Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-11-11 / 46. szám

8 WOLFGANG W. PARTH: MINÉL EGYSZERŰBB, ANNAL JÓBB — Miller a nevem — mutat­kozott be a telefonáló. — John Miller. Ai ön tanácsára volna szükségem, egy olyan emberére, akinek óriási tapasztalata van a gyilkosságokban, bűnügyekben, és aki tudja, hogyan kell az ilyes­mit úgy elkövetni, hogy a rend­őrség ne fogjon szimatot. — Értem. Szóval ön bankot szeretne rabolni, avagy kedves nejét eltenni láb alól? — Hová gondol? — nevetett Miller. — Egészen másról van szó. és ígérhetem, hogy egy re­mek ötletért méltó tiszteletdijjal jutalmazom. De nem szívesen beszélnék erről telefonon. Ha vol­na olyan szíves, találkozhatnánk estére a Vadászlak nevű étterem­ben. A vendégem lesz. Nyolc óra megfelel? — Ott leszek — mondta Pe­ter Conte, az ismert és népsze­rű bűnügyi regényíró. Kezdte na­gyon érdekelni az ügy. Nem is rossz, morfondírozott magában, miután letelte a kagy­lót Drága, kellemes étterem, fi­nom vadpecsenye, és esetleg egy csinos kis tiszteletdíj is! S még­hozzá közel is van az étterem, gyalog is elsétálhatok. Fél órával később ismét csen­gett a telefon. Anja Holden je­lentkezett, Peter Conte kedvese. Közölte vele. hogy estére szabad lesz. férje elutazott. Conte kelle­mesen megborzongott, amikor az .Anjával eltölthető estére gon­dolt, az asszony mély kék sze­mére, karcsú alakjára. A kíván­csiság azonban erősebb volt, mindenáron találkozni szeretett volna azzal a titokzatos John Millerrel. Anja egyébként tévé­sztár volt, nemrégiben vonult csak vissza. Julius Fürstenberg pénzemberhez ment feleségül. Peter Conténak még sohasem esett ilyen nehezére nemet mon­dani a tüzes asszonykának, de nem tehetett mást. Készülődni kezdett az esti találkozóra. XXX Valamivel nyolc után Peter Conte megérkezett a Vadásziak­ba. A bejáratnál egy magas, ki­sportolt, ötvenes férfi álldogált. Conte megérezte, hogy csakis Miller lehet. Odalépett hozzá, be­mutatkozott — Óriási! — lelkendezett a fér­fi. Végtelenül örülök, hogy meg- ismerkedhetem önnel! Nem sokkal később már beun ültek az étteremben, , egy remek sarokasztalnál, Miller egy üveg whiskyt rendelt. Nem sokat te­ketóriázott, azonnal rátért a tárgyra: — Egy olyan bűntényre volna 'zükségem, amelyet sem Sherlock Holmes, sem Maigret, de még a lángeszű .Tames Bond sem tudna felaeríteni. Érti? — Ezt igen, csak azt nem, mi az ördögnek van önnek szüksége ilyesmire? Ne féljen, eszem ágában sincs bűntényt elkövetni — nyugtatta meg Miller. — Nem gengszterfőnök vagyok, csak egy tévéfilm-producer. Megelégeltem már az unalmas, egykaptafára készült bűnügyi filmeket, ame­lyekben a bűnözők kétségbeejtö- en ostobiák, a gyilkossági osztály nyomozói pedig egytől egyig Einsteinek. Éppen olyan krimit van kedvem csinálni, amelyben a bűnöző lesz a győztes fél. Van valami ötlete? — Drága uram, nekem ne vol­na? — nevetett az író. — Mi sem egyszerűbb eniiéL Jegyezze meg az alapszabályt: minél egy­szerűbb a bűntény, annál jobb. Azt hiszem, észrevehette már, hogy általában az okos bűnözök búknak le, az ostobák csak a legritkább esetben. — Tehát? — kérdezte Miller türelmetlenül. — Vegyünk egy egyszerű pél­dát —mondta az író. — Percen­ként történik egy közlekedési baleset. A rendőrök már hozzá­szoktak ehhez, rutinosan végzik a nyomozást. Ezt az alkalmat könnyen ki lehet használni. Gon­doskodjon arról, hogy kiszemelt áldozata előzőleg felöntsön a ga­Kyseítca Éva illusztrációja ratra, akkor a rendőrség szemé­ben még egyszerűbb az ügy. Mi­után tehát leitalja az áldozatot, hogyja elmenni, aztán az egyik útkereszteződésnél teljes sebesség­gel áthajt rajta. Utána óvatosan visszahátrál a gépkocsival, és még egyszer előre indul, de köz­ben teljes erővel fékez, hogy a rendőrök világosan lássák a fék­nyomokat. Mikor ezzel megvan, riasztja a rendőrséget és a nyo­mozónak elmondja, hogy az ille­tő hirtelen az autó elé lépett. Hiába fékezett teljes erővel, a szerencsétlenséget nem tudta el­kerülni. Ennyi az egész. — Pompás ötlet lelkendezett John Miller. — Egyszerűbb és jobb nem is lehetne. — S ezzel elővette csekkfüzetét, és tízezer márkára kiállított egy csekklapot. Ekkora tiszteletdíj láttára Peter Conténak elakadt a lélegzete. Miller ezután kijelentette, hogy sietnie kell, és elbiícsúzott az f- rótól. Cnnte megiszögatta a ma­radék whiskyt, és hazaindull. XXX Másnap a helyi lapban a kö­vetkező hír jelent meg: „Tegnap tragikus végű közle­kedési szerencsétlenség történt a Vadásziakhoz címzett vendéglő közelében. Áldozata Peter Conte, a neves bűnügyi regényíró. Mint a rendőrség megállapította, Conte ittas volt, vigyázatlanul lelépett az útról, egyenesen egy gyorsan közeledő gépkocsi elé. A vezető azonnal fékezett, de a szerencsét­lenséget nem tudta elkerülni. A gépkocsit egyébként Július Für­stenberg, a tiszteletre méltó pénz­ember, Anja Holden, tévésztár férje vezette. Az egyetlen gyanús körül­mény: a neves író zsebében egy tízezer márkára szóló csekket ta­láltak John Miller aláírással. Ki­derült. hogy ilyen nevű ember nem lakik a városban, s az a bank amelyre a csekk címezve volt szintén kitalált pénzintéz­mény __“ THOMAS H.ARDY: A BETÖRŐ — Larry, lorry, lépéseket hallok — suttogta az asz- szony egész testében remeg- ,— Micsoda? Miféle lépése­ket? — dünnyögte álmosan a férje, és nagyot ásított. — Larry, valaki Jár a la­kásunkban/ Biztosan betö­rő... Ébredj már, fel, harryt — Ugyan már, drágám, hiszen nem vagyunk millio­mosok, mit lophatna el tó­lünk? — Mi tudjuk ezt, de ó nem tudjál 0, Larry, hiszen itt van az ebédlőben. Nézd csak, fekete álarc takarja a képét. Larry a betörőt megpil­lantva rávetette magát (csí­kos pizsamájában olyan volt, akár a tigris), elkap­ta a gallérját, és így kia­bált: — No, várj te, trógert Majd én megmutatom ne­ked! Cynthia — szólt rá a feleségére —, vedd ki a fiókból a pisztolyt, és fogd Tát Tartsd sakkban, amíg felöltözöm! Cynthia reszkető kézzel fogta a pisztolyt a megszep­pent betörőre. Szerencsére Larry gyorsan felöltözött, aztán hátracsavarta a betö­rő kezét, és kivezette a la­kásból. — Zárd be az ajtót, drá­gám — mondta —, és fe­küdj le nyugodtan. Amint tehetem, mindjárt sietek ha­za a rendőrségről. Viszont­látásra, kicsim, nyugodj meg! — Mondd meg a rendőr­ségen, húzzák el alaposan a nótáját, hogy