Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-02-11 / 7. szám

CL

<

.J

<

7.

<

Ü

<

H

H

O

(M

'Ji

N

Ü

<u

(/)

H

U

>

o

N

yi

5

•<

t/í

o

•-5

(b

□

\

]

öl

»<

Levél a szegény cipész tizenkettedik gyermekéről

Kodves Barátom,

láttam Giacomo Manzú olasz múTász szobrait a budapesti Mü csamokbao. Tulajdonképpen véletlenül sodródtam oda. úgy mint mikor a szél egy falevelet éppen arra fúj. Egyre inkább érzem azonban, milyen szerencse volt, hogy Így történt; az ott kapott lelkesftö impulzusok feltiStöttek. mint egy napelemet, energiáim jé részét ebből a forráábél kapom azöta.

Manzú Bergaméban született 1908-ban. Szüleit korán elvesztette, de rendkívüli tehetsége minden akadályon átsegítette. Ma a világ legjobbjai között emlegetik, szobrait ismerik japánban, az Egyesült Államokban vagy a Szovjetunióban. A béke megszállottja. Ű tervezte például a Luxemburgban székelő Európai Közösség Igazságügyi Palotája e|é az „Igazság és Béke“ c. dombormüvet. De készített portrét a pápáról és Leninről is.

Az olasz szobrász mindegyik alkotásából sugárzik a derű. Talán nem akadt néző. aki ne értette volna meg mondandó ját; úgy beszél a legbonyolultabb kérdésekről is. hogy az mindenkinek élmény. Nem mintáz án. szép arcokat. Sőt! De mindegyik figurájának arcát megszépíti az a belső emberi sugárzás, amely az örülni óhajtó, jó szándékú emberek sajátja csak; azoké. akiknek tiszta a lelkiismeretűk.

Külön élmény, ahogy Manzú az anyaggal dolgozik. Mindent tud, csakúgy, mint a szobrászat száz évekkel ezelőtt élt klasszikusai. Semmihez sem hasonlítható jé érzé.s viszont az, hogy ez a férfi most. velünk él itt a földön, ugyanazt a levegőt szívja, amelyet mi. ugyanaz az ég feszül fölötte, amely fölöttünk.

Általában meddő vállakózás azzal kísérletezni, hogy elmond juk. milyen szép. amit csak mi láttunk. Az itt közölt két fénykép sem pótolja az élményeket: Manzú szobrait látni kell!

Ezt a levelet tulajdonképpen azért írom, hogy saját örömömet szétsugározzam. Es azért, hogy ha egyszer Manr.ú- kiállitásra hívja föl a figyelmedet egy plakát, ne sajnáld az időt. j

.A katalógusból tudtam meg, hogy a kitűnő művész egy sze gény olasz cipész tizenkettedik gyermekeként jött a világra Mi itt most már e második vagy a harmadik gyermek létjogosultságát is megkérdőjelezzük. Még elgondolni is hátbor zongaló, ha a szegény cipész is így tépelodött volna a század elején. Lám. most éppen tizenkelledik gyermeke szórju a világnak kincseit!

Es még valamit: úgy látszik, az tirkorszakban szemünk láttára kihaló cipésznicsterség emlékét mégiscsak megőrzi az emlékezel, józssi Attila Csoszogiját. az öreg suszterről szóié remekművű prózát ki tudná elfelejteni? Es ki feledkezhet meg arról, hogy Manzú apja is cipé.sz volt? tme, egy példa arra. amikor az emlékezet ragyogóbban őrzi üzenetét, mint a legfényesebb patkók vagy szegek!

Szeretettel üdvözöl;

Béke. 19R9, bronz

Nagy gyermekkocsi, 1973, bronz

KL.ADEK GABÜK le:vé!e,ei