Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-12-16 / 51-52. szám

Évfk óta ismerem a fiatal zeoetanárt. Beszóltüűls már mindenről; legtöbbel ar embe­rekről és a zenéről, a/ iroda­iamról. és niinflen alkalommal meglepett erinte reodkíviili iáié- korottsápa, krisUSlytiszta logiká- fa, kövelkezteléaeinek liel>e!«é- ff«­Miudeoről hestélliink. c«ak a s akságáról nem. Nem ií fféppel írt les ele, ha­nem annak a tarlalriia Icpell meg. Arról írt. amiről tapinlal- ból stillosem kérdeztem, és ami­re soha nem panaszkodott. .\zt biszem. mindenki taoiilhal en­nek a s-ilágtalan fiatal tanárnak a les eiéből. £s most lássuk a tnraill Kedves Náudor! Elmondani talán még .Neked sem tudtam volna azt. de leír­ni más. egészen más. Csaknem olyan, mintha naplót írnék, a- melybe csak az nézhet bele. aki valóban nagyon közel áll hoz­zám, Nagyon jó és megéttő embe­rek a szüleim, hiszen ismered őket. de ennyire őszintén még nekik sem mondhatnm el. mit éreztem akkor, mennyire kétség­beestem. és hogyan lanullani meg újra hinni az éleiben és az emberekben. Később majd az is kiderül a levelemből, mi a cé­lom ezzel az ön kitárulkozással. Talán onnan kel) kezdenem, amikor tizeniisolc éve» korom­ban a feketo válaszfal a másik sieememet is eltakarta, közém és a napfény közé. közéin és a kübö világ közé állt. Sokáig azt hittem, hogy a csontarcú vigyo­rogva ott hegedül a hátam mö­gött az utolsó húron, amely minden pillanatban elpattanhat. Napokig úgy feküdtem a feke­teségben. mintha rám zárták volna a világ pinceajlaját, mint­ha beburkollak volna valami kitapinthatallan. áttörheletleu, anyagtalan szemfödélbe, mely­nek semmi ellonállása, és éppen ezért ellenállUatallan. .ékkor tudtam meg. hogy o- perálni fognak. Hátha sikerül a műtét! Kz lesz aztán ébredés egy li- dércnyomásos álomból. Nagyot nyújtózom, nagyot lélegzem, és nekiúszok, neü vágtatok, neki- repúlök a fény hullámtengeré- nek, nyetdesve és szeldesve a kilárulkozó nagy távlatokat és láthatárokat. A tekintetem újból gyorsabban cikázik majd, mint a madár, a felliők nagy srinjá- téka újból elém tárulkozik nagyszerű síkságok és kápráza- ^ tos hegyormok fölött, a föld új­ra barna lesz, a kalászok fel- aranylanai, és a füvek, fák, cserjék, bokrok, bozótok újra az évszakok sokféle ruháit öltik majd magukra, mint azelőtt. De valahogy mégsem bíztam mindebben. Hiába mondta a professzor napról napra javul operált szemem állapota. Talán ez volt a szerencsém! .Amikor megtudtam, hogy so­ha többé nem látok, a paplant fejemre húzva sírtam, mint egy gyermek, akitől végérvényesen elvették összes csillogó játéksze­rét, a napot, a holdat, a csil­lagokat. Soha nem felejtem el azt a dátumot, soha nem ünne­pelem meg vakságom ötödik, tizedik, tizenötödik jubileumát. .Mi lesz velem? — kérdeztem ezerszer. Már semmit sem láttam, de a külső világ képei még tüzel­tek, hangtalanul énekellek, nyúj­tózlak és vonaglottak lelki sze­meim előtt, de nem feleltet. So­káig