Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-11-18 / 47. szám

PETER JAROS: Partok közt Amikor a bal partról fel- nangzik a füttyentés, a komp a folyó közepén tart. A meder vagy ótven méter széles. A víz sodrása túl gyors, hogy vala­hol is átgázolni lehessen raj­ta. A föléje kifeszített kötél mindkét parton vastag cölö­pökre hurkolódik. Az üt merő­legesen éri el a partot, ahol váratlanul kiszélesedik és meg­szakad. Felszíne és a két szé­le mindvégig teljesen sima és egyenletes. szemközti olda­lon pedig mit sem változva bukkan megint elO. Legalsó szakaszát mintha elárasztotta volna a víz. A jobb porttól a komp vísszaütödik. A kifeszi- tett nagy kötélhez meg csigá­ban végződő kisebbek rögzítik. A óit sodrása majdhogy le süllyesztik a rudat a vítíte, és ellökik magukat. A törzs már annyira előredőlt, hogy úgy tű­nik, már-már átbukik a komp szélén, de abban a pillanatban a karok újbői nekifeszíHnek, ellökik magukat a rúdtól, s a törzs kiegyenesedik. A kezek gyorsan felrántják a rudat, a víz néhány pillanatra megfod­rozódik, s a mozdulatok újból kezdődnek. Keskeny végével a komp most szorosan nekifek­szik a bed partnak. A kompos kihúzza a rudat a vízből, ke­resztbe fekteti a fárműn, és át­siet a másik végébe: abba, a- melytk a part mellé került. Majd egy nagy drótkampóval odahorgonyozza egy alacsony cölöphöz, s egy hirtelen ugrás­sal a parton terem. vigyék és elhelyezzék ókéi a bál kéz tenyerében. Sgy önkéntelen és célirányos indítékra (lehet, hogy épp, a- mtkor a bal tenyér megtelt) a jobb kéz abbahagyja a hemo- kos föld gereblyézését, és a bal tenyér szétnyílik. A jobb kéz ujjat kiszedik belőle a ka- vicsoketí, a kéz felemelkedik, meglendül, és a kavicß nagy tvet ír le, míg eléri a víz .fe­lületét. A cuppanSs többnyire nem hallatszik, mert a víz zú­gása elnyeli. A dobálgaíás meg addig tart, amíg a bal kéz üres lesz, de akkor rögtön újra kez­dődik. Cigi pont olyan testtartással ül, mint a kavicsokat dobáló iérfi. Ctgnrettáját apró szippan­tásokkal szívja. A dohányfüst. nem tépi róluk, de azok erősen tarifák: a feszes nagy kötél megremeg. A komp téglalap alakú, s a láncokkal egymáshoz erősített jenékgerendákat deszkák fedik. A magasított széleken a víz nem folyhat be. Középen, mint­egy méternyi magasságban, még van egy kifeszített kötél, amelyben meg lehet fogódz­kodni. A kompon a vezetőn kí­vül öt ember fér el kényelme­sen. Glgi, a kompos, kezébe veszi a hosszú rudat, odaáll a komp széléhez, és ellöki a part­tól. Teste hol előre hajlik, hol kiegyenesedik, keze belesüly- lyesztl a rudat a vízbe, neki­döf t a mederfenéknek, és tolja a kompot. Amikor meg a leg­jobban előredőlt, karjával vtsz- szalendítí magát és kiegyene­sedik, keze felrántja a rudat, közelebb húzza a komp szélé­hez, majd újból beleereszti a vízbe, izek a mozdulatok rö­vid Időközökben és pontos sor­rendben ismétlődnek. A füttyentés épp akkor hang­zik fel a bal partról, amikor a komp a folyó közepén tart. Glgi, a kompos, felegyenesedik, és a hang irányába fordul. A rudat most a jobb kezében tartja, s az szabadon úszik a vizen. A komp azon helyben megáll. A folyó bal partján egy férfi és egy nő tüntk fel. föl látja őket, mert alig harminc méter- 9 nyíre vannak. Épp amikor arra pillant, mindketten fejük fölé nyújtott karral. Integetnek. A víz zúgása azonban olyan erős, hogy a szavakat nem lehet jól megérteni, bár a hang odahal- latszik. A kompos int a bal ke­zével, jelezve, hogy meghallot­ta őket. Azután hátat fordít nekik, és megint elkezdi bele­süllyeszteni a rudat a vízbe. A rúd különben elég vékony, csak az a vége vastagabb egy kissé, melyikkel a meder aljá­nak támaszkodik, de azért így is vagy fél méterrel nyúlik a kompos fölé. A komp egyenletes ütemben közeledik a bal parthoz, a ve­zető mozdulatai nem lesznek se gyorsabbak, se lassabbak. A test eíőrehajllk, a kezek köz­vetlenül a komp mellett bele­— Ogy láttuk, hogy távolo­dói — mondja a férfi. — Ogy is volt — feleli a kompos mosolyogva —, csak­hogy a túlsó parttól. — Ez a nagy zúgás ugyan­csak megtéveszti az embert — folytatja a másik. — Na, én elszívok egy szi­vart, és rögvest átvtszlek ben­neteket — mondja a kompos. — Nem olyan sürgős az — szólal meg az asszony —, előbb valamtt falsz velünk. — Elérkezik az, ha elszív­tam a szivart — feieli a kom­pos. Az asszony már maga alá húzott lábakkal ül a földön, s egy csöppet sem Igyekszik el­igazítani a térde fölé csúszott szoknyáját. A nagy kosarat ma­ga és a férfi közé állítja, aki néhány lépéssel arrébb ült le, és kavicsokat dobál a vízbe. Mellette egy másik, még na­gyobb kosár áll, de azt fehér kendő takarja. A kompos az asszonytól jobbra ül le, s ha odaptllant, látja térd fölött is kitakart lábát. A vesszőből font kosárnak nagy füle van, s a két heve­derrel az ember könnyen a há­tára akaszthatja. Az asszony­nak ültében majdnem az állálg ér a kosár, és most, mivelhogy ráiámaszkodík, bal karját kis­sé meg kell emelnie. Tenyerét ktfordítja, s keze fejével az átlát simogatja. Abba az irány­ba néz, ahol a férfi ül. A férfi' g kaviccsal borított, enyhén lejtő vízparton ük, ke­ze és a ptllantása szétvetett lába közt nyugszik. A térde kö­zötti távolság azonban mind­egyre változik: hol ktselib, a- mikor a kéz kavicsot dob a vízbe, hol meg nagyobb, ami­kor a kéz a lábak közé rákja a kavicsokat. A bal kar mind­ebben alig vesz részt: könyö­kével szinte mindvégig a lá­gyék táján pihen. A tenyér csupán akkor nyílik meg, ami­kor a jobb kéz ujjal a kavicso­kat hozzák. A következő pilla­natban már össze is záródnak. A jobb kéz minden irányban szabadon mozog: előre, hátra, jobbra és balra. Az ujjak a föl­det gereblyézik, és kiszedege- tik belőle az apró kavicsokat, hogy szinte azon nyomban át­Almásl R6bert Illusztrációja abban a pillanatban, ahogy el­hagyja a száját (nem fújja ki lül gyorsan) azonnal szétfosz­lik. A szellő néhány lépésnyire viszi a szagát. Az asszony közben négyszög­letes fehér kendöt terített ma­ga elé. Szélein ptros hullámvo­nalak és zöld levelek láthatók: négy sarkán pedig, pontosan ott, ahova az asszony — ne­hogy a szél felhajtsa a kendőt — kis köveket rakott, ugyan­abból a piros fonálból egy- ■egy rózsa látható. Az asz- szony keze felváltva hol a bal, hol a jobb, ktUönbözö dolgokat szed ki a kosárból, és maga mellé teszi a kendőre: egy ka­réj kenyér a szélére került; kicsivel arrébb, a közepe felé, egy darab újságpapíron falai szezonná fekszik: a fennmaradt helyet három nagy hagyma foglalja el. A jókora kés, a- mely utoljára kerül elő, az asz- szony jobb kezében marad. Bal kezével először ts a kenyérért nyúl, levág belőle három szele­tet, és odateszi, ahol addig az egész karéj volt (az pedig, a- laposan megkisebbedve, eltűnik a kosárban); azután a szalon­nát osztja három egyenlő rész­re és a kenyérszeletekre rakja: majd sorban felveszi a hagy­mákat, és minden szelet mellé odatesz egyet. — Kamii, gyere, vegyél! — szól a férfinak. Az rögtön el­hajítja az utolsó három kavi­csot, amelyek felrepülnek és eltérő ívben hullanak a vízbe. Tenyerét Osszedörzsölve a fér­fi lerázza kezéről a port, átfor­dul a jobb oldalára, s kezébe veszt a kenyeret a szalonnával és a hagymával, amelyet az asszony odatett neki. Utána mindjárt visszahelyezkedik az előbbi testtartásba, előveszi a zsebkését, és a szalonnát olyan apró darabokra vágja, hogy tel­jesen elborítják a kenyérszele­tet. Majd a kést maga elé szúr­ja a földbe, s a szűlannás ke­nyér már a bal kezében van. Enni kezd. Fai egyet a kenyér­ből, majd a jobb kezében tar­tott hagymából. — Maradt Itt valami neked ts — fordul az asszony a kompos felé. — Nem kellett volna — mor­mogja amaz. — De Gigl — erOsködlk az asszony —, hát avval, kínállak, ami van. — Ahogy gondolod — vágfa rá a másik mosolyogva. Már elszívta a cigarettáját, s a csikket a jobb sarka alá löki. Pont úgy fordul meg, mint a férfi, csak ‘éppen a bal oldalá­ra. Aztán kezébe veszi a ke­nyeret a szalonnával meg a hagymát, s vtsszahelyezkedik. Lassan rág, csukott száfjal. Az asszony egy darabig a kompos arcvonásait fürkészi, azután a férfi felé fordul, né­hány pillanatig maga elé mered, majd a vízre néz, a szemközti partoldalra, az útra s az égre... Pontosan kiszámított mozdu- lattid felveszi a kendőről a harmadik adagot, azt, amelyi­ken a legkisebb hagyma ma­radt. Aztán ugyanilyen gépies mozdulatokkal fogja meg jobb keze ujjaival a fehér kendőt, és beleteszl a fonott kosárba. Majd rögtön enni kezd. — Sokan voltak? ~ kérdi a kompos. — Mint mindig — jelelt az asszony mindenki el akart adni valami teremtés előtti ka- catot. — Hát azt egyszer én ts megnézném — mormogja maga elé a kompos. — A sör rosszabb volt, mint tavaly — szól közbe a férfi. — Még egy fél pár csirkét sem adtunk el — mondja az asszony. — Van vagy tíz éve, hogy nem ettem török mézet — dünnyögi a kompos de le­het, azóta se, hogy ttt vagyok a kompnál. — Olyat már nem árulnak — feieli rá a férfi —, de jó fagy­laltot, azt kaphatsz. A szájakban eltűnt az utoísö falat kenyér, szalonna és hagy­ma. Az asszony becsúsztatja kezét a kosárba, és előszed egy üveget meg egy poharat. Kihúz­za a dugöt és tölt — Igyál egy kis vásári bort — mondja, s odanyújtja a poharat a komposnak. Az át­fordul a bal oldtüára, jobb kéz­zel megfegja a poharat, és fOl- haflja az ttok. Ugyanavval a kezével ráteszi a poharat az asszony lédiának arra a részé­re, amely a térde fölött kilát­szik. Az izmok összerándulnak, a láb megmozdul. Az asszony kezének ujjai hozzáérnek a kompos csuklójához, de a kö­vetkező pillanatban a kéz to­vábbhalad a pohár felé, és föl­emeli. A kompos visszaül a he­lyére. — Igyál te ts a kenyérre! — szólal meg az asszony, és az újból megtöltött poharat oda­nyújtja a férfinak. — Most nem — mondja az. — Hát akkor egészségünkre! — fordul feléjük az asszony, és fenékig üríti a poharai. — Na, menjünk — mondja kis Idö múlva a kompos. Mindhárman felállnak. A fér­fi hátára veszi a kosarat, és a tehertől kissé meggOrbülve el­indul. Az asszony megmarkol­ja a másik kosár fülét, és ő ts elindul. Elsőnek Gi0 ér a kompra: szétterpesztett lábbal áll, a partnak fordulva nézi, hogyan közeledik a férfi meg az asszony. Nem segít a férfi­nak, mert alig fér oda a komp széléhez. De az asszony a par­ton hagyja a kosarat, és kezét a kompos felé nyúftfa. A két jobb kéz uffai egymásba ka­paszkodnak, a kompos enyhén ránt egyet, s az asszony átug­rik a kompra. Az meginog. A férfi visszamegy a partra, felkapja a másik kosarat és elhozza. A kompos még mindig ott áll, eiőrehajolva, ugyanazon a helyen, mint az előbb. A kö­vetkező pillanatban kiakasztfa a drótkampöt, amely a. kompot a parthoz kötötte, majd a rúd­ért nyúl, terpeszátlásba helyez­kedik, és taszítani kezdi a jár­müvet befelé a vízáramba. — Holnap korán keU a vá­rosba mennem — kiáltja az asszony. — Füttyentéssel éb- resztlek, mint máskor — teszi hozzá, ugyancsak kiabálva. — Atviszel majd. A kompos nem válaszol. Sza­bályos mozdulatokkal döfi a rudat a meder alfához, majd felhúzza és újból lemeríti. Né­hány pttlanot múlva a komp a víz közepére ér. Akkor tűnik fel a bal parton a férfi és a nö: az éles füttyentés eljut a fülhoz. A kiabálást meg a szavakat azonban nem lehet jól megérteni, a vízzúgás elmossa a értelmüket. A komp a folyó közepén tart. —k— fordítása VARGA IMRE kél verse SZARVASVADÁSZAT a zöld fOlszakad amennyi téboly eddig a fák alatt kitör meg-megújuló hullámaival alámossa az eget a hajsza kürtszó patazaj puskalövés s az áradatban olykor fogható szavak (gyors vízárból fölszökő halak): erre fut kerülj elébe lőj rá el ne szalaszd ráró utána utánaszd elélöj szelébe futrá erreró szeelé lójráfut és a csaholás meg az a dallam hallani mindig másutt búvik üldözik dalol ott rejtezik utánaszd szelébe nézd most az írógép mögött és dalol üldözik búvik a paták alatt kerülj elébe szellő azanyád ágaskodnak mének habosán nyerítenek röhögnek tombolnak ördögi lovasok A fAnak amelyhez érnek levele leválik A- FÖLD MELYEN TAPOSNAK TÖBBÉ NEM VIRÁGZIK vigyázz most a cím mellé osont zavard meg őt erreró futtttrá elérte sajnos utánaszd lőjráfut az első mondatot a szonettesben pedig lőj rá kerülj elébe nem ismerjük a járást * tram-trá gyülekező LElRAS-KlSÉRLET héja kinyílik előgurul előtte szétszabja megakad cserepeken tündöklik lefedve föltárva napok után összetöpped láthatatlan léte mint más fogalmaké KAIMAN ZSUZSA három verse A „HÁROM ÉREM“ KAPCSÁN T. L.-NEK huszonhat barátom meg valahány száz is ősi barlangtüzeid vaspánt-tépő szád is sehonnai nem lehet vérezni hazára néhány ezer éved még huszonhétig van hátra IN MEMÓRIÁM micsoda éjszakán tündökleni vágytól magasra nyúltak körénk a fák s a nedves földre terített sikolyunkból nem született meg a szerelem TRAGIKUS HIRTELENSÉGGEL tragikus hirtelenséggel áldozni kezdünk a hajnaltalan éjszakák előtt s az ábelek bennünk sorra halnak a köagyhideg káin-gyilkok alatt sötét hajnalok Jönnek még édes 8 jaj mi mindig föltámadunk

Next

/
Thumbnails
Contents