Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-06-24 / 26. szám
4 0 * tl| A pincérek izgatottan lesik az eredményhirdetést. Sok a panasz a veindéglátó- Iparra. A vendég általában türelmetlen, mindig siet valahová, s ha nem ugrálják körül úgy, ahogy öhajtja, méltatlankodik. Valljuk be őszinién, néha joggal. Sok még a baj vendéglátóiparunk körül, s többnyiie azért, mert az alkalmazottak nagy része nem rendelkezik semmilyen képesítéssed. Viszont a növekvő Idegenforgalom megköveteli, hogy javítsuk a vendégszolgálatot. Ezért nyitották meg négy évvel ezelőtt a Nővé Zámky-i (Erseküjväri] Közgazdasági Középiskolában a közétkezteitési saakot. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy részt vehettem a IV. D. osztády gyakorlati érettségijén. Szerencsésnek azért tartom magam, mert végigehettem egy étlapot, finomabbnál finomabb falatokkal, és meggyőződhettem arról, hogy a kiszolgálás Is lehet készséges. Megy az bo’sszanko- dás, méltatlankodás nélkül is. csak akarni kell. Az Iskola feldíszített, kicsinosított földszintes „próbater- mében“ — a tanítók építették, szabad idejükben — a szigorú bizottság és a magamfajta alkalmi zsűritagok előtt két héttagú csoport tett bizonyságot felkészültségéről. Az első csoport a szakács szerepére vállalkozott, a másik csoport feladata a kiszolgálás volt. Mint közben megtudtam, a szakácsok dolga azonban nemcsak a sütés, főzés. Knki maga tervezte az ételekhez a hozzávalókat, a mennyiség pontos meghatározásával. Elvégre az iskola neveli a középkádeneket, akik leendő munkahelyükön E mberközelben véletlenül ellesett történeteim mindig tanulságosak. Olykor még tanulságosabbak, mint a- zok, amelyeket előre megfontolt szándékkal gyűjtök össze. Egyszer két fiatalasszony beszélgetésének voltam a tanúja. ■ Bizony, még egy jó szót se;n érdemes elejtem valakiért, nemhogy segíteni rajta — bólogat az egyik fiatalasszony a másik mo.ndöká]ára. — Legalább ne vágott volna > olyan szerencsétilen képet, is- te.n bizony, hogy nem adok neki egy fillért se. Már fél éve annak, hogy jött és köoyörgött, csaik most az egyszer adjak neki, rögtön fizetésikor visszaadja. Itt van ni, már fél év is eltelt, de a pénzt még mindig nem hozta. Addig ^ég csak láttam az utcán, néha hozzánk is benézett, de most, mintha a föld nyelte volna el. Az a benyomásom, hogy már a városból is elköltöztek... XXX Egy kétgyenmekes anya, aki vagy három hónappal ezelőtt állt ismét mimikába a szülési szabadság után. «- Kalléganök, itt a fizetési — Nekem is hozott. Mikulás? — Nem, magának Klára asz- / szony, maigának megint nem hoztam! — Hogyhogy? Még most sem? Hiszen már a múMkor személyesen beszéltem velük, és megígérték, hogy most már rendben lesz. Fogadkoztak, hogy biztosan eliLntéziik, ne féljek. Hát mégsem Initézték el? — Én nem tudom, miért, de maga még mindig nincs a névszervezö-irányitó feladatkört látnak el. De nem árt, ha ismerik is azt a munkát, amelyet irányítani fognak. Ezért folyik gyakorlati oktatás. Ezt Lévai Róbert élvtárstól, az iskola 1Aperitlv gazgaljójától tudtam meg, amíg a jobbnál jobb ínyencfalatokat ízlelgettük. A menükártya Nővé Zámky felszabadításának 30. évfordulójára készült. Íme:' moszkvai vodka Előétel — töltött paprika francia salátával, hozzá ögyal- lai tizenkét fokos Arany Fácán. Marhabúsleves csurgatott tésztával Párolt marhahús, sampinyonnal, rizzsel, fejes salátával, hozzá vörösbor Ersekújvári virág pirított burgonyával, hozzá burgundi fehér. Töltött narancs Mokkakávé Pepsi-Cola Grúz konyak A felszolgáló csoport, Milan Riajniák, Gabriel Putjera, Salgó . Márta, Beüka Sajbenová és 'a löbbiek egymás után ' szolgálják tel a fogásokat és a hozzájuk való italokat. Mozgásuk még kissé görcsös, darabos, de készségesek, s ez a fontos. A kezük, a térdük is reszket, nyilván az izgalomtól, de kedvesek, mosolyognak a „vendégekre“, akik ezúttal szigorú bí rálóik Is. Nincs hosszan kodás, az embernek nem kell a végle- leaságig Integetnie, hogy odajöjjön a ..pincér“,, ha' valamit óhajt. Az asztaltön olt áll Milan Strá^nicky, a föpincér, aki árgus szemekkel lesi a „vendégeket“. és kívánságra nyóni- ban utasítja beosztottjait. Reméljük, hogy ezt így csinálják majd az éleíbeji Is. .A szakácsok az egyes ételek elfogyasztása után odaállnak a bizottság elé, hogy elmondják miből és hogyan készítették az ételt. Záporoznak a kérdések, hogy ezt miért így, azt mién úgy, és miért nem amúgy. .Látszik, hogy jól felkészültek, csak ritkán jönnek zavarba. Korai lenne még azt állítani, hogy az iskolának jó híre van. Elvégre az előttem izguló pincérek és szakácsok az iskola e szakának első végzősei: Az igazgató elvtárs azonban elárulta, hogy a vendéglátóipari üzemek nagyon jó véleménnyel voltak eddig az iskoila náluk gyakorlatozó tanulóiról. Sőt már külföldön, Bulgáriában és az NDK-ban Is voiltak, és ott is dicsérték őket. Az NDK-ban a szünidő alatt akár az egész Iskolát szívesen foglalkoztatnák. Az igazgató elvtárs végezetül még azt Is elmondta, annak örül a legjobban, hogy a magyar osztály tanulói is kitünően bírják a szlovák nyelvet. A vendéglátólpairban ez mindennél fontosabb. Ezenkívül nyelveket is oktatnak. Az ízletes ételekre célozva valaki megjegyezte, hogy aki az érsekújvári Iskola nö'vendé- kelt veszi feleségül, jól jár, de jól jár az a leány is, aki az iskola növendékéhez megy feleségül. De legjobban jár a vendéglátóipar, mert minden téren jól felkészült alkalmaizot- takhoz jut. És akkor talán majd fenntartás nélkül elmondhatjuk róla, hOigy vendéglátóipar, nem pedig vendégriasztó. Palágyi Lajos Vajon milyen, érzés lehet, ha,az embert a diákja szolgálja ki? Éva KrajCovifcová a IV. D osztályfőnöke, fölötte Milan Rajniak, a kép bal oldalán Sídé Zoltán i- gazgatáhelyettcs. sorban. Ügy látszik, megint elfeledkeztek magáról... — Elfeledkeztek, elfeledkeztek, de akkor én most mit tegyek. A múlt hónapban sem adtak, kértem Erzsitől, meg maguk is összeadtak száz-száz koronát. De nem kívánhatom, hogy most megint kalapozza- nak számomra. Erzsinek is biztosan kell már a pénz, hiszen talán már ezen a héten megron a munkát, mert ez így nem megy.. Olyanok a betonok, hogy nem egy, de még két réteg ragasztó sem képes eltüntetni azokat az egyenetlenségeket, amelyek az alapon vannak. A tervben viszont csak egy réteg' szerepel. Ki fizeti azt meg nekünk? Nemhogy a munkát, de még a ragasztót sem tudjuk elszámotoi. Ha kiadja a papírt, hogy mit kell A huszadik század gyermekei kapja a lakást. Még jó, hogy nekem nem utalták ki. — ötszáz koronát adott a pénztárosnő a maga felelősségére. Azt mondta, hogy ö tudja, mi az pénz nélkül lenni, de többet ö sem adhat, mert az előírás szerint csak ötszáz korona előleget 'fizethet ki. — Jé, ötszáz korona, de mit kezdjek vele? Három hónapja dolgozom, és ók még képtelenek elintézni a fizetésemet. Mintha nem Is dolgoznék... Én nem tudom, mit csinálnak ott, azon az osztályon, hogy még a tizeitósemet sem intézik el rendesen? . XXX Érdemes, nem éirdemes? Szükséges, nem szükséges? Ne hamarkodjuk el a döntést, vizsgáljuk meg inkább a köveit- kező eseteket is. Két munkás beszélget: — Én már megmondom a mesternek, — mondta az idősebbik —, hogy adja ki papívégezní és mennyiért, akkor rendben van, akkoir doilgozunk, de addig én semmihez sem nyúlok. Mert biz' isten ez így nem munka! A végén még azt akarják majd, hogy ingyen dolgozzunk. — Méghogy azt fogják akarni? Kénytelenek is leszünk. Most, amikor már a befejezéshez közeledünk... Bizony lesz ott olyan munka, amiért még egy üWérí sem kapunk. Ott vannak az ajtóközök, az előszobák. Azt mondják, oda már- ványlapokat terveztek. A már- ványlepok helyett majd gumizhatjuk. És föl rakhatjuk a küszöböket is. — Vigyázz, egyetlenegy küszöb nincs a tervben! Hogy ez is hogyan lesz, nem tudom. — Legalább ne kellene elmenni, mint a múltko>r is, a telepről. Jönnek, költözködnek majd a lakók, és ml meg, ki tudja hol dolgozunk majd. Délutánonként beosönigetnénk hozFORRADALOM j A LECSOFÖZÉSBEN A május végi forró napok eredményezték, hogy közel nyolc évtizedes fennállásának legkorábbi nyári idényét kezdte meg a rimaszombati konzervgyár. A földiepev B szokásosnál hamarább beérett. Ennek a jórészt küi földről behozott gyümölcsnek a feldolgozása két liéttel a tervezett határidő előtt már szükségessé vált. AZ ELSŐ MUNKASIKER A korai kezdés nem jelentett különösebb gondot a gyárban, hiszen az idény előtt alapos munkát végeztek a gépek karbantartói. Ehhez az Időszakhoz fűződik a gyárnak egy kiemelkedő munkasikere, mely találmánynak sem mindennapi: Fanőalsky és Dorka elvtársak, a gyár karbantartói olyan töltöszerkezetet készítettek, mely a lecsó nagyobb mennyiségű gyártását te- .^szi lehetővé ugyanazon idő alatt. Az újítás sikerének híre kelt már a gyár kapuin kívül is. és a vállalat igazgatósága valószínűleg sorozatgyártásra javasolja gépiparunknak. Az első töldiepor a szomszédos Magyarországról érkezett, de már a hazai termelők is szállítják a piacon oly nagyon keresett gyümölcsöt. A folyamatos gyártás érdekében júliusban a Lengyel Népköztársaságból érkeznek újabb eperrel teli kamionok. A gyár idei termelési terve 250 tonna eper feldolgozását irányozza elő. ami, ha jó a termés, nem megoídhatatlan feladat. erősítés az ISKOLAPADOKBÓLAz ,.édeskampány“ korai kezdete bizonyos munkaerő- átcsoportosítást tett szükségessé a gyárban. Egy időre korlátozták az egész évben folyó készételek gyártását, s ötven dolgozót a legsürgősebb teendők ellátásával bíztak meg. Hamarosan megérkezik azonban az erősítés, hiszen a gyár évek óta eredménye kapcsolatot tart fenn két bratislavai főiskolával, valamint a svidnfki és a éafártkovói mezőgazdasági középiskola diákjaival. Kellenek is az ifjú munkáskezek, hiszen szinte rögtön ezután jön a barack, a meggy, az alma, a körte és vagy fél tucat zöldségféle feldolgozása. A gyár vezetősége igyekszik majd jó kereseti lehetőséget és szállást biztosítani a diákoknak. Bár nem lesz könnyű, hiszen a gyár maga is raktározási gondokkal és férőhiánnyal küzd. jöVÖRE GYÄRREKONSTRUKCIÖ A gyár félkész és kész termékeit jelenleg Stttníksn. VígilaSen és Slovenská Lupéán raktározzák, amivel persze felszöknek a termelési kö'Itségek. De a gyáron belül is akadnak gondok. A termelőcsarnokok, a gépi berendezés felújítást követel. Hosszas huzavona után vé gül is elhatározták, hogy jövőre felújítják a gyárat amire több mint 30 millió koronát fordítanak. Hacsl .Attila SZULTÁN zájuk, nem akarnak-e küszöböket, és akkor legalább keresnénk egypár koronát. János ki- sttabná a 'deszkákat, mi meg szépen megcsinálnánk. Te az egyik blokkot, én a másikat. Két-háro.m nap alatt meg Is lennénk. János is keresne, meg mi Is. És a lakók is elégedettek lennének. Segítenénk nekik! Annyi gumi mindig marad, amelyből azOíkat a küszöböket kiszabhatnánk... — Bizony küszöb nélkül, mintha forgószél járná a szobákat, oilyan huzat lesz a lakásban, mert néhol még három centis hézag is van az ajtó a- latt... Biztos úgy lesz, mint a múltkor. A nagyja munkát elvégezzük, és a te) fölét meg majd más szedi le... XXX Hát ígyl Rendes munka, segítség. Csak pénzért. Várom a vonatot. Három fiatal, két fiú és egy lány, egy idősebb embernek segédkezik. A negyed! számyvasüt motorosára segítenek fel egy hal jött hátú idős embert. Közben beszalad az én vonatom is, és ök sietnek, hogy le ne maradja;nak. A fiúk egészen bedeimedegtek az iparko- dásba és elfeledkeznek az ud- variasságiröd a társaságukban levő lány előtt szállnak fel a vonatra. Ö észre is veszi a fonák tielyzetet, s míg a két fiú felkapaszkodik a kocsiba, így összegezi az esetet; — Hihetetlen, mi, a huszadik század .gyermekei, segítettünk egy embernek! Hát igen, mi a huszadik század gyermekei! Németh István Ey Se nem kutya, se nem török császár, csupán egy vendéglő, amelyet Rimavská Sobota (Rimaszombat) jö- terén nyitott a nemzeti bizottság pincéjében a dús jantúziájú Jednota. És hogy miért keresztelték Szultánnak? Ugyant Miért kellene hasonlítani egy vendéglői létesítmény nevének a névadóra? Éppen úgy nem kell Szolimánoknak járni a Szultánba, mint ahogyan nem szükséges hamvas szirmú tulipánoknak megfordulni a bratislavai Tulipán presszóban. Egy valamiben azonban mégiscsak törökös a rima- szombati Szultán. Törököt fogatnak itt a gyanútlan vendéggel. Ogy jóllakatják, hogy huszonnégy óráig sem kíván újabb ételt a szegény pasa hasa! Íme egy bizonyíték: Amikor betévedtem a Szultánba,.^ első kérdésem az volt, hogy levest kaphatok-e! — Természetesen! — válaszolta kedvesen a miniszoknyás angyal. — Gulyáslevesünk van, vagy pedig káposztalevessel kínálhatom. Húst is akartam enni, ezért aztán káposztalevest kértem, s megmondtam a pincérlánynak, hogy a leves után bécsi szeletet hozzon. — Sajnos, bécsi szeletünk nincs — mentegetőzött. — Ajánlhatok azonban frissen készült szultántálat, bordaszeletet vagy hagymás rostélyost. — Majd a leves után megmondom, mit kérek — legyintettem szultáni fölénnyel. — Kérem a káposztalevest, de ne furakodjanak ám vele! Nem is furakodtak: olyan hatalmas teli kondérral kaptam, hogy vagy fél óráig küszködtem vele, persze ízlett nagyon, csak egy hibája volt: annyi volt benne a hús, hogy kéjeié állt tőle a fülem! — Még az a szerencse, hogy nem kértem húsétel! — morfondíroztam nagyokat szuszogva a 'leves elfogyasztása után. Hanem hát nem így rendelte a végzet, akarom mondani a Szultánban divatos szokás. Alig nyeltem le 0(z utolsó kanál levest, máris főtt diadalittasan a kedves miniszoknyás lányka. — Kedvében akartunk járni a kedves vendégnek — mondta ragyogó arccal —, a konyha szakácsa előteremtett egy kis bécsi szeletet is. — S ezzel olyan bé- cslszelet-„szeletet“ rakott elém, hogy bizony vetekedett egy kisebb kocsikerékkel. Mit folytassam tovább, este Hafnáékdra (Ajnácsköre) voltam vacsorára híva. Vendéglátóim meg is sértődtek, mert egy falatot sem ettem. Sőt, még reggelire is szódabikarbónát ittam, olyan volt a gyomrom, mintha kis tötörkbasák nyújtózkodtak volna benne. Ami pedig a Szultán vendéglő törökös asszocióját illeti, még egy szultános vonást fedeztem fel: annyi volt itt a csino- sabbnál csinosabb lány, hogy valamelyik megboldogult török császár háremébe sem fértek volna bele. S hogy miért írtam én meg e vendéglőben szerzett tapasztalataimat? Azért, mert nem ártana, ha minden vendéglőben a rimaszombati Szultánhoz hasonló „török világ“ lenne! És még egy apropói A legrendesebb polgári árakat számolták fel a szultáni pincérek. fneumannl
