Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-07-08 / 28. szám
4 Új ííjiiság SÁBA IVÁN, a Madacli kiadó szerkesáje Muijícunol e\os vagyuk, liyés/ eddigi életem tanulással telt el. .Általános iskolába Tornaiján, középiskolába Kassán Jártam; érettségi után rögtön egyetemre kerültem. A tanulás, az ismeretek gyujté.se természetes létformám volt, sulid nem éreztem kény.szeriiek. A világban 'aló tájékozódáshoz gyűjtöttem a támpontokat, mivel a világ legt'ontusabb összetevője az ember, ismereteim, képességeim legnehezebb próbatétele az egy-egy emberrel való kapcsolat megteremtése volt. Nemcsak a körülöttem élő emberekkel vannak kapcsolataim, fonto.s számomra a művészi alkotások alapján a művésszel kialakított kommunikáció, társalgás, vita. Kedvelem a nehéz embereket, műveket, problémákat. Megismerésük, megértésük, megoldásuk gazdagodást jelent, s egy további biztos. tájékozódásomat segítő pontot kusza világunkban. Egyetlen iiazai. magyar nyelvű lapot és könyveket megjelentető ktadónkban dolgo zol; mióta é.s milyen minősítésben? — .Augusztus elsején lesz egy éve, linjv a Madách szerke-sztófe lettem. Az eredet! irodalommal l'oglálkozom, azaz hozzám tar tűzik niiüden, ami nem íordfiás. Egy esztendő nem nagy idő. de azért mégis megkérdezem, mely kéziratuk szánii- tottak eddig legizgalmasabb munkáidnak? — A Csanda Sándor (isszoállította Magyar nap antoló.gia (valószínűleg az év végén lelentk me.g), é.s egy Buncák kötet, amelvcl én szerkesztettem. Tudom, hogy olyan alkatú ember vagy. akinek mindig vannak tervei, elképzelé.sei. aki jól ismeri a viszonyokal, és azt is látja, mi a megoldás. Csinálsz-e valami újat a Ma dáchban? — Zalahai Zsigmond a munkatársam. E- .gyült szeretnénk egy új sorozatot, a ...Ma- dách-fűzetek“ et elindítani, A ,,Madácli-íü- zetek“-kel az a célunk hogy puhliká’ási le- hetóséget biztosítsunk azoknak a fiatalok ■ nak, akik 1-apo'kban, folyóiratokban megje- .entettek már figyelenii’e méltó munkákát, ite ónálló kötethez még nem jutoUak. A „füzetek“ alkalmasak lesznek elég lerje ilelines tudományos munkák, szakdolgozatok mc.gjelentetésére. szinte minden területi-öl. A* (itlet remek. Mikor jelenik meg az első ..Madáeli-fiizet“? — jövőre kezdjük el a szerkesztést. lf)77-ben talán már az olvasóhoz kerülnek kiadványaink. Évente három né,gy liven publikációval számolunk. Iván. te mindig szairkesztő szerettél vnlna lenni? — Nem. .Az irodalomelmélet már ogye- leini éveim alatt is foglalkoztatott, a szak dolgozatomban Is Ilyen témát boncolgattam. (A cseh és a szlovák strukturalista Iskola). Ez a terület vonz a legjobban. Ilyesmivé' szereltem volna és szeietnék most is foglalkozni. .A Madáchho-z azért kerültem, mert volt ott egy szabad hely. és éppen kellett szerkesztő. A budapesti Eötvös Loránd Toduinánye- gyeteni niagyar-angul szakán fejeztnd b« tanulmányaidat. Mikor kerültél oda? — 1969-ben kerültem Budapestre csehszlovák ösztöndíjasként, miután elözöle.g o.gy évet Bratislavában vé.geztem el a Ko mensky Egyetemen. Mit adott az ELTE? — A kollégiumot és az egyetemet együtt kellene emlegetnünk, a kettő ugyanis szó i'osan összefügg. Kollé.gista voltam, és ez nagy szó, mert ez a kitűnő közössé.g mint- e.gy megakadályozta, hogy az ember elvesszen a fene nagy Budapesten, n.gyanak- kor se!rkentő'8n hatott a .gondolkodásmódomra, Egyben fórum Is volt. ahol az em- iier esténként elmondhatta .gondolatait, mindenki kiélhette közéleti igényeit. Szavalókört szerveztem, diákbizottsági tag volfam. Ezenkívül szakkoliégiuml órákra jártam, hogy elősegítsem tudományos fejlődésemet. Erre a kollégiumi alapra épült az egvetemi iiktatás, az eiöadások, és ez a tundamen tűm jelentette számomra a közössé,get. Angol szakos vagy. Próliálkozlál'O már a fordítói munkával? Nemigen, mert itthon erre nincs különösebb i.gény, Magyarországon |>edig olyan kitűnő fordítók vannak, akiknek a művei,- ségéi, tudását én csak évek múlva érném el. .Az angol szak arra volt jó, ho.gy elöse gftse világirodalmi és irodalomelméleti tá- ékozócláso-mat. Me.gismerkedhettem egy kultúrával, amely eiCve más, mint a kelet- közép-európai országoké. A neveddel idönkéjit találkozni a lapokban. Vannak-e publikálási terveid? — Persze hogy vannak! Eddig ugyancsak .rcoeuzióltat készítettem, de a jövőben sze- letnék tudományos munkákat írni, ám az Ilyen irányú tevékenység rengeteg elökészü letet igényel. Ogy vélem, legalább négy-öt év szükséges még ahhoz, hogy annyi tu- dá.st halmozzak fel magamban, amennyi ‘'jai- bizalraat ad az ilyen lelle,gü léniák színvonalas feldolgozásához Szakma--tudományos írások publikálá.sára nálunk, sajnos, nincs lóruni. i'.Az Irodalmi Szemle profilja nem Ilyen. 1 Ez i'ovatovább, nemcsak az én gon dóm, hanem gondja a külftVldl egyetemekről hazatérő olyan flatalokna.k. akikben vau l.génv tudományos munkák, közlésére. Bizonyos értelemben a tervezett ,,.Madách-füze tek“ nyújthatnak itt segítsé.get, de minden ilyen jellegű gond megoldását ezektől sem leméi bet jük. Iván, te Budapestről nősültél, lehetőséged volt a magyar fővárosban letelepedni, mégis visszajöttél. Miért? — Kötelességemnek érezlem, hogy visszajöjjek. .Azért menlem el, hogy fölhalmozzak egy olyan ismereianvagot, amellyei itthon valamit inozdiihatok kultiíráiikuu. .Amikor azonban liazalérlem, szinte megdeniiesziett a feilMiierés, hogv ittiion milyen rosszul gazdálkodunk megszerzett tiwUisuakkal és a ívnidelkezésünkre álló emberan-yagg-al. .A külföldről hazatérő, egyetemeket végzett fiatalok leie ’'annak ambícióval, energiá val, tervekkel. Bizonyára hiányos, de nemi lelkesülendő tudásanyaggal érkeznek. U- .gyanakkor a hazai ..müheiyekkei“ szük.ség- szerűen meglazult a kapcsolatuk az öt esz tendö alatt. Ezért áliitom azt, hogy mikor ezek a fiatalok visszatérnek, nagyobb támogatásra lenne szükségük. Ezt én sem kaptam meg egészen, pedig szerencsésnek mondhatom magam, mert a Madách szerkesztője lettem, és ilyen előkelő helyre nem sikerül mindenkinek bejutnia. Vé.e- ményeni szerint az itthonia.knak kötele.s.sé- gük lenne bizlosítani a haziatérö fink lányuk tíllielyezését, hiszen attól, hogy őke;, a képzett és tapasztalt végzetteket beleillesztik hazai széliéin! éielüuk gépezetébe, c.sakis szinvunaleiiielkedést leliet várni. Persze nem ..alibi-áHásia“ gondolok, hanem egy olyan helyre, alien az illető tudásához, felkészültségéhez mélló módon tevékenykedhet. Szunioi'ű iiélda a közelmúll- ból: a fiatal, tervekkel és elképzelésekkel teli, külföldön végzett néprajz szako« hazajött, és két éven át olyan helyen vo'lt kénytelen dolgozni, ahol nem kamatoztathatta gazdag tudását. Talán most végié elhelyezkedett egy olyan munkakörben, a- melyben hasznossá válhat. Véleményem szerint nem engedhetjük meg az ilyen és ehhez hasonló fényűzést! Ugorjunk még vissza Budapestre. .Magam is tapasztaltam uttjárlanikor, milyen élénk és .színvonalas niiiiikát végeznek az lljüsé- gi szervezetben az nil laiinló csehszlovákiai főiskolásuk és egyetemisták. — Ott'léíiink alatt két területen is mít- ködheltünk. A cseliszlnvák nagytkovetség pártcsopoiTja melleit a SZISZ-szervezetben, ahol a hazailiuz liasonló i-endezvényekét szerveztünk, teákon, juliileumi esteken vettünk részt — és a koUégiimi keretén be- lü'!. -Az elsőként eniiilelt ifjúsági szervezet na.gy érdeme, hogy összefogta a Budapesten tanuló csehszlovákiai fiataiOkal, telál- kozásokal lett lehetővé. A kollégiumban is aktívan működtek az itteniek, ml magimk terveztünk és vaiósiiottimk meg jó néhány estet, inegeniiékeztíink Fábry Zoltánról és Uvie/.doslavról, Ixumitattuk diáktársainknak a cseliszluvákiai magyar kö'Uök vei-seit. A nuivellség elmossa az emberek és kultúrák közötti elleiilélekel. Te — úgy vet tem észre jól ismered és állandóan fi gyeled a szlovák irodalmi élet eseményeit is, az általad szerkesztett Btináák-kütet »cép példája lehel a szlovák magyar közeledésnek. Mióta foglulkuztat az a téma? — Már egyelem! tanuhiiáinaini alatt Sokat fuglalküztain ezzel a témával, amely raindinálg élő problémáin maradt. .A kollé- .giuihban műküdöU egy „Keleí-Európa“ elnevezésű kör Kosa László vezetésével. Ennek az volt a célja, liogy a magyar és a szomszéd néiiek kultúráját egyetlen egy- sé.gkéiit értelmezze. .A kör keretében be- sz-é-ltünk egyegy érdekes könyvről (például Sirácky müvéről, aiirely a szlovákok .Al- földöii való váudoriásávaí fogidlkozik), találkoztunk íörténésiekkel (a lengye. Jerzv Nuwak a magyar lengyel kapcsolatokról szólt], elvitatkozlunk történelmi kérdésekről (töblie-k között az 1849 es magyarnem- zeliségi li'u'vényröl). Innen ered kapcsolatom a kelet közép európai problematikával, Itt kölötte-iu barátságot azokkal a fia lalokkal, akik ezt a szemléletet a Tiszatáj- bau meg is valósflották. jó kapcsolatokat építettéin ki szlovák fialaiembei-ekkeJ, o- lyanokkál, akik nem zárkóztak el a vitáktól sem. Közülük Víado Seges nevét emlí- leném, akivel Budapesten barátkoztam ősz sze. A szlovák-magyar közeledésnek, kapcsolatoknak van egy érdekes területe, a magyarországi szlovákok heívzete, sikerült ezt is meg isme mein. ■A közelmúltban foixlitottam Dio.nyz Duri.sln összehasonlító Irodalomtudományi könyvé nek egyik részletét, következő szerkesztői feladatom pedig Frantisek Miko tanulmánykötete magyar fordításának sajtó alá rende zése. Balta György I GARA ETEL TTT Aí jfíiniiiazista napja a sparlakiádon Tegnap péntek volt, a főpróba napja, ej fél után két órakor értünk haza. Egy prá gai ifjúsági klub vendégei voltunk. Jó volt hallgatni Etenka Liikásovát és Karol Ziehet. Táncoltunk is egy