Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-28 / 5. szám
9 NESZMÉR] SÁNDOR VERSEI: Túl egy éjszakán D« gyere már többé hozzám é) fekete madara nincs kenyerem sajtom kedves szavam pillantásom 1952. november 17-én születtem Alsészeliben. Az a- lapiskolát szülőfalumban és Felsőszeliben végeztem. 6a- lántán érettségiztem. Jelenleg a krakkói JAGELLÓ E- GYETEM negyedéves törté- nészhallgatéja vagyok. ne gyere többé éj fekete madara ez már nem vagy Te én nem vagyok Én nincs egymásnak puha tenyerünk Cím nélkül tudnom kellene miért piros a rózsa fehér a hó zöld az erdő és mégis, mégis itt vagyok a kormos falak erei között utcák betűk ólomszagától kábulton kutatom egybe f ont ságuk értelmét... az élet árnyat közé akácíllatü hálón át beragyog a holdvilág Rövid beszélgetés meddig tarthat a holnap kérdeztem nem tudom felelte a kimustrált klepszidra és letörölte izzadt homlokát Keresem... íme itt a szivem visszaér az alvó Duna partjáról nektek adom vampok és vlvörök világom úgyis a tlélelk itt vagyok én könyvnehezékkel vállamon csont- és bőrhalmaz fáradt kilométerkövek útitársaim önmagam keresésében Megérkezés Senki sem várt a koraőszi csöndben a gőzös iomhán elcsoszogott csak a harangok zdgtak gondoiataim Senki sem vár S én mégis megérkeztem. t IZMAJLOV: VASLOGIKA — Szeretsz? — Szeretlek. — Nagyon? — Nagyon. — Akkor házasodjunk össze. — Sn alapjában véve nem Is vagyok ellene... — Hát akkor ml a baj? — Semmi, semmi. — Akkor megyünk és egybekelünk. — jó, menjünk. De hol jogunk majd lakni? — Hát, kezdetben bérelünk egy szobát. — Kérem, de miből fogjuk fizetni? — Átmegyünk levelező tagozatra, s így napközben dolgozhatunk. — Nagyszerű, de hol jogunk majd főzni? — Az én édesanyám kitűnően főz, és a te nagymamád is segíthet rajtunk egyszer-kétszer. — Ez igaz, de tulajdonképpen miért kell nekünk egybekélnl? — Hogy gyermekünk lehessen és nevelhessük. — Es a kiest majd ott fog a nyakunkon ordítani, és a kicsit etetni kell, és foglalkozni kell vele. Soha egy moziba vagy színházba el nem jutunk többet. — jó, akkor nem lesz gyermekünk. járunk majd moziba, színházba, és veszünk magunknak egy kiskutyát. — kutyával a színházba nem engednek be. — jó, akkor nem veszünk kutyát, csak egyszerűen járunk majd a moziba és a színházba. — De hiszen most is járunk moziba és színházba. — Ebben Igazad van, tényleg járunk. — Hát akkor? — Ha egybekelünk, állandóan együtt leszünk. — Es te azt akarod, hogy mindig együtt legyünk? — Tudom, tudom, az ember azt is megúnja, csakhogy ha dolgozni jogunk, nem leszünk együtt e- gész nap. jól mondom? — Rendben van, akkor nem jogunk dolgozni. — Akkor meg ml értelme van együttélnt?! — Igaz, ha nem kelünk egybe, nem kell lakást se bérelnünk. — Es ha nem lesz saját lakásunk édesanyám majd jöz nekem otthon — Nekem meg a nagymamám. — Egyszóval semmi értelme, hagy összeházasodjunk. — Na, mit mondtam? — Különben ts, ml abban a pláne, hogy összeházasodunk-e vagy sem? A fontos az, hogy szeretjük egymást. Ugye szeretsz? — Szeretlek. ,— Nagyon? — Nagyon. j — Hát akkor összeházasodunk. —tó— fordítása Csak mentek és mentek az idegen katonák, különböző kaliberű fegyvereik köpködték a tüzet minden irányba, még a felhők felé is, amikor Fjodor bombákkal megrakva elhúzott a meneetoszlopok és a roham előtt lehasalö ellenséges katonák sorfalat felett. A vörös csillagok és a fekete keresztek összekeveredtek a szürke tömeg felett a légi harcban; hol héja módon le-'lecsaptak, hol pedig visszahúzódtak. A találatot kapott gépek az átnedvesedett augusztusi sztyeppére zuhantak. E- gérszürke köpenyfoltok futottak ilyenkor a legyözötthöz, akt vagy ki tudott ugrani a tűzből, vagy sebesülten bennégett. A szürkeruhás katonák a hozzájuk tartozókat kihúzták a roncsok közül, az Idegeneket géppisztoly, vagy golyószóró-sorozattal ölték meg. A fasiszták minden nap véreng- zöbbé váltak. Fjodor felülről mindent látott. Bajtársai napokig ki sem szálltak a gépekből. Ogy tűnt, nincs olyan négyzet a térképen, amely fölött ne repültek volna. Csak Fjodor tudta, hogy mégis van o- lyan. És amikor Androsenko őrnagy a térképen éppen ezt a négyzetet jelölte meg, a repülőnek egy pillanatra elállt a lélegzete. — Pontosabban megmagyarázzam a feladatot, hadnagy? — kérdezte az őrnagy, ö azonban tudta, hogy Itt már nincs mit magyarázni. Igaz, még elzárkózhatott volna. Repüljenek oda mások. De hát ettől Fjodomak könnyebb lett volna? — Minden világos, őrnagy elvtársi — kényszerlöette magát a feleletre. — Maga beteg, Kurcser vagy csak fáradt? — Tudok repülni, őrnagy elvtárs. Androsenko felnézett a térképről és tekintetével egészen a kijáratig kísérte a hadnagyot. Elgondolkozott, de csak egy pillanatra. A gépek legénysége az ö parancsait várta. ...Az otthoni mezők, az erdőbe- szögellések, szántóföldek, a gyermekkorból jól Ismert vasútvonalak. Mindez — Fjodor gépének szárnya alatt. Ott, ahol a bekötőút átszelt a síneket, mint kis pont előbukkant a kunyhó, ahol felnőtt. Ott van az édesanyja... És tizenkét kilométerrel távolabb húzódik meg az első vonal, ahol meg kell állítani az ellenséget, hogy ne léphessen a szülőföldre. A motorok a megszokott ütemben dolgoztak, de Fjodor ügy é- rezte, hogy valamilyen láthatatlan erő egyre jobban nyomja a gáz- p>edált. A hadnagy a felhöfoszlá nyokon keresztül a folyó menti sárga nádast nézte, amikor a szárny alatt feltűnt Irina anyó kunyhója. A repülő vlsszahanyat- lott az ablaktól és akaratlanul levette a gázt. A fülhallgatóban a- zonnal felhangzott Fjodor jobb oldali kísérőjének, Orlovnaik a hangja: — Ml történt, parancsnok? WIKOlAcI ISCSENKO — Ml történt? — kérdezett rá a bal oldali, Szolojov is. Le akarta törülni homlokáról a hideg verejtékcseppeket, de a keze túl nehéznek bizonyult. — A célt keresem — válaszolt olyan magabiztosan, ahogyan csak tudott. — A cél balra tőlem — hallatszott Szolovjov meglepett hang- ja. A célt tényleg nem kellett keresni: Fjodor bal keze felöl, a faluszélt meggyfák közt ásta be már fölemelkedtek az ágyűcsö- vek. - — Kioldom a bombákat — hallatszik a fülhallgatóban bal oldali társa hangja. — Várd meg a parancsot — válaszolt fahangon Fjodor. — Kerülünk egyet. A robbanásokat már messze maguk mögött hagyták, ott, ahol a falu, Kovaljovka maradt. Erre, a szürke szántások között húzódnak vörös agyagmellvédelkikel a lövészárkok. A fekete hasadék. magát egy üteg. A fedezék körül felhányt földkupacok mögött kl- döntött kőrlsfaként meredeztek az ágyúcsövek. Irina anyó házának padlása csupaszon világít. A mag tárak, ólak helyén fekete gödrök... Fjodor gé[>ének szárnya alatt, a napsugaraktól megvilágitott me zön szürkészöld köpenyek kava rognak. Balra, Szolovjov gépe a- latt állnak a faházak, amelyeket fűmezsgye választ el a meggyfáktól. És még távolabb... Fjodor mellét összeszoritotta valami... Egy pillanatra úgy tűnt, hogy a ház küszöbén édesanyja fehér hajfonatát látja. Mintha éppen most indulna el az Ismerős ösvényen... Kezel görcsbe rándultak. Hátul mint az ereszkedő ejtőernyő kupolája, lövedékek csóvája gyűlt ki. Fjodor látja: a raj nyomában mint feneketlen, fogatlan állati torok köpködi magából a tüzet. A német gépplsztolyosok így próbálnak úrrá lenni tehetetlenségükön Fjodor rajával szemben. Talán jobb lenne itt ledobni a bombákat, ebbe a fekete torokba: hiszen ott hátul a szülői háznál, néhány pillanatot vesztettek csupán és a szürke ágyúcsövek máris vicsorogva emelkedtek a párbajra. — Figyeljétek a parancsomat! A bombákkal nagyon takarékos- kodnll Oriov... Igen, Oriov még n^ régen repül, esetleg nem találja el az üteget... — Oriov Itt oildja ki a bombákat. A cél alattunk. Fjodor megdönti a gépet, gázt ad, szinte húzza maga után Szo- lovjovot. utolsónak Jön Orloiy. A raj most visszatér a falu fölé, szembe a vicsorgó ágyúcsövekkel. Fjodor a saját és Szolovjov gépe fölé küldi Orlovot: bármely pillanatban Messerschmlndtek tűnhetnek fel, hadd figyeljen. Fjodomaik nem szabad sietni. Le kell győznie testében a remegést, minden sejtjével összpontosítva céloznia és céloznia kell. Parancsot ad Szolovjovnak, hogy kellő távolságot tartya repüljön mögötte, és csak akkor támadjon, ha neki nem sikerült megsenunl- sítenie az üteget. De Fjodomak el kell találnia a célt. Nincs joga hibázni, mert balra, az ellenséges ágyúkhoz közei, húzódnak a falubeliek, a szomszédok házal. És ott az ösvény, amelyen az é- desanyjánaik kell jönni... Egy pillanat, és még egy. Robbanások. Balra a szülői ház naptól és esőtől kivörösödött bádogteteje. Ott van az édesanyja... Még egy utolsó erőfeszítés. Ha lehetne, balra döntené a gépét, hogy a szilánkok a szárnyat, és ne a számytövet érjék. Nem szabad, hogy Szolovjovnak Ismételnie kelljen... A szemére köd borult. A Főid kifordult a gép alól. Távolról, mintha egy falon túlról jönne, elkeseredett kiáltás ért el hozzá: — Parancsnoki Nem sebesültél meg? Mint fekete szárny, emelkedett szeme elé a Föld. A pilóta fegyelmezett teste rögtön reagált. A gép felhúzott és elvitte Fjodort az ösvénytől, amelyen annyi éven át járt az édesanyja. Elmosódottan látta az ellenséges lövészárkok mentén a robbanásokkal emelt földoszlopokat — ott bombázott Szolovjov. A fülhallgatóban bajtársai hangja hallatszott. ,..Amikor gépe megállt a leszál ló sáv végén, Androsenko őrnagy futott oda. Felemelte Fjodor elnehezedett fejét. Az éppen odaérő orvos megnézte a pilótát és ma gabiztos hangon azt mondta: — Semmi különös. Mély ájulás a túlfeszítettségtöl. Fog még re pülnl... — De hát mitől? — csodálko zott Androsenko. — Soha nem volt semmi baja, erős fiú ez. Szolovjov összenézett Orlovva! — Kérek engedélyt a jelentésre, őrnagy elvtárs — lépett ki Szó lovjov. — Kucser hadnagy éppen most semmlsltrfte meg saját há zuk közelében az ellenséges tűz fészkeket. ,— Maguk pedig tudták, hová küldjük őt, és nem szóltak — jegyezte meg szemrehárivóan az őrnagy. — Igen, tudtuk, őrnagy elvtárs. ön egy másik rajt küldött volna oda. Itt pedig\nemcsak értelemre, hanem lélekúe is szükség volt. Fjodor azt mondta, hogy na gyón takarékoskodjunk a bombák kai. Ml pedig megértettük, hogy miért... — A szívével harcolt — mormolta az ősz orvos-százados. (—1— fordítása)
