Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1975-06-24 / 26. szám

*• ííif. Ul 3 Megszületik egy gyermek, és a szülök boldooan fede­zik fei rajta egymás vonásait. Egymást szeretik benne is, és ez megsokszorozza iránta való érzelmeiket. Aztán idővel a házastársak megváltoznak, felfedik egymás iga­zi énjét. Válás. A kisgyereket akarata ellenére megfoszt­ják egyik szülőjétől, bár a közös út járható, és a szülök d nézeteltérések után is viszatérhetnének egymáshoz. E- helyett vándorolnak, és cipelik magukkal érzelmeik kár­vallottját, a gyermeket. H áromnegyed háromikor főt­tünk az óvodába. Bea még aludt. — Háiromikor van űzsonna, vár­nak egy keveset, ugye? — az óvó néni inkább tekintetével, mint sza­vakkal tette tel a kérdést. Láb- u)i hegyen mecntünk végig a fo­lyosón, de Így Is plUanatokon be­lül már az egész gyereksereg tud­ta. hogy egy „masinás“ bácsi meg egv idegen néni ül az óvó néni szobájában.-- Beácska? Olyan, mint a töb­bi gyerek. Cslintalain, szeltemáleg semmiben seim marad el társai mögött. Kicsit zárkózott, és foly­ton vannak megjegyzései, de me­lyik gyereknek nincsenek? — Milyen megjegyzései? — A múltkor például megölelt, és azt mondta, hogy legyek egy kicsit az anyukája... Fehér szilen csipkeblúz, kék krimpten nadrág — véleményünk szerint Beácska öltözéke messze fölülmúlja a falusi öltözködési át­lagot. Minden kérdésünkre, gát­lások nélkül válaszol, majd a sza­kácsnő nyakába csimpaszkodik. — Szeress egy kicsit, Rozi né­ni... Kimegyünk az udvarra. — Beétka, voltunk nálatok, és láttuk, hogy sok szép játékod van. Hogy hívják a babáidat? — Csak baba. — De hát az anyukák a nevü- Ikön szokták szólítani a kisbabái­kat. — Én nem vagyok anyuka, és nem is teszek, az anyukák rosz- szak. Te Is rossz vagy. Azt a bá­csit szeretném ott, azzal a masi­nával — és a kollégámra mutat. A bácsikat igen, a néniket nem. Közben odasralad szolgáilatl ko­csink sofőrjéhez, kézen fogja, és azt mondja, hogy ö Is lehet az apukája. — Beácska, kérdezd meg Mó­nikát, aklTől azt mondtad, hogy a legjobb barátnőd, kit szeret a ilegjobbanl Azt fogja mondani, hogy az anyukáját meg az apu­káját. — Az én anyukám bezárt en­gem a szobába, amikor még ki­csi voltam, és ott sokat sírtam. — És te ezt honnan tudod? — Láttam, meg a nagymama is mondta. Nem dadog, amit mond, maga­biztosan mondja, és látszik rajta, hogy nem először. Az anyuka a világ legrosszabb nénije, te kell öt köpni, össze kell őt kairmolni, bármit Is hozzon. Nagymama is csak egy van jó. a másik az bo­lond, nagykéssel jár, azzal fogja őt leszúrni. A kislány az apjával és a nagyanyjával él. Ök igazgat­ják lépteit, alakítják érzelmeit. Mi­lyen anya 'esz belőle? Később már bármilyen érzetemre képtelen lesz, boldogtalan márad. Figyeld az egy­általán nem palástolt gesztusokat, fintorokat, gúnyos mosolyokat. Es­ti mese helyett a nagyanyja el- nibndja neki, hogyan zárta öt be az anyukája, amikor kicsi voll, és hogy majdnem megfulladt, meri nam kapott levegőt. N agy Beáta ötéves, szülei. Nagy Géza 30, Kósa Ida 24. Két évvel ezelőtt a férj in­dítványozta a vá'lófiert, és a já­rásbíróság 1974 januárjában fel­bontotta a házasságot. Beátát a férjnek ítélték azzal az vndo«klás- sal, hogy a feleség büszke termé­szetű, felváigós, és nincs jó híre a faluban. A feleség akikor a má­sodik terhesség negyedik hónap­jában volt. A születendő gyermek apja a jelenlegi fér], Kósa János. Akkor kezdődött a huzavona a kislány körül. A szülök azt hiszik, hogy az 6 idegeik őrlődnek. Pe­dig nem. A gyerekről van szó, aki még semmit sem ért a dühös te­kintetekből, és azt sem tudja, miért tesznek fel neki idegenek furcsa kérdéseket, és miért nem tehet olt az óvodai nőnapi ünnep­ségen, pedig olyan szépen kííes- Deite a szívecskél... { Kósáné a bíróság áltail kisza- boitt 150 koronát nem tlaetl a gye­itekre. Ha viszont Beátát ö nevel­né, akkor mint két gyerekről gon­doskodó anya, havonta 500 koro­nát és több családi pótlékot kap­na.) A biológiai törvények és a ter­mészetes embert észjárás is azt tartja, hogy a gyereknek az anyjá­nál a helye... — Én Is azt tartom. Adná az Isten, hogy megváltoizzék annyira, hogy a gyereket visszavehesse. A szobákban rend és tiszta­ság.' — Itt alszik Beáta, és ott a szemben tevő ágyban az apja, a Géza fiam. Világoskék babakocsi, a legdrá­gább; az egyik baba jár, a má­sik beszél. A nagymama, aki reg­gelenként óvodába viszi és dél­után hazahozza Beátát, a gyerek ruháit mutogatja. Mit mondjak? Csak Irigyelni tehet. — It éltek, ebben a szobában, ahol ülünk, és övék volt a pará­dés szoba is. Nem vagyok erélyes asszony, de még a házasság előtt mondtam a fiamnak, csak a Sima Idát ne, jaj, csak őt nel Nemcsak én mondtam, többen is. De vele végképp nem tehetett beszélni. — Miért féltette a fiát? — Miért, hát miért? A Síma családnak nagyon rossz híre van a faluban. A lány elvált szülők gyermeke, külömben is menjen az „emenvé're“, ott majd többet Is mondanak magának róla... Hát csak elvette öt, és Ida hozzánk jött menyecskének. Dolgozott is egy Ideig egy tej csarnokban, de egyszerre csak azt mondta, beteg a szíve, nem bírja a munkát, ott­hon marad. Jött a gyerek. Ez egy kis időre lekötötte öt, de nem so­káig. Került-fordult, felugrott a biciklire, még a „veróckét“ sem csukta be maga után. Nem tudom, hol koslatott, a gyerek meg itt sírt bezárva. Sokáig nem szóltam a fiaimnak, nem akartam, hogy veszekedjenek. Amikor Lókáról hazajött a gyerekkel, küldözget­tük őt vissza a feleségéhez. Azt akartjuk, hogy béküljenek ki. Val­lásos asszony vagyok, és nem sze­retem, ha rólunk beszél az egész falu. — Mit beszéltek a faluban ma­gukról? — Azt, hogy a menyecském fér­fiak után szaladgál. Magyarorszá- gon is volt, megvan a férfi címe. Egyszer ott szilveszterezett. — Mit gondol, miért akarja vissza a kislányt? — Hát maga igazán nem tudja? — néz rám csodálkozva, és ösz- szecsapja a kezét, megigazítja kendö'jéL — Hát a pénzérti — Ezt úgy mondja, mint valami szenzá­ciót. Ettől a perctől kezdve, tu­datlan kisdiák vagyok a szemé­ben. A z apát, Nagy Gézát egy 138- as Tatra kocsi alól „húz­tuk“ ki. — Generáljavítás — és a kocsi felé bök. A keze olajos, míg be­szélgetünk, sapkáját egyik kezé­ből a másikba veszi, végül „meg- . Iianagszík rá“, zsebre vágja, de hogy mégis valamit legyen, hát a háta mögött morzsolgatja az uj­jait. ' — Mennyi ideig ismerték egy­mást Idával a házasság előtt? — Talán egy évig. Szei-eiemböl házasodtam, vagy csak azt hit­tem, nem tudom. Panaszkodott, hogy az anyja állandóan veri, nincs egy nyugodt perce sem ott­hon, Gondoltam, hogy a házasság megváltás tesz számára. Fütyül­tem miinden szóbeszédre, elvettem öt. — Milyen niüveltsegü Beáta a- nyukája? — Nincs semmilyen iskolája. Tisztán tartott otthon mindent, főzni is tudott, csak hazudott. Sok­szor értelmetlenül, de megszok­tam, és átsiklottam tetettük, mert láttam, hogy ártatlan fültentések. •Aztán kezdetek a férfiügyei. Az anyja egyszer itt járt nálunk, ó akkor is valahol kosla-tott. .Azt mondta az anyós, váljak el tőle, mert ennek annyi férje lesz," a- mennyit csak akar. Egy falubeli idősebb bácsinak egyszer bárom pofont adtam, mert a feleségem azt mondta, hogy meg akarta öt eröszakolnií. Nem volt igaz... — Hogyan kerültek a Léka mel­le tti majorra? — Az anyám rettenetesen a „bögyében“ volt Idának. Azt mond la, hogy ott, azon a majoron ön­állóan gazdálkodhatunk, senki sem kontárkodhat bele a házas­ságunkba. Ott is talált magának barátot, egyszer rájuk nyitottam az ajtót. Akkor fogtam a gyere­ket, taxiba ültem, és hazajöttem. Elváltunk, a gyerek 'nálam maradt. A munkámnak meg a kislányom­nak étek. Természetesen jobb len­ne, ha Beátkának anyukája is len­ne... — De hiszen vanl — Van, de az eldobta öt ma­gától. Most, amikor már kevesebb a gond vele, szívesen visszavenné. — Miért mondják a kislánynak, hogy az anyukája rossz? — Nem mondjuk. Ha eljön hoz­zánk látogatóba, csak a kapuban áll, hiába hívjuk. Külön-ikü>lön sok időt itöltöttem a volt férjjel és a feleséggel Is. Együtt csak néhány órát, a kerü­leti bíróságon, ahol a tárgyaláson Nagy Géza egyetlenegyszer hallat­ta szavát. Akkor, am'ikor megite lelőnek tartotta az alkalmat volt felesége óosárlására. Nagyon csű- nyh szavakat mondott... m; rókát visel. Beátát viszont már bárom éve a volt férj édesanyja neveli. Miért csak most szólalt meg Kósáné ban a telkiismeret? — Állapotos voltam, szültem, és most IS egyedül nevetem a fiamat, mozdulni is alig tudok ineLlóte. — De Bea mellől mozdult elég gyakran... — Istenem, miért kínoz maga isi? Azt is mondták, hogy Léván volt valamilyen ismeretségem, de az az ember epilepsziás. Mivel bi­zonyítsam, hogy a volt térjem be­tegesen féltékeny? Éjjel, ha feléb­redt, fojtogatott és a nagykés u- tán kutatott, meg akart ölni, mert akkor tört ki rajta a fettékeny- 9ég. — A bíróságon kimondták, hogy az az életmód, amelyet folytatott, összeférhetetlen a helyes gyer­meknevelés normáival. — Milyen életmód? Itt ül a fér­jem. kéi-dezze meg hogyan élünk. jelenlegi házasságuk mentes minden veszekedéstől. Jó hallani, ahogy Kósa jános egyszerű sza­vakkal beszél házasságukról. Kó­sáné sem marad adós. — Nincs rendesebb ember a fér­jemnél. Amikor szülés után haza­hoztak a kórházból, szabadságot vett ki, még a kisujjamat sem kel­lett mozdítanom. Csak néztem és sírtam, eddigi szegénységem le­lett, no meg a boldogságtól. Az, amit én Gézával átéltem, az nem házas,ság volt. Beátát is leggyak­rabban közösen látogatjuk. Persze, ha viszünk neki valamit, a nagy­anyja azt mondja neki, hogy az-apja vette. Es mit gondoil. ho­gyan néznek ki a látogatásaink? Nem engedik ki hozzánk a gyere két. Egyszer azt mondják, hogy beteg, máskor meg csak kiszól­nak, hogy nincs itthon, jöjjek más­kor. Egyszer már a kerítésen Is átmásztam... Van más is; a kislány nya.kferdüléssei született, de ők nem törődnek vele. azi hiszik, hogy majd kinövi a betegségét. A körzeti gyermekorvos tájé­koztatott a kislány egészsé­gi állapotáról. — Beátának valóban torbicolil- sa jnyakíerdülése) . van könnyen gyógyítható, de Ilyen elörebaite- dott állapotban már sebészi bea­vatkozásra lesz szükség. I ilyen ember Nagy Géza? Ezt a kérdést tettük fel lakhe­lye hnb-elnökének. — llyeo térje Kósa Idának már nem leszi Olyan szakember, aki V még a tüt Is összehegeszti. Kér­dezze meg a falubeiteket, hogy hová jár. Futballmeiccsiite meg fagylaltra. Mindenhová magával viszi a kislányt. A Nagy csa'ládot a faluban megbecsülik, az idősebb fiú a járás legjobb kombájnosai közé tartozik. Ahogy összeháza­sodtak, építkezni kezdtek. Az e- gész falu nevetett Gézán. Szom­bat-vasárnap nem tette el kezéből a fándllt, míg a felesége blktoine vetkőzve heverészett a diófa a- latt. A faluban nem kedvelik a Sima családot... A z asszonyka modem. Fején paróka, ujjaln gyűrűk, ki­fogástalanul szabott vilá­goskék minlruhát visel. Karján a 14 hónapos Jancsika. Míg beszél­getünk, hol 6, hol térje, Kósa Já­nos tartja a gyereket. — Semmit sem akarok, csak a kislányt. Nekem nem kell a pénz, a férjem igazán jól keres, és én Is varrogatek otthon. Van szépen bebütorozotí lakásunk, de higgye el, semminek sem tudok örülni. A gyerekszobában két heverő van, de csak a fiamét használjuk, a má­sik üres, pedig két gyereket sz'jl- tem. A másik gyerekszobát is két gyereknek rendeztük be, me,gnéz­heti. Nem nyugszom, míg a kis­lány nem lesz nálam. — A bíróság bizonyába tudta, miért ítélte a gyereket az apjá­nak. —■ Mese. A volt férjem még az úristent is lefizetné. A nemzeti bizottság adja a bírósági tárgya­láshoz szükséges véleményt, és ne­ki ott üilnek a rokonai. — A nemzett bizottság elnöke is a rokona? — Az nem. Maga láthatta, hol é’ a gyerek, tapasztalhatta, ho­gyan nevelik, de a bíróság nem mellet a helyszínre. Papírokból I- tél, és én tehetetlen vagyok egy ..emenvé“ véleményével szemben. Hogyan bizo-nyítsam be, hogy ren­des asszony vagyok? Tudom, hogy ezen múlik a kislányom sorsa, és ha segítene, aJokor akár a két ka­romat is feláldoznám érte. Nem ítélhetüink el senkit sem azért, hogy miniszoknyát hord, vagy mert szereti a szép ruhát, pa­Ellentmondások — nemcsak az események részletei­nek felfogásában, hanem az élet alapvető kérdéseiben is. Ellentmondások. A riport szereplői saját hibáikat a világ minden kincséért sem vallanák be, csodálkozva mered­nek rám, ha olyan eseményt juttatok eszükbe, amely o- ket esetleg rossz fényben világítja meg. Csodálkozás, támadás. — Én, hogy én? Azt biztos az a... mondta. A két szülő egymást gyűlöli az ötéves gyermekben, a bosszú eszközének tekintik a kislányt, és így nem cso­dálkozom, hogy Beáta „csúnya szavainak szótára“ vete­kedik egy kocsis „stílusmüvészetével“. Harc, küzdelem, minden hiába. Nagy Beáta kötelék marad Nagy Béla es Kósa Ida között, akárhogy is megváltoztak az érzelmeik. Mindkét szülő jelen van a kislányban, de az már távol­ról sem mindegy, hogy hogyan. Az anya legszívesebben tigrissé változna, amikor azt hallja, hogy eltaszította magától a kislányt. Az igazát vé­di... Vágjátok ketté az eleven gyereket, és adjátok az egyik felét az egyiknek, a másikat pedig a másiknak... — ez Salamon király „bölcs“ ítélete. Két gyereken könnyű osztozkodni. Szekrényt, házat is meg lehet felezni becsü­letesen, de kié legyen az egy gyerek, ha mindkét szülő ragaszkodik hozzá? Beismerés nincs, az indulatok hatalmasabbak az aka­ratnál. Beácska szeretetre vágyik, megöleli lapunk ri­porterét és a vadidegen sofőrt, csak azért, mert férfi. Sírnék, de Beáta megkérdezné, mit csinálsz. Ö ugyanis nem tud sírni. Szeretete rácsok mögé van zárva, gátolt, még külön-külön sem szeretheti szüleit. Pedig hát, így sem érezne kisebb szeretetet, egyik iránt sem. ZÄCSEK ERZSÉBET

Next

/
Thumbnails
Contents