Új Ifjúság, 1975. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1975-07-01 / 27. szám

A múlt héten Budapesten megkezd­te munkáját a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 29. ülésszaka. Ezek a rendszeres, időközönként meg­tartott tanácskozások — a KGST ed­digi történetének tanúsága szerint — kivétel nélkül egy-egy mérföldkövét alkotják a szocialista gazdasági in­tegráció gyorsuló öteihű fejlődésé­nek. A több mint huszonöt esztendős múltra visszatekintő tömörülés ma már a világgazdaság egyik meghatá­rozója; a Föld népességének tíz szá­zaléka állítja elő az ipari termelés 33 százalékát a KGST országaiban, s még ennél is többet mond, hogy a gazdasági fejlődés üteme sokkal gyorsabb ezekben az államokban, mint a tőkés világban. Magétól érte­tődik az is, hogy a KGST-be tömörült szocialista országok gazdasági erősö­dése tükröződik az egjöttműködés formáinak gyarapodásában is. s a kezdetben szinte kizárólag a keres­kedelemre épülő kapcsolatokat ma már hatékonyabbá tette a közös be- rubázások, a közös vállalatok, a ku­tatási és tervezési koordináció térhó­dítása. Néliány esztendővel ezelőtt a KGST -be tömörült országok komplex prog­ramot fogadtak el. Ebben meghatá­rozták a következő esztendők fejlesz­tési irányait, a KGST mai, holnapi és holnapután! teendőit, az integráció hatékonysága növelésének útjait, s — ami nélkülözhetetlen — az ehhez fel­tétlenül szükséges közgazdasági esz­közrendszer kialakításának és állan­dó korszerűsítésének, tökéletesítésé­nek a módszereit, A haladás ugyanakkor új problé­mákat hoz felszínre — hangsúlyozza a továbbiakban a TASZSZ hírmagya­rázata. — Egyeseket ezek közül Bu­dapestem szándékoznak megoldani. Mint az előző ülésszakokon is, nagy figyelmet szentelnek majd a tervező tevékenység megszilárdításának és tökéletesítésének. Az a körülmény, hogy az ülésszak elé terjesztik g sok­oldalú integrációs Intézkedéseknek az I976-1980-as évekre vonatkezö össz­hangolt tervezetét, azt tanúsítja, hogy az utóbbi időben még jobban mege­rősödött, jiontossá, megbízhatővá vált a tervezői együttműködés. Ezt már csak azért is bansúlyozni kell, mert a KGST csaknem valamennyi európai tagállamában hamarosan befejeződik a kommunista és munkáspártok kongresszusának a sorozata. Ezeken jóváhagyták azokat az irányelveket, amelyek alapján kidolgozzák az or­szágos néjigazdasági és fejlesztési terveket. Ezekben — ahogyan már gyakorlattá vált — figyelembe ketl venni, a közösség együttes érdekeit is. A budapesti ülésszak határozatai tehát jelentősen befolyásolják majd az integrációs program teljesítésének ütemét, amelyben érdekelt a szocia­lista közösség valamennyi országa. június 24-25-ére virradó éjszaka ú- jabb fejezet zárult le a fekete Afrika gyarmatainak történelmében. Pontban éjfélkor Lonrenco Marquezben Mo- zambik fővárosában ünnepélyesen ki- kiálltották az ország függetlenségét, s ezzel véget ért Portugália 470 éves uralma a 2B3 036 km‘ területű és 8,1 millió lakosú ország felett. Az ország első államfőjévé Samara Machelt, a FRELIMO Mozambiki Felszabadítás! Front elnökét nevezték ki. A FRELI­MO ezt megelőzően nyilatkozatban e- rősitette meg szolidaritását a