Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1975-08-26 / 35. szám
9 VARGA ERZSÉBET VERSEI: A szilvafák is mm] Ssépszemű •IklHdelek rége már a nyárnak nagy barna rtharok jönnek s a szilvafák is búcsút intenek a kék tisztaságnak — vége már a nyárnak menj Szépszemfi messzire menj s érizd szép emlékem: mondd el mindenkinek milyen volt az Edén — őrizd szép emlékem A történet vége Aztán? Igen, ősz lett újra. [«heirvadt ajkunkról a nyár júdáscsökja. Meghaltak a lepkék s ml áflmalnkban tüzet mahkoltunk pulttá kézael... Vándor dal í. Tarisznyámba dugta a pogácsái a hamuban sült százszor-édest s alkonyattáft elbocsátott. Gazdagon térf vissza — mondta. A kapubűi még utánam nézett... Gazdag immár gazdag a szivem szelíd szép szávai szál a száfam tiszta vért az én homlokom. Visszatérek visszatérek kincses forráskértí gazdagon. 3. Vissziérnék: a kapu tárva s nem vár senkt üres a ház. Meghalt a kút s a béka benne ■*- az otthon hatalma megaláz. 4. Horpadt mellét az át kitárfa kéken kabsint a messzi ég rég-élfeleftett duhai nóiákáí dühöng fölöttem a szél — A messzeségnek döntőin vátlam s ktnccsel-koronás homlokom.- elindulok tiszta szívvel őszinte szállal gazdagon. Tarisznyámban a pogácsa az a régi százszőr-édes — nem veszett el otthonom: házam kertem búzám borom tarisznyámban hordozom ... M ost már igazán mennem kell — mondta. — Várnak. Nem tudják, hol vagyok. És nagyon sokat beszéltem már. — Nem beszéltél sokat. — De. A torkom Is kiszáradt a sok beszédtől. Te csak hallgatsz, egy szót sem szólsz. — Mert nagyon szépen beszélsz — mondta Gergely. — Tudsz mesélni. Igyál vizet, ha kiszáradt a torkod. Van még a kulacsban, És maradj még egy fél órát Ujjal végigszánkáztak a haján, a nyakán, a vállán, Gergelyt nézte, aztán a folyót. Ügy látszott, mintha semerre sem folyna a víz, egyetlen hullám sem szakította meg ezt a cslUogö nyugalmat. — Jó — mondta, — Akkor lomegyek a partra és Iszom. Nézte, ahogy végigszaladt a füvön. Egy nagy, lapos kő mellett lehajolt a kulacsért. Ivott. A mellére csörgött a víz. Lihegett, Gergelyre nézett és elnevette magát. — Te nem akarsz? — Csak tedd vissza, nem vagyok szomjas. Gyere ide, és mesélj. Letilt, az ölébe ejtette két csuklóját A kavicsokat bámulta a lábujjai közOtt — Hol is tartottam? „Kellene valamit mondani — gondolta Gergely. — Talán azt, hogy maradjon velem. Együtt járunk majd horgászni, és Itt lakunk a szigeten. De meddig tart ez? Csak néhány nap az egész. Mégis Jobb, ha 6 dönti el; ha akar itt marad, ha nem, úgy is jó ...“ — Igen — mondta halkan. — Már emlékszem. Szóval egész életében versenyző akart lenni. Rengeteget beszélt arról, hogy milyen jó a versenyzőknek. És arról is, hogy őt senki sem hagyná le, nem engedné. Mert verseny közben minden a kanyarokon múlik. És azon, hogy mit vállal az ember. Megmutatta nekem, mit csinálna. Milyen kanyarokat venne, mindent. És én el is hitteim neki. Értett hozzá, az biztos. Elhallgatott. Lábával apró köröket rajzolt 8 homokba. Aztán felszedett egy kavicsot és azt nézegette. Fehér, majdnem szabályosan négyzet alakú kavics voilt, egészen laposra koptatta a víz, élesre, simára. „Holnap is el fog jönni — gondolta Gergely. — Holnap is el kell jönnie. Kiabál a túlsó partról, a vízbe veti magát és átjön. Hideg lesz a bőre, amikor először hozzám ér. Arcán kis patakokban szalad a nyaka felé a víz. Megfőzi a halat, aztán együtt megesszük. Ugye, holnap is jössz? Nem hívlak, de eljössz, ugye?“ — Mindig mondtam, hogy ne játsszon. De mindig csak játszott, tréfált, semmit sem tudott komolyan venni. Amikor féltem a kocsijában, csak nevetett és még gyorsabban vezetett. Még gyorsabban, még gyorsabban. Néha csak eltakartam a szemem ... Sírtam, de akkor is nevetett Félsz, kér dezte. Rettenetesen félek! Mitől félsz? Attól, hogy meghalok, kérlek, nem bírom tovább. Csak nevetett. Én nem félek semmitől, mondta. A haláltól sem. Mindenki fél a haláltól, de én nem. Hiszen csak e- gyetlen másodperc az egész! Inkább az é- lettöl félek, mert az hosszú. Elfordult, a kis hullámokat nézte, ahogy ugráltak a kavicsok között. Egy vontató távolodott felfelé. Dohogott, vergődött az árral szemben. És aztán? — Inkább az élettől félek, mondta. Mert az hosszú. Tudod, miért félnek az emberek a haláltől? Nem, mondtam, nem tudom, de kérlek, egy kicsit lassabban, nem bírom tovább! Azért félnek a 'haláltól, mondta, mert akkor többé nem ehetnek, nem Ihatnak, nem szeretkezhetnek ... Pedig egy halottnak már semmi sem hiányzik! Ez a lényeg. Ük attól félnek, hogv mindent elvesztenek majd. pedig ha már elvesztették, akkor semminek sem fogják érezni a hiánvát. Én meg amióta csak élek. mást sem érzek, csak egv nagy csomó hiányt. Az élet hosszú, at- tó' ■■'bban félek... És te? G ergelyt meglepte a kérdés. Felnézett, a lány szemét kereste, de hiába. C.sak a tarkóját látta, egyenes, barnára égett tarkóiát. és apró. finom verej- tékcsenneket a hala tövében. — Azt hiszem, én a haláltól félek jobban. Rossz lehet, ha az ember már nem tud félni a haláltól! A huUámverős elcsitult, csend volt. Csak távolról érkezett halkan valami furcsa. Ismétlődő dobogás, mintha egy gőzkalapács dolgozna valahol. — Megcsúszott a jeges úton Nem tehetett róla. Teherautóval ment, nagy súlyt vitt. Egy borzalmas ütésre emlékszem csak. A kocsi klfarolt, felfordult, átcsúszott a másik oldalra, a távolsági busz elé. Valóban egy plManat alatt történt minden. Azt hiszem, nem is fájhatott neki. Nem volt rá Idő. Nekem csak a vállam tört el. Ilyen szerencsém volt. De most már megyek, nem tudják, hol vagyok. Gergely megcsókolta, és elengedte a kezét. Tekintetével elkísérte végig, amíg partot ért. és eltűnt az erdőben. Aztán nekí- györkőzött, fát vágott estére, és finom homokkal kidörzsölte a bográcsot. „Nem kértem rá, hogy elmesélje — gondolta. — Holnap majd szólok, hogy valami jobbat meséljen. Olyat, amin nevethetünk, így sohasem fogom elfelejteni öt*. — Milyen fiatal az arcod! Szinte gyerekes. Csak a szakállad tesz öregebbé. — Azért van — mondta Gergely nevetve. — Amikor tegnap elmentél, elhatároztam, hogy többé semmi szomorú dologról nem fogunk beszélgetni. Inkább nevessünkl Hiszen olyan remek nyár van, és olyan jól megértjük egymásti Megfordult a hajúban, karjával átkulcsolta a térdét. Gergelyt nézte, ahogy lassan merítgetl a lapátot a vízbe. Olyan közel mentek a parthoz, hogy szinte állt a folyó alattuk. — Bármiről beszélhetünk — mondta. — Még a halálról is. És közben nevethetünk, ha jólesik. Amit tegnap meséltem, az már régen történt. El is felejtettem már egy kicsit — Nem felejtetted el. Láttam az arcodon, hogy nemi Kerülgette a sekély vízben a tavaszi á- radástól Ittmaradt korhadt facsonkokat. Egy-egy kidöntött törzs még élő lombozatával kinyúlt a víz fölé, az ágak között árnyékos alagutak nyíltak. — Neked tényleg nincs senkid? Feleséged? Gyerekeid? — Nincs — hazudta Gergely. — Majd lesznek egyszer. Neim is gondolt rá, hogy miért hazudik. Nem gondolt semmire, csak nézte a lányt a hajó orrában. — Mivel foglalkozol? — Mérnök vagyok — mondta Gergely. — És miért laksz itt, a szigeten? — Minden évben eljövök ide, pár napra. Ez a legjobb pihenés. — De én most mindennap megzavarlak. Tegnap is ... — Tegnap azt mondtam, hogy félek a ha- láltóll Így Is van. Nagyon félek Elég sok embert láttam már meghalni, sőt egy alkalommal egyszerre többet. Kigyulladt egy fúrótorony, és felrobbant a gáz. — Azt mondtad, hogy ma nem beszélünk ilyesmiről. — Nem is akarok. Csak az érdekel, hogy te félsz-e tóle. Erről nem beszéltél. Ott, a teherautóban féltéi... — Igen. Ott nagyon. De ma már nem. Néha összekoccant a kanaluk, ahogy 8 közös bográcsból ették a hallevest, Gergely lenyelte az utolsó falat kenyeret, meg- törölte a száját, lement a partra, megmosta a kezét. A lány hideg vizet öntött a bográcsba. — Ekkora halat sehol nem lehet fogni — mondta Gergely. — Nincs meg egy Ilyen sziget a világon! — Sehol — mondta a lány. — Egyszer láttam repOlögépröL Majdnem szabályos kör alakúi Gergely csak állt némán, és nézte. A lány lesütötte a szemét. — Arra gondolsz, hogy maradjak itt? — Igen — mondta Gergely. — Nagyon jól élnénk itt mind a ketten. — Nem lehet. Ne Is beszéljünk többé erről. — Ahogy akarod — mondta Gergely. — Felejtsük el. — Mennem kell. Várnak. — KI vár? A lány nevetett. — Vá^k — mondta. Nézte, ahogy kiér a folyó közepére, e- hogy apró kis szökőkutak fröccsennek a lába nyomán. Mielőtt eltűnt volna az erdőben, még integettek egymásnak. Aztán Gergely nekiállt, hogy fát vágjon. Minden este nagy tüzet gyújtott, öröme telt benne, a- hogy a lángnyelvek magasra nyújtóztak a koromsötét éjszakában. Ilyenkor tudta a legjobban élvezni azt a nagy és titokzato.s csendet, amely a folyóra borult; teli volt ez a csend zenével. A rovarok, az erdő fái, a föld és a hullámverés halkan válaszol- gattak egymásnak. És arra is gondolt Ilyenkor. hogy talán a lány is látja a tüzet a túlsó partról. „Holnap is eljön majd — gondolta. — A vízbe veti magát, és átjön. Hideg a bóra, amikor először hozzám ér. Nedves az arca és a haja. Nevet. Megfőzi a halat, aztán együtt megesszük ...“ A telepet kettészelő kikövezett úton ment. Cipője nem kopogott a köveken, csak valami kis súrlódó, kaparászó nesz hallatszott a léptei nyomán. Ahogy megállt, alacsony volt 8 kerítés, és a bokrokat is de- rékmagassá.eban megnylrlók. — Te vagy az. Gergely? — kérdezte a lány. Fehér, oszlopos veranda előtt állt, és egy kötélről szedte le a könnyű, mosott ruhát. — Gyere csak be. Már vártalak. Nincs bezárva a kapu, Gergely bement. A kertben erős virágillat lebegett. — Egész délelőtt kint álltam *8 parton — mondta. — Néztem szemben az erdőt. Valami bal van? — Nincs semmi baj — mondta a lány. — Már vártalak. Tudtam, hogy átjössz. Gyere! A házban Gergely először semmit sem látott. Nagyon sötét volt odabent Aztán az ágyon megnyekkentek a rugók, megmozdult egy árny. — Már megint a piros Lótusszal álmodtam — hallatszott egy hanag a szoba sarkából. — Nagyon szép volt. Egyik sem fekszik úgy a kanyarokban, mint éppen a Lótusz. lőtt valaki? — A szigetlakó — mondta a lány. — Akiről meséltem. — Igen, emlékszem — mondta. — Jó napot. Öljön le. Adja ide a kezét. G ergely leült. Odaadta a kezét. — Milyen kicsi keze van! — mondta. — Persze nem fontos. Csak úgv megjegyeztem. Vera, kérlek, csinálj egy kávét! Gergely szeme hozzászokott a sötéthez. Két kockás gyapjűtakaró védelmében feltűnően nagy termetű, széles vállú férfi pi bent az ágyon télig ülve, félig fekve. Súlyos, fekete szemüveget viselt, amely elta karta a fél arcát. A szemüveg alatt repede zett szélű, fehér sebhely éktelenkedett az orra helyén. — Arrafelé a szigeten sok ha! van — mondta a férfi. — Még emlékszem rá Né ha sárgás ott a víz, mert olyan sekély, hogy átüt rajta a homokmeder színe. Fák Is vannak a szigeten. Puha pázsit ereszke dtk lefelé a víznek. Ott égett mindig a tűz. Sok B hal arrafelé. Nagyon Ízletesek. Ez a mostani különben Is a halak hónapja. Ilyenkor a legjobb. Gergely nem húzta el a kezét. Nehéz is lett volna, mert a férfi vasmarokkal fogta; szokatlanul erős és határozott szorítás volt —- Ismeri azt a nagy, lapos sziklát kicsit jobbra az öböltől? — jól ismerem — mondta Gergely. — Milyen színe van annak? — Zöld. Egészet) sötétzöld. Aztán letelj fokozatosan átmegy barnába. — Egészen zöld — mondta a férfi mosolyogva. — De kék is tud lenni. Látta már kéknek? Minden este. Amikor lebukik a nap Abban a pillanatban. Olyankor mindig kék.-* Hát akkor mégiscsak jól emlékszem *“ sóhajtotta a férfi. —- Kék a szikla. Mégiscsak kék. Pedig már azt hittem, hogy bolond vagyok. Hogy megbolondultam ebben a nagy feketeségijen. Olyan szép kéki Na gyón sokszor bámultam azt a sziklát. E lhallgatott. De a szorítás nem env- hült Gergely kezén Némán teltek a percek. A férfi egy kicsit előrehaiolt, mint aki figyel valamit. Gergely háta tnö gött egy óra ketyegett. — Szeretem a halat — szólalt meg a férfi váratlanul megtörve a csendet. — Na gyón szeretem. Sok halat eítein már életemben. Az utóbbi Időben kevesebbet, nem is tudom, miért. Közben nesztelenül belépett a szobába a lány Megállt az ajtóban, Gergely háta mögött Amikor megszólalt, mindketten összerezzentek. — Hozhatnál egyszer nekünk Ogy értem, akkor, ha több is akad a horogra, mint kéne. Én majd megfőzöm a levest, és együtt mogesszük hárman — Jó — bólintott Gergely. — A sziget körül annyit foghatok, amennyi csak kell. — Jó lesz — mondta a férfi vidáman. — Olyan régen ettem már halat! Tudna hozni esetleg holnap? — Megpróbálom — ígérte Gergely A lány behozta a kávét. Megfogta a férfi kezét, és széttárt ujjat kösís nyomta a csészét A férfi bólintott A szálához emelté és beleszürcsőlt. — Remek — kiáltotta. Elengedte Gergely kezét. — Kitűnő nap ez a mai. Nagyon boldog vagyok. Me.gismertero a szigetlakót, akiről annyit meséltél már, Holnap halat fogunk enni. És végül a kávé is jól sikerült. Bárcsak mindennap ilyen remek lenne. Vera, sziveml — Igen — mondta a lány, és a vállára tette a kezét. — Kérlek, kapcsold be a magnetofont! — Ahogy akarod — válaszolta a lány Gwgely háta mögött bekapcsolta a magne tofont. A szobát betöltötte a matorzúgás Nagyon erős, lüktető, idegesítő hané volt. Tisztán teilsmerhutö motorzúgás, ahogy az ember hallja egy gépkocsi belse lében ülve. Néha m^szakltotta a gumiabroncsok fülsiketítő oslkorgá.sa. A lány odaült a férfi mellé Mindketten hallgattak, fogták egymás kezét. Gergely gyorsan kllfta a kávéját. Félszegen mosoly gott. — Hát nem ez a legcsodálatosabb zene? — kérdezte a férfi suttogva. — Vera szí vem! Hallgassa maga Is, idegen! Ez min dennél tökéletesebb, ez a zene... Figyelte őket, ahogy mereven, némán ül tek egymás mellett, és feszülten hallgatták a motorzúgást. „Történt valami velük, ami örökre összekapcsolta őket — gondolta. — Mit keresek én Itt közöttük?“ Elszégyellte magát Pedig semmi sem töt tént. semmi különös. De tudta már, hogv nem akar többé a lánnva! találkozni „Holnap felszedem a sátrat és feliebb megvek a folyó mentén .. Amikor elbúcsúzott tőlük, és elindult a homokos parton a hálója felé már éppen alkonyodott. „Hazudunk, ha kell, ha nem Mindent be szennyezünk a hazugsággal. Db miért?“ Még látta maga előttf a vak ember külö nős, feszülten figyelő arcát Még mindig é rezte kemény, roaldnem kegyetlen kéz.szorí fását Megborzongott.
