Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-09-23 / 39. szám
FíERBKRT burton FRY: Egy kis szerencse A gépkocsi eloltott fényszórókkal száguldott az úton, majd letért az erdőbe vezető ösvényre. Roskadozó viskó előtt állt meg, amelyből gyenge fény szűrődött ki. Egy nő szí'dlt ki belőle, becsapta maga mögött az ajtót, és elkiáltotta magát: — Gyere ki! — Képtelen vagyok rá — hallatszott ki egy fájdalomtól eltorzult férfihang a házból — Gyere be tel — Ügy, szépen behúzódtál a fészkedbe. Félsz, mi? Mindjárt mondtam én neked, hogy túlságosan is nagy vállalkozás ez a részedre, sokat kellett volna még nőnöd hozzá! — Hoztál valami ennivalót? Éhen halok, a fájdalomról nem is beszélve. — Hoztam, hoztam. Sonkát, néhány konzervet, kenyeret és sört. Hozzá egy övcg gint, hogy jobb kedvre derülj. E- zenkívül hoztam fájdalomcsillapítót és antibiotikumot is, nehogy a seb elmérgesedjék ... De pénzre van szükségem, Nem vásárolhatok folyton hitelre. — Szerencsére a bankjegyek száma nincs feljegyezve, és elég sok az aprópénz. Adok 5000 dollárt, lassanként fizesd ki az adósságokat, de úgy, hogy ne váljék feltűnővé. A többit tartsd meg szükség esetére. * Add ide a pénzt! Nem járhatok ki állandóan, még feltűnik valakinek. S ha megkérdezik, mi az ördögöt keresek itt, az erdőben ... — Valaki talán gyanút fogott? — kérdezte rémülten a férfi. — Egyelőre még nem, de valaki e- lőbb-utóhb gv.anakodni kezd. Mindenkinek azt meséltem, hogy vidéken helyezkedtél el, jó állásod, fizetésed van. De ami biztos, az biztos. — Jé! van. Remélhetőleg néhány nap múlva én is felépülök, aztán visszatérek, — Most el kell mennem. Oszd be, az élelmet, légy türelemmel néhány napig. Szedd az antibiotikumot. Ha túlságosan sűrűn kijárok, valaki gyanút fog. — Jenny, nem mondtad, mit írtak a lapok. — Ne félj semmit. Senki sem ismert fel csak annsdt tudnak, hogy a rabló megsebesült. De most tényleg mennem kell.. . Louis felsóhajtott. Remélte, hogy Jenny legalább egy kicsit csodálni fogja. Végeredményben nem volt könnyű, amit csinált. F.gyes-egyedül! Ilyesmihez általában több ember szükséges. És mindezt Jenny miatt csinálta. 0—b ,Ienny ismét útnak indult. A gépkocsi fényszóróit csak akkor kapcsolta be. a- mikor már a főúton száguldott. .A lakásban Horst Bendix várta. — Hogy van Louis? — kérdezte. — Jobban. Hamarosan teljesen felépül — Ki gondolta volna, hogy egy ilyen semmi ember, egy gyáva féreg képes i- lyesmire? Megtámadni egy pénzszállítmányt! Még a profiknak is kemény dió! — Szó sínes bátorságról Louis ostoba és korlátolt, nem is volt tudatában a kockázatnak. A rendőrség egyébként profi gengszterek után nyomoz. Bolondnak bolond a szerencséje. Louis megúszta egyetlenegy sebbel — El kell termünk az útból — szólt Horst. — Mindenki úgy tttdja, hogy egy másik városban talált állást. Vársz néhány hónapig, aztán közöld mindenkivel, hogy utánamégy. ott fogtok letelepedni. \ rablótámadást senki sem hozza vele kapcsolatba, hiszen roindanynyian tudják róla, hogy gyáva és korlátolt. Szóval azonnal munkához kell látnunk. — Már mindent elrendeztem — mosolygott Jenny. — A ginbe arzént kevertem, Mondtam neki, hogy az majd felüdíti. — Ez azt jelenti, hogy akár holnap elmehetünk a pénzért. Eltemetjük, és olajra lépünk — mondta Horst elgondolkodva, aztán hozzátette: — Ha nem volnék fülig szerelmes beléd, nagyon félnék tőled. Jenny! Másnap éjjel elhajtottak az erdei viskóhoz. Kikapcsolták a motort és hallgatóztak. Csend v'olt. — Te keresd a pénzt, én addig eltemetem — suttogta Horst. Óvatosan bementek a kunyhóba, Louis holtan feküdt az ágyon. Horst elsápadt. Amíg kicipelte a holttestet. Je,n- ny megtalálta a zsákot a pénzzel. — Micsoda gyönyőn'íség — suttogta rekedten. — Elég lesz életünk végéig. Elindultak. Az öreg Chevrolet ugrált az egyenetlen úton. A fényszórókat e- gyelőre nem kapcsolták be. Majd a főúton. Amikor a mezei út végére értek, hirtelen fényszóró vakította el őket. Egy óriási teherautó száguldott feléjük, Jenny felsikoltott. Fékcsikorgés, éktelen csörömpölés haDatszott... —o— — Higgyék el, nem láttam az autót — mondta kétségbeesett hangon a teherautó sofőrje, izzadt homlokát töröl- getve. — fényszórójuk nem világított. Nem értem ... — Ember, ne izgassa fel magát. Vi- lágo.san látsz,inak a féknyomok — nyugtatta meg a rendőr. — S azoknak kettőjüknek minden okuk megvolt arra, hogy fényszóró nélkül közlekedjenek. Nagy szerencse, hogy a Chevrolet nem gyulladt ki, így ugyanis megtaláltuk a néhány nappal ezelőtt elrabolt pénzt. .Azok ketten a banda tagjai smltak... —sz— fordítása T A J Almássi Róbert rajza Ez alatt a szembeszökő felirat alatt a plakáton még az alábbi szöveg volt olvasható: szenzációs előadás egy négylá- ' bú részvételével. A mi dolgozóinkat valamilyen előadásnak . megnyerni rendszerint emberfeletti ■ erőfeszítést kíván. Erre azonban mindenki szívesen jelentkezett, sőt akadtak olyanok, akik az ismerőseiket is meghívták rá. Hét órakor ember ember hátén tolongott a teremben. Hét óra öt perckor Vaszilij Vaszil- jevics csendet kért, s utána mindjárt az előadóval a hátán egy ló ügetett be a terembe. Végigszaladt a székek közötti folyosón, felugrott az emelvényre, ahol az előadó leszökkent a hátáról. A legnagyobb szkeptikusok is szinte megné- múltak a csodálkozástól. Az előadó pedig mindjárt rá- kezdte: — Drága elvtársak, jelelőssé- gem teljes tudatában kijelentem önöknek, hogy a dohányzás egyáltalán nem ártalmas; sőt, nagyon is hasznos és e- gészséges. A terem fölzúdult, majd újra elcsendesedett. ANDREJ KUCSAJEV: Barátunk a nikotin _ Az értől a témAról szóló előadások mind a régi elcsépelt mesét emlegetik, mégpedig azt, hogy egy csepp nikO'tin megölt a lovat is. Hát, kérem, most jól figyeljenek. Az előadó egy kis üvegecs- két húzott elő, a folyadékból szívatott a csepegtetőbe, mafd egy darabka fekete kenyérre cseppentett belőle, kissé megsózta és odaadta a lónak. Az szemmel látható örömmel fogyasztotta el a kenyeret. — Látják? Adtam a lónak egy csepp nikotint, és nem történt semmi. Nem cstüás, nem ámítás, aki akarja, maga is meggyőződhet róla — az ü- vegcse tiszta nikotint tartalmaz. Az üvegcse körbejárt a teremben. Az emberek rázták, szagolgatták, de a megkóstolásra senki se szánta rá magát. — Es most eloszlatunk még egy hiedelmet. A becsületes, egyszerű dohányost így ijesztgetik: ötven cigaretta nikotintartalma az emberre nézve halálos! Kérem, figyeljenek! Az előadó ötven cigarettát szórt egy edénybe, összemorzsolta őket, szublimálta, majd a nikotint egy szendvicsre csö- pögtette, és megette, majd egy hosszú nyakú üvegből vizet i- vott rá. — így, és egy tévhittel újra kevesebb. De folytassuk. Azt állítják, hogy a dohányzás fokozza a fáradtságot, gyengíti a lelki tevékenységet, és tompít- fa az emlékezetet. Mindjárt meggyőződhetnek az ellenkező- férői. Az előadó ötven törzs- és ötven térdhaj-Títást végzett, élszavalta Lermontov „Mentség" című versét, részletet mondott Turgenyev „A küszöbön“ című regényéből, és egy lírai részt idézett Gogol Háxtűznézőjéből. Majd arra kérte a jelenlévőket, hogy matematikai feladványokat adjanak neki. Játszva köbgyököt vont egy hétjegyű számból, és fejből, könnyedén loga- ritmizált két ötjegyű számot. Sót, a jelenlévők kívánságára, a ló is megoldott néhány mennyiségtant feladatot. ~ Láthatják tehát, hogy a dohányzás hasznossága, a napnál is fényesebben beigazolódott. Am az előadó ebben a pillanatban elsápadt, megtántoro- dott és a székre rogyott. A termen nyugtalanság futott végig. Hirtelen a lónak is megbicsaklottak a lábal, és mint a zsák zuhant a padlóra. Az előadó vonaglott fájdalmában. — Hívják a mentőket! Vaszt- llj Vasziljevjcs, csináljon már valamit! hallatszott a teremben ttt is ott is. Vaszilij Vasziljevics elrohant a mentőknek telefonálni. Az asszonyok pedig szedmtáikos ü- vég gél futkároztak az előadó körül. A mentőknesi rendkívül gyorsan megérkezett. Az állaimen- tő valamivel később ért a helyszínre. Az előadónak oxigént adtak, infekciót szártak neki, és azzal elvitték. A lovat köteleken engedték le az ablakból. Ekkor egy barna ruhás férfi lépett a színre. Levette aranykeretes szemüvegét, megíörölget- te, majd a jelenlévőkhöz fordult: — Kedves barátaim, az előbb világosan és kézzelfoghatóan meggyőződhettek róla, hogy egy csepp nikotin valóban megöli a lovat, s az ötven cigarettából kivont méreg csaknem megölte az előttem szólót. A dohányzás miféle hasznosságáról lehet akkor hát beszélni? Az izgatott hallgatóság egyetértőn zúgott. —■ Most pedig engedjék meg, hogy megköszönjem a figyelmüket. Kívánom, hogy mielőbb hagyják abba a dohányzást, és sikereket érjenek el mind a munkájukbm., mind magánéletükben. Az előadásnak ezzel vége. A barna ruhás férfi ezzel lelépett a színpadról, és az elcsendesedett termen átvágva, eltűnt. Az előadásnak megdöbbentő eredménye lett. .á hétszázhet- venhét jelenlévőből, intézetünkben, heten abbahagyták a dohányzást ... —tó— fordítása • .\f. F. Vojniee (Bátorke- szi): Egyik versében így ír: „Fecseg a felszín, hallgat a mély. / Csillog a kezem, mintha aranyból lenne I Ha felemelem, vékony kóró inog a falon / kókadt, ötágú sűrágjá- val él. kinyílik. / összeszoml és lehajlik szomorúan — / megölelletVi a látványosságot, / nincs bennem alázat!“ — .s csak miután már megölelte, jött rá, hogy nem a látványosság volt az, hanem egy karó. .Ami pedig az alázatot illeti, ugyancsak jókora adagra lenne belőle szüksége, már csak azért is, mert József Attila egvuk legismertebb versó- ből is (A Dunánál) szemrebbenés nélkül „átment“ egy- egy sort a saját „költészetébe“. A „Lehullanak a tales-e- lek" című prózájában így csi- gázza föl érdeklődésünket: ..Megszokott őszi kép: a fák ágain foltokban szunnyadnak a fales'elek, s a járdák beton- szálain ujjnyi s’astags.ágú levelek. A járókelők lépései zenét hegedülnek a száradó fadíszekkel Minden olyan szomorú, olyan mag.isztos, szinte félve mozdul az ember, zavartan lépnek a levelek közt, nehogy megzavarja a természetnek ezt a hamvaazfását, szürke díszletét." stb. Ami első olvasásra is szembeszökő: ..Mennyi levél, mennyi levél / és mit sem ér, és mit sem ér!“ Mert az ősz sárga színeinek sok-sok árnyalata valóban annyira szürke, hogy a természetnek ezt a „hamv.ssztá- sát ,,ne lépj lábam, nem fáj a fejem“ alapon illetlenség volna megzavarni. A taniibist. az olvasást ajánljuk! • „V'adász“: „Egy szép lány hozománya“ című írása a régi kalendárium-izű törté- netecskéknek is csupán a vázlata. .Alakjai élettelen papírfi- gnrák. Gárdonyi mondja:,.Szó soh.isem mondhat annyit, mint a sejtelem.“ Hátha ráadásul még ezek a szavak telis-tele vannak gyermeteg helyesírási hibákkal, erőtlen, semmitmondó, pongyola kifejezésekkel Olvasson, művelődjék! Tizenhét éves lány vagyok, és engem se kerülnek el a szerelmi csalódások. Fél évig jártam egy fiúval. Nagyon megszerettük egymást, de az én hibámból az egyik mulatságon összevesztünk egy fiú miatt. Ezzel a másikkal kezdtem járni, de az első szerelmemet máig se tudom elfeledni. szüleim is liidn.ak a dologról .Azzal %’igasztalnak, hogy még fiatal vags-ok, és inkább tanuljak. Megfogadtam a tanácsukat, de az egyik mulatságon ismét találkoztam az első szerelmemmel Kibékültünk, és most nem tudom, hogy miként közöljem a történteket a másik fiúval, aki szintén szeret. Jelige: Szombat este rátaláltam A VÉN SZIGETBE ELJÖTT A NYÁR... Tizennyolc éves vagyok és máris csalódottnak érzem magam. Évekkel ezelőtt megismerkedtem egy fiúval, s nagyon megszerettem őt. Azóta se tudora elfeledni, öt hónapig jártunk együtt, de az édesanyám az első pilIanaUél ellenezte. Csak titokban találkozgatlunk. de aztán az anyám már a faluba se engedett Több levélben megígértem, hogy elmegyek találkára, de nem sikerült. .A fiú végül megunta, hogy csak hitegetem, és más lánnyal kezdett járni. Most én is járok egy nálam négy évvel idősebb fiúval. Nagyon rendes srác, nyugodt természetű és nem csábít semmi rosszra. Ezért nagyon becsülöm. Ha vele v.agyok, megfeledkezem a régi udvarlómról, de ha nincs velem, rögtön a régi jut eszembe. Fél évvel ezelőtt csak azért kezdtem ki az új fiúval, hogy könnyebben felejtsek. Most már úgy érzem, hogy kicsit szeretem. Kérem a kedves olvasókat. írják meg véleményüket: Tartsak ki az új fiú mellett? Jelige Jeanette Válaszok FÉLARVA jeligére Araikor elolvastuk a leveledet, nagyon elszomorodtunk és megsajnáltunk. Magyarázd meg az anyukádnak, hogy még fiatal vagy, és téged is kell valakinek szeretnie. Mondd meg. hogy neked még szükséged van anyai szere- lefre. és vasárnaponként engedjen el a fiatalok közé egy Itiesif szór.akozni. Kell, hogy a korodbeliefc közé is eljárj! Meglátod, az ansnikád megérti kívánságodat. Jelige; Júlia, Kami, Ilonka, Gyula Nagyon megdöbbentett az írásod! Nem tudom elképzelni, hogsan lehet az anyukád ilyen. .Szerintem nyugodtan mehetnél moziba vagy sétálni, ha az otthoni teendőket már elvégezted. Próbáld az anyukáddal megértetni, hogy ő is volt fiatal, bizonyára neki is voltak barátnői, és eljárt szórakozni is. Miért tiltja ugyanezt neked? Bízom benne, hogy megért. Jelige: Együtt érzek veled \ álasz N.APFÉNY jeligére Én is tizenkilenc éves vagyok, és kicsit rosszallóan olvastam a leveledet. Ha valaki saját maga is kijelenti magáról, hogy huligán, az már nagy baj! írod, hogy komoly vőlegényed van, aki féltékeny a viselkedésed miatt. Az fi he- Ivében én is féltékeny lennék. Fiatal s'agy, de ne úgy használd ki az életet, hogy galerikba keveredsz és különbözfi liajokat művelsz. Változz meg minél előbb! Ne, várd. hogy a házasciet során megs’állozol .A vőlegényeddel ne szakíts, mert akkor ugyanolyan huligán életet élsz majd. mint eddig. Ne rontsd el a más életét is a magadéval, hanem javulj meg. Ha összeházasodtok, légy hűséges feleség és rendes édesanya. F. .Anikó Válasz ÁRTATLAN IZUSKA jeligére Ártatlan vagy? A katona pedig bűnös, mert szégyenlős? -A kit ártatlan katona helyett szégyelld magad inkább te! Jelige,; Kátya és Frejde Válasz EGY KOSfCEl KISLÁNY jeligére Leveled nagyon meglepett. Egy lány, aki egyetemre készül nem gondolkozhat úgy, mint te. Szerclém első pillantásra? Elhiszem, hogy éreztél iránta egy kis rokonszenvet, de le ezt túlságosan komolyan vetted. Feledd el a fiút, sződd továbbra is nagy terveidet, de ne úgy, mint eddig! Jelige: Egy szál harangvirág
