Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-11-25 / 48. szám

Frrrt Cramer itlrprcsen nézte az órát. Ma^álian azon gondolkozott, niilyen ostoka is \olt, hosy az étterem legtávolahlii surkában telepedett le. ,V kövér koesmárns m.ár títbbszftr is törebnetlení'ií körülnézett. aztán fel is kiáltott;" Zárórái Cs körüljárta a vendégeket. begy megfizettesse a fogyasztást.

I'Ved Cramer idegesen kotorászott zsebeiben. Hasztalan esele- kedet volt ez. biszen napok óta nem volt már egy vasa sem. Éppen ezért el is döntötte, hogy megiszik még néliány sört. megeszik egy-két jó falatot, mielőtt visszakerülne a rácsok mögé. Mert az egyik börtöncellál iniitt- lia e.sak neki tartották soliia fel, éjjel-nappal szabadon állt.

•A kocsmáros már oda is ért az asztalhoz, elóvmte jegyzettömbjét. megnyála/ta eernzáját. és fáradt hangon mormolta:

~ Hat sör. egy \nesora. V> márka.

—• Legyen ŐO márka — nevetett Fred Cramer. — Ma nem Ic- .szek fciesinves.

■Azzal kotorász.ni kezdett a zsebébe.a. hogy néhány percig még leplezze a csalási. F.bbeu a pillanatban valaki beszólitotta a koesmárost a konybália. Valószínűleg a lány. Karín lehetett. Csinos volt és fiat.0l.

Fred sohasem gondolta volna, hogy ilyen szerencséje, leszi Égy pillanat alatt meglógott az étteremből, végigfutott a népiden utcán, egyenesen az állomásra. Ott hajnali 3-!g nyitva volt a falatozó. Kz alkalommal azonban az .ajtóhoz közel Olt le. egy ü\eg sört és sült húst re.ndell. .Azt már i’égcii kitapasztalta, hogy ajánlatos ételt is rendelni, mivel az lassan készül el, közben alkalma van két-h.árom palack sort is meginni, a pincér nem kéri mindjárt a pénzt. Most is így döntött, a második üveg sör illán megszokik, nem. várja meg a vacsorái.

Sajnos, ters'ft kútba esett. Alég az első sörnél tartott, amikor az előbbi kövér kocsraáros leült vele szemben.

— .Mi az, már megint sörözünk — kérdezte gúnyosan.

— Hogy talált rám-? — dadogta Fred.

— Xem te vagy nz egyetlen csirkefogó, aki lieesapott már. Ha rnegitlad a söröd, kifizetem, és jössz.-, velem.

— .A rendőrsiigre?

— .Vem, hanem hozzám. Van egy kis munkám a számodra: mosogatás, krumplihámozás. Ls a padlásszohában alhatsz is. Kicsi ugyan, de legalább nincs rács az ablakán. Piszok alak sagy; megérdemelned, hogy feljelentselek, de jó szivü ember vagyok.

S poros lámpa gyenge fényt vetett Karinra és a koesmárosra. Halkan beszélgettek.

— Félek — mondta a lány —, pedig ez a Fred nem látszik o- l\"an eh’Ctemült gonosztevőnek. ,

— Mindegy, hogy minek látszik. töhl)5,?ör is volt már börtönben, a rendőrség mindent feltél elezbel róla.

— Jobban szerettem volna, ha elválsz a felesé.gedtöl — rázta meg fejét a lány.

— V alóban ilyen naiv vag\, vagy csak tetteted magad? — bámult rá a koc.smáros. — Hühög- nöra kell. Még hogy \ áljak cl I Nagyon jól tudod, hogy az e- gész vendéglőbeu még egy hamutartó sem az enyhém, minden a feleségem tulajdona. És neked, neked, mid van?

—• Akkor is félek ~ mondta 3 lény.

l'red Cramer jól érezte nolna magát, ha a koesmárorsné picm lett volna. .Mimkpja nem volt ne- liéz, bőségesen kajiott enni. és volt hajléka is. Az a boszorkány azonban állandóan üldözte. Mindig kifogásolta, amit csinált, ostoba fajaukónak. naplopónak nevezte. V'lég az a szerencse, hogy a lábai fájósak voltak, s így délután a szobájában szundikált, i- lyenkor nem veszekedett vele.

— Fzt a bagidyképedet már láttam sálából — mondta neki egy napon —, csak nem jut e- szebme, hogy hol. Vfindenesclre meg ne lássalak a pénztár közelében, különben kitekenmi a ns-akadat!

