Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-02-18 / 8. szám

4

HA NINCS [lie BAIOD, VtGY AUTÓT!

Miért népszerű a safarikovói autószerviz?

KROKOVAY ZOLTÁN

I# őrünk egyik legtalálóbb

■* szőlásmondósa így hangzik: Ha nincs elég bajod, vágy aulát. Nem vagyok ii- gyaii aiitötulajdonos, de a minap saját bőrömön is tapasztaltam e mondás igazságát. Kollégám kocsiján barangoltam szép Gömör tájain, amikor ^afárikovo (Tornaija) e- lött úgy hét kilométernyire bemondta kocsink az „ulti- mót“. Hiába hasalt alá a kocsi vezetője, hiába piszkálgatta a metsző északi szélben, a gép végképp megmakacsolta magát. Nem tehettünk okosabbat, kiálltunk az úttestre, és vártuk azt a könyörületes járművezetőt, aki behúzat a közeli városkába. Véglil is egy motorkerékpáros sajnált meg bennünket. Megígérte, hogy beszalad Tornaija autó javító üzemébe, és megkéri az ottaniakat, segítsenek rajtunk.

— Leshetjük mi ezt — mormogta kollégám mérgesen a motoros távozása után. — I- lyenkor, késő délután kit talál már az üzemben, de ha találna is, majd bolondok lesznek utánunk szaladgálni munkaidő után! ,

Az autóvezetőnek azonban csak félig lett igaza. Az U- zemben már csak a vezetőt, Krokovay Zoltánt és az egyik felvevő technikust, Nazarecz- ki Gézát találta a motoros. Amikor azonban meghallotta ez a két ember, hogy kint vesztegelünk a nyílt országúton, kocsiba ültek, és autónk nemsokára már bent is volt az üzem udvarán. A két ember azonnal nekigyürkőzött a

munkának, és egy ügyes hibakereső masinával rögtön meg is találták a motorhibát. Fél óra múlva már vidáman gurultunk szállásunk felé.

KARRIER HELYETT — KARRIER

Giccses rendező a véletlen, de hát mi lenne velünk, újságírókkal az ő beavatkozásai nélkül? Ilyen ,,rendezvénye“ volt az is, hogy este belebotlottam az utcán Krokovay Zoltánba meg Nazareczki Gézába. Mindjárt meg is hívtak egy csésze feketére. Beszélgetés közben asztalunkhoz ült egy Kasza nevű testnevelő tanító is, és a futballal kezdte ugratni a fiatal szervizvezetőt.

— Drukker talán? — fordultam Krokovayhoz, helyette azonban a testnevlő tanító felelt kérdésemre.

— Hogy drukker-e? Jóval több ennél! A futballnak köszönheti mai „karrierét“!

Nekem, sem kellett több, furdalni kezdte oldalamat az az átkozott kíváncsiság, és nem is nyugodtam addig, a- míg el nem mondták a fiatal szervizvezető furcsa történe tét.

— Zoli kitűnő labdarúgó volt gimnazistakorában. Szlovákia ifjúsági válogatottjában is többször szerepelt — kezd te a társaság. — Szerette ezt a népszerű sportot, csak egy „hibája“ volt, a tanulást még a futballozásnál is jobban kedvelte. így történt meg aztán, hogy az érettségi után elhatározta, hogy az egyik koáicei ipariskolában folytatja tanulmányait, s közben o- lyan jó csapatban, mint a VSS rugdalja a labdát. Rend ben is lett volna minden, csak annyi volt a pech, hogy

időközben megszűnt az iskola. és erről csak a tanév kezdete előtti héten értesítették Krokovay Zolit. De hát egy jó labdarúgónak még az ilyen ..véletlenek“ miatt sem kell kétségbe esnie: ajánlatot ka pott a VSS-től, hogy ha hozzájuk megy futballozni, be- jiitattják a műszaki főiskolára. így lett a fiatalemberből koáicei labdarúgó, amíg — be nem ütött a mennykő! Az e- gyik mérkőzésen olyan rúgást kapott a térdébe, hogy porcleválás miatt nem futballoz hatott többet. S ami még jobban elkeserítette, befellegzett a továbbtanulásnak is. Csapa ta miért is protezsálta volna a ,,kimustrált“ futballistát? Krokovay azonban mégsem „pusztult“ bele a .sors meg az emberek komiszságába. Ott hagyta a gépgyárat, ahol dolgozott, és hazatérve szülővá rosába beállt inasnak az akkor még csak állami javítá- .sokat végző autójavítóba. Se gédlevele megszerzése után olyan nagyszerűen dolgozott, hogy a zvoleni igazgatóság a tavalyi átszervezés után a ma harmincegy éves Krokovayt állította a Safáríkovói új autószerviz élére!

A NÉPSZERŰSÉG TITKA

Másnap annyi jót hallottam az 1974 augusztusában átszervezett autójavítóról, hogy elhatároztam. még egyszer kimegyek oda, és meggyőződök a valóságról. Azzal kezdem, hogy a város központjától a- lig pár száz méternyire fekvő üzem előtt valóságos autókaraván várakozott az apróbb- cseprőbb javításokra. De nemcsak Tornaija közvetlen környékéről sorakoznak itt a kocsik, hanem láttam Banská Bystrica-i, koáicei, luéeneci.

(losonci), sőt bratislavai rend számú kocsikat is. Az egyik szerelőtől tudtam meg aztán, hogy nem újság, ez a „váltó zatosság", mert olyan jól, o- lyan gyorsan dolgozik az ü zem, hogy egész Szlovákiában híre ment neki.

Aztán elbeszélgettem a szerviz „legidősebb“ dolgozójával, az ötvenkét év körüli Farkas István mesterrel is, ő a következőket mondta:

— Tulajdonképpen régi ü- zem a miénk, csak éppen új vért pumpáltak az ereinkbe. Azelőtt gyengén dolgozó közszolgáltatási üzem volt. 19B5- től pedig a Kovohron nevű termelőszövetkezet égisze a- latt dolgoztunk. A párthatározat azonban megszabta. Iiogy szélesíteni kell a közszolgáltatást, ezért a központ úgy döntött, hogy hivatalosan is autószervizzé alakulunk át Kiválasztották az addigi üzem 30 legjobb szerelőjét, Kroko- vayra rábízták a vezetést, és augusztus elseje óta részint magánautókat javítunk, részint pedig a Skoda, a Zsiguli, a Polski Fiat és a Moszkvics márkájú kocsik szerviz- javítását végezzük a középszlovákiai kerületben. Hogy feladatainkkal jól megbirkózunk, legjobb bizonyíték erre az, hogy Fükő Géza szerelőnk a Zsiguli-gyárban, Gallo Ar pád pedig a hazai Skoda-gyár- ban és a szovjetunióbeli Moszkvics-gyárban tökéletesítette szaktudását. Azért is végezhetünk jó munkát, mert a harminc szakemberünk (és hat tanulónk) átlagos életkora alig éri el a harminc esztendőt. Az országúton elrom- iott kocsikat azonnal megjavítjuk, az előre bejelentett autókat pedig úgy rendeljük be — ha nincs nagyabb hibájuk —, hogy a javítást a

Tükö Géza a modern tesztelő berendezés mellett

gazdáik meg is várhatják, sőt ellenőrizhetik a munkánkat.

A HOLNAP SZERVIZE

Azok az olvasók, akiket kö zelebbről is érdekel az autójavítás, biztosan kíváncsiak arra is, hogy milyen felszereléssel dolgoznak a Kovohron termelőszövetkezet iafáriko- vói részlegének dolgozói. A korszerű berendezések sem hiányoznak innen. Igaz, a múltból itt maradt hat fedett szerelőcsarnokra is ráférne már egy kis fiatalítás, de van néhány olyan ügyes gépük is, amelyek nem hiányozhatnak egyetlen igazán korszerű üzembul sem. Ilyen például a hidraulikus emelő, az angol gyártmányú tesztelő, ez min den motorhibát kimutat; a német gyártmányú kerékcen tírozó és a magyar gyártmányú autóvillamosság ellenőrző bei-endezés. Nem feledkeztek meg a jövőről sem, megvásárolták az üzem szőmszédsá gában levő egyik telket. Az év végére felépítenek itt egy csarnokot korszerű kocsimosóval és olasz lakkozóval. Még inkább megvalósíthatják azt a jelszavukat, hogy „Minden munkáért jótállunk, és arra törekszünk, hogy reklamációra ne legyen szükség.“ NEUMANN János..

lénk nyüzsgés a íolyosóE

koij. Ebédszünet van a Duna utcai magyar Iskolában. A tanulók az étterembe igyekeznek.

— Rántott sajt van és hálle- ves — tájékoztatják az érkezőket azok, akik már jóllaktak. Vidámak, nyilván ízlett nekik az ebéd.

Azelőtt sokat javítgatták a folyosókat, kőművesek, szobafestők dolgoztak az épületben. Most rend és tisztaság van. A folyosón Lenin szobra, a falakon politikusok, forradalmárok, j tudósok, magyar és szlovák költők képei és jelmondatok. Az internacionalista liazafiság, az elkötelezettség számos jele. Ebben az Iskolában féltő gonddal ápolják a proletár nemzetköziség, a szocialista hazaflság emlékeit, a forradalmi hagyományokat, . nagyjaink, mártírjaink, Fábry Zoltán, Steiner Gábor, Major István hagyatékát. Ennek az iskolának minden osztályában szövögetik a csehszlovák-szovjet, a magyar-szlovák barátság szálait, az ünnepségeken magyar, szlovák és szovjet verseket szavalnak, meleg szavakkal emlékeznek meg a Szlovák Nemzeti Felkelés hö- ■ selrőf, a felszabadító szovjet hadsereg hősi küzdelméről, a proletár Internacionalizmusért, a kommunista eszmékért foly- t^itott harc mártírjairól.

A szocialista nemzetiségi iskola hídépítő szerepe

LELKES OKTATOGARDA, KEDVEZŐ FELTÉTELEK

I

Bepillantunk az Iskola emlékszobájába. A falon jelmondat: ,,Utunk a haladás, célunk a kommunizmus." Körben a falakon történelem, nagy események emlékei. Fényképek, új- ságklvágások, dokumentumok tanúskodnak a csehszlovákiai munkásmozgalom eseményeiről. Csehszlovákia Kommunista

Pártjának megalakulása, a súlyos gazdasági válság és munkanélküliség okozta megpróbáltatások évei, a fasizmus előretörése, a nagy világégés, a Szlovák Nemzeti Felkelés, a februári győzelem, a magyar partizánok tettel a Szlovák Nemzeti Felkelésben, a Petőfi- és Nógrády-brigád... beszélő történelem.

— Az emlékszoba küldetése az — mondja janda Iván, az Iskola Igazgatója —, hogy szocialista hazafiságra, proletár Internacionalizmusra neveljük az Ifjúságot, hogy megértsék a fiatalok a munkásosztálynak a társadalom történelmi fejlődésében játszott fontos szerepét. A Duna utcai magyar Iskolában ebben a szellemben neveljük a tanulókat.

Együtt ülünk az Igazgatói szobában. Az asztal túlsó oldalán az Igazgató, mellette Dvorsky józsefné, az Iskola Igazgatóhelyettese és pártszervezetének elnöke, valamint Lauko Dezsöné,

az Iskola pionírszervezetének e- gylk lelkes Irányítója.

— Talán mondanom sem kell, hogy Iskolánkban magas színvonalon és a proletár internacionalizmus széliemében folyik az eszmei nevelés. Ma már igen kedvező körülmények között oktathatunk, hiszen hazánk a legtöbb nemzetiségi jogot biztosító országok közé tartozik — mondái bevezetőnek Janda Igazgató, és mutatja a nevelési-oktatási munkaterv fő feladatainak e- gyes pontjait.

— A Szlovák .Nemzeti Felkelés jubileuma után és a felszá: badulás 3U. évfordulójára emlékezve még inkább előtérbe került az Ifjúság proletár nemzetköziségre való nevelése. Megmutatkozik ez az Iskola tervében is. amelyet a CSKP XIV. kongresszusa határozatainak értelmében állítottunk össze. Nagy figyelmet szentelünk a műszaki alapok lerakásának, e célból nyitottunk matematikai Irányzatú osztályt Is az Iskolában, amelyről egyébként Dvorsky kartársnö, az Iskola pártszervezetének elnöke adhat bővebb felvilágosítást.

— Iskolánkban két éve működik a speciális matematikai osztály. Megelégedéssel nyugtázhatom, Igen jó eredményeket értünk el. Sikerült felkeltenünk tanulóink érdeklődését a természettudományi ágazatok iránt, és Igen jól szerepelnek a matematikai, kémiai és‘ fizikai olimpiákon is. Padjainkból már a múltban Is igen sok tehetség került ki, az idén is van két, egészen kivételes tehetségünk: matematikában Gérecz Tibor, a kémiában pedig Földes András.

— Valóban ez a helyzet — veszi át a szót janda Igazgató. — Érdemes megemlíteni, hogy február 1-én és 2-án volt a beiratkozás az alapfokú kilencéves Iskola első évfolyamába. Iskolánk az Idén októberben ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. Az eddig végzett növendékek sorsát is figyelemmel kísértük. A tapasztalatok alapján mondhatom, hogy az elmúlt esztendőkben az alapiskola befejezése után valamennyien oda mehettek tanulni, ahová akartak, akár Iparltanuló- iskolába, akár középiskolába. A

gimnáziumi tagozaton végzett növendékek 80-85 százaléka bejutott a belföldi és a külföldi főiskolákra. Igen sok neves műszaki dolgozó, tudós, orvos, mérnök került már ki a ml iskolánkból. Most készítünk róluk tablót. Nálunk végzett Laukó Eszter atomfizikus. Nagy Péter történelemkutató. Zsoldos László közgazdász, külkereskedelmi szakértő, Chmura Darina színésznő, Zsácslk Imre, a vegyész- mérnöki kar tanársegéde, és még sok-sok orvos, mérnök, gazdasági szakértő. Az érettségiző tanulóink közül a természettudományi tagozatú osztályokból Igen sokan jelentkeztek műszaki főiskolára, sőt a humán tagozatú osztályokból Is szép számban készülnek a tér mészettudományt pályára. Az a- lapiskolát elvégzők ötven százaléka tparltanuló-tskolába, a másik fele középiskolába jelentkezett. Az Idén hatvanhárman érettségiznek, ebből huszonkettő a fiú. Közülük hárman jelentkeztek katonai pályára.

íme, egy Iskola keresztmetszete: lelkes oktatógárda, kedvező feltételek. A Duna utcai magyar Iskola következetesen betölti a szocialista nemzetközl- ségl Iskola hídépítő szerepét.

Mészáros (ü/sef

A huszadik század legyőzte a táüolságokat és a gondolatban tengereken és világokon túlra vágyó ember el is Érheti a nemrég még lehetetlent. A tudományos-fantasztikus írások már a bolygóközi utazás lehetőségét kínálják az idegen egekről ál- modóknak; bennem mégis a kapuit megnyitó szülőföld visszhangzik és pompázik e- zer titkával, utolérhetetlen hangulatával és kékítszta égboltjával. Ez a hely pedig nem más, mint a Dél-Szlovákiai Karsztvidék gyöngyszeme: a szilicei fennsík. Kapuja Gombaszög, a csehszlovákiai magyal' értelmiség antifasiszta mozgalmát, a Sarló-t indító völgysarok, ahol a fennsík megtisztult vize zúgó

forrásokon tör utat a Sajó felé. Hazafelé menet innen indulok neki a szeszélyesen kanyarodó útnak, amely úgy kígyózik fel a hegyoldalra, a- kár egy szürke pántlika. Az erdőszél eget nyilazó fenyvesét elhagyva már jönnek is a lombok között feltűnt útka- nyárok: néhánynak még a nevét is mondogatom: Kisforduló, Köhorogl, Forduló, Nagy forduló meg számtalan kisebb kanyar — talán nevük sincs, vagy éppen én nem ismerem őket. A fennsík pereme elölt vár az út lecsodálatosabb része. A fényes, szürke bükkfák Ölelkező ágai összefonódnak az úttest fölött, mint számta lan összefont leánykar a népi táncok fesztiválján, a gombaszögi völgyben. Itt-oít még

feltűnnek a gyalogösvény porral lepett kövei. Ezen az ösvényen ember már ritkán jár, pedig pár évtizeddel ezelőtt ez kötötte össze a világgal a fennsíkot.

Kétéves katonai szolgálatom alatt voltam a leghoszmet — színesben. Már az első kockák után ismerősként jött velem szembe a dombot dalon ballagó mezei dűlőút, a karsztok közötti tenyérnyi zöldek és a sok éneklő, szél ben hajladozó virág: a tavaszi hérics, a kankalin, a fölA fennsík virágai

szabb ideig távol a szülőfalumtól, Aztán egyszerre — Uél-Morvaország hangulatos városában: Znojmóban, találkoztam a szülőfalummal.

Egy este moziba mentem. Már nem is tudom, mi volt műsoron, de arra most is jól emlékszem, hogy a „nagy- film“ előtt adtak egy kisfiltos kosbor, a bojtorján, az ö körfarkkóró, és a kakukkfű, meg azok a néven nem ismert virágok, amelyek kö zött vidáman bujkál a tavaszi szél. Változik a kép, jön a végeláthatatlan legelő vízváj- ta kőcsipkéivel, szélfútta fáival és a szélvédett helyeken álmosan térdeplő borókafákkal. Csak a felvillanó cím: „Szilicei virágok“ billent visz- sza a néző szerepébe, hiszen gondolatban már gyermekkorom bárányfelhői alatt a fennsík dlmbes-dombos tájait jár tam.

Amikor a nevekkel teli kockák tovaperegnek, újra az ismert vidék a galagonyabok rokkal, majd a pásztorok hü- sülö kutyáikkal, a csorda, a gulya és a ménes. Egy idős pásztor lép a képbe, kezében csokor a legelő virágaiból, körülötte pedig a Gyökérréti- tó feletti sziklatömb. A falu jelé tart két pulikutyájával. A falu egyik utcáján lakodalmi menet kígyózik. Ide jön a jélszeg gulyás teljes pásztori díszbe öltözve, hogy virágcsokorral köszöntse az ifjú párt.

Ennyi lett volna a tíz-tizenöt percre szabott kisjilm forgatókönyve, ami maga módján nem kapcsolódik szülőfalum hagyományához, hiszen a kemény sorshoz szokott szilicei pásztor nem szokta virággal köszönteni a menyasz szonyt és a vőlegényt, legfeljebb elkötötte az utat, ha idegenbe vitték a lányt, egy liter pálinkáért és száz koronáért.

Akkor úgy éreztem, hogy ez a film valami csodálatos, csak általam ismert hangulat megoldója lett, egy azóta is élő csodálatos harmóniáé, u- mely mindig muzsikál, ha ezt a szót hallom: szülőföld.

Máté László