Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-09-02 / 36. szám
6 Gogh Kálmán: II. A í. Gogh Kálmán beszélgetésünk «lején megemlítette, hogy gyakran fá] a jobb térde. Akkor azt mondta, hogy majd a harmadik, negyedik fo^rduló után eldől, kell-e operálni a térdét. Nos, azóta több mint két hét telt el, utánunk van a 4. Itgatordu- 16, sőt a válogatott tágabb keretének első találkozása Is. Kálmán minden mérkőzésen ott volt, a válogatottak első találkozóján úgyszintén Hogy „szolgál“ a térded, Kálmán? — Nagy örömömre mégsem kell operálni. Meniszkuszgya- nús volt ugyan, de kiderült, hogy csak kisebb zúzíSdás és a térdemet érő sok ütés okozta a szúró fájdalmat Egy balhát- véd'nek becsúszás közben mindig a jobb térdére kell ereszkednie, azaz dobnia magát. E- zektő'l az ütésektől volt a fájdalom. Egyelőre még vigyáznom kell, talán ezért is alkalmazom ritkábban a becsúszó szerelést. Persze ennek „szakmai“ háttere is van, A legjobb hátvéddel is előfordulhat, hogy nem sikerül a szerelés, ö viszont a földön marad, s bármilyen ügyesen és gyorsan ug- ra legalább háromméteres előnye van. Ilyenkor a középhátvédnek kell kihúzódnia, ezzel viszont lazul a védelem, s köny- nyen baj lehet. Ez azonban nem azt jelenti, hogy sohasem élek ezzel a szerelési módszerrel. Én inkább állóhelyzetböl küzdők a csatárral, így nem rázhat le magáról olyan köny- nyen. Valóban így van. A Slovan mindhárom hazai mérkőzését láttam, de Kálmán alig szerelt becsúszva. Igaz, nem is fordítottam erre különös figyelmet, azt viszont megfigyeltem, hogy Kálmán gyakran tör előre, és közvetlen közelről veszélyezteti a kaput. De más Is a szemembe tűnt, mégpedig az, hogy a Slovan játéka egy mérkőzésen sem volt meggyőző, sőt kétszer csak keserves győzelmet aratott.-Akarva-akaratlau észre kellett venni azt Is, hogy a Slovan védelme gyakran jön zavarba, különösen kirivö volt ez rik is fel, a csatárnak akkor- a Dukla ellen, és bizony hajszál választott el bennünket a nagy meglepetéstől. Ez a tény annál figyelemreméltóbb, hogy a Slovan védői a válogatott tágabb keretének a tagjai. És a a csatárjáték is túlságosan merevnek tűnik, valahogy ötlette.len. Nagy ugyan a lótás-tutás, de ezzel csak 10-15 percig tartják avarban az ellenfelet, aztán az kiérzi, hogy nincs ebben sok fantázia, mert az a játékos, aki 10-15 másodperces futás eredményeként szabad marad, nem kapja meg a labdát. Nincs olyan Irányító, aki ezt észre tudná venni, és l>ersze kihasználná. — Ezt mi Is tudjuk, érezzük. Frázisként hat, de mégis kimondom, mert így van: az 1- dény elején tartunk csak. É.s még egy nagyon fontos dolgot nem szabad elfelejteni, mégjpe- dig art, hogy mi most két va- .sat tartunk a tűzben: az egyik a bajnokság, ahol bajnoki címünket kell megvédeni, a másik, a BEK-mérközés is vészesen közeledik, és mi intenzíven készülünk rá. A bajnokságban nagyon nehéz lesz a dolgunk, ezt már most érezzük. Mindenki a bajnok nótáját szeretné elhúzni, mindegy, hogy otthon vagy idegenben. A BEK-ben? Azt hiszem, elég annyit mondani, hogy az ellenfél a Derby County lesz. Talán mégis álljunk meg néhány szóra ennél a témáná,!. •Az angol foci, jóllehet a játékosok az utóbbi időben alig tudnak valamilyen nagy eredményt felmutatni, még mindig világmárka. A Derby a bajnoki címet óriási harc árán, elég nagy meglepetésre szerezte meg. .Angol szakemberek szerint nem Is annyira a Derby szerezte meg a bajnokságot, mint más csapatok (Liverpool, Ipswich Town) veszítették el. Az új bajnoki Idényben sem megy fényesen a tiajnoknak. Legutóbb otthonában szenvedett súlyos, 5:1 arányú vereséget. De még ez sem lehet mérvadó. Hiszen tavaly például a két BEK-döntös, a Bayem Müai- chen és a Leeds United is csak „másodhegedűsök“ voltak hazájuk küzdelmeiben. Milyen a hangulat a Slovannál és mi róla a véleményed? — Nagy általánosságban bizakodó a hangulat, ée önmagámról is csak ezt mondhatom. Tudjuk viszont, hogy az angol labdarúgók még most, az angol futball silány éveiben is, erős ellenfelek. .Az első másodperctől az utolsóig képesek küzdeni, a 90 perc minden másodpercében lankadatlan figyelemmel összpontosítanak a játékra. Mi .már jó régtől hangoljuk magunkat erre a mérkőzésre. Így talán fel tudunk majd nőni a feladat magasságához. Jó ideje nem tud a csapat kü- ilönösen nagy nemzetközi sikert felmutatni. Most is szomorúan emlékezünk vissza a Las Palmas és az Anderlecht elleni mérkőzésekre, amikor labdarúgásunk betegségére fizettünk rá, arra, hogy képtelenek vagyunk végig egyformán odafigyelni. A hármas számolt a közhiedelem szei-encsés számnak tartja. Most mi is ezt mondjuk: talán harmadszorra sikerül. A beszélgetés végére hagytam ezt a szokvány kérdést: Mik a terveid, céljaid? — Nagyon röviden megfogalmazhatom, mert ennek ott ike); lennie minden ember fejében, sőt a szívében Is, hiszen célok nélkül nem lehet élni. Műit labdarúgónak az a célom, hogy játékom a klub 'keretében és a válogatottban Is tetsszék a közönségnek. Mint családapának és szocialista társadalmunk hétköznapi polgárának az a célom, hogy családomnak mindent biztosítsak, ami a boldog csa'ládi élethez kell, s hogy gyermekemből vagy gyermekeimből becsületes embereket neveljek. Befejezésként keresetlen s»a vakkal csak annyit tudok mondani, hogy Gogh Kálmánban egy szolid fiatalembert, családját szerető apát, és egy szorgalmas, jó futbaíllstát ismertem meg. Azt hiszem, m roden olvasó nevében leírhatom: Szurk-olunk neked, Kálmán, és nagyon sok sikert kívánunk! ' Nessméri Siándor A ff érdeklődéi előzte fw meg a csehszlovákiai ma- " * gyár újságírók első nemzetközi mérkőzését, amelyre Dunaszerdahelyen, a DAC-pá- lyán került sor. A vendégek csapata Komlös András kapitány vezetésével érkezett, és soraiban Garas Dezsőt, Szirtes Adámot, Suka Sándort, Aradsz- ky Lászlót, Bujtor Istvánt ésKi- őédy Ervint is fellelhettük. A találkozót dr. Hegedűs János közvetítette — ismét nagy sikerrel. A két csapat élvezetes, helyenként jó játékot mutatott be a lelkes közönségnek. A vendégek korátlaga jóval a hazaiak fölölt volt, ők a nyugodt, sok átadásos játékstílust választották, labdáikkal többnyire a középcsaíár Bujtort keresve. A vendéglátók fiatalabb játékosai többet futottak, szinte görcsös igyekezettel rohamozták Kovács Fehnc kapuját. Talán ezért lőttek gyakran a kapu mellé vagy fölé. A SPORT VARÁZSA A csapatkapitány Komlös András, aki immár negyedszázada látja el ezt a tisztséget, ötvenhárom éves! Suka Sándor, Szirtes Adám is túl van az ö- lödtk Ikszen, Bujtor sem a húszévesek közül váló, jól tudjuk. Es mégis! Amit ezek a szenvedélyes színész labdarúgók müveitek, egyenesen csodálatos. Frissen, élénken mozogtak, remekül kezelték a labdát, átadásaiknak „szeme“ volt! Most, amikor a tömegEGY-EGY TIZENEGYES KIMARADT! HAZAI CjSAGiRÖK - RUDAPESTI SZÍNÉSZEK mtl) sport fontosságáról cikkezünk, nem árt leszögezni: a duna- szerdahelyi mérkőzés a tömegsport népszerűsítésének nagyon hatásos és jó formája volt. A két együttes tagjai bebizonyították, hogy a sport megőrzi a test és a szellem frisseségét, legyőzi az éveket; a rendszeres mozgás létfeltételünk! néhAny sző az ELŐZMÉNYEKRŐL Egy ilyen nemzetközi mérkőzés megszervezése komoly munka. A hazai színészek — budapesti újságírók találkozóig rengeteget kellett dolgozni. A csapat tagjai közül Sztlvássy József, Neszméri Sándor és Racskó Zoltán vállalt jelentős részt az előkészítő munkálatokból. A legtöbbet azonban Neumann János szövetségi kapitány, az Oj Ifjúság legszorgalmasabb külső munkatársa tette. Fáradhatatlanul szervezett, járta a szövetkezeteket, egyszóval: nélküle aligha lehetett volna ilyen sikeres a rendezvény. Külön köszönet illeti a dunaszerdahelyi városi és járási szervek képviselőit, akiktől messzemenő támogatási kaptunk a munkához. Gyurcsik József és Mácsai Gyula a bankettre is eljött, és jól szórakozott. A mérkőzés rendezője és patrőnusa a királyfiokarcsai szövetkezet volt. Azt, amit Kovács István mérnök, a szövetkezet elnöke vállalt, nagyon köszönjük. A szervezők napokon ál dolgoztak irodájában, értékes tanácsai valóban aranyat értek. BUJTOR A SZABADSÁGÁT SZAKÍTOTTA MEG A budapesti színészek éppen- olyan szenvedélyesen szeretik a labdarúgást, mint'az Oj Szó, az Üj Ifjúság, a Rádió vagy a Kis Építő szerkesztői. Bujtor István, aki nyáron heteken át dolgozott (fana Brejchovával filmezett Bralislavábanj megérdemelt szabadságát szakította meg a mérkőzésért. Autóba ült és eljött a Balaton mellől, hogy futballozhasson. Ami a terveket illeti: úgy véljük, a ligások — újságírók mérkőzéshez hasonlóan hagyományossá válik a budapesti színészek elleni találkozó is. Szeretnénk, ha afféle kis csehszlovák-magyar „müvészliga" jönne létre, s rendszeresen összemérnék - fociban tudásukat a szlovák, a cseh és a magyar színészek és újságírók. A HARMADIK ÉVEZRED SZELLEMÉBEN A nyolcvan perc olyan légkörben, annyira sportszerűen telt .el, amilyenre a ..profik“ összecsapásain aligha lehel számítani. Nem akadt egyetlen durvaság, szándékos szabály ■ sértés sem. A jól működő játékvezetőt hármas talán egyszer tévedett csak, amikor íes- gyanús helyzet után megadta Kulcsár Tibor gólját. Nagy kár, hogy a jelenetet nem tudjuk vldeorekorderrel visszapergetni! A két csapat játékosai ügy viszonyullak egymáshoz, mint ahogyan —■ felíélelezheiően — a harmadik évezred sportolói fognak. A gólokon Balta j3], Racskó és Kulcsár, illetve Bujtor f3i osztozott. Érdekesség. hogy mind Balta, mind Bujtor kihagyott egy-egy lizenegyesí! (bt) M ór egy »ztendőnak sem kell eltelnie, s megkes- dodik mntrealban az újabb olimpia. A tapasztalatokból jól tudjuk, hogy minden sportoló leghőbb vágya: eljutni Kanadába, és ott lehetőleg a legjobban szerepelni. Tudjuk azt is, hogy nem egész egy esztendővel a nagy világverseny elolt feltűnnek még nagy tehetségek, üstökösök. Olyanok, akikkel az előző olimpiai jáiékokon még nem számoltak, de most megjelennek, és olyan eredményeket érnek el. hogy azokra kényrtelen felfigyel-ni a világ. Az üstökösök közé tartozik e lengyel Wladyslav Ko- zakiewicz is, a rúdugrás talán legnagyobb reménysége, aki a Kusocinski-emlékversenyen 560 centimétert ug- rottl A szőke lengyel fiú mindössze 21 esztendős. 188 cm magas, nyolcvan kiló. Tavaly ezüst érmet szerzett a római Európa-bajnokságon, de ezt senki nem vette komolyan. Imponáló az a fejlődés, amelyet Kozakiewicz tavaly óta elért. Ma világszerte úgy beszélnek róla a szakemberek, mint a montreali olimpia egyik legnagyobb esélyeséről, a világcsúcs és az aranyérem várományosáról. A .szakvéleménynek van reális alapja. Kozakiewicz megbízható versenyző, általában elsőre ugorja — vagy inkább repüli? — át a legszédftőbb iNagas Ságokat i.s. REPÜLNI JÖ mondja Kozakiewicz, a rúdúgrás, lengyel kiválósága A Kusoczinski-emlékverseny után több újságíró rohamozta meg a lengyel atlétát. Mi is közzélesszUnk rész- leteket a vele készített interjúkból, bizonyára érdekli az olvasókat. — Ön a verseny előtt kijelentette, hogy szeretné túlszárnyalni az 540 centiméteres magasságot. Végül azonban 560 centimétert ugrott. Miért szerén^e- dett? Vagy talán nem bízott önmagában? Kozakiewicz: Tavaly az 540 cm valamilyen Inrcaa. pszichikai gátat jelentett számomra. Ha jól emlékasem, legalább többször próbáltam átjutni fölötte, ered'mény- teienül. Cgy éreztem, hogy csak akkor lehat eredményes az idei esztendőm, ha sikerül legyőzni ezt a gátlást. — Elég magasan kezdett. Nem tartott az 520-tól? Kozakiewicz: Az indén harmadszor álltam rajthoz. Bydgoszeban ugyan nem sikerült az 520, de Gdyniában már az 535 sem volt akadály! — Biicharski 550 centiméteres országos csúcsa enró- pal viszonylatban is számottevő. Öntött-e önbe erőt honfitársa sikere? Kozakiewicz: Buciarski és Slusarski nagy reményekkel utazott 11974-ben Rómába. Ok voltak az esélyesek, de idegeik ezt nem tudták elviselni. Én meg e^stér- met nyertem, s ez újabb erőtartalékaimat szabadította fel. Lehet, hogy kissé merésznek tűnik, de az idén megcélzóm a világcsúcsot is! — Pontosabban: biztató kísérletet tett az 567 ce-nti- méteren is. Mennyit szeretne „repülni“ az idén? Kozakiewicz: Nem akarok jósolni, meg aztán hadd maradjon az én titkom. Az eredmények mindig többet mondanak ez egyszerű számoknál. Remélem, gyakran lesz alkalmam erős ellenfelekkel megküzdeni. Az esetleges új világcsúcs azt jelentené, hogy Montijaiba is esélyesként utazik... Kozakiewicz: Az olimpia messze van. Meg aztán ép pen Biicarskiék példája a legjobb bizonyíték, hogy az esély önmagában még nem .sok. Nagy versenyen, véle ményem szerint, csak az számíthat a sikerre, aki so rnzatban képes az 550, 560 cm fölötti teljesítményre, Nordwigot is éppen állóképessége, megbizható^ga miatt választottam példaképemmé. Tehát nem kifejezet ten egy bizonyos magasság, hanem a megbízhatóság el érése az idei célom. — A rúdugrásról sokat beszéltek és írtak már. Még is felteszünk egy hagyományos kérdést: Miért éppen ezt a sportágat űzi? Kozakiewicz: Aki még nem próbálta, az bajosan tudja megártani, milyen érzés öt méter magasban „repülni“.. Csodálatos, semmi máshoz nem hasonlítható érzés ez, amiért érdemes edzeni, fáradni. Repülni jó, még akkor is, ha az embert izmai és egy müany,ag rúd röpíti fel. — Mint a sportolók általában, ön is sokat utazik. Mi ragadja meg leginkább az idegenben? Kozakiewicz: Ne tartsanak sem szoknyavadásznak, .sem nagyképűnek, de én a legtöbb országban a lányokat figyelem. Sok a csinos lány világszerte. És különösen sok Prágában, ahová mindig szívesen utazom versenyezni! (ys) HELYREIGAZÍTÁS. A sportoldal múlt heti anyagába sajnálatos hiba csúszott: összecseréltük a fiatalon elhunyt Jaroslav Brol! és az Inter Bratislava kitűnő kerékpárosa, Pavol Gálik fényképét. Olvasóink szíves elnézését kérjük. sportrövat Orahomíra Dryeóvá tizennyolc éves. A tflneci gerely- vetőnő a csehszlovák atlétika egyik legnagyobb reménysége. Ha nem töri meg szépen ívelő pályáját sérülés, sok örömet szerezhet az atlétika híveinek! Milan Hrica, az Inter Bra tíslava csapatkapitánya jelenleg katona, és a ÉH Bra tíslava színeiben játszik. A csendes, nagyon szerény játékos egyszer már a hazai magyar újságírók válogatottját is megerősítettet Petr Sodomka hizonyára az év eredményes hazai .sportolói közé kerül majd. A jugoszláviai vadevezös világbajnokságon aranyérmet nyert a C-1 kategóriában. Sodomka ennek a sportágnak egyik legtekintélyesebb európai képviselője! wm laagBaa
