Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-11 / 7. szám
LENIN ÉLETE ÉS ÉLETMŰVE KIMERÍTHETETLEN TÉMA (SEGÉDANYAG A POLITIKAI OKTATÁSHOZ) ötvenegy éve halott Vlagyimir Iljics Lenin, a proletariátus nagy vezére, akinek példamutató élete és gazdag munkássága nélkül ma sem tudnánk létezni. Faliújságunkban néhány mozaikkal akarjuk segíteni az ifjúsági szervezetek politikai oktatómunkáját. Örülnénk, ha ezek a kis anyagok is hozzájárulnának fiataljaink politikai műveltségének elmélyítéséhez. Lenin kitűnő téma: emberi tulajdonságai és filozófusi éleslátása mindegyik fiatalt magával ragadja. Hogyan lesz az ember óriás? Uliun“'^ még ii«m feitelte r Ul jun rövid é’.etot élt, tsirwjiXKj végig az álja, <i«5 TíOiiin elvtárs hosszú életét meg keli iraó újra és újra. (Majakovszkij: Vlagyimir Iljics lyonuij Valalia — jé sok esztendeje — el- vaideiii egy könyvet az ember szír- inazásárél. Olyan régen, hegy már nem is emlékszem, érdekes voM-e vagy iiiiaimas, a címe azonban minduntalan kísért: Hogyan lett az ember óriás? Hogyan lesz az ember óriás? Vagyis: iiogyan válik óriássá? — kérdezem magamtól újra és újra, miközben megpróbálom századunk legnagyobb történelmi alakjának útját ét tekinteni. A lángé sí titkát ez ideig még nem tejtelte meg sem az élettan, sem az örökléstan. A történelmi hús szerepéről azonban a marxizmus — s épp maga Lenin — világos el igazítást ad: a történelmet a néptö- megek formálják, a hősöket meg a történelem, melynek menetére a kiváló emberek akkor gyakorolnak nagy és maradandó hatást, ba felis merik a haladás irányát, és munkájukat a haladás szolgálatába állilják. Hogyan élt az az ember, aki mindenkinél tisztábban látta: merre visz a fejlődés útja? Milyen módon ismerte fel: mikor mit kell tenni? Mivel töltötte hétköznapjait, és milyenek voltak ünnepei? Hogyan viselte el a kudarcokat, miképp fogadta a sikereket? Lenin élete küzdelmes volt és hősi de nem a romantikus regények, nem a kalendfilmek értelmében. Munka, elszántság és keménység jellemezte, meg meleg szív és szerény, szürke mindennapok. Lenin élete és életműve kimerftlie- tetlen téma. LENIN PÁRIZSBAN Lenin és felesége 1908-ban Párizsba költözött. Itteni évekire Krupszkaja úgy emlékszik vissza, mint életük legnyugtalanabb, leg zűrzavarosabb időszakára. „Párizs olyan város, ahol igen kellemetlen és igen fárasztó az élet annak, aki csak szerény anyagi eszközökkel rendelkezik“ — írta Lenin egyik levelében. Márpedig az ő anyagi eszközeik ebben az időben a szerénynél is szerényebbek voltak. Szűkös cikkhonoráriumokből, fordításokból éltek. Lakásukban alig volt pár darab bútor, s mint a korabeli emigránsok megjegyezték, „inkább diáktanyához, semmint családi otthonhoz hasonlított“. Ez azonban csak a lakás szegényes, szűkös berendezésére vonatkozott. A „bohém“ rendetlenséget — sok emigránstól eltérően — Lenin nem tűrte maga körül. „Szerette a rendet — emlékezik vissza lakásukra Mescserjakov —, ha dolgozó- és hálószobájában mindig makulátlan rend volt... Ha rágyújtottak a szobájában, bár akkor még nem volt tilos dohányozni a jelenlétében, homlokát ráncolta, kinyitotta az ablakot, és általában látszott rajta, hogy nem nagyon tetszik neki a dolog...“ Lenin biciklin járt a távol fekvő könyvtárakba, ami már az akkori párizsi forgalomban is fárasztó volt. (A gondolataiba mélyedt kerékpározót két ízben is érte a párizsi utcán kisebb baleset). Szegényesen étkeztek. Krupszkaja mosolyogva emlékszik arra, hogy amikor Krakkóba költözvén, lakásukat egy lengyel karmesternek adták át, a karmester nem győzte faggatni Lenint a háztartási dolgokról: ,,És a libahús mibe kerül? És a borjúhúsnak mi az ára? Iljics nem tudta, mit válaszoljon. Libahús? Borjúhús? Neki nem sok dolga akadt a háztartással, de én sem tudtam semmit mondani a libahúsról és borjúhúsról, mert Párizsban sem ezt, sem azt nem ettünk, a lőhús és a saláta ára iránt viszont a karmester nem érdeklődött." A legnagyobb takarékosság mellett is nehéz helyzetbe jutottak időnként. „Magamról csak annyit, hogy keresetre van szükségem. Különben egyszerűen éhen pusztulunk! Pokoli a drágaság, s nincs miből élnünk!“ — írta vulamivel később Lenin egy elvtársának. De még az anyagi gondok voltak a legcsekélyebbek. Állandóan aggódnia kellett Oroszországban maradt elvtársaiért, hozzátartozóiért. Testvérei felváltva — néha ketten is egyszerre — hol börtönben, hol száműzetésben voltak. Édesanyjának (a saját helyzetét gyakran megszépítve) egymás után írta á' megnyugtató leveleket: „Drága Anyuska! A napokban írtam neked Manyácska meg Anyuta letartóztatásával kapcsolatban. Szeretnék még beszélni veled. Félek, hogy most túlságosan magányosnak érzed magad... Kérlek, írj néhány szót, drágám, hogy tudjam: egészséges vagy-e, és hogy érzed magad — van-e valami újság, vannak-e ismerőseid Szaratóvban? Talán ha gyakrabban írunk egymásnak, mégsem fogsz annyira szomorkodni...“ KORTÄRSAK LKNINRÖL MAKSZIM GORKI]: Magáuul ragadott engem a benne oilá gosan megnyilvánuló életakarat s az élet jöríelrnének aktív gyűlölete, gyönyörködtem abban a fiatalos merészségben, amellyel mindent eltöltött, a- mihez csak nyúlt. Lenyűgözött emberfeletti munkakészsége. Mozdulatai könnyedek, fürgék voltak, s kevés, de izmos beszédével mindenkit lenyűgözött, mert beszédét sok gondolat fellemezte. ROMAIN ROLLAND: Lenin é lete minden pillanatában egész lényével harcba vetette magát. Minden gondolata abból született, amit hadvezért ' őrhelyén látott a harcban és a harcért. Nála külOnhüt senki sem tesíe- sitl meg az emberi tett Történelmi óráját, amit proletár]or- radalomnak hívunk. Figyelmét senki sem vonja el. Nem ismer személyes gondot, sem a szellem elernyedését. Nyoma sincs nála a gondolat dilettantizmusának, a habozás vagy kétely árnya sem fér hozzá. Ez erejének titka, az ügy győzelméé, amely benne testesül meg. H. G. WELLS: Mikor Leninnel beszéltem, a témánk sokkal lobban érdekelt, mint mi magunk. Elfelejtettem, hogy alacsony volt-e vagy magas, öreg- e vagy jiaíál. Fö benyomásom az volt akkor, hogy termetre kis ember, másrészt főleg szellemi élénksége és célkitűzéseinek élénksége hatott rám. Az ö agyvelefe sohasem merevedett meg, és a forradalmi tevékenységtől meglepő agilitással fordult a társadalmi újjáépítéshez. Egy ifjú energiájával tanulmányozta Oroszország villamosításának terveit. Az ötéves terv gondolata — az ö tervei nélkül egymás után következő provincUüls tervek lettek volna. Erjesztő hatása még jóval haldia után is tartott. Még ma is tart, és talán erősebb, mint valaha. A forradalmár képe gyakran a rombolás rossz szellemének megtestesítőiéként él a köztudatban. Arra a kérdésre, ki a forradalmár, hamar megkapjuk a választ: aki lerombolta a Bastille-t, aki lelőtte a cárt — egyszóval, aki a saját és mások életét nem kímélve radikálisan felforgatja e régi rendet. Azért, hogy a köz- gondolkodásban fgy él a forradalmár alakja, hogy képe ilyen sötét, véres színekkel van festve, valószinüleg maga a történelem a felelős, hiszen a forradalmárok nagy része valóban ilyen tettekkel irta be nevét a történelemkönyvekbe. Lenin személyében az emberiség az új típusú forradalmárt, a proletárforradalmárt, a tudatosan alkotó forradalmárt köszönti. A tudatos jelzőt azért kell bangsúlyozni ebben a vonatkozásban, mert Lenin maga is tisztában volt forradalmisá- gának ezzel az új vonásával, ő is megkUlünbnzfetle magát Nincs szüksége mámorra, hogy elkábítsa vagy serkentse — a túlhajtott nemi élet mámorára éppoly kevéssé, mint az alkohol mámorára. Nem szabad elfelejtenie, és nem is akarja elfelejteni a kapitalizmus ocsmányságát, szennyét, barbárságát.. Osztályhelyzete — a kommunista eszmény —, ez ösztönzi harcra a proletariátust. Világosságra van szüksége, világosságra és még egyszer világosságra. Ezért, ismétlem, nem szabad gyöngíteni, téka- zolni, pusztítani az erőket. Az önuralom, az önfegyelem nem rabszolgaság, még a szerelemben sem.“ Ep test, ép lélek... a forradalom az erők összpontosítását követeli... Goethe hasonló gondolatokkal összegezi a művészi alkotómunka jellemzőitl Hogy a műalkotást és a forradalmat Lenin mennyire rokon fogalmaknak tartotta, annak igazolására hadd álljanak itt a forradalom magjáról, az hozzávetőlegesen, csak annak megvilágosftására mondom, hogy a jelenlegi helyzetben nem maradhatunk hűek a forradalomhoz, ha a felkelést nem tekintjük művészetnek.“ Lenin egész életét, forradalmár tevékenységének minden pillanatát áthatotta az alkotás, a teremtés mozzanata. Még fiatalkorában felismerte a forradalmi elmélet alkotó továbbfejlesztésének szükségességét. tgy vall erről egyik Hatail- kori munkájában: „Marx elméletét egyáltalában nem tekkH- jUk befejezett és érinthetetlen valaminek, ellenkezőleg, meggyőződésünk, hogy ez az elmélet csak alapjait rakta le a tudományos szocializmusnak“. Ugyancsak Lenin alkotó géniusza mutatkozik meg abban a harcban is, melyet az igazi forradalmi élcsapat, az igazi proletárpárt megteremtéséért vívott. E nélkül a pártteremtő alkotó erőfeszítés nélkül nem Lenin, a forradalmár más típusú forradalmáraktúl. E gondolat első csiráját már „Mi a teendő?“ cimü munkájában megtalálhatjuk. E mű — mint ismeretes — épp az új típusú forradalmi munkáspárt, a proletár élcsapat megalakítását szorgalmazta, és harcot hirdetett az ökonomizmus ellen. A kristálytiszta logikájú, világos gondolatmenetben egyszer csak a következőkre bukkanunk; „...nem az a feladatunk, bogy védelmezzük a forradalmár kontárrá való lefoko zását, hanem hogy a kontárokat a forradalom színvonalára emeljük.“ Van még egy bizonyítékunk arra vonatkozólag, hogy Lenin a forradalmárt alkotó tipusú embernek tartotta. Fennmaradt többször idézett beszélgetése Clara Zetkinnel. A beszélgetés tárgya ugyan a szerelem, de van néhány témánkat érintő vonatkozása is: „Ep test, ép leiek! Se szerzetes, se Don )uan. de a középút se a német nyárs- polgár legyten. A forradalom az erők összpontosítását, megfeszítését követeli. A tömegektől ugyanúgy, mint az egyéntől. Nem tűr nemi orgiákat, amelyek D'Annunzio dekadens hőseinél és hősnőinél egészen termésjDetesek. A szexuális élet xabolátlansága polgári jelenség, a hanyatlás jele. A proletariátus feltörekvő osztály. osztályharc legélesebb formájáról, a fegyveres felkelésről írott sorai: „A felkelésnek, hogy sikeres legyen, nem összeesküvésre, nem pártra, hanem az élenjáró osztályra kell támaszkodnia. Ez az első feltétel. A felkelésnek a nép forradalmi lendületére kell támaszkodnia. Ez a második feltétel. A felkelésnek az érlelődő forradalom történetében beállt olyan tordulé- pontra kell támaszkodnia, amikor a nép élenjáró rétegeinek aktivitása a legnagyobb, amikor az ingadozás az elleaség soraiban a legerősebb. Ez a faarmadik feltétel. De ha egyszer ezek a feltételek adva vannak, akkor lemondani arról, hogy a felkelést művészetként kezeljük, annyit jelent, mint elárulni a marxizmust és elárulni a forradalmat. Ahhoz azonban, hogy marxista módon, vagyis művészetként kezeljük a felkelést, egyidejűleg, egy percet sem veszítve, meg kell szervezni a felkelő csapatok vezérkarát, el kell osztani az erőket, a bű ezre- deket a legfontosabb pontokra kell vezérelni, be kell keríteni az Alekszandra Színházat, el kell foglalni a Péter-Pál erődöt, le kell tartóztatni a vezérkart és a kormányt stb. Mindezt természetesen csak győzhetett volna a Nagy Októberi Szocialista Forradailom, nem születhetett volna meg a világ első proletárállama. A Kommunista Intemacionálé pedig — amely szintén Lenin nevéhez fűződik — megteremtette valamennyi kommunista párt megalakulásának szervezeti- ideolégiai előfeltételét. Nem egyszerű jelkép tehát, ba Lenint a világ valamennyi kommunista pártja elkotéjának, megalapítójának tekinti. S ha Lenin, a forradalmár tudott alkotni az UlegáHú körülmények köziM, ■ számfioe- tés és emigráció ólomszütke napjaiban, mennyire kivirelt alkotó tehetsége a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme utón. Ugyanis vOúg- történetileg ekkor derüU először fény arra, hogy a proletár forradal miság lényege nem a rombolás — ez csak egy szükségszerű lépcsőfok a fejl^ dés következő fázisához — hanem ez épftés ax új társadalom alkotó létrehozása. Lenin minden forradalmi energiájával részt vett az dj társadalom megteremtésében, a proletárállam kiépítésében, a mnnkás- paraszt ország gazdasági és kulturális életének megszervezésében — példát mutatva korunknak, hogyan is kell értelmeznünk az igazi forradalmisá- gol.
