Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-12-16 / 51-52. szám

E gy találomra ktválasitott falu anya- könyovezetd]ét keresem, hogy meg­tudtam tőle, melyik háznál lesz e héten lakodalom. MeH hogy vala­hol lesz. azt szinte biztosra ve­szem, hiszen ősz van, késő ősz, vé­ge a szüretnek, a betakarításnak. Zz az az időszak — no meg farsang idefe —, ami­kor a legtöbb helyen a lakodalmakat tart- Iák. Engem pedig az érdekel közelebbről, hogy milyen lakodalom is dukál manapság faluhelyen. Nagyidból tudom, hogy milyen, épp ezért érdekel. Az anyakönyvoezető három címmel szol­gál, s 0 témáról készséggel elbeszélget ve­lem. Aztán célba veszem a legközelebbi la­kodalmas házat, azt, ahová ebben a nagy faluban a legkönnyebben eitaláitok. A házi­gazdák, a fiatal pár szülei gyanakodva fo­gadnak, nehezen hiszik el Jövetelem céltáá, meg azt, hogy az Ő házukat volt a leg­könnyebb megtalálnom. Két nap múlva lesz az esküvő. Ma vágták le a két disznót, ma van a legtöbb munka, érthető hát, hogy a nagy sürgésben-forgásban nem nagyon örül­nek a kíváncsiskodó, lábatlankodó idegen­nek. Az egyik őrömanya zseblámpával vizs- gália át a táskámat. Remélem, nem bom­bát, csak magnetofont keres. A másik azt mondta, löllek .szombaton, a lakodalom nap Ián. Megköszönöm a meghívást, s elmagya ’■fizom, hogy az engem érdeklő dolgokba most lenne a legatkalmasbb belekukkanta nőm. Aztán a fortyogó zstroskatlan mellől, a hatalmas hüsdarabokkal megrakott kam­rából átvezetnek a konyhába, ahol tészták, krémek és cuknrmázak fölött tucatnyi 16- kedvű osszonynép szorgoskodik. Itt aztán Igazán közvetlen a fogadtatás, és hamisítatlan a hangulat. De ekkora ké­szülődésre azért, megvallom, nem számítot­tam. Mondták, kétszáz vendéget várnak a lakodalomba. így már érthető. A lelenlevő asszonyok között egy. sincs ' hajadon, s e- qylknek sem volt sókkal kisebb lakodalma, mint amilyen ez a most készülő eszem- -Iszom lesz. Persze sokan közülük tíz, húsz, harminc, sőt negyven évvel ezelőtt házasod­tak, s ha sok vendéget hívtak is meg, flyen gazdagon terítétt asztal elé nem ültethet­ték Ókét, hiszen minél régebbre megyünk vissza, annál szegényebb lakodalmakra fu­totta az embereknek A rangidős asszony meséli, hogy az 6 menyasszonykorában hír­ből ismerték csupán a süteményt. Két-hd romféle kalácsot meg perecet sütöttek a lakodalmi asztalra, de azért egy disznót — ha kicsit is — a legtöbb helyen vágtak er­re az alkalomra. Hogy milyen áron. az már más kérdés. Megtörtént, hogy sokaknak a lányuk-fluk kfhdzasttása bizony tönkreme- néshez, az eladósodáshoz vezetett. Mert nem volt mindegy, hogy 10 vagy rossz la­kodalom hírét kellett-e állniuk a vőlegény és a leány szüleinek. Nem volt mindegy, hogy megszólia-e, nyelvére veszl-e a lako­dalmas házat a falu. Akkortájt volt mindez, amikor többségben, főleg a várost proletár­sorban a világ legszegényebb lakodalmai jártak. Ilyen volt például Gellérl Andor Sndre gyönyörű novellájának hűvösvölgyi nászutasat, Barlan0 Miska és Szlucsdk Má­rta lakodalma, akiket háromtagú násznép kísért; a féllábú órás, a néhai hentes és a piros orrá mosónő, aktk nászajándék gya­nánt, fillérenként guberálták össze az ifjú pár vtllamosköltségét, hogy legyen módluk ktvülamosozni a hűvösvölgyi bokrok közé — megtartani ünnepf nászukat. Hol vannak már azok az idők?! A föszakácsné bevez0 a lakodalmi élés­kamrává minősített nagyszobába, és otven- ■hatvanféle tarka süteményt mutat. Aztán élsorolfa a oendégszálra oáró további éte­lek, italok szinte vételen listáját, a lako­dalmi menüt: két disznó húsa kolbász, hur­ka, pecsenye, hideg sült és rgntntt szelet formájában, nyolcszáz liter bor, sok sör és többféle pálinka, harminc láda szóda, mál­naszörp, kőfala, közel száz darab baromfi, Otven-hatvan torta, amelyeket mafd holnap este a lakodalom előestéjén hoznak a meg­hívott családok... Csak kenyérből legalább Harmincra lesz szükség A bőség szempontjából tehát nincs miért visszasírni a népsorban szokásos, régi lako­dalmakat. Sutba tehát a nosztalgiával? Azt azért mégsel Hiszen ezt az eseményt más oldalairól is megközelíthetjük. Nevezetesen arról, hogy a nagy bőségből, a lucullusi lakomákat idéző mai falusi lakodalmakból nem hiányzik e mégis valami? ügyre Jobban hiányzik pél­dául a kihalóban levő népszokások, a nép raizl és kultúrtörténeti szempontból kincs­nek számító hagyományok, amelyeket pé­tiig olyan fontos és hasznos leit volna megőrizni. Igaz, nem mindenütt és minden népszokás kopik ki. Számos megmarad, vagy leglobb esetben átalakul. Vesztük láttán van ok a sajnálatra, átalakulásuk, történél mi. szociális hátterük könnyen körvonalaz ható, és el Is fogadható, de annak ellenére, hogy a társadalmi élet szokásait leginkább a lakodalmak és a temetési szertartás 6 Hzték meg, ezekből veszett el eddig a leg :öbb. A szóban forgó faluban Is sok min­dent őriznek még, sok úf szokást veitek fel és sokat elv0ettek. A jelenség mindhárom oldalán akad jó és rossz egyaránt. Örven­detes tény, hogy egyre kevesebb fiatal pár veti magát alá annak a szülői akaratnak, amely a házasság „Isten" szfne előtti szén fejtését követeli meg, sőt. egyre kevesebb szülő próbálja kényszeríteni vagy rábeszélni a fimalokat az egyházi esküvőre. Ugyanúgy a haladó gondolkodás, az egészséges embe­rt, társadalmi Ontud0, a méltó önmegbe­csülés, a szociális viszonyok példátlan jóra fordulásának fele és bizonyítéka az, hogy néhány évtized leforgása alatt majdnem mi­nimálisra csökkent a nyilvánvaló érdekhá­zasságok száma. Ha manapság erre mégis sor kerül valahol, rendhagyó esetnek szá­mít, s így a hetedik falu határáig is eljut a híre. Ha az általam ismert érdekházassá­gok valamelyikéi itt körvonalazni próbál­nám, az emögött álló személyeket azonnal emberek ezret ismernék fel, tudnák, kikről van szó, s esetük újabb adalékkal gazda godna, nevezetesen azzal, hogy ,pnég az új Ság is megírta“'. Ez iránt is érdeklődtem az említett faluban. A megkérdezettek csupán egy sok évvel ezelőtti esetre emlékeznek. Ritkaság — mondják. Ugyan lel kényszerül ma érdekből házasságot kötni? Legfeljebb a telhetetlenek, a harácsolók. Toávbbt ör­vendetes tény, hogy szinte teljesen meg szűnt az egykor oly szent és sérthetetlen endogámia, amelynek íratlan szabályai sze­rint a legények csakis a saját falujukba. csőnős megsegítése, az életkezdés megköny- nyítése ugyanúgy szerepet Játszott a szoká­sok kialakulásában, mim esetenként a mo­hóság Is. A menyasszonytáncot napjainkban sem veszik rossz néven a vendégek, általá­nos szakás ez a faluban. Minden menyasz- szony kap menyasszonypénzt és tudja, hogy azoktól kapja, akiknek lakodalmán már ö is adott vagy adni fog, ha mafd házasod­nak. Tulajdonképpen nem más ez, mint egy takarékossági forma. Jól főn az induló fia­taloknak. Vannak vidékek, ahol hihetetlenül nagy összegek gyűlnek így össze. Egy ilyen vidékről származó ismerősöm meséli, hogy amikor a húga merít férjhez, egy kendőbe kötve reá bízták a tánepénzt, dugja el. Azér’ reá, mert ő nem Ivott. S 6 eldugta. Csak hogy később maga is a pohár fenekére né zeit, 3 az egész kiment a fejéből. Másnap még arra sem emlékezett, hogy a pénz megőrzésével bízták volna meg. A család sőt a saját utcájukba nősülhettek. Ha ezt az ostoba törvényt megszegték, a közösség lenézte, kiközösítette, bizonyos vidékeken még meg is verte a szokásszegő vőlegényt Ebben a faluban az ellenkezője járja, pe dig hajdan itt ts így volt. S a falu lakót büszkén teszik hozzá, hogy akár legény há zasodlk be a falujukba, akár lány megy it- ’ent fiúhoz, azok mind náluk, s nem a má sik fálufóban telepszenek le. A magyarázat: fejlett. Jő szociális feltételeket biztosító fa •'« az övék, s ebben nem kis érdeme van a "emekül gazdálkodó termelőszövetkezetnek meg a szorgalmas lakosságnak. Sokan per ste eljárnak az iparba ts, akárcsak a ké szülő lakodalom jegyespárja. Ok csak hol­nap érkeznek haza munkahelyükről, a v6 rosből. S hogy ml változik majd az esküvő után, hol fognak dolgozni? Azt csak ők tudnák megmondani. Lakásuk mindenesetre van, hiszen a ház, ahol most a lakodalom készül, nemrégen épült, s méretett már hoz- zdfuk szabták. Aztán szóba kerül a menyasszonytánc, a- mely errefelé régóta szokás. Hogy a meny­asszonyt áncot, meg a hozzá hdsonlő lako­dalmi pénzqyüftő szokásokat, a bölcsőkötö- re valót, a kézmosőpénzt, a csOkpénzt, a mennyasszony cipőjének árát hajdan milyen tényezők alakították ki, azt sokat lehetne találgatni. NjfHvámzaló, hogy az ésszerű gazdaságosság, a humánus 'összetartás, a szegénysorbát szegénysorba házasulók kői­felforgatta aa, egész házat, harmadnap, mi­előtt a rendőrséghez fordultak volna, egy üres boroshordó alól került elő a pénz — nem kevesebb, mint kilencvenezer korona. Ennyit táncolt áilitólag össze a menyasz- szony. A szóban forgó faluban azért ennyire nem túlozzák el a dolgokat. Az asszonyok úgy mondták, egy Ilyen nagyobb szabású lako­dalomban, mint amilyenre öit sütnek-főznek, bizony szintén takaros összeg gyűlik össze a menyasszony számláidra. Általában tiz- -ttzenkétezer korona. A szomszédos faluban viszont nem dívik ez a szokás. Ott Is be­szélgettem emberekkel, akik ugyan nem tartják éppen nagyvonalú vendégfogadás­nak a menyasszonytáncot, de azt mondják, ha ők oda hivatalosak, ahol ez divat, szí­vesen megadják az egy-két táncforduló ga- iHfítéros árát. Persze a házasélet anyagi megalapozásá­nak nem ez a biztos eszköze. A házasuló párok legnagyobb többségben ma már min- dénütt dolgoznak, takarékoskodnak, készül­nek az új életformára, arra, hogy saját lábra áll jónak. S Ilyenkor a legtöbb szülő is önzetlenül segít, nem kis áldozatok árán támogatja a fiatalokat. Az Ilyen nagyszabá­sú falusi lakodalmak költségeit általában a szülők állják, persze vannak kivételek. A legtöbb kivételt talán mégsem a támoga­tásra képtelen, vagy az att visszautasító szülök teszik, hanem azok, akik esetenként túlzásba viszik a szülőt nagyvonalúságot, s házzal, autóval, készpénzzel indítják útra fiaikat vagy lányaikat, pontosabban . fiúkat, lányokat, hiszen a Jelenség többnyire egy­gyermekes családokban üti fel a fejét, ahol a szülőt jószándékon és Jóhiszeműségen túl a kényeztetésnek valamilyen rossz követ­kezményei is gyakran jelentkezhet. Meg az­tán valljuk be, ezt a nem rokonszenves Je­lenséget esetenként rongyrázásnak is lehet­ne nevezni. Ugye, van ilyen? Erre pedig egyik legnagyszerűbb alkalom a lakodalom. Ez szerencsére nem általános. Senki sem vonja, de nem is vonhatja kétségbe, hogy az igazi lakodalom mindig ts a falust la­kodalom volt, és úgy látszik, az is marad. A megfejtés nem nehéz: a falusi emberek szívélyessége, a házias ételek és nem utol­sósorban a lakodalmi népszokások gazdag, bár szegényedő tárháza teszi hamisítatlan­ná a falusi lakodalmakat. Bár a lakodalmi szokásrendek módosulása, változása ellené­re is rengeteg még a falusi lakodalomban az, amit igazinak mondanak a vendégek. Hogy mégis ml változott meg Itt az el­telt utóbbi évtizedek folyamán? Örömre o- kot adó' változás rengeteg van: a szabad, liberálts párválasztás, a biztos életalap, a gazdagon megtérített asztal... Vannak viszont rossz lakodalmi szokások is. Igaz, ezek valahol a ló túlsó oldalán találhatók, de a ló túlsó oldala is a föl­dön, nem pedig egy más bolygón van. Kü­lönös dolog a divat, s a legtöbb ember hagyja magát általa befolyásolni. Ilyen di­vat például a lakodalmi franciasaláta, a- melyet faluhelyen egyszerűen csak majo­néznek mondanak, nem alaptalanul, hiszen majonézzel készül. így aztán főleg nyáron egy-egy népesebb lakodalmi ételmérgezés Is előfordul. A majonéztől, mert hát ez a di­vat. Es még valami ide tartozik: a majoné- zes saláta más — ma már szegényesnek tartott — ételek kiszorításával tört be a gazdagon megtérített menyegzői asztalokra. Ilyen ,0iszkrtmtnált“ étel például a csirke- paprikás vagy a disznótoros kása. A divat szerint ezek ma már szegényes ételek, né­hol lakodalomba nem ilíőnek számítanak. Mindez bizarr gondolattársításokra ts o- kot ad: ha a disznótoros kása meg a csir- kepaprlkás ki tud menni a divatból, miért állják olyan szilárdan a sarat a nászaján­dékba adott, a porcelánszarvasok és haso-n- ló gtccsremekek tömegei? Valami azonban változik, hiszen ma már nem csak tejfor- raló lábast, nem egy szál ágylepedőt, meg nemcsak húsdarálót ajándékoznak a vendé­gek a fiataloknak, hanem ' konyhai robo­tot, hűtőszerkényt, villanytűzhelyet, automa­ta mosógépet ts — méghozzá nem ritkán. Célszerű, hasznos, okos ajándékok ezek, és ma már ott tartunk, hogy ezek a cikkek szinte létkellékeknek számítanak. Ott saj­nos még nem tartunk, hogy faluhelyen az ajándék hűtőszekrény tetejére ne kerüljön fel az ajándék szarvas. Az ilyen elszomo­rító párosítások ellen egyetlen eszközzel, az izlésnevelésselj lehet csak harcolni. A padokba pedig beültetni a termelőt, az a- jándékoző vásárlót s a megajándékozottat is. Bizonyítvány osztáskor, gondolom, mindnyá­jan hálásak lesznek éne. Ezek az Iskolák megvannak, csak hát több gondot kellene fordítani a tanulásra. Nincs szivem kihagyni egy ennél is bizar. rabb ötletet, vagy ha úgy tetszik, szónoki kérdést: Volt-e valaha valahol olyan lako­dalom, ahová egy különcködő vendég nész ajándék gyanánt egy halom könyvvel a hó na alatt állított volna be? Nehezen hiszem hogy ilyen súlyos formabontáshoz sok em bemek lett volna merne. Ilyen kevés van De tudom, hogy sokkal több az olyan fia tál, akt vőlegényt bokrétával a mellén menyasszonyi fátyollal a fején — ha meg lepődve is —, nagyon szívesen venné nász ajándékként a könyvet, mellé természete sen a hűtőszekrényt ts, hiszen Ok már nem is emlékeznek: arra, amikor a szülők — nem Is olyan régen — még kútba I6g0va hütöt­ték, tartósiiották az ennivalót. Ismert dolog, hogy ma már a falust la- dalmakat nem a fiatalok szüleinek a házá­ban, nem az udvaron felállított ponyvasát­rak alatt tartják, hanem a legtöbb helyen már külön épületet építettek vagy aiaikí- tották át erre a célra. Sok helyütt pedig a kultúrházakban zajlanak le a lakodal­mak. A lakodalmi okokat szolgáló közös létesítmények elsősorban a kulturált körül­mények megteremtésének céljából épülnek fel, s nem utolsósorban azért, hogy a kul- túrházakből ne szorítsák ki a kultúrát, mert ezért ez zavarba ejtő, arcplritő túlzás len­ne. Ahol viszont kulturális esemény híján egy-egy szombaton násznép érzi Jól magát a másféle rendeltetésű falak között, sok­szor úgy látszik, mintha az itt zajló ren- dezvényefalták közül a lakodalom lenne a legvérbelibb. Leírom, mert van flyen. Ezért is kalandoztam el kissé a közvetlen témá­tól, s közben holmi kultursznobizmus gya­nújába Is belekevertem magam. Üsse kő, hiszen nem ez a fontos, hanem az, hogy a lakodolmak alábecsülése és elmarasztalása nélkül is meg lehessen tölteni jól szórako­zó és Igényesen művelődő emberekkel azo­kat a kultúrházakat, amelyek még Joggal vehetik magukra az érintett probléma in­gét. Több faluban, többféle emberrel beszél­gettem a lakodalmakról. Szeretnek lakoda­lomba járni s lényegében egyetértettünk: a lakodalom ünnepélyes, kedves esemény, n falusi társasági élet erős, népszerű formá­ja. a televfzfő azonban még nála ts erő­sebb. RESZELI FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents