Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-12-16 / 51-52. szám

Évfk óta ismerem a fiatal zeoetanárt. Beszóltüűls már mindenről; legtöbbel ar emberekről és a zenéről, a/ irodaiamról. és niinflen alkalommal meglepett erinte reodkíviili iáié- korottsápa, krisUSlytiszta logiká- fa, kövelkezteléaeinek liel>e!«é- ff«Miudeoről hestélliink. c«ak a s akságáról nem.

Nem ií fféppel írt les ele, hanem annak a tarlalriia Icpell meg. Arról írt. amiről tapinlal- ból stillosem kérdeztem, és amire soha nem panaszkodott. .\zt biszem. mindenki taoiilhal ennek a s-ilágtalan fiatal tanárnak a les eiéből.

£s most lássuk a tnraill

Kedves Náudor!

Elmondani talán még .Neked sem tudtam volna azt. de leírni más. egészen más. Csaknem olyan, mintha naplót írnék, a- melybe csak az nézhet bele. aki valóban nagyon közel áll hozzám,

Nagyon jó és megéttő emberek a szüleim, hiszen ismered őket. de ennyire őszintén még nekik sem mondhatnm el. mit éreztem akkor, mennyire kétségbeestem. és hogyan lanullani meg újra hinni az éleiben és az emberekben. Később majd az is kiderül a levelemből, mi a célom ezzel az ön kitárulkozással.

Talán onnan kel) kezdenem, amikor tizeniisolc éve» koromban a feketo válaszfal a másik sieememet is eltakarta, közém és a napfény közé. közéin és a kübö világ közé állt. Sokáig azt hittem, hogy a csontarcú vigyorogva ott hegedül a hátam mögött az utolsó húron, amely minden pillanatban elpattanhat. Napokig úgy feküdtem a feketeségben. mintha rám zárták volna a világ pinceajlaját, mintha beburkollak volna valami kitapinthatallan. áttörheletleu, anyagtalan szemfödélbe, melynek semmi ellonállása, és éppen ezért ellenállUatallan.

.ékkor tudtam meg. hogy o- perálni fognak. Hátha sikerül a műtét!

Kz lesz aztán ébredés egy li- dércnyomásos álomból. Nagyot nyújtózom, nagyot lélegzem, és nekiúszok, neü vágtatok, neki- repúlök a fény hullámtengeré- nek, nyetdesve és szeldesve a kilárulkozó nagy távlatokat és láthatárokat. A tekintetem újból gyorsabban cikázik majd, mint a madár, a felliők nagy srinjá- téka újból elém tárulkozik nagyszerű síkságok és kápráza- ^ tos hegyormok fölött, a föld újra barna lesz, a kalászok fel- aranylanai, és a füvek, fák, cserjék, bokrok, bozótok újra az évszakok sokféle ruháit öltik majd magukra, mint azelőtt.

De valahogy mégsem bíztam mindebben. Hiába mondta a professzor napról napra javul operált szemem állapota.

Talán ez volt a szerencsém!

.Amikor megtudtam, hogy soha többé nem látok, a paplant fejemre húzva sírtam, mint egy gyermek, akitől végérvényesen elvették összes csillogó játékszerét, a napot, a holdat, a csillagokat. Soha nem felejtem el azt a dátumot, soha nem ünnepelem meg vakságom ötödik, tizedik, tizenötödik jubileumát.

.Mi lesz velem? — kérdeztem ezerszer.

Már semmit sem láttam, de a külső világ képei még tüzeltek, hangtalanul énekellek, nyújtózlak és vonaglottak lelki szemeim előtt, de nem feleltet. Sokáig sehonnan sem jött felelet, • a fekete«^ keresztjén hiába 'kérdettem a mindenségel. Létekben megüresedtem. \ fekete^ ség akkor s teljes tehetetlenség érzetét keltette bennem. Érdemes élni sötétben, eselleuül, tapogatózva. Mi jöhet ezután? Semmi I vagy egyéb munka- szükség parancsa? Kinek a hangszere voltam,, vagyok Sile- szek? .A vakságom is zene. egy új, ismeretlen hangszer zenéje. Talán kaján dánse. macabre. I stán a szférák misztikus zenéje. ■Az örökös és oszthatatlan magányé. az egyedüllété.

~ .A szellem sohasem vak. Ezt jegyezd meg magadnak egy életre! — mondta Prágában » legkedvesebb tanárom, ö mVi- i'ész volt. a lélek bátorítója, a forma mestere. S ez a mondata segített áf a lelki válságon, mai napig is élő. nagy ajándék.

— r-ianr. e-z a diagnózis uem szabályszerű halálos ítélet, hanem egy új. egy más élet kezdetei — vig.isztall a másik zenetanár.

Lassan egészen megnyugodtam. 5 a kavargó öi-vények el.d- mullak. én pedig mogindultóm egy ismeretlen fekete folyóu. szembenézve a feketeséggel i*. Megvakult két szemém pedig kezdte homályosan megértem, hogy befelé is lehel látni. Napok kellettek amíg a lakásban megtanultam tájékozódni. Cgv mentem lépésről lépésre, mintha nagy felderítő útra mentem volna messzi ismeretlenbe, de hajtott az akarat, hogy secitsés nélkül roozogj-ak a lakásban. .\- zóta sok ismerős lakásban mozgok segítség nélkül.

•Most csend van csak az óra ketyeg.

— .Mondd, Nándor, hát olyan

szánalotnraméltó vagyok én? 1- gaz ugy-an. hogy nem látok, de a zenei memóriám, és a hullásom szánté abnormálisán fejlett. Nem dicsekv’ésbűl mondom, ez tanáraim véleményei Van szakmám, zenetanár vagyok. Nem kellett elbúcsúznom a hangszeremtől, mint megvakult festőnek az ecsettől, a kivénült huszárnak a lovától Sokszor csodálkozom is azon, hogy az embereknek ilyen sokasága for-B dúl felém, a fekete fallal elkü-B lőni telt vak; (elé, t nem is száua-[i lommal, de Igaz. bensőséges sze- g retettel. önzetlen barátsággal, a-j! milyenben látó koromban talánp nem is volt részem. fi-A sötétben hangok jönnek fe-Ö lém, ezekből is sokra lehet kö-yt vetkeztetni. Aztán a kézfogások.? Az egyik kéz puha. de szoritásab kemény. .A másik száraz. cson-P los, de szorítása lagymatag. ,A hang. a beszéd, a szavak kiejtésének módja és tartalma, meg a kézfogás. Ebből rekonstruálom az ismeretlen külső képét, ami azelőtt döntően fontos volt számomra, de most már csak másodlagos, mert tudom, hogy a külső majdnem mindig csal...

Vannak jóságos szüleim. Vannak önzetlen barátaim. Csak feleségem nincs, gyei-mekem nincs.] Ok hiányoznak nekem. cg\rft| inkább hiányoznak. Jól keresek el tudnám tartani a fizetésem-] bői a családot, s végtelenül szeretném azt az asszonyt, aki hozzám kötné az életét.

Nándor, tudom, hogy írsz a lapokba, s ezért fordulok hozzád. Mielőbbi válaszodat várva

baráti szeretetlej ölel X. Y.

Eddig 8 levél.

Ismerem őt jól. s tudom, többet lát a látók legtöbbjémél Végtelenül eorős, gerinces ét jó ember, fájdalmat I^jyőző, intelligenciája fényét, emberszerete- lét kisugárzó egyéniség, s ráadása) — bafározottan csinos fiatal.

Ha akad az Cj Ifjúság olvasói között olyan leány vagy el váll, özvegy asszony, aki levelezne ezzel a rendkívüli ember rel, szívesen megismerkedne veié. „nem szánalomból" hanerc igaz, bensőséges szeretetteL közeledne hozzá, levelét készséggel továbbítja a zenetanár címére a szerkesztőség.

László Nándöi

1 AKIRriL AZT MOND.IAK. HíK.V CbÉNYA.

liú.-, k«fc-zen'i rövid frizura. A feje búbján ar ég felé mere- deznek a hajszálak, oldalt a vállal pái-liii/.tino--ak. l-'or.-i kórként hal Hí egész fej. H.'ilaiina.- orr, akár ke-<zlyííl is lilu-liie rá liózni. és jókora ajak. tele pattanással. Ar i-gész láns e-iipa kéz, cMip.i láb ,\zl mouiljúk róla. Iiogs c-sónyái:ska.

Megígérte, hogy keltőre otthon lesz. de már fél óráj.i sárok. H-- Cíik az ajtón, leráneigálja a kabátját, és megcélozza vele. a fogast. .Nem talál, de ez egy cseppet se.iii zavarja .A k.ibálol umi- godlan li löldön hagyja, liasouló sors vár az iskolatáskára Is.

— Szia. vériláiiy. mit ncz«-l, lioliiap jtéiilek. g\akorlaluok h‘sz. egé-z uap. nines ,zükségt-oi se táskára, se kabátra. .Máskor o,-z.c.- rakom, i-ten bi'zmiv. Ha nem hiszesl. kérilezil iiii-g anyut.-Vzl a kiityufáját! Csúnya, ej-röl azonban nein tehet. De iiiinden- nek tetejébe rendetlen és hazudós is.

Bemegy a konyhába, fülyörészik. nem méltat különösebb figyelemre. Fazékcsörömpölés jelzi, hogy kaja után kutat. Egy kanállal beletúr vagy hároni lábasba, tele a szája, amikor visszajön.