sehonnan sem jött felelet, • a fekete«^ keresztjén hiába 'kérdettem a mindenségel. Lé­tekben megüresedtem. \ fekete^ ség akkor s teljes tehetetlenség érzetét keltette bennem. Érde­mes élni sötétben, eselleuül, ta­pogatózva. Mi jöhet ezután? Semmi I vagy egyéb munka- szükség parancsa? Kinek a hangszere voltam,, vagyok Sile- szek? .A vakságom is zene. egy új, ismeretlen hangszer zenéje. Talán kaján dánse. macabre. I s­tán a szférák misztikus zenéje. ■Az örökös és oszthatatlan ma­gányé. az egyedüllété. ~ .A szellem sohasem vak. Ezt jegyezd meg magadnak egy életre! — mondta Prágában » legkedvesebb tanárom, ö mVi- i'ész volt. a lélek bátorítója, a forma mestere. S ez a mondata segített áf a lelki válságon, mai napig is élő. nagy ajándék. — r-ianr. e-z a diagnózis uem szabályszerű halálos ítélet, ha­nem egy új. egy más élet kez­detei — vig.isztall a másik ze­netanár. Lassan egészen megnyugod­tam. 5 a kavargó öi-vények el.d- mullak. én pedig mogindultóm egy ismeretlen fekete folyóu. szembenézve a feketeséggel i*. Megvakult két szemém pedig kezdte homályosan megértem, hogy befelé is lehel látni. Na­pok kellettek amíg a lakásban megtanultam tájékozódni. Cgv mentem lépésről lépésre, mintha nagy felderítő útra mentem vol­na messzi ismeretlenbe, de haj­tott az akarat, hogy secitsés nélkül roozogj-ak a lakásban. .\- zóta sok ismerős lakásban moz­gok segítség nélkül. •Most csend van csak az óra ketyeg. — .Mondd, Nándor, hát olyan szánalotnraméltó vagyok én? 1- gaz ugy-an. hogy nem látok, de a zenei memóriám, és a hul­lásom szánté abnormálisán fej­lett. Nem dicsekv’ésbűl mondom, ez tanáraim véleményei Van szakmám, zenetanár vagyok. Nem kellett elbúcsúznom a hangszeremtől, mint megvakult festőnek az ecsettől, a kivénült huszárnak a lovától Sokszor csodálkozom is azon, hogy az embereknek ilyen sokasága for-B dúl felém, a fekete fallal elkü-B lőni telt vak; (elé, t nem is száua-[i lommal, de Igaz. bensőséges sze- g retettel. önzetlen barátsággal, a-j! milyenben látó koromban talánp nem is volt részem. fi-A sötétben hangok jönnek fe-Ö lém, ezekből is sokra lehet kö-yt vetkeztetni. Aztán a kézfogások.? Az egyik kéz puha. de szoritásab kemény. .A másik száraz. cson-P los, de szorítása lagymatag. ,A hang. a beszéd, a szavak kiej­tésének módja és tartalma, meg a kézfogás. Ebből rekonstruá­lom az ismeretlen külső képét, ami azelőtt döntően fontos volt számomra, de most már csak másodlagos, mert tudom, hogy a külső majdnem mindig csal... Vannak jóságos szüleim. Van­nak önzetlen barátaim. Csak fe­leségem nincs, gyei-mekem nincs.] Ok hiányoznak nekem. cg\rft| inkább hiányoznak. Jól keresek el tudnám tartani a fizetésem-] bői a családot, s végtelenül sze­retném azt az asszonyt, aki hozzám kötné az életét. Nándor, tudom, hogy írsz a lapokba, s ezért fordulok hoz­zád. Mielőbbi válaszodat várva baráti szeretetlej ölel X. Y. Eddig 8 levél. Ismerem őt jól. s tudom, töb­bet lát a látók legtöbbjémél Végtelenül eorős, gerinces ét jó ember, fájdalmat I^jyőző, intel­ligenciája fényét, emberszerete- lét kisugárzó egyéniség, s ráa­dása) — bafározottan csinos fiatal. Ha akad az Cj Ifjúság olva­sói között olyan leány vagy el váll, özvegy asszony, aki leve­lezne ezzel a rendkívüli ember rel, szívesen megismerkedne ve­ié. „nem szánalomból" hanerc igaz, bensőséges szeretetteL kö­zeledne hozzá, levelét készség­gel továbbítja a zenetanár cí­mére a szerkesztőség. László Nándöi 1 AKIRriL AZT MOND.IAK. HíK.V CbÉNYA. liú.-, k«fc-zen'i rövid frizura. A feje búbján ar ég felé mere- deznek a hajszálak, oldalt a vállal pái-liii/.tino--ak. l-'or.-i kórként hal Hí egész fej. H.'ilaiina.- orr, akár ke-<zlyííl is lilu-liie rá liózni. és jókora ajak. tele pattanással. Ar i-gész láns e-iipa kéz, cMip.i láb ,\zl mouiljúk róla. Iiogs c-sónyái:ska. Megígérte, hogy keltőre otthon lesz. de már fél óráj.i sárok. H-- Cíik az ajtón, leráneigálja a kabátját, és megcélozza vele. a fo­gast. .Nem talál, de ez egy cseppet se.iii zavarja .A k.ibálol umi- godlan li löldön hagyja, liasouló sors vár az iskolatáskára Is. — Szia. vériláiiy. mit ncz«-l, lioliiap jtéiilek. g\akorlaluok h‘sz. egé-z uap. nines ,zükségt-oi se táskára, se kabátra. .Máskor o,-z.c.- rakom, i-ten bi'zmiv. Ha nem hiszesl. kérilezil iiii-g anyut.-Vzl a kiityufáját! Csúnya, ej-röl azonban nein tehet. De iiiinden- nek tetejébe rendetlen és hazudós is. Bemegy a konyhába, fülyörészik. nem méltat különösebb fi­gyelemre. Fazékcsörömpölés jelzi, hogy kaja után kutat. Egy ka­nállal beletúr vagy hároni lábasba, tele a szája, amikor visszajön. — Hogy vagy? — kérdi lőle.ra. de váluszom nem érdekli, a tükör előtt keztli magái illegefni rojtos farmepjében. A tükíir és Pancsa úgy illik egymáshoz, mint kecskéhez a 'rakk. .\ farmer. Eredetileg nem v-olt rojtos, Pancsa vadonatújan bevágta a mosét- gépbe, utána elment biciklizni. Fél óra múlva liaz,ijöll, akkorra a nadrág a sok nyúzástól-biizástól olyan lett, mint a kapca. — Jaj. de frankó! — mondta, amikor kivette a gépből. — .Már nem is tudom, hogy egy darabban voll-c vagy többen. .A tükör előtti illcgetés titán földre sodorva a hamutartót, le- v-ágénlik a dohányzóasztalra. — Azt kérdezted, hogy vagyok? Ezt nem én, hanem ő kérdezte, de hagyom. Cvöllve beszél, mint egy bealkoncerten, mert ő csak így tud. — Nincs étvágyam, anyu ezért folyton veszeksz.ik velem, de mondtam, hagyjon békét, szerelmes vagyok, és ilyenkor nem szo­kás enni. Erre fel ígért két pofont, hogy majd ad nekem szerel­met! Képzelheted, micsoda pokol az életem otthon. Cseng a telefon, Pancsa kirohan, megbotlik, és aliogy elvágó­dik, az előszoba tele van csupa kéz. csupa láb alakjával. Valakivel beszélt, de csak a végén jöttenj rá, hogy magyarul folyt a tár­salgás. ílle.intc ugyanis azt hittem, hogy eszperantóul, vagy tö­rökül. — .Az este összeröffenünk Gizivel. Jó lenne, ha besegítenél az elkéredzkedésnél. Te tudsz olyan szépen, áhítatosan nézni ... Van két gyesem, de két ötösöm is. Tollbamondásból meg fizikából. Mondtam a Károgónak, szálljon le rólam, mit gondolsz, leszállt? .Adott még egy ötöst, hogy szemtelen vagyok. £s mivel ilyen tantárgy nincs, így fizikából egy perc alatt két ötöst is kaptam. Szerintem világrekord. Károgó, Károgó ... Elbiggyeszti a száját, szemét az égnek emeli, két karjával szárnycsapkodást utánoz, és károg hozzá. Olyan ijesztő, bogy gyorsan behunyom a szemem. Ha kisgyerek lennék, el is sírnám magam. Este aztán elmegy az összeröffenésre és nyolc óra helyett ki­lenckor jön háza. Ubujjhegyen, áliitatos arccal, és mintha leg­alább húsz centivel alacsonyabb is lenne. Következik a szülő, láthatatlan pallosával a kezében. Nem kérdez semmit, Pancsa mégis válaszol. — Na jó, késiem vagy ötven percet, de nem egy ótáti Meg­tudtam egyet s mást, és m^tanultam „sassont“ is vágni ... ,A mindenét! .A .szülő ugyan tudja, hogy a fele sem igaz a mondottaknak, mégis úgy tesz, mintha különösképjt nem érde­kelné Pancsa késése. Ellvonul. —- Vénlány, hogy micsoda krapekot csíptem feli Ilyen ni! — és itt csettint a nyelvével. Dobom a Mártont, ez jobb. Jaj. de rettentően szerelmes vagyok! Tudom, hogy Márton, ha létezik is, nem tud Pancsáró). A fon­tos az, hogy most őt ismeretlenül dobták, és hogy itt az új arc. akinok Pancsa még nem adott nevet. 2. AKI AZT Állítja magaröl, hogy csünya. Huszonkét éves tisztviselő vagyok. Szépen keresek, jut min­denre a pénzemből, még a legdrágább holmikat is megvásárol­hatom. Valamikor szerettem is szépen öltözködni, de most már nem érdekel semmi. Kinek öltözködjek, magamnak? Huszonkét éves vagyok, és még egy fiú sem fogta a kezemet. Nem tudom, milyen érzés csókolózni, és nem tudom, mit jelent álmodozni valakivel, kéz a kézben. KtT CSŰNYAIÄNY r.*ún>a vajjxnk. Df?m kellek senkinek sem Rühellem a lükrokel é< mindent, ami szép. Lelkem fenekén (Hfíloní az ejjész >nláí?ol. Sokáig nem akartam megadni m.agamat. d»- ítt> jobb. MoNt már úg\ viselkedem, mint a/ e^y csúnya !án>* lm/ illik. Pontosan tudom a hibáim. ,\ ft'jeui még kibírható, ha h-«'/íÍmítink a l>a}ns/L ,\ lábaim: s/Airosek. -V kezeim szintén. S/.í- NC'>eii vállalnám a telje» ko|>a-'Z»ágol i>. ha e leslrészeimról is eliiiniie a .szór. \ paróka viselése ma már természetes, a nőies ké/. Iáh a lermészel ajániléka. velcsziilcIcM előny. Braltslaváhan nyáron a szahadságoin alatt a combomon tenyér- n>l helyet nicgtiszlílollak a szőröktől. Másnaponként járlutii az cjiiläciös nővérliez. rcngclcg pciizeinhc kerüli Most négv Iniiiap- l>al a kezelés Után elmondhatom, hogy a mótU/m’. atiielKc) .a v/órleleiiíté»t végzik, egyáltalán min töKélele». .\ sziíuioinra bob dog»ágot jelentó kis lei'iilelee»kének se híre. se liamxa. Klleple az utálatos szorzót. Nincs olyan óra. hogy ne keseregnék el magam feltU. Néhány osztálylársamuak már Ííél kisgyereke is van. Lgy s/cretnék én is egy kisfiúi. Húcskál, mer! a/.ok akkor is bohlo- gok, ha csúnyák. Nem Indok másr.i gondolni, bárlmgy eióhetem is a vidáin'-á* goi. Reggel be.jövíik az irodába, az egyik kolléganőm a tükör előtt fésíiiködik, a másik a könnet lakkozz;«. Kleinte szóltak nekem i>: gyere, mire jó ez a begnbózás? Mt»st már áliiév.nt'k rajtam. .Min­denül! a divatot, meg a fiiikn! tárgyalják. Lngcm egyik sen> érdekel. Szoknyát egyáltalán uem honiok. és ujjallan pulóvert sem. N'apj«! a testem az utóbbi két éx ben nem látntt. pedig sem­mi! sem szerettem annyira, mint úszni és fiirötlni. fia ösv/cgyüb nének a e.súf.ságoni miatt kisírt könnsek. akkor lenne In'ltíhiti egy s/ép tavacskára való. Egy fahibeií özvegyassrony eayszer tnagáho/ intett. és azt rm«ndta. hogy horuionznvar az egész. Menjek férjhez, meglátom, minden rendbe jön. löjjek el hozzájuk estefelé, van egy lejtcny fia. ui-szeliázasodhatnánk ... RleU-m huszonkét éve alatl ez voll az egyellen olyan inejíiiyilvámilns. amikor érezlein, hogy valakit ér­dekelek, valaki felfigyelt iáin. Egy özvegyassrony. .A fia szóra sem érdemes. 0 a falu bolondja. Már nem várok senkire, incgbékélteiTi azzal a gondolattal, hogy egyre csúnyább leszz;k, de azzal még nem, hogy egyedül. Nem keresem a kapcsolatot senkivel sem, nem szeretek beszélni a csúf­ságomról. Várok. Otthon már csak egyedül vagyok, öcsém és a nővérein is már családot alapítottak. Ha hazajönnek, én vagyok u-ríleken: „A fa­luban úgy beszélnek rólad, mint örcglányról. Ne hozz szégyent 8 családra. Ismerek egy özvegyemben, háza van, tehene. . . Van egy stramm kollégám, beteges, de azért szépen keres. . . Isme- • rck egy vidám fiekót, egy kicsit biceg .. Csak azt nem értem, hogy miért nem nyílik meg alattam ilyen­kor a föld. A falu bolondja, a házas-telienes özvegyember, a bete­geskedő stramm kolléga, a bicegő vidám fickó... és egy hu­szonkét éves szőrös-bajuszos csúf leányzó. Igen. a hibák korüllu- lül egyenértékűek. De nekem ép az elméin, friss a gondolkodá­som. érellségim van, sokat olvasok, és azért vúlluljam a teliénél, vagy- egy beteg férfi ápolását, vagy a bicegést, meri nincs más. és mert a család erővel férjhez akar adni? É,s mert törlénetescn — és ez igaz — boldog akarok lenni? De az istenért, nem fgyi Olyan ez. mintha valakit elve eltemetnének. Mint nő, csúnya va­gyok, de azért ember. Olvasom az újságokat, és egyedül abban nem szíinlera meg bíz­ni. hogy az orvostudomány holiip, vagy holnapután feltalál egy olyan módszert v.-igy kenőcsöt.- amely majd mindenkit megszé­pít. Ha a szükség úgy kívánfa. még enni sem fogok, csak hogy kifizetliessem az árát. A ■A nők már az ókorban, sőt az a gyanúm, hogy már jóval e- lőbb is többféle sz^itkezési módszert ismertek. Lehet-e problé­ma ma a csúfs.-ig? Es ha igen. akkor ez miuek tudható be? .A témát megadtuk, a v-itába mindenki belesz/ilhat. Még hozzá­tesszük. hogy riportjaink szereplői létező személyek, csak nevü­ket változtattuk meg. ZACSEK ERZSÉBET

Next

/
Thumbnails
Contents