Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-04 / 6. szám
9• •/* # $ «I 9 VARGA ERZSÉBET VERSEI: Megtaláltalak patókparton fűzfák tövében cslllagtalan fekete égen kövek között mocsarak alján ' kerestelek pipacsok ajkán napsugárban zöldben aranyban alkonyban sápadt pirkadatban kerestelek kerestelek röpítettek szárnyas szelek feléd feléd én kedvesem lángajakú szép szerelmesem nem kérdezem merre Jártál hol rejtőztél kire vártál cslllagtalan éjeken rád találtam — forrásvízre szomjam öltő tiszta szépre — s nem hagylak el sohasem Én már nem tudok ... én már nem tudok énekelni nagy bolond hittel szép szárnyas éneket a szavak szájamban kavicsok véresre sebzik nyelvemet véresre sebzik nyelvemet egykor szarvas állatot űztem a szarvas-lábnyom-láthaló vékony havon s nagy bolond hittel énekeltem napos mezbkön nap jelé tárt karral nap felé tárt karral sok ezer fejű arctalan arctalan és homloktalan rém a város amelyet elnyeli engem ki szépen énekeltem szarvas állatot bűvöltem nagy napos mezőkön csodálatos szóval csodálatos szóval a szavak szálamban kavicsok ' véresre sebzik nyelvemet és már nem tudok énekelni nagy - bolond hittel szép szárnyas éneket szép szárnyas éneket de egyszer még felöltözöm fehér ruhába s vállamra vetem szarvas állattal ékesített ékes tarisznyámat szememet merészen a napra emelem s kitárt karokkal büszkén fölrepítem legszebbik énekem legszebblk énekem Körengetegben körengetegben bújdosam felettem hatalmas kéklő pléhdurab esténként fényes húszfiliéresek gurulnak rajta s a kerek képű kapzsi pincér sárga tálcája Estefelé fekete csikön vörös fáklyával vágtat az alkony körbe-körbe meg nem állhat jaj nem állhat a fekete csikó végtat zöld felhő a fáklya füstje VIAND: Az összetrombitált cséve Az anyám orvosnak szánt, hogy ha majd beteg lesz. ne kelljen a rendelőkben sokat várnia. Apám viszont trombitást akart faragni belőlem. Összezördült az egyik szomszédunkkal, s remélte, hogy így éjszakánként 12 és 4 között majd bosszút állhat. En kbmpromisszumot kötöttem: texttltechnlkus lettem egy gyárban. A gyógyításhoz ugyan mii sem konyítot- tam, de szabad időben trombitálgattam. Bevettek az üzemi zenekarba, és rövidesen a zenekar vezetője lettem. Havonta kétszer az üzemi bálokon húztuk a talpalávalót és rendszeresen kisegítettük a gyárunkkal kooperáló üzerpeket, táncmulatságaikon mi harsogtuk a ritmust. Tegnap a munkahelyemen dolgoztam, amikor odajött hozzám a mester és beleordltott a fülembe: — Mátéi, hív a kultúrosi — Termelési ügyben? ; — Nem! Trombita-ügyben! — Mondd meg neki, hogy hét és három között textiles vagyok. Trombitás csak három utáni — Mondtam én is, de azt üzeni, hogy most fontos termelési kérdésről van szó. Ott van az igazaató is. Hagyok csapot-papot, rohanok az irodába. jC'dirt fogad: — Matelkám, bemutatom Danila elvtársast, a Flbrotex- tll kultúrosát. — Részemről a szerencse. — Szerencse? Majd kiderül, ha megtudja, miről van szó. A Fibrotexttlben ma este bál lesz, két zenekart is hirdettek, de eddig még nem találtak egyet sem. — Sajnálom, mert nekem színházjegyem van, és a többiek is programot csináltak estére. A ml kultúrosunk már Indítja is a prédikációját: — Elvtársam, itt a gyári védjegy forog kockán! A gyár tekintélye! Az üzemek közötti kooperáció! Ok szállítanak nekünk időre nyersanyagot, ha mt kisegítjük őket egy kis trálálávall Ránézek a dirire és már szövegelek én ts: — A múlt héten az Oj Fonalban voltunk, ahol reggelig fújtunk a kölcsönadott cserealkatrészekért. Két órát minden egyes darab csapágyért. Ha történetesen 15 csapágy kellett volna a gyárnak, készre ment volna az egész zenekar. Így is reggel ötkor, amikor a dobosunknak a sok veréstől már dagadt volt a keze, odajött hozzánk az Oj Fonal anyageílátó főnöke, és még egy óra twisztei követelt, mivel import csapágyakat adtak! Az Igazgató kissé zavartan próbál megnyugtatni: , — A gyár érdeke, a mi érdekünk is, ezt meg kell értenie. — Igazgató elvtárs, tehát, ha bírjuk szuflával, akkor még a tervet is túlteljesíthetjük. Két héttel ezelőtt a Texton-üzem elvtársi összejövetelére küldték a zenekart. Ott 15 szambával, 12 rockkal és 32 twlszttel fizettünk azért a három tonna műszálért, amelynek a beszerzéséről maguk megfeledkeztek... Szabad Ilyesmit csinálni?... Trobmitára bízni az üzem anyagellátását? Nehéz ez így, igazgató elvtárs! Mi műkedvelők vagyunki Ha azt a- karják, hogy jól menjen a termelés, akkor álkalmazzák a Szinkron-együttest! A diri belém rekeszti a szót: — Most a Fibrotextilbe kell menniök. Tudja, nincs elég csévénk! — Miért nincs? — Hááát... egy kis hanyagság a vezetőség részéről... — No, akkor itt a trombita, fújja ma este maga! — Mátéi elvtárs, hagyjuk a viccet... Maga lebecsüli az üzemek közötti kooperációt. Mindenki azzal segít a másikon, amivel a legjobban tud... — De igazgató elvtárs, a mi üzemünk nem zenét, hanem textilt gyárt! A diri begurul: — Mátéi elvtárs, a trobmlta a gyár belső tartaléka és kötelesek vagyunk maximálisan kihasználni! Ha ma este maguk játszanak, reggelre megkapjuk a csévéket. Világos? — Trálálálá! — Na jól van, fiú, látom kezdi már érteni a csíziót. Amikor a háborúból hazatért, az emberek elárulták neki, hogy ki gyilkolta meg két fivérét. Rájuk nézett sötét tekintettel, legyintett a kezével, s bement a ga zos udvarba. — Ügy látszik, neki fontosabb a föld — mondta az öreg. — Meg kell érteni, háromnak kevés volt — szólt a szpmszéd. — Majd megnősül, gyermekei születnek, s minden feledésbe merül — sóhajtott a kocsmáros.-T- S mi lesz a gyilkossal? — kérdi az öreg. — Ha ö nem üldözi, ml sem fogjuk — így a szomszéd. — Még nem állt helyre a törvényes rend, itt a ki-* nálkozó alkalom. Van puskája, meg kell tölteni, s meglesni, amikor arra megy. A puskának mindegy, hogy kire lő. Elsütni és kész. — Jól beszélsz, öreg — helyeselte a szomszéd. —• De kevés a föld. Két testvér meggyilkolva. Meg kell érteni az embert. Most több föld Jutott neki. Nem kell osztoznia... Mind a hárman megszomjaztak. Bementek a kocsmába, s megrendeltek egy liter bort. Kérdi az öreg: — Emberhez méltóan nem is üdvözölt bennünket. Indulatos volt A kocsmáros szótlanul töltögette a poharakat Ez idő alatt a harcos tén- fergett az elhagyott házban. A tűzhely régen kialudt. É- rezte a föld savanyú szagát. Fenn, a gerendák között, a sötétes tetőn át — tenyérnyi ég. Valami himbálózott feketén, mint a suba. Mint a megpörkölt csetnUcszakáll. Megrázkódott Egy pillanatra megdermedt. Hátizsákját a szakadozott ágyneműre hajította, puskáját pedig a legsötétebb sarokba. A csomónyi füstös szalmát ledobta és legázolta. Ráköpött: ne hlm- bálódzon. Nem tudott mit csinálni. Előbb kiment az udvarra, majd megindult a kocsma felé. — Miért nem ítélkezel fér lette? — kérdezte az öreg. — Van ideje — vélte bé- külékenyen a szomszéd. — Miért hamarkodná el. A kocsmáros letette a negyedik poharat. — Miért sietne — folytatta a szomszéd. — Majd lassan... Ezen az éjen a harcos nem aludt. Bronko V. Radiíeviá ilz ember, aki nem állt bosszút Másnap megfente a kaszáját, s levágta az udvarban a gazt. Szombaton bement a városba, s vett deszkát és szöget. Még egy hónap sem telt el, máris asz- szonyt hozott magának a házba. .Tavasszal fia született. Az őszön a menyecske újra teherbe esett. A második tavaszon — a második flúutód. Az őszön a fiatal- asszony nem volt vlselös. Tavasszal sem. Űsszel sem. A következő tavasszal sem. A két fiú meg nőtt. Az e- gyik betöltötte a tizenegyedik. a másik a tizedik évét. Abban az esztendőben ágynak esett az öreg. Egyik este meglátogatta a beteget a szomszéd és a kocsmáros. — Mit csinál a harcos? — firtatta az öreg. — Él csendben — felelt a szomszéd. — És a kocsmába se jön soha — adta hozzá a kocsmáros. — Találkozlk-e a gyilkossal? — Néha igen. Félreeső helyről lestem őket A gyilkos fejét leszegve surrant el a harcos mellett És a harcos — semmi. Még csak meg sem fordult a gyilkos után. — Érthető: kevés volt a föld — morfondírozott az öreg. — Nem elég három testvérnek. Jól jött neki... — Ilyenek vagyunk mi. emberekl — summázta a szomszéd. A kocsmáros nem szólt. Az őszön kiadta telkét az öreg. A temetésre összegyűlt a tél falu. Elöl ment a harcos, a harcos mögött a szomszéd, a szomszéd mögött a kocsmáros, a kocsmáros mögött egy csoport paraszt, a sor végén — a gyilkos. El födték az öreget. Meglttak egy bordó pálinkát az elhunyt lelki üdvére, utána hazatértek. Elöl ment a gyilkos, utána a szomszéd, a szomszéd után a kocsmáros, a kocsmáros után egy csoport paraszt, a sor végén — a harcos. E tél is elmúlt’ Tavasszal kizöldellt, mintha sosem lett volna háború. Sem halál. A szomszéd meghívta a harcost a falusi mulatságra. Hajnaltájt gőzölgött a föld. Délben már halkult az ének. Estére szétszéledtek. A szomszéd és a harcos együtt tartott hazafelé. — Figyelte-e, hogy ki vezette a_ kólót? — kérdi a szomszéd. A harcos hallgatott. — FelélénkUlti a gyilkos • — folytatta a szomszéd. A harcos nem felelt. — A zenészek a legtöbb nótát neki húzták. A harcos elfordította a fejét, nem akarta hallgatni. — Megértelek én téged — bólogatott a szomszéd. — Ilyenek vagyunk ml, parasztok. Ne sértődj meg: robotolunk a fekete földnek. Erre sem reagált a harcos. A fiúknak pelyhes lett az álluk. Az öregebb az eke szarvánál maradt, a fiatalabb tanult. Az öregebb szánt, a fiatalabb magasiskolába készül. — Már megkövetem a szót, harcos, de mind a kettő az elhunytakra ütött — mélázott a szomszéd. — Fivéreikre. Hasonlítanak a nagybátyjukra. A harcos nem mondott sem Igent, sem nemet. — Az idősebb az idősebbre hasonlít, a fiatalabb a fiatalabbra. A harcos mintha nem is hallaná. — Nem különös, harcos? — A harcos — néma. Sok hó esett. A falu roskadozott alatta. A kocsma megtelt. — Megint züllött a gyilkos? — érdeklődött a szomszéd a kocsmárostől. — Minden éjjel neki húzzák a zenészek. — Hitvány alaki Meghúzta magát a gyilkosság u- tán. Most visszaszökkent a régi kerékvágásba. Valakit meg fog... , — Így van, szomszéd. Mindenre képes... Ekkor érkezett meg a gyilkos. Szokatlanul: szakállal. Szétterpesztette lábát az- ajtóban. És kiáltott: — Igyatok, emberek, fi- zeteml Aki nem iszik, álljon ki ellenem... — A paraszt mindig iszik, ha valaki fizeti, még ha annak véres is a keze — dOnnyögte kedvetlenül a szomszéd. — Visszatérve a háborúból, miért nem tette el a harcos láb alól. Most már késő a bánat. — Ha most öli meg a gyilkost, bíróság elé kerül. — Visszasírhatja az el- szalajtott alkalmat. — Három testvér a kis darab földre. Meg kell érteni... — Én megértem, ha semmibe sem veszem a földet. — Éjfélkor a vendégek szétszéledtek A szomszéd is feltápászkodott. Lassan bandukolt a csikorgó úton. A feje húzta lefelé, s majdnem felbukott valaki torlasztestén. Valaki részegen a hóban. Lehajolt, felismerte a gyilkost. Halott volt. — Te vagy az, szomszéd? Megfordult a hang iránt. A harcos volt. — Megölted? — kérdezte a szomszéd. A harcos nem felelt. — A törvény elé kerülsz. Most te Is gyilkosnak számítasz. A harcos mintha nem is hallaná. . — Ember, miért nem végeztél vele visszatérve a háborúból? Hosszan várt a válaszra. — Nem hittem nektek — kezdte a harcos. — Ügy tűnt, igazságtalanul rágalmazzátok meg. Sok idő múlt el, míg meggyőződtem az ellenkezőjéről. Azzal vigasztaltam magam, hogy bántja a lelkiismeret. Ha meg végzek vele. a testvéreimet nem támaszthatom fel. Így — a kezemben van. Mit kezdenék nélküle? Csak hadd marcangolja belülről. Nekem is könnyebb: én gyászolok, 6 bűnhődik. De ma láttam, hogy nem kísérti már a múlt. Elfelejtette bűnét: szakállt engedett. Ha már így van, hadd töröljem el a múltját. Könnyítsék rajta, ha magamat el is vesztem. Megragadtam a szakállát. És — kész. Most mindent magamra vettem... Elfordult, s megindult a város felé. A rendőrség !- ránt. Távolodóban még vlsz- szakiáltott: — Igazad van szomszéd: az idősebb az idősebbre hasonlít, a fiatalabb a fiatalabbra, mint a tojás a tojásra. Mit tehetsz: egy töröl vagyunk. —r— fordítása
