Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-12-16 / 51-52. szám
Gyurcsek Ernő igazgató B izonyára msglepödnek a kedves olvasók, amikor e riport alcímében azt találják: „Téli barangolás a Csallóköz rengetegeiben“. Ez a meglepődés tulajdonképpen jogos, hiszen még az ötvenes évek földrajzkönyveiben Is o- lyan „aranykalásszal ékes rónaságnak“ írják le ezt a síkságot, amelynek arculatát legfeljebb a Duna-parti füzesek és sarjúfák bontották meg. Igen ám, csakhogy halad az életi Olyan korszakban élünk, amikor a lehetetlenre vállalkozik a jobbat és hasznosabbat akaró ember. Így kezdték el az ötvenes évek második felé ben a Csallóköz erdősítését, így érték el, hogy ma már vad ban és haszonában Nyugat-Szlovákia leggazdagabb erdőségeit találjuk ezen a kies alföldi tájon. S hogy miért éppen téli barangolásra hívom meg az olvasókat? Azért, mert Ilyenkor a legszebb, leghangulatosabb, legcsodálatosabb az erdő. Ilyenkor árulja el legleplezeüenebbül, hogy mennyi élvezetet kínál, s mennyi áldozatot követel meg a talpig embertől. Nézzünk hát el először is ennek a csallóközi ..erdörcnge- tegnek“ Dunajská Streda-t /dunaszerdahelytj legfőbb gazda- fához, Gyurcsek Ernő erdőigazgatóhoz.- '■'AI-CSAGOS Gyurcsek igazgatói több mint másfél évtizede ismerem már. Kedves, barátságos ember, de ha kell, vasököllel le is tud csapni a renttenskedökre. Ami szükséges is, hiszen' erdeinek fáia, vadja csengő aranyat ér. A sok száz alkalmazott között pedig mindig akadhat olyan, aki fütyül a népgazdaságra, szívesében vallja, hogy „az állam én vagyok“. Tanúja voltam egyszer, hogy a sárga földig lehordta azt a kedvenc fiatal erdészét, akinek az erdörészlegéből puskalövés hallatszott, s a íiatalember nem tudott beszámolni arról, hogy ki sütötte ott el a fegyverét. Egyébként Gyurcsek Ernő vetette meg a ma már virágzó csallóközi erdőgazdálkodás alapját. 0 honosította meg ö viszonylag gyorsan [30 esztendő alatt/ hasz- gositható kanadai nyárját, és érte el, hogy ma már öt járás erdörészlegelnek a vezetője. — Miből is áll ez az erdőgazdaság? — kérdeztem, miközben titkárnőjének, Terka asszonynak jő forró kávéját szürcsölgettem. ' — jelenleg 208 000 hektárnyi területen gazdálkodunk, ebből azonban „csak" 13 000 hektár az erdő — kezdte a felsorolást az igazgató. — Faállományunk kanadai nyárfából, kőrisből, tölgyből és égerfából áll. Ofdonságnak számít a feketediófa, amelynek a honosítását is megkezdtük. Van saját faiskolánk, darukkal, teherautókkal jelszereit rakodórészlegünk, és a Duna menti kitermelést, illetve a fa egyik szlgst- röl a másikra való szállítását két kötélpályán végezzük. S- vente 40 —60 000 köbméternyi kitermelt fát szállítunk a Stüro- vó’ jpárkányt! papírgyárnak, 20 000 köbmétert a fűrésztelepeknek és 8000 köbméternyi tüzelőfdoal látjuk él a kereske detmel. — Es a vadállománnyal hogyan állnak jelenleg? — kérdeztem meg udvariasan. Tudtam ugyanis, hogy Gyurcsek Ernő szenvedélyes vadász, ö lőtte például azt a 320 kilós hatalmas vaddisznót is, amely súlyánál és nagyságánál fogva még ma is rekordja a dunaszerdahelyt és a szomszéd-ns járásoknak. — Vadat, halat s ml jó falat, nem kell még ma sem a szomszédban keresni — válaszolta tréfásan az igazgató. — Vadászhatunk szarvasra, őzre, vaddisznóra. Gazdagok vagyunk nyálban, fácánban, fogolyban, vadkacsában, sőt vadli- V,' i'VVVv . ^ í . . N . ,í.' , i' *' >■ Krázel Bóla erclögondnok és Duxi, a véreb. Ezt a k 1 ^ Tél ot járom en allókÖz rengetegeiben • • m bábán’is. Tudják ezt a nyugati vadászok is. Igen sokan meg 'fordulnak nálunk a Tatratour- és a CEDOK kd.zvetitésével. Az idei szezonban is kilőttek már nyolc őzet és négy szarvas- bikát. legutoljára osztrákok jártak itt disznóvadászaton. Az erdőkben később a gabiíkovói [bósij részlegek gondnoka, a klíünö humorú Krázel Béla vezetett végig. Először a 'nagyerdőben levő 43 hektárnyi faiskolába látogattunk él. HÓ ugyan még nem hullott, de a csípős hideg bizo’ny jól belemart akkor már orrunkba, fülünkbe. Éppen ezért csodáltam meg azt a főképp asszonyokból és lányokból álló szocialista munkabrigádot, melynek tagfai Cstkmák Mária vezetésével hősiesen szedték a zúzmarás földből a kőrisfacsemetéket. 