Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-07-01 / 27. szám

3

OLYAN EZ AZ EPER, MINT A CUKOR

— Hová?

— Gerencsérre.

— Csak nem abba a „seftelö“ faluba? Mit akarsz ott? Talán az ifjúsági szervezetről Írni? Nem működik! Nincs aki a fiatalok kai foglalkozzék. A tömegszervezetek csak tavaszig működnek. Aztán, ha kibújik a hóvirág, az ibolya, a gyöngyvirág, jön a tulipán, érik az eper, hajt a szőlő, virágzik a krizantém ... Ilyenkor még gyűlésekre sincs, aki elmenjen ... — szúrta kéretlenül is az egyik NitrárúI származó ifjúsági vezető.

Nos. nem tudom, de én az eperszezun kapcsán a híres gerencséri eperről, meg a dolgos, élelmes gerencséri emberekről a- kartam írni. Vajon ennyire rossz emberek laknák a falut?

G

erencsér ma már nem önálló község, hanem Nltra része. Ezért nincs nemzeti bizottsága. Így előbb a párcso- port elnökét, majd pedig a polgári bizottság elnökét keresem tel. hogy tájékoztassanak a dolgokról.

Sebők József, a polgári bizottság elnöke, az alapfokú kilencéves Iskola igazgatója készségesen tájékoztat is.

— Az egész vidéken nem termesztenek olyan finom és édes epret, mint Gerencséren — mondja, — Dolgos nép lakja a falut. Olyan embeiek, akik egy talpalatnyi földet sem hagynak parlagon. A sziklás, mocsaras földeket mind feltörik. Mindezt munka után, esténként és a szabad napjaikon. szombat-vasárnap végzik. Sokszor ügy szólván a köböl varázsolják elő a termőföldet, de hát' az eperrel meg a virággal is sok a munka, rengeteg. Ök azonban mindent megfognak, hogy pénzt keressenek. Azt csinálják, ami kifizetődik. Ezt nem lehet tőlük rossznéven venni. A harminc év alatt négyszáz új ház épült a fajúban. Ötszázötven közül négyszáz új, biztos, hogy ez tekintélyes szám. És milyen házaki Kétezer- -kétszáz lelket számlál a falu, minden háztartásban van hűtőszekrény, tévé, mosógép, autó. Akadnak olyan házak is, ahol két, esetleg három autó Is van, és emelett még ott a kístraktor is... Ezt persze sokan 1- rigylik, pedig nincs rajta mit Irigyelni, hiszen huszonöt-harminc évvel ezelőtt ez volt a világ legszegényebb faluja, csak a szamarairól volt híres. Emlékszem rá, mintha csak ma lenne, voltak olyan helyek, a tüskés, kopár lejtők, ahol csak a szamarak tanyáztak. Száz-kétszáz szamár Is legelge- tett olykor a faluban. Egy híres mondás járta akkor a környéket: — Nem tudod, hogy honnan van? — Hát onnan ahonnan a szamarak!

Ma már azokon az egykor pa'riagon heve rö földeken, ahol még harminc évvel ezelőtt a szamarak tanyáztak, mind új _ házak és jól termő epresek, szőlők, vlrágoskertek, gazdag udvarok vannak. Akadt a községben olyan udvar Is, ahol rossz, embertelen körülmények között hét család Is lakott. Ma viszont mílllomosokröl Is tuduok. A régi, öreg házakat elhagyják, ott állnak azok ü- resen a falu közepén...

Persze a közérdekért nem nagyon tesznek az itteniek. Arra már nincs idejük, hiába hívjuk őket dolgozni, nem jönnek. Elég nagylábon élnek. Nem sajnálják a pénz, adnak, csak hagyjuk őket békén. Az Iskolában nem ritka, hogy egy-egy gyereknél napi tfz-tlzenöt korona is van, pedig megszerveztük az Iskolai tejszolgáltatást. Azt hiszi, megelégedtek a tejjel? Be kellett vezetni a szalámis zsemlét, a szendvicset, a kekszet, cukorkát Is. Itt van ez a kocsma. Kezdetben évi százezer korona forgalmat bonvolftott le, ma másfél milliót, pedig mindenkinek van otthon szőlője, bora...

Igaz az Is, hogy akármilyen sok a munka, nem vonják ki a gyermekeket az Iskolából. Ha nincs a kora tavaszi totluenza- Járvánv, iskolalátogatásban elsők lettünk volna a járásban. Még azt sem hallottam egyetlenegy szülőtől sem, hogy gátolta volna, ha gyereke tovább akart tanulni. Sokan járnak középiskolába, egyetemre. Mindenki. aki csak teheti. Iskoláztatja a gyerekét. És a gyerekek tanulnak Is. A szlovák, a magyar, az orosz szavalóversenyeken mindig megállják a helyüket. A szlovák nyelv kiejtési versenyén a kerületben a ml gyerekeink lettek az elsők. Jók az atlétikában Is.

És bigottnak sem mondható a falu népe. Egyre kevesebben járnak templomba, egyre kevesebben a hitoktatásra.

Persze az eperben, krizantémban nincs konkurencia, s így aztán elég magas árakat érnek el. Nincs, aki több epret adna a piacra, így aztán a gerencsáriek, no meg a csltárlak látják el fél Szlovákiát. De eljut a gerencsért eper e,gész Ostravára, Karlovy Varyba, Karvlnára. Bmöba... Ez Igaz. nem a legjobb, mert így egy kicsit fölöslegesen Is dolgoznak. Sőt? Ezért van az, hogy a gerencsérlek nem sokat adnak az állami vállalatoknak. Öda viszik ugyanis, ahol többet kapnak érte. A piacon most Is tizennégy koronára van az eper maximálva. Az állami' felvásárló a legtöbb esetben Is csak kilenc koronát fizet érte. Persze, ez nem jő dolog, mert bár a földnek művelését, az ugarok feltörését tflTnn'’''t!iik ne üzérkedést, a

Sebök József

Varga Vince

Ferenczl György

!

Tábi Pál

J

kofáskodást azonban nem! Hoztak is egy kemény határozatot, azt, hogy addig nem adhatják el eprüket a piacon, amíg nem teljesítik az állammal szemben vállalt kötelezettségüket. De hát mit lehet tenni? Vannak külföldi kötelezettségeink. Angliába, Nyugat-Németországba, és még több helyre szállítják cukorgyáraink a termékeiket, ha ezt nem teljesítjük, nem hozhatjuk be a szükséges gyógyszereket, a fontos gépeket. Ha viszont leadják azt a mennyiséget, amelyre szerződést kötöttek, akkor a polgári bizottságtól Igazolást kapriak, és o- da vihetik a gyümölcsöt, ahová csak akarják. És viszik Is...

E

zután Varga Vincével beszélgetünk két okbői is; az ö famíliájuk honosította meg a községben valamikor az epret, meg azért Is, mert valamikor talán ők voltak a faluban e legszegényebbek.

— Talán tlzenketöben volt, hét-nyolc éves lehettem akkor — emlékszik vissza Varga Vince, aki most már nyugdíjas, és »kl épp a kertben kapált, amikor ráköszöntünk —, jött az öreg Bemáth és azt mondta a nagyapámnak, hogy a Zoboron van valami földi gyümölcs, olyan, mint az erdei szamőca, icsark sokkal nagyobb. Hát hoztunk belőle. Először csak mi meg a kománk termesz téttünk, de aztán mások is ültettek. Voltak, akiknek adtunk, más meg csak úgy elcsent egy-két palántát, aztán egyszer csak egészen elterjedt a faluban. Ebben az időben kezdtek a csltárlak Is foglalkozni vele. Persze, akkor még nem volt ennyi. Csak úgy kosarakba hordtuk a piacra meg a szamaras kocsikkal. Ott heverésztem a föld végén, vigyáztam, hogy meg ne lopják, mégis megdézsmálták. Ma már senki sem akarja a másét, mert mindenkinek van. Persze Irigylik is, hogy boldogulunk. Jöjjön el, nézze meg. hogy a gerencsérlek már háromkor télpon vannak. KI ezt, kt azt, de mindenki csinál valamit. Kora tavasszal a hóvirágot szedik, aztán a tulipánnal bajlőd- nak, majd az eoerrel és a szölőarel, őszre marad a krizantém. És láthatja, nálunk nem fekszenek ugaron az udvarok sem. Felássuk, ameddig csak lehet. Egy kis borsó, zöldség, virág. Van vele munka, ám nem sajnáljuk.

Most, hogy esett az eső, a szőlőben nem lehet dolgozni, vizes,, de Itt, ahol a talaj, homokosabb, már teszünk-veszünk. Nem gazos, de azért megkapáljuk. Jót tesz a gvö- ké-nek. ha meglazítjuk körülötte a földet. Igv csináltuk régen Is, mert dolgoztam én már sokfelé. Kora reggeltől késő estig. Három négv úrhoz is jártam.

De hát miért baj az, ha epret termesztünk. Én azt mondom, bár ilyen szorgalmas emberek lennének más községekben Is, Csehszlovákia olyan gazdag ^nne, mint e- gvetlen ország sem... Mindenkinek van szép háza, autója. Taníttatja a gyerekeit. Én is kitaníttattam a fiamat. Orvos lett, 6 a higiéniai állomás igazgatóié. Néha ö ‘ is kijön. és segít. Befogom. M'ért ne? Nálunk nagyon i6 az enemek. Olyan a gerencsért etper, mtnt a cukor...

f;

• erenezí György a háború után a kő- ’ bányában dolgozott. 1956-ban egy kó szétzúzta a lábát, rokkantsági nyugdíjba helyezték, de hogy a családja ne szenvedjen hiányt, először eperrel, majd szőlővel és oltványok nevelésével kezdett foglalkozni. Kifizetődik, persze a munkát nem számítja. Reggel háromkor kimegy az erdőbe gombázni, utána kaipál, sanabol, permetez, szőlőt fattyaz, epret S2jed. Azt mondja, az él többet, aki többet dolgozik, és most is, amikor keressük, .hátul a kertben találunk rá. Rögtön egy pohárka borra hfv.

— jöjjön, kóstolja meg, talán nincs rossz borom.

— Engem Inkább az eper érdekel.

— Arról nem beszélni kell, azzal foglalkozni kell. És higgye el, aki tesz. annak nincs sok Ideje a beszédre.

— De néha beszélni Is kell cólal

— Igaz! Mert az aztán nem eljárás, hogy az embert odakint megállítják az úton, el- szedik tőle a gyümölcsöt, ami a kocsijában van. Tavaly Is ezt tették velünk. Amikor érdeklődtünk, hogy hova lett a gyümölcs, azt mondták, jobb lesz ha hallgatunk, mert a büntetés... Nézze, én termesztek szőlőt is, epret is. A szőlőt leadom az állami felvásárlónak. Az idén húsz mázsára szerződtem, de ha harminc lesz Is, mind átadom a borászati vállalatnak. De ez egészen más. Az állami borászat gondoskodik fölünk, beszerzi a műtrágyát, a permetlevet, amit csak kell, és a szőlőt is rendesen megfizeti. De mit csinál a cukorgyár? Csak ide az eiDret. aztán menjetek. Ha legalább megfizetné, de még azt sémi Legfeljebb kilenc koronát ad érte szezonban, most. amikor a piacon tizennégyért Is eladhatom. Tudja, tíz-tizenöt évvel ezelőtt hét-nyolc koronát fizettek kilójáért, ma legfeljebb kilencet ha adnak érte. Pedig a kapa, ami abban az 1- döben hat koronába került, ma tizennyolc — mondja, majd elvezet a fia kertjébe, a- hol már hajtanak az oltványok, szinte bur- jánzlk a szőlő, és az ősszel telepített e^jer ugyancsak szépen terem. A meglehetősen hosszú kert egy részét a mocsaras völgytől perelte el kemény munkával a gazdája. Visszafelé még egy dolgot észre veszünk; a friss telepítésű szőlőnek olyan a talaja, mintha köbányazűzalékkal hintették volna fel. Nem Is hagyom sző nélkül. Fewnczl György megmagyarázza.

— Nézze, itt is olyan volt a talaj, mint amott feljebb, de a regálozással a jő talaj a gyökerekhez kerül, a kő meg a felszínre. Idővel majd ez a kő Is szétmállik.

— Sok g munka, az biztos...

— Ez nem találó kifejezés rá. De mit beszélek? Itt van a szövetkezet, láthatják, azok Is gerencsérlek, de azok klszántják, mert nekik nem fizetödlk ki...

A szövetkezet epresében éppen ebédelnek a pogrányi és a gesztel asszonyok, utána komőtosan visszaballagnak a táblába, egy ideig még az ebédről társalognak, majd beállnak a sorokba s a vödröket maguk elé rakva szedik a vérvörös. Illatos csemegét.

Előbb a pogrányiakat szólítom meg;

■— Jő epret szüretelni?

— Jó, csak ne kellene a földig hajolni... De mit kérdi tölünk, Itt vannak a gesztiek?! Geszte a világ közepe, ök ezt jobban tudják.

— Azt mondják a pogránytak — tréfáiké- zem a gesztiekkel —, hogy Geszte a közepe.

— Az isi

— Akkor miért Gerencsérre |önnek epret szedni?

— Mert tetszik... Nekünk nem volt, hát eljöttünk ide. Tudja, most házasodtunk össze, és kisegítjük egymást.

— Ez lett a házasság vége, hogv most Gerencsérre járnak?!

— Nem számít az, hogy hova járunk, csak munka legyen. Ha kedvükre való, miért ne jönnénk? És Igazán az, higgye el, e- gyébként nem jöttek volna velünk az állat- gondozök Is. Ma ök Is Itt vannak, és hogyan siettek, hogy lőhessenek...

A mintegy negyven asszony között csak •két helybeli szövetkezeti tag dolgozik. Az egyik a szép nevű Rákóczi Szidónia, aki mázsálja az epret, a másik pedig Tábi Pál raktáros.

— Azt mondják az emberek, hogv a szövetkezet kiszántja az epret, mert nem fizetödlk ki vele foglalkozni, igaz ez?

— Egyáltalán nem Igaz — mondja Tahi Pál. Sőt még csak most akarunk újat telepíteni. Eddig nem volt munkaerő, most a- zonban a hat szövetkezet mindig tud amivi asszonyt mozgósítani, amennyi az eperbe kell,

H

a az egyik felet meghallgatod, hallgasd meg a másikat is — tartja a mondás. Én is ezt te.szem, amikor a cukorgyár igazgatója, jozef AndráSik után indulok. A gyárban nem találom, vé.gül a járási nemzeti bizottságon beszélgethetek vele.

— Nehéz dolog ez! Nézze, nagyon jól Ismerem az egész dolgot. 1945 óta a cukorgyárban vagyoJí. Minden évben szinte kö zelhaircot vívunk velük. Volt idő, amikor minden parcellát ismertem Gerencséren. Állandóan arra törekedtünk, hogy megadjuk nekik, ami jár. Mjgam biztosítottam a műtrágyát, mindent, amire szükségük volt. Abban az időben rendben ts volt minden. De a«tán jött a jednota, majd a fagyasztó- vállalet, ráadásul ök is, a kiskertészek szövetkezete is felcsapott felvásárlónak, úgyhogy összezllálódott minden. Akkora lett a konkurencia, hogy nem tudták, kinek adják előbb az epret. Az eredmény az lett. hogy egyiknek sem adják. A múlt héten voltam Bojnlcén. Még mindig poharazzák, öt koronáért árusítanak egy pohár epret. Huszonöt-harminc koronát is elkérnek kilójáért, de talán negyvenet Is. Persze, még a piacra Is jobban kifizetődik elmenniük, mint leadni az állami vállalatnak, hiszen a piacon is elkel ti

2»nkét-tlzennégy koronáért. Mi viszont csak nyolc-kllenc koronát fizethetünk nekik. Még így is eléggé megfizetjük.

— Azt mondják, hogy a kapa tizennyolc koronába kerül.

—■ Az lehet, hogy a kaipa tizennyolc koronába kerül, a cukor viszont ma Is annyi, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt. És a konzervált epernek sem vittük fel az árát. Ma is tíz ötvenért adjuk, mint tizenöt évvel ezelőtt, ezt nem látják. A kenyér sem drágult meg. Nem mondom, dolgos emberek, de azért az, amit csinálnak, már túlzás. De nem baj, egy Idő múlva majd visszaszorítjuk őket, nem lesz szükségünk az eprükre. Sőt. már most sem vagyunk egészen rájuk utalva. Szerződést kötöttünk a szövetkezetekkel, hiszen már ök is kezdenek epret termeszteni. Csak az a baj, hogy nincs e- lég munkaerő. Majd Idővel több epret ter- ■mesztenek a gazdaságok, annyit, amennyire szükségünk lesz. Már most Is 70-80 ezer korona bevételük van hektáronként. Tudja, mődunkban állna adminisztratív úton Is sarokba szorítani őket, de ritkán élünk ezzel a mödszerrel, azt tartjuk jön-nek ök még az eprükkel. Igaz, ]6, nagyon jó a gerencsér! eper, de azért, az sem világcsoda. A szakemberek azt modják, hogy Gerencséren és Csltáron ebben az évben Is me.gtermett az a húsz-huszonkét vagon, és mit gondol mennyit kapunk belőle, úgy öt-hat vagonnal, ha egyáltalán kapunk annyit, és az ts gyengébb minőségű lesz...

*

Ehhez már nem sokat lehet hozzátenni, talán csak annyit, hogy nem irigylem ezeknek az élelmes és dolgos embereknek a jövedelmüket, szép házukat. De egy biz#os. okosabban tennék, ha nem feszítenék túl a húrt, ha nem srófolnák tel végsőkig az á- raikat, csak azért, mert kevés az eper, hiszen ez nagyon Is megbosszulhatja magát. Ez ellenkezik szocialista társadalmunk ár- dekeivel, még akkor Is, ha tetszik is a dol- gosságitk, élelmességük és szorgalmuk.

NÉMETH ISTVÁN