Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-06-24 / 26. szám

9 PETRIK JÓZSEF TOfiONYLAKÖ A habbetonos égbetörés sodrában feszül életem, toronyiaké hollét példázok a nyolcadik emeleten. Kissé távol a véges földtől, s még nem érzem a végtelent, ablakomnál csapódik össze a földi za] s az égi csend. Madártávlatból nézem, ott lent mint tajtékzik a szürkeség, de szűkölök, ha szemem előtt föltárul a mélységes ég. S mégis inkább a csillagokkal koccintom össze homlokom, mintsem gyarló szabadeséssel fenekeljek a homokon. SZITASI FERENC; A táj arca az egyszeri ember fekete inge: az esküvői, a halotti, az éjszakai. 1. A lombból kicsorgó madár fejszémre száll: fészekké omlik alatta a vas. A suhintásoknak nyele nő: darabokra hull az erdő, a végtelen tükör. 2. Hajtsd fejed arcom ablakába szabadon, mintha játszanál. 3. .. .a tájat összegező számycsapások. a kertek gőzölgő tüdeje, a fák évgyűrűi a sárkány ujjain, ... a kövek éneke, a hálákba robbantott partok, a meséből kikapart föld, ... a tenyerek közé zárt árnyak, a patkós csillagoktól vtllámló agyagudvar. Földre gurult a homlokom, a táj ráncai füstölögnek a gyümölcsfákon,. a hamu-rokon , kilincs nélküli kapura ül. 5. Cselekvő csönd az eső. maggá apadt öklöktől harsog a tető. A meztelen szárnyak villáma alatt elégek, mintha felrepülnék. 6. A szó az arc, melyből folyó lép partra: jelei a kérdezőnek. MOYZES ILONA: iSÁBU^ Milyen furcsa, mintha két énje volna az embernek... -Az egyik tesz-vesz, sétál, eszik, ká­romkodik, szeret, gyűlöl, a má­sik figyel, óv. Int, ellenőriz, korhol, neklmegy az elsőnek, s az hétrét görbül mia'trta. néha beiebetegszlk . a rágalmaiba. Rosszabb az asszonynál, még az anyósnál is. Ez valahogy nincsen rendjén. Mert például ma ez történt... Illetve nem tör­tént semmi. És az a másik izé... mégis ott lába-tlanikodlik körülöttem. Nem látom, más sem látja, csak érzem. A ku tyafájáti Pedig nem történt semmi... Illetve valami azért mégis.... HajnaJban a Carlton előtt kőszáltám. Utána egy padra ül­tem elmélkediiii. Sze-retem a csendet. Nem volt csend. A ma darak Iszonyatos ricsajt csap­tak. Egészen szemtelenül lár­máztak. — Nem tudom megér­teni — mondom. — Mert lak­tam én falun is, de nem em­lékszem, hogy ezt csinálták volna. Ogy látszik, éhesek... Nem fejezhettem be gondolato­mat. mert eszevezett csiripelé- sükbe rikkancsok hangja ve­gyült. Haragudtam rájuk Is, mint a madarakra. .A düh o- lyan sűrű és vastag rétegeket vont körém, hogy felfogták a rikkancsok hangját, a szava­kat. neveket, szótagokat. Csak lassan szűnt bennem a felhá­borodás. Agyam lassan kezdte felszívni a rikkancsok szavait, s a szavak lassan, de biztosan megteltek értelemmel. — Szívátültetés Pozsonyban! — Horváth Ilona mellkasá­ban nj szív dobogi — rikoltoz- ták A döbbenetem olyan nagy volt, mint előbbi dühöm. Vet­tem én Is ogy újságot, és el olvastam a cikket. Nem azért, mert érdekelt a páciens vagy az új szív. Inkább a szóban levő sebészetre gondoltam, egy női arc vonásai rajzolódtak ki szemem előtt. Egy ápolónőé. E- lőször csak ügy... alig észlelhe­tően, majd egyre tolakodóbban. Végö! azon kaptam magam, hogy olyan nagyra nőtt ben­nem ez az arc, mint valaha szívemben a szerelem, amelyet a iiö iránt éreztem. Nekivág­tam az utcáknak, menekülni a- kartam tőle. De akkor már el­takarta előlem a sebészetet, a- hol szolgálatot teljesít, az ut­cákat, a házakat a kötelessé­geimet. Igen... biztos, ö Is ott van. Szinte láttam a verejékét is, amint forrón, gyöngyösen e- reszkedUi le homlokán. Vagy a kezét... Hosszú, finom ariszto­kratikus kezét, gyöngyházszín körmeit, csodálatraméltöan for­mázott karjait. Éreztem göm bölyüségüket, bársonyos pivha- ságuk-at. Elszédültem a közelségüktől. Soha karok férfit még nem ö- leitek i£y... országutat. Kilométerek suhan- naik alattam, évek telettem. Valahol a feílegekbe vannak beleírva az esztendők. Számol­ni kellene, de én nem tudok számolni. Az iskolában se-ra tudtam soha, Csibi néni meg a- kart buktatni az érettségin. Lám, mégis éiett lettem. Ml, hogy érett?... Kötnivaló barom vagy. Még hogy érett!.... Egy, kettő, három, visszafelé, öt, hat... Nem, nem megy... Számblni csak a feleségem tud. ökonémus. Még azt Is össze Nekimentem egy vlllanyosz- tudja számolni, ami nincs. De lopnak. Az aztán nem volt pu g irarja az nem olyan bárso- ha. Nagyokat káromkodtam, nyos_ mint a másiké volt. .A mert a homlokomon fekete, dió hangja sem. A másik Adyt sza- nagyságú daganat támadt. A valta, Én Villont. És azt mond mellettem elsiető emberek ta nekem: — Az vagy nekem, megálltak és megfordultak utá- mint ■ testnek a kenyér... — nam egy pillanatra. Ez magam- Shakespeare — Hisz az Is vol- hoz térített. Olyannyira, hogy tam, az Igaz. Kenyér. A kenye- sok mindenre ráébredtem. Pél re. Nekem meg ö volt a kényé dául arra, hogy kínt járok a rem. Tápláló és mindennapi Lamacsl ütőn. Visszafordultam, kenyerem volt. A szívét a tes- s akkor az arca jött velem tével úgy összekevertem, mint szemben. Belém folyt szemé- pék kovásszalt a lisztet. A nap- nek kékeszöld színe, mint va- pa! és az éjszakát már közösen lamlkor. De mit akar velem? da^gasztottuk eggyé. Elzával. Ránéztem az órámra, fél ki- Belevesztünk a térbe. Az idő, lene, s nekem nyolckor a rá- térdre bocsátkozva, alázatosan dióban kellett volna lennem. megszűnt létezni bámulatában. Félresikerült nap -— hábo- Belepárolgott a végtelenbe. Ott ott El­rogtam —, ped^lg szerdát ft- meg elkábult. De a hold nak, nem pénteket, ttzenhar- pimaszkodott körüilöttUnk. madlka sincs. A rádióban nem hallottam a saját hangomat. A másokét sem. sápadt néha az Irigységtől, és elbújt egy-egy felhőcske mögé. De ml nem törődtünk vele, ml csak egymással törődtünk. Sze- relmümik olyan volt, mint a Az egyik kollégám meg Is kristálycukor, amelyet gyeir- kérdezte: mekkoromban mutylban csör­— Mondd, beteg vagy? S 6 tam az anyámtől. Róla Jut e­ís gyanúsan méregetett, vala- szembe, hogy... De őróla nem hogy ügy, mint az_ utcai járó- n,iik beszélni. Elsápadt előttem kelők. Aztán kérdőn összenéz- az arca. Mármmt az anyámé, tekegy másik kollégámmal. Én isten bocsá’, hogyne sápadt meg bámultam rájuk. Sehogy volna el, hisz összetörte ben- .sem tudtam felfogni, ho,gyan nem az Elza arcát. Mint egy lehetnek ennyire érteWenek az poroelán figurát, ügy törte ősz- emberek. Mert ha már a dől- sze. Elza arca összezúzödott. gok Ilyen kuszák, legalább az Nemcsak az övé, a téré is. És emberek lehetnének értelme- az idő zokogni kezdett, mert sebbek... fel kellett emelkednie térdel­Ekkor történt... Ogy jött ne- röl. Nem bámulta többé szerel- kera, mintha én menteni volna műnket a réten. Csak a Duna a kínai falnak. Mármint az a vize háborgott nagyon. Mintha másik... Nem a nő. Az a má- anyám kezét akarta volna ösz- slk... Az a „másik“ bennem. szetömi, azért, mert Elza felé Mi? hogy értelmesek legye- nyújtotta. Azt mondta akkor a- nek? Azt mondod? Hát te ma- gyerek vagyok, nem kell gad miért nem vagy értelmes? ráérek még. Meg az* — vonította felém. Kínomban ^ '^ny nem magyar... leültein a {«dra. De én nem éreztem sem a — Én sem értem... — felel- testén, sem a szívén. ^ S ész^ttem, hogy végre ^ kenyerem voit. hall-om a hangomat. Védekezés ^ ágaskodott bennem. Tudom, Néztem a folyó vi^t. Sokáig hogyne tudnám, hogy van te- akkor emlékszem te­lesé,gern is. AZ, hogy ezt tu- attól jött zavarba a dóm, még nem lenne csoda, de zavarba jött. Ezt az is eszembe jut, hogy írná- ®n.nét tudom, hogy zavaros dóm pöttömnyi kislányomat. Is- fejem is az volt. ten bizony... Az egyetlen nő, a- vap épj^n a^rter kit imádok. A kollégáim jól tuják ezt. S most annyi értei- nértük a Elza metlenség egyszerre. Csak leg- •'‘aiott volt. A testem és a szi- alább elmondhatnám az asz- volt: halott. Anyám szunynak, de nincs ho^zá bá- «J^a ^ bukott, s egyre sápadt, mint a hold az ég pe remén, ha fogyni kezd. Utána nem következett semmi Nem torságom No, még csak az kellene — lőtt nekem Ismét az a másik, puktam bele a folyőbii nem A toronyőra valahol éjfélre merültem ef benne. Csak a szí kondult. Egyet, kettőt hármat... vem süllyedt egyre mélyebbre ■A többit nem halottam. Ismét g folyó zavaros vizében. Na bársonyos karok fonódtak a pok, hetek, hőnapok, évek mú'.- nyakamba. Nem a jelenben, a tak? KI tudja? Megnyugod- múltban bandukoltam. tunk mind a ketten, a folyó Micsoda szél húz hátrafelé? is, én Is. Aztán megnősültem, S a szélben mióta van mág- Azőta az anyám és a nőm e- nes? gyütt sütnek, főznek. Mérlegre De Ilyesmit nem Is tanultam teszik a lisztet, a sőt és a töb- d fizikában. A fizika milyen bi anyagot, ami szüksé,ges az hatalmas? A lábam nem éri a étel elkészítéséhez. Csak a szí- földet. Legfeljebb súrolja az vemet hagyják figyelmen kívül. Sem az egyik, sem a másik nem teszi mérlegre. Még csak mikroszkóp alá sem. EgyUtük- nem sem jut eszébe, hogy a tartalmát egyszer mégis meg kellene mérniük. Vegyi össze tételét. A lerakódotf iszapban sok mindent meglátnának, ha­lott arcokat Is. Saját vakságu­kat, ami halotti maszkjuk elő­idézője. De nem teszik mérleg­re a szívemet, legfeljebb a piénztárcámat és a mosolyomat Azt figyelik, melyik felé bil­len. Én meg a sívalkodásaikat fi­gyelem. Mert siva-lk-odnak. Gyű­lölik egymást Talán azért, mert az egyik jobban tud szá­molni, mint a másik, s vala­hogy mégis elszámolják magu­kat. Valami kimarad belőlük, valami, ami meghitt meieggé varázsolja a dolgokat. És én nem tudom befoltozni a lyukat, mert foltozni csak ruhaneműt lehet. Ma hajnaibain is Ilyen rossz érzések üldöztek el ott- honről, ezért haragudtam meg a maradarakra. No meg a rik­kancsokra Is. S egyszerre csak elkábultam... Szeretném raegcsőkolnl a rikkancsok sápadt arcocskáját. Nekik kösztVahetem az álla pó­lómat. Kóvályog a fejem. Szé­dülök. Elindulok az élő asz- szony felé. XXX Arra .gondolok talán éppen most törli le a beteg homloká- ről a verejték cseppet... ]6 len­ne meglátogatni a klinikán. Nem, nem lenne jő. Elromiana minden. Csak a véletlen talál­kozások szépek. Hiszen tegnap , hajnalban is így találkoztam vele. Véletlenül. Az emiőkezé- sek régióiban. S azőta tart a kábulat. Alkohol nélkül, össze­vissza futkároz bennem ez a furcsa részegsé.g. Én meg a vá­rosban csatangolok. Tele va­gyok aggodalommal. Ml lesz, ha mégsem találkozom vele? Hová teszem a kábulatomat? És akkor... akkor belébotlot- tam abba a „másikba“. Nem a nőbe. Abba a másikba... énem­be. Elkezdtem káromkodni. De nem fejezltettem be. mert be­levágott a szavamba. Verd ki a fejedből — vicso­rogta felém; Felbőszültem. Verd, kt, verd ki, verd ki... — Ismétlem, mint a megszál­lott. — Verd ki! De hogyan, mivel? Akkor sem tudtam ki­verni, évekkel ezelőtt. Majd­nem ráment az életem. Persze azóta elmúlt néhány esztendő. Sok minden elmülott azóta. Ha- jajl Csakhogy én nem múltam el. Én megmaradtam. Sőt... Bennem Is megmaradt sok miim- den. Az Istenit, legalább a szí­vem elmúlott volna. .Az Igaz hogy akkor viszont én sem lennék. S a kábulatom sem. Pedig ez nem Is olyan rossz. Ha Zeusz atya helyébe ültetné nek ma, akkor sem lehetnék boldogabb. Felépítettem önma- eam. formálódni kezdenek a dolgok. A házak, s az utcák Is körülöttem. Marha nagy adag értelem nyúlik el bennem. Nem Is értem, miért nem értettem meg mindjárt. Már Indokolni is tudok. S egészen logikusan. Csodálatos kábulat. Végigknr- Jongatom az utcákat. Túlteszek az ébredő madarakon. Sőt, a rikkancsokon is. Lám, méigás jé, hogy az eredeti szívem do­bog, amelyik ma telefoivt ér­telemmel. Élni Jó! Feltámadtam halottaimböl... A beszélő koponya Bemem a vadász a bozótba Talált oH egy embert koponyát. Megszólította: — Mt juttatott ide?. A koponya azt felelte: — A beszéd. Elfutott a vadász a királyhoz. Azt mondta: — Egy kiszáradt emberi koponyát találtam a bozót ban. Azt kérdezte, hogy van az apja és az anyja. A király tgy válaszolt: — Amióta az anyám megszült, még sohasem hallot­tam, hogy egy koponya beszélt volna Magához hivatta Akaiit, Szobát és Cégit, bölcs ta­nácsadóit, és megkérdezte tőlük, hallottak-e valaha ehhez hasonlót. A bölcsek egyike sem hallott soha ilyet, és azt tanácsolták a királynak, küldje vissza a va­dászt egy őrrel a bozótba, hogy megtudják. Igazat mon dott-e? Ha igen, derítse ki, mi rejlik a dolog mögött. A király azt parancsolta az őrnek, hogy kísérje el a vadászt a bozótba, és ott helyben ölje meg, ha hazu­dott. Az őr meg a vadász odaért a koponyához. A vadász megszólította a koponyát: — Koponya, szólalj megf A koponya haKgaiotl. A vadász újra megkérdezte tőle: —- Mi juttatott ide? A koponya nem jelelt. Egész nap könyörgött a vadász a koponyának, hogy beszéljen, de az nem szólalt meg. Estére kelve az őr azt mondta a vadásznák, bírja szóra a koponyát. De amikor látta, hogy a vadász minden kérése hiábavaló, eleget téve a király parancsának, levágta a fejét. Amikor az őr elment, a koponya kitátotta állkapcsát és megkérdezte a vadász fejét: —■ Mi juttatott ide? A vadász tgy válaszolt: A beszéd. (r) Foto; Kuruez Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents