Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-11-18 / 47. szám
PETER JAROS: Partok közt Amikor a bal partról fel- nangzik a füttyentés, a komp a folyó közepén tart. A meder vagy ótven méter széles. A víz sodrása túl gyors, hogy valahol is átgázolni lehessen rajta. A föléje kifeszített kötél mindkét parton vastag cölöpökre hurkolódik. Az üt merőlegesen éri el a partot, ahol váratlanul kiszélesedik és megszakad. Felszíne és a két széle mindvégig teljesen sima és egyenletes. szemközti oldalon pedig mit sem változva bukkan megint elO. Legalsó szakaszát mintha elárasztotta volna a víz. A jobb porttól a komp vísszaütödik. A kifeszi- tett nagy kötélhez meg csigában végződő kisebbek rögzítik. A óit sodrása majdhogy le süllyesztik a rudat a vítíte, és ellökik magukat. A törzs már annyira előredőlt, hogy úgy tűnik, már-már átbukik a komp szélén, de abban a pillanatban a karok újbői nekifeszíHnek, ellökik magukat a rúdtól, s a törzs kiegyenesedik. A kezek gyorsan felrántják a rudat, a víz néhány pillanatra megfodrozódik, s a mozdulatok újból kezdődnek. Keskeny végével a komp most szorosan nekifekszik a bed partnak. A kompos kihúzza a rudat a vízből, keresztbe fekteti a fárműn, és átsiet a másik végébe: abba, a- melytk a part mellé került. Majd egy nagy drótkampóval odahorgonyozza egy alacsony cölöphöz, s egy hirtelen ugrással a parton terem. vigyék és elhelyezzék ókéi a bál kéz tenyerében. Sgy önkéntelen és célirányos indítékra (lehet, hogy épp, a- mtkor a bal tenyér megtelt) a jobb kéz abbahagyja a hemo- kos föld gereblyézését, és a bal tenyér szétnyílik. A jobb kéz ujjat kiszedik belőle a ka- vicsoketí, a kéz felemelkedik, meglendül, és a kavicß nagy tvet ír le, míg eléri a víz .felületét. A cuppanSs többnyire nem hallatszik, mert a víz zúgása elnyeli. A dobálgaíás meg addig tart, amíg a bal kéz üres lesz, de akkor rögtön újra kezdődik. Cigi pont olyan testtartással ül, mint a kavicsokat dobáló iérfi. Ctgnrettáját apró szippantásokkal szívja. A dohányfüst. nem tépi róluk, de azok erősen tarifák: a feszes nagy kötél megremeg. A komp téglalap alakú, s a láncokkal egymáshoz erősített jenékgerendákat deszkák fedik. A magasított széleken a víz nem folyhat be. Középen, mintegy méternyi magasságban, még van egy kifeszített kötél, amelyben meg lehet fogódzkodni. A kompon a vezetőn kívül öt ember fér el kényelmesen. Glgi, a kompos, kezébe veszi a hosszú rudat, odaáll a komp széléhez, és ellöki a parttól. Teste hol előre hajlik, hol kiegyenesedik, keze belesüly- lyesztl a rudat a vízbe, nekidöf t a mederfenéknek, és tolja a kompot. Amikor meg a legjobban előredőlt, karjával vtsz- szalendítí magát és kiegyenesedik, keze felrántja a rudat, közelebb húzza a komp széléhez, majd újból beleereszti a vízbe, izek a mozdulatok rövid Időközökben és pontos sorrendben ismétlődnek. A füttyentés épp akkor hangzik fel a bal partról, amikor a komp a folyó közepén tart. Glgi, a kompos, felegyenesedik, és a hang irányába fordul. A rudat most a jobb kezében tartja, s az szabadon úszik a vizen. A komp azon helyben megáll. A folyó bal partján egy férfi és egy nő tüntk fel. föl látja őket, mert alig harminc méter- 9 nyíre vannak. Épp amikor arra pillant, mindketten fejük fölé nyújtott karral. Integetnek. A víz zúgása azonban olyan erős, hogy a szavakat nem lehet jól megérteni, bár a hang odahal- latszik. A kompos int a bal kezével, jelezve, hogy meghallotta őket. Azután hátat fordít nekik, és megint elkezdi belesüllyeszteni a rudat a vízbe. A rúd különben elég vékony, csak az a vége vastagabb egy kissé, melyikkel a meder aljának támaszkodik, de azért így is vagy fél méterrel nyúlik a kompos fölé. A komp egyenletes ütemben közeledik a bal parthoz, a vezető mozdulatai nem lesznek se gyorsabbak, se lassabbak. A test eíőrehajllk, a kezek közvetlenül a komp mellett bele— Ogy láttuk, hogy távolodói — mondja a férfi. — Ogy is volt — feleli a kompos mosolyogva —, csakhogy a túlsó parttól. — Ez a nagy zúgás ugyancsak megtéveszti az embert — folytatja a másik. — Na, én elszívok egy szivart, és rögvest átvtszlek benneteket — mondja a kompos. — Nem olyan sürgős az — szólal meg az asszony —, előbb valamtt falsz velünk. — Elérkezik az, ha elszívtam a szivart — feieli a kompos. Az asszony már maga alá húzott lábakkal ül a földön, s egy csöppet sem Igyekszik eligazítani a térde fölé csúszott szoknyáját. A nagy kosarat maga és a férfi közé állítja, aki néhány lépéssel arrébb ült le, és kavicsokat dobál a vízbe. Mellette egy másik, még nagyobb kosár áll, de azt fehér kendő takarja. A kompos az asszonytól jobbra ül le, s ha odaptllant, látja térd fölött is kitakart lábát. A vesszőből font kosárnak nagy füle van, s a két hevederrel az ember könnyen a hátára akaszthatja. Az asszonynak ültében majdnem az állálg ér a kosár, és most, mivelhogy ráiámaszkodík, bal karját kissé meg kell emelnie. Tenyerét ktfordítja, s keze fejével az átlát simogatja. Abba az irányba néz, ahol a férfi ül. A férfi' g kaviccsal borított, enyhén lejtő vízparton ük, keze és a ptllantása szétvetett lába közt nyugszik. A térde közötti távolság azonban mindegyre változik: hol ktselib, a- mikor a kéz kavicsot dob a vízbe, hol meg nagyobb, amikor a kéz a lábak közé rákja a kavicsokat. A bal kar mindebben alig vesz részt: könyökével szinte mindvégig a lágyék táján pihen. A tenyér csupán akkor nyílik meg, amikor a jobb kéz ujjal a kavicsokat hozzák. A következő pillanatban már össze is záródnak. A jobb kéz minden irányban szabadon mozog: előre, hátra, jobbra és balra. Az ujjak a földet gereblyézik, és kiszedege- tik belőle az apró kavicsokat, hogy szinte azon nyomban átAlmásl R6bert Illusztrációja abban a pillanatban, ahogy elhagyja a száját (nem fújja ki lül gyorsan) azonnal szétfoszlik. A szellő néhány lépésnyire viszi a szagát. Az asszony közben négyszögletes fehér kendöt terített maga elé. Szélein ptros hullámvonalak és zöld levelek láthatók: négy sarkán pedig, pontosan ott, ahova az asszony — nehogy a szél felhajtsa a kendőt — kis köveket rakott, ugyanabból a piros fonálból egy- ■egy rózsa látható. Az asz- szony keze felváltva hol a bal, hol a jobb, ktUönbözö dolgokat szed ki a kosárból, és maga mellé teszi a kendőre: egy karéj kenyér a szélére került; kicsivel arrébb, a közepe felé, egy darab újságpapíron falai szezonná fekszik: a fennmaradt helyet három nagy hagyma foglalja el. A jókora kés, a- mely utoljára kerül elő, az asz- szony jobb kezében marad. Bal kezével először ts a kenyérért nyúl, levág belőle három szeletet, és odateszi, ahol addig az egész karéj volt (az pedig, a- laposan megkisebbedve, eltűnik a kosárban); azután a szalonnát osztja három egyenlő részre és a kenyérszeletekre rakja: majd sorban felveszi a hagymákat, és minden szelet mellé odatesz egyet. — Kamii, gyere, vegyél! — szól a férfinak. Az rögtön elhajítja az utolsó három kavicsot, amelyek felrepülnek és eltérő ívben hullanak a vízbe. Tenyerét Osszedörzsölve a férfi lerázza kezéről a port, átfordul a jobb oldalára, s kezébe veszt a kenyeret a szalonnával és a hagymával, amelyet az asszony odatett neki. Utána mindjárt visszahelyezkedik az előbbi testtartásba, előveszi a zsebkését, és a szalonnát olyan apró darabokra vágja, hogy teljesen elborítják a kenyérszeletet. Majd a kést maga elé szúrja a földbe, s a szűlannás kenyér már a bal kezében van. Enni kezd. Fai egyet a kenyérből, majd a jobb kezében tartott hagymából. — Maradt Itt valami neked ts — fordul az asszony a kompos felé. — Nem kellett volna — mormogja amaz. — De Gigl — erOsködlk az asszony —, hát avval, kínállak, ami van. — Ahogy gondolod — vágfa rá a másik mosolyogva. Már elszívta a cigarettáját, s a csikket a jobb sarka alá löki. Pont úgy fordul meg, mint a férfi, csak ‘éppen a bal oldalára. Aztán kezébe veszi a kenyeret a szalonnával meg a hagymát, s vtsszahelyezkedik. Lassan rág, csukott száfjal. Az asszony egy darabig a kompos arcvonásait fürkészi, azután a férfi felé fordul, néhány pillanatig maga elé mered, majd a vízre néz, a szemközti partoldalra, az útra s az égre... Pontosan kiszámított mozdu- lattid felveszi a kendőről a harmadik adagot, azt, amelyiken a legkisebb hagyma maradt. Aztán ugyanilyen gépies mozdulatokkal fogja meg jobb keze ujjaival a fehér kendőt, és beleteszl a fonott kosárba. Majd rögtön enni kezd. — Sokan voltak? ~ kérdi a kompos. — Mint mindig — jelelt az asszony mindenki el akart adni valami teremtés előtti ka- catot. — Hát azt egyszer én ts megnézném — mormogja maga elé a kompos. — A sör rosszabb volt, mint tavaly — szól közbe a férfi. — Még egy fél pár csirkét sem adtunk el — mondja az asszony. — Van vagy tíz éve, hogy nem ettem török mézet — dünnyögi a kompos de lehet, azóta se, hogy ttt vagyok a kompnál. — Olyat már nem árulnak — feieli rá a férfi —, de jó fagylaltot, azt kaphatsz. A szájakban eltűnt az utoísö falat kenyér, szalonna és hagyma. Az asszony becsúsztatja kezét a kosárba, és előszed egy üveget meg egy poharat. Kihúzza a dugöt és tölt — Igyál egy kis vásári bort — mondja, s odanyújtja a poharat a komposnak. Az átfordul a bal oldtüára, jobb kézzel megfegja a poharat, és fOl- haflja az ttok. Ugyanavval a kezével ráteszi a poharat az asszony lédiának arra a részére, amely a térde fölött kilátszik. Az izmok összerándulnak, a láb megmozdul. Az asszony kezének ujjai hozzáérnek a kompos csuklójához, de a következő pillanatban a kéz továbbhalad a pohár felé, és fölemeli. A kompos visszaül a helyére. — Igyál te ts a kenyérre! — szólal meg az asszony, és az újból megtöltött poharat odanyújtja a férfinak. — Most nem — mondja az. — Hát akkor egészségünkre! — fordul feléjük az asszony, és fenékig üríti a poharai. — Na, menjünk — mondja kis Idö múlva a kompos. Mindhárman felállnak. A férfi hátára veszi a kosarat, és a tehertől kissé meggOrbülve elindul. Az asszony megmarkolja a másik kosár fülét, és ő ts elindul. Elsőnek Gi0 ér a kompra: szétterpesztett lábbal áll, a partnak fordulva nézi, hogyan közeledik a férfi meg az asszony. Nem segít a férfinak, mert alig fér oda a komp széléhez. De az asszony a parton hagyja a kosarat, és kezét a kompos felé nyúftfa. A két jobb kéz uffai egymásba kapaszkodnak, a kompos enyhén ránt egyet, s az asszony átugrik a kompra. Az meginog. A férfi visszamegy a partra, felkapja a másik kosarat és elhozza. A kompos még mindig ott áll, eiőrehajolva, ugyanazon a helyen, mint az előbb. A következő pillanatban kiakasztfa a drótkampöt, amely a. kompot a parthoz kötötte, majd a rúdért nyúl, terpeszátlásba helyezkedik, és taszítani kezdi a jármüvet befelé a vízáramba. — Holnap korán keU a városba mennem — kiáltja az asszony. — Füttyentéssel éb- resztlek, mint máskor — teszi hozzá, ugyancsak kiabálva. — Atviszel majd. A kompos nem válaszol. Szabályos mozdulatokkal döfi a rudat a meder alfához, majd felhúzza és újból lemeríti. Néhány pttlanot múlva a komp a víz közepére ér. Akkor tűnik fel a bal parton a férfi és a nö: az éles füttyentés eljut a fülhoz. A kiabálást meg a szavakat azonban nem lehet jól megérteni, a vízzúgás elmossa a értelmüket. A komp a folyó közepén tart. —k— fordítása VARGA IMRE kél verse SZARVASVADÁSZAT a zöld fOlszakad amennyi téboly eddig a fák alatt kitör meg-megújuló hullámaival alámossa az eget a hajsza kürtszó patazaj puskalövés s az áradatban olykor fogható szavak (gyors vízárból fölszökő halak): erre fut kerülj elébe lőj rá el ne szalaszd ráró utána utánaszd elélöj szelébe futrá erreró szeelé lójráfut és a csaholás meg az a dallam hallani mindig másutt búvik üldözik dalol ott rejtezik utánaszd szelébe nézd most az írógép mögött és dalol üldözik búvik a paták alatt kerülj elébe szellő azanyád ágaskodnak mének habosán nyerítenek röhögnek tombolnak ördögi lovasok A fAnak amelyhez érnek levele leválik A- FÖLD MELYEN TAPOSNAK TÖBBÉ NEM VIRÁGZIK vigyázz most a cím mellé osont zavard meg őt erreró futtttrá elérte sajnos utánaszd lőjráfut az első mondatot a szonettesben pedig lőj rá kerülj elébe nem ismerjük a járást * tram-trá gyülekező LElRAS-KlSÉRLET héja kinyílik előgurul előtte szétszabja megakad cserepeken tündöklik lefedve föltárva napok után összetöpped láthatatlan léte mint más fogalmaké KAIMAN ZSUZSA három verse A „HÁROM ÉREM“ KAPCSÁN T. L.-NEK huszonhat barátom meg valahány száz is ősi barlangtüzeid vaspánt-tépő szád is sehonnai nem lehet vérezni hazára néhány ezer éved még huszonhétig van hátra IN MEMÓRIÁM micsoda éjszakán tündökleni vágytól magasra nyúltak körénk a fák s a nedves földre terített sikolyunkból nem született meg a szerelem TRAGIKUS HIRTELENSÉGGEL tragikus hirtelenséggel áldozni kezdünk a hajnaltalan éjszakák előtt s az ábelek bennünk sorra halnak a köagyhideg káin-gyilkok alatt sötét hajnalok Jönnek még édes 8 jaj mi mindig föltámadunk
