Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-18 / 8. szám
6 f • U| n. Múlt heti számunkban megírtuk: Pivarnikot világklesz- szis labdarúgúnak tartjuk, bár a nemzetközi porondon szinte alig sikerült bizonyítania. A csehszlovák nemzeti tizenegy nem tudott az élvonalban maradni, és így a világbajnok.sá- gon sem szerepelhetett. Van viszont néhány kritérium. amellyel igazolhatjuk állításunkat. Rögtön elöljáróban meg kell jegyeznünk, hogy manapság kevés az igazán nagy és színes labdarúgó- eg^niség. Nézzük például éppen Pivarnik posztját, a jobbhátvéd szerepkörét. Vajon melyik szakíró, világot járó riporter vagy tájékozott szurkoló tud mostanában szinte a ..mellényzsebéből kirázni“ öt- tíz vérbeli klasszist a különböző országok csapataiból? A tavalyi világbajnokságon számos nagyszerű jobbliátvé- det láttunk. De olyan nagyágyú. mint annak idején a brazil 0. Santos volt. alig a- kadt. Mi ennek az oka? A témáról tanulmányt lehetne írni. és ebben az elemző írásban külön fejezetet kaphatna a labdarúgás átváltoztatása pontszerző öldökléssé, szó eshetne az üzletté változott versengés negatívumairól és még jó pár tényezőről. A lényeg tehát az, hogy a mai viszonyok között Pivarnik valóban világklasszisnak számít. Nézzük csak, mit tud a NE FÉLJÜNK KIMONDANI! PIVARNIK VHÄGKIASSZIS! szőke jobbliátvéd. Mindenekelőtt villámgyors. Ez született adottsága. Testvére, a VS2 Koüice atlétacsapatának vág- tázója 10,4-et is tud százan. Általában hazai ellenfeleinek megfékezésére már a gyorsasága is elegendő. De Pivarnik ezenkívül még számottevő technikával is bír, a labda birtoklása, vezetése, megszelídítése semmilyen testhelyzetben nem okoz gondot neki. Kétlábas, de a bal Iába az igazi. Előretörései után általában távolról is veszélyesen lő, és nem is eredménytelenül. Ugyanakkor tud védekezni is, de úgy, hogy ellenfeleit sohasem erőszakosan, ha nem könnyedén, elegánsan szereli. Átadásai pontosak és gyakran ötletesek. Pivarnik tud. Gőghgel és Ondruásal e- gyUtt a liga legerősebb védelmi falának a pillére. Most pedig folytassuk beszélgetésünket a jobbhátvéddel. Előző számunkban azt bizonygattuk, hogy tavalyi nagy sikerét nem kapta ingyen. Nem hullt ölébe a legjobb labdarúgó címe, sokat dolgozott érte, és közben nehéz sérülések érték. Mindig vo'lt azonban benne újrakezdési kedv, sohasem adta fel a harcot, sem akkor, amikor me- niszkiiszmütét zavarta pályafutását, sem akkor, amikor lágyékbántalmak miatt kellett pihennie. Él=te egyik fontos állomása volt, amikor a VSS-ből a Slovanba szerződött. A koái- cei együttes védelme alapos léket kapott kiválásával. Valljuk be: ezt a léket a mai napig sem sikerült a szakvezetőknek befoldaniok. Králka nem tudta Pivarnikot pótolni! Miért jöttéi a Slovanba? Nehéz volt e megszoknod az új környezetet? Voltak-e átigazolásod körül huzavonák? (Mindezt azért kérdem ilyen részletesen, mert a Pivarník- féle átlépés eléggé furának tűnt. Az emberek jó része ma sem érti, mi történt.) PIVARNIK: 1966-tól 1972-ig szerepeltem a VSS-ben. Itt lettem érett labdarúgó, itt fedeztek fel az első liga számára, itt értem el első sikereimet, innen jutottam a válogatottba. Sokat köszönhetek hát a VSS-nek. Megismerkedtem viszont egy bratislavai lánynyal. akit a munkaköre feltétlen ehhez a városhoz kötött, és aki el sem tudta képzelni, hogy elköltözzék szülei városából. A lány a nienyasz- szonyom lett. és én elhatá- , roztam: akkor is Bratislavába költözöm, ha a futballt egy esztendőre abba kellene hagynom. A VSS vezetősége szerencsére megértő volt, nem gördített különösebb a- kadályokat az átlépésein elé, bár kisebb huzavonák voltak. Így lemaradtam a nyári alapozásról. Bratislavába három héttel az őszi idény kezdete előtt jöttem. Mire a bajnokság megkezdődött, elmerevedtem a sok edzéstől, nem voltam jó formában. Szerencsére Hucko edzőt Vengloá váltotta fel. Ez a szakember, bár tanszékvezető és családapa, minden idejét a futball- nak szenteli. És mert kitűnő emberi tulajdonságokkal rendelkezik, visszaadta önbizalmamat. Kezdett úgy menni a játék, ahogy már az első percekben szerettem volna. Tudtam, hogy a Slovanban sokat várnak tőlem, tudtam, azt is, hogy vannak itt jó játékosok. Vengloá keze alatt nekem is sikerült beleilleszkednem a csapatba. látékstilusod azért is rokonszenves, mert nem vagy durva. Érdekes, hogy téged sem támadnak kiméletlen eszközökkel az ellenfél játékosok. Mi ennek a magyarázata? PIVARNIK: Úgy vélem, sikerült jé légkört teremtenem magam körül. Pályafutásom kezdetén sem kakaskodtam, most sem vagyak durva vagy alattomos. Ezt a ligában megszokták már ellenfeleim. A ligában szereplő játékosok általában ismerik egymást, így tudják, kitől mit lehet várni. Én nem törlesztettem akkor sem, ha esetleg lett volna rá okom. Pedig a mai futball kíméletlen harc. A pálya minden négyzetcentiméteiéért folyik a csata. Sokszor érzem úgy, hogy az ellenfél ellenség. És a külföldi találkozókon? Ahol még nem ismernek? Ott j hogyan viszonyulnak hozzád? ' PIVARNIK: Egyik legnehe- ' zebb mérkőzésemet a Wembleyben játszottam az angolok ellen. Ezen a selejtező mérkőzésen sokat tapasztaltam. Kezdjük azzal, hogy válogatottunk fele először szerepelt ^ brit ellenfél ellen. A fiatal játékosok közül néhányan talán még az angol labdarúgók nevét sem ismerték. Ellenie- ! lünkről köztudott, hogy nem játszik kisasszonyfutballt. Kemény, erőteljes focit mutattak be. Szinte mindegyik labdát ők szerezték meg először. A levegőben pedig korlátlan urak voltak. Megtörtént, hogy 160 cm magas csatáruk lefejelte a mi játékosunkat! (A befejezés következik) B.ATTA György ■' MUHAMMADALISKODÁS A SAKKOZÁSBAN Azt hinné az ember, hugy a sakkban, ebben a csendes szellemi párbajban nincsenek nagyszájú, bencegö versenyzők. Mert az többé-kevésbé érthető, hogy Muhamraad All, azaz Cassius Clay naponta többször is világgá kiáltja: „Én vagyok a legnagyobb, legszebb és legokosabb“; de a sakkozók!? Hát ez érdekes lehet. Nézzünk csak néhányat közülük Szalo Flohr szovjet nagymester írása alapján. Annak idején a legnagyobb optimistának Bogoljubovot tartották, aki minden játszmája előtt kijelentette: ő nyeri a partit! De ez még semmi! Arra a kérdésié, hogy ki a világ legjobbja, rendszerint ezt válaszolta: „Csak két sakkozó van a világon. A második Aljehín.“ A .sakktörténészek nőm emlékeznek rá, hogy Aljehtn, Lasker, Capablanca, Euwe, Bot- vinnik, Szmiszlov, Tál, Peírosz- jan és Szpasszki] valamikor valakit is megfenyegiettek volna: „Majd én megmutatom neked!" Aljehin csak egyszer, 1938- ban a hollandiai nemzetközi tornán csipkelődött: ..Capablan ca holn.ap ünnepli 50. születésnapját. Majd gratulálok neki, ahogy egy sakkozóhoz illik...