Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-12-02 / 49. szám
SZERENCSE GYERMEKE A megaHott i(lő)ioiUban bckap- rsolta a tivípzda adót, Mpghaíl- galla a Spoitka nypröszámail. Arca ellnrziilt a diilitiíl. l’.ltp|ilc a ‘-zplvpiivl. ps suUoK\a mondta; — Mennyit hoz ez majil uekero'.’ Jozpf. vp,zelCduiev('in l’odcí. ppry élelmir-zpcboU vezrlőjp volt. Kitíí- nőpíi kiszolgáila v'evöil. A'/, asz- >zonyok nem győzték dicsérni. Ügy száguldozott a boltban, akár a szélvész. Mindcnkilipz volt egykét kedves szava: Kismama, nem sír otthon a pici? Otthon mindenki pgészségps? Ma friss sonkánk van. Vegye meg. ha «gnsztn- sa van rá. hiszen csak pgyszpr ilünk. .Amikor bezárta a holtot, egy- szerihen hallgatag lett. Benyúlt a kasszAba, a keze reszketett. Kszé- i«p jutott eddigi élete, negyven esztgndejr. és arra gondolt, hogy Uilajilonképpen miitdig a szerencse gyermeke volt. Már ntinl pici gyermek kilotyogoll az, nüe-'t- re, pontosan egy ineghokvosodoU lé palái elé. ile a lé hirtelen megállt előtte, és .Jozef megszólalt: ...lovaeska“. Gyakran csak hajszálon múlt. hogy ellenállt a nők nyomásának, és mindmáig agglegény maradt. Egv szóv al dédelgette az, élet. Benyúlt tehát a kasszába, s zsebre vágott cgypár százast. Taxiba ült. és elvitette magát az életnek olyan területére, a- melyről közismert, hogy nem ol-, esó. Hiszen egy üveg konyak a zenészeknek, két kupica a háiv pultnál a kisZidgáló nőnek, nagyobb borravaló .a főpincérnek, egy-két fiaskó a jóbaráloknak, a- kik többnyire pénzhiányban szenvedtek. Kiment az Klefánthor eímz,ett kocsmába, amely arról volt nevezetes, hogy különböző gyanús elemek találkozóhelye. .Minden látogatója hcliilről ismerte már a börtönt. Kzek közül egyet kiszemelt. megvendégelte, és óvatosan pnbiit(dózoll: -Nem ismer-e valakit. aki üzlctspeeialista. — De ismerek, ott, az a pasas, a Breko. Podes Breko asztalához, som- polygott, és beszélgetésbe elegyedett vele. üiplomatiknsan ecsetelt neki egy olyan üzletet, .ahová minden nehézség nélkül be lehel jutni, és nyomtalanul ol i- lehet tűnni. • Bréko nem kapta be a horgot. .Nem ment lépre, ahogyan mesélte. I’odes nagyon letörtiiek l:it- szfű.t. és Bri'ko sajnálta is. mert lvülr,nhen nagyon ér/t'keny .a fiú. Kzert legalább tanárysal szolgált. Bodes száz. koronával köszönte meg a jó szól, l'.gv kocsmában, ahová hagymás disznósajtra idyan e.mberek járlak, akiket büntetésük letöltése után éppen elbocsátottak ii szomszédos intéz.inénv höl. Bodes konyakk:d meg füstölt hússal ven- dégellc meg embereit, és gondida- taikat „feltűnés nélkül" a saját boltjára irányította. \ féfiak lelkesedtek. Kttek. ittak. Podest vájlon veregették. Köszönték a jó tippet. Pi^gcl összeszoniló szívvel lépett a boltjába — de semmi, .k sz.omszéílos textil üzletet rabolták A ház.ias.szouy óva intette: Üjból. elment abba a biznnyn?« ~ H.a így folytatj.T, lassan, de kocsmába, hogy valamelyik fér- bizlosan elpatkol... fd a helyes útra irányítsa. Természetesen ismét jténz.be került Podesnek viszont az jutott az. a dolog. Nent sejtette szegénv. eszébe, hogy inkább a fegyenc- hegy a betörők figyelmeztették ruha vár rá. Ks bclehorz.ongott egymást; erre vigyázzatok, íyr^o ebbe a gondolatba. "at'y miinkój.a leliet... Szedte a pénzt a kasszából, és töltögette a ísportka-szelvényeket. Biztos volt benne, högy egyszer csak rámosolyog a szerencse. Sorsjegyekét is vásárolt, de Kor- tuna csak egyszer volt hozzá kegyes — tíz koronái nyert. Hitte, hogy a szerencse csak bnjócskál játszik v’cle. de el nem hagyja soha. Vigasztalta magát; — Ma kmmplit ültetünk, termés is le.sz. .V pénzzel is csak így van. .A szerencse iigymt rámosoly- cott ítégy negyedik díj alskjá- l)au. de közben a pénztári hiány nőttön nőtt. Podes már rosszul ahidt. éjszaka fel-felriadt. Aztán mentő ötlete támadt. .\ nagy bajiiszú. s/alv.áUas D. K. 2(lftfl koronát kért tőle kölcsön. Podes eleget tett kérésének. F.gy szép napon azzal a tudattal ment a munkahelyére, rogy Fortuna most már hizonyo.san rámosolyog. Alig nyitotta ki a boltot, kél férfi állt mögötte, és bejelentették. hogy leltározni jöttek. Természetesen a bíróság elé került. Tíz esztendőt kapott. Fellebbezett. Reméli, hogy legalább most szerencséje lesz. —si— feldolgozása Végire találtam, magamnak egy megjelelő állást. A munkatársaim kedvesen jogadtak, törődtek velem, és mindenjélét kérdeztek tűlem. — Maga nős? —- Igen, az vagyok. — Vannak gyermekei? — Igen, egy jiam és egy lányom. — Á jiú tied? — Természetesen! — És a lány? — Az is az enyém! — Biztos vagy benne? — Hogy neked micsoda gondjaid vannak. . . ! — És az asszony, gyakran veszekedtek? — Nem, soha! — És a gyerekek, csavarognak? — 0, dehogy! Nagyon rendes gyerekeim vannak, senki se panaszkodik rájuk. — Szereted a íütüt? — Nem. egyáltalán nem iszom! — És a .nőkkel, hogy állunk... — Nem értem... — Hány kislánynak csavartad el a fejét? jó soknak, mi? — Nem is, nem volt rá időm... •— No és hogy állunk a hobbival, van valami kedvtelésed? — Semmi különös. Mint gyerek bélyeget gyűjtöttem, de már réges-rég jelhagytam vele. — És most? — Most, semmi! — Ez egy unalmas, érdektelen ember! — állapították meg rólam a munkatársaim. — Én meg úgy gondolom, hogy ráadásul javíthatatlan hazudozó is — jegyezte meg Tyurin mérnök. Lassan senki se állt velem szóba. Nem hívtak meg pityizálásokra, süt még a közös szinházlátugaiások alkalmával se kaptam jegyet. Az üzem alkalmazottainak gyöngé- debb jele már rám se nézett, s így a saiát bőrömön tapasztaltam,^ hogy mi a magám/ és az egyedüllét hidege és szomorúsága. A munka többé nem érdekelt, elment a kod vem tőle. Mit tegyek? Egy gyönyörű napon azonban jmásképn ugyanis ezt nem mondhatom j negyed órával korábban értem be a munkahelyemre, és Tyurin mérnökbe botlottam. — Már csaknem egy órája itt vagyok — jelentettem ki. — egész éjjel egyebet se csináltam, csak konyakoztam, barátocskám, hű micsoda konyak volt az. Alvásra már nem maradt Idűm, hát így aztán egyenesen ide verettem. — És kivel nyakáltál? — érdeklődött a mérnök. Egy nagyon érdekes növel. Küljöldi színésznő. Nemrég jött hozzánk, talán hallottad is. Pszt, és nem mondtam neveket vtlágos? — Mint a sír? — nyugtatott meg. — és a -jeleséged? — Ml az, hogy a feleségem — mondom. VLAGYIMIR POLJAKOV: Metamorfózis ~ Cest la vie. Ez már így van. Egy asz- szannyál kevesen bírják ki. Ügy örülök, ha legalább öt egymás után következő nap nem veszekszünk. — És a gyerekek? — A gyerekek? Az élet virágai a. szülők sírján jeleltem. — A fiamat a múlt héten tizenöt napra bekaszíUzíák, a lányom pedig megszökött egy úgynevezett művészszel, egy gondolatolvasóval. Hallod, nincs néhány üres üveged? — Miért, minek az neked? — Semmi, csak tudod üvegeket gyűjtök. Mindenféle üvegeket. Konyakosakat, vodká- sakat, mindegy. Ez a hobbim. Ha esetleg majd lesz valamid, passzold nekem, jó? Te magasságos, ogyszerrp annyi barátom lett, mint a nyű! Hallottam, amikor Tyurin az ebédszünetben mesélte a többieknek: — Ez a Vorszuzin,-ez bizony nagyon érdekes ember. Eigyelemremélió, sokoldalú e- ayénlség, és mindenről megvan a saját véleménye. Sőt mi több, azt hiszem, hogy a .nőket Is nagyon szereli. A következő reggel az íróasztalomon ró zsaszin kardvirágot találtam, és Nyina, a géptröklsasszony, meghívott moziba.., Egyszerre persona grata lettem. —tó— fordítása KURUeZ S.YNDOR felvétele szerkesztő öze n • „Klára“: .fólcsik, hogy levelében munkánkat igényesnek nevezi. Ez a véleménye, úgy érezzük, erősebb kritikára jogosít fel bennünket. Három verse közül a „Vágyakozás“ című a legsikerültebb, bár annak is inkább csak a négy u- tolsó sora. többi mind gon* dolatilag. mind formailag, nyelvileg, nehézkes, keveset mondó. Hiányzanak a láttató, a sűrítő képek. Az ön verseiben egyelőre sok a közhely, a senimitmondó pongyola sor. Hogy írni tudjon, meg kell la- nnlnia látni. K költőnek a jő- vőlte tarló jelen szavát kell az emberi szivekbe belopnia. • „Lila akác“: „Nagy ér- dckh'hléssel olvasom az Üj Ifjúságban ...\ szerkesztő üzen“ című rovatot“ — írja levelében. 5 arra kér bennünket, hogy írjuk meg véleményünket verseiről. Nos. a versei végtelenül naivak, felszine-ek. iskolás oKmsmányok lecsapódásai. Nézzünk talán néhány sort: „I-Hlod ott azt a fát? Dt vihar tépte meg. ! .Mégis büszkén, délcegen áll. ! Mondd, az ember is ilyen? / Ö is büszkén délcegen áll. ! ha belül sir, ha valami fáj? Kibírja-e a szenvedést. / ha éri egy nagy csalódá-s?*’ Nem tudjuk, azt azonbail igen. hogy még nagyon sokat kell tanulnia, olvasnia ahhoz, hogy megértse a vers és az írás lényegét. 4 „Kék szivárvány“; .Mint legeiéből megtudtuk, először fordul hozzánk tanácsért. Nézzük h^t ,,.A falu emberei“ című versét; „Korán kelnek akár a piaci legyek. : Mcg- pödrik ki.s Inijsziikat / elfüty- työlik nótájukat, l Hosszú szárú bőrcsizmában / Elindultak a határba. / Rájuk mosolyog a Nap mama arca sárga kukorica. / Méhekként dolgoznak az emberek / arcukon jókedv hempereg.“ Nos, a versét elolvasva mi is hemperegtünk egyet... -\mi a másik versét illeti, nagyon tetszik, hiszen még annak idején olvastuk, amikor Zs. Nagy Lajos „Ének a lisztas.ágról“ című kötelében, a 78. oldalon megjelent. Először fordult hozzánk, reméljük, hogy egyben utoljára is. NAGYO.N FÉLTÉKENY VAGYOK Egy mulatságon ismerkedtem nteg a fiatalemberrel. Megszerettük egymást. Gyakran találkozgattunk. Előtte még nem volt udvarlóm, mert még nagyon fiatal vagyok és szeszélyes. Vele nagyon jól megértettük egymást. Nyugodt, rendes fiú volt. Talán ezért is szerettem meg. Ezzel szemben és kissé szertelen vagyok, de ő fékezni tudta természetemet. Sokat beszélgettünk a jövőnkrőL Történt azonban salanti. ami véget vetett boldogságomnak. Nagyon féltékeny s’agyok. Sokszor taoújelél adta, hogy igazán szeret, de én hitetlenkedtem. Most már tudom, hogy sohasem s’olt hűtlen hozzám. .\z, hogy összevesztünk, egy szerencsétlen félreértésből eredt. Egyszer a rokonaim, ismerőseim és barátaim társaságálwn húzni kezdtek, hogy a fiú úgyse szeret engem, más lánynak is csapja a .szelet... Szórakoztak rajtam. mert látták, hogy féltékeny vagyok. Elhittem mind- a/l. amit állítottak, és így este. amikor eljött hozzánk, nagyon hidegen, ingerülten fogadtíira. Ha szólt hozzám, alig s'álaszoltam. Tölibek között azt mondta, hogy az elkövetkező hetekben csak rilkábliaii tud hozzánk jönni, mivel tanfolyamra jár. és szerelné minél előbb leleiiiii a viz.sgát. Eii akkor azt hittem, hogy ez csak afféle kifogás és a l)arál- iiőiinnek van igazuk, amikor azt állítják, hogy más lánynak udvarol. Mlve:l nagyon iiigoriillen viselkedtem, a fiú csakhamar távozott. Azóta több kísérletet lettem a kibékülésünkre, sajnos, eredménytelenül. Kezdetben azt hittem, hogy visszatér hozzúm, és én akkor mindent inegniagyaráz- hatok, de soha többé nem keresett fel. Végső elkeseredésemben levelet írtam neki. és abban igyekeztem mindent megmagyarázni. Sajnos, a levél csak levél, és az ember nem magyarázhat meg benne mindent úgy, mintha közvetlenül beszélgetnének. Erre gondolok, mert a levelemre se válaszolt. Én viszont nem tudom, hogy mitévő legyek. Futólag találkoztunk azóta néhányszor, de mindig olyan környczel- heu. hogy a kettőnk dolgát nem hozhattam fel. Ügy érzem, hogy ő is szenved, bánja, hogy összevesztünk. .V hibás én vagyok, mert felültem az emberek iigralá-sánaU. Sajnos, egyre reménytelenebbnek látom, ügyünket. Teljesen elkeseredtem, idegileg kimerüllem. nem tudok ahidni. a munkámra se tudok odafigyelni, folyton a kettőnk dolgán töprengek. De teljesen tanácstalan vagyok. .\zt szerelném, ha a rovat olvasói, levelezői valamilyen módon segítenének rajtam. Kérem. hogy adjanak tanácsot, hiszen bizonyára akadnak o- lyanok. akik hasonló helyzeten átestek, és meglal.álták a megoldást. Jelige; őszirózsa Válasz a V.ALAKIT MEGSZERETNI EGY PILLANT.YS fS ELÉG rímtí levőéire Sajnos, a pár sorból, amit írtál, nem állapítható meg. hogy mennyit sétálgattatok. Elég furc,s.i egyszerű sélálgalns után komolyan venni egy kapcsolatot, hiszen egy- idő óla már meg se akar ismerni. Bizonyára csak szórakozott veled. .Vz. lesz a leghelyesebb, ba az egészet elfelejted. Bizo- nvára vannak olyan barátaid, akik segíteni fognak ebben. I izenéves létedre várijaié, hogy még sjtk hasonló ..sétálgashaii“ lesz részed. N .YLASZ SOK.VKN.VK .leiige; lőő GV Nagy figyelemmel olvasom a rovatot. Fiatalok kérnek és ulnak egymásnak tanáesot. Ez. nagyon dicséretes. Mint min- den ember, én is elég göröngyös utat jártam végig. Sohasem hagytam magam (vagy nem hagylak mások) elveszni. Mindig volt valami, ami raegdohoglalla a szívein, mindig volt valamilyen becsületes célom, amiért dolgoztán). ,\z emberi becsületet nem lehet megfizetni, de elveszni sem sz.a- had hagy'iii. Az „alnia sokszor azért esik messze a fájától“. mert az emberek többsége beesülelesen akar élni akkor is, ha a szülői házban méist látott. A-i. élet tud kegyetlen és ii^almallan is lenni, erre minden fiatalnak fel kell készülnie. Sok esahidás ér. de nem szabad feladni a reményt. .Az élet rövid, jól kell gazdálkodni vele. mert .semmit se lehet megismételni. V.aímak. akik nem Imlnak mit kezdeni jólétükkel, és szerencsétlenné teszik családjukat, gyermekeiket, önmagukat. Okulni kell az esetükből: Egyesek ma is lenézik embertársaikat, de li sose érezzétek magatokat értéktelenebbnek társaitoknál! Soha ne érezzétek magatokat elhagyottnak! Bármily nagy bajba kerültök, tudnotok kell, hogy mindig vannak olyan emberek, akik segí- lokezet nymjlanak. Ezt teszi ez a rovat is. Belovics .Vranka
