Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-11 / 7. szám
2 Már műit heti összefoglalűnkban Jeleztük Gromlko szovjet külügyminiszter középkeleti útjának nagy ja lentöségét. Andre] Gromlko szIriaí és egyiptomi megbeszéléseinek közép pomtjáibao a köaelkeletl rendezés előmozdítása, s ezen belül a genfi érte kéziét felújítása áil. A szírlai fővárosban Gromlko megbeszéléseket folytatott fasszer Arafattal, a Palesztina! Felszabadítást Szervezet vezetőjével Is. Egyébként a szírial tárgyalásokkal kaposoilatban kiadott közlemények Is hangsúlyozzák, hogy a tárgyaló partnerek teljes mértékben támogatják a genfi békeértekezlet felújításának gondolatát. A Szovjetunió és Szíria újból leszögezte álláspontját Szíria védelmi képessége megszilárdításának Jelentőségéről, a folytatódó Izraeli agresszió körülményei között. Elismerték a Szíriái Arab Köztársaság törvényes és elidegeníthetetlen Jogát minden hatékony eszköz felhasználására a megszállt területek felszabadítása céljából, Gromlko kairól látogatásának eredményeképp néhány nagy fontosságú, főleg gazdasági jellegű egyezményt Is aláirtaik. Ezek a szerződések annál Is fontosabbak, hogy segítik Egyiptom gazdasági fellendülését, szilárdítják az ország függetlensé^t. Már eddig 4s a szovjet közreműködéssel készített li>ari létesítmények adják Egyiptom energiatermelésének több mint 50, a nyersvastermelés 70, az o- ■lajfeldolgozás 35 százalékát. A szovjet—arab kapcsolatok e területének hangsúlyozása nem véletlen, hiszen a közelkeletl válság fejleményei nem szaklthatők el a nemzetközi élet egy másik meghatározó kérdésétől a nyugati olajfogyasztö országok és az olajteTraelő arab államok viszonyától. Az elmúlt hét további nagyon fontos eseményének tekinthető, hogy Moszkvában megbeszélések kezdődtek a KGST és a Közös Piac kapcsolatairól. A két gazdasági Integráció vezetőinek találkozóját is előkészítik, és szóba kerültek a tanácskozáson a kelet-nyugati együttműködés különböző vonásai. A KGST a múltban több alkalommal kezdeményezte a párbeszédet. A Közös Piac képviselői a- zonban eddig lényegében kitértek a megbeszélés elöl. Ortolt, a Közös Piac bizottságának elnöke tavaly elfogadta a moszkvai meghívást, de kérte, hogy a látogatást magas rangú szakértők szintjén készítsék elő. A KGST titkársága ehhez hozzájárult. Ezért a mostani tárgyalások a kapcsolat megterem'tésé vel, a magas szintű tárgyalások témáinak meghatározásával, a két gazdasági szervezet közötti együttműködés lehetséges területeivel kíván foglalkozni. Lapzártunkkor ezek a tárgyalások még folynak. Sokrétű diplomáciai tevékenységet figj^IhettUnk meg a nyugat-európai országokban is. Párizsban francia— nyugatnémet csúcstalálkoző volt, e- zen a nyugati integráció technikai részletkérdésein kívül tanácskoztak Nagy-Brltannla közös piaci tagságáról Is. Schmidt kancellár azt szorgal- mazta, hogy a szigetország maradjon az Európai Gazdasági Közösségben, és ennek érdekében teremtsenek Nagy-Brltannia számára kedvező körülményeket a Júniusra tervezett népszavazás előtt. Mint Ismeretes, az angol kormány e népszavazás eredményétől teszi függővé további tagságát a EGK-ban. A nyugatnémet és a francia államférfiak egyébként legtöbbet az energia problémával, az In- fláolóval, a növekvő munikanélküll- ség kérdésével foglalkoztak. A világsajtó elég sokat foglalkozik ez Etiópiához tartozó Eritrea tartományban kitört harcokkal. Ugyanakkor azonban ebből az országból Jelentős gazdaságpoliitika.l hírek Is érkeztek. Addis Abebában hírül adták, hogy a katonai kormányzótanács állama ellenőrzés alá vont -több mint 60 társaságot. Az Intézkedés értelmében államosították az élelmiszer-, a textil- és bőripart, állami ellenőrzés alá kerültek olyan nagy cégek, mtot az amerikai Pepsi-cola és Coca-cola, továbbá a Schell, az AGIP, a Mobil olajtársaságok. HETED Az emberiség létének a- lapja a munka. Mindent, a- mit az emberiség több ezer éves történelme folyamán létrehozott, munkájának az eredménye. Bár a munka módszerei, feltételei, céljai és eredményei a történelmi fejlődés sodrában megváltoztak, az alap, a munka, tehát az a fizikai és szellemi tevékenység, amellyel az ember új, a természet által nem termelt, létéhez és é- letszükségleteihez nélkülözhetetlen termékeket hoz létre, nem változott. A munka teremtette az embert és az emberi társadalmat, a munka teszi lehetővé társadalmi fejlődését, egyéni vágyainak, céljainak elérését. Ezért nem meglepő, hogy a munka olyan tényező, amely a testileg és szellemileg ép embert végigkíséri Ifjúkorától élete végéig. Az egyén munkafolyamatba való bekapcsolódását két fontos, a későbbi tevékenységét meghatározóan befolyásoló mozzanat, folyamat előzi meg. Az egyik az, amit általában pályaválasztásnak nevezünk. Ez lényegében nem más, mint eldönteni, hogy életünk folyamán a bonyolult és sokrétű össztár- sodalmi munkafolyamat melyik területén kívánunk ténykedni, dolgozni. A másik, a kiválasztott pályára, hivatásra való felkészülés, vagyis elsajátítani jövő hivatásunk gyakorlásához szükséges tudást, tapasztalatokat és ügyességet. A pályaválasztás bonyolult, felelősségteljes és nehéz feladat. Annál is inkább. ÉUÜNK A LEHETŐSÉGGEL mert olyan életkorban kell dönteni, amikor az egyénnek még nincsenek, nem lehetnek széles körű élettapasztalatai, amikor még korántsem fejeződött be testi és szellemi fejlődése. A helyes, az egyén és a társadalom szempontjából egyar'->t hasznos pályaválasztást b - rom tényező határozza meg. Az egyik az egyén vonzalma, szeretet valamilyen hivatás iránt. A másik az e- gyén veleszületett testi és szellemi adottságai, a harmadik pedig a társadalmi szükséglet. Sajnos, a gyakorlatban rendszerint csak az első szempont befolyásolja a pályaválasztást. Nagyon gyakori a „tolakodás“ a divatos, vagy pillanatnyilag jobban jövedelmező foglalkozások körül, nemegyszer a szülők a múlt társadalmi rendszerben dédelgetett és beteljesületlen vágyaikat, álmaikat akarják megtestesíteni gyermekeikben. Pedig a másik két tényező ugyanolyan fontos, sőt fontosabb, mint az első. Soha nem lesz jó szakember abból, aki o- lyan pályát választott, melyhez nincsenek meg a testi vagy szellemi adottságai. A legnagyobb szorgalom és a- karás mellett sem lesz jó zenész egy botfülűből, hogy csak egy legszélsőségesebb példával illusztráljam. A munkafolyamat össztársadalmi. Senki sem élhet, dolgozhat egymaga, elszigetelten a társadalomtól. Ezért a társadalmi termelés határozza meg fejlődésétől és struktúrájától függően, hogy az adott időszakban egy-egy foglalkozási ágból milyen a szükséglete. Ez nem lehet sem több, sem kevesebb. Ha kevesebb, zavarok támadnak a nemzetgazdaságban, és ennek hatását a társadalom minden tagja megérzi. Ha több, gondot okoz az érvényesülés. Ez is káros a társadalom egészére, és az e- gyénre nézve is. Csak ennek a három tényezőknek a harmonikus egységében lehet o- lyan a pályaválasztás, amely társadalmi hasznossága mellett kielégíti az egyén alkotóvágyát, nyugalmas és kiegyensúlyozott életet biztosit neki. Másik problémakör a felkészülés. A szocialista társadalom egyik legalapvetőbb vívmánya, hogy minden polgár nemre, fajra, nemzetiségre és gazdasági helyzetre való tekintet nélkül megfelelően felkészülhet az életre hivatására. A CSKP és kormányunk következetes lenini nemzetiségi politikája lehetővé tette, hogy a Csehszlovákiában élő nemzetiségek fiataljai, a cseh és a szlovák fiatalokkal egyenrangú feltételeket kapjanak. Egész sor ipari- tanuló-iskola, gimnázium, szakközépiskola várja a magyar nemzetiségű fiatalokat, s ha jól ismerik a szlovák nyelvet, minden nehézség nélkül tanulhatnak a szlovák tannyelvű szűkén specializált szakközépiskolákban Is. Ugyanez érvényes a főiskolai tanulmányokra. A lehetőség tehát adva van. Sajnos, nem mindig élünk velük. Csak néhány adat. Míg a szlovák kilencéves iskolák végzőseiből 5,7 százalék kapcsolódik be a munkafolyamatba, a többi valamilyen formában folytatja tanulmányait, addig a magyar tannyelvű kilencéves iskolák végzőseinek a 12,7 százaléka nem tanul tovább; a szlovák nemzetiségű lakosság 6,43 százalékának van szakközépiskolai végzettsége, a magyar nemzetiségű lakosságnál ez csak 3,47 százalék. A főiskolai hallgatók a szlovák lakosság 2,14 százalékát teszik ki, a magyar nemzetiségűknél ez az arány 0,94 százalék. A tudományos-műszaki forradalom feltételeiben társadalmi követelmény, hogy minél több és minél alaposabb tudású szakember kerüljön ki iskoláinkból. Az állam lehetőséget teremtett, hogy a magyar nemzetiségű fiatalok egyenjogúan részt vehessenek ebben a fejlődésben. Kötelességünk, hogy éljünk ezzel a lehetőséggel! —hr— Dudince (Gyűgy) százesz- tendökön keresztül apró, jellegtelen falucskaként lapult a vulkanikus eredetű korponai hegyvonulat lábánál. Ma az országhatárokon túl is sokan ismerik. Idehaza pedig már szinte mindenki hallott róla. Tíz- és százezrek emlegetik hálával, népszerűsítik dicsérettel. Azok a tízezrek, akik meggyógultak itt. Mert a föld mélyéből fakadó gyűgyi hőforrások sokszor csodákra képesek. Eredetük öt-hatezer évvel korábban, a kőkorszak idejére tehető. A források agresszív vize tulajdonképpen mindennek árt; szétmarja a követ s a legszilárdabb fémet is. Csupán egyetlen egynek használ; az emberi szervezetnek. Értéke felbecsülhetetlen. És ez óriási érték. Hogy valóban mekkora, azt csak a felszabadulás után volt érdemes felismerni. Igaz, tudta ezt a korábbi társadalmi rend is, de kinek állt volna érdekében, hogy ezt a kincset ki is aknázzák. Elvégre nem aranybányáról volt szó. Az u- raknak meg volt hol lubickol- niok. Talán a sok millió szegénynek építették volna ki a hőforrások környékét. A kenyerükkel se törődött senki, nem hogy az egészségükkel. Aztán jött a felszabadulás, és a források buzgó kútjainál kőre kő került. Aztán eltelt közel három évtized, s ma a- zon a helyen egy sok milliós létesítmény szolgálja az ország dolgozóinak gyógyulását. Hazánkban ez az egyetlen olyan fürdő, amely alapjaitól a felszabadulás utáni évitze- dekben épült fel. Előzetesen úgy tudtam, hogy mindebben nagyon nagy érdeme van egy orvosnak, aki szinte pályája kezdetétől megszakítatlan odaadással álAZ ARANYVI Om MNA dozott azért, hogy a hőforrások környékén az legyen, ami ma van. Doktor Kaiser Tibornak hívják. Ö ma a fürdő vezető főorvosa. Öt keresem tehát, de közlik velem, hogy elutazott, délután lesz csak itt. Visszajövök hát délután. Kaiser doktor valóban megérkezett, de egy szovjet vendégküldöttséget hozott magával látogatóba. Őket kíséri most, és nekik mutogatja szerényen, de nagy büszkeségre jogosan ezt a valóban modern intézményt, ahol minden szó, minden kő és minden liter víz azt tanúsítja, hogy az ember egészségéért és kényelméért van — és nem hiába. így aztán az elfoglalt főorvossal csak futólag válthattam néhány szót, de ez is e- legendö volt ahhoz, hogy megbizonyosodjak róla; szerény ember. S minden igazán akkor vált bennem szilárd meggyőződéssé, amikor két fiatal orvossal, Kaiser doktor helyettesével, dr. Boris Be- nick^vel és kollégájával dr. Ján Slaninkával beszélgettem — nemcsak a fürdőről, hanem a főorvosról is, akiről kiderült, hogy rövidesen az Érdemes orvos cím viselője lesz. Azt is elmondták róla, hogy érdemeinek elismeréséül néhány évvel ezelőtt két évig egy NDK-beli híres gyógyfürdőben tevékenykedett az E- gészségügyi Minisztérium megbízásából. Kaiser doktor közel húsz esztendeje dolgozik itt. Azelőtt Deménden volt körzeti orvos, s hetente néhány órára kijárt rendelni az akkor még csak harminc ágy kapacitású fürdőbe. Szívéhez nőtt ez a fürdő, s fejlesztéséért sosem sajnálta a legnagyobb áldozatot sem. S íme, nem eredménytelenül. Mert érdemeit nem lehet elhallgatni. Fáradhatatlan ember, az intézménynek nemcsak főorvosa, hanem gazdasági vezetője is. Számos társadalmi tisztséget visel, s e- gyebek között a Szlovák Fi- ziátriai Társaság alelnöke Is. Fiatal kollégái kitűnő elméleti és gyakorlati szakembernek tartják, akitől nemcsak sokat tanulhatnak, hanem dolgozni is élmény vele. Aztán végigjárjuk a fürdőt. Megtekintjük a luxusszállodába is beillő szobákat, a medencéket, a tornatermeket, az elektroterápiái berendezéseket, a társalgókat, a könyvtárat, ahol egzotikus növények között, egzotikus madarak varázsolnak igazán egzotikus hangulatot, s ahol ez a hangulat paradicsomi nyugalmat, pihenést biztosít. A Rubin és Kristály elnevezésű épületek luxusáról csak szuperlatívok- ban beszélhetek saját benyomásaim alapján, és annak a- lapján is, amit a gyógyulók mondtak. A környezet otthonossága szinte elragadja az embert. A gondosan ápolt liget középen építkeznek; rövidesen átadják rendeltetésének a Smaragd nevű űj gyógyközpontot, amely lényegesen növeli majd a fürdő kapacitását. 1985-ig nyolcszáz ágyasra szeretnék bővíteni. Aztán Benicky doktor, aki a kezeitektől kitűnően megtanult magyarul is, elmondja, mi mindent gyógyítanak itt. Elsősorban a mozgásszervi, idegrendszeri betegségekben szenvedők találnak itt enyhülést, a legtöbb esetben szinte teljes gyógyulást. De az ortopédiai műtétek és különféle sérülések után is szép számban kapnak hozzájuk beutalót a betegek. A gyógymód legfőbb kelléke természetesen a magas széndioxidot, kénhidrogént és oldott ásványi elemeket tartalmazó víz, a- melynek hatását gyógyszerekkel, gyógytornával, masz- ázssal, paraffinpakolással, villany- és ultrahangkezeléssel egészítik ki. A betegek nyolcvan százaléka gyógyultan távozik. A gyűgyi gyógyvíz legnagyobb erénye, hogy a gyógyvizek minden elemét oly mértékben tartalmazza, a- hogyan egyetlen másik hazai gyógyforrásunk sem. Évente 300—500 élsportoló fordul meg nálunk és távozik felfrissülve. A gyógyfürdő vezetősége igyekszik minden kívánalomnak eleget tenni. De bármilyen modernné és hatalmassá tágult is ez a létesítmény, kapacitása még mindig kisebb az érdeklődők számánál. Ezért hát a továbbfejlesztési tervek. Dicséretet érdemel a falu helyi nemzeti bizottsága. A hnb ugyanis közel a fürdőhöz egy kétszáz férőhelyes üdülőközpontot létesített, hogy a gy^yulni, pihenni akarók beutaló nélkül is élvezhessék a források csodaerejét. A további fejlesztés ebben az irányban sem marad el, hiszen nyaranként a Gyűgyre látogatók száma megkétszereződik. S még valami: a vállalatok is felfigyeltek a gyűgyi aranyvízre, és üdülők építését kérelmezték. Mert a források gazdagok, kiapadhatatlannak látszanak. KESZELI FERENC
