Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-08-26 / 35. szám

8 . r » «i ** í£*/ ÍJflklV Mitt Átkozottul hideg éjszaka TOlt. A csípős szél és a hideg esőcseppek azonban egy csep­pet sem zavarták dr. Thomas Brownt. Tízéves orvosi pálya­futása alatt ugyanis volt ideje megszokni, hogy az éjszaka kellős közepén klugorják az ágyból, ha súlyos beteghez hív­ják. Nem kapott állást a kór­házban, ezért magánrendelőt nyitott. Beteget a szegényebb sorsúak közöl kerültek ki, ez­ért soha nem tudott volna ki­lábalni adósságaiból, ha fele­ségül nem veszi a környék leggazdagabb bolttulajdonosnő-' Jét. Dr. Broivn bekapcsolta a mo­tort, és melegítette egy kicsit. Éjfél után kettőre járt. New Yorkot úgy ismerte, mint a te­nyerét. Jerome McKenzie neve semmit sem jelentett neki, nem volt állandó betege, de egy per­cig sem habozott: ha valaki bajban van, segíteni kell rajta. Lehet, hogy nemrégiben költö­zött a városba, s egyszer talán állandó páciense leszi Tíz perccel később már az o>l- csó bérház legfelső emeleti la­kásában volt. Kiderült, hogy Jerome McKenzie-nek kutya ba­ja sincs. Egy széken üldögélt, és whiskyt Ivott. — -Azt hiszem, doktor, ml ketten nagyon Jő barátok le­szünk! — mosolygott titokzato­sam — Micsoda sületlen tréfa! — mérgelődött az orvos. — Ezért ébresztett fel éjnek idején, és rendelt ide, hogy ezt közölje velem! — Egy vasam sincs, doki, sürgősen pénzre van szüksé­gem. — Nem én vagyok a nemze­ti bank, sem a helyi jótékony- sági Intézményi — Csak semmi mentegetőzés. Holnaptól kezdve minden hé­ten száz dollárt ad nekem. Azt hiszem, szerény vagyok. — ön nem szerény, hanem őrült — tüzelt az orvos. — A- zonna! felhívom a rendőrséget. — És odaadja nekik házas­ságlevelének fotókópiáját? —- érdeklődött gúnyosan McKen­zie. — Arra a régire gondolok, még egyetemi hallgató korából, amikor házasságot kötött bizo­nyos Joan Clementsszel. Dr. Thomas Brown úgy érez­te, valami fojtogatja. Ki lehet ez az ember, mit kar tőle, hon­nan tud Joanról? Hirtelen fel­elevenedtek előtte a régi nyár emlékképei. Egy birtokon dol­gozott, hogy megkeresse a pénzt a továbbtanuláshoz. Itt Ismerkedett meg Joannal, egy hippitörzs tagjával. Egy átmu­latott éjszaka után összeháza­sodtak. Két-három nappal ké­sőbb a hippitörzs továbbállt, so­ha többé nem látta viszont sem a lányt, sem a többieket. Ami­kor később New Yorkba alkal­ma nyílott, hogy feleségül ve­gye a gazdag Laurát, egy per­cig sem tudta, hol van Joan, miért gondolt volna válásra? — Igen, doki, én vagyok Mc­Kenzie jegyző, aki összeadta önöket. A véletlen folytán meg­tudtam, hogy bigámiában él, és felkerestem. Heti száz dollár nem teszi tönkre! Dr. Brown rádöbbent, hogy 6- riásl veszély fenyegeti. Pillan­tása a súlyos asztali lámpára esett. Felkapta, és Jerome Mc­Kenzie holtan rogyott össze. Otthon megkönnyebbülten bújt be felesége mellé az ágy­ba. Jerome McKenzle-t itt sen­ki sem ismeri, senki sem lát­ta, hogy járt nála, a veszélyes házasságlevél pedig darabokra tépve a szemeteskannába ke­rült. Alighogy elszenderedett, tela> foncsengés ébresztette fel. — Dr. Brown? — kérdezte egy férfihang. — Columba fel­ügyelő beszél. Szükségem vol­na a segítségére. Az ügyeletes rendörorvos a város másik ré­szében van. Egy bizonyos Je­rome McKenzie-t meggyilkol­ták. Ha segítene... — Nagyon szívesen, már in­dulok is! xxz Amikor dr. Brown megérke­zett, Columbo gyűrött felöltő­jében egy rozoga széken üldö­gélt. olcsó szivarját rágta. A holttest a padlón feküdt. Dr. Brown megállapította, hogy gyilkosság áldozata