Fred csak este látta a kocsmá- rosl, szabad délutánjain általában sétált. Két hete dolgozott már a kocsmában, amikor a koesmárnsné a fejéliez. kapott, és felkiáltott;

. — Abá, eszembe jutott, hogy hol láttalak! Másfél évvel ezelőtt, amikor még az Aranyrózsa kocsma volt az enyém, megiilál nálam bét palack sört. megettél egy' vacsorái, s aztán fizetés nélkül meglógtál!

— o—

■A koesmárnsné sikoltani akart, amikor a férje föléje hajolt, a szorító ujjak azonban torkára

forrasztották a sikolyt. Szeme lassan elhomályosodott. X m i kor a kocsraáros ineggyőzödött arról, hogy halott, lehúzta felesége iij- járól a gyémánlgyün'll. kivángat- ta az éjjeliszekrény fiókjail. feltúrta a ruhásszekrényt. Aztán a gyűriiveJ és néhány pénzdarabbal a padlásszobáha ment. és az egészet Fred Cramer kabátzsebébe gyömöszölte. Kz éppen elég, hogy a fickót gyanúsítsák a gyilkossággal. Megnyugodva lekocogott a lépcsőn, és feibívla a rendőrséget.

— .Maga látla utoljára Cra- inerl? — kérdezte a rendőrfelügyelő Karint.

A lány' bólintott.

— Délután '1 órakor kezdem a munkát. Szobánk cgy'más mellett van. és lefelé tartva látlant a félig nyitott ajtón keresztül, hogy valamit a kabátzsehébe tesz.

— .A holttestet ön találla meg? — kérdezte a rendőrtclügyelő a koesmárost.

— Igen. egészen véletlenül. Dél- nlánonfcént nem szoktam zavarni. mert ily'enkor alszik, ma a- zonban szükségem volt az aláírására.

— Na. ez elég — szögezte le a rendőrfelügyelő. — Letartóztatom önt és kedvesét feleségének meggyilkolása miatt. Fred Cramer ugyanis kora délnián óta a börtönben van. mivel szerencsétlen felesége feljplentcUe egv másfél évvel ezelőtti fizelcllen számla miatt.

GEORGIJ TOVSZTONOGOV:

A színház hivatása

IV.

Ez az aiKotómnnka ábécéje, annak ellenére a szinbázi világban ma i.s találkozhatunk a kővetkező, véleményem szerint sematikus usztályzással: „munkástémájú“ színdarab, „kal- hoztémájú“ színdarab. „hétköznapi-erkölcsi“ dráma stb. Az első kategérlába sorolt müvek a színház számára a ieg- iontosabbak, mondják, mivel a nép hősi tetteit mulatják be. a harmadik kategérlába kétes értékű, van ugyan létjogosultsága, de csak bizonyos mértékben. bizonyos határuk között. Egy ilyen ketegóriarend- szerbe ^természetesen könnyít beleeröltetni a kSzépszerü drámákat, amelyek nem betolnak be az emberi jellemek mélységeibe. Ha egy dráma nem rúgja fej a vulgáris kritika kényelmes kategóriáit, azonnal elárulja életképtelenségét. Vegyük csak Gorkij müveit. Vajon bosprolhatúk-e a Barbáruk a ..munkás“ kategóriába, a Kispolgárok a családi, morális. hélküznapi témájú drámák közé, és lehet-8 ezen az alapon az előbbit fontn.snak, az utóbbit pedig mellékesnek tartani? Nyilvánvaló, hogy a kategorizálás indokolatlan. Mint a klasszikus, igazi nagy irodalmi müvek esetében mindig.

Lehet egy hétköznapi család hétköznapjáról nagy igényű, filozöliái telítettségű művet írni. és lehet egy jelentős történelmi eseményt hétköznapivá szürkíteni, a jelentősei külső csiliogással heiyetlesiteni. Máskor történelmi események nlyan nagyszabású drámai müvek magjává válhatnak, mint az Optimista tragédia, s a

mai élet minden külső jelével relruházott „családi“ témájú darabok olykor nem emelkednek a kispolgári moralizálás fölé. A téma. a cselekmény, a színtér, a kiválasztott anyag lehet globális vagy lokális. A végeredmény a művész tehetségétől, pártosságától függ. s attól, mennyire hú a marxísta- -leninista világnézethez és a szocialista realizmus elveihez.

Hozzá kell tennem, hogy szerintem egyszerűen elképzelhetetlen egy olyan, mai munkásokról szőlő színdarab, amely ne érintene etikai és morális kérdéseket. Az igazi művészetben nincsenek szociális problémák morális vetület nélkül. Ma a kommunista erknlcsiság megszilárdftása, az emberek leikéért vívott harc társadalmunk egyik legfontosabb tel adata, tehát ez a feladata művészetünknek is. És határozottan vissza kell ntasftani minden olyan kisérletet, amely ezt a háttérbe kívánja szuri- tani. amely másndrangűnak, mellékesnek minősíti, bármilyen jó szándék vagy jőindnla- tn tévedés szülte is őket.

Ha már a drámai hősről van sző. a sematlkns gondolkodás többek között abban a szándékos vagy akaratlan törekvésben is megnyilvánul, amely a hős útjának egyengetésére az akadályok eltávolffására törekszik — nehogy a harc képe az akadályok legyőzése túl nehéznek mutassa az ntat, ne hogy árnyat vessen a szovjet való.ságra. Az ilyen nézetek károsak, mert nem értik életünk fejlődésének dialektikáját, és figyelmen kívül hagyják az esztétika elemi szabá- iyall.

Eredményesen építjük az űj társadalmat, az új életet. A cél világos, az iránytű megbizhatú és jó. De mi vagyunk az át- líirők, előttünk még nem járt senki. . . Hogyan is tehetnénk meg ezt az ntat akadályok, váratlan meglepetések, a régivel való dühödt összecsapások nélkül? S a harc súlya elsö- .sorban az élen járók, a legkitűnőbb emberek vállára ne hezedik, kovácsolja jellemüket, edzi erkölcsi erejüket és meggyőződésüket. Kinek kell, ki elől keli ezt takargatni?

És vajon a sarkok legümbölyí- tése, fejlődésünk reális bonyolultságának ellenére sem ala- csonyftja-e le az alkotó és teremtő szovjet embert, nem von-e le tetteinek és eredményeinek jelentőségéből?

Oehogyisnem. kisebbíti és lealacsonyítja; és a dráma mú- féj természeténél tngva, igen érzékenyen reagál az effajta lebecsülésre — szembetűnővé teszi, künyürtelenUl leleplezi. Hiszen a dráma alapja a konf- liknts, a színpadi műben a bős jeilame éppen a- konfliktuson keresztül tárul fel. Nem jöhet létra hús-vér színpadi hős. ha a szerző nem ad alkalmat, hogy oselekedetein ke- ^ resztül ismerhessük meg. f- lyen esetekben a nézőnek a szép szavakban kell hinnie, de ki hisz a színházban az U- res frázisoknak?

Az optimizmns szemellenzős és otilitárius értelmezéséről van szó, amely nem számol a műalkotás specifikumával. Ha ebből az értelmezésbnl indulunk ki. könnyen átléphetjük a határt, amely az uptimlz must az önelégültségtől és a

túlzott magablztosságtől élválasztja. A művészet egyéni sorsakon keresztül ábcézol általános érvényű tendenciákat, folyamatokat: s ha művészet akar lenni, nincs joga arra, hogy figyelmen kívül hagyja e sorok határtalan sokrétűségét. Végül Is elképzelhető. hegy egy drámában a hős vereséget szenved. A hős veresége vagy diadala önmagában még nam határozza meg a színdarab szellemét. Az a közéleti, erkölcsi tanulság a fontos. a mely a nézőtér felé árad. A bátorság, az élet szeretető, a hit egyaránt vezethet happy andhez és szomorú befejezéshez. Az optimista világszemlélet — a szovjet művész természetes és alapvető jellemzője — a mondanivaibban, nem pedig a drámai cselekményekben jnt kifejezésre.

Hozzám azok a szindarabok, azok az etőadások állnak közel. amelyekben az erkölcsi tanulság, a művész által óhaj- lett eredmény mintegy ktvDi .esik a cselekmény láthatő vn- nalán, fokazatosan érik meg a néző lelkében, s erra készteti, hogy gondolatban újra meg újra visszatérjen a látet- takhoz. Az a következtetés, a melyet a színház nem erőszakosan, hanem okosan sugall, amely a néző lelkében szüle iik meg, az a valóban meggyőző és szilárd.

Hogyan tegyük a színházat korszerűvé a szó legszentebb értelmében? Az újítás azzal

kezdődik,, hngy a művész nj mélységeket fedez fel a nép életében, az emberek jellemében. Hiszen csak e mélységgel, csak az éietigazsághoz való hűséggel mérhető az é- letrűi vallott gondolataink színvonala. Nem lehet újftó művész az, aki nem vallja ma gáénak a kor leghaladóbb világnézetét, nem tűzi maga elé azt a célt. hogy népét szolgál ja. A nagy gondolatok szülik a nagy szavakat.

A tartalom és forma dialektikus egysége és a gondolatiság elsődlegessége — olyan kérdések, amelyeket figyelembe keli vennünk klasszikusok és a mai művek értelmezésénél egyaránt.

A nagy művész mindig megelőzi korát. Ha az elmúlt korszakok drámatráinak művét állitjnk színpadra, módszereinket nem a múltból kell kölcsönöznünk. Vajon folidézhe- lők-e napjainkban. Fonvizin korának előadásai? Hiszen ehhez gyertyafényben kellene játszanunk, le kellene mondanunk a modern szlnpadtechnikárél, a színház évszázados vívmányairól. És ha felgyújtottuk az e- lektTomos fényszórót, már nem úgy játszunk mint Fonvizin 1- dejében. A klasszikusok kapcsolata az őket követő nemzedékkel bonyolnlt és áttételes; minden korszakkal letűnnek bizonyus e.sztétlkai kategóriák

(Folytatjuk]

• „Liiua"; X/. írást ne e- röltes.se. Olvasson, s meglátja, a ..gondja“ magától is megoldódik. I la bejön szerkesztőségünkbe. bozzou m.T- gával írásokat i,s.

• „Hazafele“; A’erse végtelenül ntaiv, seramilmondó, nehézkes. Ha vprscl akar írni, többet kell foglalkoznia az i- rodalomnuil. .Amíg általános érvúnnvel nem tnd vallani élményeiről, ne írjon.

• É. K.: Égyik versében ig\ ír: ■ Mikor karjaimban görc.sös rúngatódz.ísok közt szabadulni igyekszel kínjaid- tól, / akkor éi'zeiii mily szőr- nyíl a sors ' .s ón mily kegyetlen vagvok, ' Megtagadom tőled azt amire vágysz.

/ megtagadom mii legjoblian kívánsz. ' bogy igazán boldoggá lehess, s hogy igazán boldog lehess. ! .stb. majd i^' folylalja: ...\e hagyj cl, maradj M'lein. Egyszer ón se térek észhez, akkor számunkra itt a boldogság ' s soha-soha nem hagyjuk el egynnist.“ Fz a vers bizony prózának is rossz. Mondanivalójában sivár. Ami önnek érdekes, még nem bizüns, hogy az, olvasónak is giz. E- gyelőre inkább olv.assa a végsőkét.

• ..OIva.só“: Levelét türelmesen végigolvastuk, mttjd ii- tána a versét is. .Azt ajánljuk. hogy' egyelőre ön is inkább olvasson.

A ,,F.lső nefcirngasz.knd.ás“; Verseiben csitjtán a szándékkal lehetöiik elégedettek. Gondolatait ugyanis még nem tudja verssé lényegíteni, nem tud olyan erővel szólni, liogy az olvasónak élményt nyújtson. Egy példa talán: „Csendet. (-.sendet a világnak! ' Szűnjön meg minden ellentét — / Rá'nk még szebb napok várnak : T?jra lesz kölcsíiaös egyűttlét.“

V „líalak“: Véleményével egyetértünk, a v erseivel már, kevésbé, ön ugyanazokat a hibákat köv'cti el, amelyeket máscikuál kifogásol. Versei nehézkesek, sokszor magyartalanok,. kevés bennük az eredeti gondolat. Tauuljon, olvasson!

^1(^1

WÍIKOR .lÖZAN, ELIÖN ÉRTHNK

Nehéz gyermekkorom volt, ezért korán férjhez akartam menni. Ti/.enn.volc éves koromban találkoztam mostani férjemmel. Négy éve vítgv'unk együtt. Az esküvő után talím egy hónapig sem éltünk békességben, folyton v.eszekedlüifk, mert nag.v on iszákos ember. .Azt liittem. ha gyerekeink lesznek, mcgjavnl. De sajnos, nem így történt. .Ma már két fiam van, az egyik kettő, a másik hároméves. A férjem

folyton szid. mindennek lehord. egy jó szava sincs hozzám. Iszik, hazmíik és félrevezet. Keveset dolgozik, és sokszor csak a potyát várja.

Volt olyan hónap, hogy e,sak az (-11 ki-[-(-selen)ból (-Iliink. Egyik mnnkallelyröl a másikra megv. vagy m(-g((nja, v'agy kidobják, mert részegen jár rmiokába. Sokszor megver bennünket. Nfindig azt hajtog,alja. hogy a gyerekek nem az övéi. Már sokszor olthagytain. és a s-zűleimiiez költöztem a gyermekeimmel. Né-ha hetekig is olt vagyunk. Amikor józan, eljön értünk, hízeleg, és í- gérgeli, hogy megjavul. Ha hazainegyünk, újra olyan hozzánk. mint azelőtl. Sokáig tűrtem, de már betelt e pohár. Elválni nem akar. mert van kényelmes lakása, és semmi- r<í sincs gondja. Égy érzem, hogy nem bírom tovább mellette az életem. Sajnos, a szüléimén kívül senki sem segít rajtam, senki sem ad tanácsot. Egész éjszakákat áttöprengem, hogy mit tegyek e sok szenvedés után. Magam sem liidoin. hogy bírtam ki idáig. De hová menjek a két gyermekkel. hol kapok lakást és olyan állási, hogy eltarthatom őket? Ha nem lennének gyermekeim, könnyebben dönthcl- in'ik sorsomról. Talán lesz, aki tanácsot ad.

Jeligés Három élet

GOMX)LSZ-E MAJD RÁiM?

Sok fiatal kap tanácsot lapjuktól, így elhatároztam, hogy én is önökhöz fordulok. Tizennyolc éves lány vagyok, kél éve járok egy fiúval, aki egy éve katona, fin bízom benne. hogy szeret. Sajnos, nemrég azt hallotlani, hogy kibékült a régi szerelmével, akivel előttem járt. Amikor megismerkedtünk, a kapcsolatuk félbtiszakadt. .A lány abban a faluban lakik, ahová a fiú való, s így van lehetőségük a titkos találkára. Már próbáltam elfeledni, de nem tndoin. mert szeretem, és érzem, hogy ő is szeret engem. Szerelném. ha az olvasók megírnák, hogy mitévő legyek. Várják-e rá vagy se?

Jelige: Egy szomorú lány

Válasz SZOMBAT ESTE R.ATALÄLTAM jeligére

Amikor a leveled olvastam, nagyon együttéreztem veled. En is tizenhét éves vagyok, gimnáziumba járok a szomszéd városba, és a helyzetem is hasonló. Tavaly megismerkedtem egy fiúval a szomszéd faluból. Nagyon megszerettem, öt hónapig jártunk együtt, aztán összevesztünk. Ivét hónapig tartott a harag, m-ajd kibékültünk. Ezután

még kétszer vesztünk össze, s akkor elhatároztam, hogy löhbé nem járok vele. Tavasszal ugyanabból a falnból megismerkedtem egy másik fiiival, az előző jóharátjával. Segített elfeledni, é» beleszerettem. Ezt tanulságként írom le. .Miért akarsz a jelenlegK'el szakítani azért, aki egyszer már elhagyott?! fin háromszor próbáltam, és nem sikerült. Meglátod, hogy ha kihéküllök, te se jársz különbül. Ez a fiú szeret, mellette bizonyára elfeleded az előzőt. Szüléidnél méltányolom, hogy megértenek és segítenek. Kérj tanácsot lőlük is!

Jelige; .április, 1Ö23'21 novemlter

Válasz F.V.IÖ szív jeligére

Megértein szomorúságát, hiszen édesanyját akkor veszítette ej. amikor a legnagyobb szüksége lett volna reá. A másik nagy szomorúságot a vőlegénye okozta. Amikor az megnősült, joggal érezhette, hogy az él^lc zsákutcába jutott. Szerencsére édesapja átsegítette ezen a megrázkódtatáson is. Még túlságosan fiatal ahhoz, hngy mindent elveszettnek lásson. Nem hiszem, hogy a volt vőlegénye megérdemli a szomorkodást. Ha valóban szercMo. volna, akkor nem fordít hátat magának. Azt ajánlom, hogy szerezzen egy jó harátn(>l, és járjon vele sokat társaságba, az emberek közé, és olvasson. Meglátja, megtalálja majd az Igazit, aki mellett elfeledi minden csalódását. Rájön arra is, jobb, hogy Így történt, mert egy szélhámos, részeges férj tínkre- telte volna az életét. Tisztelje, s-zeresse édesapját. H biztosan segíteni fogja abban is, hogy visszanyerje önhizalniát.

Jelige; Balogné