Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-09-09 / 37. szám

AllaiBlíft Századunk első felébBii az Blhízást kát ..halálos" bűn: a mértéktelen evés és a henyélő lustaság következményének tar­tották — írja egy cikkében D. S. Miller, a londoni Queen Elizabeth College Táplál­kozástudományi Intézetének az igazgatója. Nézete szerint régebben az elhízással fog­lalkozó kutatások az akkori társadalmi mo­rál jegyében fogantak, s feltételezték, hogy a túlzott táplálkozás vagv a kevés ener­giafelhasználás jár elhízással. C.sakhogy az emberi .szervezet nem kaioriniéter. s a ter­modinamikának a kaioriniéter segítségével megismert törvényei sem az emberre, sem a testsúlyszabályozással bíró állati szerve­zetekre nem érvényesek. Gyakran találkozhatunk reggeltől estig ..faló“, mégis sovány vagy normális súlyú emberekkel, de olyanokkal is, akik alig esznek, és mégis túlságosan kövérek. Ezek szerint hamis az a nézet, hogy aki sokat eszik, az kövér lesz, a kövér ember pedig sokat eszik; még kevésbé igaz, hogy a kö­vér ember okvetlenül tunya is. Hiszen akad tunya sovány, de mozgékony kövér is. Ezt a mindennapos tapasztalatot az angol E. M. Widdowson vetette alá tudományos ellenőrzésnek. Húsz azonos életkorú, azonos nemű, azonos napi fizikai munkát végző, előzőleg éveken keresztül állandó testsúlyé ember táplálkozási szokásait vizsgálta hosszabb időn át. Kik soványak, kik kö­vérek voltak, s napi kalóriafogyasztásuk egyénenként 1600—7400 között ingadozott. vizsgálat Idején raindegyiktik továbbra is ugyanannyi kalóriát fogyasztott, mint addig, és súlyúk állandó maradt. Ez a kísérlet is cáfolta leliát azt a hiedelmet, hogy a lúltáplálás lenne az elhízás ki­zárólagos oka. G. A. Rost; és R. T. Williams angol kutatók, különböző társadalmi réregek táp­lálkozási szokásainak, kalóriafogyasztásának és testsúlyának vizsgálatából hasonló ered­ményre Jutottak. Meglepetésükre az angol ..felső tízezer“ körében, vagyis azok között, akiknek Jövedelme és kalóríafogyasztása általában magas, ritkán találtak elhízott embert. Ugyanakkor a kispénzű, dolgozó rétegekben, amelyeknek tíigjai általában ke- xnesebb kalóriát fogya.sztanak, mint a jó módúak, viszonylag több kövér embert vet­tek számba. Mellesleg hivatkozni lehet itt az állatteny­észtők tapasztalataira is. Sikerült olyan ál­lattörzseket kitenvészteniük, amelyeknek .súlygyarapodása maximális, bár nem kap­nak több abrakot Egyúttal azt is bebizony­ították, hogy a más-más hatásfokú táp- lálökértékesítős nem az emésztőcsatornán múlik, azaz ebből a szempontból nem a táplálék emésztése, felszívódása, vérbeli koncentrációja, hanem a sejtekben végbe­menő anyagcsere a döntő. Hetény! Gáza, az l!)59-ben elhunyt kiváló belgyógyász j^fesszor tankönyvében az elhízást potenciális betegségnek nevezi. Vagyis az elhízás ugyan nem betegség, de annak lehetőségét hordozza magában. Ezért az orvosok olykor fogyókárát írnak e lő betegeiknek. S az elhízottak a normál testsúly, a vele jérá jobb közérzet, a hosszá és egészséges élet reményében vállalják a koplalást vagy legalábbis a sze­rényebb táplálkozást. Szerencsére a karcsú alkat divat is lett. Ámde akár az egészség, akár a divat kedvéért koplal valaki, a fogyókúra után, sajnos, gyakori a visszaesés, ha az illető egy kicsit hosszab ideig lazít a diétán. Tehát az egyszer elért nor­mális testsúly nem garancia az újabb elhízás ellen. Ez a felismerés a motorja an­nak a kutatási iránynak, amely az elhízás, a soványság, pontosabban a test.súlysza- bályozás kérdését tűzte maga elé. ALIG ESZM.i DE- Szabályozó mechanizmus Az ember és az emlősállatok táplálék- fogyasztásának mértékét azok az agyi köz- jjontok szabályozzák, amelyek az étvá,gyat, az éhségérzetet, illetőleg a jóllakottságot jelzik. így példáiul az agyi éhségközpont elektromos ingerlésével olyan mértékű ■ fa­lánkságot lehet létrehozni, amely valóban vészes elhízásra vezet. Ugyaiiennek a köz­pontnak az elpusztítása a táplálkozási igény megszűnését eredményezi, amiből katasztro­fális lesoványodás következhet. Mindez fordítva érvényes a jóllakottság-központra. Mivel azonban a sovány emberek állandóan azonos mértékű táplálékfogyusziás mellett soványak maradnak, n.gyenú.gy, ahogy a kövérek kövérek maradnak, nyil­vánvaló, hogy nem az élnség- vagy az étvágyküzpont hibás működése felelős az elhízásért. A megfigyelések arra vallanak, hogy az elhízottnál magasabb, a soványnál alacso­nyabb szinten működik a testsúlyállandóság szabályozása. Ha nem lenne ilyen sza­bályozás, akkor annak a testsúlya, aki az alajtanyagcseréhez és a fizikai munkához szükséges kalóriamennyiségnél, mondjuk lü százalékkal többet fogyaszt, négy év alatt megduplázódnék. Elég lenne tehát naponta egy két szelet torta az ébed után ahhoz, hogy a 70 kilogrammos felnőtt négy év múlva 140 kilós zsírkolosszus legyen. Hogy szervezetünkben testsúlyszabályozó mechanizmus működik', ezt a hízó é.s a fogyókúrák egyaránt bizonyítják. A so­ványak, akik keservés kínok árán néliány kilogrammot felszednek, újra lesoványod­nak, mihelyt a legkisebb lázas bete.g.ség támadja meg, őket. Az elhízottak viszont, »t. ha fáradságos és sok lelkieröt igénylő kop­lalás után leadnak néhány kilogrammot, gyorsan visszahiznak, mihelyt abbahagyják a diétát. Mindez és megganyi tervszerűen véghez vitt kísérlet egyértelműen bizonyítja, hogy a soványság vagy az elhízás kérdését nem egyszerűen az elfogyasztott táplálék mennyisége, nem is állalában a táplálkozás, hanem a testsúlyszabályozás dönti el. A biokéiiiikusok s az élattaiiiial fog­lalkozó kutatók már rég feltárták azokat a kémiai folyamatokat, amelyeken keresztül a táplálék .szénhidrátjai, fehérjéi, zsírjai lebomlanak, átépiilnek, energiát szolgáltat­nak vagy zsírrá alakulnak. A már idézett Miller profes.szor azonban joggal állítja: csak éjupeii azt nem tudjuk meg, hogy inllyon utakon lialadnak az egyes tá­panyagok, illetőleg bomlástermékeik kü­lönböző körülmények között. Más szóval: nem ismerjük az utak ,,forgalomirányító berendezéseit“, amelyek megszabják, hogy milyen.vagy mekkora legyen az egves ,,jár­művek“ sűrűsége, sebessége és a forgalom iránya. Az eddig folytatott kísérletek jobbára a keringő vér tápanyag-koncentrációinak mé­résére szorítkoztak. Holott a vér csak annyi, mint az olajkutat a tároló tartállyal ö.ssze - kötö vezeték. Tehát csupán n „vezetékben“ uralkodó koncentrációviszonyokból követ­keztettek a tartály viszonyaira, ami félre­vezető eredményt adhat. Napjainkban még az is vitatott, ho,gy a zsfrraktárak zsírsejtjeinek száma öröklete­sen megszabott-e, avagy a gvermekkori táp­lálkozási szokásoktól, a több ■ vagy a ke­vesebb táplálékfogyasztástól függ. Az két ségtelen, hogy minden szabályozásnak van­nak korlátái, tehát a tartós é.s állandóan erőltetett lúltáplálás csecsemőkorban eset­leg a zsírtároló sejtek számának növekedé­sét eredményezheti. Viszont azt is tiidjuK. hogy az állatot, sőt olykor a csecsemőt is nehéz túltáplálni, mert ha jóllakottsági központja jelzi: elég, nem eszik tovább. Vagyis a csecsemő is „okosabb“ néha, mint a mégoly jő szándákú anya, aki túl sze­retné táplálni ót. A bőségesen és jól táplálkozó embereket, akik nem híznak el, szerencsésnek kell tekinteni. Valamilyen örökletes adottság folytán olyan hormon- va.gy enzimrend.szerre tettek szert, amely a leleslegesen fogyasztott kalóriákat hőtermelést eredménvező anvag- csereutaki'a tereli. Objektív mérések igazol­ják, hogy a többielkaloriát fogyasztó, de állandó súlyú emheroK hótermelés révén szabadulnak meg a feleslegestől. Ez a „!u- xus“-hötennelés teszi lehetővé a súlyállandó- ságot. A hőtermelés fokozódása más esetek­ben is előfordul. Hideg környezetben pél­dául a teljesen bénítolt izomzatú kísérleti állat belső égési folyamatai felgyorsulnak, belső szervei hőt termelnek, hogy védjék testének höállandóságát. Ugyanez történik lázas állapotban mindaddig, amíg testünk hőmérséklete el nem éri azt a szintet, amelyre a szervezetben keletkezett láz­keltők állították „termosztátját“. (,A két világliúború között fogyasztószernek használ­ták a Dinttrofenolt, amely ugyanesítk fo­kozott hőtermelés útján csökkentette a test­súlyt. Hamar kiment a divatból, mert mér­gezőnek bizonyult.) ' Egyébként: hogy a fokozott hőtermelés a testsúlyállandóság fenntartására szolgáló szelep, azt P. Fabry csehszlovákiai kutató 1969-ben igazolta. ilu napi 1000 ka'óriát egyszerre adott a kísérleti állatnak, lénvnge- .sen kisebb hőtermelést tapasztalt, mintha egész napra elosztva 6x200 .kalóriát fo- gyasztatott el vele. Tehát: a sok apró étkezés elősegíti a luxiis-é-gést, és kevésbé okoz elhízást, mint azonos kalóriamennyi- ségnek egyszerre való eliogyasztasa. A kutatók a testsúlycsőkkentés mai mód­szerénél kellemesebbet, tnrtósabhat és ve­szélytelenebbet keresnek. Hiszen az ét­vágycsökkentők megkönnyítik ugyan a kop­lalókúrát, de gyakraiTvvezetnek kóros szén vedélyhez. Ezért nem! tekinthetők ideális szereknek. A legjobb megoldás az ieiine, ha sikerülne olyan gyógyszert létrehozni, amely a zsírraktárak helyet a luxus-égés irányába tereli a kalóriáfelesleget. Figyelem- he véve a kutatások mai tempólát. s a gyógyszergyárak anyagi érdekeltségét és kutatási kapacitásút, számítani lehet rá, hogy ez a szer sem várat magára időtlen időkig. Dr. SZENDE! ADAM whbj : :->T-iasaK Kui'ucz Sándor ielvétele Á tvágunk a sűrű erdőn, mindenhol béke ^ honol, nyugalom, a levegőben gyan­taillat terjeng. A fennkölt csendet csak a madarak trillázása és a méhek zümmögése töri meg. A nagyváros forgata­gából érkező ember elégedetten nyújtózik szét a kocsi ülésén. Jobbról az államhatár, balról a lipnól víztároló. Ha megerőltetném magam, se tudnám elképzelmi, ami itt ko­rában lejátszódott. A szemtanúk vallomása szerint Barry Meeker egyszer csak előtűnt a fák koronái közül. Egy darabig manőverezett a tó v.íze fellett, amelyben békés emberek fürödtek, aztán mintegy jeladásra elindult gépével a megjelölt hely felé. Feltűnően biztosan vezette gépét. Elvégre ,,kiváló“ iskolában szerezte bizonyítványát. Gyermekek, védtelen nők tömegét ülte meg korábban Vietnamban. Akkor is csak a képességeire meg az öszböneire volt utalva, mert mélyen, a vletaiamí hátországban már nem irányította senki sem, egyedül a ko­rábbi értelmetlen parancs. ütő Soka, a Dőlni Vltavice-í átkelőhely kompkezelője úgy látta öt, mint talán egy vietnami kislány, akinek halomra lőtte szü­leit és hozzátartozóit. A 34 éves kompkeze­lő először alaposan vé.gigmér, s csak aztán válaszol, amikor elárulom jövetelem cél- ját. — Tizonöt éve teljesítek itt szolgálatot, de életemben nem láttam azt, amit ez az amerikai művelt, nem igaz Vérka? — Ha anein tévedek, éppen katonákat szállítottam át, amikor odafutott a komp­hoz a négyéves Milosunk: ' — Nézd, anyu, belest jön hozzánk! — Az a helikopter, szavamra mondom, játékszernek tűnt. Ezüstösen fénylett, az orra kéken csillogott, mint az égbolt. És olyan magabiztosan repült, mintha rendsze­res Ingajárat lett volna. — Nem csodálkozom Vérkán. Most, nyáron, reggel hattól, este tízig, sőt éjfélig is dolgozunk, és akkor jön ez a kalandor. Fogtam a fényképezőgépet, beültem a Fiat­ba, és gyerünk utána. Hátha, megint ott száll le, mint pénteken? De nem. Egy ki­csit jobbra vette az Irányt. Szinte táncra perdült a gabonaföld felett. De akkor már beállítottam a masinát, és lekaptam. A fényképet ne kérje. Már jő helyen van. A komp eléri a partot, és én búcsút ve­szek Oto Sokától, aki még megmutatja az utat, merre menjek. Enyhe kaptatón, buja zölddel burjánzó domboWa'lra visz az utam. Körös-körül lá­bon álló gabona, hamisítatlan nyári idill. j Pár méternyire «tílusos, gyantaszagú üdü­lőház. Felteszem az amúgy is várható kér­dést. Marie-Luise Váciiová, a Karlini Zenés Színház szólistája még u’ost is megremeg a látottakat visszaidézve. — V'asárnap, tizenhetedikén, késő délu­tán érkeztünk. Pihenni szerettünk volna. Remek idő volt, alig vetkőztünk át für- döruhába, amikor megjelent fölöttünk egy csillogó helikopter. Az orra kék volt, a tör­FEJVADÁSZ A LiPNO FELETT KI All AZ liH-1-D MÖGön? zsét vastag piros csík szelte át, különben ezüstösen csillogót, mint egy hal’ a kris­tálytiszta vízben. S képzelje? .. . Fényes nap­pal, világítottak a reflektorai. Már éppen készültem, hogy szólok az unokáknak, hogy jöjjenek, nézzék meg, valarailven tábornok teszi tiszteletét nálunk, aniikor eldördültek a lövések. — Kisvártatva felismertem, hogy a tá­volban katonáink lövöldöznek a levegőbe. Sejtettem, hogy ennek a fele sem tréfa. Erről csak akkor bizonyosodtam meg, ami­kor a leszálláshoz készülő helikopterből tompa gépfegyverropogás hallatszott. — Nézd, mami, a katonáinkra lőnek — szóltam —, -és az arányló sárga búzatáblá­ban görnyedő alakokra lettem figyelmes. Minden oly hirtelen jött. De már sejtettem, hogy itt komolyra fordult a játék. Elfogott a rémület arra a gondnhitra, ho.gy körös-körül az üdiidlöházak mellolt gyer­mekek futkosnak a ropKTidä golyók között. •Azt sqm tudom, meddig tartott ez az ör­dögi színjáték, csak arra emlékszem, hogy a helikopter ismét felemelkedett és sietve távozott, aztán, kisvártatva még visszatért, mint búiiüzö a tett színhelvére, de aztán . eltűnt. Úgy roskadtam a heverőszékre, mint akivel rossz tréfát űztek, és szín*.'; már csak aléltan láttam, ho.gy katonáink meg­közelítették a búzatáblában görnyedi tár­saságot. Kicsoda Barry Meeker? A hallatlan emberrablás nemcsak a szem­tanúkat, hanem az egész világ közvéle­ményét megdöbbentette. Pár héttel az euró­pai biztonsági záróértekezlet okmányának aláírása után a nemzetkozö jogok ilyen durva megsértése fölött józan ítélökcpes- ségű emlter egyszerűen nem térhet napi­rendre. Vajon kicsoda Barry Meeker, és kik áll­tak mögötte? Barry Meeker amerikai pilóta a vietnami dzsungelben járta ki a hérgyilkosság ma­gasiskoláját. És, hát mi várható egy ilyen mindenre kapható ,,gentl iinantól“? ,,Bravúros tette" után a traunsteini (NSZK) kórházban megoperálták, aztán — a véletlennek milyen túrosa összjáléka! — „ismeretlen helyre“ szállították. Állítólag azért, hogy „megkíméljék“ az újságírók zak­latásától. De finom lelke lehel! Hirtelen eltűnése azonban inkább azzal függ össze, hogy már épp eleget elárult magáról. Nyilván kenyéradó 'gazdáinak is kényelmetlenné vált. Á mór megtette kö­telességét, a mór mehet, 1969—1971-ben az amerikai Imdsereg kü­lönleges ejtőernyős alakulatának pilótája­ként vett részt a vietnami háborúban. Több­ször kitüntették, és elérte a századosi ran­got. Ezután 1972-íg az NSZK-ban szolgált az amerikai hadsereg katonájaként. Leszerelése után egy münclieni „mentöcég“ hellkopterpilótaként <alkalmazta, s való­színűleg a cég szolgálatában vett részt a csehszlovákiai embercsempészésben. Példát­lan vállalkozásáért 10 000 márka „tisztelet- díjat“ kapott. Ügyvédje, Klaus Gübel mün­cheni ügyvéd az értesülések szerint a bonni belügyi kapcsolatokkal foglalkozó miní’sz- téríummal áll összeköttetésben. Így már minden világos.t. Josel Mladöjovsky

Next

/
Thumbnails
Contents