Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-11-18 / 47. szám
A tArgyal6terembe egy vállas, hűlyegyerek-frirurás harmincéves férfit vezettek elő. P. M.-nek hívták. Az oldalán lépegető huszonöt éves nő a törvényes felesége volt. A gyengébb nemnek ahhoz a fajtájához tartozott, akiket a férfiak gömböcnek becéznek. Yallomásnkhél lassanként kialakult mozgalmas, de olykor nagyon is idillikus házasságuk mo- zaikképe. líanguilatos fészkük mintha valamelyik lakberendezési szaklapból lepett volna elő. Az asszonyka a kényelmes rekamién heverészelt. életr párja pedig a konyhában szöszmötölt nagy csendben. I'igy zárral bíbelődött. Előző éjszaka, amikor betört az egsik üzletbe, épp elég gondot okozxut neki, míg cifürészelte a páncélszekrény pántját. A pénzt eleraelle. de mivel az esze akkor is a helyén volt, az ajtót is magával vitte, hogy alaposan szemiigyre vegye a zár működését, és beleülő kulcsot fabrikáljon. Közbén fütyörészgetett magának. — Ma is mész? — kérdezte tőle az asszony. — Persze, szívem. —Eilkéne már nekem néhány cucc. harisnya meg miegymás. ! — Igen, szivem. — S ezzel elment beszerző útjára. Az egyik falu' felé vette az irányt. Az éj csendjét csak az itt-ott felhangzó kutyaugatás törte meg. P. M. kiszemelt egy ruházati boltot, de lemondott válhalkozásáról. mert úgy vette észre, valaki követi. Visszaült kocsijába és haz.ahaj- totl. — Hoztál szjsjrét? — csiripelte az asszzsnyka. — Nem sikerült. — Ne hazudj! Ki tudja, hol csavarogtál, nagyon jól láttam, hogy a borozóban a pincémő mekkora szemeket mereszt rád. Biztosan összebeszéltetek, nála voltál. ' — Esküszöm, hogy nem. — De igen, igen, igen....! Érzem a kölnijét. — k fészkes fenében voltam, nem nőknél. Kirobbant a családi botrány. A feleség sivalkodott, a nagy lármára a szomszédok is felébredtek, és dörömbölni kezdtek a falon. P. M. azzal tett pontot a csetepaté végére, hogy élete párjának lekent egy jókora pofont, erre a harcias asszonyka lehiggadt. — Legközelebb veled megyek — jelentette ki. Ez után az éjszakai jelenet illán ..kitakarítottak“ néhány boltot. Kitűnő egyetértésben dolgoztak. ment minden, mint a kari- kacsapá.s, vittek, amit láttak és bírtak. .Alkalmasint egy-egy páncélszekrényt is feltörtek, mert P. M.-nek még mindig nem sikerült rájönnie a zár működésének tit- kára. E!g>' idő múlva eszükbe jutott a már kiszemelt falusi bolt. épp jókor, mert aznak kaptak árut, s’olt miből válogatni. P. M.-né nem tudott ellenállni a csábításnak. megfeledkezve minden óvatosságról. próbálgatni kezdte a vonzó női holmikat. — .Tókora darab vagyok, meg kell hagyni. — Mindig is volt Ízlésem. — Hi-hi-hi... — B egy csőkot cuppantott férje arcára. — Fel a kezeket — szakította félbe az idillt egy szigorú hang. —Te ostoba liba, ha nem il- logeted itt magadat annyit, bottal “üthetnék a nyomunkat — ripakodott feleségére a férfi. — Mi majd gondoskodunk az elszállítaankról — s ezzel barát- ságo.s otthonukba vitte őket a rendőrség. .Amit ott láttak, beillet volna egy V’egyesbolt raktárának, és megtalálták a páncél- szekrény ajtaját is. A tárgyaláson a bíró megkérdezte tőlük, mi a foglalkozásuk. — Vegyész vagyok — mondta a férfi —, de sehol sem dolgoztam, a feleségem se. Megéltünk abból, amit a betörésekkel szereztünk. A bíróság P. M.