Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-02-18 / 8. szám

9 % U| 7 T& MOX ’Evarik Sinatra lefékezett egy benzintöltő állomáson. A kezelő alaposan szemügy­re vette, ma/d megszólalt: — Az az érzésem, hogy már láttam valahol — szó­lalt meg. — Lehetséges, a moziban — válaszolta a filmszínész. — Valóban. Es mondja, ón melyik sorban szokott ülni? 0000 Az amerikai hírszerző szolgálat, a CIA legfrissebb botránya — amelynek során kiderült, hogy a külföldi munkára „szakosított" szer­vezet alkotmányellenes mó­don az Egyesült Államokon belül is tevékenykedett — elérte a művészvilágot. Az első nyilvánosságra került ,gnüvész-dosszié" fedőlapján a világhírű néger sanzon- és táncdalénekesnő, Eartha Kitt neve áll. A dossziéból az amerikai újságírás egyik hírneves alakja, jack Ander­son közölt részleteket a Washington Post című lap­ban. Az amerikai hírszerző szolgálat egyebek között a dosszié tanúsága szerint a következőket vetette _ Kitt kisasszony szemére: ' több mint húsz évvel ezelőtt Eartha Kitt egy olyan tánc- csoport tagja volt, amely­nek vezetője 1948 táján kommunistabarát csoportok kulturális rendezvényeinek szervezését is elvállalta. Egy másik súlyos vád, az hogy Kitt kisasszony „párizsi ven­dégszereplései idején a francia művészvilág több o- lyan tagjával randevúzott, akinek baloldali érzelmei közismertek . Végül: az Anderson-cikk- ből kiderül, hogy a CIA ak­kor kezdett el nyomozni Eartha Kitt után, amikor az „női teadélutánra“ volt hi­vatalos a Fehér Házba John­son elnöksége idején. A tea és sütemény fölött az éne­kesnő azt mondta Johnson- né asszonynak, hogy az a- merikai fiatalságot vérpadra hurcolják Vietnamban, Eartha Kitt a dosszié nyil­vánosságra hozatala után így nyilatkozott a New York Times tudósítójának: „Ha legközelebb meghívnak teá­ra a Fehér Házba, nem szó­lok egy árva szót sem." 0000 Bizonyos Jerry Collins ér­dekes előadást tartott a li­verpooli rádióban. Már mű­sora elején felszólította a hallgatóságot, szóljanak hoz­zá a témához, hívják fel a stúdiót telefonon. Egy árva lélek nem sok, de annyi sem jelentkezett. A műsor elme egyébként ez volt: „Közöny". „Korall“ néven új rock- együttes alakult Magyaror­szágon, s tévéDerautatkozá- suk nyomán az első l>anyo más máris kedvező. Vezető­jük Brunner Győző, a legki valóbb magyar dobosok e- gyike. Pályafutása 1962-ben a Metro zenekarban kezdő dütt, majd szép sikereket ért el a „Taurus Ex-T“-vel, közben pedig Svédo-rszágban és Becsben vendégszerepelt hosszú ideig. Jelenlegi tár­sai; Balázs Ferenc (orgona). Makrai Pál (gitár, ének), Koznia András (basszu.sgí- rárj. Első külföldi fellépé­sükön is túl vannak' már. .A berlini Friédrichstadt palast- beli televíziós szereplésüket elismerés kísérte. Nemiég jöttek oiieg jugoszláviai kon­certjükről, tavasszal pedig — a kéthónapos hazai tur­né közben — az NDK-ba és a Varsói Tavasz fesztiválra készülnek. A Korall részben azzal a céllal alakult, hogy Koncz Zsuzsával együtt állandó ixartnerként játsszanak. Ép pen a napokban veszik tel közösen a kiváló énekesnő legújabb nagylemezét, me­lyen Zsuzsa megzonésíteti szép verseket ad elő. Készül első saját kislemezük is, e­Kszenija Erker zen a Ha a kedvem tartja és a Válaszra várva című felvételeiket hallhatjuk. Kovács Katinak az idén két nagylemeze jelenik meg, s a közeljövőben öt alka­lommal utazik sikeréi egyik színhelyére, az NDK-ba. A közelmúltban tettük közzé a magyar slágerlistát. Ezúttal a jugoszláviai slá­gerlistáról számolunk be nektek. A jugoszláv sláger­listát a Bijelo dugme együt­tes vezeti, s a kislemezek között is az együttes Top című lemeze került első helyre .A legnépszerűbb é- nekes Darko Doinijan, éne­kesnő Kszenija Erker. A ze­neszerzők rangsorában Ko­vács Kornél, a Komi grupa együttes vezetője az első, ö vezeti az orgonisták népsze­rűségi listáját is. A legjobb gitáros Drágán jelics, dobos Vladimír Fordulj, basszusgi­táros Zsika Jelics, November végén utazott az Egyesült Államokba Ha­rangozó Teri, s január vé­gén érkezett haza. — Sajnos, a két hónapból majdnem egy egészet bete- .geskedtem odakint, de azért sikerültnek érzem a Los .An- geles-i szerződést. Harmad­szor jártam a tengerentúl, először Kanadában és New Yorkban voltam, másodszor Kubában, most egy Los An- geles-l zenés szórakozóhely­re kaptam meghívást, ahol péntek, szombat, vasárnap esténként önálló műsorom volt. Mindent énekeltem, a- mit Idehaza szoktam, csak a virágénekek maradtak ki, .A közönség jelentős része kinn élő magyar, s így ta­lán természetes is. hogy gyakran megkerestek elő­adás után, érdeklődve a ha­zai dO’lgok Iránt. A legna­gyobb sikere a Mindenkinek van egy álma, a Mámor és az Álmodj velem című szá­moknak volt. (Pi) Gina pályát tévesztett ? Huszonnyolc esztendeje sztárja a vi­lág mozivásznainak Gina Lollobrigida, csaknem három évtizede valóságos foga­lom a neve. Lehet, hogy mindez — té­vedés volt? Legutóbb, Kubából Londonba érkezve, „Gina nationale“, azaz Itália üdvöskéje úgy nyilatkozott a Daily Mirror munka­társának, hogy amikor annak idején egy teheiségkutaló felfedezte és filmszerző- dést kínált neki, csak azért fogadta el, mert kevés volt a munkalehetőség, és a tiszteletdíjat szépnek találta. Mégis, most harminc filmmel és sok százezer dollárral később úgy vélekedik: tévedésből lett filmszínésznő. Kezdettől fogva annak a szenvedélyének kellett volna hódolnia — úgy érzi most —, a- mely az utóbbi években szinte teljes i- dejét lefoglalja: a fotografálásnak. — Ügy kezdődött, hogy hosszadalmas, sok üres állóidőt felemésztő forgatások szüneteiben elkezdtem fényképezni. Va­lamivel el akartam űzni unalmamat, meg akartam fogni az időt. Eleinte a filmgyári dolgozókról készítettem felvé­teleket, később már mindenkit lefény­képeztem, akivel csak összehozott a sors. Bs lassan-lassan beleszerettem a fotografálásba. Fényképeinek — magyar kiadásban Is megjelent — kötete bizonyítja: ez vi­szont szerelemmé vált. Gina kitűnő fény­képész lett. De azért a jövőben is filmez még oly­kor-olykor. A mozilátogató közönség ö- römére. Gina tíz napot töltött Kubában. Java idejét fényképezéssel töltötte. Elénk ér­deklődést tanúsított minden iránt. Ellá­togatott több városba, faluba, mezőgaz­dasági és ipari üzembe, diákok közé. Vendéglátójáról, Fidél Gastróról, a for­radalmi kormány elnökéről az elragad­tatás hangján beszél, lefényképezte töb­bek között egy kosárlabda-mérkőzés köz­ben. A kosárlabda Fidel Castro kedvenc sportja. — Castro csapata 99:64 arányban győ­zött — mondta a színésznő. — Fidel egymaga 50 pontot szerzett. Ez óriási teljesítmény egy negyvenhét éves férfi­tól, aki mögött ráadásul kemény munka­nap állt. Sőt, éjfélkor úszott egyet, majd megnézett egy filmet. ' Másnap reggel Castro terepjárón jött érte, meséli tovább a színésznő, és o- lyan friss volt, mintha legalább tíz órát aludt volna. — A forradalom előtt a legtöbb kubai­nak semmije sem volt — folytatta a filmcsillag. — Ma van munkájuk, tető a fejük fölött, tudnak írni és olvasni. Nem tudom, milyen volt Kuba a forra­dalom előtt, csak azt írhatom le, amit most láttam. Azt mondják, hogy sokan rá sem ismernének a mai Havannára. Az éjszakai klubok és kaszinók, ahol annak idején estétől reggelik pörgött a rulett, már nem üzemelnek. A város a- zonban így is hangulatos, az utcák tele vannak gyerekekkel. A Batista-korszak fényűző palotáiban a dolgozók laknak. Á legendás hírű Castróval folytatott beszélgetése során nem tudta féken tar­tani női kíváncsiságát. — Alighanem ön az egyetlen híres nőtlen államférfi a világon — fordult házigazdájához. — A nők nem jelente­nek semmit az ön életében? — Megnyugtathatom, hogy a nők fon­tos szerepet foglalnak el az életemben és érzelmi világomban. — Milyen mértékben! — Ez nem mérték kérdése. Sokszor a politika és a kötelesség első minde­nekelőtt, aztán következik a nő. Min­dennek megvan a maga ideje. Békésen megférnek egymással, hogy politikai ki­fejezéssel éljek. Kuba a jelek szerint mély benyomást tett LollobrlgIdára. Ivan Horváth — Alojz Cobej A harmincadik tavasz című győz tes dalát jana Koclánová énekelte Charles Aznavour, a francia sanzon koronázatlan királya néhány éve megjósolta, hogy a fiatalok nemsokára kiszabó dúlnak a ritmikus rángatózások bűvköréből, és a dalokban inkább saját, mindennapi kérdéseikre keresnek majd választ Aznavour jó látnoknak bizonyult, mert már a hatvanas évek második felétől érzékelhető, hogy a fiatalok egyszerre csak azon kapták magukat, nem a zenére, hanem a szövegre fi­gyelnek. Különösen szembetűnő volt ez a tőkés nyugaton, ahol az énekesek, a zeneszerzők a jé jé je helyett a mai kavargó élet. az ellentmondásokkal zsúfolt életformák, a faji elnyomás, az egyetemi oktatás és a városi életmód rákfenéi, az igazságta­lan háborúk és a kizsákmányolás ellen emeltek szót. Bob Dylan, Joan Baez, Pete Seeger (a Quantanamera szerzőjel hangversenyein hatalmas tömegek tolongtak és tolongnak. Az egykori Beatles, John Lennon megírta például A munkásosz­tály hőse című dalát, amely vádirat a kizsákmányolás ellen, s lemezsiker lett. * Egyszóval a szirupos melódiákat politikai tartalommal töl­tött dalok váltották fel, amelyeket hol elkötelezett daloknak, hol pol-beatnek, hol protest-songnak neveznek, a lényeg min­dig ugyanaz volt. Igaz, nálunk nincs ml ellen pro testálnunk, semmi okunk az elégedetlenségre. Viszont van miért lelkesednünk, s talán éppen ez szülte amazokkal körülbelül egyidőben a politikai dalokal. Kezdetben csak amatőrök művelték, aztán a hivatá­sos dalszerzők is felfedezték. Ma itt van, s népszerűsége egy­re nő. Ezt legutóbb Martinban, a politikai dalok 3. szlovákiai fesztiválján is láthattuk. A közönség, főleg a fiatalok érdek­lődése jóval felülmúlta a lehetőségeket. Kevés feszilvál forrott ki olyan rövid idő alatt, mint a mar­tini. Két évvel ezelőtt a nyitányt még az útkeresés jellemez­te, most már bátran elmondhatjuk, hogy idén a fesztiválnak kiforrott eszmei és művészi koncepciója volt. Természetesen e gyors fejlődésben nagy érdeme van a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának, a fesztivál szervezőjének. Más fesz­tiválokkal ellentétben a SZISZ foglalkozik az előadók kép­zésével és továbbképzésével is. Különösen nagy segítség ez a vidéki amatőr együtteseknek és szólistáknak. Az amatőr együttesek seregszemléjével helyszűke miatt nem foglalkozhatunk. A szerzői dalfesztiválról szólva legpo­zitívabb vonásként azt nevezhetjük meg, hogy az idén való­ban a legjobb dalszerzők és szövegírók szerepeitek rajta. A hazánk felszabadításának 30. évfordulója tiszteletére kiírt dal­verseny 14 dalát többek között olyan ismert zeneszerzők ír­ták, mint Vieroslav MatuSík, Karol Elbert. Ivan Horváth. All Brezovsky. Igor Bázlik, Pavol Zelenay és mások. Az énekesek is rangos gárdával képviselték magukat. Ott volt többek kö­zött DuSan Grúií, Helena Blehárová. Éva SepeSiová. Marcela Laiferová, Jana Kocianová és mások. A dalok színvonala és előadása ennek megfelelően a legnagyobb igényeket is kielé­gítette. Egyik-másik bizonyára szélesebb közönségsikerre is számíthat. A dalverseny első díját Iván Horváth és Alojz Cobej A har­mincadik tavasz című dala nyerte, amelyet jana Kocianová énekelt. A második dijat Ali Brezovskg és Gustav Hupka Ott. a Duklánál című dalának ítélték oda, amelyet Miroslav LiCko adott elő, a harmadik dijat Igor Bázlik és Ján Strasser Hidak az emberekhez című szerzeménye kapta. A dalt Marcela Lai­ferová adta elő. Palágyl Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents