Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-21 / 4. szám

3

annak helyek, ehorá

V visszajár az ember, mert jól érii magát, mert szimpatikusak a- zok, akikkel ott találkozik, beszélget, így vagyok én a Sala (Sely- lye) főutcáján levő modem csemegeüzlettel, ahol az emberek- ken tál mindenekelőtt a tisztaság, a rend és a közvetlenség az, ami vonz.

Amikor több mint egy évvel ezelőtt itt jártam, hogy Írjak réluk, akkor is ez kapott meg; aztán később is, amikor inkognitóban tízórait vásároltam magamnak, és most is. Hihetetlen: szinte útjában vagyok a vevőknek, az eladóknak, az áruszállítóknak, olyan a forgalom, akkora a sürgés-forgás az üzletben, mégis tisztaság van.

Hogyan csinálják ezt? — kérdem Hecso Erzsébettől, a Szocialista Munkabrigád ezüstfo- ktizatával kitüntetett kollektíva és üzlet vezetőjétől.

—■ Közösen — válaszolja ka- pásböl, s amikor látja, hogy magyarázatot várok, hozzáteszi —, ugyanez a huszonkét ember dolgozik az üzletben, aki egy évvel ezelőtt, s ez a huszonkét ember mind arra törekszik, hogy minden a legnagyobb rendben legyen. Ez nem is lehet másképp, mert hiába lenne jé az üzlet vezetője, e- setleg helyettesei, ha a többiek nem értenék, 6 akár megfeszülhetne, akkor sem tudná ezt elérni.

— Volt az utolsó Időben valami panasz a vásáriék részéről? — kérdem GoMstein elv- társtól, az üzlet helyettes vezetőjétől, az első mfiszak bri- gádvezetőjétől, aki naponta kapcsolaton van a vevőkkel, s a legjobban tndja, hogy panaszkod na k-e a vevők.

— Nem. ez utolsó időben egyáltalán nem fordult elő, hogy reklamáltak volna valamit. Esetleg, ha rossz vagy hibás árn, de az is nagyon ritkán fordiri elő, akkor visszahozzák, és mi kicseréljük. De egyébként, hogy az eladókkal nem lettek volna megelégedve, az nem fordult elő. Itt voltak a karácsonyi ünnepek, aztán meg Jött az újév, rengeteg ember megfordnlt az üzletben az egyik ezt, a másik azt kért. s legtöbbször kapott is, s így aztán nem volt senkinek sem oka a panaszra.

— Ml tehát a titkuk?

— Van is titkunk, meg nincs is. Dolgozunk, kedvesek vagyunk a vevőhöz, igyekszünk velük úgy bánni, hogy elégedettek legyenek, és természetesen mindent megteszünk azért, hegy jól a lehető legjobban el legyen látva az üzlet, és mindenki megtalálja azt, amit keres.

— Es megtalálja?

— Meg, de mennyire, hogy megi Karácsony előtt például volt bőségesen sonkánk, gyümölcsűnk, mézünk és minden más, amit ünnepek előtt keresnek. De volt még dia-cso koládénk, -kekszünk, -dzsti szánk, -bornnk cukorbetegnek. Egyszóval minden, amit keres

tek.

— El is fogyott minden?

— Hát, milyen elárusftők lennénk, ha nem fogyott volna el? Az ember nem dngdosbat- |e a raktárban, mert akkor nem teljesíti a tervet. Ojra és újra átvizsgáljnk a raktárt, hogy minden kint van-e a pultokon. Ha nincs kint, hát hogyan várjuk, hogy kérje és vi gye a vevő?

— Akkor tehát most nagyon fáradtak.

Az ezüstfokozat átadásakor gratulálnak a vendégek

— Nőm is mondhatjuk. Legalábbis kevésbé vágyónk fáradtak, mint például tavaly. Pedig ugyanakora volt a for galmunk is, mint akkor De ta Ián az árn volt jobb, és pénz bő]' volt több a nép között. Meg aztán közvetlenül az ün nepek előtt kaptuk meg a Szó cialista Mnnkabrigád ezüst fokozatát, Így aztán a kedvünk is jobb volt.

Az üzletben és a raktárakban közben a szokottnál is nagyobb a nyüzsgés. Az eladókon kívül szerelők és azok vezetői járják a helyiségeket, jegyzik a tennivalőkat. 1966 januárjá tói eltelt ugyanis kilenc év, s az üzlet berendezése, vezetékei. fűtése felójftásra szorul. Hecso Erzsébet természetesen örül, hiszen ez azt jelenti, hogy amikor egy hónap múlva

újra kinyitnak, akkor majd még jobb körülmények között dolgozhatnak, s még inkább a vásárlók szolgálatára lehetnek. Gs örül azért is. mert azntán, hogy november 10-én megkapták a Szocialista Munkabrigád ezüstfoknzatát, a felújftott üzlettel még nagyobb eshetőségük nyílik az aranyfokozatot is elnyerni.

— Es biztosan olnyertk? — kérdem ezért évődve.

— Meglesz, meg! — mondja kicsit bizonytalanul, aztán hozzáteszi. begy azért nem lesz az olyan könnyű, még ba rajtuk nem is múlik. Ugyanis az eddigi minden jó tulajdonsághoz is szükség lesz. hogy a brigád valamiféle újítással, valamiféle ésszerű javaslattal járuljon hozzá a vevők jobb ellátásához.

Es mi tagadás, nem könnyű feladat. Meg különben is, miközben a pult mögött kínálják a portékát, elég nehéz újítási javaslatokon gondolkodni.

De talán, talán... mondják, s aztán megtudom, hogy van is már egy elképzelésük. Szeretnék megfigyelni a raktárkészlet és az áruforgalom közti összefüggéseket, és ezek alapján kikisérietezni egy olyan módszert, amely segítségével biztos kézzel kitapinthatnák az esetleges mankókat.

— No. nem mintha nálunk már előfordult volna mankó — mondja az üzlet vezetőnője —, de talán épp ezért láthetnánk meg a kettő közötti összefüggést...

— Igen, jé lenne, tűnődöm rajta, s elköszönök.

Ahogy megyek ki az üzletből, és közben már rendezgetem képzeletben a hallottakat, a fentieken kívül még egy apróság öHik fel bennem: az üzlet vezetőnője, Hecso Erzsébet beszélgetésünk közben arról is szólt, hogy az 1973-ös év mindenekelőtt a vevő védelmének a jegyében fog zajlani, s ebből nemcsak hogy nem akarnak kimaradni, hanem példát is akarnak mutatni.

Nos, azt hiszem, ez az atéb- bl mindennél fontosabb, 8 ha csak ezt teljesítik olyan becsülettel, mint amilyennel eddig dolgoztak, akkor mi, vásárlók már azért is odaftélnénk az üzlet kollektívájának a Szocialista Mnnkabrigád aranyfokozatát.

Németh István

mmmmmmmsM

Szí-lovákla fővárosánek í számos múzeuma

vau. Ezek között jelentős helyet foglal el a szölésaett múzeum. Jelentősége abban rejlik, hogy bemutatja a város nagy múltú bortermelésének egyes tárgyalt.

A borászati-szőlészed múzeum kiállított anyagából megtudjuk azt Is, hogy a szőlő déltől került hozzánk még a rómaiak Idejében. Eät bizonyítják a római leletek, az é- gétett agyagból készült amforák, amelyek az Időszámításunk utáni II—III. századból származnak. A Nagymorva- Blrodalom korából feimma- redt emlékek arról tanúskodnak, hogy akkoriban Is foglalkoztak szölótermesztéssel. A történelem későbbi folyamán a királyok a város bortermelő polgárait különféle kiváltságokhoz juttatták. III. Endre magyar király például mentesítette az újonnan telepített szőlők tulajdonosait az adöflzetés alól, jogot adott a bortermelőknek saját termő sük kimérésére, eladására. A kiváltságlevél érdekes törté nelml dokumentum. Az írás beli feljegyzésekből megtudjuk, hogy a város Iparosainak mintájára a szőlősgazdák Is céhekbe tömörültek Sokan

közülük az önkéntes városi A következő termekben ké- ÖPSégben Is részt vettek, te- pékén mutatja he a látogatóhát a oéh Igen jelentős sze- nak a múzeum a modem ező- repet Játszott a város életé- lőgazdálkodást, a gépesítés ben.

A szőlőtermesztés a

XVIII. században érte el vl- rágokrát. Az aranyszínű, gondot űző Ital a termelőknek a- nyagl jólétet, nyugodt életet biztosított. Bizonyítják ezt az akkoriban kialakult különféle szokások, amelyek a szüreti ünnepségekben csúcsosodtak ki. Mozsarak durrogtatá- sa voilt a bevezető. A város vezetői Is megjelentek, őket a legtekintélyesebb szőlős gazda borával kínálták meg.

Ezt a szokást állítólag Mátyás király emlékére vezették be, mert egy alkalommal na gyón ízlett a népszerű uralkodónak a pozsonyi bor.

De folytassuk szemlélődésünket a múzeumban! A bejáratnál, a kapualjban meg az udvaron hatalmas szőlöprése két láthatunk, bent a teremben vitrinben őrzik a XVI—

XIX. századbeli különféle ür- mértékeket A le,grégi bb 1551- ből való Érdekes, régi borozó be rendezés^, ragad ja meg a látogató Igyélmét. A pohárszéken nagyon szép cin- és rézedények sorakoznak.

Ä

vívmányait. A cél a kitűnő szölőápolás és a bor minőségének javítása, tökéletesítése. A múzeum további részében korabeli lakberendezési tárgyakat láthatunk. Meg kell említeni a festéssel díszített szép ládákat, a faragott székeket. A ládák egykor a mai szekrények feladatét töltötték be. Díszítésük a tulajdonos jólétét fejezte ki. A gazdagok ládái ritka, értékes fából készültek, szép berakással é- kesftve, a kevfebé vagyonosaké puhafából, tarka festéssel díszítve, természetesen az elmaradhatatlan szőlőfürttel vagy szölőlevéllel. Illetve annak motívumaival. Ezenkívül alkalmaztak virágdíszt, bibliai jeleneteket, tájképet Is.

Nem mulaszthatjuk el megemlíteni a régi kapások cégéreit, amelyek azt jelezték, hogy melyik házban lehet saját termésű, jö bort fogyasztani.

Érdemes a múzeunKit felkeresni, mert egy letűnt régi világ emlékén keresztüli képet kapunk a város kiváló szőlőtermesztéséről, kitűnő borászatáról.

Vörösmarty Géza

A gyerek hétéves lehet. Alig cipeli a bevásárlókasá- rat. A kenyerespulíhoz megy. Óvatosan körülnéz, és apró uifaivtü megnyomkod vagy 9t-hat kenyeret’, a többi magasan van. nem ért el... Különben sem lenne értelme, olyan kemények, mint az alsó polcon fekvők. De ezt a gyerek nem tudja. Egy ideig tanácstalanul áll, majd jog egy — az üz- letesek nyelvén „fagyott“- kenyeret, és a pénztár felé indul. Fizet,

Nem követett el semmi roszat. Anyukája otthon bizonyára kioktatta, hogy a legfrissebb kenyeret hozza. Ezért a „nyomogatás“. Kü- Iónban is minden felnőtt vásárló is ezt teszi. Miért tegyen a gyerek másképp?

De nem ez az, ami a leginkább erdekel bennünket.

A tegnapi kenyér

hanem a kemény kenyér további sorsa. Mi lesz neíe? Ez attól függ, hogy van-e otthon a tegnapiból. Ha van,

I akkor bizonyára frissebb,

'■ mint amelyet a kis emberke vett, és szinte természetes, hogy mindenki aU eszi. Ha nincs, akkor a keményből is elfogy 1—2 karaf. Másnap aztán anyuka megy kenyérért, mert gyereknek I mindig az utolsót dobják“,

' és vesz ts friss kenyeret. A kemény, a tegnapi a szemétkosárba vándorol, faluhelyen a moslékba, a baromfiudvarra.

Minden élelmiszerüket naponta kap friss kenyeret. A szállítással nincs baf. Csak az „okos“ üzletvezetőkkel, akik az etOzO napról megmaradt száraz kenyérrel ifesztik el vevőiket az üzletbK. Pedig közben a raktárban már az aznapi kenyér ts megkeményedett, de a ,fisaoaros eszüek“ gondolkodása szerint míg nem fogy el a kemény, nincs friss!

Miért van az, hogy néhány üzletbem mindig van friss kenyér, és néhányban sohasem?

Két lehetőség van: vagy pontosan ki kell tippelni a keresletet, vagy — és ez az ésszerűbb — a kenyereket negyedeire kell vágni. Tudom, hogy főleg a faluhelyen irtóznak az ilyen csijr csupolástól. Megbámulják azt, aki csak negyed kenyeret kér. De miért? Az ilyen vevó a leggazdasdgosabb a szó szoros értelmében, mert nemcsak a saját, hanem az álam pénzével is takarékoskodik.

Önellátók vagyunk gabonafélékből, kenyérből, süteményből soha sincs hiány üzleteinkben. Sok kenyeret fogyasztunk’, vannak családok, ahol a kenyér minden étkezés alapfa. Sok háziasszony azt az elvet vallja, ftogy ha más nem is, legalább kenyér legyen otthon, méghozzá bőven. Több üzletvezető ts hasonlóan gondolkodik: jobb a kemény kenyér, mint a semmilyen.

így lesz a másnapos kenyér pazarlás tárgya.

A kenyér Ősidők óta az emberek eledele. Ezer és e zer kéznek kell dolgoznia, míg asztalunkra kerül. Mezőgazdászoknak, traktorosoknak, kombájnosoknak, molnároknak, pékeknek. Az 0 munkájukat ne hecsüljük le az eldobott kenyérrel. Ez a pazarlás egyáltalán nem a szocialista ember magas \ életszínvonalának a jele, \ hanem a korláton, elké'-\ nykz!elett jellem megnyíl-' vánulása. Az üzletveze’ők viselkedése meg egyszerű visszaélés azokkal a jogokkal. amelyekkel hivatásuknál fogva felruházták őket.

—ze—

AZ EZÜST - ÉS AZ ARANYFOKOZAT