Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-06-24 / 26. szám

8 U| XIII. — .^ztán ml tett vele? _ — Ml tett volna? Belelöktem aí árokba. De aztán odaküld- tem két emberünket, hogy vi­gyék be a faluba. Még egyszer köszönöm. — Nincs mit. Andre] csak most lépett ki az Istállóból. Nletschnelder a ház elóit állt, és még mindig a felső ka pu felé nézett. — Ki volt az? — kérdezte Andre). — Valami csodabogár. — Nem ez, hanem aki fel­akasztotta magát. — Nem tudom. Be kell sza­ladnom a faluba. Megtehet, hogy már valóban véget ért a háború. A faluban már csakugyan vé­get ért a háború. A falusiak közül egyesek ag­godalommal várták, hogy ml következik ezután, míg máso­kat óriási szabadságérzés kéri tett hatalmába. Akinek jobb falatra támadt étvágya, kiment a határba, és akár a mezsgyén fogott egy nyulat vagy egy foglyot. Dehogy fogotti Hiszen léptein-nyomon heverő puskába botlott az ember. Csak átvetette a vállán, és mindjárt más szemmel néztek rá. Ügy bizony. Néhány fért! a folvégiröl szin­te fel akarta magára hívni a figyelmet, hát aláaknázták az Iskolai klozettot. Hű, mekko­rát dörrent. A szökőár, ami­lyent a falu még nem látott, egv halom korhadt deszkát is a levegőbe röpített, néhány da­rabja aztán az Iskolaszolga kertjébe csapódott. •Az iskolaszolga meg a tanító meg se mertek muifckannl. Egy ökrös paraszt elvitte a malomba az utolsó kis gaboná­ját. A molnár azt mondta neki, hogy liszt csak négy nap múlva lesz. Egy valamirevaló pairaszt- ember azonban nem hajt be a faluba üres szekérrel. Ez Is azt képzelte magáról, hogy elég rendes parasztember, hát a vlsszaúton megállt a Mahulan- ka-llgetben, hogy legalább egy kevés fával megrakja a szeke­rét. Egyszerre c.sak miit nem talál; egy nagy halom pa.pirt, csupa kottát. Fogja az egyiket a másik után, nézegeti őket, a hangjegyekhez ugyan nem ért, de azt látja, hogy úgy feketél- lenek, mint valami kefe, hát mindjárt tudta, hogy csak ko­moly zene lehet. Nem is hagy­hatja itt a szabad ég alatt, mert ha esni kezd, a kotta megázik és tönkremegy, vagy szél támad, és valamennyi szimfóniát szétkapkodja. Fel­rakta hát az egészet a szeke­rére, az ökrök közé csapott, s egész úton azon mosolygott, hogy kínozza majd a fiát vele, ki se engedi a házból. A ku- tyafájátl Ökumlálja ki az a gé zengúz, hogy ml van abban a komoly zenében összegabalyít­va. Egy házról ledobták a "áb- lát, amely emberemlékezet óta a módos gazdák dicsőségét és tiszteletét hirdette, ledO'bták a bírót táblát, és odaajándékoz­ták a gyerekeknek, akik még olvasnii sem tudtak, egész nap csak a szérűsketben kergetOz- tek, vagy ültek Szent János szobránál, pici, üres töltényhü­velyekkel játszadoztak, és ho­mokot szórtak egymás hajába. Kész! Itt döntő szava ez­után csak az elnöknek lesz. Elnöknek? Miféle elnöknek? Hiszen annak a maflának még a formája sincs meg hozzá. Egy ilyen semmi emberi Ün­nep szombatján a körmenetben még a bíró volt a föember, a baldachin előtt haladt, a feltá­madt Krisztus szobrocskáját vitte, hallgatta a csengettyű­ket, és szívta a tömjén szagát. Most meg vailaml elnök tola­kodjék a helyére a baldachín- hozl A kígyója. Nem való ez semmire, hacsak nem a kántor mellé fújtatónak. Az elnöknek szót kell fogad­ni! SzótfogadnJ? Nyavalyát! .Az elnök végigsétált a falun, s észrevette, hogy az árkot, a- mely a falu egyik végétől a másikig húzódik, már erősen behordta az iszap. Tisztítsa ki ki a fiatalság! A falu kútjáról valaki lelopta a vödröt láncos­tul, a tüzoltószertáron pedig be vannak verve az ablakok. A szentség'itl Mindent rendbe kell tenni. De azonnal. Ügy is lett. Az elnök látta, hogy jól mennek a dolgok. Aztta átrrágta magát a hilva- talos papírokon és könyveken, beleértve az adökönyvet Is, és megállapította, hogy bizonyos Strockendel és Nietsohneider nevű egyének, akik az Égető nevű településen laknak, em­beremlékezet óta a falu lako­sainak számítanak. Itt született már az apjuk is. Strockendel és NletschnelderI De hiszen e- zek németek, ezekkel tenni kell valamit. Az elnök útnak Indult az É- gelöre, egypár férfi és kíváncsi asszony, egy serpg gyerek meg egy kóbor kutya kíséretében. Amint a településre értek, az elnök megállapította, hogy már két másik elnök is ott van, a- klíket szintén elkísértek a segé­deik és néhány tanácsadójuii. Az elnökök leültek tanács­kozni. •A segédeik azt hitték, hogy egy ilyen értekezlet a végletek­ig elhúzódik. Megegyeztek hát abban, hogy szervezetlen le­mennek a favágók házához, és megejtik a rekvirálást, — Ehhez maguknak nincs jo­guk! — Nincsen? Akkor hát ki­nek van hozzá joga? — Fiúk. Én több mint hat­van év óta élek az Égetőn... — Nietschneiderkém, ezt ne Is mondja nekik, ezt ök úgyse értenék meg, még azt gondol­nák magáról, hogy agyalágyult. Igen! Ha van még néhány tyú- kocskájuk, hordják át hozzám, mert különben ez a csűrbe min­denből kiforgatja. Mit várhat tőlük? A német birodalom szét­esett, maga már nem tudja megmenteni a tyúkjait. — Lembovie úr, mi közöm nekem a német birodalomhoz? Hiszen én soha életemben nem jártam Németországban! — Nletschnelder úr, én min­dent elhiszek magának, de ha meg akarja menteni valamijét, dobálja be a dolgait egy bő­röndbe, és a bőröndöt jó erő­sen tartsa, nehogy valaki a ha­táron tépje ki a kezéből. — Ezt maga nem gondolhat­ja komolyan 1 — De komolyan gondolom. Kötözze össze a fejszéit valami madzaggal, dugja zsebébe a re- szelöt, miit akar még, ha egy­szer az a maguk hitvány biro­dalma szétesett? A kerítés felől hangok hal­latszottak. — Lemboviő úr, mit tegyek hát tulajdonképpen? — Várjon. Gyújtson rá egy cigarettára, és csak nézze az egészet, legalább meglátja, hogy kik jönnek ide magához, hogy miféle csőcselék ez.-Andre] csak fülelt. Most be­rontott az istállóba, és eloldoz- ta a teheneket, a nyakukból le­tépte azokat az ostoba kólóra- pokat, és gyertyánfa botjával hadonászva kiabálta: — Gye­rünk, gyerünk. Kifelé! — Andre], mit csinálsz? — Gyerünk, gyerünk! — Át­szaladt a kerten, egyre hado­nászott a gyertyánfa botjával, egyszer jobbra, egyszer balra ütött, aztán megint jobbra, és megint balra, az egyik tehenet a térdén találta el, a másiknak a hátára húzott, ide sújtott, oda vágyott, az alsó kapu ki­nyílt magától, vagy valaki ide­gen nyitotta ki. Andre] azon­ban nem nézelődött, csak ro­hant, rohant és kiabált, és a bojtéval szünet nélkül csapko­dott, a tehenek eszevejszettül futottak, .Andiej már nem bírt velük léfiést tartani. — Andrej, te semmírekelö! ű meg csak szaladt, de hir­telen megbotlott, a földre zu­hant, és ott maradt fekve. A nap lassan leinyugodott. A larajos-szítola mögött ereszke­dett le, egy pUlanaittg úgy rém­tett, hogy a sziklának koroná­ja is van. Aztán lebukott. Az egész völgy árnyékba borult. Andne) felült. A kezét lehor­zsolta, az ujjailn csörgött a vér. Sokéig nem mozdult. A nap újra elöbukott. Egy sízlklarepedésben jelent meg, s erős fényszóróként világított a völgybe. Andre] felállít, kezét a nad­rágjába törülte. Átvágott az ú- ton, a dombra akart felkapasz­kodni. De csakhamar kifulladt. Ojra leült és a völgyet nézte, látta a rétet meg a patakot, a deszkapalánkot, a kerítés mö­gött az almatákkal teli kertet, a favágóházat. A falusiak fel-te rohangáltak körülötte. Niet- shchneider gazdaságát foszto­gatták. VEGE BORISZ LASZKIN: Fordítás oroszból oroszra Néhányon önök közül, talán felfigyeltek erre az eléggé' elterjedt jelenségre. Két em­ber beszélget, és nem értik egymást. Csak morfondíroznak, miről beszélhet a másik. Ez, természetes, ha a beszélgető partne­rek különböző nyelven fordulnak egymás­hoz. De képzeljék el, araikor két ember be­szélget, mindketten oroszul és mégsem tud­ja az egyik, mit mond a másik. Tolsztoj Háború és békéjében egyes pár­beszédek franciául hangzanak el. Mivel manapság nem mindenki tud tökéletesen franciául, feltüntetik az orosz fordítást is. Ezt nevezik franciáról oroszra való fordí­tásnak. Ezúttal ml azt a feladatot állítjuk magunk elé, hogy mindörökre megoldjuk az oroszról oroszra való fordítást. Hogy a kér­dés lényegét megvilágítsuk, mellékeljük Petrov beosztott és Ivanov főnök beszélge­tésének hiteles jegyzőkönyvét: PETROV: jó napot, Vlagyimir Fedorovics! IVANOV: jő napot! PETROV: Erre jártam, gondoltam, bené­zek. (Megőrjít a lakásgondom, nem tudom, mitévő legyek?tj IVANOV: Jól tetted. (Ha lakásügyben ke­resel, hiába minden sióért.) PETROV: Olyan jó az idő, hogy legszí­vesebben mindig sétálna az ember. (Tudom, hogy soron kívül nem lehet kiutálni.) PETROV: Nem sikerül horgászatra utaz­nod? (De ha megpróbálnád a felsőbb szervnél?) IVANOV: Szeretnék, de nem sikerül. (Nem fog menni.) PETROV: Bár sokat dolgozol, kitűnő színben vagy. (Meg tudnád tenni, ha akar­nád.) IVANOV: Csak úgy tűnik neked. (Mit haj­togatod a magadét?....) PETROV: És hogy van a család? (Hiába jöttem.) IVANOV: Nézzél be alkalomadtán. (Na mend} márt] Ennyi az egész. Teljesen önzetlenül szeret­tünk volna hozzájárulni egymás jobb meg­értésének tudományos problémájához. (Jó lenne tudni, melyik napon fizetik a szer­kesztőségben a honoráriumot?!) • ,,Tavaszi zsongás“: „Itt küldöm első próbálkozásom. Legyenek szívesek szakvéle­ményüket közölni.“ stb. — írja levelében. Nézzük ver­sének néhány sorát: „Meg­jött már a fecskesereg, j Vidám hangon csicseregnek. / Máris épitésbe kezdnek, / Rendbehozzák fészkeiket. / Ha nincs rögtön újba kezd­nek. / Így megy ez már év- ről-évre, / Mig pont nem ke­rül a végére.“ stb. Gyere­kes, naiv próbálkozás e ponttal együtt Is. Majd a századik versét küldje be hozzánk. • ,,Semaan“; A versek a kezdés minden gyarlóságát magukon viselik. Se gondo­latilag, se formailag (első­sorban teglikal felépítésüket vizsgálva), se nyelv! szem­pontból nem ütik meg a kö­zölhetőség mértékét. Egye­lőre a tanulást, az olvasást ajánlanánk. Verseiben egye­lőre csupán a külső jegyek­re figyel, pedig ez kevés. Gárdonyt mondja: ,.A műal­kotás egy szép rezgésnek a megörökítése. Egy lelki má­mor feledhetetlenné tevé­• ..Acél lant“: „A XX. sz. embere“ című versét elol­vasva Petőfi: „A XIX: szá­rad költői" című versét a- jánljuk a tlgvelmébe. De nézzük a vers néhány so­rát: „Ahogy kicsinyét védi a vad / Olly bőszen küzd az ember, / Hogy megvédje amije van. / S tőle senki el ne vegye. / S ha valamijét megsértenéd, / Bősz dühé­ben beléd harap. / S holto­dig arra emlékeznél / Hogy ilyet tenned nem szabad.“ Egyetértünk: Ilyet tenni va­lóban nem sambad. Az olva­sást ajánlanánki • „ARIEL“: Verseit érde­keseknek, tehetségeseknek találjuk. Kérjük, küldjön főbbet próbálkozásaiból. • „Mitévő legyek“: Ver­seit elolvasva csak azt ta­nácsolhatjuk, hogy egyelőre olvasson, tanuljon. Nem árt, ha jobban megismerkedik a magyar nyelvvel, helyesírás­sal is, hogy Ilyeneket ne ír­jon te: Báncsd (bántsd), boncsa (bontsa) stb. .Anyám csak legyintett Tizenöt éves vagyok: Májusban megismertem egy ná­lam fél évvel idősebb fiút. Azonnal nem voltam sze­relmes belé, bár elég jóképű. De minden barátnőmnek volt partnere, és furcsa volt, hogy pont én nem Járok senkivel. A többiek azt mondták, ósdi vagyok. Anyám­nak nem nagyon tetszett a hosszú haja miatt, de amúgy rendesen viselkedett, és később elengedtek vele sétál­ni is, néha feljöhetett hozzánk. Aztán elmaradt. Vélet­lenül találkoztam vele, megkérdeztem, mivel bántottam meg. Azt felelte: semmivel. „Nagyon kedves kislány vagy — mo.ndta —, de ne haragudj, most nincs időm.“ Anyámnak panaszko.dtam, cSak legyintett: mit várok egy hosszú hajó kamasztól, ő előre megmondta. De én nem tudok lemondani róla. A két barátnőm közül az egyik e régi udvariájával jár most is, a másik új fiút választott, csak én vagyok ilyen szerencsétlen. Egyre csak azon töprengek, mivel rontottam el a barátsá­gunkat, mit kellene jóvátennem, hogy visszajöjjön hoz­zám? jelige: Bogár Gyűlölöm az igazsá®tailansá.got Elhatároztam, hogy én is leírom a sorsomat. Igaz, kissé eltérő a többi fiatalétól, de remélem, hogy így is kapok néhány hasznos tanácsot. Tizenkilenc éves főis­kolás vagyok. Sajnos, a családi életünk nem a leg­jobb. Apám egy vállalat igazgatója és ő az oka minden botránynak. Tizenhat éves voiltam, amikor megtndtam, hogy apám, bár felesége és négy gyermeke van, „nö- zik“. A hír úgy ért, mint a villámcsapás. Azóta családi botrány családi botrányt követ, de apám nem akar el­válni. Ki mosna rá, ki gondoskodna róla? Sorozatosan hazudik, pedig én gyűlölöm a hazugságot és az igaz­ságtalanságot. Anyám már valóságos roncs. Egyszer én is láttam apámat egy növel (gyűlölöm az ilyen nőket), nyalták-falták egymást. Ezt is letagadta, de én a fejé­hez vágtam, hogy hazudik. Attól kezdve az apám ki sem áll, gyanúsitgat és szekál. Kis ringyónak nevez. Mindent megteszek, hogy ne bántson. Tanulás mellett az autóját mosom, a cipőjét tisztítom. Bármit kér, a- zonnal ugróm. Mégis lemond mindennek. Szerinte csak a fiúkon jár az eszem. Tizenkilenc éves vagyok, nekem még fiú nem fogta meg a kezem, senkivel sem jár­tam. Pedig nagyon csinos vagyok. Mit tegyek, ha bá­mulnak a fiúk? Ezért is eleget kapok. Pedig nem tehe­tek róla, hiszen apácaöltözékbe mégse bújhatok! Soha bálban nem voltam, szórakozni nem járok, mert sze­retném, ha apám felhagyna a gyanúsításokkal. De sem­mi se segít! Gyűlöl, mert tudja, hogy mindent tudok róla. £n becsUictes és tisztességes akarok maradni, hogy bátran nézhessek az emberek szemébe. Ezért fáj az igazságtalan gyanúsítás. Pedig én is szeretnék egy kicsit élni, érezni azt, hogy fiatal vagyok, tudni azt, hogy van valaki, aki csak engem szeret. Fiatal vagyak, szeretném tudni, hogy áll válaki mellettem, akit szere­tek. Mit tegyek, hogy apám megenyhüljön irántam? jelige: Amikor a vak sími kezd Válaszok EGY KOSICEI KISLÁNY jeligére £n is kassai vagyak, IS éves. Lehet, hogy ismerlek is. £n azonban másképp viselkedtem volna. Gondolko-zz, ha komolyan vette volna kezdeményezésedet, követett volna. De nem követett, és amikor találkoztatok, meg sem ismert. Még hosszú út áll előtted, ha tanulni akarsz. Már ilyen fiatalon fiúval szeretnél járni? El­vonná a figyelmedet a tanulástól! jelige: Hulló csillag 75 Tizenöt éves vagy, s nagyok a terveid. Egyetemre akarsz menni, de a szerelem már most jobban érdekel, mint a tanulás. Egy modern gondolkodású lány Igazán tudhatná, hogy mi illik. Azt hitted, olyan szemtelen lesz a fiú, hogy leolvassa igazolványodról a címed? A mi véleményünk az, hogy a szüleidnek igazuk ran. Ha egyetemre akarsz kerülni, ne álltasd magad azzal, hogy majd csak rendbe szedem magam. Ha tanulni fogsz, könnyebben megoldódik minden gondod az élet­ben. Jelige: Ml kelten Beleszerettél egy fiúba, aki arra se méltat, hagy el­olvassa a bérleteden sl neved, amikor azt szsrelemtől reszkető kezedből elejtetted. Sok-sok kislány kap az ilyen „jó szerelésű srácok“ mosolyából. Mi lenne, ha mindenki halálos szerelembe esne egy mosolytöl? Ha ilyen maradsz, aligha jutsz egyetemre. A te korodban nem a fiúk mosolyát IceM lesni, hanem a tankönyvek anyagát. Nagy terveidet, csak így valósíthatod meg. Jelige: jáclrtt

Next

/
Thumbnails
Contents