Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-04 / 6. szám
5 Csanda Sándor: Balassi Bálint költészete és a közép-európai szláv reneszánsz stílus Oly korban élt a költö, amikor a három részre szakadt országban mindennapos volt az erőszakoskodás, árulás, harácsolás. Balassi Bálint sem volt jobb kora fiataljainál. A 380 évvel ezelőtt hősi harcokban elesett költö emléke mégis sokat jelent számunkra. Költészetének abban van fő ereje, hogy érdes anyanyelvűnket az európai líra magasságába emelte, és zseniális nyelvtudással költészetébe ötvözte az internaclonálls poézls szépségeit. Életéről és költészetéről több életrajz, apróbb tanulmány jelent meg eddig, de o- lyan átfogó munka, amely költészetének stilisztikai és poétikai értékelését a genetikai szempontok figyelembe vételével oldotta volna meg, csak most jelent meg Csanda Sándor tollából. A tanulmánykötet szerzője nemcsak a témájára vonatkozó Irodalmat bövár- kodta át, hanem beleszőtte eddigi kutatásainak másmás munkákban leszűrt, konkretizált eredményeit, ás minden bizonnyal egyetemi előadásainak lényegesebb megállapításait is. A bevezető sorok arról tanúskodnak, hogy a szerző a Fanchall Jőb-kődex feltárása során kapott kedvet Balassi stílusának és prozódiájának tanulmányozására. De erre ihlették mások téves vagy Indokolatlan megállapításai is, és a velük kapcsolatos polemizáló hangvétel már a bevezető soraiból is kiütközik. Más ’oldalról a tanulmánykötet célja — ahogy azt a szerző vallja — komparáclós jellegű: a Balassi Bálint lírájával rokon szlovák és cseh. Illetőleg lengyel költészet termékeivel való összevetéssel a kor reneszánsz világának esztétikumát vizsgálja. Csandán kívül erre aligha vállalkozhatott volna bárki is. A régi magyar Irodalom átfogó Ismerete, a szlovák Irodalom kapcsolatainak beható tanulmányozásával lehetőség nyílt Csanda számára, hogy az eddig benne csak szétszórtan élő anyagot koncentráltan adhassa át. Módszere eltér a Mlílanik-téle megkezdett úttól. Csanda csak ritkán fogad el kellőképpen alá nem támasztott, Indokolatlan, hipotetikus nézeteket. Ha a tanulmányköitet kompozfclós struktúráját tekintjük, talán szerencsésebb lett volna, ha a Balassl-énekek műfaji sajátosságaiból kiindulva a versszerkezetekkel (ciklusokkal) folytatja, szervesen kapcsolhatta volna ezekhez a verselési formákra és a rímekre vonatkozó megállapításait, Illetőleg a költői nyelv és stílus vizsgálatáról mondottakat. Úgy véljük, ekként a néha jelentkező átfedések kiküszöbölhetők lettek volna. Nagy erénye Csanda munkájának a költemények közötti koncentráció, állandó vibrálás megteremtése. Többször Is összeveti a verseket, gyakran a Szép magyar komédia egyes részeivel Is harmonlzáltat- va. A versek keletkezését, a tartalmat hordozó formai erőket, stllusképeket mindig a valóság oldaláról szemlélve ítéli meg a szerző. Helyesen értekei! a reneszánsz költészet kiapadhatatlan forrásait Is, mint a- mllyenek a mitológiai személyek szerepeltetésével testet öltött eszmék, érzelmek, í- géretek, vágyálmok áttételes metaforlzálá- sa. A tjagy átfogó készséget Igénylő tárgyi felkészültségen kívül Csanda erénye a lényegesnek a lényegtelentől való elválasztása, az a finom akribia, amsly egész munkáját áthatja, az a marxista szemlélet, a- mely például a költő szerelmi és vallásos lírájának dialektikus egységben való tárgyalásában Is jelentkezik. Akit érdekel a XVI. század társadalmi atmoszférája, legnagyobb reneszánsz költőnk ars poétikája, élvezettel és nagy haszonnal forgafhatja Csanda Sándor hiányt pótló, kitűnő tanulmányát. Dr. Tóth István MAGYAR KÖLTŐK CSÜVASÜL Szomorúan tudatjuk olvasóinkkal a hfrt, hogy TOLVA) BER-t I TÁLÁN kommunista pedagógus,. lapunk régi munkatársa, I nincs többé az élők sorában. Negyvenhét évesen ragadta ki | közülünk a kegyetlen halál. Az itt közölt cikke talán utolsó | írása. Emlékét megőrizzük. Csuvas nemzetiségű barátomtól, Valerian Tolsztov pedagógustól és publicistától hozott a napokban a posta egy kedves küldeményt: a magyar költészet csuvas nyelvű antológiáját. A könyvet a múlt év végén adta ki kétezer példányban a Csuvas Könyvkiadó. Címe: ^fBgyarorszäg költői XV. — XX. század. Összeállítója: Gennadij AjgL Huszonkét műfordító hat- vannyo.Ic magyar költő mintegy száznyolcvan versét ültette át csuvas nyelvre. (A fordítók között o- lyan közismert költö Is található, mint Alekszandr Alga, aki 1940 óta publikál, s már több mint tíz kötete jelent meg.) A XV, századi névtelen költő Emlékdal Mátyás király halálára című szerzeményétől kezdve Csoöri Sándorig és Ladányi Mihályig megtalálható a kötetben minden jelentős magyar költö, s rendszerint a legjellemzőbb versekkel. Balassi Bálinttól például az Egy katonaének és a Borivóknak való egyaránt szerepel benne. Csokonai Vitéz Mihályt öt költemény reprezentálja, köztük A reményhez. Felvették a kötetbe Kölcsey Himnuszát, Vörösmarty Szózatát, Petőfi Nemzeti dalát. Tompa Mihályt A gólyához című vers képviseli. Petőfi különben húsz verssel. Arany héttel. Ady tizeneggyel szerepel (köztük A Hortobágy poétája és a Dózsa György u- nokája), József Attila tízzel. A válogatás szempontjaival általában eléj^ettek lehetünk. Hiányérzetünk leginkább a József Attila- válogatással kapcsolatban van, mert az olyan .versek közül, mint az Anyám, Hazám, Levegőt!, A Dunánál, Favágó, Munkások — egy sem található a kötetben. Ezért nem kárpótol sem az Ady emlékezete, sem a Medvetánc. Hadd Iktassam ide ez utóbbinak a refrénjét (Brumma, brumma, brum- madza) csuvas nyelven: Lnppí-iappi, fup-lap. A kötetet Gennadij Ajgi bevezetője nyitja, amelyben végigvezeti az olvasót a magyar történelmen Árpádtól napjainkig, s felvázolja a magyar költészet fejlődését a tizenötödik századtól kezdődően. Ezenkívül az e- gyes költőkről szó esik a kötet megfelelő helyén Is, ahol a versek előtt minden fontosabb adat megtalálható róluk; a költők-neve, valamint születési és elhalálozási éve pedig csuvas népi motívumokkal díszített zöld színű keretben van elhelyezve. A Közép-Volga mentén elterülő Csuvas Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság az Idén ünnepli megalakulásának 50. évfordulóját. Lakosainak száma nem sokkal haladja meg az egymilliót, a szomszédos területeken élő csoportokkal e- gyütt a csuvas lakosság mintegy másfél milliót tesz ki. A nép maga finn, bol-. gár és tatár keveredésből jött létre, kialakulása a tizenötödik században fejeződött be. Nyelvük a régi bolgár-török nyelv leszármazottja. Nemzeti irodalmuk és művészetük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után Indult fejlődésnek. A köztársaságnak ma két főiskolája és négy színháza van. A tőlünk több e- zer kilométerre élő kis csuvas népnek tehát most módjában van Ismerkednie a magyar költészettel Is. U- gyanakkor vannak földrajzilag közelebbi és lélek- számban nagyobb nemzetek, amelyek hasonló antológiával még adósak. Valerien Tolsztov, akitől a kötetet kaptam, Klrály- helmec egyik felszabadítója. 1944 november végén a helmed kertek alatt megsebesült, napokon át a városban ápolták. 1973 nyarán hosszabb Időt töltött nálunk, azóta vagyok vele jó barátságban, s az ö jóvoltából Ismerkedem a csuvas nép történelmével, nyelvével, kultúrájával. TOLVAJ BERTALAN Fiatalok a szovjet művészetben „Gondosan kell tanulmányoznunk ai ül hajtásait, a legnagyobb figyelmet kell tanúsítanunk irányukban, minden eszközzel elő kell segítenünk növekedésüket, és ápolnunk kell ezeket a zsenge hajtásokat“. (Lenin: Művészetről, irodalomról.) A fenti lenini Idézetet adhatnám mottójául annak a kétnapos szemináriumnak, amelyet a Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága, a Cseh Színművészek Szövetsége, valamint a Szovjet Tudomány és Kultúra Háza rendezett a közelmúltban Prágában, a fiatal csehszlovákiai színházi művészek részére. E rendkívül figyelemreméltó vállalkozás megnyitóján részt vett dr. M. Spaniel, a SZISZ KB titkára, dr. 0. Janota a SZISZ KB kultúrosztályának vezetője, valamint Marian Zá- horák, a Szlovák Szocialista Ifjúsági Szövetség KB- nak kulturális dolgozója és még sokan mások. A Komszomol Központi Bizottságát Alekszander Ga- garkin, a kulturális osztály dolgozója — lektora — képviselte. Alekszander Gagarklnnak, a szeminárium főelőadójának beszámolójából az ország minden területéről ösz- szegyűlt fiatal művészek megismerhették a jelenlegi szovjet színházi és egyéb művészeti élet feladatait, de megoldást váró problémáit Is. Alekszander Gagarkin részletesen beszélt a művészet szerepéről, annak formáló erejéről a fiatal szovjet embertípus kialakításában. Ismertette a fiatal alkotó művészeknek nemcsak a színházban, hanem a fllm- mOvészethen is elért eredményeit, törekvéseit. Megkülönböztetett figyelemmel számolt be a Szovjetunióban élő nemzetek és nemzetiségek újabb eredményeiről, főleg filmművészetük e- redményelről Nyíltan és ő- szintén beszélt a szovjet fiatalok problémáiról. El- -4aondotta,>hogy. BgyUc leg-, nagyobb gondjuk a fiatal drámaírói tehetségek felfedezése és kibontakoztatása. Ezen a területen sok még a tennivaló, jóllehet a Komszomol mindent ■ megtesz propagálásukért és ösztönzésükért. őszinte részvéttel emlékezett meg a fiatalon elhunyt tehetséges drámaíróról, Alekszander Vampl- lovról, valamint a szovjet próza és dráma nagy reménységéről, Vaszlllj Suk- slnról. A drámaíróktól elvárják, mondotta, hogy műveiket a jövőbe vetett hit és reménység hassa át, hogy optimista kicsengésOek legyenek, és alkotóan fejlesszék tovább a szovjet drámairodalom haladó hagyományait. Ennek elengedhetetlen követelménye a realista ábrázolás, a realizmus, mégpedig a szocialista realizmus, amely semmiképp nem zárja ki a problémák szén vedélyes felvetését és ábrá- rázolását, ellenkezőleg; 1- gényli azt. Részletesen Ismertette egyes fiatal drámaírók munkásságát, útkeresését és eredményeit. Az Idősebbek közül: Leonyid Leonovét, Alekszej Arbuzo- vét, Viktor Rozovét, Alekszandr Vologylnét. A fiatalabbak közül nagy ellsme réssel beszélt Alekszandr Vampllovról, Vaszlllj Suk- sinról, Borisz Vaszilljevről, és melléjük sorolható még Mihail Roscsin, Csingisz Ajt- manov és mások neve. Csehszlovák részről a referátumot Loucká elvtársnő tartotta, a Cseh Színművészek Szövetségének a képviselője. Beszámolójában kitért az orosz és a szovjet dráma hazánkban elért múltbéli sikereire, kiemelte a tradíciókban gazdag színházi életünk jelentőségét, azt amit számunkra a szovjet drámák jelentettek. Külön figyelmet szentelt az új színpadi művek bemutatásával kapcsolatos nehézségeknek, különös ' tekintettel arra, hogy országunknak mások a történelmi és szín házi hagyományai Beszélt a fordításolf során felmerülő nehézségekről, szempontokról és sikerekről. A vitában felszólalt Marian Zahorák Is. Részletesen beszámolt a szlovákiai fiataloknak azokról az ered ményetről, amelyeket a mű vészét minden ágazatában elértek Kiemelte, hogy a SZISZ Központi Bizottsága Indokoltan fordít gondot a fiatal egyéniség tulajdonságainak kibontakoztatására...“, hangsúlyozta az esztétikai nevelés, valamint a művészet e téren betöltött szerepét. Az irodalomban a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójára meghirdetett pályázatok termékenynek és hasznosnak bizonyultak. Sok új prózaíró és költőféleség jelentkezett. Köztük találunk fiatal technikusokat, munkásokat és diákokat, Is. A, kezdőknek olyan befutott tehetségek segítenek. mint V Kondrot, R Ctzmarlk, J. Gerbóc, Július Balco és a többiek. A színház munkájában — hangsúlyozta Zahorák elvtárs — a fiatal színészek és rendezők pótolhatatlan szerepet töltenek be. A közönség, főleg a fiatalság magáénak érzi az olyan egyéniségeket, mint Clgánová, Taragel, lamrlch, DoColomansk^, Dvorsky, Hajóssyová. Ezek az emberek aktívan részt vesznek a színpadi szereplésen túl 8 műkedvelők ne velősében Is. „Érdekünk, hogy a fiatal művészek látogassák az Ifjúsági klubokat, felszólaljanak a vitákban, hogy hassanak a ftata lókra, formálják ízlésüket elősegítsék az amatőr alkotók önkifejezését.“ Jelentős szerepe van ebben például dr. Kaprallk színésznek és rendezőnek, aki a kisszín padi formákban jelentős sikereket ért el. Ez annál Is figyelemreméltóbb, mert a klsszínpadi formák jelenleg a közönségünk és főleg a fiatalság érdeklődésének homlokterében állanak — fejezte be felszólalását Zahorák elvtárs. Marta jelbonová, a Burját Nemzeti Színház művésznője rendhagyóén nem a színészi pályáról beszélt elsőként, hanem meleg szavakkal szólt kicsiny kis szülőföldjéről. Elmondotta, hogy a burját nép nem nagy nemzet, mindössze 800 ezeren vannak. A Bajkál-tó környékte az őshazájuk. Évszázadok óta ott élnek. Két szín jellemzi ezt a vidéket, a fehér és az őszi ragyogás. Ilyen az ő népe Is, e- zért szereti az Igazságot, és harcolt Is érte mindig a történelme folyamán. A burját nyelv a mongolokéval ró- kon. A Szovjetunió területén 1923-ban lettek állammá, ma Burját Autonóm Szocialista Szovjet Köztársaság. A burjátoknak vannak egyetemeik, főiskoláik, kutatóintézeteik. Gazdag I- rodalml nyelvük több mint hatvan írót és költőt mondhat művelőjének. Marta Jel- bonová részletesen tájékoztatta a jelenlevőket a burját Komszomol eddigi eredményeiről, a fiatalok áldó zatkész munkájáról. Elmondotta, hogy a hivatásos színjátszás jelentős múltra tekint vissza. Az első színházat 1932-ben nyitották meg. Az országban működik burját népi együttes Is. Jelbo- nova szenvedélyesen beszélt színháza művészi törekvéseiről. gondjairól. A kétnapos szeminárium egyik nagy élménye a DI- vadlo na Zábradlí zártkörű díszbemutatója volt, ahol Alekszandr Vologyln öt este című Ural játékát adták elő Vologyln műve kitűnően Illeszkedett a tárgyalt témakörbe ö ugyanis azt a pillanatot választotta témájául, amikor az ember észreveszi, hogy fiatalsága elsuhant fölötte, vagyis már nem felnőtté lesz, hanem éppen azzá vált. Ilyenkor kénytelen az ember számol vetni, elemzöen megvizsgál ni, mit tett és mit akar tenni még az életben. Ez az önvizsgálat, a tényekkel való szembenézés sosem lehet könnyű és fájdalommentes. Vologyln dramaturgiája cse hovi princípiumra épült. Látszólag az életből csak egy-»gy szerepet ragad ki, és ezt teszi mikroszkóp alá. Annak ellenére, hogy a mű vet 1959-ben írta, az ábrá zolt, figurák ma Is hitelesek útkeresők, az erkölcsi problémák szenvedélyes hordozói. Kellő pszichológiai mélységgel rendelkeznek, örülnek a jónak, a szépnek, annak, amit az életben megvalósítottak és elértek. Érdemes megjegyezni, hogy a művet a lenlngrádl Gorkij Színház mutatta be először G. Tovsztonogov rendezésében. Az előadás után termékeny és parázsló vita bontakozott ki. a kivitelezésről. Főleg a brnól kollégák kifogásolták a több stílusú rendezői nyelvet, és a 'tls- szlnpadl formák sajátos vívmányait kérték számon a prágai kollégáktól. BEKE SÁNDOR fA következő számunkban beszélgetést közlünk Alekszandr Gagarklnnalj Szerb Antal (1907—1945) Harminc évvel ezelőtt, 1945. január 27-én az országhatártól nem messzi Balf községben a katonák puskatussal agyonvertek egy már munkaképtelen foglyot. Negyvenhárom éves volt, s nyilvántartási száma alatt a katonák számára semmitmondó Szerb Antal név állt. Akkor még kevesen tudták, hogy milyen lehetőségek vesztek bele a sírba, ahová temették. Már fiatalkorában megtanulta mindazt, amit egy jó irodalmárnak tudnia kell. Otthonosan mozgott az ókorban, 8 ugyanúgy „kortársának“ érezte Sbakespeare-t vagy Miltont. Ismeretei mégsem tették számára lehetővé, hogy önmagának kortársa legyen. Mindig a csodá kát, a szellemeket kereste, Így elfordult a kor problé máitól. Oe ez nemcsak az 6 hibája volt, hanem az e gész társadalom, a Horthy-korszak bűne is. Nem vállalkozott többre, mint azt a körülmények megengedték, ezért nem is lépett túl a polgári dekadencia, a polgá ri irodalom és művészet határain. Joggal vetheti sze mére a marxista irodalomtörténet, hogy a szellemtör ténet képviselője volt, olyan irányzaté, amely a materia lizmust nem fogadja megába, de Szerbnél ez sokszor háttérbe szorul, hogy teret adjon racionalista, humanista és forrongú belső megnyilvánulásainak. Kialakulásának fő állomásaiként könyvelhetjük el azokat a róható erőket, irányzatokat, amelyek oly népszerűek voltak abban a korban; Bergson intuitivizmusát, Strich ösztönös romanticizmusát, Freud pszichoanalízisét. Mérhetetlen ismeretei így nem az objektív valóság tükré ben, hanem sajátos világszemléletének szűrőjén át kerülnek napvilágra. Novellákkal és regényírással kezdte, de ez nála mindig csak másodlagos jelenség volt. Tizenhat évesen irta meg a Zsarnok című novelláját, amelyben az emberi kapcsolatok és az emberi jellem örökös és időszerű kérdéseit feszegeti. Szembenéz ugyan korának Jelenségeivel, mégsem tudja azt kritikusan értékelni. Menekülésnek is tekinthető ebből a világból az, hogy a mítoszok felé fordul, a szellem felsőbbrendü és meghatározó voltát hirdeti, szinte ssembeszegülve ez elfogadott normákkal. Dtas és holdvilág című regényében (1938) azt a tehetetlenséget elemzi, amikor az ember nem képes megvalósítani önmagát (mintha saját magára értette volna), mert a kor nem engedi azt. Két választás marad: a megalkuvás vagy a halál. A regény végkicsengése a megalkuvást hirdeti: „...ha az ember él, még mindig történhetik valami.“ Aznnbán nem lehet és nem is szabad Szerb Antalt csak egyszerűen a polgári irodalom sötét skatulyájába helyeznünk. Kritikusi és esszéistái tevékenységének hatása máig is érzékelhető. Két fő műve, a Magyar irodalomtörténet és A világirodaiom története mély és alapos tudást tükröz. E kritikus értékelésék tanulmányozásával közelebb juthatunk az elmúlt korok irodalmához. Lenyűgöző stílusa regényesen vezet végig a buktatókon is. ahol ez e- lemző olvasó megállhat és — az újabb ismeretek birtokában — feltárhatja azt Is, amit Szerb óvatosan kikerült. Kíméletlenül ír mindenkiről. Gúny és elismerés, lehangoltság és lelkesedés, dicséret és irónia egyszerre — ezzel jellemezhetnénk ábrázolásmódját. Szinte természetes nála, hogy elnehezedett Aranyt, főivak Joy- ce-ot, ideggyenge Nietzehét vagy epilepsziás Dosztojevszkijt emleget. A zsargon az olvasóhoz szói, az ismeret az értőhöz. 1942-ben kitiltják fő művét az iskolákból. A fasizmus barbárságának tapasztalata új táviatok keresésére ösztönzi. Felismeri és elmarasztalja az arisztokrácia leplébe burkolózó halált utolsó és egyben legpozitívabban értékelhető esszéregényében, a Királyné nyakláncában. Ezután — mint Radnótira is — a mnnkatábori kínszenvedés vár, ami felismeréseinek kamatoztatását, az irodalom szol^Iatát és életét is derékba töri. A fasizmus pokla ntán nem mondhatta el újra és átértékelve mindazt, amit zseniális elméjében összegyűjtött. Molnár László