Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-08 / 28. szám
8 új !/•/ Chester Brand: Ne higgy a nagymamának Gerd W«stphai Mie-szajjolt a levegőbe. A szomszédos kocsmában, úgy látszik, halat sütöttek. Megéhezett, de várt rá még egy kis munka: le kellett gépetme néhány jelentést. Gerd feLsöhajlott. Másanüyen- nek képzelte a rendőri mim- kátl Egy-két közlekedést szerencsétlenség, solia igazi, komoly búnügy! — VVestplial! — kiáltott ki néki főnöke az irodájából. Gerd sóhajtva felkelt széké ről, és besompolygott Bundha- génhez. — Jegyezze fel Agathe Rnloff asszony vallomását — parancsolt rá a főnök. — .A hölgy gyilkosságot követett el. Gerti gyors pillantást vetett az awiZonyra. Kicsi, ősz hajú anyóka volt, szeme ki vo-l-t sír- va. — Higgye ei, felügyelő úr — hüppögte —, hogy nem akartam. De ligy feliuérgesítelt, ho.gy nem tehettein raástl — Csak lassan, Rol-offné asz szony — nyugtatta a főnök. — Elé.ször is azt mo-ndja el, hogy ki az áldozati — .Az a fegyvercsempész, Richard PolHn.gor... — Mit tett vele? — £p{>en azt akarom elmon- danil Négy héttel ezelőtt egy eíe.gáns úr érkezett meg hozzám, hogy kibérelje a padlásszobát, amelyben valaha a fiam lakoM. A fiam ugyanis kivándorolt Dél-.Anieriká-ba... — Maradjunk csak a tárgynál! — Először nem akartam neki kiadni, de nagyon rábeszélt. Néhány nappal később süteményt vásároltam a sarki cukrásznál. Nagyon szeretem a cse-resznyés kalácsot, és monü- hato'm, senki sem süti olyan jól, mint a sarki cukrász. — Hagyjuk a cukrászt... — A süteményt újságlw csomagolták, ott olvastam, hogy a nálam lakó úr nem más, mint az a Polltnger, a fegyveresem ,pész, aki a tetejében még. va lamt 20 000 márkát is ellopott Ott volt a fényké[)0 Is. — Igen. haUottunk Polltnger ről, de úgy tudjuk, hogy kút földre menekült. ~ Dehogy menekült! — kiál tott fel diadalmasan az anyó ka. — Nálam lakott egészen idáig. — De hát miért ölte meg, miért nem jelentette inkább az esetet a rendőrségen I — Azt akartam — mondta az ősz anyóka , tegnap es te azonban történt valami. Meg kérdeztem tőle, hogy éri-e a fegyverekhez. Erre szörnyű méreglje gurult, és rám rivallt, .Atielyett, hogy szaglászok meg kérdezősködök, inkább tarta náin lendben a szobát, mondta. Ezzel nagyon, de nagyon megsértett. — Elég! Szóval felindulásában követte el tettét? — szakította télbe Bundhagen rendőrfőnök. — Igen. Lementem a földszintié, ktválasiztottiam a legnehezebb vázát, vlsszalopóz-tam Polllnger szobájába, és hátulról fejtie csaptam. A vázát még szegény Egonomtól kaptam. Nagyon ]6 férj vo-lt. A húga, Melissa Is aranyos. .A mai napig Is meglátogat, és mindig hoz ajándékba egy kis lekvárt. — És ho-1 a holttest? — szakította félbe a szőáradatot a főn-ök. — Klvonszoltam a kertbe — mondta reszketve az anyóka —, és elástam a virágágyás meHé, — Mindent lejegyzett, Wesí- phal? — kérdezte a főnök. -— Akkor írasd alá Roloffnéval. ön pedig elmehet — mondta az asszonynak, —- A holttestért majd elmegyünk, ha lesz rá időnk. 1 — Nem értem — dadogta kedves kartárs, jobb, ha taka- Westphal, miután az asszony rékoskodlk az idejével és ere elment. — A gyilkosságért bűn- Jével, Inkább a jelentések át tetés jár. gépelésével foglalkozzék. — Mondja, mióta van maga nálunk? — kérdezte a tőneik. — Két ős fél hete. — Na látjal Honnan tudhatná akkor, hogy Roloffné az u- tóbbl egy hónapban hat gyilkosságot vallott be?l .áldozatai között szere|>el a tejes, a gázóra-leolvasó, a szomszéd ember. s ki tudja még, kll Mivel eddig hal áldozata a mai napig Is kiváló egészségnek örvend, nyilvánvaló, hogy a hetediknek sincs baja. Polllnger minden blzönnyal már régen Costa Ricában üdül. így hát — Levele jött — mondta a postás örvendezve Rolotfnénak. — A fia írt Dél-Amerikából. — Csakhogy jelentkezett — örvendezett az anyóka, és mivel nem volt nála a szemüveg, megkérte a postást, hogy ott a kertben olvassa tel neki a levelet. — Azt írja, hogy jól megy a sora, és a nyárra apa lesz. — [óbb hírt nem Is írhatott volna — csapta össze a kezét Roloffné, és amikor barátnője Melissa meglátogatta, mindjárt el Is dicsekedett vele, hogy hamarosan nagymama lesz. És nem Is akármilyen; húszezer márkát ad az unokájának. A becstelen fegyverkereskedelemből származó pénz nem Is kerülhetne jobb helyre! Gyllkosságl terve remekül sikerült. .Addig nyaggatta a rendőröket a hamis gyllkosságl vallomásokkal, amíg elérte, hogy senki se figyeljen rá. Pedig a fegyvercsempészt valóban megölte, és elásta a kertben. A lendőrök közül azonban aligha hín-né el valaki, hogy egy Idős asszony kezet merjen emelni egv veszedelmes bűnözőre. És sz«:gény Agaüia anyó nem is sejtette, hogy szabadságának napjai meg vannak számlálva. Gert Westphal fiatal lendörgyakomok ugyanis úgy döntött, hogy utánanéz, Rolotf- né vallomásának. A Jelentések gépelése mellett bőven futotta rá az Idejéből. (f; ar) Holeőko Viktor illnsEtráciéja özeleg a nyárt szabadságok Ideje, Áz emberek már útiterveket szőnek. Tehát Ottó is döntött: Idén megnézzük a Vezuvot. Szólt, mindent eltervezett, megren- . delte a menetjegyeket. Ottó és Hermina tehát ott állt a Vézuvon. A hegy épp úgy füstölgött, mint a prospektuson, vagy mint otthon valamelyik gyárkémény. — Gyönyörű — mondta Ottó. — Egyedülálló — lehelte Hermina elragadtatva és hozzáfűzte. — Itt remekül lehetne turtstafelvényeket árusítani. Az lenne csak a jó bolt. — Aztán fogta a göncét és felsóhaftott. — No, ez is megvolt. Most pedig megnézzük Pompejit. — Kicsodát? Micsoda Pompejit? — kérdezte Ottó. — Megvan a címe? — Ottó — szólt szigorúan Hermina —, hát nem tudod, hát már nem emlékszel? Otthon is megmondtam már, ha megnézzük a Vezuvot, nem hagyjuk ki Pompejit sem. — Erre emlékszem, de először tudnunk kell, hol lakik az az ember. — Az nem ember, Pompeji városi , — Tudod, hogy majdnem magam is rájöttem? Es Ú lakik ott, akit meg akarsz látogatni? Jo Hanns Rosier: IRÁNY Hermina kivette táskájából az útikalauzt. — Pompeji olvasta fennhangon. — valamikor virágzó kikötőváros volt Kompániában. — Milyen Kompániában? — vágott közbe Ottó. — Hiszen mi Olaszországban vagyunk?! — Valamikor ezt a helyet így nevezték. — Micsoda? Hogy Itáliát azelőtt Kompániának hívták? Ha mafd otthon a hivatalban elmesélem, hogy Kampániáöan voltunk, senkinek halvány sejtelme sem lesz róla, hogy hol jártunk tulajdonképpen. Es eny- nyl pénzérit Miért kellett est valamikor másképpen nevezni? Hermina vállat vont. — Mit tudom én? Valamikor engem ts Müllernek hívtak, és most más a nevem. — Ugyan, kérlek, azért, mert férjhez mentél. A MüUerek és Kompánia, — hasonló eset. Ha valakinek azt ITÁLIA mondom, hogy Mülleréknél voltam, úgy sem tudja, hogy melyik Mülleréknél. Szóval eU a te Pompejid ebben a Kompániában található. Es mi van ott olyan érdekes? — Régiségek, Ottó. — Ottó szemében harag villant — Régiségek? Azokat magamon hordom. Ha régiségeket akarok látni, csak benézek a szekrényembe... — Ezek másfajta régiségek, Ottó! Ezek márványból vannak. Ottó felfigyelt — Márvány? Ez már Jobban hangzik. Hol is hallottam? fa, márvány és szerelem... — De Ottó, az nem márvány, hanem ármányt — Egy betűvel több vagy kevesebb, és mennyi szöveg miatta. Milyen messzire van innen? De Hermina nem hallotta a kérdést, elfogta az oktatás láza. — Pompeji valami egészen különleges. Régi házak, régi szobrok, no meg a- zok a proporciók... — Proporciók? — örvendezett Ottó. — Az még Jobb... Amikor a múltkoriban Erik barátom nálunk fárt, meglátta az ágyunk felett függő képet etzzad a fürdőző nővel, s felkiáltott: — Odanézz, öregem, micsoda proporciók! — Szóval ilyesmi is látható ott?-* Pompeji egy kihalt város — oktatta tovább Hermina — egy szép napon tudnltllik a Vezúv kitört és elöntötte lángoló lávával az -egész várost. Mindezt megláthatod majd, — mintha csak ma lenne. Amikor ez történt, éppen friss kenyeret és süteményt sütöttek. Ma már kétezer éves, kemény, mint a kő, mégis szinte még ropogósnak látszik. — Pont ilyen zsemlét kaptam a szállodánkban a reggelihez — kiáltott fel Ottó. — Nem Hermina, csak menj szépen egyedül. En inkább Nápolyi nézem meg. Te majd elmeséled mit láttál Pompefiben, én ts elmondom, mit láttam Nápolyban. így mindent szépen megtekinthetünk, és közben megspórolunk egy napot, a- ml úgyis méregdrága lenne... ^ Fordította: —sl— :erlces2 ;to Üzen • ,,Rimaszombat“; Versében csak a címmel tudunk egyetérteni: Intés! Csakhogy ennyi helyesírási hibával még Inteni sem szabad. Néhány példa; „Anak hWj kJ halkan“ (Annak- higgy...) „Hozzád soh-sem beszél“ (Hozzád sosem.,.), „Töbet mond mindené)“ (Töbtiet mond mindennél...) stb. Szabadon Idézve Arany Jánost: Először nyeJ-vtant, azután verstant, s utána mé.g valamit, a.m4 már nem tan... Különben nemcsak Imi — olvasni Is lehet a verseket. Persze, nem a saját verseire gondolunk... • „Kassa 7S“: „Majd megismersz“ című versében így ír: ,,Elindultam Feléd ,' az ntaf még nem ismerem / de a jel már bennem ég / beléniégetted e jelet / melyről majd megismersz“ sft: Ha még sem az utat, sem az „Illetőt“ nem Ismeri, hogyan égette önbe a jelet? Ne feledje, a líra lo,glka, s az ön verséből ez hiányzik, így a vers sommltmondő. zavaros, Több flgvelmet és fegyelmet alánla-nánk. • .'Ha ma nem. holnap“; Art, hogy érdemes-e elsősorban önnek kell eldöntenie. Verseiben, sajnos, egyelőre kevés az önállö gondolat. Kevés bennük a sajátos, önálló íz. Ne kfllsőséeeket írjon meg. hanem az élmény belső összefüggéseit, Gárdony! szerint: ..Semmit ki ne mondt. amit az otvasá maga kitalálhat.“ Ha étez magában erőt. kitartást, próbálja ö-nmagát megvalósítani. • „Szamártövis“; Kérjük, látogasson be szerkesztósé- günkbe. • „Szakáli-as szerelem“: Verseiben egyelőre túl so-k a frázlsos, agyonkoptatntt, pongyola sor. A versnek mindig a lényeget kell mondania. Ha ezt teszi, szétbuH. semmitmondóvá vá-llk. Néhány sornyi példa: >,Ié ez a furcsa izgalom. / mitől a szív, / boldog Iüktefés.sel ver. / Ismerem ezt már / gyermekkoromtél, / kisért szüntelen.“ stb. Egyelóie tanuljon, olvasson verseketi Senki sem szeret Édesapám két éve niegbalt, ezóta senki sem szerei engem. Ha anyu kora reggel megy dolgozni, négyéves kishágomat én látom ei, én viszem óvodába, mielőtt iskolába mennék. Ha meg délutános, én bozom haza. s mire anyu megjön, már rég evett, fürdiitt és alszik. Má- sodlietenként tehát nem mehetek sétálni vagy moziba a lányokkal. Ha alszik is a kicsi, vigyáznom kell rá. Akármit tesz, én kapok ki. Főzni még nem tudok, hiszen c.sak tizennégy éves vagyok, de szépen takarítok, mosogatok. Szívesen segítek anyunak, de ő csak a kicsit babusgatja. Az osztálytársnőim, akikkel barátkoznék, anyu szerint rossz példát mutatnak nekem, mert igényesek és nagyravágyók. Nem érti meg, hogy most vagyok fiatal, én is szeretnék szépen öltözni, szórakoz ni, mint a többiek. Nem érti, hogy a tizennégy éves gyerekét is szeretnie kellene. Jelige: Félárva Boldo.g 'iOhéteik-e vele? Nem voltam soha nagyravágyö. nem vágytam fény- úzésre, csak boldog családi életre. Sajnos, mindez az első házasságomban nem sikerült. Kezdetben boldogok voltunk, nem hiányzott semmi, ami egy boldog házas Sághoz szükséges. Terhe.sségem utolsé hánapjaiban kezdett minden megváltozni. Amikor megszültem a kislányomat, minden elromlott. Férjem majdnem minden nap későn járt haza részegen. Ilyenkor goromba volt és megvert. Amikor józan volt kérleltem, hogy ne igyon. Megígérte, de szavát nem tartotta be. így aztán jobbnak láttam, ha elválunk. Sokáig egyedül éltem, neveltem a kislányomat, de sokszor elfogott az egyedüllét szomorúsága. Két évvel ezelőtt megismerkedtem egy fiatalemberrel, akit antábaleset ért és járóképtelen. Kezdetben csak barátok voltunk, de a barát.ság szerelemmé változott. Mindig nagyon kedves és figyelmes hozzám, nagyon szereti e kislányomat is.' Amikor vele vagyok, igen boldognak érzem magam. Ha dolgom van. rábízom a kislányomat. A háztartásban mindent elvégez. Magam is csodálkozom rajta, hogy mi mindenre képes. Sokszor sajnálom, de 6 arra kér. ne juttassam eszébe helyzetét, mert az nagyon fáj neki. A múltkor megkérdezte, elvállalnám-« lérjemnek. Nem tudtam a kérdésére válaszolni. Tudom, hogy nagyon szeret en gém is, és a kislányomat Is. de nem tudok dönteni. Sokszor arra gondolok, volt egy egészséges férjem, akit szerettem, de mit ért az egészsége, ha kihasználta ellenem, durva volt és vert. Mindenki oda vágyik, ahol boldog. Én most vele érzem jól magam, de nem tudom, hogy feleségként is boldog leszek-« vele. Ne Ítéljenek el, hogy olyan emberrel akarom összekötni az életem, aki nem tnd járni. Vannak dolgok, amiről majd le kell mondanom, de a boldogsághoz nem szükséges, hogy karonfogva járjunk és táncoljunk. Döntés előtt állok. Bizonyára akad olyan kedves olvasó, aki tanácsot ad, aki talán hasonló házasságban él és válaszol, hogy leheti boldog házasságban élni olyan férfival, aki járóképtelen? Jelige: Göonör Válasz Csillag Jeligére Arra a mcgállapttásra jutottunk, hogy olyan egyéniség, mint te, nem létezik. Csak kitaláltad a dolgot, és most mulatsz a válaszokon. Ha valóban tizenhét éves vagy. tanulj, és ne szélhámosságon t'őrd a fejedl Jelige: Lidi, Márta, Teri Válaszok Egy koSlcel kislány Jeligére Leveled befejezése így hangzik: „Csak azt ne írjátok, amit a szüleim mondogatnak, hogy ne folyton a fiúkon, hanem a tanuláson legyen az eszed“, flgyan mit vársz, hogy milyen válaszokat fogsz kapni? Olyanokat, amilyeneket megérdemelsz! Elég baj, hogy IS éves létedre mindenen töröd a fejed, csak azon nem, amin kellene. Leveledből kiderül, hogy te nem válogatsz az ismerkedési módokban. Legszivesehben .,ajtóstul“ rohannál a kiszemelt áldozatra, aki pedig fütyül rád Nem is érdemelsz méstt Az iskolában légy olyan ügyes és kezdeményező, mint amilyen aktív vagy a fiúkkal való ismerkedésben. (óbban tennéd, ha otthon is a házimunkában strapáinád magad. jelige: Sanyi Szeretsz egy fiút, akit mindössze kétszer láttál. Először rád mosolygott, de másodszor meg sem ismert. Maflának nevezed, mert figyelembe se vett. Ne hidd. hogy mafla. Ha valóban tetszettél volna neki, ő kereste volna ez ismerkedési alkalmat. Feledd el. Várj tűre lemmel, hiszen csak 15 éves vagy. Jelige: Egy csallóközi lány «
