Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-02-04 / 6. szám

5 Csanda Sándor: Balassi Bálint költészete és a közép-európai szláv reneszánsz stílus Oly korban élt a költö, amikor a három részre szakadt országban mindennapos volt az erőszakoskodás, árulás, harácsolás. Ba­lassi Bálint sem volt jobb kora fiataljainál. A 380 évvel ezelőtt hősi harcokban elesett költö emléke mégis sokat jelent számunk­ra. Költészetének abban van fő ereje, hogy érdes anyanyelvűnket az európai líra ma­gasságába emelte, és zseniális nyelvtudás­sal költészetébe ötvözte az internaclonálls poézls szépségeit. Életéről és költészetéről több életrajz, ap­róbb tanulmány jelent meg eddig, de o- lyan átfogó munka, amely költészetének stilisztikai és poétikai értékelését a gene­tikai szempontok figyelembe vételével ol­dotta volna meg, csak most jelent meg Csanda Sándor tollából. A tanulmánykötet szerző­je nemcsak a témájára vo­natkozó Irodalmat bövár- kodta át, hanem beleszőtte eddigi kutatásainak más­más munkákban leszűrt, konkretizált eredményeit, ás minden bizonnyal egyetemi előadásainak lényegesebb megállapításait is. A bevezető sorok arról tanúskodnak, hogy a szerző a Fanchall Jőb-kődex feltárása so­rán kapott kedvet Balassi stílusának és prozódiájának tanulmányozására. De erre ihlették mások téves vagy Indokolatlan megállapításai is, és a velük kapcsolatos polemizáló hangvétel már a bevezető sorai­ból is kiütközik. Más ’oldalról a tanulmánykötet célja — ahogy azt a szerző vallja — komparáclós jellegű: a Balassi Bálint lírájával rokon szlovák és cseh. Illetőleg lengyel költészet termékeivel való összevetéssel a kor rene­szánsz világának esztétikumát vizsgálja. Csandán kívül erre aligha vállalkozhatott volna bárki is. A régi magyar Irodalom át­fogó Ismerete, a szlovák Irodalom kapcso­latainak beható tanulmányozásával lehető­ség nyílt Csanda számára, hogy az eddig benne csak szétszórtan élő anyagot kon­centráltan adhassa át. Módszere eltér a Mlílanik-téle megkezdett úttól. Csanda csak ritkán fogad el kellőképpen alá nem tá­masztott, Indokolatlan, hipotetikus nézete­ket. Ha a tanulmányköitet kompozfclós struktú­ráját tekintjük, talán szerencsésebb lett volna, ha a Balassl-énekek műfaji sajátossá­gaiból kiindulva a versszerkezetekkel (cik­lusokkal) folytatja, szervesen kapcsolhatta volna ezekhez a verselési formákra és a rímekre vonatkozó megállapításait, Illető­leg a költői nyelv és stílus vizsgálatáról mondottakat. Úgy véljük, ekként a néha je­lentkező átfedések kiküszöbölhetők lettek volna. Nagy erénye Csanda munkájának a köl­temények közötti koncentráció, állandó vibrálás megteremtése. Többször Is össze­veti a verseket, gyakran a Szép magyar komédia egyes részeivel Is harmonlzáltat- va. A versek keletkezését, a tartalmat hor­dozó formai erőket, stllusképeket mindig a valóság oldaláról szemlélve ítéli meg a szerző. Helyesen értekei! a reneszánsz köl­tészet kiapadhatatlan forrásait Is, mint a- mllyenek a mitológiai személyek szerepel­tetésével testet öltött eszmék, érzelmek, í- géretek, vágyálmok áttételes metaforlzálá- sa. A tjagy átfogó készséget Igénylő tárgyi felkészültségen kívül Csanda erénye a lé­nyegesnek a lényegtelentől való elválasztá­sa, az a finom akribia, amsly egész mun­káját áthatja, az a marxista szemlélet, a- mely például a költő szerelmi és vallásos lírájának dialektikus egységben való tár­gyalásában Is jelentkezik. Akit érdekel a XVI. század társadalmi at­moszférája, legnagyobb reneszánsz költőnk ars poétikája, élvezettel és nagy haszonnal forgafhatja Csanda Sándor hiányt pótló, ki­tűnő tanulmányát. Dr. Tóth István MAGYAR KÖLTŐK CSÜVASÜL Szomorúan tudatjuk olvasóinkkal a hfrt, hogy TOLVA) BER-t I TÁLÁN kommunista pedagógus,. lapunk régi munkatársa, I nincs többé az élők sorában. Negyvenhét évesen ragadta ki | közülünk a kegyetlen halál. Az itt közölt cikke talán utolsó | írása. Emlékét megőrizzük. Csuvas nemzetiségű bará­tomtól, Valerian Tolsztov pedagógustól és publicistá­tól hozott a napokban a posta egy kedves külde­ményt: a magyar költészet csuvas nyelvű antológiáját. A könyvet a múlt év végén adta ki kétezer példányban a Csuvas Könyvkiadó. Címe: ^fBgyarorszäg költői XV. — XX. század. Összeállítója: Gennadij AjgL Huszonkét műfordító hat- vannyo.Ic magyar költő mintegy száznyolcvan ver­sét ültette át csuvas nyelv­re. (A fordítók között o- lyan közismert költö Is ta­lálható, mint Alekszandr Alga, aki 1940 óta publikál, s már több mint tíz kötete jelent meg.) A XV, századi névtelen költő Emlékdal Mátyás király halálára cí­mű szerzeményétől kezdve Csoöri Sándorig és Ladányi Mihályig megtalálható a kö­tetben minden jelentős ma­gyar költö, s rendszerint a legjellemzőbb versekkel. Ba­lassi Bálinttól például az Egy katonaének és a Bor­ivóknak való egyaránt sze­repel benne. Csokonai Vi­téz Mihályt öt költemény reprezentálja, köztük A re­ményhez. Felvették a kötet­be Kölcsey Himnuszát, Vö­rösmarty Szózatát, Petőfi Nemzeti dalát. Tompa Mi­hályt A gólyához című vers képviseli. Petőfi különben húsz verssel. Arany héttel. Ady tizeneggyel szerepel (köztük A Hortobágy poé­tája és a Dózsa György u- nokája), József Attila tízzel. A válogatás szempontjai­val általában eléj^ettek lehetünk. Hiányérzetünk leginkább a József Attila- válogatással kapcsolatban van, mert az olyan .versek közül, mint az Anyám, Ha­zám, Levegőt!, A Dunánál, Favágó, Munkások — egy sem található a kötetben. Ezért nem kárpótol sem az Ady emlékezete, sem a Med­vetánc. Hadd Iktassam ide ez utóbbinak a refrénjét (Brumma, brumma, brum- madza) csuvas nyelven: Lnppí-iappi, fup-lap. A kötetet Gennadij Ajgi bevezetője nyitja, amelyben végigvezeti az olvasót a magyar történelmen Árpád­tól napjainkig, s felvázolja a magyar költészet fejlődé­sét a tizenötödik századtól kezdődően. Ezenkívül az e- gyes költőkről szó esik a kötet megfelelő helyén Is, ahol a versek előtt minden fontosabb adat megtalálha­tó róluk; a költők-neve, va­lamint születési és elhalá­lozási éve pedig csuvas né­pi motívumokkal díszített zöld színű keretben van el­helyezve. A Közép-Volga mentén el­terülő Csuvas Autonóm Szovjet Szocialista Köztár­saság az Idén ünnepli meg­alakulásának 50. évforduló­ját. Lakosainak száma nem sokkal haladja meg az egy­milliót, a szomszédos terü­leteken élő csoportokkal e- gyütt a csuvas lakosság mintegy másfél milliót tesz ki. A nép maga finn, bol-. gár és tatár keveredésből jött létre, kialakulása a ti­zenötödik században fejező­dött be. Nyelvük a régi bol­gár-török nyelv leszárma­zottja. Nemzeti irodalmuk és művészetük a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom után Indult fejlődés­nek. A köztársaságnak ma két főiskolája és négy szín­háza van. A tőlünk több e- zer kilométerre élő kis csu­vas népnek tehát most mód­jában van Ismerkednie a magyar költészettel Is. U- gyanakkor vannak földraj­zilag közelebbi és lélek- számban nagyobb nemzetek, amelyek hasonló antológiá­val még adósak. Valerien Tolsztov, akitől a kötetet kaptam, Klrály- helmec egyik felszabadító­ja. 1944 november végén a helmed kertek alatt meg­sebesült, napokon át a vá­rosban ápolták. 1973 nya­rán hosszabb Időt töltött nálunk, azóta vagyok vele jó barátságban, s az ö jó­voltából Ismerkedem a csu­vas nép történelmével, nyelvével, kultúrájával. TOLVAJ BERTALAN Fiatalok a szovjet művészetben „Gondosan kell tanulmányoznunk ai ül hajtásait, a legnagyobb figyelmet kell tanúsítanunk irányukban, minden eszközzel elő kell segítenünk növekedésüket, és ápolnunk kell ezeket a zsenge hajtásokat“. (Lenin: Művészetről, irodalomról.) A fenti lenini Idézetet ad­hatnám mottójául annak a kétnapos szemináriumnak, amelyet a Szocialista Ifjú­sági Szövetség Központi Bi­zottsága, a Cseh Színművé­szek Szövetsége, valamint a Szovjet Tudomány és Kultú­ra Háza rendezett a közel­múltban Prágában, a fiatal csehszlovákiai színházi mű­vészek részére. E rendkívül figyelemreméltó vállalkozás megnyitóján részt vett dr. M. Spaniel, a SZISZ KB tit­kára, dr. 0. Janota a SZISZ KB kultúrosztályának veze­tője, valamint Marian Zá- horák, a Szlovák Szocialis­ta Ifjúsági Szövetség KB- nak kulturális dolgozója és még sokan mások. A Komszomol Központi Bizottságát Alekszander Ga- garkin, a kulturális osztály dolgozója — lektora — kép­viselte. Alekszander Gagarklnnak, a szeminárium főelőadójá­nak beszámolójából az or­szág minden területéről ösz- szegyűlt fiatal művészek megismerhették a jelenlegi szovjet színházi és egyéb művészeti élet feladatait, de megoldást váró problémáit Is. Alekszander Gagarkin részletesen beszélt a művé­szet szerepéről, annak for­máló erejéről a fiatal szov­jet embertípus kialakításá­ban. Ismertette a fiatal al­kotó művészeknek nemcsak a színházban, hanem a fllm- mOvészethen is elért ered­ményeit, törekvéseit. Megkü­lönböztetett figyelemmel számolt be a Szovjetunió­ban élő nemzetek és nem­zetiségek újabb eredményei­ről, főleg filmművészetük e- redményelről Nyíltan és ő- szintén beszélt a szovjet fiatalok problémáiról. El- -4aondotta,>hogy. BgyUc leg-, nagyobb gondjuk a fiatal drámaírói tehetségek felfe­dezése és kibontakoztatása. Ezen a területen sok még a tennivaló, jóllehet a Kom­szomol mindent ■ megtesz propagálásukért és ösztön­zésükért. őszinte részvéttel emlékezett meg a fiatalon elhunyt tehetséges drámaí­róról, Alekszander Vampl- lovról, valamint a szovjet próza és dráma nagy re­ménységéről, Vaszlllj Suk- slnról. A drámaíróktól elvárják, mondotta, hogy műveiket a jövőbe vetett hit és remény­ség hassa át, hogy optimis­ta kicsengésOek legyenek, és alkotóan fejlesszék to­vább a szovjet drámairoda­lom haladó hagyományait. Ennek elengedhetetlen kö­vetelménye a realista áb­rázolás, a realizmus, még­pedig a szocialista realiz­mus, amely semmiképp nem zárja ki a problémák szén vedélyes felvetését és ábrá- rázolását, ellenkezőleg; 1- gényli azt. Részletesen Is­mertette egyes fiatal drá­maírók munkásságát, útke­resését és eredményeit. Az Idősebbek közül: Leonyid Leonovét, Alekszej Arbuzo- vét, Viktor Rozovét, Alek­szandr Vologylnét. A fiata­labbak közül nagy ellsme réssel beszélt Alekszandr Vampllovról, Vaszlllj Suk- sinról, Borisz Vaszilljevről, és melléjük sorolható még Mihail Roscsin, Csingisz Ajt- manov és mások neve. Csehszlovák részről a re­ferátumot Loucká elvtársnő tartotta, a Cseh Színművé­szek Szövetségének a kép­viselője. Beszámolójában ki­tért az orosz és a szovjet dráma hazánkban elért múlt­béli sikereire, kiemelte a tradíciókban gazdag színhá­zi életünk jelentőségét, azt amit számunkra a szovjet drámák jelentettek. Külön figyelmet szentelt az új színpadi művek bemutatásá­val kapcsolatos nehézsé­geknek, különös ' tekintettel arra, hogy országunknak mások a történelmi és szín házi hagyományai Beszélt a fordításolf során felmerülő nehézségekről, szempontok­ról és sikerekről. A vitában felszólalt Ma­rian Zahorák Is. Részlete­sen beszámolt a szlovákiai fiataloknak azokról az ered ményetről, amelyeket a mű vészét minden ágazatában elértek Kiemelte, hogy a SZISZ Központi Bizottsága Indokoltan fordít gondot a fiatal egyéniség tulajdon­ságainak kibontakoztatásá­ra...“, hangsúlyozta az esz­tétikai nevelés, valamint a művészet e téren betöltött szerepét. Az irodalomban a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójára meghirde­tett pályázatok termékeny­nek és hasznosnak bizonyul­tak. Sok új prózaíró és költő­féleség jelentkezett. Köz­tük találunk fiatal techni­kusokat, munkásokat és diá­kokat, Is. A, kezdőknek olyan befutott tehetségek segíte­nek. mint V Kondrot, R Ctzmarlk, J. Gerbóc, Július Balco és a többiek. A szín­ház munkájában — hangsú­lyozta Zahorák elvtárs — a fiatal színészek és rende­zők pótolhatatlan szerepet töltenek be. A közönség, fő­leg a fiatalság magáénak érzi az olyan egyéniségeket, mint Clgánová, Taragel, lamrlch, DoColomansk^, Dvorsky, Hajóssyová. Ezek az emberek aktívan részt vesznek a színpadi szerep­lésen túl 8 műkedvelők ne velősében Is. „Érdekünk, hogy a fiatal művészek lá­togassák az Ifjúsági klubo­kat, felszólaljanak a viták­ban, hogy hassanak a ftata lókra, formálják ízlésüket elősegítsék az amatőr alko­tók önkifejezését.“ Jelentős szerepe van ebben például dr. Kaprallk színésznek és rendezőnek, aki a kisszín padi formákban jelentős si­kereket ért el. Ez annál Is figyelemreméltóbb, mert a klsszínpadi formák jelenleg a közönségünk és főleg a fiatalság érdeklődésének homlokterében állanak — fejezte be felszólalását Za­horák elvtárs. Marta jelbonová, a Bur­ját Nemzeti Színház mű­vésznője rendhagyóén nem a színészi pályáról beszélt elsőként, hanem meleg sza­vakkal szólt kicsiny kis szü­lőföldjéről. Elmondotta, hogy a burját nép nem nagy nemzet, mindössze 800 ezeren vannak. A Bajkál-tó környékte az őshazájuk. Év­századok óta ott élnek. Két szín jellemzi ezt a vidéket, a fehér és az őszi ragyo­gás. Ilyen az ő népe Is, e- zért szereti az Igazságot, és harcolt Is érte mindig a tör­ténelme folyamán. A burját nyelv a mongolokéval ró- kon. A Szovjetunió terüle­tén 1923-ban lettek állam­má, ma Burját Autonóm Szocialista Szovjet Köztár­saság. A burjátoknak van­nak egyetemeik, főiskoláik, kutatóintézeteik. Gazdag I- rodalml nyelvük több mint hatvan írót és költőt mond­hat művelőjének. Marta Jel- bonová részletesen tájékoz­tatta a jelenlevőket a bur­ját Komszomol eddigi ered­ményeiről, a fiatalok áldó zatkész munkájáról. Elmon­dotta, hogy a hivatásos szín­játszás jelentős múltra te­kint vissza. Az első színhá­zat 1932-ben nyitották meg. Az országban működik bur­ját népi együttes Is. Jelbo- nova szenvedélyesen beszélt színháza művészi törekvé­seiről. gondjairól. A kétnapos szeminárium egyik nagy élménye a DI- vadlo na Zábradlí zártkörű díszbemutatója volt, ahol Alekszandr Vologyln öt es­te című Ural játékát adták elő Vologyln műve kitűnő­en Illeszkedett a tárgyalt témakörbe ö ugyanis azt a pillanatot választotta témá­jául, amikor az ember ész­reveszi, hogy fiatalsága el­suhant fölötte, vagyis már nem felnőtté lesz, hanem éppen azzá vált. Ilyenkor kénytelen az ember számol vetni, elemzöen megvizsgál ni, mit tett és mit akar ten­ni még az életben. Ez az önvizsgálat, a tényekkel va­ló szembenézés sosem lehet könnyű és fájdalommentes. Vologyln dramaturgiája cse hovi princípiumra épült. Látszólag az életből csak egy-»gy szerepet ragad ki, és ezt teszi mikroszkóp alá. Annak ellenére, hogy a mű vet 1959-ben írta, az ábrá zolt, figurák ma Is hitelesek útkeresők, az erkölcsi prob­lémák szenvedélyes hordo­zói. Kellő pszichológiai mélységgel rendelkeznek, örülnek a jónak, a szép­nek, annak, amit az életben megvalósítottak és elértek. Érdemes megjegyezni, hogy a művet a lenlngrádl Gor­kij Színház mutatta be elő­ször G. Tovsztonogov rende­zésében. Az előadás után termé­keny és parázsló vita bon­takozott ki. a kivitelezés­ről. Főleg a brnól kollégák kifogásolták a több stílusú rendezői nyelvet, és a 'tls- szlnpadl formák sajátos vív­mányait kérték számon a prágai kollégáktól. BEKE SÁNDOR fA következő számunk­ban beszélgetést közlünk Alekszandr Gagarklnnalj Szerb Antal (1907—1945) Harminc évvel ezelőtt, 1945. január 27-én az ország­határtól nem messzi Balf községben a katonák puska­tussal agyonvertek egy már munkaképtelen foglyot. Negyvenhárom éves volt, s nyilvántartási száma alatt a katonák számára semmitmondó Szerb Antal név állt. Akkor még kevesen tudták, hogy milyen lehetőségek vesztek bele a sírba, ahová temették. Már fiatalkorában megtanulta mindazt, amit egy jó irodalmárnak tudnia kell. Otthonosan mozgott az ókor­ban, 8 ugyanúgy „kortársának“ érezte Sbakespeare-t vagy Miltont. Ismeretei mégsem tették számára lehető­vé, hogy önmagának kortársa legyen. Mindig a csodá kát, a szellemeket kereste, Így elfordult a kor problé máitól. Oe ez nemcsak az 6 hibája volt, hanem az e gész társadalom, a Horthy-korszak bűne is. Nem vál­lalkozott többre, mint azt a körülmények megengedték, ezért nem is lépett túl a polgári dekadencia, a polgá ri irodalom és művészet határain. Joggal vetheti sze mére a marxista irodalomtörténet, hogy a szellemtör ténet képviselője volt, olyan irányzaté, amely a materia lizmust nem fogadja megába, de Szerbnél ez sokszor háttérbe szorul, hogy teret adjon racionalista, huma­nista és forrongú belső megnyilvánulásainak. Kialaku­lásának fő állomásaiként könyvelhetjük el azokat a ró­ható erőket, irányzatokat, amelyek oly népszerűek vol­tak abban a korban; Bergson intuitivizmusát, Strich ösztönös romanticizmusát, Freud pszichoanalízisét. Mér­hetetlen ismeretei így nem az objektív valóság tükré ben, hanem sajátos világszemléletének szűrőjén át ke­rülnek napvilágra. Novellákkal és regényírással kezdte, de ez nála min­dig csak másodlagos jelenség volt. Tizenhat évesen ir­ta meg a Zsarnok című novelláját, amelyben az embe­ri kapcsolatok és az emberi jellem örökös és időszerű kérdéseit feszegeti. Szembenéz ugyan korának Jelensé­geivel, mégsem tudja azt kritikusan értékelni. Mene­külésnek is tekinthető ebből a világból az, hogy a mí­toszok felé fordul, a szellem felsőbbrendü és megha­tározó voltát hirdeti, szinte ssembeszegülve ez elfo­gadott normákkal. Dtas és holdvilág című regényében (1938) azt a tehetetlenséget elemzi, amikor az ember nem képes megvalósítani önmagát (mintha saját magá­ra értette volna), mert a kor nem engedi azt. Két vá­lasztás marad: a megalkuvás vagy a halál. A regény végkicsengése a megalkuvást hirdeti: „...ha az ember él, még mindig történhetik valami.“ Aznnbán nem le­het és nem is szabad Szerb Antalt csak egyszerűen a polgári irodalom sötét skatulyájába helyeznünk. Kriti­kusi és esszéistái tevékenységének hatása máig is ér­zékelhető. Két fő műve, a Magyar irodalomtörténet és A világirodaiom története mély és alapos tudást tükröz. E kritikus értékelésék tanulmányozásával közelebb jut­hatunk az elmúlt korok irodalmához. Lenyűgöző stílu­sa regényesen vezet végig a buktatókon is. ahol ez e- lemző olvasó megállhat és — az újabb ismeretek bir­tokában — feltárhatja azt Is, amit Szerb óvatosan ki­került. Kíméletlenül ír mindenkiről. Gúny és elismerés, lehangoltság és lelkesedés, dicséret és irónia egyszer­re — ezzel jellemezhetnénk ábrázolásmódját. Szinte természetes nála, hogy elnehezedett Aranyt, főivak Joy- ce-ot, ideggyenge Nietzehét vagy epilepsziás Dosztojev­szkijt emleget. A zsargon az olvasóhoz szói, az ismeret az értőhöz. 1942-ben kitiltják fő művét az iskolákból. A fasizmus barbárságának tapasztalata új táviatok keresésére ösz­tönzi. Felismeri és elmarasztalja az arisztokrácia leplé­be burkolózó halált utolsó és egyben legpozitívabban értékelhető esszéregényében, a Királyné nyakláncában. Ezután — mint Radnótira is — a mnnkatábori kín­szenvedés vár, ami felismeréseinek kamatoztatását, az irodalom szol^Iatát és életét is derékba töri. A fasiz­mus pokla ntán nem mondhatta el újra és átértékelve mindazt, amit zseniális elméjében összegyűjtött. Molnár László

Next

/
Thumbnails
Contents