cseh, szlovák és francia nyelvű könj^vek, s mindegyiknek megvan a maga története. Ezt a félig elrongyolódott Pe- töfi-válogatást még kisiskolás koromban kaptam karácsonyit, ez volt az első verseskönyv, amelyet olvastam. Ezt a pompás Mi- chaux-válogatást viszont Gibert- nél vettem, a Szent Mihály útja kellős közepén, pár méternyire a Cluny fcávéháztól, ahol egykor Ady Endre Irta nevezetes Párizs- vetseit. De nem folytatom, hosz- szú sor lenne elmondani mind az ötezer kötet történetét. Inkább csak néhány „első szerelemnül“ szólnék ezúttal

Petőfit már említettem, utána következett mindjárt Jókai, a „Kárpáthy Zoltán“, aztán a „Huckleberry Finn kalandjai". Ti- Zenkét-tizénhárom éves kamasz lohéttem, ezek voltak az első könj-vélményeim. Két és fél évtized telt el azóta, összegyűjtöttem s elolvastam jópár ezer könyvet, de olyan élményt, mint e- zek az első olvasmányok, egyik sem tudott többé nyújtani. Máig emlékszem szinte minden mondatára, minden „hősére" egyiknek is, másiknak is, s aligha kívánhatnék magamnak szebbet a jövőben, mint még egy-két ilyen velőkig hatoló olvasmányélményt.

Pedig hát voltak később is nagy megrendüléseim, A „Bűn és bűnhődés", a „Don Quijote", az „Ulysses“, a „Gyász", a „Prae", Kassák I.njos és Füst Milán, József Attila és Weöres Sándor, Lautréamont és Rimbaud, Beckett és Juhász Ferenc.

Mit jelentettek számomra a könyvek? Falun születtem, házunkban kalendáriumon kívül a- lig volt található egy-két olcsó olvasmány. Lépésről lépésre magamnak kellett megtalálnom az utat a könyvekhez, a műveltséghez, s talán ez volt az egészben a legszebb. El tudom képzelni, hogy a könyvek között félnövC gyerekek, aŰket ráadásul talán még kényszerítenek is az olvasásra, hogyan fosztanak az e- nyémhez hasonló olvasmányélményektől. Az ilyen csontig hatoló soroktól példának okáért:

„Van valami gyönyörűség a filozófiában s valami csábító még a metafizika délibábjain is, amit minden tanuló megérez, amíg a tizikai megélhetés durva szükségletei le nem rángatják a gondolat csúcsairól a gazdasági harc és a kenyérkereset piacára. l.*gtöb- ben közülünk ismerték azokat az aranyos napokat az élet júliusában, amikor a filozófia valóban az volt. aminek Platon nevezi: „az az édes gyönyörűség".

A kötet, amelyből az idézeti mondatokat kimásoltam: „A gondolat hősei". Megkopott fedelű, nagy formátumú, piros borltékú kötet. Idestova két és fél évtizede, hogy boldogult nagyanyám beállított vele egy kassai kirándulás után. Ezt hozta ajándékba meg ,,.A zene története" cimű könyvet, az egykori Dante Kiadó „Műveltség“-sorozatának kiadványait.

Mondják, az emberi sors alakulása legtöbbször a véletlenen múlik. .A bizonyosan véletlen az volt, hogy könyvet is alig látott falusi otthonunkba éppen ez a két ismeretterjesztő munka jutott el: a filozófia és a zene története. De az már egyáltalán nem véletlen, hogy máig ez a két délibáb vonzza leginkább a képzeletemet, 9 alighanem a lehetőségek hiánya okozta, hogy végül is a kettő között a költészet maradt, mert ahhoz se zongora, se szak szerű Glozófiai stúdiumok nem kelletlek, csak papir meg toll. az még a világ legeldngottab! sajkában. Gömörben is találtatott

Szeretném, ha valamit át tudnék adni a mai tázODnégy-tizeaöt esztendős olvasónak az én egykori megrendülésemből, amelyet éppen ez a két véletlenül hozzám sodródott könyv okozott. Platon és Spinoza, Kant és Nietzsche, Bach, Mozart, Beeüioven, Bartók, Kodály, Sztravinszkij szelleme hatotta át egyik napról a másikra az ottlionunkat, s az akkori élmény máig is tart. Mert hiába az azóta eltelt évek, az azóta elolvasott könyvek, az első olvasmányélmények olyanok, mint az első szerelmek; soha semmi nem törülheti ki őket az emlékezel legaljáról.

Az olvasásnak egyébként, mint minden egyéb tevékenységnek, korszakai vannak. Legalábbis nálam. Hullámhegyei és hullámvölgyei. Vannak időszakok, amikor naponta elolvasok egy könyvel, 8 vannak hónapok, sajnos, egj-re gyakrabban, amikor egy oldalnyi újságcikket is alig vagyok kópes végigolvasni. Ilyenkor a zenével pótolom a könyvet, hanglemezekkel. A könyvtár mellett immár van egy kb. ötszáz darabból álló haiiglemeztáram is. A legrégibb gregorián dallamoktól a legfrissebb elektronikus zenéig válogathatok közöttük. Ezt csak azért említem, mert. mint ahogy az az előbbiekből kiderült, a zene sze- retetét is a könyvnek köszönhetem. Kfvánok mindenkinek az e- nvémhez hasonló köowélihénve- ket!

'mm

jütS.

Ősművészet

ihletett^

Szlovákia tSvárosának legszebb helyén áll ez a szépéé- get. Ízlést sugárzú egyemeletes villa. Egyik oldalon lent a Dnna ezüst szalagja, másikon erdős damboldalok, s a lent pihenő városon tűi a kéklő távolságokba veszik a takin lel...

Pataki Klára szobrászművész otthona ez a ház. Itt él a művésznő lérjével, kisfiával és hiletet, művészt átélést é Vesztö szobraival. Itt, magasan a város fölött vési, faragja, álmodja fába a szépséget.

— Már annyiszor kerestük, művésznő, most végre tiké rült megtalálnánk — mondom, amikor a rövid kapaszkodé otáu Csöngetésemre ajtót nyit.-- Hát nem tudták, hogy a szobraim közt kell lennem?

— nevet.

így kezdődött a beszélgetésünk.

~ Ipolyságon születtem. Alig kétéves voltam, amikor az édesapám meghalt — kezd bele élete történetébe a szob- résrnó.

Az édesapjára nem is emlékszik, helyette két gondos nagymama és az édesanyja szelfd, jóságos arca ragyogta be gyermekkorát. Testvére nincs, talán azért olyan kedves és felejlhetetlen játszótársa a kutyus. Édasanayja igen korán zongora mellé ültette, de a zenéhez valahogy nem volt kedve.

— Az eredmény niaídncm egyenlő volt a nullévall — TalljB mosnlyogva.

Amíg magárét beszél, a szobrait nézem.

Mintha újkort totemek lennének ezek a szokrok. Elegáns szépségükkel, lélekbe-húsba markoló egyszerűségűkkel ragadják mag a szemlélőjét. Az ember a fát, a fa az embert formáI|a, vési, győzi le és magasztalja föl. A tömbszeru zártságot az ősi mitoszok és a ma emberének a szépség örök forrásai után velő szakadatlan sóvárgása lengi be Már gimnazista korában szépen rajzolt és lestett. Minden évben egy kis kiállítást rendeztek az Iskolában. Az é- rettségl ntán először a pedagögiai főiskolára ment, és Jo- zet Kostka érdemes művész tanította rajzolni , festeni. 194S-ben Iratkoiott be a Képzőművészeti Akadémiára, ebei FraAo Stetnnko érdemes művész volt a tanóra. Azöta is szívesen és hálásan emlegeti mestereit

— Nemcsak nagy tndású emberek, kitűnő művészek és ktváltt pedagőgnsok voltak, hanem kedves, kűzvetlen barátaink U, akik diákjaik között érezték magokat a legjobban.

Azntia tannlmányút következett a Szovjetunióba, az NDK- btt, Magyarországra, Romániába, Bnlgáriába, Ausztriába, 0- lassnrsaágba és Angliába.

Festőnek indalt és szobrász lett.

1997 őta számtalan gyűjteményes és csopartos kiálUtéson vett részt Idabaza, külföldiül pedig Havannában, Krakkóban, Bndepnsten, Berdlschladbachban és Kairóban állitott ki. Onéllő IdállUásai Bratislavában, Szófiában, majd Ismét Bratislavábsn, a Cyprlán Majemfk Galériában voltak. Számtalan pélyázaton vett részt, és többször nyerte el ex első díjat.

Alkotásai: „Leány" — (bardejovj gyermekkérhiz kútfign- ráje (I960), „ívé Isány" — a 2iar nad Hronam-I kútfigu- ré|o (I960), a fasizmus neimeckéi áldozatainak emlékművs (1999—1960). „Anya gyormekéval" a koSicei gyermekkórház részére (1963). Plasztikák a „Myjava 1848" Mfiznnm számára (1969), Szoborcsoport Bártfán.

A művésznő kedvenceiről beszél: Ady ... A kínai ás a lapén versek ... Dosztojevszkij, Romáin Rolland . .. Bartók és Bach ... A modem képzőművészet...

Lassan egy képpé áll össze a művész és az ember. A modem művész, aki úgy „mnllesleg" a barakk zene rajon- gőja Is, és az ember, akiben állandé szorongás él egyetlen, életvidám kisfia miatt, és legszívesebben sehová sem engedné őt egyedül.

— Be kell Ismernem, hogy egyetlen sporthoz sem konyi- lok, dn ha a fiam sízni akar, akkor én mailelte kutyagolok a hóban, nehogy valami baja essék. Lehetséges, hogy túlzott ez az anyai gondoskodás, lehet, hogy nevelési möd- szeram egyik nagy hibája, de nem tehetek réla.

Beszélgetés közben derűi ki az is, hogy a művésznőnek nagyon rossz az arcmemöriájá, s ez a „szépsőghtbe" már nem egyszer kacagtató helyzetekbe sodorta. Elárulja azt is, hogy a hozzá ellátogató fényképészeket sem kedveli túlságosan.

— Eljönnek ide hozzám, s szobraimat Ide-oda húzogatják, rendezgetik, hogy megfelelő hátteret találjanak nekik. Ótá- nuk egy napomba kerül, amig ismét otthon érezhetőm magamat a műteremben. De a kritiknsok még a fényképészeknél is klállhatatlanabbak — teszi hozzá nevetve.

Művészetről beszél, az ihletről, a művészet és sz erkölcs viszonyáról, a művész egyéniségéről.

Az Ihlet nem üzlet és nem erőszak. Az ihlet belső zzDk- ságlet, ami a művészt ösztönzi az igazság és a szépség felfedezésére. A művészetnek csakis akkor van köze az erkölcshöz, ha a műalkotás a művész egyéniségét fejezi ki. A művész mnnkiját determinálja az egyénisége, s ez az egyéniség erkölcsi, művészi és embert is egyszerre. Ez az, aminek a külső kifejezését stfinsnak nevezzük.

— Mit kíván magának?

— Csak 8gész.séget és békét, semmi másti

Mennyire reális tud lenni egy kifejezetten lirai hangnlatú asszony, aki művészi

Amikor kilépünk Pataki Klára műterméből, pár percig némán nézzük a várost. Az utcákon egymást szerető, egymást gyűlölő, egymást észre nem vevő emberek sietnek. A magas kéményekből felszálté fiistoszlopok fekete kérdőjelekként lebegnek fölöttünk. N, László Endre