Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-09-09 / 37. szám
»$ *i* » 3 A bányában nincs ablak — tartja a mooilás. A* emberek, akik leszállnak a fűid alá, mint a Takandok, vájják az üreget, és tonnaszám küldi fel a szenet A föld felszínén már nem látszik ezen a fekete kincsen az « temérdek verejték, a melynek árán a napvilágra került. P íí >9tt .. Fiatal bányászok Ft^felé kicsit lassít a masina, nem csoromipblnek úgy a kocsik, az ismerkedés Is köny- nyetoben megy. — Húsa év, nagy idd. Kibírták? — kérdeni. — KI. Fél éra múlva lassít a szerelvény, majd megáll, és a bányászok kiszállnak. Mi is, de mire kinyújtözunk, kiegyenesítjük végtagjainkat, az embeirek javarésze már el Is tűnik az ol- dalfolyosök sötétjében. Anton Rosenberg technikussal, a hozzánk kirendelt „idegenvezetővel“ Bemáth József körletfelügyelő után Indulunk. Egy újabb kereszteziödésnél beáll az idetglenes, deszkából ácsolt, oldalfalba rejtett llgl- fonnal (telefonnal) asztallal, paddal felszerelt „irodájának“ az ajtajába, s az emberek sorra leadják neki számozott személyi márkájukat: ó megszámolja, mindenki lejött-e, és sorban felaggatja a falon fliggó „tüskés“ deszkára. Balesetkor vagy más üzemzavarnál tudják, kik hol tartózkodnak a bányában. .Az emberek közben levetik és felakasztják a nagykabátjukat a deszkából ácsolt fogasra. Itt ugyan még elég hűvös a levegő, de odébb már jóval maga [ (Naplójegyzet, 1975. augusztus 29-r61) Hosszú széles folyosókon, be- hemót nagy lépcsőkön jutunk el a fürdőbe. Itt alsónadrágot, inget, munkaruhát, csizmát, kapcát, stsakot és két derékszíját vételezünk, majd beöltözünk. A szélesebb derékszíjra akasztjuk a bányászlámpa elemtelapét, zsinórjával által- vetjük vállunkon a lámpát, és kilépünk a térre, hogy elvegyüljünk az ott várakozó bányászok között. — Igyekezzenek, mert a szerelvény pontosan tizenkét órakor Indul I — utasított korábban a bánya központi ügyeletes diszpécsere, Vavro Koníer, aki maga Is gyakran száll le a bányába, hogy ellenőrizze a munka menetét, az üzembiztonsági berendezéseket. Az állomáson vagy százhúsz ember várakozik. Vannak köröttük, akik’ most jöttek műszakból, s csak megálltak, hogy néhány szót váltsanak az ismerősökkel, barátokkal. Az arcuk szénpor és verejték rajzolta különös ábrákkal van tele. A többiek, akárcsak mi, tiszta munkaruhában. Szokatlan fehér az arcuk, mert ott lenn nem világít a nap... Rajtunk újságírókon kívül a legtöbbjén sú. lyos télikabát. Tizenkét éra e- lött beáll a kis vHlanymozdony a hosszú személyszállító csíl- lesorral, és az emberek pillanatok alatt eltűnnek a fedett, szűk nyílásé, keskeny pléhdo- bozokban. Nekem közvetlenül a mozdony mögött Jut hely. Beré- nyl Károly segédvájár, Durov- sk^ Pál vájár, a Ján SlSulák vezette szocialista munkabrigád II. fokozatával kitüntetett kollektíva helyettes ■ vesetöje és Bernáth József körletfelügyelö ülnek a szűk dobozban. Beré- nyl Károly húsz éve került Ide. Öurovsky Pavol 1958-tól dolgozik Itt, Bernáth József, aki e- gyébként Zlllnáról származik, ésjpagaís csodálkozik magyar eredtü nevén, szintén tíz éve, miután elvégezte a bányászati szakközépiskolát, került a hand lovai bamasaénbányába. Alighogy megismerkedtünk, már indul is a szerelvény, és zörögve, táncolva a síneken, szalad velünk a hosszú sötét fo- lyosóban. Felkattintjuk a lámpánkat. Megvilágítom a folyosó oldalát: — TH-öves biztosító szerkezet — mondják a folyosó kör alakú dúcaira mutatva. — Vízvezeték, Ivó. és bányaipari víz.... Húsz perc mülva egy állo- másnyl széles föld alatti csarnokba Jutunk, ahol egymás mellett több sínpár, jelzőlámpa van; —- Bazalt — mondják, s magyarázatképpen még hozzáteszik —, bfeyaelosztó. Az állomás közepén nagy ü- vegtábla, a villanyfényben látom, hogy egy ember ül a műszerfalnál, előtte mikrofon: —A föld alatti részleg diszpécserei — mondják Ismét.