máskor ne le­gyen kedve a békés embe­rek nyugalmát zaoamil — kiáltotta még Cynthia utá­nuk. — Légy nyugodt, most megismeri, hol lakik az is­teni Cynthia kétszer ráfordí­totta a kulcsot, még a re­teszt is bekattíntotta. Utá­na, a férje iránti boldog büszkeséggel eltelve, nyu­godtan elaludt. Larry pedig a legközeleb­bi sarok, mögé érve elenged­te a betörőt, a vállára ve­regetett, és mosolyogva így szólt hozzá: — Köszönöm, öregeml Az lehúzva fejéről a fe­kete nylonharisnyát, szintén elnevette magát. Larry a- zonban még megfegyezte: — Képzeld el, két hónap­ja, amióta megnősültem, ez az első esti kimenőm! Ná­lad nélkül azonban most se jutotíam volna ki. Nagysze­rű voltál! Gyere, leöblítjük valamivel! —tő— fordítása > O a '< v> N U D 06 a • „Gabika": Egyik versé­ben így ír; „Ha látom a he­gyek erdőit és rétéit I s a csúcsok fehér lepleit, / Kép­zeletem nem áll meg itt, / Az messzire repül, hozzád visz... / ...S már forrón ölel­jük egymást / Észre sem vesszük a sok bámuló szem­párt. / Kézenfogva futunk a boldogság felé / S érezzük, hogy nem hagyjuk el egy­mást többé..." Darabos, el­nagyolt , logikátlan sorok. Kézenfogva, ölelkezve, na­gyon nehéz lehet még a boldogság felé Is futni. Egy másik versében pedig Ilyen sorok találhatók: „Galam­bok módjára / Összebújtunk szerelmesen. / De akkor még nem / Tudtam, hogy szeretlek.“ Nagy könnyel­műség olyanokkal összebúj­ni, akikről azt sem tudtuk, hogy szeretjük-e De e/i csak egyike a sok hibának, nyel­vi sutaságának. Egyelőre az olvasást, a tanulást aján­lanánk • Cs. K. Párkány: Kér­jük, küldjön többet írásai­ból 1 • „Jupiter-2": Versein va­lóban érződik egy kis elbi­zonytalanodás. Képed nem olyan tiszták és plasztHíu- sak, mint amilyeneknek lenniük kellene. Zárásai sem a legsikerültebbek, s a vers ezáltal széthull. „Ér­zem, hogy szeretsz.“ — ki­jelentéssel zárni a verset nem lehet —, elkoptatott, semmitmondó. A két legjobb próbálkozása a „Megtörtént hát“ és a „Félek“ című, bár ezekben is adós marad a mélyebb és súlyosabb gon­dolati megnyilatkozással. Dolgozzék, s küldjön újabb verseket. Persze no feled­kezzék meg az olvasásról sem. Szabó Lőrinc fogal­mazta meg; „Csipkerózsa fel- ébresztéséhez a királyfi csókja, a költő művészeté­hez az olvasás művészete kell." A vllágköltészet és a világirodalom legnagyobb kincstára az emberiségnek, hát éljen vele. • „Paróka": Az ön által lefordított novellát a közel­múltban jelentette meg az Oj Szó, ezért a közlésétől eltekintünk. Küldjön mástl JARHATOK-E VELE? Elsős gimnazista vagyok. Ezen a nyáron jött két egyete­mista a városunkba, és diszkotékát rendeztek. Erre én is elmentem. Találkoztam egy fiúval, akit már régóta isme­rek. Felkért táncolni, és nagyon megszerettem. Nem szoká­som első látásra szerelmes lenni, de most megtörtént. Na­gyon csinos barna srác. A negyedik osztályba jár, és min­dennap látom, együtt megyünk haza. Kedves hozzám, né­ha az az érzésem, hogy szeret. Érzéseimet azonban nem veszi figyelembe. Nem tudom, mit legyek, hogy együtt járhassunk. Előre is köszönöm a tanácsokat. Jelige; Lila akác A SRÁCOK NEM HAGYN.AK BÉKÉT Tizenhét évesek vágyunk, barátnők, másodikos középisko­lások. Volt már néhány kalandunk. Ezen a nyáron né­hány hónapig szórakoztunk két sráccal, de később kiáb­rándultunk belőlük. Akadtak ugyanis olyan ..fiúk, akiket jobban tudunk szeretni. Az előző srácok azonban nem hagy­nak békét, szerelmükkel üldöznek bennünket, s ezt nem bírjuk elviselni. Szép szóval már mondtuk nekik, hogy ba­rátok maradhatunk, de az érzelmeink megváltoztak. Ok azonban megfenyegettek, hogy nem hagynak más fiúkkal járni. Ezzel csak ellenszenvet ébresztettek bennünk irán­tuk. Nagy'on unjuk a zsarnokságukat. Mit tegyünk, hogy a makrancos srácok ne haragudjanak meg, de békét hagyja­nak. Jelige: Látod szerelem, mit tettél RAGASZKODO.M AZ ÜJHOZ Húszéves fiatalasszony vagyok, nemr^ mentem férjhez. -A férjemmel azonban csak néhány hónapig éltem együtt, utána felbomlott a házasságunk. Sajnos, a férjem túl so­kat kezdett inni, és amikor hazajött, mindig müveit. Ez szinte naponta megismétlődött. Én ezt az életet nem bír­tam, és hazaköltöztem a szüléimhez. A volt férjem azon­ban naponta eljön hozzám, és kér, hogy menjek vissza. Én azonban nem akarok, mert a sok veréstől, durvaságtól tel­jesen elidegenedtem tőle. Nemrég összeismerkedtem egy fia­talemberrel. Nagyon kér, hogy menjek hozzá feleségül. ígé­ri, hogy nem lesz olyan rossz az életem, mint az előző férjemmel volt. Nem tudom, hogy mit tegyek. Ragaszkod­jak-e a volt férjemhez, vagy hallgassak az új ndvarlóm- ra? Jelige: Vadrózsa A FÉRJEM NEM AKAR DOLGOZNI Fiatalasszony vagyok. Még iskoláskoromban megismer­kedtem egy fiúval. Megszerettük egymást. Később összehá­zasodtunk. Született egy kisfiúnk. És ekkor kezdődött az én szenvedésem. Férjem elhagyta az állását, nem akart dol­gozni, így élt egy évig. Kértem őt, hogy álljon munkába, a gyerek kicsi, nincs kire bíznom, nem mehetek dolgoz­ni, és a szüleim is meguntak már bennünket kosztolni. De ő mit sem törődött ezzel. Csak csinálta, ami neki jólesett, a cimboráival együtt. Azok vitték rá az ivásra, s mivel ő nem dolgozott, tőlem szedte el a kosztpénzt, amit a szü­leim adtak. Szörnyű, természete volt, araikor berúgott, az árokba akart lökni, a gyereket is. Szüleim már nem bír­ták nézni a szenvedésemet. így hát azt ajánlották, hogy költözzek egy időre hozzájuk, amíg a fériera észhez tér. Z.Z --í ,* f ^ ' -I Három bónapiV laktam a szüleimnél. 0 ezalatt összeállt nem akar rá fizetni. Nem tudom, hogy mit tegyek. Jelige: Gömör Válasz N0GR.4D jeligére A fiú már nem szeret, más lánynak udvarol. Nem volt he­lyes, hogy olyan elhamarkodottan megtartottuk az eljegy­zést. Nem tudom, hogy hány éves vagy, de levelekből nem ismerhetted meg eléggé. Lehet, hogy a fiú csak várakozik, hogy jobban kiismerjen. Ha fgy van, akkor jó viselkedés­sel még visszaszerezheted. Jelige: Szitás Válasz JEANETTE jeligére Nem túl bonyolult a helyzeted, mégis nehéz dönfened. Szerintünk az új fiú mellett kellene kitartanod. A régi fiúd ugyanis más lánnyal jár. írod, hogy a másik jó fiú. Ha igazán szereted, ne gondolj másra. A szcrclemhcn fájdal­mak is érhetik az embert. Ragaszkodj az új fiúhoz, és.elé­red a boldogságot. Kátya és Fiejde

Next

/
Thumbnails
Contents