— Hogy vagy? — kérdi lőle.ra. de váluszom nem érdekli, a tükör előtt keztli magái illegefni rojtos farmepjében. A tükíir és Pancsa úgy illik egymáshoz, mint kecskéhez a 'rakk. .\ farmer. Eredetileg nem v-olt rojtos, Pancsa vadonatújan bevágta a mosét- gépbe, utána elment biciklizni. Fél óra múlva liaz,ijöll, akkorra a nadrág a sok nyúzástól-biizástól olyan lett, mint a kapca.

— Jaj. de frankó! — mondta, amikor kivette a gépből. — .Már nem is tudom, hogy egy darabban voll-c vagy többen.

.A tükör előtti illcgetés titán földre sodorva a hamutartót, le- v-ágénlik a dohányzóasztalra.

— Azt kérdezted, hogy vagyok?

Ezt nem én, hanem ő kérdezte, de hagyom. Cvöllve beszél, mint egy bealkoncerten, mert ő csak így tud.

— Nincs étvágyam, anyu ezért folyton veszeksz.ik velem, de mondtam, hagyjon békét, szerelmes vagyok, és ilyenkor nem szokás enni. Erre fel ígért két pofont, hogy majd ad nekem szerelmet! Képzelheted, micsoda pokol az életem otthon.

Cseng a telefon, Pancsa kirohan, megbotlik, és aliogy elvágódik, az előszoba tele van csupa kéz. csupa láb alakjával. Valakivel beszélt, de csak a végén jöttenj rá, hogy magyarul folyt a társalgás. ílle.intc ugyanis azt hittem, hogy eszperantóul, vagy törökül.

— .Az este összeröffenünk Gizivel. Jó lenne, ha besegítenél az elkéredzkedésnél. Te tudsz olyan szépen, áhítatosan nézni ... Van két gyesem, de két ötösöm is. Tollbamondásból meg fizikából. Mondtam a Károgónak, szálljon le rólam, mit gondolsz, leszállt? .Adott még egy ötöst, hogy szemtelen vagyok. £s mivel ilyen tantárgy nincs, így fizikából egy perc alatt két ötöst is kaptam. Szerintem világrekord. Károgó, Károgó ...

Elbiggyeszti a száját, szemét az égnek emeli, két karjával szárnycsapkodást utánoz, és károg hozzá. Olyan ijesztő, bogy

gyorsan behunyom a szemem. Ha kisgyerek lennék, el is sírnám magam.

Este aztán elmegy az összeröffenésre és nyolc óra helyett kilenckor jön háza. Ubujjhegyen, áliitatos arccal, és mintha legalább húsz centivel alacsonyabb is lenne. Következik a szülő, láthatatlan pallosával a kezében. Nem kérdez semmit, Pancsa mégis válaszol.

— Na jó, késiem vagy ötven percet, de nem egy ótáti Megtudtam egyet s mást, és m^tanultam „sassont“ is vágni ...

,A mindenét! .A .szülő ugyan tudja, hogy a fele sem igaz a mondottaknak, mégis úgy tesz, mintha különösképjt nem érdekelné Pancsa késése. Ellvonul.

—- Vénlány, hogy micsoda krapekot csíptem feli Ilyen ni! — és itt csettint a nyelvével. Dobom a Mártont, ez jobb. Jaj. de rettentően szerelmes vagyok!

Tudom, hogy Márton, ha létezik is, nem tud Pancsáró). A fontos az, hogy most őt ismeretlenül dobták, és hogy itt az új arc. akinok Pancsa még nem adott nevet.

2. AKI AZT Állítja magaröl, hogy csünya.

Huszonkét éves tisztviselő vagyok. Szépen keresek, jut mindenre a pénzemből, még a legdrágább holmikat is megvásárolhatom. Valamikor szerettem is szépen öltözködni, de most már nem érdekel semmi. Kinek öltözködjek, magamnak?

Huszonkét éves vagyok, és még egy fiú sem fogta a kezemet. Nem tudom, milyen érzés csókolózni, és nem tudom, mit jelent álmodozni valakivel, kéz a kézben.

KtT CSŰNYAIÄNY

r.*ún>a vajjxnk. Df?m kellek senkinek sem

Rühellem a lükrokel é< mindent, ami szép. Lelkem fenekén (Hfíloní az ejjész >nláí?ol. Sokáig nem akartam megadni m.agamat. d»- ítt> jobb. MoNt már úg\ viselkedem, mint a/ e^y csúnya !án>* lm/ illik. Pontosan tudom a hibáim. ,\ ft'jeui még kibírható, ha h-«'/íÍmítink a l>a}ns/L ,\ lábaim: s/Airosek. -V kezeim szintén. S/.í- NC'>eii vállalnám a telje» ko|>a-'Z»ágol i>. ha e leslrészeimról is eliiiniie a .szór. \ paróka viselése ma már természetes, a nőies ké/. Iáh a lermészel ajániléka. velcsziilcIcM előny.

Braltslaváhan nyáron a szahadságoin alatt a combomon tenyér- n>l helyet nicgtiszlílollak a szőröktől. Másnaponként járlutii az cjiiläciös nővérliez. rcngclcg pciizeinhc kerüli Most négv Iniiiap- l>al a kezelés Után elmondhatom, hogy a mótU/m’. atiielKc) .a v/órleleiiíté»t végzik, egyáltalán min töKélele». .\ sziíuioinra bob dog»ágot jelentó kis lei'iilelee»kének se híre. se liamxa. Klleple az utálatos szorzót. Nincs olyan óra. hogy ne keseregnék el magam feltU. Néhány osztálylársamuak már Ííél kisgyereke is van. Lgy s/cretnék én is egy kisfiúi. Húcskál, mer! a/.ok akkor is bohlo- gok, ha csúnyák.

Nem Indok másr.i gondolni, bárlmgy eióhetem is a vidáin'-á* goi.

Reggel be.jövíik az irodába, az egyik kolléganőm a tükör előtt fésíiiködik, a másik a könnet lakkozz;«. Kleinte szóltak nekem i>: gyere, mire jó ez a begnbózás? Mt»st már áliiév.nt'k rajtam. .Mindenül! a divatot, meg a fiiikn! tárgyalják. Lngcm egyik sen> érdekel. Szoknyát egyáltalán uem honiok. és ujjallan pulóvert sem. N'apj«! a testem az utóbbi két éx ben nem látntt. pedig semmi! sem szerettem annyira, mint úszni és fiirötlni. fia ösv/cgyüb nének a e.súf.ságoni miatt kisírt könnsek. akkor lenne In'ltíhiti egy s/ép tavacskára való.

Egy fahibeií özvegyassrony eayszer tnagáho/ intett. és azt rm«ndta. hogy horuionznvar az egész. Menjek férjhez, meglátom, minden rendbe jön. löjjek el hozzájuk estefelé, van egy lejtcny fia. ui-szeliázasodhatnánk ... RleU-m huszonkét éve alatl ez voll az egyellen olyan inejíiiyilvámilns. amikor érezlein, hogy valakit érdekelek, valaki felfigyelt iáin. Egy özvegyassrony. .A fia szóra sem érdemes. 0 a falu bolondja.

Már nem várok senkire, incgbékélteiTi azzal a gondolattal, hogy egyre csúnyább leszz;k, de azzal még nem, hogy egyedül. Nem keresem a kapcsolatot senkivel sem, nem szeretek beszélni a csúfságomról. Várok.

Otthon már csak egyedül vagyok, öcsém és a nővérein is már családot alapítottak. Ha hazajönnek, én vagyok u-ríleken: „A faluban úgy beszélnek rólad, mint örcglányról. Ne hozz szégyent 8 családra. Ismerek egy özvegyemben, háza van, tehene. . . Van egy stramm kollégám, beteges, de azért szépen keres. . . Isme- • rck egy vidám fiekót, egy kicsit biceg ..

Csak azt nem értem, hogy miért nem nyílik meg alattam ilyenkor a föld. A falu bolondja, a házas-telienes özvegyember, a betegeskedő stramm kolléga, a bicegő vidám fickó... és egy huszonkét éves szőrös-bajuszos csúf leányzó. Igen. a hibák korüllu- lül egyenértékűek. De nekem ép az elméin, friss a gondolkodásom. érellségim van, sokat olvasok, és azért vúlluljam a teliénél, vagy- egy beteg férfi ápolását, vagy a bicegést, meri nincs más. és mert a család erővel férjhez akar adni? É,s mert törlénetescn — és ez igaz — boldog akarok lenni? De az istenért, nem fgyi Olyan ez. mintha valakit elve eltemetnének. Mint nő, csúnya vagyok, de azért ember.

Olvasom az újságokat, és egyedül abban nem szíinlera meg bízni. hogy az orvostudomány holiip, vagy holnapután feltalál egy olyan módszert v.-igy kenőcsöt.- amely majd mindenkit megszépít. Ha a szükség úgy kívánfa. még enni sem fogok, csak hogy kifizetliessem az árát.

A

■A nők már az ókorban, sőt az a gyanúm, hogy már jóval e- lőbb is többféle sz^itkezési módszert ismertek. Lehet-e probléma ma a csúfs.-ig? Es ha igen. akkor ez miuek tudható be?

.A témát megadtuk, a v-itába mindenki belesz/ilhat. Még hozzátesszük. hogy riportjaink szereplői létező személyek, csak nevüket változtattuk meg. ZACSEK ERZSÉBET