lett. — Látja, én furcsa ember va­gyok, a legkisebb apróság fs i- degesít — mondta Columbo fel­ügyelő. — Azt hiszi, különleges e- set? — kérdezte dr. Brown, — Szerintem szokásos leszámolás két bűnöző között. — Lehet, hogy tévedek, de 8 hosszú éves gyakorlat kifi- nomította öszetöneimet. Érzem, ha valami nincs rendben. — Columbo, ön nagyon ro­konszenves — mosolyodott el dr. Brown, miközben összecso­magolta műszereit. — Találja meg a gyilkost, és az ügy le van zárva. — Épp most jutott eszembe, hogy ki lehetne a gyilkos. Az ötlet azonban túlságosan is merész«. — A bűnügyek gyakran na­gyon furcsák... — Doktor úr, nem Is zavar­nám tovább — mondta Colum­ba. —- Van azonban egy fontos apróság. Mondja, ismerte ön az áldozatot? — Nem. Nem az én pácien­sem volt — rázta meg tejét e- rőlyesen dr. Brown. — Tudom, hogy rettentően unalmas vagyok, de volna még egy kérdésem... — jó éjszakát — mondta dr. Brown, és sarkon fordult. — Bocsánat, doki, csak még egy kérdés... Szeretnék valami­lyen ésszerű következetetéshez jutni.« — Columbo, én nem vagyok rendörorvos — mondta idege­sen dr. Brown. — önnek teljesen igaza van! Tudom, azt gondolja, hogy na­gyon unalmas vagyok. De mondja meg, miért ölte meg ezt a szerencsétlent? — Felügyelő! — Szörnyűségesen feledékeny vagyok, ezzel a rossz tulajdon­ságommal sokszor az őrületbe kergetem a feleségem. De arra emlékszem, hogy amikor ide­hívtam, nem diktáltam be az áldozat címét. Mégis percek a- latt ideérkezett. Ezt mivel ma­gyarázza? A z uszodában, a napsütötte tera­szon, három méterre tőlem, egy fiatal fiú és egy fiatal lány terül el. A fiú lehet ügy tizenhét é- ves, pattanásos és izmos. A leányka nagyon csinos, a melltartöja kes­keny pátllka, a nadrágja egy lehelet, sóhaj. Beszélgetnek. — Klassz a nap... — mondja a kislány. — Klassz — így a fiú. Ezután hosszabb szünet követke­zik, majd megjelenik egy másik fia­talember. Ez szintén Izmos, de sző­ke és nem pattanásos, ünottan néze­lődik körül. A pattanásos megörül, hogy a társaság bővül, új szín, új hang költözik belé. Odaszól a szóké­nek: — Szevasz. Lajl... Lajl odalép, leteszi a bugyarát, és kezet nyújt. — Szia. Aztán a lánynak Is kezet nyújt. — Szia... Klassz nap van... — Klassz... — SZÓI a lány, és meg­igazítja a mellén a pántlikát, mert egy öregúr már percek óta szúrós szemmel nézi. Aztán meghézl. hogy JÓI IgazItotta-e meg, szóval mindent elkövet, hogy amúgy Is fedetlen keb­leire felhívja az uszoda figyelmét. FIATALOK EGYMÁS KÖZÖH Csak a két fiatalember nem néz oda; ők kebelbeliek. A kislány, érezvén, hogy a társalgás ellankad, mint Ma­dame Sevlgné, bevet egv témát. — Láttam Őfelsége kapitányát. — Klassz volt? — Klassz. De van erről egy könyv Is, az még klas.szabb, az halálos. A kislányt ez a bővített mondat láthatóan kimeríti, véglgnyúllk, mint aki megtette a kötelességét. Mos( a pattanásos veszi át a szót. — Mit szólsz a Sandrihoz? — Ml van vele? Elájult? Portásnak készül. — Hülye az? — Hát persze. Nem tudtad? — Nem. Most a pattanásos fiú megélénkült, és kiabálni kezd: — Ott a esete. Szevasz, Csele, Gye­re Ide! A megszólított Ijesztően izmos fia­talember, csupa gömb és dudor. Ogy feszül az egész fiú, mint egy rob­banásra készülő rakéta. Odalépett a társasághoz, és kezel; — Szia... Szia... A lánynak hemutatkozik, de csak egyetlen pillantással méri végig, mint a mészáros a levágandó borjút. Aztán törökülésbe leül, és előre me­red. — Ml volt Miskolcon? ■— kérdi a szőke fiú. — Kinyírtam a palcslngert. A szá­ja felhasadt neki a füléig. Amikor összeakaszkodtunk, azt mondtam neki: „Te, ide figyelj, nagyon megverlek, ne marhul).