Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-06-24 / 26. szám
8 U| XIII. — .^ztán ml tett vele? _ — Ml tett volna? Belelöktem aí árokba. De aztán odaküld- tem két emberünket, hogy vigyék be a faluba. Még egyszer köszönöm. — Nincs mit. Andre] csak most lépett ki az Istállóból. Nletschnelder a ház elóit állt, és még mindig a felső ka pu felé nézett. — Ki volt az? — kérdezte Andre). — Valami csodabogár. — Nem ez, hanem aki felakasztotta magát. — Nem tudom. Be kell szaladnom a faluba. Megtehet, hogy már valóban véget ért a háború. A faluban már csakugyan véget ért a háború. A falusiak közül egyesek aggodalommal várták, hogy ml következik ezután, míg másokat óriási szabadságérzés kéri tett hatalmába. Akinek jobb falatra támadt étvágya, kiment a határba, és akár a mezsgyén fogott egy nyulat vagy egy foglyot. Dehogy fogotti Hiszen léptein-nyomon heverő puskába botlott az ember. Csak átvetette a vállán, és mindjárt más szemmel néztek rá. Ügy bizony. Néhány fért! a folvégiröl szinte fel akarta magára hívni a figyelmet, hát aláaknázták az Iskolai klozettot. Hű, mekkorát dörrent. A szökőár, amilyent a falu még nem látott, egv halom korhadt deszkát is a levegőbe röpített, néhány darabja aztán az Iskolaszolga kertjébe csapódott. •Az iskolaszolga meg a tanító meg se mertek muifckannl. Egy ökrös paraszt elvitte a malomba az utolsó kis gabonáját. A molnár azt mondta neki, hogy liszt csak négy nap múlva lesz. Egy valamirevaló pairaszt- ember azonban nem hajt be a faluba üres szekérrel. Ez Is azt képzelte magáról, hogy elég rendes parasztember, hát a vlsszaúton megállt a Mahulan- ka-llgetben, hogy legalább egy kevés fával megrakja a szekerét. Egyszerre c.sak miit nem talál; egy nagy halom pa.pirt, csupa kottát. Fogja az egyiket a másik után, nézegeti őket, a hangjegyekhez ugyan nem ért, de azt látja, hogy úgy feketél- lenek, mint valami kefe, hát mindjárt tudta, hogy csak komoly zene lehet. Nem is hagyhatja itt a szabad ég alatt, mert ha esni kezd, a kotta megázik és tönkremegy, vagy szél támad, és valamennyi szimfóniát szétkapkodja. Felrakta hát az egészet a szekerére, az ökrök közé csapott, s egész úton azon mosolygott, hogy kínozza majd a fiát vele, ki se engedi a házból. A ku- tyafájátl Ökumlálja ki az a gé zengúz, hogy ml van abban a komoly zenében összegabalyítva. Egy házról ledobták a "áb- lát, amely emberemlékezet óta a módos gazdák dicsőségét és tiszteletét hirdette, ledO'bták a bírót táblát, és odaajándékozták a gyerekeknek, akik még olvasnii sem tudtak, egész nap csak a szérűsketben kergetOz- tek, vagy ültek Szent János szobránál, pici, üres töltényhüvelyekkel játszadoztak, és homokot szórtak egymás hajába. Kész! Itt döntő szava ezután csak az elnöknek lesz. Elnöknek? Miféle elnöknek? Hiszen annak a maflának még a formája sincs meg hozzá. Egy ilyen semmi emberi Ünnep szombatján a körmenetben még a bíró volt a föember, a baldachin előtt haladt, a feltámadt Krisztus szobrocskáját vitte, hallgatta a csengettyűket, és szívta a tömjén szagát. Most meg vailaml elnök tolakodjék a helyére a baldachín- hozl A kígyója. Nem való ez semmire, hacsak nem a kántor mellé fújtatónak. Az elnöknek szót kell fogadni! SzótfogadnJ? Nyavalyát! .Az elnök végigsétált a falun, s észrevette, hogy az árkot, a- mely a falu egyik végétől a másikig húzódik, már erősen behordta az iszap. Tisztítsa ki ki a fiatalság! A falu kútjáról valaki lelopta a vödröt láncostul, a tüzoltószertáron pedig be vannak verve az ablakok. A szentség'itl Mindent rendbe kell tenni. De azonnal. Ügy is lett. Az elnök látta, hogy jól mennek a dolgok. Aztta átrrágta magát a hilva- talos papírokon és könyveken, beleértve az adökönyvet Is, és megállapította, hogy bizonyos Strockendel és Nietsohneider nevű egyének, akik az Égető nevű településen laknak, emberemlékezet óta a falu lakosainak számítanak. Itt született már az apjuk is. Strockendel és NletschnelderI De hiszen e- zek németek, ezekkel tenni kell valamit. Az elnök útnak Indult az É- gelöre, egypár férfi és kíváncsi asszony, egy serpg gyerek meg egy kóbor kutya kíséretében. Amint a településre értek, az elnök megállapította, hogy már két másik elnök is ott van, a- klíket szintén elkísértek a segédeik és néhány tanácsadójuii. Az elnökök leültek tanácskozni. •A segédeik azt hitték, hogy egy ilyen értekezlet a végletekig elhúzódik. Megegyeztek hát abban, hogy szervezetlen lemennek a favágók házához, és megejtik a rekvirálást, — Ehhez maguknak nincs joguk! — Nincsen? Akkor hát kinek van hozzá joga? — Fiúk. Én több mint hatvan év óta élek az Égetőn... — Nietschneiderkém, ezt ne Is mondja nekik, ezt ök úgyse értenék meg, még azt gondolnák magáról, hogy agyalágyult. Igen! Ha van még néhány tyú- kocskájuk, hordják át hozzám, mert különben ez a csűrbe mindenből kiforgatja. Mit várhat tőlük? A német birodalom szétesett, maga már nem tudja megmenteni a tyúkjait. — Lembovie úr, mi közöm nekem a német birodalomhoz? Hiszen én soha életemben nem jártam Németországban! — Nletschnelder úr, én mindent elhiszek magának, de ha meg akarja menteni valamijét, dobálja be a dolgait egy bőröndbe, és a bőröndöt jó erősen tartsa, nehogy valaki a határon tépje ki a kezéből. — Ezt maga nem gondolhatja komolyan 1 — De komolyan gondolom. Kötözze össze a fejszéit valami madzaggal, dugja zsebébe a re- szelöt, miit akar még, ha egyszer az a maguk hitvány birodalma szétesett? A kerítés felől hangok hallatszottak. — Lemboviő úr, mit tegyek hát tulajdonképpen? — Várjon. Gyújtson rá egy cigarettára, és csak nézze az egészet, legalább meglátja, hogy kik jönnek ide magához, hogy miféle csőcselék ez.-Andre] csak fülelt. Most berontott az istállóba, és eloldoz- ta a teheneket, a nyakukból letépte azokat az ostoba kólóra- pokat, és gyertyánfa botjával hadonászva kiabálta: — Gyerünk, gyerünk. Kifelé! — Andre], mit csinálsz? — Gyerünk, gyerünk! — Átszaladt a kerten, egyre hadonászott a gyertyánfa botjával, egyszer jobbra, egyszer balra ütött, aztán megint jobbra, és megint balra, az egyik tehenet a térdén találta el, a másiknak a hátára húzott, ide sújtott, oda vágyott, az alsó kapu kinyílt magától, vagy valaki idegen nyitotta ki. Andre] azonban nem nézelődött, csak rohant, rohant és kiabált, és a bojtéval szünet nélkül csapkodott, a tehenek eszevejszettül futottak, .Andiej már nem bírt velük léfiést tartani. — Andrej, te semmírekelö! ű meg csak szaladt, de hirtelen megbotlott, a földre zuhant, és ott maradt fekve. A nap lassan leinyugodott. A larajos-szítola mögött ereszkedett le, egy pUlanaittg úgy rémtett, hogy a sziklának koronája is van. Aztán lebukott. Az egész völgy árnyékba borult. Andne) felült. A kezét lehorzsolta, az ujjailn csörgött a vér. Sokéig nem mozdult. A nap újra elöbukott. Egy sízlklarepedésben jelent meg, s erős fényszóróként világított a völgybe. Andre] felállít, kezét a nadrágjába törülte. Átvágott az ú- ton, a dombra akart felkapaszkodni. De csakhamar kifulladt. Ojra leült és a völgyet nézte, látta a rétet meg a patakot, a deszkapalánkot, a kerítés mögött az almatákkal teli kertet, a favágóházat. A falusiak fel-te rohangáltak körülötte. Niet- shchneider gazdaságát fosztogatták. VEGE BORISZ LASZKIN: Fordítás oroszból oroszra Néhányon önök közül, talán felfigyeltek erre az eléggé' elterjedt jelenségre. Két ember beszélget, és nem értik egymást. Csak morfondíroznak, miről beszélhet a másik. Ez, természetes, ha a beszélgető partnerek különböző nyelven fordulnak egymáshoz. De képzeljék el, araikor két ember beszélget, mindketten oroszul és mégsem tudja az egyik, mit mond a másik. Tolsztoj Háború és békéjében egyes párbeszédek franciául hangzanak el. Mivel manapság nem mindenki tud tökéletesen franciául, feltüntetik az orosz fordítást is. Ezt nevezik franciáról oroszra való fordításnak. Ezúttal ml azt a feladatot állítjuk magunk elé, hogy mindörökre megoldjuk az oroszról oroszra való fordítást. Hogy a kérdés lényegét megvilágítsuk, mellékeljük Petrov beosztott és Ivanov főnök beszélgetésének hiteles jegyzőkönyvét: PETROV: jó napot, Vlagyimir Fedorovics! IVANOV: jő napot! PETROV: Erre jártam, gondoltam, benézek. (Megőrjít a lakásgondom, nem tudom, mitévő legyek?tj IVANOV: Jól tetted. (Ha lakásügyben keresel, hiába minden sióért.) PETROV: Olyan jó az idő, hogy legszívesebben mindig sétálna az ember. (Tudom, hogy soron kívül nem lehet kiutálni.) PETROV: Nem sikerül horgászatra utaznod? (De ha megpróbálnád a felsőbb szervnél?) IVANOV: Szeretnék, de nem sikerül. (Nem fog menni.) PETROV: Bár sokat dolgozol, kitűnő színben vagy. (Meg tudnád tenni, ha akarnád.) IVANOV: Csak úgy tűnik neked. (Mit hajtogatod a magadét?....) PETROV: És hogy van a család? (Hiába jöttem.) IVANOV: Nézzél be alkalomadtán. (Na mend} márt] Ennyi az egész. Teljesen önzetlenül szerettünk volna hozzájárulni egymás jobb megértésének tudományos problémájához. (Jó lenne tudni, melyik napon fizetik a szerkesztőségben a honoráriumot?!) • ,,Tavaszi zsongás“: „Itt küldöm első próbálkozásom. Legyenek szívesek szakvéleményüket közölni.“ stb. — írja levelében. Nézzük versének néhány sorát: „Megjött már a fecskesereg, j Vidám hangon csicseregnek. / Máris épitésbe kezdnek, / Rendbehozzák fészkeiket. / Ha nincs rögtön újba kezdnek. / Így megy ez már év- ről-évre, / Mig pont nem kerül a végére.“ stb. Gyerekes, naiv próbálkozás e ponttal együtt Is. Majd a századik versét küldje be hozzánk. • ,,Semaan“; A versek a kezdés minden gyarlóságát magukon viselik. Se gondolatilag, se formailag (elsősorban teglikal felépítésüket vizsgálva), se nyelv! szempontból nem ütik meg a közölhetőség mértékét. Egyelőre a tanulást, az olvasást ajánlanánk. Verseiben egyelőre csupán a külső jegyekre figyel, pedig ez kevés. Gárdonyt mondja: ,.A műalkotás egy szép rezgésnek a megörökítése. Egy lelki mámor feledhetetlenné tevé• ..Acél lant“: „A XX. sz. embere“ című versét elolvasva Petőfi: „A XIX: szárad költői" című versét a- jánljuk a tlgvelmébe. De nézzük a vers néhány sorát: „Ahogy kicsinyét védi a vad / Olly bőszen küzd az ember, / Hogy megvédje amije van. / S tőle senki el ne vegye. / S ha valamijét megsértenéd, / Bősz dühében beléd harap. / S holtodig arra emlékeznél / Hogy ilyet tenned nem szabad.“ Egyetértünk: Ilyet tenni valóban nem sambad. Az olvasást ajánlanánki • „ARIEL“: Verseit érdekeseknek, tehetségeseknek találjuk. Kérjük, küldjön főbbet próbálkozásaiból. • „Mitévő legyek“: Verseit elolvasva csak azt tanácsolhatjuk, hogy egyelőre olvasson, tanuljon. Nem árt, ha jobban megismerkedik a magyar nyelvvel, helyesírással is, hogy Ilyeneket ne írjon te: Báncsd (bántsd), boncsa (bontsa) stb. .Anyám csak legyintett Tizenöt éves vagyok: Májusban megismertem egy nálam fél évvel idősebb fiút. Azonnal nem voltam szerelmes belé, bár elég jóképű. De minden barátnőmnek volt partnere, és furcsa volt, hogy pont én nem Járok senkivel. A többiek azt mondták, ósdi vagyok. Anyámnak nem nagyon tetszett a hosszú haja miatt, de amúgy rendesen viselkedett, és később elengedtek vele sétálni is, néha feljöhetett hozzánk. Aztán elmaradt. Véletlenül találkoztam vele, megkérdeztem, mivel bántottam meg. Azt felelte: semmivel. „Nagyon kedves kislány vagy — mo.ndta —, de ne haragudj, most nincs időm.“ Anyámnak panaszko.dtam, cSak legyintett: mit várok egy hosszú hajó kamasztól, ő előre megmondta. De én nem tudok lemondani róla. A két barátnőm közül az egyik e régi udvariájával jár most is, a másik új fiút választott, csak én vagyok ilyen szerencsétlen. Egyre csak azon töprengek, mivel rontottam el a barátságunkat, mit kellene jóvátennem, hogy visszajöjjön hozzám? jelige: Bogár Gyűlölöm az igazsá®tailansá.got Elhatároztam, hogy én is leírom a sorsomat. Igaz, kissé eltérő a többi fiatalétól, de remélem, hogy így is kapok néhány hasznos tanácsot. Tizenkilenc éves főiskolás vagyok. Sajnos, a családi életünk nem a legjobb. Apám egy vállalat igazgatója és ő az oka minden botránynak. Tizenhat éves voiltam, amikor megtndtam, hogy apám, bár felesége és négy gyermeke van, „nö- zik“. A hír úgy ért, mint a villámcsapás. Azóta családi botrány családi botrányt követ, de apám nem akar elválni. Ki mosna rá, ki gondoskodna róla? Sorozatosan hazudik, pedig én gyűlölöm a hazugságot és az igazságtalanságot. Anyám már valóságos roncs. Egyszer én is láttam apámat egy növel (gyűlölöm az ilyen nőket), nyalták-falták egymást. Ezt is letagadta, de én a fejéhez vágtam, hogy hazudik. Attól kezdve az apám ki sem áll, gyanúsitgat és szekál. Kis ringyónak nevez. Mindent megteszek, hogy ne bántson. Tanulás mellett az autóját mosom, a cipőjét tisztítom. Bármit kér, a- zonnal ugróm. Mégis lemond mindennek. Szerinte csak a fiúkon jár az eszem. Tizenkilenc éves vagyok, nekem még fiú nem fogta meg a kezem, senkivel sem jártam. Pedig nagyon csinos vagyok. Mit tegyek, ha bámulnak a fiúk? Ezért is eleget kapok. Pedig nem tehetek róla, hiszen apácaöltözékbe mégse bújhatok! Soha bálban nem voltam, szórakozni nem járok, mert szeretném, ha apám felhagyna a gyanúsításokkal. De semmi se segít! Gyűlöl, mert tudja, hogy mindent tudok róla. £n becsUictes és tisztességes akarok maradni, hogy bátran nézhessek az emberek szemébe. Ezért fáj az igazságtalan gyanúsítás. Pedig én is szeretnék egy kicsit élni, érezni azt, hogy fiatal vagyok, tudni azt, hogy van valaki, aki csak engem szeret. Fiatal vagyak, szeretném tudni, hogy áll válaki mellettem, akit szeretek. Mit tegyek, hogy apám megenyhüljön irántam? jelige: Amikor a vak sími kezd Válaszok EGY KOSICEI KISLÁNY jeligére £n is kassai vagyak, IS éves. Lehet, hogy ismerlek is. £n azonban másképp viselkedtem volna. Gondolko-zz, ha komolyan vette volna kezdeményezésedet, követett volna. De nem követett, és amikor találkoztatok, meg sem ismert. Még hosszú út áll előtted, ha tanulni akarsz. Már ilyen fiatalon fiúval szeretnél járni? Elvonná a figyelmedet a tanulástól! jelige: Hulló csillag 75 Tizenöt éves vagy, s nagyok a terveid. Egyetemre akarsz menni, de a szerelem már most jobban érdekel, mint a tanulás. Egy modern gondolkodású lány Igazán tudhatná, hogy mi illik. Azt hitted, olyan szemtelen lesz a fiú, hogy leolvassa igazolványodról a címed? A mi véleményünk az, hogy a szüleidnek igazuk ran. Ha egyetemre akarsz kerülni, ne álltasd magad azzal, hogy majd csak rendbe szedem magam. Ha tanulni fogsz, könnyebben megoldódik minden gondod az életben. Jelige: Ml kelten Beleszerettél egy fiúba, aki arra se méltat, hagy elolvassa a bérleteden sl neved, amikor azt szsrelemtől reszkető kezedből elejtetted. Sok-sok kislány kap az ilyen „jó szerelésű srácok“ mosolyából. Mi lenne, ha mindenki halálos szerelembe esne egy mosolytöl? Ha ilyen maradsz, aligha jutsz egyetemre. A te korodban nem a fiúk mosolyát IceM lesni, hanem a tankönyvek anyagát. Nagy terveidet, csak így valósíthatod meg. Jelige: jáclrtt