Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-11-25 / 48. szám

4 Ham tizenegy hóna­pos. s még nem tud lárni. Négykézláb köz­lekedik, mint hajdani ősei, ' Irgén mászik az asztalok és székek iábái közt, nagy íi’ben keriiii ki a kályhád, a- hil a múltkor megégette a könyökét, a varrógépet, mely e lyszer már becsípte az uj- ji t. Egy pillanatra megáll az íróasztalom előtt, és rám néz. Tekintetében mély saj- nUkozás és unalom. Á saj­nálkozás természetesen ne­kem szól, mivel nem jársz halom vele. Utam rajta, hogy legszívesebben kiszök­ne a szobából. El is indul az ajtó jelé. . A fiam ■ nyilván tudja, hogy az ajtón át a konyhá­ba lehet futni, új lehetősé­gek, új látnivalók szabadabb v'lágába. Ezek a lehetősé gek valósággal felklnálkoi nak, hiszen az ajtó résnyi T • nyitva van, csak át keli b tjni ezen a résen, ami egy á'talán nem'gyerekjáték. Figyelem öt. Az ajtó szár­nya bejeié nyílik — ez je­lenti a jö problémát. Egy I- detg elmélyüllen tanulmá- n jozza a nyílást, s hamaro- s m megállapítja, hogy szűk. Fejét semmiképpen sem dug■ h ttja át rajta. Most rám ptl- hmt, vajon nem jigyelem-e. £n persze képmutató módon b ímulok a levegőbe, s csak jél szemmel sandítok rá. Az idealisták s költók gyanútlan vakmerőségével rántja mag jelé az ajtószár­nyat. Az ajtó jókorát kop- p m kis. kerek homlokán, jiTgagam is jelszisszenek, i-lalkan, hüppögve sír egy sort, nyomkodja az ütés he­ll-ét, majd óvatosan, szipog­va újra megragadja az ajtót. Mint az egykori harctéri ba­kik, milliméterről miUfmé- tcrre közelíti meg a nyílást, a 'Után lassan jelemelkedik, k ét lábra áll. Most! Ha most s kerülne oldalra lépnie, ha e ly pillanatra megtartáná a: egyensúlyát... Nem sikerült. Mihelyt az a:tö megmozdul, egész kiesi testével rádöl, és... jobb ke­ZS. NAGY LAJOS: EMBERKE, KÜZDI! ze bent marad az ajtórés­ben. Sles sikoly, fiam lehup­pan a padlóra. Felugrok, in­dulnék jeléje, de észreveszi, s nyomban elhallgat, csak a szeméből peregnek a köny nyék. Visszaülök... Visszaülök és nem mozdu lók. Érzem, hogy szívtelen ség, amit csinálok, Attila re­ménytelenül és szemrehá nyóan néz felém, de engem, úgy látszik, megszállott az ördög. Gondolataimat is nyíl Dán az ördög súgja: Fiam. lásd be, hogy nem tehetem. van némi tapasztalatom át ajtókkal kapcsolatban. A legjkbb: senki ne várja, hogy ajtót nyissak neki. így persze jóval nehezebb lesz a dolog, homlokunk, ujjunk, kezünk is bedagadhat, ám csökkentjük annak a lehető­ségét. hogy csalódjunk az »mberekben, felebarátaink­ban, akik — ez tudvalevő, bár te még nem tudhatod — csak a legvégső esetben nyitnak ajtót másnak. Ez ta Ián nagyképűen hangzik, mégsem teszed rosszul, ha rám hallgatsz. it aÄii iÜii« S bár az egész nagy böl­csességet magamban mon­dom végig, Attila szót fo­gad, s újra keidi harcát é- lete első igazi ajtajával. Is­mét talpra áll, beszorítja « kezét, és sír. Ojra bevert g homlokát, aztán az orrát, át­lát, ajkát, kiabál, toporzé- kol, apró öklével veri az aj­tót, míg el nem fárad. Ek­kor hasra fekszik, pihen, s bánatosan néz maga elé. — Ez így kilátástalan — szólok hozzá hangosan. Rám néz. Tenkintete csu­pa megvetés. En már unom a dolgot, jöhetne már az anyja. Olvasni próbálok. — O-ú-újj! — hallom most olyán hangon, hogy menten felkapom á fejem. Az ajtó tárva, Attila a kü­szöbön iff. és teli torokból üvölti: — O-ú-újj! Ilyen diadalmas arccal ül­hetett lován Attila király Róma főkapuja előtt, midőn a pápától átvette az „örök város“ kulcsait Kis névro­kona Is kegyeiemosztó te kintetíel néz apjára, aztán szó nélkül, sebesen indul tó vőd>b, körül sem nézve a számára Ismeretlen konyhá­ban, egyenesén a kővetke­ző ajtóhoz. S bennem, miután ismér elszalasztottam egy törté­nelmi pillanatot, újrh meg­szólal az ördög, ez alkalom mai Lucifert idézve: S e sok próbára mégis azt hitted. Hogy új küzdésed nem lesz hasztalan? S Célt érsz? Valóban e megtörhetetlen Gyermekkedély csak emberé lehet. Attila vörös homlokkal és kisírt szemmel dörömböl nz el'őszobaaftön. Írásunkat, a szerzflnek a Madách Kiadónál a kózel- műltban megjelent ugyan­ilyen című kötetéből vet­tük. Sif urkolóaek azt az e* r gyént nevezem, aki egy •labdarúgó-, jépkorong- \agy más sporlraérkőzésen csapata győzelméért izguL Iz- g Ilmában ordít, tomboL vc- s'ekszik a szomszédjával, ha kiderül, hogy az a másik csa­ját gj'özelméért száll síkra. iLÍtkán ugyan, de az k elő- f irdul, hogy a szurkolók drá­mai pillanatokbaji nokimen- i.ek egymásnak. Persze az i- 1-en összecsapás nagyon gyor- ’ s m. szinte villanásszerűen zíjlik le, mert a kijózanító üt- 1 gek eszükbe jattatják a mér­kőzést, és libegve, kissé szé­gyenkezve ugyan, de abba- liagyják a verekedést, hogy tuvább élvezhessék kedvenc csapatuk játékát. íme. ilyenek is vannak s urkoló társaim között. Rn a- zmban nem vagyok ilyen \ id. ilyen szenvedélyes. Rn intelligens, fegyelmezett sznr- k )lónak tartom magam, és n indjárt azt is bevallom, b Így az Internek szurkolok. l;ogy miért, azt nem tudom. ,s, emélyeseit egyetlen Inter- j. tékost sem ismerek, a 10-e> Számú Petrást például csak a h isszú hajáról ismerem meg. é ■ arról, hogy a labda a ci- p'íjéhez, illetve a lábához ta- lU. Ha hozzá kerül a labd-a. a ;kor keblem dagadozik, mert g ilt szimatolok. Persze a szi- iratolásnák gyakran semmi a­I pja sincs, az egész liiábn- i,, s iló izgalom, és igaz, ha én II 'm is ordítok, ha nem is ve- r -kszem, de nagy izgalmam- h in mozgásnak indul a lá- li im, és megrugdosom ártal- 1, n szoinszi'-domat. A szoin- - ód többnyire egy szót sem ól. megértéssel összehúzza n agát. vagy alkalomadtán vi- • -nn/za a i-úgást. Ilyenkor I Uiii éli is niegévtő bóhntás- ^ I megbocsátok. Igen, bog> r ne 'felejtsem, néha leinar- V izom a bírót, ha olyan íté­li tél hoz csapatom ellen, ami niucs ínyemre. Mindezt csak azért bocsá- t m előre, hogy megértsék Ir- \ idésemel. Az <^>nk vasárnap as Inter — F.llenfél mérkőzé- s-n az történt velem, hogy a k t együttesi felcseréltem egy­mással. Az egész mérkőzés a­.SZABÓ BÉLA A szurkoló tévedése latt azt hittem, hogy az El­lenfél az Inter. A végén te­hát keserű szájízzel úgy tá- votam, hogy az Inter elvesz­tette a mérkőzést. A tévedé­sem abból eredt, hogy az El­lenfél viselte a sárgacsíkns mezt, az Inter pedig amolyan fehéret rózsaszín csíkkal. F-- gyetlen jelenség zavart csu­pán, mégpedig az, hogy Pet­ráinak nem volt hosszú haja. de ezen nem törtem sokat a fejem, azzal intéztem el, hogy levágatta a Kaját... És ezt rendben levőnek tartottam. Szóval a hosszú hajzat hiánya azért sem zavart, mert volt elég sok más zavaró körül­mény. Többek között az. is, hogy az Inter már a mérkő­zés első percében gólt kapott. Keserű lett a szám íze, tőle. de azzal vigasztaltam magam, hogy még nem történt helyre­hozhatatlan bilvi. az előző mérkőzésen is a Sparta rúgta az első gólt, és néhány perc múlva kamatostul kapta visz- sza. Tehát hiába örvendeznek körülöttem az Inter ellenfelei, nem tart soká az ilyen ktirla öröm. Mindjárt méltó válas/.t kapnak majd agre.sszivilásuk- ra. C.sak várni kell, türelme­sen várni. És keservesen is — állapítottam meg később — mert egy negyedóra sem mú­lott el. és egy újabb gél tán­colt az Inter hálójában. Mit mondjak. szörnyű, hogy az Internek milyen gyenge kapusa san. Ideje vol­na levállítni. Sajnos nemcsak a kapus az oka ennek a sze­rencsétlenségnek, hanem a bí­ró is. Micsoda ítéletei van­nak! Felháborító! Minden összeütközésnél az Inter ellen rendel el szabadrúgást, éi- többnyire akkor, ha az l'.llen- fél közel van az Inter-kapu- hoz. Bezzeg az Inter legfel jebb a pálya közepétől nigbal sz.abadnigást. Hiába, ilyenek a bírók, és persze az In leírni azt csinálhatják, amit akar­nak. Az internek bizony nincs összekötletése, és nem olyan népszerű, mint például a Slo­van. Ezek után nem c.soda. ha az, első félidőben 0:2 volt az eredmény. Azzal vigasztaltam magam, hogy a másik félidő több sze­rencsével jár majd az Inter számára. Igazán megérdemel­né. különösen ami a játékot, ami a gólhelyzetek megterem­tését illeti. Úgy is történt, a- hogy reméltem, ahogy hűsé­ges szurkoló szivem azt el­képzelte. A sárgacsíkos csapat már a második félidő elején befejel­te az első gólját. Örömömben feUőhajtottam. és mint aki ke­gyelemért könyörög, jámboran azt mondtam: ,.\'a hál* isten­nek végre nekik is sikerült egy gólt rúgni.“ .Nekik alatt az Intert értettem. Hogy e só­hajtásra senki sem kötött be­lém, senki se mondott nekem ellent, az nyilván aíérl volt. mert rendes, illedelmes szur­kolók vettek körül, akiket ért­hetetlen sóhajtásom nem za­vart. Persze, sz,erenc$ém is volt, mert ha történetesen összekerülök egy vad Inler- szurkolóval, akkor meggyűlik vele a bajom. Szép dialógus zajlott volna le köztünk... Jobb rá nem gondolni. Vi­szont az is igaz, hogy a pár- iieszéd közepette, a viharos gorombaságok visszhangja ti­tán, talán rájöttem volna a tévedésemre... Talán, ki luil- ja? De a párbeszéd nem hang­zott el, és nem volt, aki fel­világosítson, így keservem egy­re nőtt, és amikor a bíró ti­zenegyest ítélt kedvenc csa­patom ellen, tehetetlenségem­ben és szégyenemben egysze­rűen összezsugorodtam. E'áj- (lalmas boss/.úsápomhaii egy hang nem jött ki a torko­mon. Körülöttem persze rnin- lienki éljenzett, és a bíró ílé- lolél helyeselte. Én, az Inter- sz.iirtíoló, düliőrnbeo a pokol­im kívántam a bírót meg az egész helyeslő, éljenző társa­ságot. Ha egy ki.s objektivi­tás van a szurkolókban, ak­kor észrevehettek volna, hogy a csatár, aki a Itzénhatoson helül' elesett, egy véletlen bot­lásnak esett áldozatul, tehát semmi s-zándékosság, semnii szabálysértés nem történt. Eizl a bíró is láthatta volna, ha nem vak, ha egy csöppnyi jó­indulat van benne. .A kívánt objektivitás és jóindulat csak bennem volt meg. ettől szen­vedtem én annsnt az egész mérkőzés .alatt... .Az igazság kedvéért azt i> he kell vallanom, hogy a vil­lamoson, amikor meghallot­tam a fiatal szurkolók vitáját, a mérkőzés értékelé.sét, és az Inter gy-özelméúek magaszta- lásál, hirtelen világosság gyűlt az agyamban. Keserűségem úgy párolgóit el, mintha sose nem létezett volna, és nyom­hím megbékiiltem a bíró ítéle­tével meg a hajrázó szurko­lókkal is, mert hiába, az a bizonyos objektivitás éa jó­indulat olyan kiváló tulajdon­ságok. amelyekkel csak a ..be- csülete.s és őszinte szurkoló rendelkezik.“ EMII BOIESIAV mkí SZLOVÁK KÖITÖT KOSZÖNTJÜK KÉT FA VAGYUNK Két széles fa vagyunk, korbácsolt minket a szél. .Az águnk megreccsen s gyönyörtől forr a levél. Két fa. amely feszül a kékbe, messzibe fel. mi állunk dermedten két csúcsunk égbe ivei. Két fa és föld alá merítjük a gyökerünk, viperaágakkat egymásba tekeredönk. Két fa. mely egybe nőtt. egy törzs, mely kétfelé él. egymástól elfordít, szélfodro/ minket a szél. Pákozdy Ferenc fordítása TAVASZI SZÉL Nehéz a földet ébreszteni még. Egész gyökérig -mart bélé a lég. Hideg pokol, ki kerget messzire? Domboldalon tavaszi szél lebe? é rablöpáncélt darabokra vágja Bajmóc vizének forrö buggyanása? Tűn) el puszta höförfeteg Jégl Engedj fal úlra befagyott beszéd. A föld kérgén, lám. szemét nyitja rád a mezők szirma, kék búzavirág. Dénes György fordítása Sok hazai magyar olvasó találko­zott már vele, hiszen Emil Boleslav Inkáé nemcsak a szlovák, hanem a magyar- és vegyes lekossigú falvak ban és Tárosokban is gyakran meg­fordul. Ax Iré-olvasö talélkosőnak ö az egyik kiemelkedő egyénisége, aki alkápréxtltja taallgatóit, amikor Ady- -veraeket ad alö mély átéléssel és sznggesitÍT médon Ma 75 évesen is szívesen vAllalkozik a magyar olva­sókkal való találkozásra, baráti esz­NYÄR Izzó, izzó nyárban z.úg a vér erősen. Gyújt és alszik, vártam ráz hideglelősen. Bokor eltakarjon, szikla elbújtasson — tó mosni akarjon, szellő elringasson — 4 bár nem érzi 5 sem. gyújt és alszik, vártam, ráz hideglelősen izzó. izzó nvárban. A’ozári Dezső fordítás.') nitcssrér«, hisznn érzi, tudja, hogy erre ma é% miodankoron ^«zfikség van. mert a azoclalizmu:« ügyét népeink baráti együttélését szolgálja. Éa ez a szolgálat sohasem megterhelés ne­ki, mert lelkiismerete szavát követi, az emberiség és barátság bivó. ösz­tökéld szavát. A Duna menti népek ■orsát mindig is a szívén viselte, fo lelősségel érzett érettük, s ez a le leldsségtndat ott érződik költészeté ben és pnbllcisztikai manká.sségában A száxadfordnlÓD született a Sei- meccal összeépült Hndrnsbányán E gyönyörű táj vonzásában eszméiké- dalt. anyja és nővére adták a kezébe az első magyar és szlovák könyve- két. A vidék népe három nyelven, szlováknl, magyarul és németül be szélt, tehát nyelvek és kultúrák ta lálkozóhclye volt. A híres selmecbá nyal tíneumban tanult tovább, s ősz táiyfünöke Klaniczay Sándor magyar- latin szakos tanár ismerte fel elő­ször tukáüban a minden szépre ér zékeny. tehetséges Ifjút. Foglalkozott vele, rendelkezésére bonsátotta a ta nári könyvtárat, megismertette vele Adyt és a Nyngat folyóiratot. Magya rul ismerte meg a világ klasszikusa it, és lenyűgözte őt Ady szimbolikus lírája, vétesz! küldetése. LukáÚ Ady -szerelme azóta 1$ töretlen. Hodrus- bányárél kiszakadva Bratislava, Pá­rizs és tipnse voltak életének állo­máshelyei. Ezekben a városokban vé gezte tenJngUi tanulmányait. Különö­sen Párizs, a fények városa, az eu répái kultúra fellegvára volt rá nagy hatással. Ady példája lebegett a sze­me előtt, amikor magáévá tette a francia kultúrát, s megismerkedett a modem irodalmi