-et öt-, feleségét négyévi börtönbüntetésre ítélte. A történet fináléja már a folyosón játszódott le. Igaz, öt évre elszakadnak egymástól, de az asszony mégis felhőtlenül nézett elé ennek az időnek, hiszen férjének nem lesz alkalnm összeszűrni a levet a plncémő- vel. Annál nyugtalanabb volt a férfi: — Egy évrel bamánibb szabadulsz, ígérd meg, hogy úgy élsz majd, mint egy apáca. — És addig ki tart el sngem, majd darling?! Még egy búcsúcsókot sem váltottak, amikor «iváltak. J. m szerelvény Jaroszlaul átlomásról tíz 'itán néhány perccel indult. Az u:a- sok elhelyezkedtek. Egyik levetette télikdbátját, másik újságot húzott elő, vagy térképet. Volt, aki ásítva hátradőlt; volt, aki elgondolkodva előre vagy éppenséggel a menetiránnyal szemben igyekezett a büfékocsiba. Pontosabbon, a büfé az egyik vagon felét foglalta el. Egy pult, hat kis asztal semmi más. A választék sem volt gazdag: tea, szendvicsek^ sajt, csokoládé, cukorka, cigaretta — semmi más. Néhányon álltak a sorban. — Ön sorban áll? — kérdezte egy most érkezett utas, öltönyben, nyakkendővel. — Hit csináljak? Állok — válaszolta^ a sor végén állá pulóveres férfi, — Na, maga után én fövök — mondta újból az előbbi, beállt, s mint a lúd, nyújtogatta a ngakát, hogy szemiigyre vegye, mit ts árulnak ebben a büfében. — Ne Is nézze, nincs itt semmi — mondta megértőm a pulóveres. —Hát, mit tegyünk — morogta elkedvetlenedve az öliönyOs-nyakkendós. — így Moszkváig megöl az unalom. — Bizony — folytatta együttérzőn a pulóveres. — En is épp Moszkvába utazom... A lányomat adom férjhez. Amikor rájuk, kerüli a sor, az öltönyös és a pulóveres sietősen kérdezte: — Mamuska, semmi olyan nincs? — Ez minden, ami a pulton van ~ felelte a mamuska. már alávaló dolog, ha a srácokra vissza- utasitják... így igazi A feleségem is tudja ezt... Nagyszerű asszony... A harmadikat a feleségekre! — A feleségekre nem innék — mondott ellent Nyikoláj. — Régen nem élek a családdal... Most is csak az esküvőre utazom a lányomhoz. — Annál inkább kellene... A család, Kol- ja, az szent dolog. Ahogy mondani szokták, fészek... Ki lennék én a család nélkül? Senki. De hát van családom. így tehát a harmadikat még maga az isten parancsolná... ~ Jól van — egyezeti bele Nyikoláj. — Csakhogy én a hármadik után eltompulok. — Olyankor a legjobb még tizenöt csepp! — Ebben veled elvből nem értenék e- gyet-.— Bgyetértenél — mondta határozottan Nyikoláj. — Ha nem értenél egyet, elkérném az igazolványodat. Iahet, hogy nem is vagy Nyikoláj, csak annak adod ki magad! — Még hogy én nem vagyok Nyikoláj?! — háborodott jel Nyikolát- — — Hát ki vagyok? — Ki Jsmer téged, -ha még tizenöt cseppet sem"vagy hajlandó inni?... Lehet, hogy angol vagy! — Ezen komolyan összevesznénk — mondta Nyikoláj. — Angliát ne bántsd. En igenis szeretem az angolokat. Az a jut- I ball hazája... “ .A. ARKANOV: Nyikoláj és Nyikoláj — De talán akad mégis, nem? Valahol, esetleg, véletlenül, félretéve... — Megmondtam: nincs, tehát nincs! Meg i>an tiltva,.. — Ej, mamuska, mamuska... Vettek egy-egy pohár teát, szendvicset, és leültek egymással szemben az ablak melletti asztalkához. — Boszorkány — mondta az öltOnyös- nyakkendős. A szemszédod is egész szimpatikus, az út is hosszú. El lehetne beszélgetni... így megöl az unalom... Hogy szö- Uthatom? — Nyikoláj vagyok — mutatkozott be Nyikoláj. ~ En ts Nyikoláj vagyok! — pattant fel Nyikoláj. Nahát! Es hogy semmijük nincsf Micsoda boszorkány. Két Nyikoláj találkozik, és nem beszélgethetnek kedvükre!... — En tulajdonképpen a lányomat adom férjhez. Nekem egyáltalán nem volna szabad — mondta bizonytalanul Nytkoiáj. — Ugyan! Még hogy ne lehetne a lánya új családi kötelékére? — Tulajdonképpen, persze lehetne — gyezett beie Nyikoláj — úgy szimbolikusan... — Nahát! — örvendezett Nyikoláj. — Mert az olyan, mintha nem is rokon volnál... Hogy nem lehetne... Most töltenénk, és ahogy mondják, a megismerkedésre... Ha még egy kis uborka is lenne!... Es megismerkednénk... Megkérdezhetnélek: hogy hívnaúc? — En meg azt felelném: Nyikoláj... — En ts Nyikoláj vagyok!... Erre lehetne a másodikat is, igaz? — Nem — szomorodott el Nyikoláj. — A lányom férjhez megy. — Neked lányod van, nekem meg két srácom — egyik nyolcéves a másik tizenkettő... — Na, a srácokra, természetesen, lehetne — adta meg magát Nytkoiáj. — Átért — mondta Nytkoiáj —, mert az — Na, akkor igyunk a ml focink további fejlődésére, és arra, hogy gyökeresen irtsariak ki minden durvaságot és szabálytalanságot a zöld gyepről. Es az objektív tT&lkezésrel ~ Bz már más— mosolyodott el Nyiko- láj. — Béküljünk ki. — Ah, hogy tetszik nekem ez a fehérnép — sóhajtott Nyikoláj. — Veled is elő- -fordul ilyesmi? ' — Ezt nem szeretem — mondta Nyiko- láf. — A lányom férjhez megy. Nekem nem szabad. — Ha pedig így áll a dolog, akkor szeretnélek teköpni, érted? Mindig csak a lányod... Bár a koporsóban látnám a lányodat! — Csak hagyd a lányomat — mondta Nyikoláj —, különben ezt a vázát töröm rajtad darabokra, és kész... — En meg elkapnálak, és kidobnálak a vonatból! És tizenöt évet nyöghetnél... — Még ha húszat, akkor 1st... Csakhogy ilyen férget még a kórházban sem -tudnának összetoldozni. Mindketten elhallgattak, kihörplntették a maradék teájukat, és mereven bámultak az ablakra. — Boszorkány — sóhajtott Nyikoláj. — Milyen remekül elbeszélgethetnénk... így meg csak ülsz, és megöl az unalom... — Bizony, ez Így nem élet... — hagyta jóvá Nytkoiáj. A pult mögül kikandikált a büfésnö: — Elük! Azt a bizonyosat kérdeztétek? Mindkét Nyikoláj felkapta a fejét. — Ö, mamuskat — ugrott fel Nyikoláj. 0, aranyos! — Csak csendben! — mondta a mamiis- ka. — Botrány nélküli ök pedig a pulthoz rohantak, fényes jövőjük jelé. Fordította B. Petrák Márta • „Szél": Ver.seivel néni tudunk mit kezdeni. Darabosak, elnagyoltak, hiányzik beWlíik a gondolat. Formai- lag ugyan „modeirnek“, tartalmilag azonban... Csoőrt ■ Sándor így fr erről; „A modern vers, nem benyomások története. A költő nem megélt dolgokat közöl benne, hanem maga a vers lesz megélt történet. Még Inkább tisztítva a gondolatot: írás közben a költő nem ismerős —• ellenkezőleg, ismeretlen és nyugtalanító titkokat mond-el még magának. Nem emlékezni akar, hanem vál tozni. Nem beszámolni, ha nem számítani, jelen lenni A költészet ezáltal nem egy szerűen csak a jelenidö mű faja, hanem maga a leptél jesebb_ jelenlét." Tanuljon, művelődjék, olvasson sokat! • K. A. Nyárasd: Mint leveléből megtudtuk, eddig már többen biztatták versírásra. Nos, nézzük néhány sorát: „Az utcánkban sok a varjú, / Nincs mit egyen jpj-jü. / A hó mindent bete- pett, / A varjúsereg éhezik eleget. / A sok madár ts é- hezik, ! A havas határ élelmet nem nyújt nekik. / A jó gyermekek madáretetőt készítenek, / Melyei a havas fákra kiszegeznek.“ Mi egyelőre a tanulást, az olvasást ajánlanánk, s később, ha úgy érzi, olyan mondanivalója van, amely nélkül, ha nem mondaná el, szegényebb lenne a világ, ám írjon. • „Fekete herceg": írása irodalomnak , kevés^ riportnak elnagyolt, Adós marad benne az ábrázolással, a lát- tatássaL Túlságosan papír- ízű kltalációl Egyelőre a tanulást ajánljuk. • ..Félix": örülünk újabb jelentkezésének. Látogasson el szerkesztőségünkbe, s hozza magával eddig Irt verseit Is. Biztatásként olvassa el két versét. Utolsó virágok — „a levelek a napba l néztek / és elsápadtak / ... tálán nincs is ősz / csak a virágok fáznak." A másik vers címe: Még emlékszem, „Még emlékszem ! de emléked is / menekül : hangod ' a falakon át / táncot jár versenyt ! a széllel / — mi! tegyek én ! ki lány vagyok / és gyönge / ha nem bírom ledönteni / a falakat?" lelentkezzékl KI SEM MOZDULHATOK Tizennyolc éves diáklány vagyok. Eddig még igazán nem voltam boldog. Ha neveteJc és vidámnak látszom, a sz.ívem akkor is fáj. Míg a többi fiata] szórakozik, nekem otthon kel! ülnöm, nem melletek közéjük. Nem c.soda. ha lassan inimlciiki elidegenedik tőlem. De otthon se engednek kikapcsolódni, szórakozni. Ha bekapcsolom a rádiót, rögtön megkezdődik a veszekedés. De mit tegyek? Fiatalok közé nem mehetek, lánrmnbilságra nem engednek, zenét nem ballgatb.itok. Ha tamilok, azt is rossz szemmel nézik. .Azt. hogy rengeteg a tamilnivalóra, nem s-eszik észre. de ha a négy órás tanulás után egy kicsit ki akarok kapcsolódni, megkezdődik a veszekedés. Nem tudora, hogy miért elégedetlenek velem, hiszen amit roondan.ak, mindent megcsinálok. Ki se mozdulok a négy fa! közül, mégis rossz I agyok. llétiégén még a barátnömhöz sem engednek. Én vagyok a családban a legkisebb, nekem jut a legkevesebb szeretet. C«ak egyszer voltam egy pici ideig boldog ét vidám. Jött egy fiú. De ahogy jött, el is ment. Neki csak kaland voltam, pedig — bármily nevetséges — én ezt a fiút két év óta reménytelenül szeretem. Először azt hittem, egyszerű fellángolás, és elfelejtem, de az idő nem gyógyít. Csinos lánynak tartanak. Akit szeretek, az is Így búcsúzott: „Csinos vagy, találsz magadnak nem is e- gyet, és ezt a kalandot felejtsd el.“ Én pedig kél éve senkire a« tudede nézni. Sokat sírok. Miatta nem tudok tanulni. Pedig jeles tanuló voltam, éa most romlott az átlagom. Amikor két hónap múltán találkoztam a fiús'al, azt mondta, jár egy lánnyal. Akkor bánatomban legszívesebben meghaltam volna. Iskolába se mehettem, annyira megbetegedtem. Azóta sok ismerőstől hallottam, hogy nem jár senkivel. Mi az igazság? Idegileg teljesen kimerültem. Mit tegyek, hogy a szüleim ne zárjanak négy fal közé? Hogyan lehetnék ismét boldog vele? Mit remélhetek? Jelige; Könnyek a párnámon NEM MONDTAM LE RÓLA Elsős gimnazista vagyok. Három évvel ezelőtt megi.smer- kedtem egy komoly fiúval, aki két évvel idősebb nálam. Mindig kedves volt hozzám, és nagyon szerettük egymást. Az alapiskola elvégzése után t gimnáziumban folytatta a tanulmányait. Ekkor meglazult a kapcsolatunk, csak ritkán találkoztunk. Én ennek ellenére nem mondtam le róla. Ebben az évben én is a gimnáziumba kerültem, ahol ő már harmadikos. Sajnos a fiú elhidegillt tőlem. Égy járunk el egymás mellett, mintha soha semmi se lett volna köztünk. A lányok azt mondják, hogy próbáljam elfelejteni őt. Megpróbáltam, de képtelen vagyok rá. Nem tudom, hógy mit tegyek. Kérem, adjanak tanácsot. Jebge: Egy fájó szív Válaszok OT SZÁL FEHÉR SZECFÜ jeligére Leveled tartalma röiiden az, hogy 1.) éves vagy és beleszerettél az egyik tanárodba, aki nős, apa. löbli mint tíz évvel öregebb... Iz'het, hogy a tanárodnak tetszik a csacs- kaságod, naiv telszcniakar.'lsod. Nem hiszem azonban, hogy szerelmes beléd, az egészet csak beképzeled. Képzelődés be- Ij-elt tanulj! Jelige; Sanjű Ahogy olvastam a leveled, mosolyognom kellett. Nem rajtad, hanem saját maganion. írásod felélés eiiiletle régi emlékeimet, cliákszerelniemel. En is szerelmes voltain az e- gyik fiatal tanáromba. 0 is kivételezett velem, órákon szinte csak engem nézett. Néhány hónapig tartott az egész, aztán kiábrándultam, s igyekeztem kiverni fejemből a csinos tanárt. Azóta öt év telt cl, s ha ma visszangondolok a múltra, csak mosolygok rajta. Te se vedd komolyan! .Nem nevetlek ki, de piir év múlva rájössz, hogy ez a szerelem csak átmeneti érzés, amely egyszer elmúlik. És ha majd elmúlik, mulatsz majd a lörténlekcn. Bízom benne, hogy így lesz. Jelige: Hol jár az e.szem, csak a tanárt figyelem Aáíasz FEHÉR SZEGFCK, MIÉRT ffElU ADTATOK EL ELŐTTEM cimii levélre Nem akarok idézni a leveledből. Szeresd azt, aki léged is szeret. Ha a szüleid akarata ellenére a fiú nem sz.akf- tott veled, akkor ragaszkodj hozzá továbbra is .A szüleid haragja majd elszáll. Jelige: Oké
