Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-06-17 / 25. szám
•• »r*» öl 9 Dénes György versei: MILYEN VAD ZENE AZ IFJÚSÁG Láttára a lányt hogy kondorul haja szent zuhatagja, níLly vad zene az Ifjúság s a nyers valóság rabjo, mint súlyos kalapács, veri testét 8 buzgó élet, még-forrón muzsikál a nap, gyöngyöznek a remények, még lázad, ami emberi, mégg parttalan a tenger, még csordultig a képzelet éretlen győzelemmel. HOL AZ ÉN RÉGI LELKEM De messze vagyok már magamtól, az utak talpam alá nőttek, koronás álmaim kidöltelC, de messze vagyok már magamtól. Nem merek a tükörbe nézni, egy elnyűtt, érdes arc világai, mint hűvös hold az éfszakából, nem merek a tükörbe nézni. De messze estem a mosolytól, csak híg jintor, mi rajtam átjut, mint aki jájdalmábá ájult, de messze estem a mosolytól. Hol az én régi, régi lelkem? Jaj, nem merem már megidézni. Ki fog a kútból visszanézni? Hol az én régi, régi lelkem? 0, merre lehet az a másik, kinek szemében fény virágzott, akit a sorsa verve áldott, ó, merre lehet az a másik? NÉZZÜK EGYMÁST Csönd, csönd. Éjfélbe hajló óra. Nézzük egymást. Vágyunk a szóra. Nézzük egymást. Arcodon árnyék. Csak a 'szemed él. Szemed kiált még. Emlékszem. Zafír volt. Zúgott a nyár. Két csillagát ki hozza vissza már? Nö. nő a csend. Belül is árad. Lelkűnkben letarolt ágak. HA ELLENEM IS, CSAK VELED Feltornyosodik ellenem az életed, az életem, a vétkes (öld, a lomha nap, a bőrünk alá gyúrt harag. Gyűlölsz? Szeretsz? Fordul egem. Ha ellenem is, csak velem. Ez a szenvedés a csontig ég és nem elég, sosem elég. Telünk, nyarunk már csupa vad menekvés, csapda, indulat, szfvUnk vonaglik, iszamos folyók alatt szárnyal, ragyog. KÉSEI IDILL Tüntet a kert: fenn úsznak lobogót, kárpitozzák az eget csudakékre, sarjad a vágy, hogy virágát letépje, indulhatunk, levesem meghatódni. Bordánk alatt ficánkol rőt halacskánk, csipás rügyek a bokrokat megüMék; mint két gyermek vidáman, néha csacskán szökelkjünk — kedvünket újra szülték. Viktor Pankov: Ne' hazudj! ' Egy idő ót a fiam hazudik. Hogy miért? Képtelen vagyok megérteni. Ha megkérdem: — Hol voltál? Az iskolában. — Hogyhogy az iskolában? Ha iskolában lettél volna, akkor a kezed titntás lenne. Amikor én annyi Idős voltam, mint te, és Iskolába jártam, a kezem mindig tintás üoit. Valid be, mit csináltál tulajdonképpen?! — Miért, mit csináltam volna? A házi feladatomat írtami •i • • . V. •. — Hazudsz, mintha könyvből oloasnádl Amikor én annyi idős voltam, mint te, sohasem futotta az időmből a házi feladatokra. Bizonyára megint valami büntetést kaptál. — Nem kaptam büntetést. Deszkából madáretetőket készítettünk. — Ne hazudj, te csalói Ez szinte hihetetlenl Amikor én jártam iskolába... Valid csak be, hol tanultál meg így hazudni? — Nem tudom. — Nem tudod? Ismersz engem, ugye? Hát akkor ki az tgazsággaU Fogsz még. nekem hazudni? — Nem, soha többé nem fogok hazudni. — Higgyek neked? Nézz a szemembel Be akarsz még csapni ezek után is vagy nem? — Ahogy parancsolod, apuka. — Micsoda köpönyegforgató kölyök vagy te! De mondd már meg végre egyszer és mindenkorra, hol vöHál ma? ' — Ép... én ... otthon voltam a lépcsőházban. — És mit csináltál ott? — Kártyáziam. — Érdekes, nagyon érdekes! Látod, hogy tudsz te hazudni. És ml van a házi feladattal? — Azt Petyának kellett megírnia helyettem. — Elárulnád nekem, hogy miért? — Azért, mert 6 vesztett. — Kitűnő! Nagy gazember vagy te. Csak arra játszottatok, hogy ki írja meg a házi feladbtot? — Nem. Mi pénzre Is játszottunk. — Sok pénzt vesztettél? — Két üveg bort nyertem. — Hová tetted? — Már megittam. — ^^l az, megint kezded? — Rád leheljek? — Jó, jó, én hiszek neked, de mi lesz akkor, ha megtudja anyád? — Valamit ki kell sütnünk. Mond neki azt, hogy a tegnap kapott prémiumodból adtál egy kevés aprót... — Te csirkefagó, te gézengúz! Amikor én jártam iskolába, én se voltam semmivel se, jobb, mint te. jegyezd ' meg magadnak, hogy hazudozva nem jutnál messzire. Az életben mindig igazat kell mondani, és becsületesen kell élni! Megnyugodtam, és büszke vagyok rád, mert rendeseri viselkedsz, és Igazat beszélsz. Ha hazudnál nekem, kitépném a füledet! — Hát ha így van, apukám, akkor tépd ki a fülemet. Mert most aztán igazán becsaptalak. Bn ugyanis nem ittam semmit, nem kártyáztam, és még soha életemben nem üldögéltem a lépcsőházban. — Hát akkor hol az ördögben voltál tulajdonképpen? — Mint rendesen, az Iskolában. Leírtuk a házi feladatot utána madáretetőket készítettünk kis deszkadarab okból. — Látod, látod, milyen csapongó a fantáziád, fiacskám. Becsaptál, de én ezt a hazudozást kiverem belőled, ne félj! — tó — fordítása Huszonöt éves vagyok. Sok helyütt jártam iskolába, sok helyütt dolgoztam, (elenleg nevelő vagyok. POOR lÚZSEF: ÉBREDÉS ÉS KÉT FOTOGRÁFIA rész alatt mégis sok fecske rakott fészket, s tavasszal mindig visszatértek. második fotográfia... A vaskapuba és a vaskerítésbe már nem Járt hálni a vas- létek, mert rég megölte a vas- közöny. Az utcaajtóhoz egy rozsdás vaskulos s-zolgált. A ház előtti kis virágoskert csúnya volt. Ha nem tett volna ott a ház, a vasekerítés meg a vaskapu, akkor szép !e,t volna. A házon már nem csak ■ • a házszámtábla volt szép, inPéter fejére húzta a takarót, me, gyorsan ftlfordttotta fejét, kább a ház; hogy újonnan fel- Csörömpölés, ajtócsapkodás. At- Zitka, mikor Illett, szintén Itt épült, szép tett, de a házszáai- tlla és felesége a következők, volt, szenvedett. Ritkábban .At- tábla megöregedett. A ház aj- akik kiszállnak a házból. tila, ö györtődött. Háronjéven- t-u)á új volt, nem volt nyomoAttija a buszmegállóig kldör- ként Péter' is kl-kitévedt, áb- rék, de romantikus se, talán éppen azért. A konyhának már nem volt döngölt földp>adl6ja, s így nyái'on nem is locsolták, s a kicsik nem Is járhattak rajPéter nővére, Bea kinyújtóz- zsölte a szeméből az álmot, az- rándozott a földkupac fölött, ta mezítláb, ha felszikkadt, kodott az ágyban. Az óra érce- tán ö Is, a felesége is muitka- Még arra is rászánta magát, nem is mondhatták, hogy ez sen csöngött, c.gy mozdulattal helyükre 'igyekeztek. hogy elmondjon egy imát, kellemes, mert közben feinőt- \ elhallgattatta’, ö lesz az első. Igyekezett. Attila. Előszedett mert ha mégis úgy van, hogy tok. A konyha közepén állt az aki kirepül a házból. Megnézte egy gyűrött tízest. A vendéglő segít, akkor hát segítsen Apán, asztal, s ha tetakarították, ez Anyát. Csukott szemmel feküdt, meleg, zajos han,gulata agyon- mert mindenkit itt kellett a konyha akkor is konyhaközó- Tudta, hogy nem alszik. Anya csapta a rosszkedvel... hagynia. Körülnézett, hogy nyös volt. .A tizennyolc éves talán sosem alszik, csak a feje — Péternek jó, az azt esi- nincs-e a közelben valaki. Péter semmit sem vett Itt birfáj. Butaság, minden ember al- nál, amit akar. .Anya engedi. Hangosan beszélt. Mert azon tokába, még akkor sem, ha o- zsik. De Anya nem tud. En mennyit dolgoztam a há- mindig csodálkozott, ha ezt gyedül volt. Egyszerűen, konyBea még aludt volna, de azt zon, mikor épült. Mennyit, mond ta hangosan: édesapám, ha közönyösen élt Itt. Már nem mondta, nem leltet. Klsleíelt a mennyit... — és sírt — Attila. .Az szép. Az a legszebb. tudta, hogy az asztal hány 16konyháha, megmosakodott, to- Zitka, Péter idősebbik nővére (otoiiráfia ügrásnyí széles, meg azt se, gat mosott, felöltözött. Aztán bekapcsolta a rádiót. Férje már * ■" hogy hány lépés a távolság az megnézte Pétert. Csukott szem rég elment munkába, ő a nyá -A deszkakerítésbe és a desz- asztal és az ajtó között, inel feküdt. Tudta, hogy alszik, ri szünidőt élvezte. kőkapuba a deszka-létek csak Péter a konyhában aludt. Péter mindig reggel alszik. Bu Körülnézett a szép szobában, hálni járt. Az utcaajtóhoz vala- Reggel. Mert Péter csak reggel taság, az emberek éjjel alsza- Mi hiányzik még? .A betegsé- mikor egy nagy kulcs szolgált, alszik. A konyhából az ajtó az nak. De Péter nem. Bement a gén már túl van. .Anya sokszor de elveszett. A ház előtti kis első szobába vezetett. A padlón másik szobába.'Megnézte A-ttl- felkereste a kórházban. Attila vLrágoskert csúnya volt. Ha szőnyegek, két totel, két diófa lát és feleségét. Csukott szem- és Bea szántén. Péter? Péter nem lett volna mögötte a ház, szekrény, könyvek... Itt aludt mel feküdtek. Tudta, hogy al- él?l előtte a kerítés és oldalt a Bea, és .Anya, akt nem tud a szanak. ö sohasem jött. Péter, a gyá- kapu, úgy szép lett volna. Az ludnl. Butaság, minden ember Minden egészséges eanber al- va, aki nem mert eljönni ah- épületen, vagyis a künyhón alszik. De Anya nem tud. Csak szik. • * hoz az ágyhoz, ahol a halált csak a ház.számtábtó volt úJ. a feje fáj. A napfény naponta A tükör azt mutatta, hogy várták. Gyerek. Olyan, mint a A kunyhó ajtaja, bár nyomo heömtött az ablakon, mert tud- egy tisztességes lány áll előtte, többi. Tényleg, Péterrel még a- rék, éppen Így Illet a helyére ta, hogy szükség van rá. aki megértette, hogy Attila és flg beszélgetett. Kitárta az ab- A konyhának döngölt föld- .A konyhából a másik ajtó a felesége még alszanak. Megér- lakot. padlója volt. Nyáron, mikor hátsó szobához vezetett. A padti, hogy Anya nem tud aludni, — Boldog napsugár, és ne- meglocsdlták vízzel, s meg- lón szőnyegek... Itt aludt Attila és nem érti meg, hogy Péter kém miért nem jé? szikkadt, nagyon jó volt ralta és felesége. Fel fognak éhredraiért csak reggel alszik. Mert — De jó, nekem is jó, min- mezítláb járni. Ezt a kicsik ál- nil A napfény ide is bejártos az nem tisztességes, mert Anya denkinek jó — dalolt. lapították meg. A konyha köze volt, csak valamikor száműzezért sem alszik. Anya örkö- — De Jó, nekem is, minden- pén állt az asztal, s ha letaka- ték, amikor még Itt ólt Apa, dili az élet fölött. .A gyermekei kinek jó — az abteküvegen rították, a konyha szép, üdítő külön, a tüdőbeteg, s az ablak élete fölött. elmosódott képére nézett, s tett. A hatéves Péter szeretet- akkora volt, mint egy cipösdoTáskáját nem lóbálta, min- hozzá szólt — és nekem nem tel ragaszkodott Itt mindenhez, hoz. Akkor... denkinek íBedelraesen köszönt, jó? de csak takarítás után, s ha A konyhából a harmadik aja buszban hangosan nem ne- — Jó, most már jó. Nekem egyedül vált. tó — a fürdőszobába nyílt!! vetett. Tolakodni nem szokott, is? Az ajtótól az asztalig két lé- Egy nagy kád, igaz, nem fért • s gondolkodni? A maga mód- Süt a nap. Anya lehunyta a pés a távolság. Ezt sokszor le- el benne, de fürdőszoba voltlü jén csöndesen, szerencsésen szeanét. mérte. Az aszta! túlsó oldala konyhából a negyedik ajtó közelítette meg a gondolati v,- A férjem... a szemközti falhoz támaszko- az éléstárba nyílt! A polcok ■Anya... dott, az asztal szélessége tíz megrakva, Pétert elijesztették Jó ember... lóugrás. Ezt is sokszor lemér- a konzervek, befőttek, a nagy Lehunyta... te, a két ujja volt a ló lába, ti- zsírosbödön. Nem mert hozzáVolt... zet ugrott, s megtorpant az juk nyúlni. Le nem záruló... asztal szélén, lenézett, nyert- Anya felépítette a házat, s Szerettem...'' tét egyet, s visszavágtatott. Tíz mégsem tud aludni, vagy épSzemét... lóugrás... pen azért nem- tud? Péter is Bea jó kislány. Mosolygott A konyhábóil az egyik ajtó csak reggel aludt, Attiláék fel- elviselnte a napokat, s nem Anya sztme. Zitka megígérte, az első szobába nyílt. Itt desz- ébredtek, s ezt Bea hol értet- volt annyira fájdalmas, hogy hogy ..., de Istennek hála e- kapadió volt. Apán kívül itt a- le, hol nem, s ZMka hol bol- Anya nem ttid aludni, s Péter gészséges. Nézett kedvesen A- ludt az egész család. Ide beju- dog volt, hol nem... csak reggel alszik. Mert ez nya szeme. Attila? Csak ne in- tott a napfény is. A háztető erélyesen feszítetnem tisztességes, mert .Anya e- na, mert azért dolgos. Nézett A konyhából a másik ajtó a te magát, miközben büszkén zért nem alsaiik. Anya őrködik bánatosan Anya szeme. Pétar? hátsó szobába nyílt. Döngölt tartotta nyergében a tv-anten- az étet fölött. Aztán rájött. Anya lehunyta szemét. Nem földpadlója volt. Itt élt Apa, nát. Az eresz alatt olyikor-oly- .hogy nem csaik azért szeretik, merte felnyitni. mert tüdőbeteg volt, és .Anyá- kor fészket raktak a fecskék, mert a munkában pontos volt. Apa csontjai porladöZtiak a val féltették a gyerekeket. A- de csak némelyik tavaszon jötakár csaJt válaszaiban. Képmu- korhadt koporsóban. Anya úgy míg élt. Ide a napfény se tör- teJc vissza, és nem ugyanazok. „ tató pillantások és futó kézsi- tudta, hogy Apa él, bár... Bea betett be, mert az ablak kicsi Oj fészket raktak, s elhagyták, mítások... Ez valami egészen rendszeresen segédkezett ápol- volt... hogy mások jöjjenek lielyettük, más. ni a sírt, ha nedves lett a sze- A háztető roskadozott. Az e- ha még egyáltalán jönnek. lágot, s a szeme szerencsésen torzította el a látottakat. Hogy munkája mellett valami kellemeset is tegyen, nyelvtenfo- lyamra járt. A munkában pontos volt, akárcsak válaszaiban. Ezért azt mondták neki, hogy szeretik. Ettől könnyebb volt r-v*