szocia­lista országokkal, az afrikai népekkel és a tőkés országoknak a kizsákmá­nyolás megszüntetéséért, a társadal­mi igazságosságért küzdő népeivel. A Mozambiki Népi Köztársaság ünne­pélyes kikiáltásán csehszlovák kor­mányküldöttség is részt vett. Gustáv Busák elvtárs, hazánk köztársasági elnöke, a CSKP KB főtitkára távirat­ban üdvözölte a független köztársa­ság elnökét, egyben biztosította, hogy hazánk haladéktalanul kész felvenni országával a diplomáciai kapcsolatot nagykőveti szinten. A vén komondort, a Dunát mind­nyájan szeretjük. És 6 hálás A DUNA, A VÉN KOMONDOR A VÉGSŐ VÉDELMET AZ ERÖMOTŰLVARJUK festett so- Előbb Ivan Veselji mérnököt kore­Is. Ha megsimogatjuk teikinter- tünkkel, nem ellenkezik, nem kaip a szemünk után. 1965-ben viszont megveszett. Mor­góit, dühöngött, míg végül ki nem der alakú piros-fehérre szabadult, s nem kezdett el törni- rompók. sem, a.rra gondolva, hogy néhány év­zúznl. Előbb Pat (Patince) alatt, Hány köbméter föld került időköz- vei ezelőtt Is visszaparancsoltak a majd pedig CiCovnál (Csicsönál) sza- ben a gátakba? gútorl vízmű építkezéséről, amíg nem kttotta át a védögátat. A Dunajská Komámóban [Komáromban) már volt meg a kormánybiztos engedélye. Streda-1 (dunaszerdahelyi) járásban viszont van, aki válaszoljon a kérdé- De most az egyszer simán megy. tizenkét, a komámói [komáromi) ]á- semre, Kurucz Ferdtnánd a város te- Ami még az erőmű kapcsán Ide kt­rásban huszonhét falut öntött el. rüileti építésze. vánkozik; ha csak a védőgátak és Százezer hektár termőföld került a — Megmondhatom és Is, lassan Komárom vízvédelmi redszerébe eny­vlz olS. már a befejezéshez közelednek az "Vl földet, vasat és betont építettek — Mi lesz velünk? — kérdezték 1965-ös árvíz után megkezdett mun- tio’e. mekkora lesz ez a tömeg a vl­vagy hatvanezren azok közül, akik kák. Készek a gátak a Dunán, a Vá- erőműnél? Ivan Veself mérnöktől napokon, néha pillanatokon belül vol- gon, és már a vaskötény, amelyet Ko- msvtudom, hogy a maga nemében tak kénytelenek elhagyni otthonukat, márom köré építünk, szintén befeje- majdhogy nem egyedi lesz, hiszen Amikor elvonult az ár, lassanként z^se előtt áll. Épp ma volt az építők- éddíg csak valahol Észak-Amerlká- visszatértek az emberek, és mint a kel és a vízügyi szakemberekkel egy ban Franciaországban építettek ha- fecskék a levert fészküket, nekifog- megbesá:élésünk — mondja, aztán sonlő körülmények között vízi erö- tak tetőt készíteni fejük fölé. meghív az irodájába, hogy a város műveket. A bősi-nagymairosl erőmű Akadtak hitetlenkedők. térképén pontosan ' megmutathassa, viszont azokénál is nagyobb és ©rö­— Minek? jövőre vagy azután me- hol is tartanak. ' sebb folyóra épül. gint rétik tör ez a vén eb, kezdhet- irodában aztán témát Is váltunk, Hátra van tehát Komárno [Komá­jük újra. __és a leendő hősi-nagymarosi közös rom), ahol most épül az úgynevezett Nem volt Igazukl Azóta tíz év telt csehszlovák-magyar erőmű építéséről vaszsllip és a Bene-téle uumnaháza el. s közben az ország erősen póráz- beszélünk. A vaskötény már úgy é- L f ^ P^mPahéza ra fogta a vén bolondot. Az erős ko- pült, hogy számolt az erőmű okozta e™'Hett vasúti töltés alatt, és