Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-10-14 / 42. szám

2 Mepaltíkulásának 26. pvfőrrlulóján az \0K logmapasabb sziníii patt- és kor- ináijyknldötlsrgf Krifli llítnecker ^^/e- lÓ5é^fl Moszkvában jArl, és a S/oxjpl* naió \T/,«‘ló'i^ el új barátsági cgyütlmű* kodési és kölrsönös segélynyújtási szer­ződési írt alá. Az új szerződés aláírásá­ra azért kerOlt sor, mer! az utóbbi é- vekben bckövelkezctt fejlődés már ma­gasabb színvonalú együiiműködést e- rcdményezett a két ország között. To­vább fejlődön a két ország népeinek szövetsége, és sok évre meghatározták a két testvéri szorialistn áll.am együtt­működésének fő irányait. Az október 5-én megtartott ausztriai választásokon megőrizte abszohít több­ségét az osztrák szocialista párt. Belpo­litikai szemp«mlból nyilvánvaló az e- redtnény jelentése: Kreisky kanrellárés pártja továbbra is egyedül irányítja az államgépezetet, és nem kényszerül rá a Szabadság párttal körött kormányko­alícióra. A második legnagyobb osztrák párt. a Néppárt a két hónappal ezelőtt megválasztott új elnök. Tans vezérségc alatt továbbra is ellenzékben maradt. A választások nemzetközi jelentőségét a nyugati elemzések abban látják, bogy nralnion maradt a «zociáldemokrata párt, és ez kedvező hatássn) lehet más nyugati .szoeiáldemokrala flárlok hely­zetére is. Különösen vonatkozik ez Ang­liára és az .NS7dv-ra. ahol megszilárdul­ni látszik az SIM)-nek. a kormánykoalí­ció meghatározó pártjának a helyzete, míg a partner F'DP kifejezetten az erő- vödé‘5 jeleit mulatja. Costa Gomes portugál államfő hiva- lalns látogatáson járt Lengyelországban és a Szovjetunióban. Visszaérkezése u- tán rertdkívdil kodv’ezőcn nyilatkozott útjának tapasztalatairól és a tárirynlá- sok eredményeiről. portugál államfő határozott formálian figyelmeztetett or- s/ágában a politikai megosztottság ve­szélyeire. A köztársaság kikiáltásának 6.5, évfordulója alkalmából mondott be­szédében rámiitalotl arra. hogy ..A köz­társaság annak idején a demokraták szétliúzása mialt. valamint az Európái akkor sújtó gazdasági válság hatására szenvedett v'ereségel. A mai Portugáliá­ban hasonló tényezők hatnak.“ A had­sereghez intézett felhívásában arra fi- gyeíme/.letle n katonákat, hogy az or­szág a fegyverei erők és a forradalom érdekeit tartsák szem előtt, é.s fegyve­reiket ne állítsák egyes pobiikai cso­portosulások szolgálatába. Ez utóbbi megnyilatkozás alighanem Ös.szefüggés- ben áll az/al, Jiogy egy főváros környé­ki tüzérségi ezred baloldali áliásfogla- lásail ért támadás és ennek vi.sszaulasí- lása miatt esetleg újabb, az önmaga je­lentőségén túlnövő ,.6gy“ kerekedik ki Lisszabonban. Mind feszültebbé válik Spanyolor­szágban a belpolitikai helyzet. A jelek szerint az t'gyliázi v'ezelők is kezdenek letérni a francoiziiuis feltétlen támoga­tásának útjáról. Erre vall az is, hogy a madridi érsek több vallási szervezet nev’ében petíciót nyújtott át a kormány­főnek, és amnesztiát követelt, továbbá sürgette a politikai foglyok szabadon bocsátását. Az egyház tiltakozását vál­totta ki az is. bogy öt in.'ulridi k.*iloli- kus papot tarlo/taltak le azzal vá<íol- va őket, hogy felforgató prédikációt farloUak. Az csciuény hállcrébcii az áll, hogy a hazafias érzelmű papok a legu­tóbbi időben nyíltan kiállnak az állam- polgári jogok bclyioállílásál, és a de­mokratikus átalakulásokat követelő ha­zafiak mellett. A Franco-rendszev állal támogatott jobboldali erők politikai gyilkosságok­kal próbálják ólját állni n hazafiak mo7.galmának. Október 6*án baszk föl­dön Mondragon városkában két jobbol­dali fegyveres bandita meggyilkolta egy illegalitásban élő b.aszk gerilla vezető testvérét. A Spanyol Koiuniuuisl.i Párt főtitká­ra, Santiago (^ariilo egy interjújában rámiitatoli arra. hogy a mostani hely­zetben a demokratikus erők egységének nieglcreinlésérc van szükség. Mint mon­dotta, a spanyol kommunisták a fa­siszta rendszer bukása után készek va­lamennyi demokratikus erővel közremű­ködni egy ideiglenes konnányb.m. HETED ORSZA6BÓL CSEHSZLOVÄK-MAGYAR .lÖZSEF ATTILA-ESTEK Október 20-án: NŐVÉ ZÄMKY Feledhetetlen József Atti- la-estet rendezett szeptem­ber 24-én Prágában a prágai és a budapesti rádió. A prá­gai közönség tizennégy Jó­zsef Attlla-verset ismerhetett meg. A többi között elhang­zott az Eszmélet, a Mama. .A Dunánál, a Kései sirató, a Tiszta szívvel és az Öda. Magyarul Berek Kati. Hor­váth Ferenc, Keres Emil és Major Tamás szólaltatták meg a verseket. Dévai Nagy Kamilla József Attila-költe- ményeket énekelt saját meg­zenésítésében gitár- és nye- nyerekísérettel. Október 20-án Nővé Zám- kyban (Érsekújvárott) ha sonló, szlovák-magyar estre kerül sor. Mindkét műsorból a csehszlovák és a magyar rádió felvételt készített, il­letve készít, és valószínűleg decemberben, Józ.sef Attila halálának évfordulóján tű­zik műsorra az összeállítást. Dorogi Zsigmond, a Ma­gyar Rádió irodalmi osztá­lyának vezetője a követke­zőket mondotta a kétnyelvű műsorokról: „A Magyar Rá­dióban a kétnyelvű műso­roknak már hagyományuk van. Mintegy 10 évvel eze­lőtt kezdtük el, hogy Irodal­mi műsorokkal „kimenjünk a Bródy Sándor utcából“. A környező és távolabbi rá­diókkal 1969 óta rendezünk közös irodalmi esteket. Kü­lönösen jó kapcsolatunk van az újvidéki rádióval. Újvidé­ken évente két-három közös műsort rendezünk. Viszon­zásul a mi rádiónk is bemu­tatja a vajdasági .szerb és magyar irodalom kiválósá­gait. A kétnyelvű esetek közül Petöfi-műsorunkat bemutat­tuk Lengyelországban, Ro­mániában, Bécsben és Pá­rizsban. Ezeknek az esetek­nek egyébként az is különös jelentőséget ad, hogy egy- -egy kétnyelvű összeállítás alkalmával rendszerint új fordítások is születnek. Pe­tőfi és József Attila után egy kétnyelvű Ady-estet Is sze­retnénk összeállítani, ezzel készülünk Ady születésének 1977-ben esedékes centená­riumára. E műsorok lehető­vé teszik, hogy jobban meg­ismerjük egymás kulturális kincseit.“ (p) N émeth Évi a SZISZ póz­ba! alapszervezetének elnöke. Napközben 24 gye­rekszáj csak óvó néninek szólítja. — Nagyon szeretem a gye rekeket, sok a gond velük, de megéri a fáradságot. — A SZISZ-munka is? ÉVIKE összeférhetőnek tartom a — Az is. Mindkettő teljes családanyai kötelességeket embert követel, és habár és a SZISZ-elnöki funkciót, Most jöttünk brigádról lÉÉpKi (Mészáros László felv.) „KINCSTÁRI KVÁRTÉLYON“ Szt-p élet a k,atonác... — dicsen sok toborzó- és katonaének. .k fiúk belekóstolva ebbe az életbe, éretteb­bé, kötelességtudóbbá válnak. Idén szeptember