“ Azt mondta erre, hogy fog­jam be a pofámat. Hát nekiláttam. A végln kenni lehetett. — Klassz... véli a pattanásos, és nézi a kislányt, mlnó hatással van rá a dolog. Az csak hasal, és babrál a pántlikával. De azért a szemében már van némi elektromos vibrálás. A pattanásos folytatja a társalgást. Forszírozza a dicsőséget. — Milyen volt Bumiéknál szombat este? — Állati. Meglttunk heten húsz ű- veg bort. Gynlus meztelenül beült a vízvezetékbe, a konyhába, és enged­te magára a vizet. De nem szólt a marha, csak akkor tudtuk meg, ami­kor már az előszoba is tele volt víz­zel. Aztán súroltunk reggel nyolcig. Állati jól mulattunk. Mindenki rosz- szul lett, kivéve engem Én megit­tam még egy- deci rumot, aztán hó­nom alá vettem a Rozit, és elmen­tünk moziba... A kislány gyöngyöző kacajjal ho­norálja a történetet. Nagyon tetszik neki a dolog. Halkan mond valamit, amit nem ■'értek, aztán csak annyit hallok: — Tegeződjünk. Olyan furcsa ne­kem a magázódás, Itt az uszodában mindenkivel tegezódöm... — Szia ... — Szia... A statisztává lett fiúk, a pattaná­sos és a szőke, elpárolognak. A pár egyedül marad. Hosszú percekig né­mán feküsznek, csak a lelkűk be­szél. Végül megszólal a kislány: — jössz úszni? Az izomkolosszus feltápászkodlk, és lusta léptekkel, hátra sem néz­ve elindul. Kifordult lábikráján tán­colnak az Izmok. A lányka alázatos rlszálással követi. Ezek megtalálták egymást. Klassz! Gádor Béla szerkesztő uär-ißn • „Rigő“: A közelmúlt­ban küldött válaszunkoin megsértődött, s felveti leve­lében, hogy írjuk meg, mi a novelda, ha annyira tud­juk. Nos, nem o kihívásnak engedünk, amikor Bóka Lászlónak a novelláról írt meghatározását kö0öí)Ok. hanem azt reméljük, tanul belőle ön is, és a többi fia­tal tolltorgató Is. „A novella könyörtelen műforma. Nem hágy időt az frénak, mint a lassú áradá- sö regény, hogy helyrehoz­za, feledtesse ihlete táred- tabb perceit, s nem nyújt olyan látványos, káprázta­tó segedelmeket, mint a színpad szemfényvesztő ke­retében virágző dráma. Még a kötött formájú versnél Is kegyetlenebb: éppen azzal a kevéssel, amivel kötetle­nebb: ritmus nem segíti, rím nem díszíti, s nincs e- lan vastörvény, mely hatá­rát megvonná. Az a kicsi szabadság, ami a novellairé sajátja, csak arra jú, hogy örök bizonytalanságban ma­radiunk a novella törvényei felől. Minden novellának más a törvénye, magát a törvényt nem ismerjük, de halálos biztonsággal meg- érezzük mégis, ha vét elle­ne az frő. Ha nem ragad meg első szavával, ha má­sodik szavára ellankadt a figyelműnk, ha nem pereg, mint a rokka kereke, ha nem végzi ágy, mint a csa­ládi perpatvart a bevágott ajtó csattanása, ekkor csa­tánál többet vesztett az író.“ • „Ezüst cipő“: Egy pi­cit még korán jelentkezett. Három verse közül az „Él- nlakarás“ című gondolati­lag a legmélyebb, ám ver­sel megfogalmazása eléggé suta, erőtlen. Tanácsunk: tanuljon, olvassoni • „Kitartok“: Egyik ver­sében így ír: „Ellopták a kedvemet. / Megkötözték a kezemet. / össze tiporták é- nemet. / De a búnak nem adom tejemet.“ Igaza van; nagy a feje, búsuljon a ló! ön Inkább tanuljon és ol­vasson sokat! Idővel jelent­kezzék! Válasz CSIBI jeligére Első« gimnazista vagy, és nagyon tetszik neked egy negyedikes fiú, de ö eddig nem figyelt tel rád. Félsz, hogy megtudja, mennyire szereted. Bizonyára attól tar­tasz, hogy akkor csak játszana veled, és amikor meg­unna, kiadná az utad. Ez így igaz, mert neki nem len­ne vesztenivaléja. Lehet, hogy tévedek, és minden jól is végződhet. Mégis kételkedem, mert én is férfi va­gyok és már átestem néhány „sírig“ tárté“ nagy sze­relmen. Még fiatal vagy. Inkább olvass és tanulj az epe- kedés helyett. Szerelmeddel olyan fiút ajándékozz meg, aki viszont szeret. Bizonyára van Ilyen fiú is, de te nem veszed észre, mert elkápráztatott a negyedikes iskola­társad. Az igazi boldogsághoz mindig két ember kell. Jelige: 111 — zöldben Válasz az OGY SZERETEM ÖT cfmfi levélre Igazad van. 15 éves fejjel fiatal vagy még a szerelem­re. Különösen egy nálad sokkal idésebb partner oMa- lán. Az özvegy férfinak négy gyermeke van. s ta ágy érzed, hogy vonzódol hozzá. A saját érdekedben fojtsd el magadban ezt a szimpátiát, nehogy keserű következ­ményekkel járjon. Talán hízelgő számodra egy érett férfi széptevése, de láss tovább az orrod hegyénél! Nem vagy hozzávaló. Véleményem szerint a férfi szán­déka nem komoly, csak kalandot keres. Ha elvenne is — minimum három év múlva —, tapasztalatlan tővel mit kezdenél négy gyerekkel?! Ha gondos anyát keres a gyermekeinek, nem téged választ, bármilyen csábi- tő is egy szép fiatal feleségre szert tenni. lellemtelen- ségnek, sőt még ennél is rosszabbnak tartom, hogy cső- kolázásra kényszerít, méghozzá nagyon furfangos má­don: sírva könyörög, hogy értsd meg a helyzetét. Ne­ked természetesen megesik a szived, és engedsz. Utá­na pedig gyötör a lelkiismeretfurdalásf Nehogy későn kelljen megbánni a könnyelműségedeti Különben is: ér­demes szánalomból csókolézni? Azt biszem, nem valami felemelő érzés. Vagy a tapasztalatszerzés vágya is űzi Nehogy drága árat fizess érte! Utasítsd el a közeledé­séti Ne sajnáld őtl Ha rendes ember, talál magához va­ló feleséget. Még a barátaid sorából Is iktasd Idf Fnr- csa, hogy a szüleid még nem avatkoztak közbe. Vagy talán nem is tudnak róla? Az nagy baji Randi Mária Válasz a RALVARIAM című levélre Én is fiatalasszony vagyok, s megértem a próblémá- dat, pedig rendezett családi életet élek. Kérded, hogy jogod van-e az új szerelemre, új házasságra. Az én véleményem az, hogy igen. A jelenlegi családi életed keserű. Jogod van elhagyni azt a családot, amely u- gyan otthont és jólétet biztosított számodra, de boldog­ságot nem. Hiába van mindened, ha a legfőbb, a bol­dogság hiányzik. Ne várd meg az apósad gyógyulását, mert addigra a te idegeid mondják fel a szolgálatot. Ne tűrd tovább férjed brutális viselkedését, minél előbb cselekedj. Leveledben hiányolom, hogy nem írsz a gye­rekeidről. Van-e egyáltalán gyereketek? Ha van, akkor olyan féfit válassz, hogy neked hú élettársad, a gyere- keMnek jé apja legyen. Jelige; Sok slkertl Dunaszerdahelyről Válasz BOGÁR jeligére Azt hiszem, hogy te nem is voltál szerelmes a fiúba, s ő se beléd. Neked csak az fájt, hogy „ósdi“ vagy. Ez nem Igaz. Én is fiatal vagyok, középiskolába járok, és nem tartom ósdinak, ha egy tizenöt éves lánynak nincs komoly fiúja. Ha elhagyott, ne hívd vissza. Sohasem szeretne, mert nem is szeretett. Az ilyesmi nem a liosz- szú vagy rövid hajtól függ. Ebben nem adok igazat az édesanyádnak. Egy hosszú hajú fiatal is lehet rendes. Az embereket nem lebet a haj hosszúsága szerint meg' Ítélni. A fiú számára te csak egy kedves kislány vol­tál, akivel — az 6 szavaival élve — nem mindig volt ideje szórakozni. Felejtsd el. Az élet nagyon szép, de amíg megtalálod az igazit, sok csalódás ér még. Ne ke­seredj el, és ne tartsd magad szerencsétlennek. Tanulj, olvass és sportolj. Nagyon sok örömet fogsz találni az életben. Jelige:. II!

Next

/
Thumbnails
Contents