“ A két játékos nem volt valami ]ó viszonyban egymással, és .Aljehin csakugyan katasztrofális vereséget mért ellenfelére, s alaposain elrontotta Capablanca jubiláris születésnapját. Szmiszlov, és később Tál sem tartozott a „ki vágyóik, én vagyok“ típusok közé. Egyszer a- zonban gúnyosan elcsodálkoztak, hoigy miiért akar Botvln- nik visszavágót játszani a világbajnoki címért, hiszen nincs semmi esélye. Botvlnrnk lebecsülése azonban megbosszulta magát: a két sakkozó egyaTánt kikapott a visszavágón. öntelt sakkozókat azonban nemcsak az élversenyzők között találunk. A „szövegeléséről“ híres A. Tolus, amikor fehér bábukkal játszott, mindig javaslatot tett ellenfeilének: „Melyik kockán akarsz mattot kapni? A fehéren vagy a feketén? Választhatsz...“ Az argentin Najdoirf a második világháború után több könyvet írt, melynek ez volt a címe: „Világbajnok leszek“. Eddig nemcsak önmagát csapta be, hanem az olvas6.kat is. Napjainkban elsősorban Larsen és Tajmanov tartozik a javíthatatlan derűlátók közé. Talán még emilékeznak rá, hogyan akarták „tönkie verni“ Flschert a vUágbajnok-jelöltl negyeddöntőben, illetve az elődöntőben. Aztán mindketten 6:0-ra kikaptak! Tajmanov után a depiesszló- ba esett Larsen ugyan megmaradt olyannak, amilyen volt, de elvesztette önbizalmát. A dán nagymester természetesen továbbra Is kitünően sakkozik, de nem annyira jól, hogy világbajnok legyen. Eddig Európáról beszéltünk. Haagoskodásban és hence.gés- ben azonban kontinensünk messze elmarad Amerikától. Itt szinte ,,eszik“ az emberek a sértő nyilatkozatokat. Nézzük csaik a brazil E. Mecking esetét. Tavaly nagyképűen kijelentette: ő lesz Fischer elieníele, és le Is győzi a világbajnokot. Aztán még a negyedé öaitöben kikapott Korcsnojtól. Mecking azonban nyomban megmagyarázta a bizonyítványát: „Veie- ségem ellenére is jobb sakkozó vagyok, mint Korcsnoj, de a 40. lépés után már nehezemre esett ellene játszani, mert — segítséget kapott Mosakvátóll“ Hát ez már nemcsak hencegés, nemcsak nagyszájúság, ez már rágalmazás, ami sérti az etikát és a legdurvább paux pás (ballépés) a sportban! A Mecking körüli eszeveszett propaganda napjainkban is folyitaitód'ik. A csodagyerekként induló brazil sakkozó készül a Fischer elleni „világbajnoki döntőre“, (elfogadja Fieber minden feltételét j, és nem győzi eléggé hangsülyozni: ha győz, meggondolja, hogy kiáll-e Karpov ellen. Ehhez nem kell kommen tár 1 Amerikában talált új hazára az ausztráliai Browne, aki USA- liajnokságot is nyert. Ez a fiatat nagymester már régen világgá kürtülte: „Ha Fischer sakk-isten, akkor én sakk-ördög vagyok. El pkarom venni és el is veszem töie a világbajnoki címet...“ Hát mit szólnak a sakkozás lövőjéhez? .Az ördög lesz a világbajnok! A hóbortjairól híres Robert Fischer azonban mindenkin túl tesz. Már 19 éves korában nem ismert el semmilyen sakktekintélyt. (..Csak egy igazi sakkozó van. A neve: Robert Fischer.“) És most, hogy „hivatalo.san“ Is világbajnok, mtotihs az ismert és szomorú szöveget fújná: „Fischer, Fischer über alles...“ Ami Karpovot és Korosnojt illeti: Karpov rendszerint azt mondja, hogy ,.nincs az a katona, aki ne szeretne tábornok lenni.“ Sohasem henoegeitt, és nem tartozik a nagyszájúak közé. Karpov nem tagadja: Fischer kitűnő, sőt zseniális sakkozó, de „nem vagyok esélytelen, minden erőmmel igyekszem majd ellenállni neki. Ilyen hanguilatbain várja Karpov a „kihallgatást“. Korcsnoj hibát követeit el a világbajnok-jelöltl döntő előtt, amikor megjegyezte: „A 17. partival végzek ellenfelemmel. Karpov még túl fiatal ahhoz, hogy Fischerrel mérkőzzön.“ Talán mondanunk sem kell, hugy semmi szükség nem volt erre a kijelentésre. Először is: Karpovot ez felpaprikázta, és ,,mérgesen“ ült asztalhoz; másodszor: Korcsnoj ezzel a nyilatkozatával nagy felelősséget vállalt magára, és amikor sokáig nem sikerült győznie (a 19. fordulóig), erős pszichikai nyomás nehezedett rá. Hogy mi a tanulság az elmondottakból? Előbb győzni kell, s csak aztán nyilatkozni. A JÖVŐ sportaga LEGYEN A FIATALOK SPORTÁGA! A tá.iékozódási futás népszerű Közép-Európá- ban is. Örvendetes, hogy ezt az egészséges és szép sportágat egyre többen kedvelik meg hazánkban. Most pedig arról értesültünk, hogy komoly, felelősségteljes lépés történt e sportág tömegessé tételéért. A spartakíádra készülnek úgyszólván az egész ország a spartakiádra készül. A tömegeket megmozgató rendezvényre szorgalmasan készülnek a őalovói (nagymegyeri) magyar tannyelvű gimnázium diákjai is. Cyakoroluak a hajógyári fiatalok. A fiúk közül tizenöten járnak el szorgalmasan az edzésekre. nem sajnálják feláldozni a. szabad szombat délelőttjeiket. A gyakorlatokat Míchnya Ferenc tanár elvtárs tanítja be velük. A fiúk már mindhárom ré.szt tudják, a hátralévő időt a mozdulatok csiszolására és az összhatásra szánják. Szorgalmasan készülnek a lányok is. Őket Varga Sándor tanár eivtárs irányítja. A negyvenhét lány heti másfél órát gyakorol. Az anyagot már átvették, de a csiszolás még őket is várja. A fiatalok örömmel kapcsolódtak bele az országos meg mozdulásba. Szeretnének Prágában is fellépni. BOGNÁR Rozália MI IS OTT SZERETNÉ.NK LENNI A komárnói (komáromi) hajógyár szaktaninlézetének ifjúsága is lelke.sen készült a spartakiádra. Hatvannégy fiú gyakorol helenle kétszer, kél csoportban Oktatóik Ivan Janovsky és Uííák Anna, mindent megte.sznek azért, hogy a májusi hiir- banovói járási seregszemlén is jól szerepeljenek. Prágába többen el szeretnének jutni, intézetünk tanulói is bíznak benne, hogy ott lesznek a Strabovon. CSICSAY ILONA A SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsága mellett a « napokban megalakult a tájékozódási futás szak- (T. v.) csoportja. Ifjúsági szervezetünk arra törekszik, hogy minél több fiatalt belevonjon a sportolásba, hogy a szabad időt ne csak hasznosan, hanem élvezetesen használják ki minél többen. A természet felüdít, a megfáradt szervezetet új energiával tölti fel. A tájékozódási futás eszményi sportág a munkában megfáradtak regenerálására. Reméljük, a mi olvasóink körében is sokan lesznek. akik megkedvelik ezt a szép sportágat. Részletes felvilágosítást a SZISZ Központi Bizottsága mellett megalakult szakcsoport ad. (Címe: SŰV SZM, skupina orientacného beim, 897 14 Bratislava, Prazská 9.) És még valamit: a szomszédos Magyarországon él Monspart Sarolta világbajnoknö. Egészen bizonyos, hogy ő is ad tanácsokat, ha pedig meghívják, átruccan személyesen is. Ügy tudjuk, a csinos lány sportága meg- szállotjaí
