Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-09-30 / 40. szám
4 íj DAGOMISZBAN TEASZÜRET IDEJÉN A parljnn ^•árhal«) [»rojfnunokról ouluui tmloni5»st s/rro/lünk. ^íiiulaiin\iniik <‘rHeklö(lós(*f. olsősorban a tPanUel* r>i<íá/la föl. Soha ilyen pontosan nem g:yiill ö'.s/e a C'^oport. mini ezen a refíírelcn. Aiilóhusznnk olimlnlt a XovQrosszij?.*zk felé ve- zelö hton. l ticéhink a dagomiszi szovlioz. Kac'ikHi'inííós és léjeg/etolállító kanyarokban hf'^elkedö úton emelkedünk egyre niagasable ra. DagonnXz falu inegtréfál benuiinkel: a ha- gyoniáiiyos falukép líelyett több enieleles házak. új laké)lelep l>onlakoztk ki mindkét oldalon. Iván. a vezetünk érzi, hogy magyarázattal tarlpzik: A szovlioz egyetlen terménye a tea. 197o-bau a tiszta nyereség 1 millió 200 e/er rubel volt. Ennek az összegnek egy részét prémiinnként osztották szét. másik részéből épültek ezek a lakúiiázuk és az új klub. \ falun túl a zölden hulláiazó dom1>oldala- kon \an taláikozúiik több külföldi cs(>portlal. Míg rájuk várakozunk, barangolunk a majd derékig érő, a parkokban szabályosan nyírt bokrokra emlékeztető teasoTok között, leveleket e.‘*ipegetü!jk. magokat keresünk. Egymást pedig hiába kérdezgetjük, kiderül, liogy a ezzel a nöNéim\el kapcsolatos biológiai i>mcre- tejnk bizony hiányosak. Kövideseo Iván jé>voI- láhól nagyon tájékozottaknak érezhettük ma- gurikat. Ennek az örökzöld nö\énynek két fajtájából itt az mi. északi tea terem a déli ~ az indiai és a (“e\ lőni tea). Az északi tea mínusz i5 fokos hidegben elpusztul, ezen a vidéken azon- ben ez a ^ftszé!y nem fenyeget. Ilyen hideget még nem mértek. Pár é\ v*l ezelőtt is csupán fél óráig volt fagypont alatt 10 -fok. Az északi tea szezonja májusié)! októberig tart. ekkor nőnek ugyani.s a zsenge ifjú levelecskék, me- l\ek kínai eredetű neve ,,tyuáj“. E szóból s/árma/ik a tea elnevezése a legkülönbözőbb nxeUekben. Az endítelt bóiiapokban 25—2H- >í/f*r tépik a zsenge leveleket. .Az ültetvényeken felállítíUt g\ űjlőhelv eken lyukas ládákba szórják, majd teherautóval a falnha szállítják a leszüretelt teát. \ falu teafehlolgozó gyárában először zárt teremben 90 fokos gőzben a levelek mogíoiinyadnak. Innen a cséplőbe kerülnek. almi hosszúkás pántlikává sodorják. Következő lépé<^ként az erje>ztőben nagy kádakban b-f-8 óráig állni hagyják, mialatt a tea (•sersavat enged és iriegbarmil. Ha ezt a munkafolyamatot a feldolgozás során kitiagyják. a tea zöld marad. A zöld tea a keleti népek s az ínyencek k<Hlvelt itala. Mindezek után már r«ak a szárítás, az osztálvozás és a csomagolás művelete van liátra. Az egész folyamat — a .«:ze.dé^lől a csonjagolt teáig — 24 óra alatt játszódik le. Egy kilogramm zöld tealevéU)«*! 25 dekagramm kész tea lesz. Egy kínai közmondás szerint a tea níinden betegséget gyógyít. TeofilÜii és 1.5 százalék koffeintarlalniának köszönhetjük üdítő hatását. A növényvilágban a legtöbb vitamint tartalmazó fekete ribizli és a ]>aprika után a nemes versenyben a tea bronzérmes. .Az extra minőségű tea a logfialalabh levelekből készül. Az öreg lev él a \ ilamintariaiiuát eh es/ti. a koffeint azonban megőrzi. I’zért az öreg leveleket is leszedik és préselik. bd>ből ké>zül a koffein »»rvos^Hg és az úii. tábla-tea. melynek 50 százalékát .\longóliá]»a exportálják. A tea szeptemberben virágzik. Az aUiiavin rágra emléke/letu virágok helyén egy év ninl- va beérnek a borokban ,.lakó‘‘ barna magok. -Nyírás nélkül a növény 7—8 méteres magasságot érne el. sok mag és kevés levél teremne. Xyilváüvalü. hogy a f<»rdított arány a kedvező. ezért nyírják. A 70 cm nagyságú bokrokím nőnek a levelek. Kár a telepítés magról történik. nem kell a kipusztulástól félteni a teát. Egy bokor 100 évig él. Sőt. fiatalítani is lehet a bokrídsat: ha tövig levágják, az új hajtás megfiatalodva újal-b 80 évig áll liüszkén a sorba n. A dagomis/i szovho/baa az első ültetvényt 19ó7-ben 20 hektár területen hozták létre. Ma OOO hektáron lertmi a tea, JOO hektárról 30— —.‘>5má/sa lev'olet szüretelnek le. \l ültetvényen ősszel kapálnak, műtrágyát teregetnek, ötévienként egyszer pedig permeteznek. A növény sz.(*mját állandó öntözéssel elégítik ki. S a kedvező éghajlat mellett megfelelő. ún. savanyú talaj a termesztés feltétele. A 17. századhan egy tatár kán 4 púd teával kedveskedett az orosz cárnak. így kezdődött; s ma már elkép/ellietellen itt az élet az erőt adó ital nélkül. '! ermészetesen a kellő műgonddal és szakértelemmel elké.szílell tea nélkül. Agyag, poreclán vagy cserép (nem fém!) ('dénvben a teára huró vizet önlíink s állni hagyjuk 10 percig. Ez az cs.szeneia 3 óra 1h»s/- s/at marad fris" és ízletes. A csészébe ebl)ői töltünk 2—3 ujjnyit, majd felöntjük forró vízzel. Az üilelvény mcgtckiuté.se után mc.sébe il-' lő házikóban. dú>an megrakott asztalok mellett magunk is n)cgg\Ő/Ődlünk az így ké'izült tea különleges anmiájávól. fenséges ízéről. Próbálják meg! l-^gn^z-égükre! B. IVürák .Nlárta Készül az ovális tükör .Az öreg, családi házból átalakított tágas mű- licivt körbeülik a naszvadi lányok, asszonyok, fiatalabb és idősebb férfiak. Az egyik boszorkányos ügyességgel pörgeti, fonja be a demi- zsnnüveget, a másik már a demizson fülét köti, többen ovális tükörlápokat kereteznek be fekete, piros, kék műanyag huzalokkal. Egy ilyen falitükör hetvennyolc koronába bérül az üzletekben. Nézem ezeket a szorgos embereket és csodálom a fürgén járó ujjaikat. — Ne nézzen, mert akkor mindig eltévesztem — mondja Piisavy Boldizsárné. és valóban olvkor kétszer-báromszor Is kénytelen utána kapui egy-egy szálnak, míg a másikat mögé dugja. Amikor odébbsétáiok. ördögien mozgó ujjai már kevesebbet tévesztenek. Kollár Mihályné épp elke'iszült egy tükörrel. Amikor feléreteszi. hogy újabb után nyúljon, megkérdem tőle: — Hányszor akart megszökni a műhelyből? — Hányszor? — kérdi tétován. Mint akikbe, az ördög bújt belé, hirtelen felkacag az egész luűhely. — .Miért ez a nagy kacagás? — nézek körül. — Azért, mert a legjobbtól kérdezte meg! — váloszolják kórusban, — Nincs annyi ujjunk. ahányszor kereket akart oldani. — öt év'e vagyok itt, de valóban sokszor el akartam menni. Azt goiuioltam. hogy az Elektrosvdtben jobb lesz. — .in«m(ljn, végül niégis maradtam. ..Nem lesz ilyen jó dolgod selnd. mint itt volt!*‘ — mondták a iminka- társaini. Aztán uiagant is beláUam, hogy húr nehéz a munka, mert még hajnalban is sajog a kezem, de azért mégiscsak idehaza vagyok, nem kell műszakokra járnom, utaznom, t«da- kodnom az autóbuszon... Míg Kollár Mihálviié beszél, a tíihbiek keze szorgalmasan jár. Igaz, hogy úrabérl)en vannak, de azért tudják, hogy mi a kötelességük, hiszen a kis műlielv nek, amelyben zömében csökkent mniikaképességűek dolgoznak, éppúgy megvan a maga terve, mint bármely más műhelynek. Kiiiii az udvar teli rengeteg kisebb- -nagyobb, s iu(»g nagyobb öblös üvegekkel, az íizletekben pedig az emberek v'árják a kész á- rut. — Rosszkor jött! —• mondják az asszonyok. Takács Ferenc a műhely vezetője, aki huszonhat éve dolgozik ebben a kis közösségben, hozzáteszi: — tegnap kellett volna jönnie, azt hitte volna, hogy dalárdába tévedt, az egész utca visszhangzott az asszonyok dalától. — Énekelni is szoktak? — csodálkozom. — Nem is ritkán! Fia énekelünk, jobban jár Takács Ferenc, a műhely vezetője a kezünk és gyorsabban lelik az idŐ is. Az end)er még a fáradtságot s^em érzi úgy. lakács Ferenc míibely vezetőt a műhely múltjáról, jelenéről faggatom. — A legrégebbieknél kezdjem? — kérdezi, s miután rábólintok, elmondja, hogyan is került ki ez a műhely az egyik legsajátosabb naszvadi bagyományból. Akinek hajdan nem volt munkája, vagy annyira sem telt a nap- szúmjából, hogy előteremtse családjának a mindennapi kenyeret, font néhány kosarat, így pótolta a szűkös kis megélhetéshez a költségeket. Később aztán az Érsekújvár (Nővé Zámky) körül letelepedő bolgár kertészek már számoltak is vele, s egyre több naszvadi próbálkozott a kosárfonással. — Nem volt könnyű munka — mondta Takács Ferenc —, de egy-két koronát előteremthetett v ele az. aki szorgalmas volt. Ezért aztán, aki csak teliette vesszőt szedett, s font néhány kosarat. Ha nem csordult, legalább csöppent valamit a családnak... Messziről, e- gész a Vág és a Kis-Duna öntéséből, C^^ergő- ből, vagy ahogy nálunk mondták. Angliából hordták hátukon az emberek a vesszőt. Mire hazaértek, már alig vánszorogtak. Vacsorával, vagy legalább egy kupica pálinkával várta némelyiküket a felesége a hídon, hogy haza tudják vinni a vesszőt, de legközelebb megint csak mentek az emberek, hiszen nem ttidbat- ták. kinek mikor adják ki az ólját, mikor' válik munkanélkülivé. A vesszőből meg a leg- inségesebl) i<lőkben is tudtak valamicske pénzt előteremteni. — A háború után is folytatták? — Jgen. a háború után is sok kosarat fontunk. mert ez a mesterség végül is apáról fiúra szállt, így még mi is érlettünk hozzá. Egykor csak a szegénv el>bek foglalkoztak kosárfonással, ezért lettek Naszvaduu a forradalmárok. PíjJgár Vince, a későbbi kommunista bíró is közénk tartozott, legtöbbször nem volt munkája. így aztán csak a vesszőből, kosárfonásból tudta fenntartani a családját. A háború után természetesen már nem csak a kertészeknek fontuk a kosarakat, hanem másoknak is, jiéldául hamllovai bányáknak, össze! levágtuk a vesszőt, eisáncoltiik, « amikor „bepál- lolt**. hajtani kezdett, leiiúztük a kérgét, hogy szép fehér legyen. Akkor már annyi volt a munkánk, hogy kénytelenek voltunk összefogni, előbb csak odahaza, később megv'ásároltuk ezt a házat, megalapítottuk a szövetkezetei, és azóta itt dolgozunk.., — Eiiuyleu? — Előbb csak a régiek, nnyolcau-tí/en. tizenöten voltunk, de aztán egyre többen lettünk. Sőt összefogtunk az újv^áriakkal és a gútaiakkal is, 6 néha már kiiencvenen is Ösz- s^eejöttünk. Most is körülbelül ennyien vagyunk és most a Brasíia vállalat kötelékeibe tartozunk. Panasz? Azt hiszem nincs, de nem is nagyon lehet az embereknek panaszuk, hiszen megkeresik a mindennapi kenyerűket és ehhez még utazniuk sem kell. Ez pedig nagy előny, mert majdnem mindegyikük valamilyen bajjal vesződik. A régebbiekből már csak ketten vagyunk, de azt hiszem, nem ec a lényeg, hanem az, hogy az akkori keserves é- let és a szegénység jelképéből a maiak már élvezhetnek is valamit, Németh István Kept szerző J óban, rosszban kitartunk egymás meUett — ezzel indul minden házasság. A staíHzükusok egészen pontosan ki tudják mutatni, hány esetben aan szó könnyeljnü ígéretről, hazugságról, fei^lemíelen- ségről.'Hazánkban tavaly 30 e- zer 715 házasságot, bo'ütottak jel, ebből Szlovákiában 5450-et, tehát 1300-zal többet, mirít 1973- ban. Az emelkedés több - inint 20 százalékos. Mindenki fogja a fejét. A bírók, a szociológusok, a statisztikusok és a számítógépek . is. A gyerekek, akiknek egyik nap-, ról a másikra két mamájuk és papájuk lesz, hallgatnak. Csak azt látják, hogy az új helyzet nagyszerű, mert naponta sok játékot kapnak. Téves az a nézet, hogy a hűi lenség vagy az alkoholizmus a válóperek fö oka. Az ilyesmit meg tudják egymásnak bocsáta nt a házastársak, azt viszont már nem, hogy a férj fél négy helyett pár perccel öt előtt rohan az óvodába a gyerekért, hogy a háziasszony akkor csap fa a legnagyobb zajt, amikor párja nyugodtan szeretné néz ni tévét. Az már nem érdekli 3504-SZER; NEM HAGYLAK EL szól. Így van ez rendjén, mondhatnám úgyanügy, mint azt, hogy nincs ez így rendjén. Má- sodvtrágzását éti, mondják tréfásan azokra a férftalo'a, tdeik ószülú jéjjel belebolondulnak em 17—18 éves lányba. A szentül a férjet, hogy a zaj forrása a legtöbbször a mosógép, vagy a mixer... — Valid be, hogy tudatosan időzíted a zajokat éppen akkor ra, amikor a tévét nézem. — Igenis, tudatosan. Szere tern, ha mérgelődsz, akkor vagy a legrútabb... A válasz „kedves“ kigyőma rú.s. Komolyan gondolta? — kérdi a másik. Es van az úgy, hogy nagyon szívesen elhinné az ellenkezőjét. A ..meghitt“ párbeszédet ai idegek játéka követi. Ez még a fizikai búntalmaknál is fáj dalmasabb. Kétségek, hazugsá gok, megbizonyosodás — új próbálkozás. Azt lehet monda ni, hogy egyik házastárs sem dönt a válás mellett anélkül, hogy ne bízna a szebb, nyűgöd tabb jövőjében, ami körülbelül annyit jelent, hogy már a vá lás előtt létezik egy másik . De térjünk vissza az okokhoz. Megismerni, megszeretni imádni és — utálni. Igen, minden felbontásra váró házasság ban így váltották egymást az érzések. Csak az idő volt kü lönbOzö hosszabb-rövtdebb. A szociológusok a valódi való- okokat az elidegenedésben, az idegességben, a másik testéi ■lelkét kíméletlen jeljelétörés btn látják. Ezt követik a „ki az úr a háznál“, a „majd én megmutatom“ helyzetek. Az elsőség, sajnos, a miénk Hataloké. Országos méretben tavaly 779 pár hónapos házas Ságot bontottak jel. Ml ez? - kérdik azok, akik 25' évt házas Ság után mintegy „megérde mellen“ vátnák. De ők is vál nak. Minek? — kérdem én, a harmincéves. Es erre nehéz vá laszolnl. Az embernek még öt venéves korában Is vannak cél fai. Ha valaki útját állja, hát mentális, az elérzékenyülés könnyeitől áthatott szeretem végén azonban mégiscsak valaki sir: az Öregedő, elhagyott élei- társ. 1974-ben Szlovákiában több mint ezer 25 évnél tovább tartó házasságot bontottak jel a bíróságok. A bontóperek légköre nem bírósági. A házasságok felbontására nincsenek egyöntetű, ál talános érvényű Tcritérlumok. Ezért könnyű és ezért nehéz egy házasságot felbontani. Hazánkban tavaly a bíróságok 1752 esetben utasították vissza a válókeresetet. 1752 szorozva kettővel — 3504-szer hangzott el, ragaszkodón: Nem hagylak el. A békítés lenne a boniópe rés bíróságok igazi küldetése, mert ez a második, nem hagylak el“ sokkal erősebb fogadás, mint amelyik ott a házasságkötő teremben hangzott el, és sokkal nagyobb felelősséggel mondják ki. Zácsek Erzséljet