e­csiútnak vagy vasúti töltésnek ts be- változásokkal, azzal, hogy az erőmű Ferinamd Matéja mérnököt keres­jobban klszéle- felduzzasztásával a víz szintje Is e- tem fel a vízügy! igazgatóság komé sítették, me^rősftették mindenütt, rnelkedlk mintegy másfél méterrel, romi kire összesen seázharmincnégií millió ko- gg nemcsak a Dunán, hanem a Vágón róna értékű munkát, verejtéket gyúr- gg g holtágon Is Komárom fölé szalad tak a védögátak földjébe, hogyha új- g víz. romi kirendeltségén. És itt és a meg­ra megvadulna a folyó. Igazán féken ____ lehessen lartanl. Ha áttörne, egyet- biztonságban^ va­leneev n.fln eevetlenew ótQZítlíji ® _ lenegy nap, egyetlenegy éjszaka alatt Is nagyobb kárt okozna, mint a fenti összeg. Hogy mekkora erő lakozik benne, azt nem lehet tudni. — Járt az Igazgató elvtársnál? A minap Is volt itt egy újságíró kollé­gája, neki Is ugyanezt mondtam. Az igazgató elvtárs szigorúan meghagy­ta, hogy csak az ő engedélyükkel )ö­a Duna haragjával szemben. — Csak egyenlőre? Igen, mert a végső védelmet hot bárki is az építkezésre, mégiscsak az erőműtől várjuk. Azzal »„a— * . i , Ha újra haragra lobban, ha ismét ugyanis, hogy felépül, végérvénye- • ® n n ncs valami rend­megtellk a medre az Irdatlan soka- egy széttépheletlen kötőféket do- ben? Hiszen én beszéltem VeselJ ságú vízzel, nem zavar-e el bennün- bunk majd a vén folyóra — válaszol- elvtárssal, és nem mondott semmit... két megint? — kérdem a Duna vé- ja, és szól a város egyéb gondjairól, _ i>e rendben van, miért ne len- dőgátjain, majd Komámóban [Komá- arról, hogy a deltába szorult telepü- pe Éppen itt van az egyik elvtárs r™b.n„ . .«o., «,„»>, b,zM..Í­A gátakon nincs, aki feleljen. Égé- a'ükkel beszélnem kellene, hogy tel- hogy... De én azt az utasítást kaptam, szén a Komárom fölötti vasúti tölté- képet kapjunk a munkálatokról, hogy addig senkinek semmit nem sig még csak nyoma sem látszik már fvan Veself mérnökhöz, a vízügyi monhatok, amíg nincs engedélye, a munkálatoknaik. A földtömeget min- Igazgatóig dolgozójához, az épí^e- _ szóval mégis sántítanak a <iol- denütt benőtte a fű. És a töltésen Is megbízottjához, és a vízügyi alig lehet végigmenni az autóval: Itt Igazgatóság komárnól klirendeltségé- cäntttjiTuiv a 4„ .otf- le a Jel- neknek mérnökéhez, Ferdinand Ma- Nem, nem sántítanak, kész a ts, ott Is elállják az utunkat a , legzetes U, vagy ha úgy tetszik, me- téjához irányít. vaskötény nagyobbik része, szerelik az elzáró berendezést, dolgozunk a pumpaháMn, amikorra a terv előirá­nyozza, el Is készülünk vele... — Ete akkor miét mondta az Igaz­gató elvtárs, hogy csak az ő engedé­lyükkel tájékoztathatnak? — Ezt nem tudom. Végül megegyezünk: hogyha már Itt járok, és beszéltem Veseljl elv- társsal, azért megmutatják az építke­zést. Felmegyünk a komárnól közúti híd­ra, megnézzük a vasszerkezetet, le­szólunk, köszönünk az ott dolgozó két-három munkásnak, kihajtunk a szigetre, elballagunk a Bene-féle víz- pumpához, majd kiszaladunk a Vág partjára Is. Azt mondják, minden rendben van. Nekem nincs Is miért kételkedni a szavukban, csak azt nem értem, hogy miért kell mindenhez a legflsö igaz­gatóság engedélye, miikor én úgyis csak kívülállóként, a laáikus hozzáér­tésével szemlélhetem a dolgokat? Vagy talán mégis van valami tur­pisság az építkezés köirül? Lehet, miért •kell mindenhez a leigíelső ígaz- nlncs Itt valami nagy szervezettség, valami nagy munkaláz. Két-három ember lézeng. A tervezett Időre így is elkészül a mü. Ügy tűnik, mégis­csak jő lesz megkérdezni az Igazga­tó elvtársat. Sőt, legjobb lesz, ha va­lamelyik ellenörzönapon fövök, hadd halljam, mit miondanak egymás közt a szaikemberek. Az igazgató ©Ivtárs- nak biztosan oka volt rá, hogy csak az ő engedélyével lehessen Ide Jönni. Országok közti egyezmény köti az i- döpontokat, és a vén komondor, a Duna bárhogyan szeretjük Is, a maga feje szerint cselekszik, ha megtelik a medre vízzel. [Folytatása a következő szám'ban: Miért kel! az engedély igazgató elv- táirs? címmel). NÉMETH ISTVÁN INCHEBA ’75 PETER COLOTKA elvtárs a kiállítás megnyitőján Amikor nyomdafestéket láthatnak e rendezvényről készített tudósításaink, riportjaink, akkor már bizony üre­sen konganak a Kultúra és Pihenés Parkja, valamint a téli stadion pavilonjai. Nem tehetünk hát mást, mint összefog­laljuk e hétnapos eseménysorozat jelentősebb mozzanatait, és így ecseteljük hetedik vegyipari vásárunk sikerét, nem­zetközi jelentőségét. A MEGNYITÓ Június 20-án, a Szlovák Filharmónia bratislaval hangver­senytermében ünnepélyes keretek között nyitották meg a VII. nemzetközi vegyipari vásárt. A megnyitón Ladlslav Martinék, Bratislava főpolgármestere üdvözölte a csehszlo­vák kormány küldöttségét, amelyet Peter Colotka, a CSKP KB elnökségének tagja, a szlovák kormány elnöke vezetett. Colotka elvtárs válaszbeszédében többek között a vegyipar fejlődéséről szólt. Megemlítette, hogy ez az Iparág fejlődik a legdinamikusabban. Ha például az 1948-as termelési ér­téket vesszük alapul, akkor jölesöen nyugtázhatjuk azt, hogy az eltelt évek alatt vegyipari termelésünk a hűszszo- rosára nőtt. Ennek a szép eredménynek jelentős részét az ötödik ötéves tervnek köszönhetjük. Igen sok új vegyipart létesítménnyel gyarapodott az ország, és bizonyosra vehető, hogy az öt esztendő alatt 50—60 százalékos emelkedést é- rünk el.... AZ ELSŐ SAJTÖTAIÉKOZTATÓ A INCHEBA egyik hagyományos „előzetes“ rendezvénye az a sajtötájékoztatö, amelyen Andrej Barőák mérnök, a CSSZSZK külkereskedelmi minisztere tájékoztatja a vásárra akkreditált bel- és külföldi újságlrékat. Ezen a sajtókonfe­rencián Barőák elvtárs Is vegyiparunk és a világ vegyipa­rának óriási előrelépéséről beszélt. Elmondotta, hogy bár a háború alatt vegyipart üzemeink és olajfinomítóink több­ségét lerombolták, 1948-ban vegyiparunk mégis elérte már a háború előtti színvonalat, 1955-ben pedig az 1948-as esz­tendő termelésének a kétszeresét. Azóta pedig évi 10 száza­lékos emelkedésnek örvendhetünk. Ez a rohamos fejlődés korszerű velejárója a mai élet kívánalmainak, hiszen álig van olyan Ipart ágazat, ahol ne lenne szükség a vegyipari termékekre. IDÉN A LEGNAGYOBB Az idei 'bratislaval nemzetközi vegyipart vásárról jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy több szempontból Is csúcs­eredményeket értünk el. Idén először nemcsak a Kultúra és Pihenés Parkja volt a színhely, hanem a téli stadion Is, ahol főképp a gyógyszeripari készítmények találtak otthon­ra. De nézzük a részletesebb adatokat! A 34 000 négyzet- méternyi területen 223 külföldi és 223 hazai Ipari vállalat, valamint kereskedelmi szervezet mutatta be vegy- és gyögy- szerplarl termékeit. Hogy csupán a magyar kiállítók nö­vekvő számát említsük példának: a Magyar Népköztársaság­ból 31 vállalat állította ki agrokémiai, műanyag és háztar- táskémlal gyártmányait. Nagy számban képviseltették magu­kat a KGST többi országai, valamint Euröpa és a tengeren­túl nagyobb cégei Is. Így Joggal elmondhatjuk, hogy világ­hírű vegyipari vásárunk az Idén Is teljesítette kitűzött fel­adatát. Hozzájárult a KGST-országok nemzetközi gazdasági Integrációjának elmélyítéséhez, valamint a világ többi ál­lama közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlesztéséhez, és méltón szemléltette a csehszlovák vegyipar harminc évi fejlődését. [Tudósításunkat a következő számunkban folytatjuk) A SZÉP SZÓ EREJÉVEL Jegyzetek egy járási fesztiválról Az irodalmi színpadok kö­rül elég sok a vita. Már a puszta megnevezéséről is megoszlanak a vélemények, a müjal hovatartozása és a mii és hogyan kérdése sem egyértelmű. Az irodalmi színpadok azonban itt van­nak, ilyen vagy olyan szín­vonalon igyekeznek népsze­rűsíteni az irodalmat, a szép sző erejével formáliii a széles közönség ízlését, és ez mindenképpen dicséretes dolog. E pár sort azért bocsátot­tam előre, hogy mindjárt el­ismeréssel szóljak azokról, akik a minap a peredi (le- Sedíkooőij kultúrházban megszervezték az irodedmt színpadok első galántai já­rást fesztiválját. A feladatot a járást népművelési köz­pont, nevezetesen Vlncze Gábor osztályvezető, továb­bá a peredi kultúrház igaz­gatója, Kiss Éva és néhány lelkes irodalombarát vállal­ta magára. Öt, jobbára alig néhány hónapja alakult csoport mu­tatkozott be. Nem csoda, hogy a műsor — némi ki­vétellel — magán viselte a kezdés minden hibáját, buk­tatóját. A bíráló bizottság éppen ezért és nagyon he­lyesen eltekintett a csopor­tok rangsorolásától, csupán a hibákra, és erényekre, jó példákra hívta fel a szerep­lők figyelmét. Ami fenntartás nélkül di­csérhető valamennyi részt­vevő együttesnél, az a mű­sorválasztás. Időszerű, tar­talmas és igényes összeállí­tással léptek fel válameny- nylen. Talán csak az róha­tó fel nekik, hogy nem nyúltak a mi mai irodal­munkhoz. De ez a megálla­pítás vonatjpozik egész iro­dalmi színpadi mozgalmunk­ra. A legkellemesebb megle- vetéssei minden bizonnyal a helyi SZISZ-alapszervezet i- rodalmi színpada szolgált, amely mindössze februáaeó- ta létezik. Kiss Éva rendezésében Például és emlékeztetőül címmel a Janisz Rltzosz, Radnóti és mások haborúel- ler.es és antifasiszta versei­b'‘l készült összeállítást mu­latta be. Az együttes tagjai tűrhető, sőt helyenként szép, kuLtúrált versmondással hív­tak jel magukra a figyel­met. Mellőzve minden kül­sőséget, amely a többi e- gyüttes produkciójában időn­ként zavarólag hatott, való­ban csak a szép szó erejé­vel igyekeztek hatni, és hogy ez sikerült, annak leg­jobb bizonyítéka a közön­ség dörgő tapsa volt. Szól­ni keil még a rendező mun­katársairól, Gyurkovics Ró­zából és Szotyán Erzsébet­ről, valamint Horváth Lász­ló szuggesztív zenei össze­állításáról, amely jól kiegé­szítette a produkciót. Nagy fába vágta a fejszé-' fét a iihareci (zsigárdif Gondolat Irodalmi Színpad Kmeczkó Mihály Íme az em­ber című feldolgozásának bemutatásával, amely Ma­dách halhatatlan művéből készült. Sajnos, a nagy fel­adattal nem tudtak megbir­kózni. Az volt az érzésem, hogy a szereplők maguk sem értik Madáchot, persze az előadott mű rossz értel­mezése a többi együttesnél IS észrevehető volt. Ez rész­ben a rendezők vétke. Nem ártana, ha a csoportok — mielőtt betanulnák a mű­sort — alaposan elemeznék a kiválasztott műveket. így válhatnának a műkedvelő i- Todálml színpadok egyféle irodalmi önképzőkörré, ame­lyek másokat is hatásoson nevelnének az irodalom sze- retetére. Tűrhetően szavaltak a Clerny Brod-l [vízkelettf i- Todalml színpad tagjai. Ál­talában elmondható, hogy minden együttesben van két- három jó szavaló. A többiek színpadi beszéde és beszéd­technikája természetellenes, tele pátosszal, kiejtést zava­rokkal, ami nyilván a szö­veg helytelen értelmezésé­nek is'' tulajdonítható. Nem ártana, ha a jó szavalók társaikat ts beavatnák a versmondás művészetébe. Az egész együttes bemutatójá­nak a javára válna. Ez vo­natkozik többek között a mostovál (hldaskürtij SZISZ- alapszervezet Irodalmi szín­padára, amely Rózsár Ágos­ton rendezésében a Lenin is­kolája című összeállítással mutatkozott be. Külön figyelmet érdemel a szereplők mozgása. A leg­többször öncélú és ösztön­szerű. Talán csak a sládko- viöovói (diószegi f CSSMA- üOK-szervezet József Attlla- produkclőjában volt némi funkcionális mozgásra való törekvés, no, és a perediek bemutatójában. Ok viszont szerényen ,fiántak‘ a moz­gással, ami korántsem volt a színvonal rovására. Mert az a kérdés, hogy feltétle­nül kell-e mozogni az iro­dalmi színpadon. Az irodalmi színpad kife­jező eszköze a szó. Minden más csak járulékos kellék, forma. A tartalom a fontos, az elsődleges, a forma (hang- és fényhatások, moz­gás, mimika, gesztus, dísz­let} csupán a tartalom függ­vénye. Csak úgy van értel­me, ha szervesen kiegészíti a mondanivalót, és fokozza a hatást. Sajnos, manapság divat, hogy az irodalmi színpadon is a külsőségekkel igyekez­nek hatást kelteni. Vannak, akik ezt modernizmusnak tekintik, helytelenül. Mindent egybevetve azon­ban dicsérhetjük a galántai seregszemlét. Örvendetes, hogy valami megindult. Te­kintve, hogy még jóformán gyermekcipőben járó együt­tesek mutatkoztak be, bát­ran előlegezhetjük a fejlő­désükbe vetett hitet. Csak több bizonyítási lehetőségre, fellépésre van szükség. Épp ezért remélem, hogy a ne­mes ügynek méltó folytatá­sai lesznek a további sereg­szemlék. Végül nem hagyható szó nélkül a peredi icultúrházés Kiss Éva igazgató törekvé­se. Még csak alig két hó­napja nyitották meg ezt a pompás létesítményt, márts elmondhatjuk, hogy a má- ^yusföldt kulturális élet fel­legvárává kezd válni. Égy­m.ást érik benne a kulturá­lis akciók. Reméljük, hoau ezek után ts még sok széo Ilyen élménuben lesz ré­szünk a falai között. P. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents