Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-10-28 / 44. szám
ft «1 9 MÁZIK ISTVÁN versei: 1^57. 23-án Fifakovón ÍFülrkcn . Munkásc^aládból tzárma/om. Tizenhárom éves koromig sz^lovároaoniibaii éltem, majd 1970-brn Rozsnyóra köllö^- fftnk fztüeimmel, ahol jelcnlep: is élek. A Safárik Gimnázium 4. osztályos tanulója vagyok. Nagyon szeretem az irodalmat, hobbira a festészet és a komoly zene. Az éretl- tégi után ífiyetímen sierelnrái folytatni taniilniányniinnt. SZAVAD Szavad akárhová vezessen eledelt lelek és tüzet a fagyra. Nyílt ajtók visszaváltoznak erdőkké házak fölött patakok úsznak s a falak zajtalanul leomolnak amikor szavad vezet engem. SZIVEM Kettéhasadt a szívem, ezer kín gyötör, bárcsak egybeforrnál, te, hány szál szegfű fed be egy szakádékót. BIMBÓZÁS Nézd, elbújt a nap, és nézd, beborult az ég is. De kacag a hegyi rét, a víz csobog, és a száraz margaréta felragyog, és szerelmi csárdást járnak a villás farkú fecskék. Bimbózol, népem földje, még akkor is, mikor sorsunk reménye már elalélt. OTT KEDVELTELEK MEG. .. Ott kedveltelek meg hol aki bágyadt megpihen virágos mezőkre érve ahol szelíd élet patakja árad s éjjel a szív varázs-tavaszba térne búbánat s szerelem nélkül túl a sápadt égbolton az azúrns messzéségben ALKONYAT A föld hátán magában áll ö és ő, agyukba szúrva egy-egy bús napsugár, és közel jár már az est. Éi A z égbolt rigyogolt. a levegőben madártól: lak szállongtak, meg; balt Bartolomej bácsi. A. kiszáradt árokparton találtak rá, egy almafa tövében ölt. hátát a fa törzsének vetve, s feje jobb vállára billent. Szeme nyitva vollä •Azok. akik elhaladtok mellettci ' efeinte azt gondolták, hogy e.sak pihenni telepedett a fa alá. Né- hányan oda is kiáltottak neki. de nem álltak meg, mindenki sietett a szomszéd faluba a futballmérkőzésre. Visszafelé jövet észrevették, hogy az út szélért ngy sereg ember áll. Csak akkor jutott eszükbe, hogy Bartolomej bácsi, aki egyébként lelkes szurkolónak számított, hiányzott a mérkőzésről. . .Erős ember s’oll. Próbáljanak' meg elképzelni egy embert feltört ingujjal, amint a mélytek- nőből (tésztát markot, s addig forgatja, dögönyözi, a dagasztó- a.s?tafon. míg az alkalmasság iiem válik, hogy a kenyérszai, kajtóba kerüljön. Eltelik né-, hápy perc. és a tészta elkezd dolgozni. Szinte csodás’al határos az a folyamat, amikor a keuyértész.tábau mindenféle mélyedés, kamrácska, lyuk keletkezik, ami tulajdonképpen nem kenyér,, de ottléte annyira természetes számunkra, hogy szívásén elnézzük kenyérnek. Valahogy így festett Bartolomej bácsi. Arca jóságos volt, de szinte egyik pillanE^ról a másikba dühbe tudott gurulni, és olykor a segédet is fenéken billentette. Egyszer dühében felkapta a péklapáfot, és úgy, a- 1 hogy a gerelyt dobják, az inas után hajitotta. A fiú olyat ugrott, akár a legügyesebb sportoló. és ez jókedvre derítette a mestert. Különben nagyon ban- gulatember volt. Szívesen tréfálkozott. de utána nagyon gyorsan ■ el is komolyodott. Templomba nem járt. Sokat i- ■ votf. voltak olyan időszakai, á- niikor osupa hasztalanságon járt az esze. Igaz. a családjával mindig törődött. fiát kitani- tatta. a lányait pedig időben felvilágosította, hogyan kerüljék el a világi kelepcéket. A feleségét solia meg nem ütötte, sőt még cs.ak dtirvább szóval sem illette Soha, de néhányszor megcsalta más asszonnyal. .Azt mondogatta mindig, hogy amit lett. a legjobb szándékkal tette: az ördögök csábították él. a jókedelyű embereket ugyanis mindig tilosb.i csalja az ördög vagy az ördögné. plébános úr nagyon megszerette. Olykor elment hozzá a pékségbe is, a deszkapolcok között járkált, és jobb keze uj- jának bütykeivel meg-megko- poglatta a ropogósra sült kenyerek héját. Próbálta rávenni a mestert a tisztességes életre. A mester csak nevetett rajta. — Nézze, plébános úr, nekem jó kenyeret UeM sütnöm. .Az pedig, hogy hogyan élek, magán kívül senkit sem érdekel. — Azzal mindig beinvitál- ■ ta a szobába, ahol aztán máriá- soztak. és megittak néhány liter bort. — 0, már megint itt feledkeztem — kapott észbe a plébános késő éjsgaka. — Ma még egyetlen zsolozsmát se mondtam el. — Mpga állandóan ugyanazt fújja— jegyezte meg Bartolomej bácsi. — .Muszáj mindennap i- mádkozjiia? — Muszáj — mondUa a ))lé- bános. — De nem baj. Eljövök majd vasárnap vecsernye után. Habár Bartolomej bácsi ízig- -vérig földi' ember volt. n plébános úr- meg többnyire a lelki élettel foglalkozott, jól megértették egymást. Ha a plébános úr nem mehetett el a pékségbe. Bartolomej bácsi ment ntiina a plébániára. Mindig úgy beszélgettek egymással, mint egyenrangú az egyenrangúval. .A plébános úr gyakran felemlegette a régi szép időket, amikor sze- minarisu volt (szívesen játszóit- krikettel), meg azt. amikor teológus korúban azt találta mondani, hogy Húsz .Tános nagy ember volt és igazi szent, amiért Is a tisztelendő spirituális a saját háza előtt. .-A gémeskút- iiál valaki teheneket itatotl. Az úton az ogyliázfi felesége vágott át. — Képzelje már. plébános úr, meghalt a pékünk. — Micsodái’ De hiszen ebéd után heszélgeUeni vele. — l>e- velte a szemüvegét, és a re\c- renda zsebébe süllyesztette. — Bartolomejról beszél? — nézeti újra az egyházfinéra. Hát persze, a pékünkről. — Azt mondja, meghalt? — Amott találtak rá. ni. .A keresztnél. Ügy látszik, megütötte' a guta. ■A kisfiú még egyet harapott az almából és elszaladt. A plébános hallgatott. Látszott rajta, hogy gondolkodik. Jobb keze ujjának bütykeivel az ablakdeszkán dobolt. — Lelki vigasz nélkül balt meg! — mondta. — Tanító úr, tudja, hogy megnyertük a mérkőzést? — hallatszott a hosszú asztaltól, amelynél a nekividámodott futballisták ültek. .A kántor érthetetlenül di--' nyögött valamit, és ellőni.-V helyi rezesbanda karmestere cigarettáért jött csak, és mindjárt sietett is liaz.a. Aztán egész éjszaka le sem hunyta a szemét, ült a rozoga harmóni- umnál, és cigarettázott, az a- gyában különféle melódiák villantak fel, de egyiket se találta elég szomorúnak. Néhányszor felállt, lassan* fel-alá járkált a szaháhan. és halkan fü- lyörészcit. Nagyon bántotta, hogy saját zenei gondolatai közé idegen gondyl.tCok keveredtek. Sokáig kínlódott, egy népdallal. amely úgy rémlett neki, teljes . egészében megfelelt az elképzelésének. Leült a harroókodó. .A plébános úron új. díszes fekete palást lebegett, és a ministránsok inge is tiszta volt. A kántor kitett magáért. Olyan búcsúzlntót fabrikált, a- milyel még nem hallott a falu. .Mindent felemlegetett benne: a megboldogult feleségét, a gyere- ^ keit, a kenyeret, a sportszere- letét. a tengerentúlra távozott testvérét. Felemlítette Szibériát, a marhavagonokat, Irkulszkot. Habarovszkot... Barátaim, jó légionáriusok, kinek neve Ma-arccl és Leo-opold. tőletek is bi'icsúzok. .. •Mindkét férfi közvetlenül a plébános úr mögött állt, részegek voltak, és hango.san zokoglak. •A kántor az ének végére ért. A koporsóvivők felemelték a koporsót, és a menet elindult. A menet élén, egészen előL a derekán úr kidobta a kápolnából. Bartolome) bácsi harcolt az első világháborúban, orosz fogságba esett, ott lett légionáriussá. Mar- bavagonbán lakott. Bejárta e- gesz Szibériát, így hál ponto- :>an tudja, hol fekszik Irkutszk városa. Egészen Habarovszkig eljutott, és látta, hogyan lövöldözték agyon a fehérgárdislák az ártatlan cseh és magyar katonákat. .Azon a vasárnapon — a ve- es'ernyfe raár véget ért, Bartolomej bácsi pedig elindult a szomszéd faluba a futballmérkőzésre — a plébános úrnak nem volt hová mennie, hát íjlt az első szobában, amely dolgozó- és imaszobaként szolgált, és halkan imádkozott, ijehetséges, hogy mielőbb le akarta rázni ezt a mindennapi kOtelessémü, mert a keze' pillanatonként • a reverenda zsebébe tévedt. és néhány aprópénzt tapogatott ki í)lt. Vf^y kétszer megzavarta a-z egyházfi, először egy énekes mise díját hozta be. (Énekes szentmise .lózsef és Mária Ha- rencárért.) Fel van jegyezve. £s araikor az egyházfi másods'zor is megzavarta, a plébános úr elismételte: Igen, egyházfi lírám. Fel van jegyezve. .Az' egyházfi elment, s vagy tíz perere rá megs'zólalt a lélekharang. •A plébános úr kinyitotta az ablakot, és kinézett az utcára. — lünek harangoznak? — kérdezte meg egy körülbelül négyéves csöpp fiúcskától, mert az volt hozzá a legközelebb, ott állt az úton, és zöld almát rágcsált. A gverek nem felelt.-A plébános végigpillantott a falun, de semmi rendkívülit nem észlelt. Az emberek békésen üldögéltek a lócákon, ki-ki — Szegény 1 — sóhajtott fel az egyházfiné, és keresztet vetett. A plébános becsukta az ablakot. Valaki a kocsmába is megvitte, a bírt. A kártyázok abbahagyták a játékot, először azt' hitték, hogy megint csak valami huncutságról van szó. Amikor azonban meggyőződlek a hír igaz voltáról) a részletek felől kezdtek kérdezősködni. Két idősebb férfi, az egyiket Marcelnak. a másikat meg l.eopoldnak hívták, megállt a söntésasztrtlnál, és szótlanul i- vott arra, hogy adjon az ég Bartolomfejnak örök nyugodalmat. .Aztán félrehúzódtak. Találtak égy szabad asztalt, leültek mellé, és még nagyon sokáig hallgattak. — Tudjátok, mi újság? — kérdezte tőlük egy ittas fiatalember. . Mind a kelten ránéztek. — Menj innen! — szólalt meg az. akit Maróéinak hívtak, s a fiatalember nyomban elment. — Hát már csak kelten maradtunk' mondta Leopold. Marcél bólintott. .Aztán felidéztek több olyan eseménj’t. amely közvetlenül vagy közvetve kapcsolatban állt Bartolomejjal, és megegyeztek abban, hogy bárhogyan nézzenek is rá, nem volt rossz ember, sőt sokkal jobb volt. mint amilyennek az emberek tartottak, tehát az Úristen igazságtalanul járt el. amikor olyan hirtelenül szólította el a másvilágra, megtagadva tőle bűnei megbárrásának lehetőségét, és az utolsó kenet szentségét. Az ajtóban a kántor feje tűnt fel. Tekintetét végigfuttatta a kocsmán, bizonyára keresett valakit. niumhoz, és egész'szép kíséretet komponált hozzá. .Am miután néhányszor eljátszotta megint elégedetlenkednie kezdett. Szép ez a dal, de 6 gyászindulót akart komponálni. Keresett. túrt az összefirkált papír- darabkái között, míg az egyiken rá nem akadt egy régebbi feljegyzésére. Éz nem is lenne rossz. Lenyomta az egyik pedált, aztán a másikat, kezét a billentyűkre helyezte, s az ujjai alól szátny- ra kelt a dallam, megsztfetett az egyszerű, ám egységes zenei gondolat. .A gyászinduló reggelre elkészült. Fülbemászó dallam, könnyű hangszerelés. Azon gondolkodott, hogy nem túlságosan kezdetleges-e. Az a fő, hogy a célnak megfelel. A Triót kissé rövidnek találta. Am tegyen. Legalább gyorsabban megtanulják az emberek. -A szünetet dobiités szakítja meg. Du- dndndum! — és még egyszer. .A mű címe lehetne mondjuk: Légionárius istenhozzád. Vagy: Temető, temető. Nem, ez nem jó, ez már volt. Utolsó sóhaj? .Már ez is ismert. .A címet valaki másnak kellene kigondolnia. Mondjuk, a tanítónak. Mi lenne, ha a Könny és szomorúság címet adnánk a műnek? Sajnos, mind volt már. Ismét rálépett a pedálra, 4^ az egész kis művet újból eljátszotta. Tetszett neki. csak bosszantotta kissé, hogy így megakadt a címével. Bartolomej dala? Ha egyszer neki szerezte. miért ne nevezhetné el róla? Bartolomej gyászindnlója. Kész! Eloltotta a lámpát, és lefeküdt. Bartolomejl harmadnap temették. Ott volt az egész falu. sőt a környező falvakból is. összegyűlt egy sereg kívánc.«isministráns haladt, a keresztet vitte, amelyen széles fekete szalag lengedezett. A kereszt után a zenészek meneteltek, és Bartolomej gyászindulóját játszották. Hogy a gyászinduló végére érlek, csak a léptek surrogása hallatszott. .A kántor elénekelte a Miserere mei, Deus zsoltár második versét. A menet végén v-alaki imádkozni kezdett. Néhány asszony csatlakozott hozzá, a férfiak azonban imádkozással sem akarták zjivarni a menet komolyságát. A kántor éppen a harmadik ^ers éneklésébe akart kezdeni, araikor a rezesbanda újra rázendített. Nyoleütemű közjáték következett, majd utána a Da capo a! fine. A Trió a párhuzamos dúr skálában kezdődött. .Amikor a ministráns a kereszttel belépett a temetőbe, a sírásó még a sírgödröt igazgatta. Nagy gondot fordított rá, de mintha csak a bosszantására történne, az utolsó pillanatban mintegy talicskányi agyagos föld visszaszóródotl a gödörbe. .Amennyit győzött, annyit kidobott, a többit meg szétkaparta lapátjával a gödör alján. Látta, hogy már a koporsóvivök is közelednek a koporsóval, hát ki kellett másznia a gödörből. Tovább már minden úgy' ment, ahogy a többi temetésen járja. -A pap belekezdett a miatyánkba, a többiek csatlakoztak hozzá. A kántor előbb néhányat köhintett. és csak azután kezdte el az éneket: lm leszállasz már a sírba... Valahonnan távolabbról, talán a te- metőkapuból megszólalt a rezesbanda, ugyanazt az énekel kezdte játszani, de rgy negyed- hanggal magasabban, és valamivel gyorsabban. A kántor elkomorodott és elhallgatott A koporsóvivők összekacsintottak, a koporsóhoz léptek, és óvatosan kezdték leeugedi a sírba. Az asszonyok sírtak. A plébános úr izzadt homlokát tö- rülgette a zsebkendőjével. Hirtelen eszébe jutott, hogy a gyászoló családnak, de a többieknek is mind, akik iu össze- gyüjtek. mondania kellene valamit. Nem mintha ez szokás lett volna. Csupán az a körülmény késztette rá, hogy olyan emberről volt szó, aki az utolsó szentség áldása nélkül halt meg. De valahogy képtelen volt összeszedni a gondolatait .A rezesbanda már rég elhallgatott, s ő még mindig nem tudta, mit mondjon. .A kántor hajolt hozzá, és valamit súgott a fülébe. A gondolat nem volt u- gyan szellemes, de nagyon kapóra jött a plébános úrnak. — Kedves híveim I — szólította meg az egybegyűlteket -- Mindnyájan ismertük ezt a mi Bartolomejunkat Tudjuk, hogy nem volt 36 katolikus, de tudjuk azt is, hogy jó pék volt. Nem járt templomba, nem érdekelte a mise, testvéreim, de a mise vajon csak az a fél óra-e. amit időről időre, vagy akár naponta is, az isten házában eltöltünk? Az Írás azt mondja, hogy az isten szava hasonlatos a mustármaghoz. Hátha a mi elhunyt testvérünkben már gyermekkorában megfogant az a szó? Megnőtt, kilorabosodntt, és betöltötte e- gész földi életét. Mert az ő é- lete is olyan volt, akár a mi é- letünk. Volt benne öröm. nevetés, de szomorúság, szenvedés és mindenféle megaláztatás is, és neki, mint közülünk bárkinek. mindazt, amit a jóságos Úristen rá mért, viselnie kellett. Megjárta a háborúL de orzőangyala vigyázott rá. A i- gyáznia kellett rá. mert különben ki sütött volna nekünk itt Vrbinkán kenyeret? Lám. még csak két napja tart a pékség zárva, s nekünk már, kinek merre kenyér után kellett szaladnunk. Vagyis most látjuk csak. hogy ez a mi Bartolomc- junk milyen fontos szerepet töltött be közöttünk. Azt hiszem. hogy ha községünkbe ellátogatna az Úristen, és megkérné a gyászoló gyülekezetünket, szavazzon, elkárboztassék-e Bartolomej lelke, egyetlen ember se akadna, alti az elkárbozta- tásra szavazna. Vagy azt hiszitek, testvéreim, hogy az Úristen rosszabb a vrbinkaiaknál? — Tovább már nem tudott mit mondani. Mplvet lélegzett, és még hozzátette: — Amen.-Az emberek kezdtek szétszéledni. -A zenekar rázendített Kmoch sporfindulójára. TÖTH ELF.AtÉR fordítása Vincent Sikitla. az l!)fift-ban magyarul is megjelent Rozarka szerzője, a jelenkori fiatal szlov.ák prózaíró nemzedék legsajátosabb hangú és legnagyobb hatású képviselői közé tartozik. Itt közölt novelláját a Madách Kiadó gondozásában ugyanilyen címen megjelent liosz- szabb-rövidebb Írásainak fnrdí- fá.skötetéből vetfük.