utolsó napjaiban kapták kézhez a behívót. \z anyák szeme meglelt könnyel, mert az ő kisfinkat (mert nekik a sorköteles fiú is kis­fiú marad) behívták katonának, s elkerül otthonról. Hogyan bírja majd a rendet, a ..kincstári kvár­télyt“? Xz apák másképp vélekedtek: Emberséget tanul a gyerek ..., rendet..., fegyelmet..., megembe- resedik .. . Egy elle.sett párbaszéd; — A fiunktól megkaptuk az első levelet. —Panaszkodik a kosztra, kovés? — Dehogy, éppen azt irta, hogy sokat adnak, de neki nem nagyon ízlik, üfáshoz szokott. Bizony máshozl Tizenkilenc éven át mindennap megkérdezte az any­ja; „Holnap, fiam, mit enné!?“ En­nek vége. Egy azonban biztos, hogy mire hazajön, nem lesz válo­gatós. Nines olyan fiú, akinek e- zért vagy azért ne válna hasznára a katonaság. És mit szóllak ők. a bevonnlók? .Megváltoztak. Szemlátomást. Büsz­kék arra, hogy katonának mennek, de azért egy kis szorongással néz­lek az elkövetkező napok elébe. So­kan még a borbélyhoz is elmenlck. utána pedig furcsán, meglepődve nézegették magukat a tükörben, de nem ellenkeztek, ha az ismerősök így vélekedtek: „Ha hiszed, ha nem, ez a rövid haj sokkal jobban illik neked“. Mi tagadás. így igaz. A hajdíszt azért általában sajnálták. Egy óráig, két napig? Később a- zonban megszojiják. Szeptember vége, a búcsúzások jegyében telt el. Szülőktől, rokonok­tól, barátoktól, munkatársaktól és a kislánytól vetlek búcsút. Aztán írjál! — Gyere el látogatóba. — Nemsokára úgyis hazajövök. — Ugye megvársz? ■Aztán eljött a nagy nap is: bevo­nultak. Néhány hónap múlva, amikor elő­ször látogatnak haza, büszkék és bátrak le.«znek. Büszkék az első ki­tüntetésre, az előléptetésre, és bát­rak, mert már tudni fogják, hogy a haza védelmét csak elszánt, bátor emberekre bízzák. Nagy Ernő Németh Éviké, az ifjúsági szervezet elnöke ' (A szerző felv.) azt hiszem, hogy tökélete­sen csak az egyiket lehet végezni. — Ml a legnehezebb a szervezeti munkában? — A szervezés. — Ahány tag, annyi em­ber nyelvén kell beszélni. A brigádban, akkor különös­képpen „megdolgozom“ a mondanivalót, mert minden­kihez másképp szólok. Az e- redmény a fontos, az, hogy a végén csaknem mindenki eljön. — Miért éppen a brigádo­kat ragadta ki az annyira sokrétű SZISZ-tevékenység- ből? — Miért? Mert a brigádok vonzzák legkevésbé a fiata­lokat. De mi ezeket is érde­kessé varázsoljuk. Komo­lyan! A közelmúltban szer­vezetünket megjutalmazták az aratási versenyben való részvételünkért. — Mire készülnek a kö­zeljövőben? — Az évzáró taggyűlésre. Pózba kicsi falu, mi mégis azt szeretnénk, ha minden tagunk feltalálná magát a SZISZ-ben, hiszen szórakoz­ni, egymástól tanulni kiskö­zösségben, szerény adottsá­gok mellett is lehet. Beszélgetett: Zánsek Erzsébet HELYREIGAZIT.AS Lapunk 40. számábaí ..Érdemes sportolni“ cimfi cikkünkben sajná- latoí elifáí történt. Helyesen: Hor­váth Tibor és Balofshné Lély Matr- da. Kérjük olvasóink szíves elnézé- séL C — tnhái az élet, tartja az ismert mondás. Ai el­múlt héten olyan ember távo­zott el közülünk, akinél ez for­dítva volt érvényes: rvpki az é letet jelentette a színház... Fellegi István Igaz kommu­nista volt, aki páratlan lelke­sedéssel, csUggedést nem isme­rő akaraterejével ott volt ha­zai magyar szocialista kultú­ránk bölcsőjénél. Először a CSEMADOK Központi Bizottsá­ga főtitkáraként, mafd 1952 au­gusztusától Igazi munkahelyén, a születendő Magyar Területi Színház Igazgatófaként szerzen elévülhetetlen érdemekét. Azok az ivek életünk, kultúránk hős­korát felentették, s ennek az időnek egyik halk szavú, sze­Atyus eltávozott,.. rény, de annál érdemesebb hő­se volt Fellegi István. Mindenét képes volt odaadni a csodálatos varázsért, amelyet színháznak neveznek. S ez szó szerint értendő. 1952 őszén, az Indulás zűrzavaraiban a színé szék az ő megtakarított pénzé­ből kapták hónapokon át cse kéig gúzsifukat, egészen addig, amíg az illetékes intézmények jóváhagyták az új színház költ­ségvetését. Azokban a napok bon Senki sem tudta megmon­dani, hogy Fellegi István mi­kor pihent. Fáradhatatlanul szervezett, segített a kőműve­seknek, a mázolóknak, napon­ta ott ült a próbákon, s rendű letlenül hitte, hogy 1953. janu­ár 31-re befejezik a színház i- deiglenes otthonának a tataro­zását, és az első előadás is sikeres lesz. Így is történt. Az a jorró té­li színházi este ma már szinte legendává magasztosult. Vrbán Ernő Tűzkeresztsége pompás tűzkeresztségnek bizonyult: a- mikor véget ért az előadás, hosszú perceken át zúgotf a vastaps, csak egy ember ült még mindig jaljehéren: a sok sok izgalom, álmatlan éjszaka meg ez az öröm csaknem telje­sen levette a lábáról. Legendák — igazak és mlót- lanok — keringnek igazgatói ténykedéséről is. Am ezeknél a tények sokkal fontosabbak. S ezek azt igazolják, hogy Felle­gi István egyre magasább szak­mai szinten, lankadatlan aka­raterővel állt a színház élén. Olyan színészek nőttek föl az igazgatósága alatt, akik azóta is művészként és emberként egyárd-nt jelesre vizsgázlak és vizsgáznak. Azokban az évek ben a kezdőnek vélt társulat országos viszonylatiján is ji- gyelemre méltó előadásokat produkált, melyek közül többet Fellegi István rendezett.- Csak a tehetséges és igaz embereknek adatik meg az, hogy barátai, tisztelőt biecené ven szólítják. Fellegi Istvánt a szakmabeliek Atyusként szeret ték. Valóban az Is volt: a szí­nészek, a színház igaz barátja, őszinte segítője. Bennünket, az előadások méltatóü is gyak ran meghívott a lakására, u- vagy az Európa kávéházbu. 0 rákon, néha éjszakákon át he szélgettünk, vitatkoztunk. Él­ményt jelentettek ezek a talál­kozások. .Most döbbenek rá, hogy mégis milyen keveset be­szélgettünk, hiszen még na­gyon sokat tanulhattunk volna tőle. Nyugdíjaztatása után sem fordított hátat a színházai ik. Ott volt a próbákon és a áe- mutatókon, izgult, örült bosz- szankodott épp úgy, mint évek kel ezelőtt. Sok barátfa volt, s mint minden embernek, neki is akadtak rosszakarót. Az előb­biek lelkesítették, egészséges önbizalmat adtak neki, s ezt az utóbbiak pillanatokra sem tud iák letörni. Embersége, szak­mai felkészültsége minden gán- csoskodást, rosszindulatot le­győzött. Hihetetlennek tűnik, hogy Fellegi István nincs többé. Ak kor távozott el, amikor Komá romban is úf évad kezdődőt;. Bemutatókra hívnak, s most fé­lek elmenni, belépni a színház­ba. Tudom, valamennyi bará­todnak, tisztelődnek elszorul a szive. mert most és mindiá nagyon fogsz hiányozni, szere tett .Myusunk... Szllvássy Ifizsef

Next

/
Thumbnails
Contents