Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-07-08 / 28. szám

LEHET-E MÉG JOBBAN? (Nyílt levél a III. KODALY-NAPOK résztvevőihez) •Amikor e sorokat írom. el­telt már néhány nap azóta, hogy 800 énekes ajkán felcsen­dült a galántaí szatjadtéri szín­padon Kodály Zoltán Magya­rokhoz című körusmüve, de még mindig e nagyszerű ren­dezvény szépségének hatása a- latt vagyok. A szépnek, az i- gaznak, a jónak harmóniája zengett &t órán át. A Csalló­köz, a Mátyusföid, Gömör és a Bodrogköz hozta el üdvözletét, legnemesebb érzéseit dalban ki­fejezve. A Kodály megálmodta nagy Harmónia részesei lehet­tünk mindnyájan, akik ott vol­tunk június 21-én és 22-én a galántai szabadtéri színpadon vagy a nézőtéren. Levélben úgy szokás, hogy visszaidézi az ember az együtt átélt kedves perceket, órákat. Azok, akik a kétnapos rendez­vény első pillanatától ott vol­tak Galántán, szívesen emlé­keznek a Rozsnyó! .Munkásda­lárda 110 éves fennállását do­kumentáló kiállításra vagy a Kodály Zoltán életéről és mun­kásságáról szóló előadásokra. Arról, hogy van utánpótlása felnőtt énekkarainknak, meg­győzött bennünket az a tény, hogy csupán a galántai járás­ból 8 gyormekénekkar lépett fel a szombat délutáni műsor­ban. Nemcsak a járási székhely élt az énekkari fesztivállal, ha­nem szinte az egész járás. A III. Kodály-napokra érkező é- nekkarok több csoportra oszol­va, Teäedikovön (Pereden J, Mostován (Hidaskürtön], Seli- cén {Sókszelőcén'j, Zihárecon (Zsigárdon), Jelkán (Jókán] és Váliovcén (Vágán) adtak hang­versenyt. A nagy ünnep a szlovákiai magyar felnőtt énekkarok or­szágos fesztiváljának ünnepi liangversenyéval kezdődött. Az énekkarok a Lenin-szobor meg­koszorúzása után vidám han­gulatban vonultak végig a vá­roson. hogy bemutassák önál­ló műsorukat. Emlékeinkben felldéződlk a galántai járás énekkarainak fellépése: a Kodály Zoltán ne­vét viselő galántai énekkar, mely mindhárom Kodály-napo- kon részt vert, a szövetkezeti tagokból, ipari munkásokból, tisztviselőkből, pedadógusokból és diákokból verbuválódott dióspatonyl vegyeskar, a CSE- MADOK kolonyi helyi szerveze­tének. népviseletbe öltözött ve­gyes kara, a diáklányokból, ta­nító- és hivatalnoknőkból álló dunaszerdahelyl kórus tagjai­nak kedves mosolya, a fél év­tizede működő bereuest vegyes kar, a legrégibb hagyományok­ra vi.sszatekintö Rozsnyói mun­kásdalárda, a terradalmi múlt- jájól Ismert vörös Fülek férfi­kara, a sok sikert elért nagy- megyeri vegyeskar, a Sajó Völ­gye nevet viselő, három köz­ség énekeseiből eggyéforrott gömörhorkai énekkar, a Híd nevet felvevő és ezt a szerepet vállaló somorjai vegyeskar, a Bodrogköz pedagógusait tömö­rítő vegyes kar, a fiatalok lel­kesedését magával hozó ka.s- salak, a jellegzetes zsérel nép­viseletet viselő vegyeskar, a Magyarországon is Ismert rima- szombati vegyeskar, a fábryi 1- gazságot hirdető diószegi Vox Humana vegyes kar, amely hat­éves működése alatt 75 ének­kart müvet tanult be, a hazánk­ban jól ismert és külföldön is többször szereplő Ifjú Szivek vegyes kara, valamint a tízé­ves fennállását ünneplő Cseh­szlovákiai Magyar Tanítók Köz­ponti Énekkara, melynek tag­jai közül hanninchatan Szlo­vákia különböző helyein ének­kart vezetnek. Régi ismerősként kö.szönthet- tük Galántán a seredi Zvon ta­nítói énekkart, hiszen ott vol­tak az első és a második Ko- dály-napokon, új ismerősként üdvözöltük a székesfehérvári VIDEOTON énekkart, mely a galántai vegyeskar vendége­ként lépett fel a Kodály-napo- kon. Ugye, emlékeznek még a da­losok és a nézők arra, amikor az egyesített vegyeskarok elő­adásában felhangzott Kodály Zoltán Jelige című kórusmüve, Eugen Suchníl Aká sl mi krás- na himnuszként ható alkotása és Szvesnyíkov Zúgj, Amúr című műve?! KI feledheti a minden várakozást felülmúló, páratlan produkciót, amikor a színpadon álló 800 énekes e- gyütt zengte a dalt a szabad­téri színpad nézőközönségével és hirdették az ott lévők Iga­zát. Szépen élő, boldog közös­ségi emberek hatását keltették a résztvevők. Kinek köszönhetem e nagy­szerű élményt? Elsősorban a- zoknak, akik esténként össze­járnak, hogy énekelni tanulja­nak, azoknak, akik énekelni ta­nítanak, azoknak, akik a min­dennapi gondjukat, problémá­jukat félre tudják tenni, és be­ülnek egy közösségbe, mely fe­ledtet bút és bajt. Több mint százan vertek részt a III. Ko- dély-napok szervezésében. Mint egy jól működő gépezet fogas­kereket, úgy kapcsolódtak egy­máshoz az egyébként más mun­kát végző szervezők, hogy a nemes célt szolgálják. A több éves előkészítő munka klcsú- csosodása volt Galánta. Azok­nak, akiknek nem tudtam ke­zet nyújtani azon az emléke­zetes vasárnapi estén, most kö­szönöm meg azt a nagyszerű élményt, amelyben részesítet­tek. Lehet-e még jobban? — kér­deztem a bevezetőben. Leheti Erre adtak választ az énekka­rok tagjai, ezt latolgatták az ünnepségsorozat után a helyi szervezők. Szándékosan nem említettem neveket, mert közel ezer ne­vet nem lehet felsorolni, szán­dékosan nem bocsá tkozom szak­mai értékelésbe (vannak erre hlvatottabbaik és hozzáértőb­bek], csupán azokat a pillana­tokat Idézem, melyek bennem, bennünk, nézőkben emlékként rezonálnak. Azokat dicsérem, akik a dalt olyan zengőn, lel­kesen szólaltatták meg. Az ősi magyar mondanivaló szól hoz­zám, hozzánk a népdalokböl, forradalmi Indulókkal Idézték énekaraink elődeink harcos múltját; modern, mai kórusmü­vekkel köszöntötték boldog je­lenünket. XXX A III. Kodály-napok ünnep­sége meggyőzött arról, hogy az emberi hang csodahangszer, és ha tisztán szól, éltet és ösztö­nöz. Igen, éltet és ösztönöz líennünket, akik hallgatjuk, él­teti és ösztönzi azokat, akik tolmácsolják a zeneirodalom re­mekműveit. csikmAk i.mre A szerző felvétele A tévéfesztivál kapcsán A tévéfesztiválok úgyszólván egyidősek a televízió elterjedésével. Prágában a napokban rendezték meg a XII. nemzetközi televíziós fesztivált, de máris hozzáte­szem, hogy e rendezvény régen túlnőtte azt, amit • fesztivál szó magában foglal. Mit láttam? Nyüzsgést. Az Obecni dúm tíz napig látta vendégül a szakma­belieket. akik esti „kulturánkrél“ gondoskodnak, és bennünket, nézőket is. A fesztivál színhelyén egyidőbeo talán száz képernyőn kísérhettük figyelemmel a ver- senyfiimeket, a sajtóértekezletet, a tévéinterjúkat, a fesztiválújságot és a fesztivál egyéb rendezvényeit. A televízíé házhoz hozza a világ időszerű politikai, gazdasági, kuMnrális és sporteseményeit, hiszen a mai televíziós technika lehetővé teszi, hogy az eseményeket szinte már történésük pilanatában megfigyelhessük. A televíziónak ez a nagy előnye a többi tömegtájékoztatá­si eszközzel szemben. A kamera fényképez, dokumen­tumot tesz a néző elé. A tévé szerkesztői, riporterei nem tieszéihetnek mellé, a filmfelvevőgép mindent megmutat. Hazánkban 4,S millió tévénéző van. Egyetlen újság­nak sincs ilyen nagy olvasótábora, a televízió tehát |e- ientósen hat a közvéleményre. Mindezt most, a feszti­vál után tudatosítottam. A Csehszlovák Televízió fele­lősséggel tölti be szerepét, de másképp ez nem is le­het. Hadd térjek azonban vissza a fesztiválhoz! Miközben a képernyőkön peregtek a filmek, a kulisszák mögött tanácskoztak az üzletemberek. Máris elárulhatom, hogy hazánk megvá.sárolta az Egy óra múlva itt vagyok című magyar tévésorozatot, MegyaroT.szág pedig a fesztivál egyik győztes tévéjátékét, Solovié Meridiánját. A feszti­vál drámai alkotásai között sajnos csak egyetlen víg­játék volt. Miért? Azt hiszem, hasonló a Csehszlovák Televízió programstruktúrája is: húsz drámai alkotás közül talán csak egy nevetteti meg a nézőket. Erről be.szélgettUnk jana Stefanoviéovával, a prágai Károly Egyetem negyedéves orvostanhallgatójával, aki tagja volt a nézők zsűrijének. A nézők bele.szölási joga az idei fesztivál újdonságai közé fartozotl. Az, hogy dön­tésük egyezett a fesztivál hivatalos bíráló bizottságának értékelésével, talán nem véletlen. A Ján SoloviC forga­tókönyve alapján készült Meridián cimu film a fesz­tivál zsűrijétől a legjobb forgatókönyv, a nézők zsűrijé­től a Csehszlovák Televlzié díját kapta. A nagydfjat a Furcsa felnőttek című szovjet tévéfilmiiek Ítélték oda. A film a felnőttek és a gyermekek kapc.solatát tárgyal­ja. Szemes Mari a Gyilkosok című nimben nyújtott já­tékáért megkapta a legjobb női alakítás diját, a svéd Okking jeansé lett a legjobb térrtalakitás díja. A többi díjazott alkotás közül én a Követség című svéd tévéjáték sikerét nyugtázom a legnagyobb meg­elégedéssel. A fesztivál zsűrije elismerésén ídvüi meg­kapta még az újságírók diját is. Nem dokiimeiitum, jól­lehet helyenként annak tűnik. Története Chilében ját- szédik le, Allende elnök meggyilkolása után. A helyszín a chilei argentin nagykövetség épülete, amely sziget a szárazföldön. Menedéket nyújt a rászorulóknak, de ki­szolgáltatja azokat, akik nem az argentin hivatalok szája íze szerint gondolkodnak. A követség bejáratánál emberek halnak meg. mert aki csak megközelíti az é- pUlelet. a chilei katonák agyonlövik. A film megrázó, kegyetlen e.somény8k sora. A fesztivál véget ért, és esténként most már remény- kedve ülhetünk a képernyő elé: talán már ma vagy holnap a tévé műsorára tűz valamit a prágai XII. fesz livál „bevásárlószatyrának“ tartalmából. Zácsek Erzsébet M ilyen voil? A Víl. 2‘- linai (zsolnai] ama­tőr bábftísztivá! iz^l- makkal és meglepetéseklcei telített légköre már a múl­té. Mi.ndonkinek jutott bő­ven az élménymorzsákból, amelyek most nyilván ötlet­adó magként érlelődnek, hogy a jövő évad deiekán új, hatásos megoldássá ér­jenek. A „nyugat“ — ..ke­let“ párharcából a koáiceí (kassai) búbegyüHesek ke­rültek ki eredményesebben, hiszen a chrudíiní országos versenyfesztiválon ott szere- i>el az I. -éKI bábcso-poftja és a Kerületi Egészségügyi Szakközépiskola Horizont egyedüli fehér holló, a Ko­máromi Jnk dolgozója. Men­te Imre legalább a sereg­szemle elejét megtekintette. Nem sájnálta. Kár, hogy nem talált követókiel XXX Az egyetlen kis öröm. Pár napi hiábavaló nézelődés és keiesés után sem akadtam — magyar vonatkozásban — :smerös arcra. A jelenléti I- ven viszont találtam egy magyar nevet: Csintalan Zsuzsa. Bemutatkoztunk. Beszá- moilt magárói. A Moőai (du- namocslj .AKI napköat ott­honának fiatal nevelönöje. nyező készségük, akarásuk, kitartésuk, fegyelmük példá­san fejlődött. S ami nem lé­nyegtelen: ténykedését messzemenő megértéssel fo gadják munkahelyén. Osinbalan Zsuzsát a vélet­len hozta utamba, de nean véletlenül került a ítllnaí (zsolnai) fesztiválra. Aldo zatokkal, túlórázásokkal, szolgálatcserével és könyör­géssel biztosította részvéte' lét, mert — helyesen — megérezte, hogy mint kezdő bábosnak ott van a helye. Itt öt nap alatt sűrítve kap­ta meg mindazt, amit önma­ga könyvből meg sem tanul­hatott volna, jöl számított, Gondolatok a bábjátszásról bábegyüttese is. A seieg- szemlén képviselt két kor­csoportú kategória köz-ül az iíjíLsági együttesek műsora nyújtotta az átlagosnál jobb minőséget. A gyermekegyüt­tesek a koäicei I. AKI cső (jortján kívül ■— csak szeré nyebb játéktudással bizonyí­tottak. Kit nem éixtekeit? ,A ?.ili- nal (zsolnai) seregszemlén jelenlevő bábcsoportvezetők, illetve népművelési dolgo­zók között hiábet kerestem magyar lésztvevöt. Ez rész l>en érthető is, hiszen leg jobbjaink éppen Komáromra készültek, a többiek viszonl szokásosan távolmaradtak, Ogy vélem, ez újabb sajná­latos mulasztás, és továbbra is késieltetl bábegvütte-seink lendületesebb fejlődését. Az A SZISZ tagja. Lévan vég­zett a pedagógiai szakközép- iskoláton. A CSEMADOK e- gyík együttesében táncol, műkedvelő színjátszó, iro­dalmi színpad tagja, sőt még röplabdázilt is. Eddig még nem vett részt bábszaktan- foilyamon. Munkájában csak igyekezete ösztönzi. A bábjátszással tulajdon képjíen csak a rábízott gyermekek kérlelésére kéz dett foglalkozni. Később kedvet kapott e sokrétű, ér dekes munkához, s ma már nem hagyná abba a világért sem. Együttese (I—V. osztá ivos napközisek 1 1973 óta dolgozik irányításával, nem kis eredménnyé!. Megszei-et tette a gyermekekkel az 1- rodalmat, a művészetet, a színpad világát. Kezdemé­az itt szerzett tapasztalato­kat rövidesen kamatoztat hatja további munkájában. Sok fiatal tanítónőnk, ne- velönőnk működik a ma gyár ta.nnyelvü Iskoilák mel- iett. ök is foglal.koztatják a rájuk bízott gyereket. Mun­kájukat Igyekeznek sokolda lúvá, érdekessé, vonzóvá ienni. De vajon nem hiány- zl.ke tárházukból éppen a tiábjátszás? Vagy talán nem merik vállalni a bábozás többletmunkájából adódó ál doza tokát? A választ nehéz pontosan és egyértelműen megfogal­mazni. Én mindenesetre úgv érzem, hogy a gyakorlatban igen gyéren találkozni Csin­talan Zsuzsához hasonló fiatal pedagógusokkal. «frszi RAPSZÓDIA AZ IDŐRŐL SIMON ISTVÄN új verset A mosolygó kékség, a szép kerekdedség költőiéként emlegettük korábban gyakorta Simon Istvánt, pedig tudtuk, jól tudtuk, hogy költőként is mindig az emberi élet és a társadalmi yalóság inspirálta írásra. Mindenekelőtt szülőföldje és népe élete. Annyira, szépnek, nagynak, helikoni mére­tűnek érezte szülőföldjét, és oly tisztának, oly igaznak a rajta élő népet, hogy évtize­deken keresztül nem fogyott ki a dicsére­tükből. ^ maga lelkét is rávetítette a tájra: legnagyobb kedvvel a szépet, a tisztát fes tette verseiben. Mintha csakugyan húsvéti tetőn állt volna megszólalásától kezdve, a- honnan minden zugot elér a tekintet: Minden mutatta, hogyan születik: lágy fészek lett a völgy és Ibolyás foltjaival a sok kis domb pedig egy-egy pöttyös rtgótojás. Szülőföldjén bárhová nézett, metaforára, költői képre lelt — „villogtatta a táj min denjelé“ —, a benne mozduló érzések és gondolatok, mire észrevette, az őszt erdő, a nyári rétek, a tavaszi felhők és dombol­dalak színeibe öltözködtek. Tisztán, köny- nyen csordult szívéből a vers — mint a „megvágott nyírfából a lé". Versei harmó niát, emberi megnyugvást ára.sztottak. Ojabb lírájában módosultak a hangsú lyok. Változatlanul az ember és a társada­lom gondja foglalkoztatja, de több a kér­dése. Újra meg újra végiggondolja és meg­fogalmazza — a rendezés Igényével — a változó világot. Most Is a szülőföld színei­vel test, a maga hangján, huszadik száza­di Izekkel telített népiesség hangján szól, de zaklatottabban, tördeltebben, keményeb- ,ben. A kedvesekről, a hozzátartozókról, az anyáról, az apáról... már múlt időben szól az ének. A gyermekkor szép emlékei szinte mind elmerültek már, nem ösztönzik dalra a téli égbolt csillagai, a Kisraedve, a Gön- cölszekér, a Fiastyúk, a lírát hordozó csil­lagnevek. Aki annyit nézte a csillagokat, most már a valóságba „lefelé sétál.“ A le- sencevölgyí télben már nem az áloml tájra figyel, nem a kékes holdat, nem a hóval Ijorított domboldalt látja, hanem a söntést, a nagy kucsmákat, s a felírást: „padlóra köpni tilos... pálinka, bor — s a többi“. Már nem a húsvéti tetőről tekint az a lant elterülő világra; a maga kétségeivel birkózik, maga elé néz „fájdalomba verten, mint befagyott tavon a nád“. Tudva, hogy lesz még hidegebb is. Amit korábban annyian kértek Simon Ist­vántól, hogy legyen kissé nyersebb, legyen könyörtelenebb: bekövetkezett.' Felpattantak a zárak, megszűnt a „kulcsok igája“. Csu pa birkózás, csupa láz ez a lélek. Birkó­zás az elfutó Idővel, a személyes sorssal, a forgók, az ízületek kínjaival, a nyűtt Ide gek látomásaival és a felismert hiányok kai. Küzdelem a meggyötört reményért Vá­ci Mihály vívódott ilyen gyötrelemmel, mi kor arra eszmélt, hogy „valami nincs se­hol“. Váci Mihály egy-egy áradó mondaté ba olykor „a levegő után ml6 kapkodást“ Is belehallhattuk, Simon István keserűsé gében is halk marad. Váci Mihálynál köl­tői megújulást ígértek a zaklatott versek, Simon István költészetének is új állomása ez a kötet. A költő, az ember csatát nyert ismét: meg tudott újulni. S embersége, hűsége ú- jabb verseiből is fénnyel sugárzik. Czine Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents