Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-01 / 27. szám
K ' énytelen vagyok a hagyományos kérdéssel kezdeni: hogyan }ntottéI el a zenéhez? — Családban volt nálunk a zene. Édesanyám és nagybátyám kiválóan zongoráztak, bár anyám matematika- fizika szakos tanárnő vott, tehát nem hivatásos zenész. A nagybátyám viszont csak tizenkilenc esztendős korában döntötte el, hogy nem megy zongoramüvészl pályára. Anyai nagyanyám zene- tanárnő vo-lt, a hírneves Anton Bruoknemél végzett Bécsbon. A nagynéném is zenepedagógus, ő a budapesti Zeneakadémián fejezte be tanuhnányalt. Édesapáin mérnök, annak Idején osztálytársa volt a világhírű magyar hegedűművésznek, Zathureczky Edének. Egy padban ültek, együtt nőttek fel és ez annyira hatott rá, hogy nagyon szívesen vette volna, ha valamelyik fia a zenei pályát választja. Két bátyám csőiütt vallott a zongora műfajában, én hátha hegedűs lehetek? Nem voltam különösebb tehetség, a zeneiskola első osztályában például buktam is, de i szüléimet ez sem tántorította el, továbbra is mintlent elkövettek, hogy az érdeklődésemet a. hegedű felé fordítsák. Tizenkét éves koromban hirtelen fejlődés állt be tanulmányaimban, ekkor a zeneiskolák szlovákiai verse n\"én első lettem, de ezt újabb törés követte. Tizennyolc esztendősen aztán megint nekllramodtam, olyany- nylra, hogy egy év alatt többet megtanultam, mint a volt konzervatórluml sztárok öt év alatt. Utotső kassai évemet önálló hangversennyel fejeztem- be. Köszó- nettei tartozom Takács Kálmán tanárnak, aki Kassán tanított; Bratislavában Milan Bauer osztályába kerültem. ak! az akkori hazai ran.glétrán a második helyen állt. Több önálló hang versenyt adtam, hegedűversenyeket játszottam (Pro- kofjevet, .Mozartot). 1968 ó- ta a Szlovák Filharmónia tagja vagyok, a főiskolát egy esztendővel később fejeztem be. Milyen a zene é.s az emberek viszonya? Eljut-e va jón cgy-egy remekmű a ló lekig? — A zene még eszményi körülmények között sem nyújt teljes élvezetet valamennyi hallgatónak, sőt minél magasabb fokú a művészet, annál kevesebb emberhez jut el. A kérdés tehát az, mit lehetne tenni azért, hogy ez ne Így legyen? Hiszen Itt még nyelvi akadály sem gátolhatja, hogy a hallgatóban kibontakozzék az élvezet. Egy külön elmélet fogalmazódik az utóbbi é- vekben bennem, amely nem ál! ellentétben a zseniális Kodály-rendszerrel, vagy e- ' gyéb nagyszerű pedagógiai struktúrákkal, de mégis harcba száll azzal a téves felfogással, hogy a zenébe lé, hogy azok felizgassák képzeletét, és az így keiet- kezett élményekhez az elhangzó mű szinte kísérőzie- neként kapcsolódjék. Tehát szinte mankókat adunk ez embernek. Később természetesen ezeket a mankóikat eldobhatják. A maximálisan sötétzöld volt. Ezt az éi- m.ényeraet később elmeséltem ismerőseimnek, szakembereknek, akik miaidTiyálan különcnek tartottak. Amikor aztán megtudtam, hogy az említett Bartók-mű tételének a címe ,,Halotti menet“, és véletlenül tudomásomra víát kivéve minde-gylk szocialista országba, valamint Ausztriába, az NSZK-ba, Svájcba, Dániába, Hollandiába, Spanyolországba, Belgiumba. Ami a legtöbb országban megragadott, az az erős hagyománytisztelet. W-roc- lawban például egy hangREITER ISTVÁN, a Szlovák Filharmónia tagja Születtem 1944. október 21-én, két légitámadás között. 3évesen gyermekbénulásban megbetegedtem, heteken át mozdulatlanul feküdtem, csak édesanyám hitt abban, hogy meggyógyulok. Én voltam az egyetlen, aki tökéletesen meggyógyult a ne.gyven gyermek közül. Hétesztendös korom óta hegedülök. A kassai magyar tannyelvű nyolcéves alapiskola mellett kezdtem el a hegedülést, később elvégeztem a bratlslavai Zeneművészeti Főiskolát és a Szlovák Filharmónia tagja, majdelsöhegedűse lettem. Szüleimnek köszönhetek mindent, de főleg azt, hogy a sikertelenségek ellenére is boldogultam. Fantasztikusan hittek bennem, és kitartóan támogattak, buzdítottak. 1967-bén megnősültem. Feleségem a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola első csehszlovákiai végzős növendéke volt.Jelenleg a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adásánaik a bomondónöje. Egy kislányunk van, Évike. négyéves. Kedvteléseim: festek, olvasok, írok, zenei műsorokat készítek a rádiónak, olykor újságcikkeket alkotok zeneszerzőkről. Leginkább a történelem és az élet rejtett törvényeinek párhuzama érdekel. Leglz,galmásább ténykedésem a hagyományök áfriientésé a modern ember érzésvilágába. Eszményképeim Csontváry. Bartók, Ady. Néhány esztendeje azt is elmondhatom magamról, ho.gy a költészet olyan életelemeramé vált, mint a zene. Szenvedélyesen szeretek könvvet vásárolni és ajándékozni. (Illyés Gyula ..Puszták népe“ c. művét legalább ötven példányban ajándékoztam oda.) nem szabad bizonyos jó szándékkal bslemagyarázni semmit. .Az emberek többsége azt vallja, hogy neki senki ne mSgyarázzon egy-egy zenemű hallgatása közben arról, mit kellene éreznie 1- lyenkor. Szerintem Irt a baj. Bár igaz az is, hogy az emberek fantáziáját mindeddig egyetlen^ pedagógiai mód szer sem tudta igazán megmozgatni. Az én fogalmazódó teóriám azt szeretné, hogy a nagyon földhöz szögezett emberi fantáziát mozdítsuk el a lehető legitaba ünCb módon a helyfcrő', de úgy. hogy ne az egyes mű- ve.^• szerkezeti, forma harmóniai törvényszerűségednek feltárásában éljük ki magunkat, ne a zeneszerző életét, gondolkodásmódját magyarázgassuk, hanem megdöbbentő gondolatokat, képeket hozzunk kapcsolatba az elhangzó művel. E képeket és gondolatokat olymódon tárjuk a hallgató eabsztrakt zenemüvet tehát ra'ionálisan közelítjük meg. Az elméletben van logika, és amilyen hévvel ma.gya- rázod, hihető is. A legegyszerűbb lenne azonban, ha mondanál egy példát. — Tíz évvel ezelőtt a barátommal egy új Bai'tók-le- mezf hallgattunk A negyedik tételnél önkénielenü! az előttünk függő Collinássy- -képre néztünk — Colllnás- syt én legnagyobb hazai magyar festőnknek tartom —, és szinte egyszerre kláltoi- tunk fel: hiszen ezt a festményt zenésítette meg Bartók Béla! A kép egy agyag vázát ábrázolt, benne szenvedélyesen feltörő, csodála- to.san sárga virágok, sötétzöld háttérrel. A háttér ko- rc.or hangvételű, tragikusan jutott, hogy Collinássynak ez volt az utolsó festménye, felfedeztem a párhuzamokat. A festő súiyos halá’.ér- zetben alkotta meg a képet, A duzzadóan, szinte vulkánikusán feltörő sár.ga virágok az élet szenvedélyes Imádatát tárták elénk, nontosan úgy, ahogyan azt Bartók az említett műben me,gkomponálta. Ogv vélem, ez a példa jó! megvilágította, mit akarnék, mit javasolnék annak érdekében, hogy a zenét becsempésszük az „emberek szfvébe-lelkébe. Mint a Szlovák Filharmő- nia tagja, sokat utazol. Merre jártál már. és mi ragadott meg leginkább külföldi utaidon? — Sok európai országba sikerült eljutnom. Jugosz’á versenyleiemmé alaikftort csodálatos templomban Játszottunk, de nagyon tetszett a bolgár Nessebar is, a- hogy egy halászfalut őriztek meg az utókornak. Spanyol- ország volt fővárosának, Santiago da Compostellának szinte teljesen konzervált a középkori állapota; páraitlau szépségű öreg város ez, lakó! szenviedélyesen védik minden egyes kövét. Belgiumban mint szemük világára vigyáznak a régi ablakrámákra, amelyeket gyakran átfestenek. .A Szlovák Filharmónia el- sóhegedüse elfoglalt ember. Hogyan telik el egy hazai bet^? — A munkát általában hétfőn délután 'kezdjük. .A ptöbák rendszérlní más■m.ás karmesterrel folyh-tk. A kedd-szerdal kemény és k.merítő gyakorlás után csü- t&rtököin délre befejezzük a próbát, majd csütörtökön és pénteken han.gversenyezünK. Kc-rutaínkon naponta közönség elé lépünk. Mindemei- ieit szinte állandóan tévé-, rádió- és lemezfelvétel sze- refiel műsoron. Gyakran előfordul, hogy egyegy kéthő- napos, nehéz időszakba'n egy szombat-vasárnapom sincs, és naponta 16—18 ó- rát dolgozom. Mond] valamit a hegedűidről! — Kezdtem egy pléhhege- dúvel, most egy tízezer koronát érő zeneszerszámom van. század eleji, egy csehországi m'Oster munkája. láttál-« már stradivarit? — Igen, de még nem játszottam rajta. Milyen emberek a zenészek. ezek a világjáró művészemberek? — Az átlagosnál jóval szerényebbek, agyondo^go zottak. gondterheltek, ápoltak, és csak nagy ri'kán bohémek. Mlndegylk'ükben van valami érdekes, valami nagyon furcsa. Mivel foglalkozol mostanában? — Hála a népdaloknak és Ágh Tibornak, akit az egyik legértékesebb emberünknek tartok, van egy izgalmas munkám. Legutóbbi gyüjtő- útja anyagát ideadta nekem feldolgozni, mert követője, sajnos, nincs nálun'k. Döbbenettel a szívemben állapítottam meg. hogy mosi, az atom és űrkorszakban a tudománvok óriási fejiő-lö- sének Idején még mindig teljes ereiében él az évseá- za-nr kbó! átmentett népzene faivaiotkban. A magnór-ZíIng meghallgatásakor olyan ‘ö- kéleles előadói élménviren volt részem, amelyet g.'ak- ran magam fölé ke!io‘» he- iyeznem egv-egy na.,gy fesztivál előadót teljesltménvoi- r.ek. A legnagyobb, legtei-e sebb élményt Holecz Fe- renczné Gvepes Ilona, egy hanrlnoéves fiatalasszonv nyújtotta, keleti színezetű háTigiával. Sohasem hittem vol'na. hogv őseink kultúrája még mindig Cwn eröte'- jesen él a lelenben! Remélem, ho.gy sikerül maid eze- ke‘ a nagy értékeket pontosan rö.gzftenem a kottán. Utolsó kérdésem: bonnen származnak ezek a népdalok? — Bodokról, Vágáról. G’.- mesröl. BATTA György „Vendéglő a vár alatt“ — így hívják vendéglátőlpa- runknak azt a létesítmé- h^t, ahol most vacsorázni készülődöm. Hogy mit vacsorázom? Majd mindjárt meglátjuk. Surányi Józsefhez, a vendéglő vezetőjéhez fordulok kérdésemmel: — Mit kell okvetlenül megkóstolnia az idelátogató vendégnek? — A híres matracsl bort. — .Az ételek közül mi* a- ján’7 Mi a specialitásuk? — Az úgynevezett „halná tskal titok“. Szóval „hajnácskai titok.“ Most már talán mondanom sem kell, hogy a Rlmavsk.1 Sobota-1 (rimaszombaä) járás egyik kis falujában, Haj- náCkán (AJnácskön) vagyok. A vacsora pedig kitűnő. Ha valamelyik olvasóm majd erre jár, ne felejtsen el betérni a vár alatti vendéglőbe, amely a község egyik legújabb épülete. Építését 1972-ben kezdték meg, s egy év alatt elkészültek vele. Ezt már Szabó Árpádtól, a helyi nemzeti bizottság tatkárától tudom. Szintén egy év kellett a szép, korszerű sporttelep felépítéséhez. Ezenkívül nyolc kilométernyi utat por- ta'anltottak, három kilómé tér hosszúságban betonlapokkal rakták ki az árkokat, lerakták egy körzeti tűzőltósaertár alapjait, s a község három temetője közül egyet bekerítettek. Oj VENDÉGLŐ A VAR ALAH autóbuszmegállókat építettek. 8 épül már a község új óvodája is. A választási program keretében az elmúlt év végéig összesen harminckét akció volt Ajnács- kön. Nem is kérem most Szabó Árpádtól, hogy az összesét felsorolja, mert csak egy vékonyka jegyzetfüzetet hoztam magammal. Különben Itt van már társaságomban Pál László is, aki arra vár, hogy a helyi SZlSZ-szervczet életéről beszámolhasson. Pál László e- gyébként SZISZ-elnök is volt két évvel ezelőtt, s tagja a szervezet beat-zenekarának. A SZISZ munkájáról csupán i’.éliány mondatban számol be. ez természetesen nem az ö hibája: — Az afnácskől fiatalok szervezeti tevékenysége teaestek rendezéséből és az önkéntes társadalmi munkában való részvételből áll. Bekapcsolódunk a faluszépítésbe, és a szövetkezetben is szoktunk brigádoznl Nagy gondunk az, hogy nincs saját klubhelyiségünk, ha lenne, talán aktívabban dolgozhatnának a szervezet tagjai... Pál Lászlón kívül másokat Is megkérdeztem, és nekik is az volt a véleményük, hogy a fiatalok munkáját egy nagyon egyszerű jellel lehetne ábrázolni. Közben Ujjúkkal egy ellipszist rajzoltak a levegőbe, amelyet én csupán a nullához túd- tem hasonlítani. Megint mások — talán informáltabb személyek — szerint a szisz-tagok a CSEMADOK munkájában Is részt vesznek, s közreműködtek a június 29-én megtartott vidám műsorban is. Nos, azt hiszem, nem a ml dolgunk el- d-öntenl, kinek van lgaza.de a község fiataljai talán jobban ts me.gmutatbatnák magukat: hogy mindenki lássa őket. Nem akarok „ünnepron- tó“ lenni. Igazán nincs szándékomban az efféle töprengésekkel megmérgezni a vár alatti vendéglőben uralkodó kitűnő hangulatot. Ismét Szabó Árpádhoz, a hnb titkárához Intézem hát kérdésemet: — Mit kell meglátogatniuk azoknak a turistáknak, akik majd errefelé járnak a nyáron? — Már az Osztrák-Magyar Monarchia idejében híres volt Csevice-fürdö, s ma Is szinte az egész világon Ismerik. Hajdanában természetesén csak a nagyurak, a bárók, grófok látogathatták, ma már mindenki előtt nyitva áll. Legalább hatféle betegség — gyomor-, anyag- rseie, vesevezeték-, érrendszer, szív- és Idegbetegségek — gyógyítására alkalmas az itteni víz. A Gömörben barangoló turistáknak én is adok egy i6 tippet: másszák meg a falu fö-Ié magasló sziklát, ame- Iven hajdanában az Ajnács- kől vár állt. Mindenkit biztosítok, nem bánja meg. Az, amit csak a csúcsról láthat az ember, kárpótolja őt -a megtett üt fáradalmaiért. Kép és szöveg; Varga Erzsébet •s*