'Ez a munka jelenti tulajdonképpen az erdő születését, hiszen ezeket a csemetéket, no meg a többieket nevelik majd fákká. Télen nyáron szorgalmasan dolgoznak ezek az erdei munkások, s a brigád tagjai például 27 000 kőris!acsomagot kötöznek össze nyolc óra munkaidő alatt. Igaz vannak ebben a faiskolában olyan munkafázisok is, amikor a traktor segít nekik, de hát én bizony még nézni is fáztam, nemhogy turkáltam volna a földben. Aki azonban ezeknek a, derék jiataCsikmák MSrla, a fatskoia szocialista munkabrigádja vezetője lóknak [no meg idősebbeknek is) a kipirult, egészségtől kicsattanó arcát nézte, inkább irigyelhette, mint sajnálta őket. Említettem már, hogy Krázel Béla nemcsak kitűijiő erdész, nemcsak nagyszerű vadász, hanem nagyszerűen szórakoztatja ts az embert. Útban az egyik fakitermelő munkahely felé elmesélte, hogy hogyan lőttek az egyik közeli falu kocavadászai hat darab „vaddisznót. Az egyik szürke hajnalon hat vaddisznót pillantottak meg ezek a „vadászok“. A Duna magyar partja felöl úsztak falujuk irányába. Felcsillant a komák szeme: ilyen jó zsákmány még nem ígérkezett nekik. A- mikor lötávolba értek a disznók, egytől egyik lepuffantották őket. Csak partra vonszolásuk után döbbentek meg szörnyen, amikor egyik társuk ekként kiáltott jel: Nézzétek már. komák, ezek a büdösök mind ki varrnak heréivel Persze hogy ki voltak, hiszen a község kondáfához tartozott mind a hat ,ßad- disznó“. Érdekes volt az történet is, amelyet akkor mondott el, a- mikor betértünk az egyik -kantlnba, és ott lerajtattunk egy kupica „lélekmélegítőt“. Megkérdeztem tőle, ugyan miért koccint úgy, ho^y a bal kezében tartja a poharát. — Régi' vadászszokás ezt — válaszolta huncutul mosolyog va az erdészek kedvenc Béla bácsija. ■— Tudja, úgy tártént a dolog, hogy Hubertus, a vadászok védnöke egyszer egy grófi vadászaton vett részt. A vadászat lefújása után jó vadászszokás szerint lakomával ünnepelték meg a bőséges zsákmányt. A gróf udvariasságból Hubertus mellé ültette csinos feleségét. Egyszer csak mit vett észre? A vendég nagyban simogatfa az asztal alatt hitvesének a térdét. Nem akart tapintatlan lenni, ezért, hogy véget vessen a bosszantó jelenetnek, koccintásra nyújtotta borral telt poharát. Amikor azonban bal kézzel emelte felé Hubertus a poharat, mégis méregbe gurult a gráf, és megkérdezte, mién koccint ballal. Azárt, mert a fohbomat nemesebb zsákmányra tartalékolom, válaszolta Hubertus szemrebbenés nélkül. Az Óta koccintanak a vadászok mindig csak bal kézzel — fejezte be a történetet az erdészek főnöke hangos hahotával. k ÍA H/ T-assan elérkeztünk második „stációnkra“, az úgyneveze'' Vén sziget [pedig csak félsziget] dékányi részlegére is. Itt fűrészelte, manipulálta, közelítette a 25—30 méteres óriási nyárfákat Horváth István 11 tagú komplex gépesített brigádja. Csak úgy bőgött a motorfűrész, amikor belehasitolt egy-egy faóriás húsába. Aztán neklugrott a nyögve, nyöszörgve földre borult a fának a 11 összeszokott férfi, mini ahogyan a le-, gyek szállfák meg a mézes csónakot, s máris leágazták, kí- rönkötték, és már húzta is a traktor a szálUtóhely-re. Nagyszerű dolog ez a komplex gépesített brigád. Minden e- gyes emöer, minden munkafázishoz ért. Ezelőtt egy-két em-, bér napokig küzdött kézi fűrésszel, baltával, ez a 11 tagú, közösség azonban szitué habzsolja a munkát. Semmi sem jel '■ lemzűbb a dunaszerdahelyt erdőüzem korszerűségére, mint az,, hogy Nyugat-Szlovákia állami erdészetének 18 komplex .gépe-. sített brigádja közül 12 Gyurcsek Ernő Igazgatása alatt dolgozik. Hanem azért ez a fakitermelés sem gyerekjáték ámf Nemcsak azért, mert ezek az emberek sem nézik a jó vagy a rossz időt, nemcsak azért, mert hóban és sárban, melegben és csikorgó hidegben a szabad ég alatt dolgoznak, hanem főképp azért, mert eléggé balesetveszélyes ez az erdötárolás. .Az egyik idősebb „szaki“, a 27 esztendeje erdömunkát végző Ónodi Imre mesélte, hogy elég. ha .csak egy 20—2-5 centi hosszú vékony ágacska esik az ember lejére. Ha magasról pottyan, akár halált is okozhat. Ezért köißlezö a fürészelő- nek védősisakot viselnie. Bizony egy kicsit hősök ezek a komplex brigádokban dolgozó embérgkf tisztelet nekik! .,£?,DÉSZ mOoka* Híres vadász, halász, vadászkutya-idomító, de még híresebb szakács a Királyrév nevű erdőrészlegen dolgozó Gróf István „pagonyerdész“. Nem .csodálkoztam tehát, hogy a Vén szigetről hozzá irányította á kocsit a kedves Krázel Béla. Azt rebesgeti erről a csendes, hallgatag erdészről a fáma, hogy volt olyan hónap, amikor 24 szarvast is puskavégre kapott. Kutyaszeretetéről pedig azt, hogy amikor kimúlt Rex nevű kedvenc kutyája, úgy megsiratta, mint anya a gyermekét. Ez a Grój István mutatta meg egyszer, hogy milyen furfangos üízimadár a kárókatona, a Csallóköz egyik ritkasága. Ezek a furcsa nevű jószágok, amikor élelemre vadásznak, előbb egy- ■egy öböl közepén valóságos csatárláncba fejlődnek. A többi kárókatona ezután beúszik az öbölbe, és innen nagy szárny- csattogtatással, zajjal az öböl bejárata felé hajtja a halakat, így aztán kényelmesen bekápkodják a csőrük elé menekülő zsákmányt. Szerenaténk volt, Gróf Istvánt éppen halsütés közben értük otthon. Természetesen minket is asztalhoz ültetett, és úgy megvendégelt- a nagyszerű sült hallal, hogy valósággal kétfelé állt a gyöftyörtől a fülünk. S hogy az olvasónak is legyen valami haszna e lakomázásból, elkértem a receptjét. Ha betartják, amit Gróf István előírt, olyan sült halat ehetnek, hogy mind a tíz ujjúkat megnyalják utána. A legfontosabb természetesen a keverék, amelyből a hal „bundája“ készül. Először is egy negyed kiló „Speciál“ lisztre van szükségünk. Ebbe beleszórunk 10 deka paprikát, 2 deka borsot és mintegy másfél deka darált köménymagot. Sózzuk meg és egy csöppnyi majoránnát is hintsünk a lisztbe. Keverjük jól össze, és forgassuk meg benne a fél óráig sóban állt feldarabolt halat. F.rre legjobb a süllő, a - csuka vagy a kárász. Egy kevés zsírban vagy. olajban rózsaszínűre sütjük. Mivel a- zonban 4 kiló halra is elegendő ti jenit „bunda“, s ezt'a mennyiséget egyszerre nem fogyasztjuk el. egy k-ülön lángéban forgattuk 'meg a halszeleteket, és ebbe a tányérba mjn- dig csak annyi jűszerezeit lisztet tegyünk, amennyit felvesz a tepsibe kerülő adag. Azt hiszem, mindnyájuknak ízleni fog ez a sült hal „a la Gróf István", f6 .étvágyat hozzá! SPIŰőGCS Majdnem elfelejtettem megírni, hogy mivel a dunaszerdahe- iyiek erdőségének egy része a Duna-parton és a Duna szigetein terül el, ezt bizony majdnem minden esztendőben megsínyli az erdőgazdaság. Idén is április 1-től augusztus 10-ig annyit okvetlenkedett az árvíz, hogy'nagy volt a lemaradás. Behozzák-e vajon a lemaradást, hiszen szevtemebr végéig csupán 75—80 százalékra teljesítették tervüket? Nos, nemcsak hogy behozzák, hanem a XV. pártkongreszus tiszteletére egyöntetűen azt vállalták, hogy 92 000 koronával még meg is 'etézik a tiszta nyereség összegét. Gratulálunk, Gyurcsek Ertiő, gratulálunk, erdei dolgozók! NEUMANN IÄNOS Foto: KONTÁR GYULA Sír a fűrész, jajgat a fa.