-A doboz vasfalán Itt is, ott is fehér krétaosíkok: öt, hat, hét, kilenc... — Ezeket ki Irta, és miért? — kérdem útitársaimtól. — -A csomók száma — kapom a magyarázatot. A harminc perc hosszú idő, s főleg azoknak, akik naponta beleülnek ezekbe a csillékbe, egyik-másik csoport kártyával kergeti el az unalmat. —Nincs engedélyezve, de ki látja, tartják az emberek — mondja Bernáth József. sabb a hőmérséklet. Visszafelé jól megizzadva Jönnek, így nagy hasznát veszik ennek a ruhadarabnak. — Jó, akkor indulhatunk — szól mellettem Berónyl Károly. Kezében két nylonzsák, vállán táska; lehet tlz-tizenőt kiló a terhe de Így is alig győzöm vele a lépést. — Fogja ezt a vasat, és a- kassza bele a drótbal így nil Ez segít — mondja, és már húzatja Is magát a sífelvonókhoz hasonló mozgó dirófikötéllel. Követem a példáját, mégis csuramvizes vagyok, mire felérek a folyosó végére. — Most már odatalálnak, csak egyenest utánami — hagy le végUl Is ez az alacsony, zömök ember. Mlie a folyosó végére, a Ján Siáulák vezette szocialista raunkabrigád második fokozatával kitüntetett kollektíva munkahelyéie érek, ó már alsónadrágra vetkőzve dolgozik. Öltözéke a hegymászó és a futballista öltözéknek a keveréke: vastag derékszíj, alsónadrág, a lábán bakancs és vastag műanyag lábszárvédő, fején sisak, rátüzve a lámpa. Ahogy a föld alatti folyosó végéhez közeledünk, a velünk zsemben mozgó vasetevátor. egyre vastagabb rétegben szállítja a szenet. Az emberek nagy szeneslapáttal húzzák rá. Herényi Károlytól tíz percen t»lül már folyik a verejték. Végül tiszta a hely, hozhatják az ú- jabb TH-dúcokat, valamint a hozzájuk tartozó farönköket, hogy az újabb százhúsz centi- méteres folyosót építsenek. Amikor az is kész, ketten százhúsz lyukat fúrnak mintegy két méterre a Szénrétegbe. Körben Ourovsk^ Pál készíti az Imént nylonzsákban hozott robbanófejeket: fogaival letépi a védőburkolatot, kiegyenesíti a drótokat, összeköti... — Kész, gyerünJc a folyosó végére! — mondja, és megvárja, míg tisztes távolságra nem érünk, aztán pedig arounkba csáp a légnyomás, fülünk cseng a nagy dörrenéstől, szánk megtelik szénporral. ök azonban nem sokat várnak, nyugodtan visszamennék a helyszínre, és lapátolják a kiszabadított szenet az elevátorra. Idén a brigád húsz tagjából kevesen mentek szabadságra. Sőt, ha kell szomltat. és vasárnap is leszállnak a bányába .Az év elején volt valami fönn- akadás, így egy kicsit késnek az üzem tervének a teljesítésé vei. De nemcsak ezért nem mentek szabadságra, hanem még az év elején elhatározták, hogy túlszárnyalják a kézzel vájt folyosó építésében tavaly Ilyenkor felállított saját csehszlovák rekordjukat. Az Imént tehát egy rekotd születésének a tanúja lehettem, mert ^ brigád abban a hónap ban épp akkor szállt le utoljára a föld mélyébe. Tavaly a harmincegy munkanapra es6 1- dőszak alatt 542 m 30 cm lettek meg. Most viszont, mint a- hogy Ján SlSuláktól, a szocialista munkabrigád második fokozatával kitüntetett kollektíva vezetőjétől megtudtam, eddig 622 m-t haladtak előre. .Akár le is ülhetnének tehát, és ha szabadna a bányában dohé nyoznl, rá Is gyújthatnak. De nem! A cigaretta helyett egyelőre csak a dohánttt gyömöszölik a szájukba, rágják a bagót, és továbbra Is keményen dolgoznak, mert elsősorban nem másokkal, hanem önmagukkal birkóznak. — Jól előkészítettük az e- gésa munkát, és szeretnénk, elérni a 640 métert — mondja a kollektíva vezetője, ős maga Is húzza az elevátorra a szenet. A hátán csorog a verejték, az arca fekete, akárcsak a szén, a melyet a felszínre küldenek. A szénen persze verejték neh-. látszik, de hogy benne van nemcsak a szénben, hanem a hatszáznegyven méteres előrehaladási rekordjukban is, azt én Is tanúsíthatom, hiszen ezek az emberek elsősorban testük verejtékével, Izmaik kemény munkájával győzték le önmagukat. NÉMETH ISTVÁN Kép: szerző Pár perccel tizenkettő előtt N em tudom, álltak önök már sorban kökuszdíoért? Én bizony nem álltam eddig, púdig Jól tudom, hogy ízletes és néhány ezer kilométernyi távolságról hozzák be hazánkba. És hogy miért kérdezgetek Ilyen furcsaságokat? Azért, mert tegnap délután azzal állított haza az asszony: „Rohanj, fiam, a sarki zöldségeshez, dinnye érkezett, talán még nekünk Is jut, ha Igyekszel-“ Jutott Is úgy háromnegyed órás sorban állás után. s ez alatt az ácsorgás alatt tudatosítottam, hogy lám a kókuszért meg a banánért senki sem tülekedik, pedig hát rangosabbak a szerény hazai dinnyénél. Nem Is fértem a bőrömbe, amíg ki nem nyomoztam, hogy az alig 60 kilométernyire fekvő Hroboűovöről (Allstál- rél) került ez a néhány mádba görög és sárgadinnye Bratislavába. Innen Igyekszem most kideríteni, hogy miért „fehér holló“ ez az ízletes csemege • A falu Szép és rendezett község Alístál. Villaszerű házainak, virágos udvarainak láttán nem nehéz kitalálni, hogy az itteni földművesszövetkezet a Járás legjobb közös gazdaságai közé tartozik. Ezt persze nem Is titkolta a falu „gazdája“, Wimmer László szövetkezeti elnök, hanem büszkén mondta, hogy 290 főnyi tagságuknak az átlag- keresete egy-egy jó gazdasági év folyamán a havi 2300 koronát Is túlszárnyalja. — Ezenkívül másképpen Is Igyekszünk dolgozóinkat segíteni — dicsekedett a 12 évvel ezelőtt választott elnök. — így például Ifjú házasainknak lakásokat építünk, nyugdíjasainkat gabonával és pénzjuttatással támogatjuk, Idén pedig hetenként négy . dolgozónkat üdültettük a magyarországi Hajdúszoboszlón. Igaz, tagjaink meg is érdemlik a róluk való gondoskodá.st. Ga- bonatáblálnkrél idén Is bő termést arattunk, állattenyésztésünk virágzó, 70 hektárnyi szőlészetünkben pedig az elmúlt esztendőrrr A DINNYE, HOl A DINNYE? (Riport arról, ami lehetne, de nincs) Az «look ben közel 100 mázsás átlaghozamot értünk el. Csupán véletlen? — Én tulajdonképjien a dlnayetermesztés végett Jöttem A1 istáira — saakítottam félbe .12 elnököt, — Bratlslavábam hallottam, hogy itt dinnyét Is termesztenek! — 0, a dinnye csak „véletlenül“ került termelésünkbe, — mosolyodott el Wimmer László. — Ogy történt, hogy a 73—74 es esztendőben meg kellett szakítani a szőlőtermesztési programot, mert nem kaptunk ojtványokat. Négy hektárnyi föld parlagon maradt volna; mit tehettünk tehát mást, dinnyét vetettünk belő. Akkor még magunk sem reméltük, hogy ilyen kitűnően bevág ez a kísérlet, hiszen 45 000 korona jövedelmet hozott egy-egy hektárról a dinnye. Idén aztán, mert még mindig nem kaptuk meg az ojtványokat, még egyszer annyi földbe vetettünk dinnyét. Termeti is aztán annyi görög- és sárgadinnye, hogy azt sem tudjuk mihez kezdjünk vele! — Mihez? — kérdeztem elképedve. — Nem tudják, hogy Bratislavában sorban állnak a vevők, ha néhanapján dinnye érkezik? — Sajnos, ezt magunk Is Jól tudjuk, de raégsesn segtthetünk — válaszolta az elnök egy kissé szomorkásán. — A hiba olt van, hogy a felvásárlók nem tartják bn szerződést kötelezettségeiket. Idén például 7 és fél vagon dininye átvételét vállalták: ml akár meg Is duplázhattuk volna ezt a mennyiséget, ök azonban csak három és fél vagon dtnaiyét vettek át. így amíg a városokban hiánycikk a dinnye, mi akár Dunát pekesBthetnénk ezael az ízletes csemegével. Pedig hát nyugodt lélekkel mondhatom, dinnyénk mézédes s mert kissé késel fajta, még szeptember közepén sem környékezi meg a „Lörlncz!“ Ami lehetne, de nincs — Azt még megérteném, hogy önöknek „pechjük“ volt a felvásárlókkal — vetettem közbe —. Hol van azonban az a dinnye, amelyet a többi szövetkezet teinneszt? — Ogy látszik, nem tekintik fontos termőknek a felvásárlók a dinnyét, mert másokkal sem tartják be vállalásaikat — válaszolta kedvetlenül az elnök. — Pedig rajtunk kívül máshol is termesztenek dinnyét a szövetkezetek. Az Is Igaz azonban, hogy népgazdaságit szempontbiil jóval fontosabb gabonát, kukoricát és egyebet termeszteni. Pedig ha legalább a kertészetekben ültetnének be egy-Joét hektárnyi területet dinnyével, akkor az állam sem károsodna, a szövetkezetek Is jól járnának, és a városiak sem nélkülöznék ezt az Ízletes gyümölcsféleséget. Igaz, hogy a dinnye főképpen a homokos talajt kedveli, a napsütésre is nagyon igényes, termesztése viszont kevés pénzbe, kevés munkába kerül. Nálunk például mindössze nyolc személy foglalkozik a dinnyével, s az is az előnyökhöz tartozik, hogy a gépleró is jől alkalmazható. S hogy ez mennyire jövedelmező termelési ág? Ha tápanyagdüsabb a t.alaj. vagy ha fóliát Is használunk, akár 450 mázsa termést Is leszüretelhetünk egy-egy hektárnyi földről. Nem szabadna azonban előfordulnia olyasminek, mint nálunk, hogy nem tudunk mit kezdeni a terméssel. Hiá ba lehetne könnyen szállítani a dinnyét, engedélyt nemigen kapunk. Így aztán, ha nem árusítanánk az Allstálban felállított külön árudánkban, bizony a nyakunkra rohadna ez az ízletes csemege. Pedig dinnyénk nemcsak ízletes, hanem minőségét még a járás határán túl is dicsérik. Alig megy keresztül olyan bratislaval autó Alistálon, amely meg ne állna dinnyeárudánk előtt. A dinnyéskert nagyszerű csoportvezetője. Farkas Miklós pedig még a kiállításon sem vall szégyent görög- és sárga dinnyénkkel, így például a néhány napja megrendezett Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyt) kistermelők kiállításán díjat nyert a dinnyénk, legközelebb pedig a pardublcei országos zöldség- és gyOmöIcskiálUtáson ismerheti meg az ott megforduló közönség — fejezte be magyarázatát a lelkes Wlmmer László. Ilyen hát a helyzet a dinnyeterme.sztés- ben, pedig ugye egv cseppet sem bánnánk, ha az Illetékesek segítenének ezen? A kertészek inegpróbálkozhatnának a termeszté sével, a felvásárlók pedig nigalmasehban teljesítenék vállalásaikat. Azt hiszem, mindenki csak őrülne a még több gvümölcsnek, a még több Ízteles dinnyének. NEUMANN JÁNOS
