Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-11 / 7. szám
5 Fiatalok a szovjet művészetben A sBejnlnárium után lehetőségem nyílott, hogy Alekszandr Gagaokln elvtárssail személyesen elbeszélgessék. — Kedves Szása, a referátumodban leginkább a moszkvai és ieningrádi színházak sikereiről és gondjairól beszéltél, ugyanakkor a Szovjetunióban élő nemzeteknek és nemzetiségeknek csupán a fiimsi- kereit ismertetted részletesen. Mi a helyzet a színházaknál? — Nézetem szerint ez a két város, de főleg Moszkva a színházi központ, Így az Itt jelentkező proiblémák nagy általánosságban a többi színházra is vonatkoztathaték. A film az más. — Mi jeflemzi mégis egyes nemzetek és nemzetiségek színházi kultúráját? — Elsősorban talán az, hogy minden nagyobb köztársaságnak saját művészeti főiskolája van. így sajátos neonzeti Ízlés szerint nevelhetik színezi és rendezői utánpőtlásulkiat. Amiben egységesek, az az, hogy Sztanylszlavsaki] módszere szerint tenltanalk. Így az oiktatás- ra is érvényes, hogy a szocialista kultúra egyre Inkább szétfeszíti a nemzetiségi határokat, bár a nemzeti jelleg továbbra Is lényeges és meghatározé vonás. — Miben látod a jelenlegi iitánpötlásképzés legnagyobb nehézségét? — Talán abban, hogy hiányoznak a nagy színészi egyéniségek, akik maguk köré gyűjtenék a fiatalokat, és zsenialitásukkal, Ízlésükkel Iskolát tudnának alapítani. Hiszen SztanylszlavsZklj módszere kitűnő alap, lenne mire építenünk. — Látsz valami összefüggést talán eközött és a között a kijelentésed között, hogy a színházak nagyon rendezőcentriku- sak. — Igen, említettem, hogy vannak esetek, amikor egy-egy szívvel tolmácsol Csehszlolfákiai útfa alkalmáücű. néhány napot Prágában töltött Bede Anna, a magyarországi műfordítás ki- emelkedő egyénisége. A „Reggelt napsütés“, a „Szigorú taoasz“ és a „Fölösleges virágok“ költője azonban nem most Ismerkedett meg köztársaságunk fővárosával. Behatóan ismert a csehszlovák költészetet. Már régen foglalkozik Nezvallal, például a Monon Lescaut című müvét tolmácsolta magyarul, és lefordította FrantlSek Hrubín, Miroslav Holub, Ivan Skála, a szlovák költőkből pedig Laco Novomesk^ verselt. Bede Anna élete szinte kisgyermek korától összeforrott a költészettel. Gyermekverseket írt, és már tizenkét éves korában fardftgatott latin és német klasszikus költeményeket. Szép műfordításainak szinte áttekinthetetlen listáján ma már japán, lapp és sztbéHití nyelveken írt költemények Is szerepelnek. A képzett költő és műfordító egyébként a szibériai népek történelmével, kultúrájával, néprajzával és nyelvével foglalkozik tudományos szinten. A Prágában, Bmóban és más csehszlovákiai helyeken töltött napjai Is sok élménnyel gazdagították őt, érdeklődve várjuk, hogyan tükröződnek majd további alkotásaiban. —nt— tehetséges színész bekerül egy együttesbe, és pár év múlva középszerűvé válik, vagy teljesen megfeledkeznek róla. — Mi okozza ezt? — Valószínű, már a szerep- osztásnál kezdődik. A rendezők, különösen a vendégrendezők, csak a biztos névre osztanak szerepet, hiszen nekik ez már fél Mkert jelent. — Mit lehetne ellene tenni? — Ha meglátogatunk néha egy-egy színházat, ez nem mindig kellemes csevegés számunkra. Konkrétan tesszük fel a kérdést: pár évvel ezelőtt Önöikhöz szerződött X. Y. színész. Hogyan fejlődött, milyen munkaeredményeket ért el? Mit tettek tehetsége kibontakoztatásáért? — Nem gondolod, hogy esetleg nem mindig a rendező hibáztatható, amiért nem bontakoznak ki nagy színészi egyéniségek? His7«n Sztanyiszlav- szkij is rendező volt; sőt Vahtangov, Tairov, Meyerhold keze alatt is játszottak zseniális színészek. — Ez Igaz. Én arra gondoltam, hogy a színész ábrázolást szándékát, az alkotás folyamatát gyakran gúzsba köti a technika, a sok mozgás, a zene, a fény. Igaz, a színészből Is sok esetben hiányzik az alkotői hozzáállás. — Tehát mégsem mindig az erős rendezői kéz a hibás? — Látom, mtnt rendező feszegeted ezt. A divat a legnagyobb veszély, ez pedig a rutin eluralkodását hozza magával. Ebböt kellene ma leginkább kitömi. — Nem nagy elragadtatással szóltál a musicalről. Mi ennek az oka? — Mert sokszor a professzionalizmus kerül veszélybe. Ehhez a műfajhoz külön színész- típus kell. Előfordul, hogy a színész nem tud mozogni, táncolni, vagy ha igen, akkor é- nekelnl nem tud. A művészetben a legnemesebb gondolat Is kompromittálható, ha nincs biztosítva a művészi színvonal. A musicalt nálunk Is szeretik, de eddig kevés van belőle. A- hogy mondani szoktuk, ez még a jövő zenéje. — Mi a véleménjred az amatér színházrél? — Az amatőr színjátszásra szerintem szükség van, és ml támogatjuik Is minden téren. De nem órtünik egyet azokkal a nyugati áramlatoklkal, amelyek az amatör színházat dicsérve megkérdőjelezik a hivatásos színházak vezető szerepét. Nem szabad persze túlbecsülni, de lebecsülni sem a színház szerepét, tudjuk, hogy ez a művészet rendkívül erős Ideolőgilal fegyver a fiatalok formálásában. — Ezért válik aktuálissá az új típusú pozitív hős megteremtse a mai színpadon és drámában?! — Valóban. Sok nehézség van. Az egyik fiatal rendező felkeresett bennünket, és elmondta, hogy új bemutatóra készülnek. A darab a háborúval kapcsolatos. Az ő gondja is az volt, hogyan vigye át ezt a mondanivalót a nézőtérre. Hiszen a fiatalok többsége a háború borzalmait nem élte át. De mégis rettentő, ha elgondoljuk, hogy a második világháborúban minden nyolcadik szovjet ember meghalt. Ezt nem lehet elfelejteni. Ezért keresik a drámaírók nagyobb távlatból Is a hiteles drámai hőst. — Milyen problémák merülnek még fel ezzel kapcsolatban? — Főleg a fiatal munkások és munkáshösök ábrázolását kifogásolhatnám. — A vitában szóba került a vertikális és horizontális Irányítás és együttműködés szövő- désének a kérdése. Az, hogy egyes művészeti ágak önnön problémájukat oldják meg felülről lefelé, de nehézséget o- koz, hogy keveset tudnak egy- másröl horizontálisan, pl. a film a szfnbázrél, a képzőművészet a zenéről, és fordítva. Mi erről a véleményed? — Ml Is felismertük ezt a hibát, de egy lépéssel már tovább Is jutottunk. Tervezzük a fiatal alkotóművészek Internacionalista klubját. Feladata lenne az Információk és művészeti értékek gyors kicserélése. Minden évben más-más országban találkoznánk, témák szerint. Például Csehszlovákiában az összejövetel a színházt kultúrával foglalkozhatna. Magyar- országon pedig a zeniével. — Köszönöm, Szásái A viszontlátásra a leendő internacionalista klubban. BEKE SÁNDOR (Következő számunkban beszélgetést közlünk Marta Jelbonovával, a Burját Nemzett Színház művésznőjével.) MINDENKINEK LEXIKONT! Megjelent a „Mindenki lezikona“, amely a leg^kere- settebb és legfontosabb fogahnalkről tájékoztatja az olvasót, 12 300 címszót tartalmaz, ára kb. 100.— Kös. Miindenklnek szüksége van lexikonra, mert az életben gyakran találkozunk olyan kérdésekkel, amelyekre a lexikonban könnyen és gyorsan megtialélható a válasz. Könnyen kezelhető, az Is azonoal eligazodik benne, aíkl még soha nem vett a kezébe lexikont. A nagyobb gyerekeknek megkönnyíti a tanulást, és a szülőknek megkönnyíti a válaszadást a gyermekek kérdéselie. Mindenkinek ajánljuk, gyerekeknek és felnőtteknek, tanároknak és diákoknak, rejtvény fej tőknek és újságolvasóknak, vagyis mindenkinek. Ezért is hívják Mindenki lexlkonánaik. Rendelje meg ön Is az alábbi megrendelőlapon. Szíves ílgyelmükbe ajánlunk még további néhány értékes lexikont Is. Várjuk megrendelését, és azt igyekszünk minél előbb kielégíteni. Slovenskó knlha, n. p. » lárési könyvesbolt 048 01 ROZSÁVÁ MEGRENDELŐLAP: Itt levágandó Tltl. Slovenská knlha, n. p. járási könyvesbolt Námestie Banfkov C. 4. 048 01 ROZRAVA Ezennel megrendelem ntánvétellel az önök által hirdetett és kínált Mindenki lexikona cimtt kiadványt . . . drb Mindenki lexikona ára kb. 100.— Kös . . . drb A Nobel-dijasok klslexlkana ára 83.— Kös . . . drb Modem fteikal kisenciklopédia ára 135.— Kös ára 135.— Kös ára 230.— Kös ára 83.— Kös ára 405.— Kös ára 18a— Kös . . drb Elektrotechnikai kislexikon . . . drb Fejlődő országok lexikona . . , drb Matematikai klslexLkon . . . drb Magyar életrajzi lexikon l-II. . . . drb Művészeti kislexikon . . . drb Világirodalmi lexikon I. köt. ára 250.— Kös (0 kötetben jelenik meg, a következő köteteket megjelenésűk után szállítjuk.] . A megrendelő elme: Név: Dtca Ukbely P. issj járás Kérjük, a címet szíveskedjék olvashatóan kttöltenll a megrendelő aláírása A szlovák kultúra útjának egyengetője Az 1945—48 között folyú társadalmi harcnak az irodalom is hatósugarába került. Laco Novomeskt. aki abban az időben az irodalmi és knltúrpolitikai életben jelentős szerepet játszott, nagyban befolyásolta ennek a harcnak a kimenetelét. Kultárpolitikai ténykedését a háború előtti és utáni évek irodalmának, kultúrájának marzista-lenin- isrta értelmezésére összpontosította. Személyében szerencsésen találkozott a párt- funkcionárins, a kultúrpoti- tikus, az alkotó művész és az Irodalomkritikns. Egyike volt azoknak, akik a háború ntán az irodalomban hirdették a kommunista párt eszmélt, akiknek minden alkotása a párt elveinek jegyében fogant. 1945 augusztusában Ban- ská Bystricán a művészek és tudományos dolgozók első kongresszusán ecsetette a szlovák kultúra és irodalom jövőjét. 1948-ban az SZLKP kulturális dolgozóinak összejövetelén arról beszélt, milyen történelmi helye és szerepe van a kommunistáknak a szlovák nemzet történelmében, mi a társadalmi és kulturális külde lésük, joggal mondotta ezen az összejövetelen, hogy „az áj Szlovákiában semmilyen más politikai tényező nem segítette olyan tökéletesen a szlovák nemzeti kultúra megteremtésének programját, mint a mi pártunk.“ Novomesk^ kultúrpolitikai elgondolását néhány állandó vonás jellemez: a társadalmi elkötelezettség, a szociális haladás céltudatos szolgálata, a civilizáció és kultúra elszánt védelmazáse a fasiszta erőktől, háborútól, reakciótól, a cseh kultúrához való szellemi kapcsolat, a tudományos vHágné- zeten nyugvó eszmei beálli- tottság. Ez a kultúrpolitikai hitvallása nemcsak a kommunisták érdekelt védi, hanem az egész nemzetét is. Novomesk^ megfontoltan, kf- méletesen és knltiváltan nyált a kultúra, az Irodalom, a művészet kérdéseihez. A háború előtt és a népidemokrócia adta teltételek közepette azon szorgoskodott, hogy megnyerjen minden haladé szellemű, de- mokratiknsan gondolkodó, magát nemzete és népe elkötelezettjének érző Írót a közös ügynek; a kommnnis- ta párt taktikai és stratégiai céljait kitűzni az irodalomban. Emellett azonban nem engedte alább az eszmei és erkölcsi igényesség mércéjét sem. Az új élet küszöbén, a felszabadulás után megalkuvást nem Ismerve követeli a múlttal, annak minden bűnével és hibájával veié leszámolást, mert csak Így nyerhető meg a nép oly nélkülözhetetlen bizalma. Hogy miképpen különböztethető meg a jé a rossztól, a hősiesség a ge- ládságtól, a becsületesség az opportunizmustól, az állhatatosság a gyávaságtél, a határozottság a bizonytalanságtól, elég, ha a felkelők tízezeréinek tetteit, magatartását tekintjük követendő példaként, „...az ő néma hősiességük, önzetlen önfeláldozásuk hátterében, professzor, tudós, szénok, művész, Íré arak és kulturális dolgozók, váleszoljnak tiszte lelkiismerettel, vajon kiál- tak-e olyan elszántan meggyőződésük mellett, mint a- bogy azt azok az ismeretien emberek a Garam menti hegyekben tették, akik olvasó ik, közönségük voltak, vagy holnap azok lesznek? Nem kell félni kimondani az 1- gezságot, még ha kellemetlen is. És inkább mindenki tudja meg önmagától, mint szemrehányásként mondják meg mások“ — frja a Kultúrpolitikánk margójára című programcikkében. A kultúrához és a művészethez való közeledésében a lenini elveket tekintette mérvadónak, ezek az elvek testesültek meg Novomesk^ Kultúrpolitikai koncepcióban. Harziste alapokon boncolgatta a kultúra és 1- rodelom viszonyulását az élethez, annak szükségleteihez, Irányt szabott és kitűzte a legfőbb tennivalókat, tág teret hagyva elképzeléseinek módosítására, betetőzésére. Az irodalom helye és küldetése az újonnan alakuló társadalomban — az volt az egyik legégetőbb kérdés a felszabadulás után. A szlovák frék többsége megköny- nyebbUlve fogadta az alkotói szabadságot, annak minden következményeivel, és igyekeztek alkotásaikat érvényre juttatni, A kommunista kritkiusok voltak a- zok, akik legegybebang- zóbban a társadalom szolgálatába állították az irodalmat. £s ennek kapcsán felmerült a további kérdés: Miképp tegyék közérthetővé a nép számára, mégpedig úgy, hogy ne károsodjanak a művészi értékek sem? Az alkotások művészi értékéről, az alkotói szabadságról véleményt mondott Ladislav Novomesk^ is. Szertefoszlatta azt a felesleges félelmet és dilemmát, amelyet a népiesség — művésziesség váltott ki, prog- resszíven járt el az irodalom és művészet ügyében, bízva a társadalmi fejlődésben a kultnrális forradalom eredményeiben, a nép ízlés- és raúveltségbeli felemelkedésében. Abban a reményben szélt, hogy knltúrpoliti- kánk irányitól nem gördf- tettek akadályokat az ún. avantgerde törekvések elé sem, hanem szorgalmazni fogják, begy a széles néptömegek is megértsék ennek az irányzatnak a küldetését, lényegét. Nem egészen három év múlva más aspektust helyez előtérbe: az irodalom és az olvasóközönség szorosabb kapcsolatát. Ezért a művészet közérthetőségét az ed- ligieknél is fontosabbnak tekinti. További tennivaló volt az án. szlovák állam alatt keletkezett kultúra átártékelé se. Az előző korszak fejlődését mellőzve nem lehetett megteremteni az áj irodalmat. Csakhogy ki kellett vá lasztani azokat az értéke két, amelyekből az új, formálódé társadalom kiindni hatott, mert hiszen a képi talizmns legmélyebb válsá ga, a fasiszta sötétség rengeteg értéktelent Is szült. Az ún. szlovák állam művészetéről az első értékelő szavak szintén Novomesk^ ajkáról hangzottak el. A szlovák művészet ás tudomány kiállta a máit meg- prúMitatásait, mentes maradt azoktól az eszméktől — ba egyáltalán nevezhetjük őket eszmének —, amelyek felborították a világ rendjét, és földrészeket sodortak mérhetetlen katasztrófába. Egész Szlovákia a nácik közvetlen hatalmában volt, művészetében még sincs nyoma az 1938—48 közötti évek közéleti ideológiai hatásának. Csak a társadalom perifériáján élők dicsősitették a nácizmust, a- zok, akik érvényesülésükért semmitől sem rettentek visz- sza. Az Igazi művészet a- zonben megőrizte tisztaságát. Az Irodalom és más művészeti alkotások pollti kai nagyrabectfiláse mellett Laco Novomesk^ megrováan szóit azokról a szlovák í- rékról, akik különféle okokból, jobbára számításból, a polgári életben nem őrizték személyiségük és alkotásaik egységét. A kommunista művészek eszmei hovatartozása világos volt, annál több kérdés vetődött tel arról, milyen legyen az alkotások stilisztikai-formai arculata. Ebben eléggé megoszlottak a nézetek. Laco Novomesk^ rögtön a felszabadulás ntán állást foglalt a művészetnek, az irodalomnak ebben a kérdésében. Knltúrpolitikai programja nagy szabadságot enged a legkülönbözőbb művészeti formáknak, stflnsi- rónyzatoknak, ha az eszmei mondanivaló a marxizmns- leninizmus tanait hirdeti. A szlovák kultúra a szláv, leginkább a keleti szláv kulturális hagyományokból táplálkozzék — vallja Novo- mesk^. Kizárja azonban a világ knltárájához való egyoldalú viszonyulást. 0 a szocialista realizmus hirdatője. A tudományos világnézet lehetővé teszi, hogy az alkotó ne az állapotot ábrázolja, hanem a jelenségek folyamatét. Az alkotás központi hőse a mai ember, az áj é- let építője. Laco Novomesk^ hitvallása a művészetről, stilisztikai és kultúrpolitikai kon- cepciöja a negyvenes évek végén biztos útmutatás volt a szocialista Irodalom megteremtésében, ezekből az elvekből, értékekből napjaink irodalma. Irodalomelmélete is sokat merít. Karol TOMIS
