Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-02-04 / 6. szám

10 E lindulunk. Az első kilométeren, Vághosszúfalu utcáin Gyula tör az élre, de ezzel be Is fejezi tündöklését. Többé nem megy a „csúcsra“ egész úton. Megbocsát­juk, ■ hisz egyedül neki nincs versenykerékpárja: amelyen most hajt, két napja vette fillérekért. Bújjék csak el hátul, a „llbasor“ végén, annál is Inkább, mert bármely pillanatban széteshet a „gépe“. A Budapestet és Balatont érintő túrán az ő biciklije a legdédelgetettebb tárgyunkl XXX Az első nap félig-meddig főpróba. Perbete Sanghaj nevű részében tett tisztelgő látogatás után (öcsi I Idevaló], áthaj­tunk a Párizs-patakon, majd a Garam menti dombokon te­kerünk a legnagyobb élvezettel. Nem olyan borzasztó. Az Ipoly völgye remek, túloldalt a magasztos Börzsöny néz le ránk. Egyetlen sátrunk van, de jó nagy. Akinek a csomagtartó­ján van, az semmi mást nem visz, de Így is jócskán súly­többlettel hajt. Elférünk benne mindannyian keresztben, mint a keringek a dobozban. Reggelre kissé „csípős a levegő, né­ha jobban, néha kevésbé, a vacsorától és az elfogyasztott bor mennyiségétől és minőségétől függően. Az első éjszaka mindenki félholt. Edzés nélkül a 120 kilo­méter Ipolyságig irtó hosszú volt. Ahogy reggel pakolunk, és fUrdünk a zavaros Ipolyban, a rangidős Gyula( aki sági] ma­gyaráz: „Látjátok azt a kacsalábon forgó vitylllót, ott a hegy­oldalban? A tulajdonosa két garázst épített hozzá. Az egyi­ket a vendégeknek!“ Legyen boldog! XXX A drégelyi rom elveszett az erdőben. A tűző augusztusi nap vetrítékfürdöt készít nekünk. A Cserhát és a Börzsöny keserves terepe engem duplán gyötör, mert nálam a családi lakhely. Az asztalt szinte csurog, Vác pedig alig kerül köze­lebb. A dombokra csak gyalog haladunk, s Ilyenkor egyedül a következő lejtő közeledte vigasztal bennünket. Szendehelyre, egy sváb faluba érkezünk, német feliratok is vannak a házakon (Rathaus, Schule), de mi csak kutat keresünk mindenütt, összeakadunk négy kerekes debreceni diákkal, két fiúval és két lánnyal. Matematikusok lesznek. Egy hete bicikliznek már, napi 50 kilométer a normájuk. Eljutunk még mi is idáig! Végre feljutunk egy dombtetőre, ahonnan elénk tárul az oly áhított Duna völgye. Alul Vác kéttornyú templomával, hátul a Pilis-erdő. Csak oda ne! A nógrádi 40 kilométer négy óráig tartottt. Kompra szállunk, és átmegyünk a vízen. Túlol­dalt Vácott kerékpárverseny folyik. Az ebédtől, fürdéstől és a rövid szundikálástól magához tért Gyula be akar nevezni. Ügy kell lefogni, hogy maradjon! XXX A víkendházas Leányfalu és a barokk Szentendre elröp­pen. Remek ilyenkor kora este sima úton kerekezni. A Római-part campingje alig 15 kilométer. Egyszer csak egy tábla: „Kerékpárral behajtani tilos!“ Gyors haditanács. Balra a Duna, jobbra a Pilis. Erre mehetnénk, de a távolság meg­duplázódik. És a hegyek! A döntés egyhangú. Tovább, amíg leheti Hajtunk. Már csak néhány perc a cél, amikor lekergetnek. De nincs már baj, Budapesten vagyunk ahol a Visegrád-Buda főúttal sok párhuzamos utca vezet. A campingbe szemtelenül és fapofával behajtunk. Senki se szól utánunk, mi pedig a pénztárt keresni nem fogjuk. , Aki mer, az nye.’’! Az Arpád-hídon taposunk. T.etérünk a Margitszigetre. So­A biciklis társaság Pannonhalmán. Balról Öcsi 1, Gyula, Öcsi 11, Kali és Attila. rompó állja el az utat. Remekbe szabott kocsi menne be. de' az öv hajthatatlan, „Behajtás csak kerékpárral!“ Ezt Is meg­értük! Biciklivel nagyvároson keresztül? Csupán jó adag nyuga­lom, fürgeség és szemtelenség kell hozzá. Ahol tilos a ke- resztúton balra térni, ott a legjobb leszállni, és gyalog át­menni a zebrán. Kálinak új külsőre van szüksége. Bármely pillanatban vé­get érhet a kirándulása egy tökéletes durrdefekttel. A József körúton ráakadunk egy boltra. Míg ő bent vásárol, megszólít egy férfi; „Mondja, drága(l), merre van itt a Corvin?“ No de ilyet! Pedig a feleségével volt. Kifelé jövet í?ali arca kész savanyúkáposzta. „Nálunk a kerképárkülsö vagy 20 korona, itt 105 forint.“ Pest az Pest, az üzlet az üzleti XXX A régi balatoni müút agyon van zsúfolva. A Velencei-tó és Székesfehérvár között egymás mögé bújunk, az aszfalt szélén. ■Ha valaki beljebb merészelne, azonnal elütné egy vad moto­Biciklis emlékek ros. Egy robogó térne le balra, bemegy a középre és meg­áll. Várja, mikor engedi ki a szembejövő kocsikaraván. Szá­guldó autó húz el balról mellettünk, majd klvágódva az út szélére, jobbról a motorkerékpár mellett is. És mint aki jól végezte dolgát, tovarohan. Ha csak tíz méterrel előbbre va­gyunk, vagy a motorost, vagy közülünk az élen levőt fölök­leli. Hogy minek siet ennyire? Sokáig nem bírhatjuk. Ahol csak lehet, mellékúton hala­dunk! Fehérvár -atán Polgárdin keresztül a lankás tájon erre mód nyílik, s Akarattyánál meglátjuk a Balatont. Sió­fok felé strandot keresünk. Minden beépítve, bekerítve. Po­koli a hőség. Másnap tudjuk meg az újságokból, hogy 38 fo­kot mértek a meteorológusok, 100 éve a legmagasabb értéket. A sok üdülöház, villa lezárja az utat a vízhez. Kis és nagy srácok értetlenül néznek. Részvét és együttérzés a hangjuk­ban: „Fiúk. miért nem fürödtök inkább?“ Ilyenkor szokott egyeseket megütni a gutal XXX Beülünk egy maszek kertvendéglöbe. Bár tisztában vagyunk vele, a magyar tenger mellett legérdemesebb lángost enni, mert az olcsó. ízletes és meleg, de néha étkezés ürügyén betérünk valáhová. Mindig akad valami érdekesség. A felszol­gáló .egy vad kinézésű fekete lán'y. A karján tetoválás. „Men­jetek 500 méterrel odébb, ott Is van étterem“. Természetesen a szóvivő Gyula kikéri magának az ilyen hangot. „Ha kajál­ni akartok, várjatok két órát, azután kaptok levest. Talán. Oristen, hogy mik vannak! Ott a kamrában van jő meleg ü- dítőltal, hozzatok magatoknak.“ Fejenként három gyümölcs­lé és két kola után, akárcsak mások, fizetés nélkül odébbál- lunk. Ezt nevezzük érdekességnek! XXX Késő délután átkelünk a kompon Tihanyba. A nagytemplom lesz a tanúja annak, ml történik, ha’ az élen levő hirtelen lefékez. A csomagtartón hímpálóző gitár az ütközéstől da­rabokra törik. Szerencsére a kisebb koccanáskor nincs se­hol autó. Ara annál több a Füred és Badacsony közti főúton. Annyi a Budapestre tartó kocsi, hogy egyszerűen megáll a forgalom. Csak lépésben mennek, percenként tíz métert, vagy tán még annyit se. • Az este oly meleg, hogy elhatározzuk, a sátort föl se üt­jük. Csak úgy ledőlünk a hálózsákokban a Jó levegőn. Kere­sünk egy strandot, bemegyünk a sötétben, és majd leteritjük a ponyvát a fűre. Ahogy besurranunk, egy fa alatt két föl­dön fekvő német diákba botlunk. Hasonlóképpen gondolkoz­tak ők is. Este úszás, reggel szintúgy, ez az üdülés. A csillagos ég szépségét megölik a szúnyogok. Ébredés után kiderül, hogy a legnemesebb vére Kálinak van, A feje mellett 25 agyon­csapott vérszopó! Megjelenik a gondnoknő, és fontoskodva felteszi a kérdést: „Van engedélyük?“ A németek azonnal tudni akarják a néni szavalt. „Was, was?“ Mielőtt megmuk­kanhatnánk, a mami sípitó hangj'án letorkol: „No majd meg­értik, ha jön a policáj “ És jött. Öt. Riadóautón. Igazoltatnak. „Minden rendben, fiúk. További jó utat!“ xxxx .A falut elneveztük Sárisápnak. Fölösleges ideírni valódi nevét, sok hasonló van ott a Balatontól északra a Bakony­Akinek nem telik luxusszállodára, a nádfedeles Istálló is megjárja. Alkalmi rezidenciánk eVótt ban. Keserves elnyúlt kapaszkodó vezet fel a víztől, öcsi I hoz ide minket: „Van itt egy kislány, bár csak levélből is­merem, megnézzük.“ Ismerve a falusi vendégszeretetet, össze­fut a nyál a szánkban. Szándékosan alig ettünk valamit reg­gelire. Más nekünk úgyse juthat a lányból! Bözsike nincs otthon, csak az anyuka, öcsi I odakerül a díszhelyre, mellé, mi meg ki hova. Szállnak a frázisok a le­vegőben, és a kétórás szócséplést csak a családi album la­pozgatása teszi elviselhetővé. „Itt Bözsike pólyásbaba, itt első áldozó...“ Lassan mindnyájunknak világos lesz, még a kis .öcsi Il-nek is, hogy ezt a sunyit meg akarják fogni! Szép násznép, az biztos. Koszosán, szőrösen, rövidnadrágban. Tv nagyságú festményt mutat az anyósjelölt, szintén Bözsike! ■A kajának, italnak kellemetlen csalódásként azonban fuccs, A vendéglátónk távozásunkkor, érezve csődjét, még a kúti vi­zet is sajnálja. A szenvedésben ihlet legjobban a múzsa! A bizonyíték? A korgó gyomor, a kétségbeesés szüli a „halhatatlan“ mondást: „Jóllakott, mint a násznép Sárisáponl“ XXX B idacsony — az a domb, a Kisfaludy ház, a kéknyelű. Minket csupán a kaja és a szürkebarát érdekel. Bor­zalmasan belakunk rántott hallal. A hal pedig úszni akar, hát átkozottul csúszik rá a bor. Van rá okunk (Sárisáp!). Csak ■ az a baj, hogy estig kiesünk a forgalomból. Rendezünk egy ' részeg vízicsatát. XXX Egész nyáron esett. Hogy azt a pár napot kifogtuk, az a : ml bajunk. Keszthelyen vesztegelve a borús időben a Festetiícs- kastély és Hévíz marad csupán. A gróf könyvtára nagyszerű,' persze nem az igazi. A könyvön nem a kötés a legérdeke­sebb! A hévízi fürdő remek. És szürkebarát is kapható. Bizto­san használ a reumának. Gépeinket, melyek végig nagyszerűen mentek (sajnos nem maguktól) leparkoljuk a Mercedesek és a »Volgák közé. Tá­vozáskor összesen öt forintot kellene fizetni. 3:2 arányban elvetjük ezt a vad gondolatot. A meglógás könnyen sikerül, a „kasszírnő“ föl se ocsúdik, ml már messze járunk. De hol? , Mint megtudjuk, Keszthelyre csak arra juthatunk vissza, a- • merre jöttünk. A térkép szerint döntünk. Vagy egy kilomé­terre van á Sümeg — Keszthely országút, oda kel! kijutni. Zötyögős földút, majd egy csatorna, szerencsére kevés vízzel, a pálya. Félórái csörtetés után minden rendben. Megszereztük a cyklokross alapjait! XXX A keszthelyi Omega-koncert után Bakony izzasztó szép- ^ sége se tudja felejtetni, hogy északnak tartunk, haza. ,'A végállomás Győr. Megmártózunk egy szokatlanul tiszta vizű kanálisban. Iható. Egyszer csak Gyula kezében ott egy rák. Valódi, tízcentis és ollós. Soha senki közülünk nem látott még élő rákot. A láb még bírná, de zsebünk már nem. A sümegi várrom ; és a pápai utcák után megkeressük Pannonhalmát Az utol­só éjszakára felhúzzuk a sátrat az apátság mellett. Gyula elő­veszi a három liter rabvallató vörös borát. A biciklije kibírta. ' Az állandó istápoly is meghozta gyümölcsét, pontosabban an­nak levét. Utolsó reggel. Öcsi II majd utána a többiek ráülnek I. Ist­ván trónjára, és vége. A magasztos Pannonhalma is elmarad. Gyula és Öcsi I Győrött keletnek tér, ml pedig tíz kilométe­res sprint után meglátjuk a Dunát. Túloldalt már ott van a Csallóköz. A magyar útlevél-ellenőr kérdezget a hídon; „Merre voltatok, fiúk?“ Elmondjuk. „És milyen volt?“ Meg- mondjuk. Majd hozzám fordul; „Hogyhogy “magának nincsen , villany a kerékpárján?“ „Tudja, mi nem hajtottunk éjszaka.“ „Nyugodtan megbüntethették volna magát 500 forintra.“ „Azt , nehezen, se nekem, se közülünk senkinek a nyolcnapos út ! elején sem volt 500 forintja.“ „Az más. A viszontlátásra fiúk!“ MÉSZÁROS ATTILA CSIRKEFARM AZ ŰRBEN „Kozmikus csirkejarmot“ mutattak be a moszkvai nép- gazdasági kiállításon. Szovjet mérnökök olyan űrhajót szerkesztettek, amelyben 15 csirkét és nyolc tyúkot tart­hatnak az utasok. Az állatok a földitől eltérő körülmények között normálisan növekednek, jól fejlődnek. A „kozmikus csirkefarm“ állataiból napi 350 gramm friss húst, ezenkí­vül tojást is nyerhetnek az űrhajósok. SÖ « .A Mount-Everest magasságával vetekedő, föld álatti só­hegyet tártak fel Nyugat-Kazahsztánban, a Kaspi-tenger menti síkságon. Cselkar közelében. A geológusoknak tizen­öt évre volt szükségünk, hogy tanulmányozzák a sőhegyet. A sóhegy több milliárd tonna vegyipari nyersanyagot, kő­sót, magnéziumot és jődot tartalmaz. A magyar gyártmányú processográt jelzőművel egybeépített termelésirányí­tó és -ellenőrző berendezés. Mozgó alkatrész nélküli, lo­gikai kártyákból áll. ame­lyekkel a könnyen hibáso­dé mágneskapcsolék és re­lék helyettesíthetők. A vezérlőpult a regiszt- rálőművel szinkronban mű­ködő lámpamezöket tartal­mazza. továbbá diszpécser- telefont és ipari televíziót. A beépített magnetofon a telefon felvételekor automa­tikusan bekapcsolódik, rög­zíti a beszélgetést. MÉG HATVAN ÉVIG LESZ RÉZ Az amerikai Bányászati Hivatal becs­lése szerint a világén most 393 millió tonna felkutatott réztartalék van, s ez a mai kitermeléssel 60 évig tart. A hí vatal jelentése szerint a tartalékok 45,8 százalékával a fejlődő országok rendel keznek, 27,8 százalék az USA-ban és Nyngat-Európában van, 12,8 százalék pedig a KGST országaiban. Ezenkívül Kanada, Ausztrália, Cj-Zéland és a Dél afrikai Unió a tartalékok 12,8 százalé­kával rendelkezik, Kína tartalékai pe­dig csak 0,8 százalékot tesznek ki. Az USA Bányászati Hivatalának megállapí­tása szerint az évi kitermelés és fo­gyasztás a világon az ezredforduión kö­rülbelül 2D millió tonna lesz, s a fel­dolgozás és a fogyasztás továbbra is Nyugat-Eiiröpában fog összpontosulni. A fejenkénti legnagyobb fogyasztást mégis [apán fogja elérni, utána az USA kö­vetkezik. A közeljövőben a tudomány és az ipar minden bizonnyal nagy fi- ' gyeimet szentel majd a hulladékanya­gok feldolgozásának Az USA-ban im­már a kitermelt réznek 25 százalékát nyerik a különféle hulladékok feldolgo­zásából. Különösen sok réz található még a kőzetek elsődleges feldelgozása után visszamaradt salakban, amelyből különféle '■' '^»ásókkal ki lehet válasz- i a rezet. |[t vAlságban Nyugat-Euröpa és — kisebb mé­retekben — az Egyesült Államok országűtjaln ritkulóban vannak a nemrég még oly divatos bárkák és cirkálók, azaz a 6-8 méter hosszú személyautók. A luxusikocstk csendes halálával párhuzamosan növekszik a kereslet a kis méretű kocsik iránt, é.s növekszik a zsú­foltság a tömegközlekedési eszkö­zökön Is. Hiába, a gazdasági visz- szaeséssei párosuló Infláció hatás­sal van a „inotorizációs forrada­lomra“ is. Sokan inkább a hosz- szabb Ideig tartó buszozást vagy vlUámosozást vállalják, ahelyett, hogy jövedelmük egyre nagyobb hányadát az üzemanyagra vagy éppenséggel a kocsicseiére fordí­tanák. Panaszkodnak is az autó­gyárak, hogy még álmukban se jöjjön elő a tavalyi év Pedig idén sem lesz túlzottan rózsás a vezető tökésországok .gépkocsigyártó ipa­rának a helyzete. A KONJUNKTÚRA ALKONYA 1973 közepéig évrö; évre új re­kordokat döntött az előállított személyautók számáról készült statisztika. Az októberi közei ke­leti háborút követő energiaválság és a kőolajárak azóta is magas szintje egy csapásra megszüntette

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents