Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-10-07 / 41. szám

KOMBAJNOSOK

NYAKKENDŐBEN

Az első szarvasbika

Maria Leckésyová a SZISZ ér- ekújvári járási hizoltságánnk titHa van káznál megfelelő alkatrész, akkor a hiba felfedezése u2 Ssz eleién még olyan erősen tűz a nap, hogy ha nem volnának hűvösek az éjszakák, az ember azt

tthva legeiészgctm kezdtek. Tö- van, de felém tart az egész jel az erdő csendjét. A bika jel- a vadász is észreveszi a közel- távolabbra egy tavalyi bi- csorda. A vezértehén megüti ágaskodik, majd a vízmosás je

aö úi évszak ieletí kaborjú csipegette a füvet, a egy pttlanatra, szimatol, nem lé iramodik.

^ A \niitti-7n mnd^rnlr m entti háttérben pedig, fejét magasba vesz észre, mert jó a légáram- A csorda többi tágja'megderszéU^gy jlTfyü^ke^k, tTs f

hogy megtárgyalják" a délre tiekét az „öreg. Távcsövemet a a vezértehén már nem lehet tiyi jelé jutnak, ahányan van

húzás "ponTos tervét. Pehelysze- t hUnt húsz lépésre, a nak

Tűén hullanak a megsárgult ja- megállapítotfam, hogy az egyik vagy ötvenre. .vfosí már Megtöltöm puskámat, bizonylura. így értékelte a járás fiatal- tón csak percek kérdése a javí- jgvelek olykor ködös réggé- ágancs koronás tizennégyéves. alaposan szemügyre vehetem tálán érzés vesz rajtam erőt.

ainak részvételét az idei aratás- tás. Ezért az aratási munkák igicre ébredünk. Mint ahogyan Vdllamhoz emeltem a puskát... ^ agancsát. Egy pillanatra Hcm vagyok henne biztos, hogy

>an. gyors befejezése a gépjavítákon ^ május kivirágoztatja a fiatal H-^tcor a barátom megérintette meghökkenek. mert a jobb szá- érté é találati a bikát. Régi va

„Nem az a fontos, hogv az i- is múlik. Az idén szerencsére nem szívekben a s’’erelmet úgy éb- ^ vállamat. és intett, hogy ne hat kinövést olvasok meg. dásztanács. hogy a lövés után lén tizeneggyel több SZlSZ-alap- volt sok tennivalójuk, viszont a részük szerelemre az ’első őszi kiderült, hogy a nagy íz- amelyből a felső három kora- el kell szívni egy cigareüát, és

■zervezet kapcsolódott be az ara- legjobbakat: Pétery Istvánt, a éjszakák erdeink királyát, a Qálom, a vadászszenvedély oly- naalakban ékeskedik, de meg- csak azután nekivágni a kere

ási versenybe, mint tavaly, ha- szeinerefalui, Goiba Vincéi, az szarvast. Szerelmi vágyát’ i- annyira elhatalmasodott rajtam, nyugvásomra a másikon csak sésnek. Ám nem bírom ki ezt

lem az, hogy a tavalyi tizeubá- alsóobáji, és Krajéár Bélát a sző- jyenkoT hatalmas bögéssel küT- hogy nem vettem észre, nekem pi kinövés van. Páratlan tizen- az időt sem, és elindulok. Vagy om nap helyett az idén esak ti- g\éni efsz-ből mi is megdicsér- világgá. nem ilyen bikát engedélyezett jcettes. Vastag nyaka és zömök őt- lépésnyire tőlem piros az

enkét napra volt szükség a ga- jük. E hanoi hallva megdobbanó a társaság. testalkata meggyőz arról, hogy avar a vértől. Nemsokára meg

(Ona begyűjtésére. Ugyanakkora , ír;- ; Féiívszóró iárorei vadászszív, nincs többé nyugta Letört az eset, mert már-már preg bikával van dolgom. Tu- taWom a oéres nyomokat és a

erméshozam 'néhány helvcn túl- , ^ vadásznak ha teheti, ezen- magaménak mondhattam éle- gom, hogy ez az én bikám, vízmosás aliában kimúlt bikáéit a múlt évi eredményen!“ ""iSk tó műküdés.U túl minden szabad idejét az er- tem első szarvasbikáját, de^y Megáll egy vastag tölgyfáméi- mat is. Neki akart vágniatúlJártam a járás dűlőit, amikor ^ . 4 • i „siUs dön tölti Rám is nagy hatás- újabb hang riasztott jel kábu- — testének első felét szé- só meredeknek, de már nem

‘ ■ ■ ratttsra. Az idei, mar szép sike- aon louz. t<amjs ,nagy^ latomból. Forróság öntötte el p^n látom - ás ismét rázen- hírta. Szétlőtt szívéből akkorra

. srpmvesz i- iopu,.., v .^..„Ságtól tagjaimat, az új lehetőség meg- dff vágyakozó énekére. Erde- minden vére kifolyt.

tőséget, ügyeltek a bltontógi rr..nknntorr, az ennedélut első feszítette izmaimat, megszól- ,,,, ,

. , 4. I . » 1 • raitibia. .-xí, mvu luur

.tombainok zúgtak itt ,s. ott ,s. számolhaUiak be. Mit

Vzt lebet mondám, bogv n.mden Ellenőrizték

;éppt fiatalok kezeltek. IizenKölyolc-biisz-barminc évesek, lőlkúton, ahol a „Szemvesztcség léikül“ nevű versenyt értékelték, ,i SZISZ-egyennibás. nyakfcendös iatalokban alig ismertem rá a lerorég még 4-.ő órát pihenő. 0- ajos kombájnosokra. Ritka alaa- om az, ha a kombájnos nyak- cendöt kot Mcgilletödve, maj i- lem szégyenlősen vették át az el- smerő oklevelet.

AZ EREDMÉNYEKRŐL:

Az SK—4-es kombájnok cso- lortjában a Szemerefalui Efsz fiaSi fízvk1mT'SX.Í » '« '■“i? *■ "Ai, «

bért.

Megemlítjük még, hogy a pionírok is kivették részüket az a- ratásból. Mindenekelőtt az ő

aljai lettek az elsők. Közülük is gondjaikra volt bízva a tűzvédel- kilenc óra volt.. Bará- Nehéz "állatok lépteinek Mja

ts Péterv-Slobodník kettős vágta berendezések karbanlartasa, de eguUtt mosolyává vet- fülemig, de a bokra

. ' . . ... t I n rtn K/-\ n O ti G-Vt 11U CO n fi I . T. _ J nn Áré n ATW /A*tj"ÍU"

e legnagyobb területről, 177 bek- segítettek a gabona tisztításánál árról a gabonát. A versenyben és szárításánál is. Ebben kulono- lemcsak a learatott gabonameny- sen szép eredményt ért el a bze* lyiséget értékelték, hanem a kom- tanító elvtárs \ezette udvai- lájnosok brigádakcióban végzett pionírcsapal. nunkáját is. Az fi—512-es típu- Több nevet említettem már ú kombájnok kategóriájában eddig, de a megjutalmazoUak kocsiban töltjük.

labsky Ferenc és Tóth József a névsora még így sem teljes. Az Együtt keltünk a nappal, rá

lr/i iá KlűV.Knt O mácrulllr nA« ••

__Itr_a. —I_

tem tudomásul, hogy számunk- kon-leveleken át nem látok, ra szinte megállt az idő. pár Puskámat görcsösen szoronga- percnek tűnt ez a háromörás lem a kezemben, minden a hangverseny. Lemásztunk a les- gomban reszketek, nem tadok helyről és eldöntöttük, hogy az vadászizgalmamon uralkodni, éjszakát az erdöszélen, a gép- Pedig így biztosan elhibázom

aggodalmaskodom, és még la__^ ^ zító mozdulatokat is végzek. Eíöbölkúti Elsz-böl a má.sodik he- összejövetelen minden meghívott tértünk egy szekérútra, amely zek sem nyugtatnak meg. Kis yen végeztek, 30f?0 métermázsa izgult, hiszen csak kevesen mond- az erdőszéllel párhuzamosan idő múlva megpillantok egy ;abonát csépeltek ki. balták azt, higy egyedül ők mél- tekergett, majd kiértünk egy mozgó árnyat, tőlem vagy

Az aratást úgyszólván napok tők a jutalomra. Csaknem mind- tisztásra. A tisztás jobbkéz je- nyolcvan lépésnyire. Pontosan .tóit kell lebonyolítani, a kezdés nyáján kisebb-nagyobb csoportot lőlt oldalán mozgó árnyakat felém tart egy vezértehén. itán nem szabad megállni, míg képviseltek, és az elért sikerek pillantottunk meg. Csodálatos majd utána a második, a har- :sak egy kalász is van a határ- több ember munkájúnak a gyű- kép tárult a szemünk elé: madik és a negyedik. Azután lan. Ez azt jelenti, hogy az em- mölcse volt. Ezért az izgalom, négy szarvasbikát láttunk. Két két villásblka következik, utd- lerek naponta 10-14 órát is tál- meg azért is, hogy a legjobbak- fiatal szarvasblká állt szemben nuk lépked méltóságteljesen a ion vannak és dolgoznak a gé- kai Alojz Cuba, az SZLKP JB egymással, játékosan össze- „hárembasa". Ahhoz, hogy pon- lek a földeken. Érdekes, bogv az titkára rázott kezeL koccantva agancsaikat, mintha tosan meg tudjam vizsgálni a

unberek bírják, a gépek nem. (ze) párbajoznának. A játékot meg- jejdíszét, még nagyon messze

Gazdag Gyula

Kaskó ]ános

umm

Szüretelnek Kelet-Szlovákiában, a híres Tokaj-körzetben is. Képriportunk Toronyáréi való. Az első felvételen a Kiss család „házi“ szüretének egyik pillanatát látjuk. Kitűnő az idei termés, magas a must cnkörtartalma, nyilatkozta munkatársunknak Kaskó János, a Toronyai Borgazdaság technikusa. Gazdag Gyula traktoros reggeltől estig dolgozik a szőlőben. Zolezer János felvételei

tékelése szerint a le.-tevékenvebb lúgám és egyben jó barátom meghúzom

iárórök közé a muzfai a s/lme- volt. Nekivágtunk az erdőnek, tezte az utamat! „Ha közeiül) a ravaszt, óriási dörrenés veri jaroroh köze a muztai, a s/«me v . , akarok jutni a szarvashoz, ezen

refalu, es a kemend, szövetkeze- f amikor leshe- a nehéz akadályon kell magam

íás 14 hSi iá^re'az aríti:: lyUnX ba^ az e^yik bika túltenneml" Leereszkedem, majd

:;ál minSC'^ioÄ koro^ ér- elkezdte szerelmi áriáját Meg- ismét

lékben olyan hasznos munkát £labb^l - ^ lal. Kiérek a vízmosás pJemé

SezmW'nmftalltl'em! szJu b mÁS és harmadik, re. äe alig látok el, vagy húsz szoieikezetek nem talalnanak em ^ hallgattuk a vadász- méterre, mert még nem értem

fülnek olyan kellemes muzsl- u horizontra. Óvatosan lépege- kát. Arra eszméltem, hogy já- leg egyre kitárul

zom. Az órámra pillantottam, előttem a látóhatár. Behúzó és nem akartam hinni a sze- úom egy vastag tölgy mogé.

CSEFO .ALBERT (Szívesen vesszük, ha olvasö- Ink a jövőben elküldik szer kesztöségünk címére érdekes vadásztörténeteiket.)

Fiúk nélkül...

ülök Forró Verkával, s azt fürkészem, milyen ember. Szavaiból igyekszem arra következtetni, milyen is a Rozsnyói Egészségügyi Szakközépiskola ifjúsági szervezete.

— Az egészségügyi szakközépiskolát a szó szoros értelmében kisírtam magamnak — mondja, s megtudom még tőle, hogy szülei bizony nem szívesen engedték az egészségügyi iskolába, aztán mégiscsak kiengesztelödtek.

Gyermeknővér leszek — lebegett akkor Verka előtt. Pár hónap választja már csak el attól, hogy az álma beteljesüljön, hiszen negyedikes. Nemsokára átadja az elnöki tisztet fiatalabb diáktársának, és készül az érettségire.

— Szeretnék bekerülni az olomouci orvosi e- gyetemre és gyermekorvos lenni.

Ezt a rendíthetetlen szilárdságot, ezt a célratörést az első pillanatban ki sem nézné belőle az ember. Apró termete, finom vonású arca látszólag nem sokat árul el ebből az akaratosságból.

— A szüleim Komáromból származnak. Az a- pám a hajógyárban dologozott, de aztán jó, szakmájába vágó munkát kapott a magnezitbányában, és átköltöztünk Revúcára. Már egészen kis koromtól benne voltam mindenben, és így, amikor felvettek az egészségügyi iskolába, magam kínálkoztam az ifjúsági munkára. Előbb ezt-azt elvállaltam, és másodikos voltam, amikor az iskolai szervezet elnökévé vála.sztottak. Megfogadtam, hogy helyt is állok posztomon. Ha már egyszer rám esett a választásuk, rám szavaztak, ki kell tartanom, határoztam el. Nem mertem és nem is akartam parancsokat osztogatni a nálam idősebbeknek, a harmadikos-negyedikes kolléganőimnek. Igaz, nem is kellett. Még a vezetéstől is idegenkedtem, de aztán minden szépen elrendeződött. Megértettük egymást, meghallgattuk egymás véleményét, összeegyeztettük az akaratunkat, és mentek a dolgok: olvasókör, politikai tanfolyamok, Ifjúsági Fényszóró, brigádok... És a tanulásban sem maradtunk le. Jó és hivatássze- rető szakemberek, egészségügyi nővérek, gyermekgondozók lesznek iskolánk tanulóiból.

Jelenleg száztizenhat tagja van szervezetünknek, és mind egy szálig lány. Elképzelhetik hát, hogy nem éppen a legkönnyebb a munka. Tavaly a járási ifjúsági otthonban képzőművészeti szakelőadásokra jártunk. Az előadásokon sok érdekeset megtudtunk, igen érdekeltek az ott hallottak, .sokat tanultunk belőlük. Az előadások után mindig szórakoztunk is egy kicsit, táncoltunk, é- nekeltUnk, zenét hallgattunk. Fiúk nélkül, mert nélkülük is lehet...

Verka egyszerűen és nyugodtan beszél, s egy- ■szer-egyszer kezével félresimitja szemébe hulló haját.

— Jó szavalóink vannak, szeretjük a könyvet — tér vissza kedvenc témájához, és az Iskola büszkeségéről, az irodalomkedvelők köréről beszél. Először csak úgy kezdődött, hogy olvastunk, és ketten-hárman megbeszéltük az olvasmányélményeket. Később aztán többen lettünk. Természetesen még ma is ki-ki hol lelve egy kis nyugalmat, egyedül olvas, de utána aztán összedugjuk a fejünket, és máris kész a szakkör. A járási népkönyvtár aztán írókat, költőket hív meg közénk. Szeretnénk, ha a magyar osztályok is így csinálnák.

Azt hiszem, nem kell ehhez hozzáfűzni semmit. Forró Verka ahogy a tegnapból a mába, úgy lép a mából a holnapba: egyszerűen, természetesen és okosan. Erről árulkodnak a szavai, ezt olvasom le arcáról. Kár, hogy fénykép nélkül, csak a szavakkal mutathatom be. Németh István