Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-07-01 / 27. szám

CSAK

TISZTA FORRÁSBÓL

(Madách; FÉNYES A TŰZ L.4NG|A — szlovák népboHadák)

kai inkább veoet el a nemesi udvarházak daloló, kézírásos énekeakönyveket őrző környezetébe, mint a fából épített hegyi kunyhókéba, a bacsók szállására...“ Szíklaynaik ezt atneg- állapítását még jócskán bövít- hetnénk. Hogy csak egy né- háiuy címet említsek. A füssl határban, Csaplárosné már az újbort. Mikor otthon éltem.

Volt egyszer egy kis gerle stb. tik hozxáml

szlovák szöveg: Ach pán öten. mftj pramily,

tá páni sa mt Apámuram, án nem tetszik az Apámuram, ke az úrnő nem M

nelibil

magyaml:

kedvesem

úrnő nekeml Csukánál; dves apám.

A szlovákiai magyar könyv- vagy betyároknak?!) vagy az Z, h^y S^y

kiadáson ritka felensóg egy Amerikát mikor odahagytam _nem' a Sváik nén

mű másodszori megjelentetése, címűt, amelyik sem nem kato- kait^tbfU ha^em a nén^^

M* i’,'“'“',”" r” wSSi

írás rangját, irodaim! szintjét Ugyanígy nincs helye a Légé- _ „f,ndfv<iahtvm váiomatha- te jelenti. Ma, amikor kezűnk- nyék sorsa ciklusban a Herceg- ^

te vesszük a Fényes a fűz nőnk vlrágszál címűnek, vagy f^^ók Slo

láng>a című szlovák népballa- a Volt egyszer egy kis gerlé ludote^oii^e^

da-gyujtemény második fciadá- nek, melynek népi eredete erő- Medveokú- Sto slovenskvch tua S am«,„a. venské tüdővé lialady stb.) bt(bajnos, a kiadó — amely az kötetben, amelyen a ponyván »rknuiH'iV

i több át<!zerve7iíi<».n ment árult könyvek hatása érezhető,

A Csuka Zoltán fordításalóta több átszervezésen

át, és nevet változtatott — nem ezt utószavában maga Szlklay vette figyelembe az első kiadás László is elismeri. Idézem: „A nak művészi értéke Igen hul- után meg)elenő kritikákat — leányka vízért járt, Menjünk el lámzó. Van nagyon szép, való- bár módjában áillott — és az hát vadászni, vagy éppen a ban mesteri alkotás, pl. A leelőzővei azonos szöveggel je- Volt egyszer egy utacska sok- ányka vízért járt: lentette meg ismét a kötetet.

Mindössze egy nyilvánvalóan _

szarvas hiba: Szene és Szenyec "3 j

nevének összekeverését korrl- P®* tú panskű zahradu gálták. Ezért kénytelen vagyok ’**!'! kitérni azokra a részekre, arae- zbán

lyek javításra szorultak volna.)

A könyv összeállítója, Szik- Pn i

lay László Igyekezett úgy váló- l^^rtOK B.j gatnl a hatalmas anyagból, hogy a magyar olvasó lehetö5 íéSaSktacS SajnS í ^Th

ez csak részben sikerült. Nem ^

tudom, milyen elgondolásból egynéhányszor érthetetlen- "ál sem pedig az ujabb gy^kilndulva vette figyelembe az ‘®szi a gondo at- őnél^ofta Burtóoyánál

eddigi fordításokat {Csanda ® ® m S \ ti*“

Sándor: Magyar-szlovák kultu- határban cí- a kötetben, az említett „britek

A leányka vízért járt az uraság kertjén át s hogy ott járt korsaját óhohó

eltörte az uraság.

Ugyanakkor meg kell mon- dóm, kinek a gyűjtéséből vette danl, olvashatuiiik feltűnően Csuka Zoltán, Illetve a nyers

rálls ’kapcsolatok; ‘ Cselényl bai'adában „három brit ki- sincs ott ---- -- ’ ’ rályoik -ról van szó. Nem tuLászló, Sípos Győző, Rácz 011 .vér), s ezzel alaposan csökkentette azoknak a legszebb balladáknak a számát, amelyeket a magyar olvasó szívesen összevetett volna a megfelelő magyar népballadákkal. (Nem Is beszélve arról, hogy ezek alkotják a szlovák népbalada- kincs gerincét. Nem véletlenül írom, hogy megfelelő, hisz ha fJ^kSÍZr eg^ás mellé állítjuk a szlo- vká-magyar balladaszoveget, , j kxólové z voini nyilvánvaló az azonos kútfőből ' *

való eredet.)

Az, hogy ezek a szövegek megtaláihatók mindkét nép é- letéten, mit sém von le égytk ttóllada értékéből sem, sőt azt bizonyltja, hogy az elnyomott Jobbágy-pairasztt rétegek —

Bartók gyűjtése V tóm inglickom poíi tam hostlnec növi priSH traj-a králi doűho si zasadli

Soha BurleSová gyűjtése:

Nézzük most Csukánál:.

Nyers fordítása

Az angol határban (mezőben) új fogadé áll jött három király ábban megszállottak

(letelepedtek)

Az angol határban (mezőben) egy kocsma éli abba betérnek három királyok háborúbői

(-Jövet)

A fUssi határban új fogadó állott abban találkoztak három brit királyok.

Hogy honnan került Ide nemzetiségi hovatartozásra va- Füss? Valószínű, hogy egy o- rétién fogalom. Azon már meg ló tekintet nélkül — összefog- lya,n váltözatból, ahol a bállá- sem ütközöm, hogy az eredeti tak a közös bajban és közös da ügy kezdődik: „V tóm tráv- szövegben hét éve keresik a kultúrát teremtettek. Ezért nlckom poll“ (magy. ford. Ama balladában szereplő, elveszettnem mindegy tehát: miként füves mezőben. Trávnlk — nek hitt angol királylányt, s nyúlunk ezekhez a balladák: helységnév a Csallóközben, ma- ezt Csuka kettőre rövidítette le. hoz. gyár neve Füss. Helytelen rá- Nyilván nem gondolt azzal,

Sziklay László a kötet anya- értés' folytán így lett a ballada hogy a népmesében, népbéMagát három csoportba sorolta. Az kezdősora. (Lásd még; Sze- dában szereplő állandó szárnak

összegyűjtött mennyiség azon- nyec és Szene összekeverése!) nem véletlenek, szerepük van.

ban annál sokkal nagyobb, A koronát, hogy stílusosak le- A Rakovcl s^p kis váiroská- hogy egy Ilyen szűkre szabott gyünk — a „három brit klrá- ban Mátyás királyról mondja el keretben megférjen. Kissé visz- lyok“-kal teszi fel művére a a népköltés: hogyan csapta te szatetszö, hogy a Katonák és fordító. A „brit“ kifejezés a a kovács lányát álöHözetben. betyárok sorsa ciklusban ott balladában nem szenepel — Mátyás utazó asszonyságnak öltaláljuk a Kgssuthról és Batt- csak a szótagszám kedvéért tözik, és így férkőzik hozzá a hyányról szóló balladát (minek került a fordításba, s az egy- szép szüzhöz. Itt fordul eló ez tekintsük őket: katonáknak a-szerű nép között teljesen isme- a tévedés:

Tévedés ne essék. Itt nem arról van szó, hogy Wllke hozzá az úrnő, vagy sem, hanem arról, hogy neki az úrnő viselkedése nem tetszik. (Magyarul is így mondjuk.) Tehát gyanút fogott. Éppen Itt van a balladái összeütközés! A mit sem sejtő apa maga idézi elő féltve őrzött leánya becsületének elvesztését.

Sajnos, ezzel még távolról sem merítettem ki minden hibás fordítást. Csak a szembeötlő, nagyobb tévedésekre mutattam rá. Sorolhatnám például, hogy a „prstenka zlatého“ nem arany gyümölcske, hanem arany gyű rücske (Volt egyszar egy utacska); Matús nem Mátyás, hanem Máté (A Polyána mögül); a svetlíce nem börtön, hanem szoba (Csej.tei Báthory Erzsébet). Vagy a Leányka vízért járt címűben — mely a a legjobb fordítások egyike — a „kaätier-t várra fordítja, holott ez magyarul semmi más nem lehet, csak kastély.

Nem akarok most vitatkozni a fordítói elvekről és a fordítói szabadságról. Csak annyit jegyzek meg: a ballada külön világ. Nemcsak a szavakat kell magyarra StUlletnil, hanem a nép Szellemét, gondolkodását, s nem utolsósorban megőrizni a ballada stílusjegyeit. Továbbá ebben az esetben nem egy költő verseiről van szó, akit ha a fordítás alapján rosszul ismernek meg, nem történik nagyobb baj; Itt egy nép költészetéről, alkotó készségéről és közös kulturális kapcsolatainkról van szó. Ezen kérészül egy népet Ismerünk meg. Éppen ezért nem mindegy, hogy hogyan fordítják le ezeket a költeményeket.

Végezetül szólnunk kell még a könyv Illusztrálásáról. Az első kiadását Würtz Adám fametszetei, a másodikat Ernest Zme ták linómetszetet díszítik. S bár Zmeták úgymond „birtokon belül“ van a szlovák néprajzot Illetően, mégis Würtz Adám Illusztrációi a találóbbak, művészi kivitelükben gazdagabbak, kiféjezöbtek. Ha már ugyanazzal a szöveggel adták ki a gyűjteményt, nem volt indokolt illusztrátort keresni, különösen akkor, ha az művészi színvonalban nem éri el az elsőt.

GYÜRE LAJOS

víifiüság 5

Nyelvművelés

Népnevek és országnevek

A népnevek és az országnevek között természetes nyelvi összefüggés van; vagy az országot nevezzük el a népről, vagy a népet az országról. Nyelvünkben az országnevek egy része a népnév és az ország szó összetételéből alakult, például Magyarország, Lengyelország, Németország; másokat a népnévből a latin eredetű -ia képzővel alkottunk, például Dánia, Norvégia, Románia. Némelykor a népnevet képezzük az országnévből -l képzővel, például kinal, svájci, egyiptomi. Ojabban egyre többször találkozunk olyan nevekkel Is, amelyek ügy keletkeztek, hogy az országnév végéről elmaradt a jellegzetes -la vagy -a végződés: indonéz, brazil, ansztrél, argentin, palezztin. Ezeket az üjabb alakulásokat, némelyek helytelennek vélik, pedig egész természetesen Illeszkednek bele ebbe a sorozatba: albán — Albánia, dán — Dánia, holland — Hollandia, portugál, — Portugália, román — Románia, szerb — Szerbia, s a sort akár az ókort nép- és országnevekkel Is folytathatjuk: makedón — Make- dónia, frig — Frigla, ibér — Ibéria és így tovább, tetszés szerint. Pusztán azért, mert az Ausztrália. Brazília elnevezések régebbiek, mint az ausztrál, brazil, nem kell idegenkednünk ettől a képzésmódtói. Hiszen már több évtizede megszoktuk a lugoszláviáböl, Csebszlovákiából elvont jugoszláv és csehszlovák népneveket is (Igaz, az utóbbit a cseh és a szlovák összetételeként Is (elfoghatjuk.). Az az előnyük is megvan ezeknek a rövidített népneveknek a szabályosan brazíliai, Indonéziai-val szemben, hogy kiküszöbölik a kellemetlen magánhangzó-torlódást: minden bizonnyal könnyebben ejthető a brazilok szóalak, mint a brazíliaiak, vagy éppenséggel „az én braziljaim“ (értsd; braztllar vendégeim, üzletfeleim) a szintén elképzelhető brazfli|aim helyett. Különösen viszont, hogy az India mellett használt Ind népnév jóformán kiment a használatból: az Értelmező Szótár régiesnek minősíti.

Az is gyakran kelt vitát, hogy megengedhetö-e a Japán országnév mellett a japán népnév használata, nem japáni-e a helyes alak (mint Kína mellett a kínai). A japán alak befogadását több körülmény Is támogatta: egyrészt a román, albán, litván és egyéb -án végű népnevekhez való hasonlósága, másrészt az, hogy nem ez az egyetlen népnevünk, amely az országnévből minden változás' — képzés vagy elvonás nélkül — keletkezett. A francia, a helland, a norvég, a portugál név is országnév volt eredetileg: a Fran- ciá-ban könnyű felismerni . az -la országnévképzót (frankok országa), a Holland-ban a germán nyelvek „ország“ jplentésö land szavát. E népnévvé vált országnevek mellett azonban új országnevek jöttek létre. Régebben használatos volt a lapánország elnevezés Is.

Némely ázsiai ország neve a nép nevéből, a perzsa eredetű -sztán vagy -isztán képzővel alakult' Afganisztán, Hin- dnsztán, Kazahsztán, Üzbegisztán, Turkesztán, Pakisztán népét azonban nem nevezhetjük „pak“-nak.

Vannak olyan ország- és népnevek Is, amelyek között a nyelvi összefüggés nem ennyire egyszerű. A népnév utolsó szótagjának rövid magánhangzója az -ia képző előtt olykor megnyúlik (mongol — Mongólia, arab — Arábia), a -sztán képző előtt ellenben a hosszú magánhangzó megrövidül (űzbég — Üzbegisztán, turkmén — Tnrkmenlsztán). Némely t-re végződő népnévhez tartozó országnevek az -la képző előtt a latin kijelentés! szabálynak megfelelően c hangot ejtünk és frunk (skót — Skócia, dalmát — Dalmácia). A latin eredetíf Ausztriá ból a magyarban az osztrák elég bonyolult fejlődés után Jött létre; feltehetőleg hatással volt rá a szerb-horvát eredetübosnyák, amelyhez viszont Bo.sz- nla tartozik. Anglia népét angol-nak nevezzük; azt. hogy „aagl“ nem tudnánk kiejteni. Régebben Jatlnosan angles- nak, vagy az Anglia, Anglia alakkal keveredve — ánglius- nak mondták. Britannia népe a brit, Fladriá-é a tlamand, Katalöniá-é a katalán: a belgák országa Belgium, a per zsák-é Perzsia (vagy Irán: a népet Is mondjuk Iránl-nak), az ókori etruszkok-é Etruria. Még nagyobb a távolság a kamcsadál és Kamcsatka, a malgas és Madagaszkár között, de ezekkel nincs Is annyi dolgunk, mint a bolgárok kal és Bulgárlá-val. Ennek a gyakran zavart vagy legalábbis habozást keltő kettősségnek az a magyarázata, hogy a Bulgária — mint általában az -la végű országnevek — latin alak, a bolgár pedig olyan régi szó nelvünkben, hogy az n hang o-vá fejlődött benne. A kettősséget klegyenlftenl próbáló — olykor csak nyelvbotlásként hallható — alakúk közül a bnlgár-t a beszélt nyelvben el lehet fogadni, de a „Bolgárla“ hibának számít.

Még egy különleges népnévről emlékezhetünk meg: a szpvjet-röl. A szovjet főnév — mint mindenki tudja — tanácsot, népi államhatalmi szervet jelent; népnévként, melléknévi használatban, elvonás a Szovjetunió szóból, és az o- rosz szovjetszkij melléknév megfelelője. Ma már a. beszélt nyelvben, bizalmas nyelvhasználatban elterjedt és elfogadható a többes számú főnévi szovjetek alak Is, ,,szovjet emberek, szovjet állampolgárok“ értelemben. Vigyázzunk azonban, hogy az orosz nyelvet ne nevezzük ,,szovjet nyelv“- nek, mint olykor hallható. SOLTÉSZ KATALIN

HARCOK A SZOCIALISTA KULTÚRÁÉRT II.

Az irodalom és a művészet a nép szolgálatában

A felszabadulás után égetőn sürgőssé vált az a kérdés: hol a helye ^ milyen szerepe van az irodaiamnak és művészetnek az újonnan formélédó társadalomban? Az alkotó értelmiségiek elsöprő többsége megkönnyebbüléssel fogadta a politikai és szellemi szabadság visz- szaállltását, annak összes következményeivel, és kereste tehetsége érvényesülésének azt a módját, amely összhangban van a kor igényeivel.

A klérafasiszta diktatúra feltételei között az frásmű- vészet és képzőművészet eltávolodott a valóságtól. Művészeink az ún. szlovák állam társadalmi viszonyai és a háború iránt érzett gyűlöletüket jobbára leplezett tilta- kazás formájában, bon'i’ult költői allegóriákban, 'vagy a kor társadalmán kívül lejátszödő események rév^ fejezhették ki. Kiemelték bennük a pozitív erkölcsi értékeket, magasztalták a jét, a szépet, de mégiscsak távol álltak az élet valós gondjaitöl.

A kommunista művészek és kritikusok elsőkként foglaltak állást amellett, hogy az irodalom és művészet az út társadalmat szolgálja. Vladimír Reisel, a fiatal költőnemzedék tagja a Nővé slovo háborá nténi egyik első számában tgy ír; „Most már nem kell elzárkóznunk elefántcsont tornyunkba, most már nem időszerű a géniusz egyedülállésága, most csak annak a társadalomnak a felépítése érdekel bennünket, amely fokozatosan lerázza magáról a kapitalista rendszer összes kölöncét; és ebből az építőmunkábél részt kér a művész is“.

Ez a nézet nem volt egyedülálló. A szolgálat pátosza diktálta az írónak azért a küldetésért való lelkesedése, amely a társadalom szellemi arculatának átformálásában reá várt. Az összes haladú szellemű művész állás- foglalását fejezte kt. Am az az őszinte szándék, hogy a széles néprétsgeknek alkossanak, egy fontos kérdést vetett fal: a műalkotás közérthetőségének a kérdését. A kapitalizmusban a szociális igazságtalanságok egyik következménye az volt, hogy a társadalom nem minden tagja számára nyílt egyforma lehetőség a művelődésre, nem volt egyformán hozzáférhető a knltúra. Hovatovább, egyre mélyebb lett a szakadék a közönség (beleszámítva a középső rétegeket és az értelmi.ségieket is) knltúrális igényei, műfzlésének szintje és a műalkotás között, amely elidegenedett a társadalomtól s új művészi felfedezések, kísérletezések útján haladt.

A kulturális forradalom célja többek között az volt, hogy összhangot tere-mtsen a társadalom és a művészet, az igének és az Irodalmi, képzőművészeti, zenei alkotások „fogyasztóinak“ fzlése között, valamint a müvek tartalma és formája között, amely gondolati-érzelmi visszhangot kelthet a közönségben.

Az egykorú marzista gondolkodásban a művészet és a társadalom kölcsönös kapcsolatáról az a nézet kristályosadott ki, hogy ehhez az összhanghoz két, egymásba torkolló út vezet. Az egyik a nép kultnrális színvonalának az emelése, a másik pedig a műalkotás hozzáférhetősége a nép számáiti. Azt azonban egybehangzóan leszögezték, hogy ennek a közérthetőségnek nem szabad a művészi érték rovására mennie. Egyes írások rámutattak arra, hogy ez azonban nem valősftható meg csnpán a régi népművelői, -nevelői módszerekkel, sem azzal, hogy olcsóbten árnsitják a könyveket meg a kulturális rendezvényekre a belépőjegyeket. A megoldást a társadalom szocialista átalakításában látták, hogy a munkára velő jog vonja magával az arányos jutalomra való jogot is, jogot a pihenésre, a szabad időre, a művelődésre. A kommunista párt szociális és kulturális programja nemcsak a szlovák társadalom Igényeit tartotta szem előtt, hanem a művészet, az irodalom igényeit is, hiszen mindkettő tágabb társadalmi alapot keresett felemelkedéséhez.

Az egykorú kommunistia ás marzista gondolkodású alkotó értolmiségiek hozzájárultak a knltúra egyéb időszerű kérdéseinek tisztázásához is. Például rámutattak arra, hogy a jelen számára milyen fontosak a kultúra haladú hagvományal. Átértékelték az ún. szlovák állam évei alatt keletkezett irodalmat. Tudatában voltak annak, hogy az új szocialista kultúra nem teremthető meg a fejlődés előző szakaszaihoz való kapcsolódás nélkül. Mindehhez azonban el kellett választani azokat az értékeket, amelyekre az áj társadalom építhetett, azoktól az élértékektől, amelyek a kapitalista társadalomban, főképp annak legmélyebb válságában, a fasiszta sötétség korszakában keletkeztek.

A marxista kritikusok, mint M. Chorváth, A. Matuáka, M. PovaUan és mások hangsúlyozták, hogy a fasizmus összeegyeztethetetlen e kultúrával, leleplezték e rendszer kultűraellenes lényegét. Rámutattak arra, hogy az antifasiszta harcnak milyen nagy szerepe volt a kultúra megvédésében, ás az új kultúra megteremtésében.

Nem kevésbé voltak jelentősek az új irodalom és az új művészet világnézeti, tematikai és stílusirányzatáról szóié eszmefuttatások. Több cikk szerzője mutatott rá arra, bogy az új művészet keletkezésének előfeltétele a valóság marzisia-Ieninista szemlélete. Szerintük a forradalmi munkásosztály világnézetének maradéktalan el sajátítása az a kiindnlópont, amelyből a valóságot meg kell közelíteni. A DAV egyik alapiló tagja. Daniel Qkáli fgy fogalmazta meg az irodalom programját: „Azoknak az új társadalmi problémáknak a művészi megformálásáról van szó, amelyeket nemzeti és demokratikus forradalmunk állított elénk. Mint hős, lépett népünk a történelem porondjára; és feltárni, művészein ábrázolni az új emberség problémáit, erkölcsi, érzelmi életét ennek a népnek, ez művészetünk legfőbb feladata“.

Az új művészet stílusára, formájára nem írtak elő semmiféle szabályt. Feltételezték, hogy a marzista világnézet és a valóságnak ilyen meglátása, értelmezése a stílusok és formák egész sorát hozza majd létre; amelyekkel az írók és művészek hűen, mély összefüggéseiben ábrázolhatják az élet forradalmi változásait.

A három évtizedre visszatekintve látjuk, milyen jelentős szerepet játszottak a haladó gondolkodású értelmiségiek a háború ntáni években a kultúrában, Csehszlovákia Kommunista Pártja kulturális programjának megformálásában és a gyakorlatba való átültetésében. Az ö erőfeszítéseiknek is köszönhető, hogy 1948 februárja után a szocialista kultúra kezdete olyan határozott és erőteljes volt. KAROL TOMIS