Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-28 / 5. szám

10 Csatatérből ismét csatorna (Befejezés) Gőzerővel folynak a tisztítá­si munkálatok a világ egyik legfontosabb vízi útján, a Szue- zí-csatornán, hogy néhány hó­nap múlva ismét a világkeres­kedelem szolgálatába lépjen. Minden jel arra mutat, hogy az idén átadják a forgalomnak az 1967-es háború óta használ­hatatlanná vált csatornát. Az újramegnyitás közeledtével vi­lágszerte egyre többet foglal­koznak a csatorna világgazda­sági jelentőségével és gazdasá­gosságának kérdésével. Mert 1967 óta nagyot változott a nemzetközi kereskedelem, és a világ szinte megszokta a 161 kilométer hosszú vízi út nélkü­lözését. Az utolsó közel-keleti béké­id szállításban történt hajómé­ret- eltolódására Is. Mivel a csatorna a tisztítási munkála­tok befejezése után sem tud 70 ezer tonna befogadóképes­ségű, 9-12 méter merülésű ha­jóknál nagyobbakat átengedni, a közelgő újramegnyitás után azonnal megkezdődik a rekon­strukció második szakasza, a szélesítés és a mélyítés. (A tisztítási munkálatok — ezek­ben a Szovjetunió és az USA is részt vesz — 90 millió dol­lárba kerülnek.) A majd hét évig tartó bővítés 1 milliárd dollárba kerül, és az időszak végére az Egyiptom tulajdoná­ban levő vízi úton akár 300 ezer tonna befogadóképességű modern hajók is áthaladhatnak majd. Hogy az olajszállításban addig se legyen fennakadás. megkezdték a SUMED száraz­földi távvezeték építését, a- mely Szuez és Alexandria kö­zött szállítja a „fekete ara­nyat.“ A Szuezi-csatorna hét évig tartó bővítéséhez az egyiptomi kormány igénybe veszi a fela­jánlott japán, arab, amerikai, angol, és egyéb kölcsönöket. Érthető módon nemcsak a csa­torna újramegnyitása, hanem rekonstrukciója is érdeke min­den államnak, hiszen a világ kőolajigénye rohamosan nö­vekszik. a felhalmozott olaj­készletek egyre rövidebb ideig elegendőek — Afrika megkerü­lése pedig a gyorsjáratú hajók számára is eltart jó ideig. Az UNCTAD felmérése szerint a kereskedő nemzetek évi 1,7 évben, 1966-ban a Szuezi-csa- tornán 21120 hajó haladt át, ebből 10 ezer olajszállító tank­hajó volt. 176 millió tonna o- lajat és csaknem 70 millió ton­na más teherárut hajóztak át, ez a mennyiség a világ akko­ri teherforgalmának a 14 szá­zalékát képviselte. A csatorna­társaság bevétele ekkor elér­te a 250 millió dollárt. Az Eu­rópából Ázsiába és Ausztráliá­ba vagy onnan vissza irányuló tengeri forgalom döntő többsé­ge a most 105 éves csatornán bonyolódott le. A közel-keleti háború jóformán felbecsülhe­tetlen károkat okozott a csa­tornának, és ©zen keresztül a világkereskedelemnek. (Egy hozzávetőleges ENSZ-becslés szerint a Szuezi-csatorna hasz­nálhatatlansága 9 milliárd dol­lár veszteséget jelentett a vi­lággazdaságnak.) Az 1967-es, valamint a tavalyi háború so­rán nagy mennyiségű lőszer és robbanóanyag került a vízi út medrébe, több elsüllyedt hajó- roncs vár kiemelésre, és az el­iszaposodás miatt alapos me­dertisztításra van szükség. Helyre kell állítani több csa­torna menti, erősen megrongá­lódott várost is, mint például Szuezt, Izmalllát és Alexan- driát. A több éves kényszerszünet arra késztette a világkereske­delmet, hogy az árut más uta­kon juttassa el a vevőhöz. . Máskülönben a Szuezi-csator-U A || I A nán át tartó hajóknak körbe JwliiliL» ill kellett hajózniuk egész Afrikát, és a szállítási költségek Jócs­kán megemelkedtek. Korszerűsítik Az elmúlt években a világ­kereskedelem soha nem látott dinamizmussal fejlődött, egyre Tájkép csata után Munkában a 320-as számú szovjet aknaszedö hajó A DZSÁMIT Az épületnél néhány falubeli beszélgetett. A szélhámos he- mutatkozott nekik, majd így' folytatta: „Én vagyok a stipi (járási székhely) iszlám vallá­si közösség elnöke. Itt vannak az írásaim és a meghatalmazá­som, hogy eladjam a dzsámit, így legalább haszna lesz a kö- Nem mindennapi szélhámos- zösségnek belőle, mert úgyis több árut, kőolajat kellett el- ság háborította fel egy mace- zárva van.“ A falubeliek meg szállítani. Ez oda vezetett, déniai kis falu. Rulják lakóit, se nézték az igazolványokat, hogy a tekintélyes hajősnem- A ruljákiak, bár csak néhány első szóra alkudozni kezdtek, zetek elkezdték építeni a 150- száz család él a faluban, egy s meg is vették a templomot a 500 ezer tonna befogadóképes- szép dzsámit építettek. A fa- „képviselőtől“. Estig már szét ségű szuperhajókat. A nagyba- lucska papja régebben meg- is bontották az épületet. Saba- ni szállítás természetesen le- halt, s a kis tempiom bezárva, nov a kapott pénzzel azonnal nyomta a fuvardíjakat, például üresen állt. Ezt használta ki eltűnt a faluból. A szélhámos- az olaj eljuttatása Afrika meg- Ferik Sabanov, aki életének ságra csak napok múlva jöttek kerülésével ma nem kerül töb- negyven éve alatt még soha- rá a falubeliek, amikor az e- be, mint a Szuezi-csatorna sem dolgozott. Sabanov rokoni gyik lakos Stipiben járva fel­nyitva tartása idején. Mindez látogatásra utazott egy távoiab- kereste az iszlám közösséget, elsősorban az olajra vonatko- bi helységbe. Az autóbusz a- ahol aztán minden kiderült. Sa- zlk, hiszen szárazárukat főleg zonban műszaki hiba miatt le- banovot egyébként akkor tar­kisebb hajókon továbbítják. állt Ruljákban, s az utasok itt tóztatták le, amikor ismét ro- Amikor kidolgozták a vízi út töltötték az éjszakát. Sabanov kon! látogatásra indult a rul- helyreállltásának terveit, tér- reggel, az autóbuszra várva fel- jáki autóbuszjáraton, s a hely- mészetesen gondoltak a tenge- fedezte az elhagyatott dzsámit, beliek felismerték. milliárd dollárt takarítanak meg a Szuezi-csatorna forga­lomba állításával. A vízi út szá­razrakomány — ércek, ömlesz­tett áruk stb. — forgalma a számítások szerint évi 13 szá­zalékkal nő, szemben az 1967 előtti 6-7 százalékos növeke­déssel. Ami az olajszállítást il­leti, szakértők rámutatnak, hogy egyelőre — a nagy hajó­méretek miatt — Afrika meg­kerülése marad a fő útvonal. .Akárcsak 1967-ben, a csator­na lezárásakor, most a meg­nyitás előtt néhány hónappal is bizonyos idegesség tapasz­talható a nagy tőkés hajóstár­saságok körében. Ezek már al­kalmazkodtak az 1967 utáni ál­lapotokhoz, és — bár még nem Ismeretesek az új csator­nahasználati díjak — jogosan félnek a szállítási költségek csökkenésétől, ami pedig pro­fitjukat is megnyirbálhatja. A csatorna várható megnyitása hatással lesz számos ország külkereskedelmére is. A meg­növekedett távolságok miatt sok ország inkább a földrajzi­lag közelebb eső területről ho­zott be árukat, most viszont valószínűleg helyreálloak a ré­gi kereskedelmi kapcsolatok. A Perzsa-öböl menti államok pél­dául, amelyek 1987 után Euró­pából importáltak készárut, most valószínűleg a japán vi­szonylatra terelik vissza beho­zatalukat. Bár a világkereskedelem 1967 óta többé-kevésbé alkalmazko­dott a csatorna lezárása miatt bekövetkezett új helyzethez, a forgalom nagy része — külö­nösen a hétéves bővítés után — Ismét visszatér majd a jól bevált vízi úthoz, és az újra- megnyltás minden bizonnyal további élénkítő hatással lesz. Hamarosan tehát újra benépe­sül békés célú kereskedelmi hajókkal a Szuezi-csatorna, a világgazdaságnak ez a fontos ütőere. Ezzel egyben új kor­szak kezdődik a csatorna és E- gylptom életében Is, hiszen a I csatatér Ismét békés vízi út lesz. Az újramegnyitás! ünnep­ségen. akárcsak 1869-ben, is­mét Verdi Aidája csendül fel. Aidával nyitott Amikor a Szuezi-csatorna 1869-ben elkészült, megnyitását Egyiptom alkirálya emlékeze­tes ünnepséggel kötötte össze. A fénypont Verdi műve, az Aida bemutatója volt. Az alki- rály és Verdi akkor tudták a megnyitás pontos dátumát. Ma senki sem tudja ezt biztosan. De az nem lehet, "hogy a csa­tornát, történelme során har­madszor is betemesse a homok. Hisszük, hogy a csatorna mentén újjáépülő városokban, a megnyitást köszöntve, hama­rosan felcsendülnek Verdi cso­dálatos dallamai. Az Aidában a szabadságharc operáját írta meg — jegyzik föl a króniká­sok —, és a dalmű örök em­léket állít Aida személyében mindazoknak, akik szerelmü­ket, boldogságukat, életüket ál­dozták népükért. Peking katakombák Minden országban van valami, amit előszeretettel mu­togatnak a kí/lföldieknek. Bs csaknem mindig megta­lálhatjuk a közös nevezőt: műemlékek, múzeumok, a képtárakban látható híres alkotások, vagy a mai tudó­sok és műszaki szakemberek munkájának eredményei, a történelem dicső fejezetei és a jelenkor sikerei. Pekingben is van mutogatnivaló, de hogy mi, el sem hinné az ember... Ha idegen érkezik, először a büvóhe lyeket mutatják meg neki. A procedúra egyszerű — a pénztárhoz lép, bejegyzi magát a külföldiek nyilvántar­tási könyvébe, jegyet kap és... felszáll a pekingi metró­ra. Bs amíg a földalattival a kínai főváros alatt ro­bog, eszébe sem jut, hogy ez a metró nem olyan, mint a többi, jóllehet ugyanúgy néz ki. Erre az idegenvezető hívja fel a figyelmet. Az utasok szállítása ugyanis csu­pán a pekingi metró melléktisztsége. A fő feladata mondja a kísérő, hangjában nem kis büszkeséggel hogy atomellenes búvóhelyként szolgáljon a pekingiek­nek. A húszkilométeres föld alatti vasutat tulajdonkép­pen azért építették fel. Bs ez még távolról sem min­den, hiszen az egész város alatt folyosók szelik egy­mást, amelyek bekötőutakként szolgálnak a metróhoz fohn Woker kanadai újságíró, miután érdeklődött ez után a speciális „alvilág“ után, a következő tapaszta­lattal lett gazdagabb: a kínai hadsereg egyik tisztje elvezette egy belvárosi boltba. Az elárusító megnyomott egy gombot, és kinyílt a föld alatti atomellenes rejtek­hely afiaja. Az ámulatba esett Woker ezt a magyará­zatot kapta: — A föld alatti folyosórendszer építésé ben részt vett minden hat éven felüli lakos... Gyakor­latilag hasonló búvóhelyek épülnek az egész országban. A vezérünk utasítását teljesítjük: „Mély alagutakat ás satok, és gyűjtsétek a gabonáti“ Amikor a kanadai új ságíró — egészen logikusan — megkérdezte, mire jó mindez, a válasz a következő volt: — Semmit sem ért, egyszerűen elvesztette a szükséges óvatosságot, de egyszer nagyon ráfizet. Egy másik kanadaival, Thomas Douglassal, a kanadai szociáldemokrata mozgalom megalapítójával, ki a kínai vezetés meghívására két hetet töltött Pekingben, már kissé másként beszéltek. Amikor a katakombákban tett „tanulmányi út“ után feltette kísérőinek ugyanazt a kérdést, mint az előtte ott járt újságíró, kimondottan sokkoló volt a válasz: — A szovjet agresszorok elleni védekezésre készülünk. — De ha a Szovjetuniónak nem szándéka megtámadni Kínát, és támadásra soha nem kerül sor, akkor mire lesznek jók ezek a búvó­helyek? — kérdezte Thomas Douglas. A válasz azonban elmaradt. A Pekingben töltött két hét folyamán több­ször is feltette a kérdést, de választ nem kapott sem a katonai, sem a közéleti képviselőktől. Am, ha szov­jetellenes vágányra terelte a szót, máris határtalanul készséges lett minden kínai személyiség. — Például — mesélte később Thomas Douglas —, az egyik találkozón a Kínai Népköztársaság Nemzetközi Kapcsolatokat Ä- poló Intézetének magas beosztású dolgozója megkér­dezte: Tehát az önök pártja arra törekszik, hogy Kana­da kilépjen a NAXO-tömbből? Igen, és számos nyomós okunk van rá — magyaráztuk. Ml értelme van például katonaságunkat Nyugat-Európában tartani, hiszen Nyu- gat-Európának tekintélyes védelmi ereje van nélkülünk is, képes biztonsága megőrzésére. Az igazi ok azonban a kérdésben van, miért legyünk tagja egy olyan szer­vezetnek, amely azért létesült, hogy fenntartsa a fe­szültséget a kh tömb között? Az erre kapott válasz nyitotta fel teljesen a szemünket. Ne feledkezzenek meg róla, ma a helyzet olyan, hogy nem nekünk, ha­nem maguknak kell, ott Nyugaton, megakadályozni a Szovjetunió agresszív törekvéseit, melyekben óriási ve­szély rejlik. Ha elveszítik éberségüket, a szovjet had­sereg megszállja egész Európát. S ha majd a La Man­che partjain lesznek a szovjetek, már késő lesz a kap­kodás Kanadában is. — Amikor távozni készültem Kínából — mondotta egy sajtóértekezleten Thomas Douglas —, az volt az érzésem, hogy az „északi veszélyről“ szóló kiagyalások, amelyekkel a kínaL vezetés „tömi“ a népet egyetlen célt követnek: elterelni a lakosság figyelmét a bel­politikai problémákról és a kormányválságról ........... A. Palagyin, APN fpégéj LASSUL A FÖLDGOLYÓ MOZGASA •••••••••••••••• KROKOGYIL—KÜLÖNSZÁM A dohányzás elleni kampányban a Krokogyil című sza­tirikus szovjet hetilap egy teljes számát e célnak szentel­te: szerkesztőségi cikk, riportok, személyes vallomások, tanulmányok, versek és fűzfaversek, karikatúrák, fantasz­tikus mesék és sanzonok, olvasók levelei és nagy írók mű- . veiből vett részletek mind a ,4ohányzás ártxilmalt“ festik. 1974-ben a Krokogyil szerint 373 milliárd cigarettát szív­tak el a szovjet állampolgárok, 15 százalékkal többet, mint 1970-ben. A dohányzás nőttön-nő, hiába minden okos ellenérv. De érdekes módon nem egyenlő mértékben nő a do­hányimádók száma az egyes köztársaságokban. Szovjeí- -Esztország áll az élen; itt évenként 2169 cigarettát füstöl el minden lakos; aztán Litvánia következik 1999 darabbal; Grúzia 1379 cigarettával, Közép-Azsia a sor végén: Türk- méniában 762 cigaretta fogy évente és fejenként, Tád­zsikisztánban pedig mindössze 567. Lehet, hogy ez is sze­repet játszik abban: tovább élnek itt az emberek. Az omberisóg már ősidők óta igyekezett az időt mér­ni. Minden Időegységből, az „egy óra“ került ki győz­tesen, mint a Föld saját tengelye körüli forgásának az egy huszonnegyed része. Még iieimrége.n is úgy lát­szott, hogy ez az időmérés legideálisabb módja. Egy nap — egy forgás. Mindig egyforma, tökéletesen sza­bályos. Csakhogy az embe­riségnek egészen pontos mé­résre is szüksége van, és ezért szerkesztettek egy kvarcköves és atomhajtású órát, amelynek a forgási el­térése jóformán szót sem érdemel. A tudósoik legna­gyobb ámulatára azonban kiderült, hogy ez az óra más időt mutat, mint azok, amelyek — képletesen szól­va — a nap kelte és nyug­ta szerint működnek. Az atomóra tökéletesen pontos, így hát csak az le­hetséges, hogy a Föld for­gása nem teljesen szabá­lyos, ingadozó. Különböző kutatások hosszú sora kö­vetkezett, amelyekbe a vi­lág m'inden tudósa bekap­csolódott. Többek közt az ond^e}ovi Geodéziai Obszer­vatórium is. Műszereikkel figyelik a csillagoikat, és pontosan meg tudják álla­pítani, milyen távolságot tesz meg bolygónk, mialatt egyszer megfordul a saját tengelye körül. Viszont más az elmélet, és más a gya­korlat. Mégsem lebet a két dolgot egymástól elszigetel­ni, összhangba kell hozni ö- ket. Különben kellemeHen meglepetések érhetnének. Nem, nem arról van szó, hogy későn érkeznénk a munkába — ezt az időt min­den pontosság betartása mellett Is „csak“ percekre mérik, de rosszabb lenne a helyzet a repülőtereken, a- melyeknek forgalma az u- tóbbl években állandóan n-ö- vekszik. Ezekben a száraz­földi kikötőkben a gépek másodpercsnyl pontossággal Indulnak és szállnak le, és ezeket a másodperceket a biztonságos repülés miatt fokozott mértékben tiszte­letben kel tartani. Ezért a klasszikus, úgyneve­zett forgási időt összeha­sonlítják az atomórával, és a Föld forgása szerint iga­zítják be. Ezeket a helyesbítéseket pár évvel ezelőtt kezdték. Egyszer hozzáadtak egy má­sodpercet, máskon meg el­vettek. Amikor tavaly bú­csút vettünk az óévtől, a szilves2Jter este egy másod­perccel hosszabb volt. Le­hetséges viszont, hogy a kö­vetkező évben egy másod­perccel meg kell rövidíte­nünk majd a szilveszteres­tét. Ez t.i. különböző — a Föld forgására ható ténye­zőkön múlik. Ezek közé tar­tozik az a tény is, hogy a forgási tengely nem azonos bolygónk tengelyével, de a levegőrétegek, a nap műkö­désének hatása is nagy sze­repet játszik. Olyan feltéte­lezések Is hallatszanak, hogy ezeket az Ingadozáso­kat a földrengések okozzák. Az atommeghajtású órák ál­landóan jelzik az időt, és a különbözet pontosan 0,6 má­sodperc. Ez az a határ, a- melyen túl a forgási .időt már be kell Igazítani. Csehszlovákiában az a­tomóra és kvarcóra szerinti alapldö meghatározásával és felügyeletével a Rádiótech- nikai Intézet, a Csehszlovák Tudományos Akadémia és az Asztronómiai Intézet törő­dik. Atomóránk még nincsen régóta, mégis már egy to­vábbi különlegességgel szol­gál. Akár meghosszabbítjuk akár rövidítjük a forgási i- döt, bebizonyosodott, hogy azóta, mióta a Föld mozgá­sát pontosan mérni tudjuk — ez a mozgás lassúhbo- dott. Igaz, hogy nlinlmáli- san, de mégis. Egyelőre még azt sem lehet megállapítani, hozzávetőleg mikor jöhetne számításba, hogy teljesen megszűnjék forogni. Egy bi­zonyos: nem lesz ez a 2000. évben, sőt még a következő századokban sem. A lassúb­bodás tudnlllMk több mtl'ldó éves folyamat. Ezenfelül a tudósok még csak igen rö­vid Ideje figyelik ezt a for­gást, tehát lehetséges, hogy ezek a kilengések váltakoz­va, egyszer lassúbbodnak, egyszer meg gyorsulnak. Te­hát az emberiség sorsa miatt egyelőre nincs okunk .aggodalomra. (—si—)

Next

/
Thumbnails
Contents