Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-08 / 28. szám
/ / CSATAI VARGA lASZLO két vers«: Érdemes-e véres n varázstól,I s tóié a levelek szétgyérva s tépetten Irtgva tél fogasán megfosztva varázstól ö jaj érdemes e mindenünket hagyni ebekre és forrftn és vakon rsak lenni szellem szerelmese ahogy edsot lobban ''SynRtJan kötáhlán homokban s fekete oszlopok oldalán UrtxMt s Babilonban mit mond a varázstó a tüdős szabad-e dicsérni a zsenit a lángot a tüzet akár rossz akár ]6 kilépve barlangból Sértetlen bántatlan marad-e Izek után színek után ki kedvtelve barangol vagy miként 6 úgy jár századok gyümölcsét szürcsftii s leszúrják roskadó fák alatt hadak országútján a szelek tiAcséreiM égre csavarodik egy madár szárnyaiból kigóngyöltti testét s a nap arant/korong\ára rajzolja magát benne figyeli röptét hangszálain táncol a hiúság vonója szédíti a mélység de nem enged a könnyű kísértésnek nem sziAi az elsO ágra nem kezd áriákba ■túl van a meséken a csőrében valóságszelet Borisz Laszkin Aktív pihenés í__________ Kedves Baratalml E pillanatban érkeztem meg a szabadságomról, tekintetem vidám, ragyogóan lesültem, s bogy valamicskét dadogok, annak semmi Jelentősége nincsen. Majd elmúlik. Elliatároatam. hogy Idei sMbadsá- gomat békés nyugalomban valahol erdők és tavak közelében töltöm. És amikor már úgy látszott,. hogy sikerül beutalót kapnom valamilyen ü- dúlöbe, találkoztam Szaska Sllobre- jevvel. — Öreg Uúl Te OdOlöl beutalás u- fén futkosol. Elment az eszed? — kiáltott rám barátom. — Ostoba ötlet! Felejtsd el aa egészet! Neked aktív pihenésre van szükbégedl — Bocsáss meg... nem vagyok teljesen rendbeni — Ml bajod, te nyamvadt szimuláns? — Hét, az az Igazság, hogy ván- dorvesóm van. — Kitűnői Annál Jobb! Látod, még a veséd Is vándorol, te pedig egy helyen akarsz csücsülni! És hol? Egy üdülőben! Ne felejtsd el; az ember a nehézségekkel vívott harcban edzi az erejét. — Mér eleget edzettem az erőmet! Elég nehézséggel Mzdöttem megl — Milyennel? ^ — .Amíg a beutalást megkaptam. Most már csak érte kell mennem, a pénz Is megvan hozzá. Itt maradszl — reccsent rám Szaska. — Neked Délre kell menned. Címet Is kapsz tőlem; még elgondolni is gyönyörűség: fehér házikó, kék égbolt alatt, zöldellö kert mélyén, a közelben zúg a tenger, kell ennél több? Itt a cím, s köszönd meg az egeknek, hogy találkoztál velem. — Vár] csak mondtam —, és az étkezések? — Nevetséges vagy! — vont vállat barátom. — Robinson sem halt éhen! — Robinsonnak volt Péntekjei — Neked három vagy négy pénteked Is lesz — kacagott Jóízűen Szása. — Egy hónapig csak megleszel valahogyi Egyébként van ott étkezde. No. írd fel gyorsan a clmetl Engedelmesen felírtam a megadott címet. — A házigazda vezetéknevét elfelejtettem — közölte Szaska —, de ez nem fontos, Kolja bácsinak hívják. Átadod az üdvözletemet, és ezzel a doleg rendben van. Megértettél? Szaska elszáguldott, én pedig, gyenge Jellem lévén, ahelyett, hogy eltéptem volna a megadott címet, ^ visszaadtam a beutalót. összeszedtem a holmimat, és útra keltem. Nem űntatlak benneteket a vará- zsos táj leírásával. Mindössze annyit mondok, hogy a hely, ahová utaztam, a Fekete-tenger partján feküdt. Kolja bácsi határozott ember benyomását keltette. — üdvözletét hoztam Szása Sllob- rojevtöl — kezdtem. Az öreg nem méltatta figyelemre szavaimat, elővett egy maszatos jegy- zerfüzetet, belepillantott, és félhangon dünnyögött. — Hát nézzük csak. A docens a feleségével átkerült a fészerből az eresz alá. A színészt az éléskamrá- ből a függőágyba rakom, a két halászt pedig a' kis teraszra. Ugyanott lakik majd Szaxatovböl a házaspár, egy függöny mögött, de mindössze három napról van sző, aztán elutaznak. A diákok a kertajtO mellett lefeküdhetnek a prlccseken. ön pedig elfoglalhatja a padlást. Bocsánat, az nem )6. a padlást csak ketten vehetik Igénybe. De a bicikli' alatt Jöl elíér. — Hoool? — kérdeztem megdöbben- ten. — Hol? — Ahol mondtam. Itt hegyhatia a dolgait, foglalót ad. és aztán mehet sétálni, amerre a kedve tartja. Estére visszajöhet, minden el lesz Intézve. Estére valóban minden készen lett. Kolja bécsi elvitt a fészerbe, ahol mér fel volt állítva egy kempingágy, Addigra már ügy elfáradtam, hogy nem vettem észre, milyen zsúfolt a fészer, és nem sikerült megtudnom, mit jelentenek ezek a rejtélyes szavak; ,,A bicikli alatt jöl elfér!“ Hamarosan minden kiderült. Éjjel felébredtem, s nem véve figyelembe, hol vagyok, nyugtalanul kerestem a falon a kapcsolót. Nyilván túl erélyesen tapogatóztam jobbra-balra. Valamihez hozzáértem, valamit megrántottam, és a falról rém pottyant egy Ócska függönybe gondosan bebugyolált bicikli. Hirtelen világosság támadt. Sajgó oldalamat dörzsölve, szűkszavúan fe- lelgettem a nagyszámú társaság kérdéseire. Mint kitűnt, mind szomszédaim voltak. Utolsóként érkezett a fészerbe Kol- ja bácsi farmerben és atlétatrikóban. Keblét tetoválás díszítette: kiterjesztett szárnyú kék sas. A sas karmai között szalagot tartott a következő felírással: ..Addig vigyázz a becsületedre, míg tiszta!“ Hamarosan rájöttem, hogy a Kolja bácsi mellére rajzolt fennkölt szólam puszta formaság. Kolja bácsi ennek nem^tulaj- donft semmi jelentőséget. MlQt mar említettem, házigazdám határozott ember volt. Naponta szedte a pénzt a maszek nyaralőktől, és hát amolyan Noé bárkájaszerű nép- szállővá alakította át, azzal a különbséggel. hogy Kolja bácsi lakói tökéletesen egyformák voltak, hiszen közel volt a tenger. Kolja bácsi kitűnő pszlcholögus volt. Tudta, hogy a dőli nap és a tenger hullámainak slmogatésa az embereket jóságossá teszt. Mert kinek jutna eszébe a ház zsúfoltsága miatt panaszkodni, amikor a tenger mellett földi paradicsomban érezheti magát; Bocsánat. kissé elkalandoztam. Kolja bácsi kivitte a fészerből a biciklit. és kicsit megnyugodtam. Már elszenderedtem, amikor gyengéd nőt hang ébresztett fel: — Mondd meg őszintén; megijedtél? — Nem, nem Ijedtem meg — feleltem vidáman, s csodálkoztam az Intim tegezésen. — Bocsánat, nem magához, a férjemhez szóltam — szólt újra a női hang a válaszfal mögül. — Hol van ön? — érdeklődtem. — Itt a szomszédban — telelt a fér] basszushangon. — Rlbakovék vagyunk — mutatkozott be az asszony. — örvendok. Ez azt jelenti, hogy önöket a teraszra rakták, a kis vörös hajúhoz? — Hát ez meg micsoda? — méltatlankodott a válaszfal mögül egy másik nőt hang. — KI engedte meg. hogy engem kis vörös halünak ne vezzen? — Bocsánatot kérek — hebegtem. — Jő éjszakéti — Jó éjszakát — válaszoltak valahonnan fentröl, nyilván a padlásról. — Elvtársak, hagyjanak aludni — jelentkezett egy újabb hang alulról, talán a pincéből. Reggel, amikor felébredtem, csendes volt a ház. Mindannyian elmentek már. A kiskertben Kolja bácsi üldögélt, a kempingágyat javította. — Szép jő reggeltl — mosolygott rám a házigazdám. — Hogy van? — Minden rendben. Élek, ahogy látja! — Kicsit elaludti Ilyenkor már a strandon kell álldogálnll — A strand nem autóbusz! — Igaza van bólintott Kolja bácsi. — Az autóbuszon az sokkal egyszerübbi Egyébkén; fekhelyet készítek. vendégeket várok. — Még... vendégeket? Hová helyezi el őket? — Találunk helyet. Hárman Jön nek: férj, feleség és a kisfiúk. Nézze, a kutyaól milyen tágas. Ha kifestjük, szép kis kunyhó lesz belőle. Mit gondol, a kisfiút nem tehetnénk oda egy időre? Nos? — Természetesen — feleltem. Tegye csak be a kutyahézba? És éjjelre. hogy a szülők ne féljenek, még láncra Is kötheti! — Láncra? — kérdezte megdöb- benten Kolja bácsi. — Hát ez mire lenne jő? — Hogy az ólat el ne lopjákl — Maga tréfás fickő! — házlgai dám fellélegzett. Akkor még tréfás kedvemben voltam. Két nap múlva már nem volt kedvem tréfálkozni. Ahhoz, hogy elképzeljék a helybeli strandot, némi tapasztalatra van szükség. Nyissanak ki egy doboz szardíniát, és rakják egy tányérra, így tökéletesen megértik a helyzetet. Naiv emberként reggel mentem kt a strandra. Egy napbarnított veterán; részvevőén rámplslantott és kioktatott. — Bőre színe után ítélve, ön Hl ember Itt. Akt helyet akar kapni a nap alatt, annak napfelkelte • előtt egy órával kell a strandon megjelennie. Ut nem a nap köszönti önt. hanem ön köszönti a napot. Azonban mh szerencséje van. — Amennyiben? — El kell mennem a pénztárba jegyért. így ielekhet az én helyemre. És ha a várakozók méltátlankod- nának, majd azt mondom, hogy mögöttem feküdt a sorban, és maga következik. Hát így kezdődött maszeknyaralő életem. Emlékezetemben élt Szása jelmondata: „Az ember a nehézségekkel vívott harcban edzi az erejét“. Így hát el Is kezdtem az edzést. Már éjszaka biztosítottam magamnak helyet a strandon. Sorba állva az étkezde előtt erőmet acéloztam, és alaposan le Is sültem. Megelégeltem a kemény príceset, amely leginkább egy fakir hátának egyengetésére szolgált volna, és béreltem egy „nappal szák, éjjel ágy“-at. Már az első este műszaki csoda történt. Amikor másik oldalamra fordultam, az ágy nagy roba)Ial székké változott, és a testein küínböző részelt rugós satuba szorította. A Rlbakov-házaspár szabadított ki a bútor öleléséből. Elutazásom előtt egy héttel Kolja bácsi áthelyezett a padlásra. Gyönyörű volt ott. A kis szellözöablakon át festői tájkép tárul szemem elé. Megkérdezhetitek, mtért nem hagytam el Kolja bácsi birtokát, és miért nem próbáltam lakáshelyzetemen ’a- vltanl. Kérdezzétek, és én felelek. Egyszer megkíséreltem. Bementem egy látszólag barátságos udvarba. Elsőnek egy szakállas embert pillantottam meg, aki nyugtalanul aludt a ház és a cslrkeOl közé klfeszltett függőágyban. A cslrkeólböl hangos kukorékolás hallatszott. Egy táskarádió dzsessz-zenével andalította el a cslrkeölban lakO nyaralókat. így hát maradtam a padláson. Egyedül laktam, ez elmélkedésre ösztönzött, vagy arra, hogy hajamat tonzúrás fazonra Igazlttatva kolostorba vonuljak. Pár szól a magányról. Még nem említettem, hogy nagyon összebarátkoztunk azzal a kislánnyal, akit én könnyelműen kis vörös hajúnak neveztem'. Mint kiderült, a kedves és szellemes fiatal teremtés szintén moszkvai volt. ..Köszönfsük egvOtt a hajnalt a tenger partján!“ —' java soltam. ,,Hát köszöntsük“ — mondta beleegyezően. Pontban éjfélkor, anélkül, hogy világosságot gyújtottam volna, lábam mai tapogatózva keresni kezdtem a falhoz támasztott létrát, de Kotla bácsi, úgy látszik, valahová elvitte, így hát felmásztam a tetőre. ..Kukurlku“ — hallatszott lentről, a sötétből, az Ismert női hang. ..Ktikttrlku“ — válaszoltam, és megkapaszkodva az ereszcsatornában, oda ugrottam, ahol számításom szerint bokrok voltak. A következő történt; vizet érésem helye mellett (nem földet érésem), mint később kiderült. F. diák, és M, diáklány csökolóztak. Ugrásom közben nem zavartam meg őket, mert tőlük kicsit balra, pontosan egv esővízzel teli hordóba pottyantam. Ha a fiatalok nem enyelegtek volna, akkor valószínűleg rám fOrmednek. így ügyet sem vetettek rám. Együgyű mentegetőzésemre; — Bocsánat, azt hiszem, rossz helyen járok* — először zavarba jöttek, majd vidám hahotába törtek ki. Én pedig, miután átöltöztem, és kimentem a tengerpartra azzal. akt. kukorékolt nekem, hirtelen észrevettem, hogy enyhén dadogok. Db ne Ijedjetek meg, ez csak múló tünet. Most már Oktober van. Elkezdtem dolgozni. A lány Is dolgozik. Naponta találkozunk. Boldog vagyok, és egyáltalán nem haragszom Silobtev re. Sőt, hálás vagyok neki. Kitűnően érzem magam. Megedződtem. És már nem félek — nem félünk — semmilyen nyaralástól sem. Fordította; — 9 „Dolgozni csak pontosan, szépén... Jözsöf .Attila ha élne mindösare hétvanévas iarma. Komnils na.^’ öaraig- Jei közé soroinánk. Illyés Gyulíval, Déry Tiborral agviítt «mlegatinénk. S milyen i'égeii meghaltl Egy előző irodalojntöirtérnetl k-orsMkban a helye, életműve még a II. világháború előtt lezárult. ■A modern magyar líra egyik legnagyobb alakja, összefoglaló és továtob- vlvő. Rövid költői pályája során összeötvözte az Izmusokat, a népköliiá- szet ősi regéit és a XX. századi líra legnagyszerűbb vívmányait. K'ödlé- szele költészetünk addigi eredményeinek summája. Fogalommá vált, példává, eszménnyé. Fiataloik esküsznek rá, és vitatkoznak róla, Voltak Időszakok, amikor csak mint proletárköltót értékelték, k'émeilv» síBOciálls tárgyú és agitatív verselt. Ez a portié azóta differenciáltabbá, árnyaltabbá vált. József .Attila és a magyar proletariátus kapcsolatának bonvolult összefüggéseit tárták fel az tiKÍdalomtudományl kutatások, visszaemlékezések, elemzések. A meg nem értett, Illetve gyakran félreértett kőltó az őt inegületö helyre került, életművének értelmezése és értékelése azo.nba'n folytatódik, s — mint az Irodalom óriásainál mindig — talán befejezhe- tetien folyamattá válik. Korok és korszakok tudósat kutatják újra és értelmezik újra. Müveinek rendkívüli gondolat- és formagazdagsága teszi ezt lehetővé. Egyes kutatók az elkötelezett proletárköltőt látták benne, mások az őstéhetség árvát. Ma már tudjuk, liogy a fentiek mellett hatalmas mü- leltségge! és zseniális Intelligenciával bíró, nagyon érzékeny Idegzetű ember volt. Hányatott, séielmekkel teli élete, egyre jobban elhatalmasodó betegsége, szerencsétlen emberi kapcsolatai olyan tudati és érzelmi mélyrétegek feltárására késztették, amelyeknek verssé formálása azóta Is egyedülálló lírát eredményezett. > Versei közklnccsé váltak. Szavatóvei’senyeken, ünnepé!veken. Irodalmi si^npadok műsoraiban hangoznak el műve!, zenesaetttAk. e.gyütte.sek zené- sitik meg verselt fVándor Kálmán, Halmos—-Sebő. Illés-együttesl. Összeállításunk néhány miniatűr, illetve verstöredék felvillantásával Idézi József .Attilát. Ki lapengedélyt nekem nem adott, ki rendőrrel jegyeztetett föl rólam — utókornak hízelgő adatot. Ne légy xzeles. Bár mankádoa más karos — dolgozni csak paatsnn. szápan ahogy a csillag magy az ágán, úgy érdemes. « • • Hétért — magamat kérdem — adsz-e hatot? Játszom. Azé az érdem, ki Játszhatott. « • • Sokan sáliak és kdrhlsattak. álmomban nngem klnasettek; „Hehe, hát ennél van a kincs ami nincs?“ • « • Arcuk agy kis külváros, ahol nincs kövezet és nincs jó kocsma sim. Kis zsíros bajuk a sipka alól elökanyarul vizesen. • • • Egésx t.estében reszket, mint a gyarmsk, kit rajtakaptak, bogy baktát topott • « • Fagyon veszve, vagy éhen. Így a sorsom. Már rálépett a lábomra a tél. Bordáimat klállO lécként hordom és kőemadzagként lög bennem a bél. Már sokszor alszom úgy z napllgátban mint egyszorii ha|léktalaa. Tizenöt éve írok költeményt és most, amikor költő lennék végre. . csak állok Itt a vasgyár szegletén s nincsen szavam a holdvtiágos égre. És testem végül megbetegudalt. mert férfi vagyok és nefn tudja senki, még magam sem. hogy mennyit szenved'-k Kásásodik 8 víz, kialakul a lég és bűneim halállá állnak össze. • • « Az én izlvem sokat csatangolt, da must mér okul és tannl. Aki halandó, csak halandót szarét bot halhatatlannl. Miként a tiszta űrben a világok, lebeg keringve bennem a hiányod majd árnyék leszek s fa szorongva léiiz; óh hát ne hagyj meghalnom, amíg élsí. Mily szép vagy. mily gyönyörű. mlndeoHtt kerek s gömbülyU. Alvást ér, ba rád borulok, mikor Blellak megfalok s holtombél újjá éledek hogy el ne vesszelek tégedet Ha elhagysz, mint az ég alján a nap, mit Is tehetnék, hogy ne szánjanak, ki fogná fSl szivével énekem, ba te sem érzed, hogy ki vagy aaksm. * •« Éa azt akarom, bár ostobának látszik, a végv, mely elmém kockáival játszik, hogy úgy szeressen az egész világ •éged s engem, mint anya kisfiát, egyetlen kisfiát, vagy kisleányát • •• ßo hazám, fajom és anibaHségam Iránt iaaaram szép k^alasségam, mint hia Idegan. végén a monatnak, mikor ratakft poropéTal tematnak. • •• Én ámulok .tiogy elmúlok ‘ • • • Lesz lágy hús s mellé itjí kiralibá ökör hízik éz nő a csalamédé de sz mér a mi poraokbél fakad Amikor verset fr az ember, mindig más volna jő. a szárazföld helyett a tenger, kocsi helyett haJO. .Amikor verset tr az eúiber ném írni volna jó. • •• \'am ér «zarannsa. nam irt balatkér «am fizaram szaraiéin kérta. Bocsássatok mag, hogyha jó a varsem és searassattk érta. Ahol a szabadság a rend, mindig érzem a végtelén'. • •• Ha lelked, logikád mini patak kdveken, csevegve folyik át dnigukoft. egeken ~ var az ér. visz gr ár. esemólhefsz nagyot: oani kell más vei^é már kälto én vagyok! • kártomban érik a leveles dohány A Ifra; logika; de nem tndnmánv • * • Csak az olvassa verssmai ki Ismer engem és szeret, mivel a semmiben halftr. s hogv ml lesz. tudis mint a íős, mert álmaiban megjelent emberi formában a Csend 3 szivében néha elldőí a tigris és a szelíd őz * • • Irgalom, édésaáyám mama nézd |a| kész ez a vers U! OsszaállKolta BABA IVAN KEDVES OLVASÓINK Ezt az összeállításunkat a jövő számban induló nyár; vei's«nyUnfc „Ki tud többet József Attilárór előtanulmányának szántuk. A Jókai-versn nylink sikere érielta meg bennünk a gondolatat, hogy olva.aóinkuak, a fiataloknak a nyárra is biztosftsunk szeDemi tornát, szórakozást. Verse nyíink most Is hatfordulós lesz. s a nyertesek között öt díjat (200-200 korona értékű könyvet) sorsolunk majd ki. Olvasóinknak tehát kellemes nyaralást és jó versenyzést kivániink. Ne feledjék! A Jövő számnnkhan inda) a verseny. Már most biztostisák ta- pnnkat! a szérkeszWsé?