keve.sct, meg ismer kedtünk egymással. A spartakiád olyan ese inény, amely megváltozlalja az embereket. Ha tornázom, mindig arra gondolok, hogy most pont engem figyel valaki a nézők kli zül. mo.st mc.gdiosérhet, és ha jól odatigye lek, akkor akár meg is tetszhetein neki. E zért mindig mindent beleadtam. Ma fél ötkor keltünk, hatkor már a stra hovi .s’tadionban voltunk. Megjegyzem, hogy előttünk a katonák már túl voltak gyakor latokon. .A nap esodálatosan sütött, és hol dog voltam, hogy ott leheltem a legjobbak között. Ebéd után a lányokkal bejöttünk a vá rosha, egy kin.sit üldögéltünk a Vencel szó bor talapzatán, nézeindtiink. majd benéz lünk hazánk legnagyobb árnbázáha, a Kot vába. Szédült a tejünk a sok szép árulói, és bizonv nemegyszer felsnbajtottnnk: ez-zel a szülinapomnn, ezzel a névnapomon lep jól meg, jó tündérke... Este korán lefeküdtünk, ma van a nagy nap. és szépeknek kell tennünk. A z az általános vélemény, Iiogy a spartakiád legszebb gyakorlatait a nők és a katonák mu tatták be. Mit mondtak a gyakoiriato-k után maguk a szereplők. Petras Kálmánné 32 éves riizoinbe roki szövőnő: — Én tudlani, liogy sikerülni fog. Smeiaiia senkit sem hagyhat hide gen. Bennünket inspirált, a nézőket pedig lenyűgözte, úgyhogy nekünk 1- gazán könnyű dolgunk volt. Azt vl szo-nt szivvel-lélekkel végeztük. Otthon nem tudtuk mire vélni a sok kü- löii'leges figurát, de ott a Strahovon Ladislav Hejnar katona: .Azt mondom el, amit a nézők nem láthattak: Pénieken Lászió-nap voii, a névnapom. Mondtam a fiúknak, dé - után Jönnek a szüleim, „hazalva:“ ünneiieUink. Reg.gel még próbáltun-k <1 stadiuno.n, és ott. amikor „kilőjük“ egymást, a fiúk ,,elfelejtettek“ elkap ni. Fülhúzás helyett — mondták nevetve, és még cs.ak nem is haragudhattam rájuk. Ha akarod, elmondok még egy é. ményt: .A sátrakban háromemeletes á- .gyakban aludtunk. Én gyor.san kivá iasztottam magamnak ogy bizton.sá go-s földszinti fekhelyet, .Az első i-eg A NAGY FELADAT értelmet kapott minden mozdulat. .Nem mindig kellett ugyanazt csinálnom. amit a szomszédomnak. Az c gesz .gyakorlatunk e.gy költeméiu voll, a nők legnemesebb küldetésé nek, <iz iinvaságnak a kifejezése. Megszo-ktam már a hetenkénti pró bákat, és bár otthon két .gyerek vá rakozott rám, szívesen járlam a loi' nalerembe. Nemegyszer végignézlék a fiaim is küszkiidésiinket. Igen, azl, mert míg a 16 — 17 éves lányok köny nyedén hajladoztak, addig nekünk, középkorúnknak igyekeznünk kellett. Sőt van köztünk egy 57 éves nagy mama is. Most, hogy már benne vagyunk — de istenem, hiszen már vá g» — minden könnyen megy. Remek voút, bárcsak minden évben ienii-' spartakiád I ,gel a társaim körülvetiek, ós SM- vamra mondom, nagyon ijedt volt a tekintetük. — Láda, kaptái te himiö ellen ol- lást? I A tükörliöz rohantam, és a következő i>ercben elfogott a rémület: az treom, a nyakam tele volt apró pelv ivekkel. Még a paplanra is jutott be lolük. Igen, a paplanra is, mert -- mint később kiderült — az ágvak südixinya frissen volt mázolva és a ‘eletteni alvó testes társam forgn-'ó dúsává! egyetlen éjszaka alatt mind '■.'■11 jzergette... A sparlakiádról Zácsek Erzsébet tudósított I Kőtár Péter felvétele I