törekvésekkel. De itt döbbent rá igazán arra is. hová tartozik, mi a küldetése, és Párizs kellős közepén a Selmec méla szláv TÁVIRAT Az Őszi csók fóltett órö?n: rnámorító, de édes. Arany gyümölcsöd köszönömt de nem lesz-e majd férges? Elveszíeíi édent üisszavágyni esztelen lázadás. Meddig hevttsz még, nap tüze? Őud meg, hűlő parázs. Rácz Olivér fordítása hegyeit sóvárogta vissza. Hazatérte után. 1922-ben megjaient első verses kötete, a Gyónás. Komor hangvételű, látomásokkal és ellentmondésokkal te­lített ez a kötet. Útkeresés a kaoti­kusnak tetsző világban. Hangvételé­ben, versépftkezésébea eikülöliül a népi-nemzeti iránytól, a költő mo dern formanyelven keres feleletet a lét kérdéseire. LnkáÖ lS2B*ig elvangéllkus lelki pásztorként működik, majd elhagyja ezt a pályát, és végleg Bratislavéba költözik. Tanár, pnbllcista, Irodalom szervező, költő és politikus. Közben megjelennek A Duna és a Szajna, a Himnuszok az Űr dicsőítésére. A szeretetlen szerétéiről című kötetei, majd 1929-ben A farkasok dala. Lu- káC a súlyos gazdasági válságok idő­szakában már érzi a fennálló társa­dalmi rend eUentmondásait, s költé­szete reálisabb színezetet kap, fel­emeli szavát a társadalmi agyenlőt- tenségek ellen. Következő köteteiben, az Fiizírben és a Moloctabaii a sztrájkokra és tüntetésekre is felfi­gyel. Tiltakozik a kosúti vérengzések ellen, verset Ír a bécsi munkásak le­mészárlásáról; ..Sötétben villanások. Morog a vak dörrenés, mint a fal omolva, hogyha szétdől. purszagú vagy. vér, s de nedves vagy, por, a vértől. H bölcsőre tüzelnek a mo­zsarak.“ Az 1944-es Bábel című kö­tetben az ember nicggyaiázása, a há­ború ellen emeli föl a szavát. A fel­szabadulás után megjelenik még Dies irae (194fil cfmü kötete, A hatvanas évek derekán szólal meg újra. A felszabadulás ntáni kötetekben élet tapasztalatait szűri le (A szülőföld muzsikája: Szégyenoszlop; Úda az u- tnlsóboz és az elsőhöz slb.) Francia műfordításai Gyöngyházcseppek cím mai jelennek meg. majd napvilágot látnak az Európa és a Madách könyvlÁÍadó gundozásában válogatott varsói — magyar nyelven. 1973-ban pedig a Madách kiadásában A nagy üzenetváltás n<mmel magyar vonatko zású cikkel, tanulmányai és emléke­zései kerülnek a magyar olvasókö­zönség asztalára. „Utolsó nagy for­dítói munkára mondotta Boleslav Lukáó a Duna vallomása című an tológla, amely {enus Pannoninstől a legmodernebb mai költőkig mutatja be a szlovák olvasóknak a magyar költészeiet.“ A könyv mór nyomdá­ban van. a közeljövőben jelenik meg. Lukáő egész életében Igazi barátja volt és maradt a magyar népnek, magyar irodalomnak. B szolgálataiért a Magyar PEN Club emlékéremmel tüntette ki. Mi szlovákiai magyarok is tlsstelettel és megbecsüléssel né­zünk föl a szlovák költőre, akt Pe­tőfit. Adyt. József Attilát. Juhász Gyu­lát és annyi más magyar költőt for­dított szlovákra — nem is beszélve a prózai művek fordítósáról —; aki ébren tartotta Petőfi és Ady szelle­mét a szlovák köztndatban; aki min­den idegszálával, tehetségének ere­jével népeink baráti együttélését szolgálta. Olvasói, ismerősei, és ba­rátai ezúton is szeretettel köszönt- jük a 75 esztendős Emil Boleslav Lu- káőot. ^s kívánjak neki, hogy még »nk éven át szolgálja népe felemel- - kedésének ügyét, a szocialista em­berséget. DÉNES György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents