Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-06-24 / 26. szám

*• ííif.

Ul

3

Megszületik egy gyermek, és a szülök boldooan fedezik fei rajta egymás vonásait. Egymást szeretik benne is, és ez megsokszorozza iránta való érzelmeiket. Aztán idővel a házastársak megváltoznak, felfedik egymás igazi énjét. Válás. A kisgyereket akarata ellenére megfosztják egyik szülőjétől, bár a közös út járható, és a szülök d nézeteltérések után is viszatérhetnének egymáshoz. E- helyett vándorolnak, és cipelik magukkal érzelmeik kárvallottját, a gyermeket.

H

áromnegyed háromikor főttünk az óvodába. Bea még aludt.

— Háiromikor van űzsonna, várnak egy keveset, ugye? — az óvó néni inkább tekintetével, mint szavakkal tette tel a kérdést. Láb- u)i hegyen mecntünk végig a folyosón, de Így Is plUanatokon belül már az egész gyereksereg tudta. hogy egy „masinás“ bácsi meg egv idegen néni ül az óvó néni szobájában.-- Beácska? Olyan, mint a többi gyerek. Cslintalain, szeltemáleg semmiben seim marad el társai mögött. Kicsit zárkózott, és folyton vannak megjegyzései, de melyik gyereknek nincsenek?

— Milyen megjegyzései?

— A múltkor például megölelt, és azt mondta, hogy legyek egy kicsit az anyukája...

Fehér szilen csipkeblúz, kék krimpten nadrág — véleményünk szerint Beácska öltözéke messze fölülmúlja a falusi öltözködési átlagot. Minden kérdésünkre, gátlások nélkül válaszol, majd a szakácsnő nyakába csimpaszkodik.

— Szeress egy kicsit, Rozi néni...

Kimegyünk az udvarra.

— Beétka, voltunk nálatok, és láttuk, hogy sok szép játékod van. Hogy hívják a babáidat?

— Csak baba.

— De hát az anyukák a nevü- Ikön szokták szólítani a kisbabáikat.

— Én nem vagyok anyuka, és nem is teszek, az anyukák rosz- szak. Te Is rossz vagy. Azt a bácsit szeretném ott, azzal a masinával — és a kollégámra mutat.

A bácsikat igen, a néniket nem. Közben odasralad szolgáilatl kocsink sofőrjéhez, kézen fogja, és azt mondja, hogy ö Is lehet az apukája.

— Beácska, kérdezd meg Mónikát, aklTől azt mondtad, hogy a legjobb barátnőd, kit szeret a ilegjobbanl Azt fogja mondani, hogy az anyukáját meg az apukáját.

— Az én anyukám bezárt engem a szobába, amikor még kicsi voltam, és ott sokat sírtam.

— És te ezt honnan tudod?

— Láttam, meg a nagymama is mondta.

Nem dadog, amit mond, magabiztosan mondja, és látszik rajta, hogy nem először. Az anyuka a világ legrosszabb nénije, te kell öt köpni, össze kell őt kairmolni, bármit Is hozzon. Nagymama is csak egy van jó. a másik az bolond, nagykéssel jár, azzal fogja őt leszúrni. A kislány az apjával és a nagyanyjával él. Ök igazgatják lépteit, alakítják érzelmeit. Milyen anya 'esz belőle? Később már bármilyen érzetemre képtelen lesz, boldogtalan márad. Figyeld az egyáltalán nem palástolt gesztusokat, fintorokat, gúnyos mosolyokat. Esti mese helyett a nagyanyja el- nibndja neki, hogyan zárta öt be az anyukája, amikor kicsi voll, és hogy majdnem megfulladt, meri nam kapott levegőt.

N

agy Beáta ötéves, szülei. Nagy Géza 30, Kósa Ida 24. Két évvel ezelőtt a férj indítványozta a vá'lófiert, és a járásbíróság 1974 januárjában felbontotta a házasságot. Beátát a férjnek ítélték azzal az vndo«klás- sal, hogy a feleség büszke természetű, felváigós, és nincs jó híre a faluban. A feleség akikor a második terhesség negyedik hónapjában volt. A születendő gyermek apja a jelenlegi fér], Kósa János. Akkor kezdődött a huzavona a kislány körül. A szülök azt hiszik, hogy az 6 idegeik őrlődnek. Pedig nem. A gyerekről van szó, aki még semmit sem ért a dühös tekintetekből, és azt sem tudja, miért tesznek fel neki idegenek furcsa kérdéseket, és miért nem tehet olt az óvodai nőnapi ünnepségen, pedig olyan szépen kííes- Deite a szívecskél...

{ Kósáné a bíróság áltail kisza- boitt 150 koronát nem tlaetl a gyeitekre. Ha viszont Beátát ö nevelné, akkor mint két gyerekről gondoskodó anya, havonta 500 koronát és több családi pótlékot kapna.)

A biológiai törvények és a természetes embert észjárás is azt tartja, hogy a gyereknek az anyjánál a helye...

— Én Is azt tartom. Adná az Isten, hogy megváltoizzék annyira, hogy a gyereket visszavehesse.

A szobákban rend és tisztaság.'

— Itt alszik Beáta, és ott a szemben tevő ágyban az apja, a Géza fiam.

Világoskék babakocsi, a legdrágább; az egyik baba jár, a másik beszél. A nagymama, aki reggelenként óvodába viszi és délután hazahozza Beátát, a gyerek ruháit mutogatja. Mit mondjak? Csak Irigyelni tehet.

— It éltek, ebben a szobában, ahol ülünk, és övék volt a parádés szoba is. Nem vagyok erélyes asszony, de még a házasság előtt mondtam a fiamnak, csak a Sima Idát ne, jaj, csak őt nel Nemcsak én mondtam, többen is. De vele végképp nem tehetett beszélni.

— Miért féltette a fiát?

— Miért, hát miért? A Síma családnak nagyon rossz híre van a faluban. A lány elvált szülők gyermeke, külömben is menjen az „emenvé're“, ott majd többet Is mondanak magának róla... Hát csak elvette öt, és Ida hozzánk jött menyecskének. Dolgozott is egy Ideig egy tej csarnokban, de egyszerre csak azt mondta, beteg a szíve, nem bírja a munkát, otthon marad. Jött a gyerek. Ez egy kis időre lekötötte öt, de nem sokáig. Került-fordult, felugrott a biciklire, még a „veróckét“ sem csukta be maga után. Nem tudom, hol koslatott, a gyerek meg itt sírt bezárva. Sokáig nem szóltam a fiaimnak, nem akartam, hogy veszekedjenek. Amikor Lókáról hazajött a gyerekkel, küldözgettük őt vissza a feleségéhez. Azt akartjuk, hogy béküljenek ki. Vallásos asszony vagyok, és nem szeretem, ha rólunk beszél az egész falu.

— Mit beszéltek a faluban magukról?

— Azt, hogy a menyecském férfiak után szaladgál. Magyarorszá- gon is volt, megvan a férfi címe. Egyszer ott szilveszterezett.

— Mit gondol, miért akarja vissza a kislányt?

— Hát maga igazán nem tudja? — néz rám csodálkozva, és ösz- szecsapja a kezét, megigazítja kendö'jéL — Hát a pénzérti — Ezt úgy mondja, mint valami szenzációt. Ettől a perctől kezdve, tudatlan kisdiák vagyok a szemében.

A

z apát, Nagy Gézát egy 138- as Tatra kocsi alól „húztuk“ ki.

— Generáljavítás — és a kocsi felé bök. A keze olajos, míg beszélgetünk, sapkáját egyik kezéből a másikba veszi, végül „meg- . Iianagszík rá“, zsebre vágja, de hogy mégis valamit legyen, hát a háta mögött morzsolgatja az ujjait. '

— Mennyi ideig ismerték egymást Idával a házasság előtt?

— Talán egy évig. Szei-eiemböl házasodtam, vagy csak azt hittem, nem tudom. Panaszkodott, hogy az anyja állandóan veri, nincs egy nyugodt perce sem otthon, Gondoltam, hogy a házasság megváltás tesz számára. Fütyültem miinden szóbeszédre, elvettem öt.

— Milyen niüveltsegü Beáta a- nyukája?

— Nincs semmilyen iskolája. Tisztán tartott otthon mindent, főzni is tudott, csak hazudott. Sokszor értelmetlenül, de megszoktam, és átsiklottam tetettük, mert láttam, hogy ártatlan fültentések. •Aztán kezdetek a férfiügyei. Az anyja egyszer itt járt nálunk, ó akkor is valahol kosla-tott. .Azt mondta az anyós, váljak el tőle, mert ennek annyi férje lesz," a- mennyit csak akar. Egy falubeli idősebb bácsinak egyszer bárom pofont adtam, mert a feleségem azt mondta, hogy meg akarta öt eröszakolnií. Nem volt igaz...

— Hogyan kerültek a Léka melle tti majorra?

— Az anyám rettenetesen a „bögyében“ volt Idának. Azt mond la, hogy ott, azon a majoron önállóan gazdálkodhatunk, senki sem kontárkodhat bele a házasságunkba. Ott is talált magának barátot, egyszer rájuk nyitottam az ajtót. Akkor fogtam a gyereket, taxiba ültem, és hazajöttem. Elváltunk, a gyerek 'nálam maradt. A munkámnak meg a kislányomnak étek. Természetesen jobb lenne, ha Beátkának anyukája is lenne...

— De hiszen vanl — Van, de az eldobta öt magától. Most, amikor már kevesebb a gond vele, szívesen visszavenné.

— Miért mondják a kislánynak, hogy az anyukája rossz?

— Nem mondjuk. Ha eljön hozzánk látogatóba, csak a kapuban áll, hiába hívjuk.

Külön-ikü>lön sok időt itöltöttem a volt férjjel és a feleséggel Is. Együtt csak néhány órát, a kerületi bíróságon, ahol a tárgyaláson Nagy Géza egyetlenegyszer hallatta szavát. Akkor, am'ikor megite lelőnek tartotta az alkalmat volt felesége óosárlására. Nagyon csű- nyh szavakat mondott...

m;

rókát visel. Beátát viszont már bárom éve a volt férj édesanyja neveli. Miért csak most szólalt meg Kósáné ban a telkiismeret?

— Állapotos voltam, szültem, és most IS egyedül nevetem a fiamat, mozdulni is alig tudok ineLlóte.

— De Bea mellől mozdult elég gyakran...

— Istenem, miért kínoz maga isi? Azt is mondták, hogy Léván volt valamilyen ismeretségem, de az az ember epilepsziás. Mivel bizonyítsam, hogy a volt térjem betegesen féltékeny? Éjjel, ha felébredt, fojtogatott és a nagykés u- tán kutatott, meg akart ölni, mert akkor tört ki rajta a fettékeny- 9ég.

— A bíróságon kimondták, hogy az az életmód, amelyet folytatott, összeférhetetlen a helyes gyermeknevelés normáival.

— Milyen életmód? Itt ül a férjem. kéi-dezze meg hogyan élünk.

jelenlegi házasságuk mentes minden veszekedéstől. Jó hallani, ahogy Kósa jános egyszerű szavakkal beszél házasságukról. Kósáné sem marad adós.

— Nincs rendesebb ember a férjemnél. Amikor szülés után hazahoztak a kórházból, szabadságot vett ki, még a kisujjamat sem kellett mozdítanom. Csak néztem és sírtam, eddigi szegénységem lelett, no meg a boldogságtól. Az, amit én Gézával átéltem, az nem házas,ság volt. Beátát is leggyakrabban közösen látogatjuk. Persze, ha viszünk neki valamit, a nagyanyja azt mondja neki, hogy az-apja vette. Es mit gondoil. hogyan néznek ki a látogatásaink? Nem engedik ki hozzánk a gyere két. Egyszer azt mondják, hogy beteg, máskor meg csak kiszólnak, hogy nincs itthon, jöjjek máskor. Egyszer már a kerítésen Is átmásztam... Van más is; a kislány nya.kferdüléssei született, de ők nem törődnek vele. azi hiszik, hogy majd kinövi a betegségét.

A körzeti gyermekorvos tájékoztatott a kislány egészségi állapotáról.

— Beátának valóban torbicolil- sa jnyakíerdülése) . van könnyen gyógyítható, de Ilyen elörebaite- dott állapotban már sebészi beavatkozásra lesz szükség.

I

ilyen ember Nagy Géza? Ezt a kérdést tettük fel lakhelye hnb-elnökének.

— llyeo térje Kósa Idának már nem leszi Olyan szakember, aki V még a tüt Is összehegeszti. Kérdezze meg a falubeiteket, hogy hová jár. Futballmeiccsiite meg fagylaltra. Mindenhová magával viszi a kislányt. A Nagy csa'ládot a faluban megbecsülik, az idősebb fiú a járás legjobb kombájnosai közé tartozik. Ahogy összeházasodtak, építkezni kezdtek. Az e- gész falu nevetett Gézán. Szombat-vasárnap nem tette el kezéből a fándllt, míg a felesége blktoine vetkőzve heverészett a diófa a- latt. A faluban nem kedvelik a Sima családot...

A

z asszonyka modem. Fején paróka, ujjaln gyűrűk, kifogástalanul szabott világoskék minlruhát visel. Karján a 14 hónapos Jancsika. Míg beszélgetünk, hol 6, hol térje, Kósa János tartja a gyereket.

— Semmit sem akarok, csak a kislányt. Nekem nem kell a pénz, a férjem igazán jól keres, és én Is varrogatek otthon. Van szépen bebütorozotí lakásunk, de higgye el, semminek sem tudok örülni. A gyerekszobában két heverő van, de csak a fiamét használjuk, a másik üres, pedig két gyereket sz'jl- tem. A másik gyerekszobát is két gyereknek rendeztük be, me,gnézheti. Nem nyugszom, míg a kislány nem lesz nálam.

— A bíróság bizonyába tudta, miért ítélte a gyereket az apjának.

—■ Mese. A volt férjem még az úristent is lefizetné. A nemzeti bizottság adja a bírósági tárgyaláshoz szükséges véleményt, és neki ott üilnek a rokonai.

— A nemzett bizottság elnöke is a rokona?

— Az nem. Maga láthatta, hol é’ a gyerek, tapasztalhatta, hogyan nevelik, de a bíróság nem mellet a helyszínre. Papírokból I- tél, és én tehetetlen vagyok egy ..emenvé“ véleményével szemben. Hogyan bizo-nyítsam be, hogy rendes asszony vagyok? Tudom, hogy ezen múlik a kislányom sorsa, és ha segítene, aJokor akár a két karomat is feláldoznám érte.

Nem ítélhetüink el senkit sem azért, hogy miniszoknyát hord, vagy mert szereti a szép ruhát, paEllentmondások — nemcsak az események részleteinek felfogásában, hanem az élet alapvető kérdéseiben is. Ellentmondások. A riport szereplői saját hibáikat a világ minden kincséért sem vallanák be, csodálkozva merednek rám, ha olyan eseményt juttatok eszükbe, amely o- ket esetleg rossz fényben világítja meg. Csodálkozás, támadás.

— Én, hogy én? Azt biztos az a... mondta.

A két szülő egymást gyűlöli az ötéves gyermekben, a bosszú eszközének tekintik a kislányt, és így nem csodálkozom, hogy Beáta „csúnya szavainak szótára“ vetekedik egy kocsis „stílusmüvészetével“. Harc, küzdelem, minden hiába. Nagy Beáta kötelék marad Nagy Béla es Kósa Ida között, akárhogy is megváltoztak az érzelmeik. Mindkét szülő jelen van a kislányban, de az már távolról sem mindegy, hogy hogyan.

Az anya legszívesebben tigrissé változna, amikor azt hallja, hogy eltaszította magától a kislányt. Az igazát védi...

Vágjátok ketté az eleven gyereket, és adjátok az egyik felét az egyiknek, a másikat pedig a másiknak... — ez Salamon király „bölcs“ ítélete. Két gyereken könnyű osztozkodni. Szekrényt, házat is meg lehet felezni becsületesen, de kié legyen az egy gyerek, ha mindkét szülő ragaszkodik hozzá?

Beismerés nincs, az indulatok hatalmasabbak az akaratnál. Beácska szeretetre vágyik, megöleli lapunk riporterét és a vadidegen sofőrt, csak azért, mert férfi. Sírnék, de Beáta megkérdezné, mit csinálsz. Ö ugyanis nem tud sírni. Szeretete rácsok mögé van zárva, gátolt, még külön-külön sem szeretheti szüleit.

Pedig hát, így sem érezne kisebb szeretetet, egyik iránt sem.

ZÄCSEK ERZSÉBET